Télies tavasz a Keresztényhavason, ápr 22

2017 április 22-én, szombaton reggel öten indultunk a Brassó végében található Salamonkőtől (650 m / 8,50 h). Csodaszép időnk volt, de az elmúlt napok heves havazása rányomta bélyegét a hegyekre és nemcsak. Már az autóparkolóban épp előttünk dőlt ki egy kb.20 m-es fenyőfa gyökerestül, a hó súlya miatt. Az indulásnál pontosan olyan volt, mintha januárban lettünk volna. 30-40 cm-es porhó és negatív hőmérséklet. A Salamonkő sziklákig egy erdőkitermelő úton mentünk, majd a sárga sáv turistajelzés bevezetett az erdőbe. Itt természetesen semmi nyom nem volt, nekünk kellett kitörni. Itt az elején nem is volt probléma, viszonylag jól lehetett haladni. Majd egyre fennebb már térdig gázoltunk a hóban és 10 óra után amikor jelentősen felmelegedett már comközépig is belesüppedtünk az immár vizes hóban. Nagyon nehezen ment a hótörés, jelentősen lelassultunk. A Drester-tisztásig szinte 4 órát küzdöttünk a nagy hóban (1305 m  / 12,30 h).

Itt azonban megváltozott a helyzet. Mivel a brassói maraton rendezvény résztvevői egy másik útvonalon jöttek a tisztásra, majd ugyanarra tartottak mint mi, így gyönyörű kitaposott ösvényt készítettek számunkra. Hát ez nagyon jól jött és jelentősen megkönnyebbült az előrehaladásunk. Mintha mozgólépcsőn lettem volna a nagy hótaposás után. Most már gondok nélkül felértünk a Nagy Krukk alá, majd innen a Ruja-tisztás egy futamodás volt (1550 m / 13,45 h).

Eléggé előrehaladott volt már az idő, késő délutánra haza kellett érnünk. Ezért nem mentünk fel a Römer menedékházig, hanem a Vörös-úton a sípályán lejöttünk Brassó Pojanába. (1050 m / 14,30 h). Április vége ellenére nagyon jó kondíciók között űzhették kedvenc sportjukat a sízők és hódeszkások. Itt aztán átadtuk magunkat a lustálkodásnak, annyira, hogy busszal jöttünk vissza Brassóba. Persze egy jólmegérdemelt finom leves után.

Igazi szép napnak tehettünk pontot a végére. Köszönet érte a lelkes kis csapatnak akik eljöttek velem.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1654016574623358.1073741936.100000450948657&type=1&l=56106e8326 

Kisbakancs-túra a Lempesen, ápr 9

Gyönyörű szép virágvasárnap délelőtt találkoztunk Barcaszentpéteren mindannyian. 2017 április 9-et írtunk és a természet templomát választottuk kikapcsolódásképpen. 66 személy vett részt a kiránduláson, ebből 31 gyerek volt. Velünk tartott még két kutyus is.

A Lempes dombját vettük célba ez alkalommal. Most nem a túrázáson volt a hangsúly, hanem csak egy rövid séta, majd egy hosszabb pihenő a gyerekekkel mialatt ők kedvükre kihancúrozhatták magukat. Természetesen ezalatt a felnőttek is elbeszélgethettek egymással, már amennyire engedték a gyerekek.

A domb gerincén kimentünk egy tetőre, itt szélcsendesebb vidéket találtunk és le is telepedtünk. Több mint két órát töltöttünk el itt, ezalatt különböző tevékenységet lehetett folytatni. Volt aki virágokat fotózott, mások sétáltak az erdőben. A gyerekek magukévá tették az erdőt és a tisztást, ahol kedvükre szórakozhattak.

Délután szedtük a sátorfánkat és visszasétáltunk a faluba az autóinkhoz. Erre a szél is rendesen felkelt, úgyhogy idejében ért véget a kirándulásunk. Habár rövid időtartamú kikapcsolódás volt, így is nagyon jó időtöltésben részesültünk.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1472888932743372&type=1

Süsü-túra, ápr 1

2017 április elseje csodálatos tavaszi időjárással lepett meg. Vétek lett volna a házban ülni, így természetesen kirándulni mentünk. Már rendhagyó kirándulásnak is mondható Süsü-túrán vettünk részt a városunk környékének erdejében. Családunkkal a Büdös-kútnál csatlakoztunk a György Ignác által vezetett népes HEKE-csapathoz.

