Piros körút-túra, márc 12

2022 március 12-én szombaton, 17-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi Kálvin téren, hogy kezdetét vegyük a városunk környékének piros körútjának lejárását (530 m / 7,00 h). Három körtúra indul Sepsiszentgyörgyről, vagyis a kék, sárga és piros. Az utóbbi a leghosszabb és érinti Sugásfürdő alsó részét, Előpatakot és a Baróti-hegység két legmagasabb pontját: a Görgőt és a Havad tetőt.

Március közepe az idén igen hideg idővel köszöntött be. Havazással és bőven fagypont alatti értékekkel. Csípős hidegben indultunk útnak, épp napfelkeltekor. Ahogy kiértünk a városból és a Debren-tető kopasz dombjára értünk, egyből be is melegedtünk, igaz nemcsak a Nap hatására, hanem a gyors iramunknak köszönhetően. Innen fentről szépen látszott a még ébredező város északi része, illetve a Bodoki-hegység nyúlványa. Erdőben folytattuk utunkat, immár havas ösvényen. Ahogyan egyre mélyebbre kerültünk az erdőben, a hó vastagsága is nőtt, igazi téli tájképet varázsolva elénk. Rögtön négy őzikét figyeltünk meg, ahogyan fürgén elszökdöstek előlünk. Különben e túranapon nagyjából 15 őzikét számoltunk össze útvonalunk során.

Egy hosszan tartó, de kényelmes emelkedő után, beereszkedtünk Sugásfürdő alsó részébe, pontosan a hóágyúk számára szükséges tó mellé. Éhesek voltunk, de itt a völgyben nem akartunk fagyoskodni, ezért egy picit kimásztunk a Görgő lábán egy napsütötte oldalra, ahol kényelmesen tízóraizhattunk (820 m / 10,00 – 10,30 h). Falatozás közben látszódott a település nagy sípályájának felső része, ahol többen hódoltak e népszerű sportnak. Evés után meredeken kapaszkodtunk fel a Görgő csúcsára, mély hóban. Talán ez a szakasz volt a legnehezebb a túra során. Néhol térdig is süppedtünk a porhóban, nyomot kellett törni. A kitartó küzdelemnek azonban megérett a gyümölcse és büszkén állhattunk a fenyőerdővel borított Görgő csúcsán, egy csoportkép erejéig (1017 m / 11,20 h / 10 km).

Útvonalunk második szakasza következett, vagyis beereszkedés Előpatakra. Egyelőre elsétáltunk a Gyertyános-kút mellet, majd a hegység legmagasabb pontja mellett – Havad (1019 m) – meneteltünk. Itt egy traktor nyomára bukkantunk, amely nagyon megkönnyítette további dolgunkat. Hiszen nem kellett a mély hóban járni. Egy hosszú tisztáson ereszkedtünk befele a vakító napfényben. A körülöttünk levő tájat alig tudtuk megfigyelni, annyira erősen sütött a Nap. Azért természetesen nem hagytuk figyelmen kívül a Bucsecs, Királykő és Fogaras vonulatát, illetve a Keleti Kárpátok hozzánk közel fekvő hegységeit. Ereszkedésünk utolsó szakasza erdőben történt, majd megérkeztünk Előpatak központjába (590 m / 14,00 – 14,30 h / 18 km). A napsütötte gyepre és padokra igen kellemes volt letelepedni és falatozni. Jól megpihentünk, hiszen a túra jelentős része várt még ránk.

Elbúcsúztunk a szebb időket megélt üdülőteleptől, egy meredek kaptatóval kezdtük a túránk harmadik – és egyben utolsó – szakaszát. Kiérve a Farbükk tetejére, szerencsénkre egy szekérnyomot követhettünk a továbbiakban, az ugyancsak havas terepen. Csupasz vörösfenyők mellett haladunk el, majd kiérünk ismét a hegység főgerincére, amelyet keresztezünk. Az óriási Keresztény-legelő tetején vagyunk és a Nap sugarainak dőlésszöge kedvezően hatott kilátásunkra kelet irányban. A Kárpátkanyar összes hegyeit felismertük, mindegyik annyira fehér volt mint télvíz idején. Innen már könnyű dolgunk volt hazáig, ami a menetelést illeti. Kisebb emelkedők és ereszkedők váltották egymást, majd a Szalamáj-tisztás és Kéni-puszta érintésével máris a Pacé tetején, az Orotványon álltunk. Előttünk Sepsiszentgyörgy városa a lemenő Nap fényében csodálatosan csillogott (620 m / 17,45 h / 28 km). Itt búcsúztunk el egymástól egy újabb szép túra reményében.

Köszönöm az egész csapatnak a részvételt. Külön elismerést érdemel a 10 éves Uzonka, aki 30 km-t gyalogolt téli körülmények között a Baróti-hegység havas ösvényein. Rendkívüli teljesítmény számára, hiszen a felnőttek iramát kellett felvennie. Gratulálok kislányom!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Bucsecs déli részén, márc 6

Az eredetileg január elejére tervezett magashegyi túránkat, hetedik halasztásra tudtuk megszervezni. A halasztások oka mindig az időjárás volt. Természetesen ezt a túrát kimondottan felnőtt túrázókkal jóformán bármikor meg lehetett volna tartani, de mivel ez esetben a gyerekek vannak középpontban, kötelezően jó időjárásra pályáztunk. Ez sikerült is 2022 március 6-án vasárnap, amikor pontosan ezen a napon csodálatos időt ígértek az időjósok. Egy jelentős havazással járó időszak után a Természet egy gyönyörű nappal áldott meg bennünket ebben a térségben. Akár csodanapnak is nevezhetjük, hiszen e télen nem volt hozzá hasonló egy ilyen rövid időintervallumban. Már estére újból a havazás vette át a szerepet.

Autóval és vonattal utaztunk Szinajáig. A település vasútállomásán 22-en gyűltünk össze, ebből 8 gyerek volt. Gyalogosan mentünk a közel 3 km-re levő gondola alsó kiindulópontjához. Az 50 perces gyaloglás és a 200 méteres szintkülönbség felébresztett mindannyiunkat a kényelmes vonatozás után. Két szakaszban jutottunk fel a gondolával a 2000 méter fölötti szintre, a Furnica-csúcs közelébe. Lent ködös időben volt részünk, de 1700 méter fölött a felvonó kirepített bennünket a felhőkből és csodálatos látvány tárult elénk mindenfelé. Kiszállás után elsétáltunk a Furnica-csúcs alatti kilátóhelyre, ahonnan leírhatatlan kilátás nyílott minden irányban. Vakítóan fehér köntöst vett fel a Bucsecs, az elmúlt napok havazása során. Továbbá a magasabb hegyek csúcsai egytől-egyik kiemelkedtek a felhőtengerből, mint valami porcukor-szigetek. Mindegyikünk el volt ragadtatva a látványtól, sűrűn fényképezgettünk és egyszerűen élveztük az ott töltött idő minden pillanatát. Nem kellett sietnünk, ezért egy órát is eltöltöttünk e mennyországnak is nevezhető helyen.

Már szinte dél volt amikor elindultunk gyalogosan lefelé a sárga sáv jelzésen. A Bucsecs platójának a jelzését rövidesen a piros sáv váltotta fel, amely a túránk végéig kísért. A sípályák kereszteződésénél fokozottan odafigyeltünk, majd evőszünetet tartottunk pontosan a felhők határának felső felében, ahol a Nap sugarai melegítettek. A turistajelzés a sípálya szélében vezetett tovább, ezért libasorban meneteltünk lefele, nem zavarva a téli sport kedvelőit. A gyerekek kimondhatatlanul élvezték a nagy havat, a felső régiókban akár 2-3 méteres vastagságú is összegyűlt helyenként. Jóformán végig fenéken csúszva, vagy gurulva ereszkedték le az egész távot. Az erdő szélétől a jelzés a kialakított téli úton vezetett tovább, távol a sípályáktól, majd egy idő után vissztaértünk rá, pontosan a felvonók átszálló állomásánál, 1400 méteren.

Innen lefelé végig erdőben ereszkedtünk Szinajáig, közben keresztezve a hótól letakarítatlan műutat. Gond nélkül gyalogolhattunk, hiszen az autós forgalom elől le volt zárva. A város szélében elpakoltuk a túrabotjainkat és befejeztük a természetben való túrázást. Szerencsésen leértünk mi felnőttek a lábainkon, a gyerekek háton-hason csúszva, illetve gurulva. Még hátramaradt a városban való lefele való menetelés az aszfaltos úton. Kissé kellemetlen szakaszt még meg-megszakította egy kis lépcsőzés, amely érdekesebbé tetté gyaloglásunkat. Három és fél óra alatt a fenti indulásunk óta megérkeztünk a városi park melletti cukrászdába, ahol megédesítettük a napunkat. Innen pár perc alatt a vasútállomásra értünk és máris egy érdekes utazásnak lehettünk tanúi a Bukarest-Bécs nemzetközi vonat étkező kocsijában. Ugyanis a teljesen elfoglalt vonaton ott kaptunk helyet. Nagyon jó hangulatban értünk vissza Brassóba, majd mindenki haza saját autójával.