A túra egy jó bemelegítő emelkedővel kezdődött a Pacé oldalán egészen az Orotvány-tetőig. Innen gyönyörű panoráma terült el Sepsiszentgyörgy- és a Bodoki-havas irányába. Utunkat az erdőben folytattuk immár kényelmes ösvényen. A meghitt hangulatú Kéni-puszta után a Szalamáj tetejére mentünk ki, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk a még havas kárpátkanyar hegyeire. Rövid pihenő és helyismertető után legyalogoltunk Sepsiszentkirály szélén található kőhídhoz. Az 1860-ban készített építmény a szekeres forgalomnak szolgált abban az időben Sepsiszentgyörgy irányába.

A kőhídtól nem messze egy igen finom ízű kénes forrásból ihattunk. Innen felkapaszkodtunk a Siteháta-tisztásra, ahol előkerült mindenféle sütnivaló és egy hosszabb pihenőt iktattunk be. Jó volt elbeszélgetni a kiránduló társakkal eközben.

Pihenő után a Barabás-tetőn keresztül beereszkedtünk a Benedek-mezőre, ahol vártak ránk Sanyi bácsi és Mónika. Meglepetésük igen sikeresnek bizonyult, finom édességekkel és különböző frissítő italokkal kínáltak meg mindannyiunkat. E kellemes találkozó után indultunk fel a Szalamája felé, ahol körtúránk bezárult. Továbbá a kényelmes erdei úton visszagyalogoltunk az Orotvány-tetejére. Uzonka itt már „elővette” az óvodában tanult énekeit és a kicsi Csongit – nem utolsó sorban minket is – szórakoztatta. Az Orotvány-tetején elbúcsúztunk a csapattól, akik a város felé tartottak, mi pedig a házunk felé a Pacé lábánál.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1621851341173215.1073741933.100000450948657&type=1&l=2e7133eabf 

Kisbakancs-túra a Bolnokra, márc 26

Az évadunk első kirándulása alatt a tavasz igen meghazudtolta magát. Habár a hegyekben nem ritka a sűrű havazásos jelenség, de mikor visszagondolunk, hogy alig két nappal még 22 fokot is mértek akkor némi elgondolkodásra ad okot. Az elmúlt heti szárazabb és melegebb időszaknak a jótékony hatását még tapasztaltuk, hiszen az útvonalon mégsem volt nagyon nagy a sár. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt elég belőle.

Tehát sűrű havazás fogadott a Nagykőhavas lábánál fekvő Malomdombok 2017 március 26-án. Még ebben az időben is 41-en vettünk részt a túrán, amelyből 19 gyerek volt. Ezen kívül ott volt a már közkedvelt Boglárka kutyus is. Kék háromszög jelzésen indultunk 10 órakor a Bolnok felé. Az előrejelzések végig havazást mutattak, tehát meg voltunk nyugodva, hogy ebből jobb úgysem lesz. Elhagytuk a házakat és itt kezdődött az útvonalunk legnehezebb része. Pontosan egy használatban levő erdőkitermelő utat kellett követni, ahol a nehézgépek teljesen tönkretették az utat. Ahogyan fennebb említettem az elmúlt száraz időszaknak köszönhetően a sarat ki lehetett bírni. A gyerekek hősiesen bírták a folyamatos emelkedőt. A sártól megszabadultunk ahogyan kértünk az erdőből egy mellékgerincre. Egyre jobban havazott, a látótávolság egyre szűkült. De már tudtuk, hogy nincs sok a menedékházig. Így is volt, néhány rövidebb emelkedő után meg is érkeztünk a Bolnok (Sava)-menedékházhoz másfél óra után az indulástól.

Ahogyan mindenki megérkezett be is mentünk. Kellemes meleg volt odabent. Szerencsére más turista nem foglalt helyeket, így mindannyian befértünk a belső szobába, illetve a külső zárt előtérbe. Evés után jólesett a felmelegítő ital is. Idő volt bőven, nem siettünk. Az erdeti terv az lett volna, hogy kimegyünk a tetőre is, de ebben az időben értelmetlen lett volna. Aztán néhány gyerek persze nem bírta sokáig a bentlétet, kimentek a hóba játszani, hónyuszit készíteni, hiszen Húsvét közeledik ugyebár.

Visszafele ugyanazon az úton jöttünk. Csoportképet készítettünk a ház előtt, majd indultunk lefele a még jobban szakadó hóban. Természetesen az energiával feltöltődött gyerekek ezt a szakaszt többnyire élvezték. Érdekes volt a sűrű havazóban lefele szaladgálni. A sáros szakasz egyre lágyabb kezdett lenni, szerencsére hamar átjutottunk és lent tapasztaltuk, hogy mégsem sároztuk nagyon össze magunkat. Nagyon hamar visszaértünk az autóinkhhoz, még egy órába sem telt a lefele száguldás. Ott bevártunk mindenkit és elbúcsúztunk egymástól a legközelebbi viszontlátás reményében.

Fotók:

 https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1456056281093304&type=1