Köszönöm a kiránduláson való részvételt és örvendek, hogy ennek a sok-sok halasztásnak igazán mostanra megérett a gyümölcse.

Fotók itt

A Báj-havas vonzásában, feb 13

2022 február 13-án vasárnap 28-an érkeztünk Azugára, hogy egy szép téli túrán vegyünk részt a hegység északnyugati szegletében (900 m / 8,20 h). Átmegyünk a vasúton, majd a főút mellett hamarosan meg is találjuk a kék háromszög jelzést, amely felvezet az erdőbe. Eleinte tartottam a nagy hótól, de amint megláttam a sűrű nyomokat, minden kételyem elszállt ami a hótörést illeti. Kényelmesen lehetett haladni az erdei ösvényen. A kezdeteknél enyhe emelkedőket hagytunk magunk után, majd később egy folyamatosan hosszú meredek kapaszkodót gyűrtünk le, ami kivezetett az erdőből. Kis harántozás következett, aztán egy újabb – de most már jóval enyhébb – emelkedő és pillanatok alatt a Clăbucetul Taurului csúcsán állhattunk (1521 m / 10,20 – 10,50 h). A csúcsra vezető út utolsó szakaszán, tekintetünket mindvégig a mellettünk levő Bucsecs hegységre tereltük. A csúcsról is ámulatba ejtő kilátásban gyönyörködtünk, nemcsak a Bucsecsről, hanem a környék hegyeiről körbe kereken. A gyenge, de hideg szél azonban nem hagyott egy fél óránál többet időzni, ezért indultunk tovább.

Közel 200 méteres szintet ereszkedtünk az alattunk levő Gârbova-házig, majd megállás nélkül újabb emelkedő következett a Predeál fölötti sípályák felső állomásáig. Itt is beiktattunk egy pihenőt, ebédidő lévén elfogyasztottuk elemózsiánkat (1450 m / 11,40 – 12,15 h). A Bucsecsről újabb fotókat készítettünk, hiszen jóformán minden pillanatban szebbnél-szebb kilátás nyílt a hegységről.

Ebédszünet után a Kakas-sípálya szélén ereszkedtünk be, majd a turistautunk letért róla és a Susai felé vettük utunkat. Az ereszkedő után ismét emelkedő következett, immár az utolsó a Susai szállodáig. Eleinte fiatal fenyők között, majd hatalmas fenyőerdőben vezetett ösvényünk. Elhaladtunk a már jólismert határkő mellett, lencsevégre kapva egy letűnt idő maradványát. Egykor a Susai-on található épület menedékház volt, most már többcsillagos szállodává alakították. Ennek vendéglője előtt pihentünk le, kis melegitalt elfogyasztva élveztük egymás társaságát (1445 m / 13,30 – 14,15 h).

Az utunk hátralevő része mindvégig lefele tartott. Ennek köszönhetően hamar elértük Predeál szélét, majd annak utcáin lesétáltunk egészen a vasútállomásig (1000 m / 15,40 h). Amíg vártuk a vonatot, egy szimpatikus idős bácsika jókedvű nótákat muzsikált nekünk, emiatt hamar elszállt a várakozási időnk.

Köszönöm a kedves társaságnak, hogy eljöttetek és együtt lehettünk. Voltunk Gyergyóból. Csíkból, Négyfaluból és természetesen Háromszékről. Várlak máskor is szeretettel!

Fotók itt

Kisbakancs-túra Peștera környékén, feb 5-6

Talán az idei év eddigi legszebb hétvégéjét fogtuk ki a Királykő lábánál fekvő Peștera elszórt településén. 2022 február 5-én és 6-án, tartalmas és élménydús kirándulásokon vettünk részt, amelyben bőven voltak kilométerek és szintkülönbségek. Összesen 47-en jelentünk meg a szombati találkozóhelyen, ebből 19 gyerek volt. Az autóink leparkolása után egy rövid séta választott el a túránk bázisától, a Folea háztól. Már vártak ránk a kedves házigazdáink, elfoglaltuk a szobáinkat és készültünk az első nap túrájára.

Kényelmes és hótól eltakarított úton indultunk a Folea háztól (1180 m / 10,20 h). Enyhe emelkedők tarkították utunkat, közben gyönyörű kilátásunk volt az alattunk elterülő dombvidékekre és a távolban magasodó Bucsecs hegységre. Bemegyünk a fenyőerdőbe, majd egy bátrabb kaptató után a Joaca-nyereg alatti tisztásra érünk. Kihasználjuk a Nap erejét és sütkérezünk, habár az egyre erősödő szél csak amúgy kavarta körülöttünk a havat. Felmegyünk az imént említett nyeregbe, ahonnan a Királykő csodálatos látványában gyönyörködhettünk (1460 m / 12,15 – 12,45 h). Szendvicseink majszolása közben a gyönyörű hegység karnyújtásnyira levő csúcsait elemeztük.

Evés után a túra egyik könyebb szakasza következett. Leereszkedtünk a Table nyeregbe, majd tovább a Zernyesti-szoros irányába gyalogoltunk. A méteres hóban szerencsére nyomok voltak, így lazán és jó hangulatban lépkedhettünk. Azonban az elnyert szintet hamarosan mind el is veszítettük és a völgyből ismét indulhatott a kapaszkodás a Țoancheș-tisztás irányába (1220 m / 13,30 h).

A kaptató eleje és vége volt meredekebb, különben kényelmesen haladtunk felfele a fiatal fenyők között. Habár gyéren járt útvonalról van szó, szerencsénkre itt is jártak régebb turisták, ezért ismét megszabadultunk a hótörés problémájától. Kiérünk egy tisztásra, felmegyünk annak tetejére, ahol ismét elénk tárul a Királykő teljes pompájában. Nem győztük fényképezni a tájat, sőt még a Pásztor csúcsra tartó turistákat is szemléltük szabad szemmel és távcsővel. Ezért a kilátásért egy kis kitérőt kellett tegyünk, tehát hamarosan vissza kellett találjunk a jelzett turistaösvénybe. Itt már mély hóban kellett járjunk, de kitartással sikerült visszajussunk a helyes útba.

A Țoancheș-tisztásról való meredek ereszkedő következett. Főleg a gyerekek voltak teljesen elragadtatva, nagy zsivajjal szaladtak lefele a mély hóban, a fiatal fenyők között. Egy rövid erdei szakasz után, a túra utolsó métereit hason csúszva teljesítették a boldogságtól sugárzó arcú gyerekek. Szerencsésen visszatértünk a Folea házhoz, készülvén a megrendelt estebédre (1180 m / 16,10 h). A gyerekek egy része azonban sötétedésig a ház körül szórakoztak.

Estebédünk fuszulykalevesből és húsos tokányból állt, amelyet savanyúsággal ettünk. A háziasszony ezek után még csörögét is felszolgált desszertként. Evés után a csapat gyerek tagjai teljesen birtokukba vették a házat, szinte mindenhol lehetett velük találkozni, különböző játékok közepette. A felnőttek az ebédlőben ültek össze, vidám hangulatú beszélgetések születtek. Még az idei év elkövetkező kirándulásainak nagy részét is téma tárgyává tettük. Késő éjszaka feküdtünk le mindannyian, elaludtak a fények, megszűnt a gyerekricsaj a Folea házban.

Vasárnap sziporkázó reggelre ébredtünk. Korán kellett kelni, hiszen e napra hosszabb útvonal és még egy barlanglátogatás is várt ránk. A háziasszony részéről finom házi falatokat reggelizhettünk, majd összepakoltunk és kezdődhetett a túranap. Első ízben csomagjainkat visszavittük autóinkhoz, majd innen indult kimondottan a túránk (1190 m / 10,00 h).

Hosszú ereszkedő következett. Eleinte eltakarított aszfaltos úton, majd egy csodálatos havas ösvényen. Házak udvarai mellett haladtunk el, közben köszöntve az ottlakókat. Közben hátra-hátra néztünk és csodáltuk a Királykő ragyogóan fehér gerincét. A Denevérek barlangjához érve a napsugaraktól megolvadt föld sárt képezett. Itt elég nehezen-csúszkálva másztunk ki az üreg szájához, közben nagyokat kacagva egymás ügyetlenkedésein (1000 m / 11,00 – 11,30 h). Azonban megérte ide feljönni, hiszen odabent a barlangban jó néhány denevért figyelhettünk meg hibernáló állapotban. Közülük sokan kézzel elérhető távolságban voltak, de csak lámpáinkkal szemléltük őket, kézzel nem zavartuk. Kimondottan különleges élmény volt főleg gyerekek számára a denevérekkel való találkozás, izgalmukat hatalmas hangoskodással fejezték ki, amúgy zengett a barlang terme. A barlanglátogatás után a sáros szakasz leküzdése ismét mókás pillanatokat okozott mindannyiunk számára.

Folytattuk túraútvonalunkat ismét lefelé. Egy nagyon meredek ereszkedő következett pontosan be a völgybe. A havas terepen azonban jól lehetett haladni és gyorsan be is értünk a völgy aljában csordogáló patakhoz. Itt egy erdei utat kereszteztünk és követtünk még mindig lefelé. A meredek ereszkedő után jólesett a letaposott úton való gyaloglás. Aszfaltos útnál ért véget a hosszadalmas ereszkedésünk, innen most azon kellett törekedni, hogy visszanyerjük az elvesztett szintet (810 m / 13,00 h).

Rövid szakaszt gyalogolunk az aszfalton, majd felfele tartunk Magura irányába. Eleinte földúton, majd keskeny völgyben, egy erdei ösvényen. Hirtelen meredek kapaszkodóvá változott útvonalunk, nyírfák és egyébb lombhullató fák között. Mindenki nagyon ügyesen vette a feladatot és győzedelmeskedve értünk fel Magura településre, ahol ismét letakarított út várt ránk (1050 m / 14,30 h). Rendíthetetlenül gyalogolunk tovább a faluban. Most már a Nap sugarai pontosan a Bucsecs-hegység látványát tették lenyűgözővé, sűrűn fotóztuk azt. Végre egy vegyes bolthoz érünk, ennek teraszára kiültünk enni-inni és természetesen pihenni (1010 m / 15,30 – 16,00 h). Ez volt az egyetlen komolyabb megálló a reggeli indulás óta. Örvendett is mindenki gyerek-felnőtt egyaránt, a „La Ciocolată” nevű helynek, amely az üvegtigrisre emlékeztetett.

Következett az átkelés vissza Peștera faluba. Magura központját magunk után hagyva egy hosszan tartó emelkedő vette kezdetét. Enyhén, de több kilométeren keresztül kitartóan nyertük vissza a szintet. Elhaladtunk a Zernyesti-szoros felett, amely érdekes látványt nyújt ebből a szögből. Közben a Nap a is már lemenőben volt és ismét csikorgó hideg vette át az uralmat. De fázásról szó sem lehetett a kitartóan emelkedő szakaszon. De minden nehézségnek megvan a maga gyümölcse és ismét lefele mehettünk. Most már ismerős terepen, hiszen visszatértünk a Folea ház elé. Mindenki nagyon örvendett e pillanatnak és a hátralevő pár száz métert már gondok nélkül sétáltuk le (1190 m / 17,20 h).

Autóinkhoz érve a boldogságtól és hidegtől kipirult arccal búcsúztunk el egymástól. Köszönöm e csodálatos hétvégét, hogy együtt lehettünk e gyönyörű vidéken.

Fotók itt

Bodoki-havas kétszeri átkelése télen, jan 29-30

Borongós időjárás miatt – amikor még leszálltunk a vonatról Málnáson – teljes sötétség vett körül bennünket. Elég merész próbálkozásnak tűnt a címben szereplő hegység kétszeri átkelése nyugat-kelet és fordítva irányban télvíz idején, még ha két napra is készültünk. Néhányan autóval is érkeztek a megbeszélt helyre pontosan, ezért idejében vágtunk neki a kalandnak (580 m / 7,00 h).

Egyből a Herec várának kaptatóján sikerült kiverni az álmunkat a szemeinkből. A vár tetején köszöntöttem mind a 22 résztvevőt, akik eljöttek e téli túrára. Köszöntő után, Andris barátunk szólt néhány szót a hely történetéről, majd folytattuk utunkat friss erővel a Hintók útján fel a Kincsás felé. A hó mennyisége elenyésző volt, ezért gond nélkül haladtunk egyre magasabbra a gyönyörű bükkösben. A Kincsás alatt azonban kezdett megerősödni a szél és a havat is mélyebbre tapostuk. Hamarosan kiértünk az erdőből, pontosan a menedékhely közelében. Ennyi ember nem fért be a kis faházikóba, de ennek szélárnyékában is meg tudtunk húzódni, akik úgy döntöttünk, hogy kint fogyasztjuk el az elemózsiánkat (1050 m / 9,50 – 10,30 h). Ételünket vidám kedvvel fogyasztottuk és folytathattuk utunkat.

Szélfújta, megfagyott talajon könnyedén haladtunk, még a csúcs felé tartó meredek kaptatón is. Odafent a Bodok tetőn zord-ködös időjárást kaptunk, néha elég erős széllökésekkel. Természetesen ez nem tántorított el a csoportkép készítésétől. Ahogyan fogytak a kilométerek és egyre fennebb jártunk, egyenesen arányosan nőtt a jókedvünk is, ezért nem forgott veszélyben a kitűzött célunk elérése. A hegytetőn található fák gyönyörű – de nagyon súlyos – jégkabátjaikba öltözve várják a tavasz eljövetelét (1193 m / 10,50 – 11,20 h).

Folytattuk utunkat a főgerincen észak irányban. Egyből észrevettük, hogy a hó jelentősen nagyobb mint a csúcstól délre. Jóval nehezebb volt törni, néhol már térdig is süppedtünk benne. De mivel Ikafalva irányába készültünk, hamarosan el kellett hagynunk a főgerincet és kelet irányba kezdtük az ereszkedést. Egy mellékgerincet követtünk Maksa felé tartó turistajelzésen, de erről is letérünk, amikor dél felé tart. Lankásan ereszkedünk be egyre kitartóan Felső Csernáton legfelső határán található Ika várához. Ennek tövében kicsit megpihentünk, levettük vállainkról a nehéz hátizsákokat (600 m / 14,20 – 14,40 h). Az időjárás kezdett helyrejönni, még a Nap sugarai is kikandikáltak az egyre gyérebb felhők közül.

Még egy erdőkitermelő út letaposott ösvényét követtük, majd egy dombot kellett áthágjunk ahhoz, hogy beérjünk Ikafalvára. Első napunk célját kipipálhattuk (600 m / 16,00 h). Végigmentünk a falun, pontosan harangozáskor benézhettünk a református templomba is. A vegyes bolt előtt még egy disznóvágóval ejtettünk egy-két szót, aztán meg sem álltunk az esti szállásunkig, amely egy magánházban volt. A házigazda szeretettel fogadott és mindent hátrahagyott nekünk. Az est eljövetelével nagyon finom gulyáslevest fogyasztottunk, süteményekkel lenyomtatva. Később lehetett finom falatokat sütni a kemence előterében. Az ezután következő zenés bulihoz, a burgundi vörösbor segített a hangulathoz.

Másnap alig pirkadt, kellett kelni, hiszen egy nehezebb túranap várt ránk. Plusz az éjszaka jónéhány centit havazott, tehát ezt is számításba kellett venni. Havazóban hagytuk magunk mögött a csendes és meghitt Ikafalvát (600 m / 8,45 h). Visszamegyünk az előző napi erdőkitermelő útra és azt követtük egy darabon. Egyre jobban havazott, ezért az eredeti Burdé-tető helyett a Bojtorjános-tető felé választottuk az utat. Hosszan gyalogoltunk egyre mélyebben a vadon szívébe. Az erdőkitermelő út végén egy meredekebb kaptatót hagytunk magunk mögött, majd egy kopasz mellékgerincen gyalogoltunk. Kilátásunk nagyon gyatra volt és a havazás sem akart szűnni. Néhol mély havat kellett taposnunk, ezért lassabban haladtunk. Össze sem lehetett hasonlítani az előző nap útvonalát a mostanival, sokkal nehezebb körülményeket találtunk. Na de kitartóan mentünk és ennek eredményeképp elértük a főgerincet a Bojtorjános közelében (1200 m / 14,00 h). Innen már lefele vezetett utunk a Nagy Szilason keresztül. Igaz ez a lefele menet elég csalóka volt, hiszen hosszú távon alig-alig vesztettünk szintet, sőt néhol még felfele is kellett menni a nagy hóban. Természetesen a későbbiekben egyre határozottabban mentünk lefele, mígnem elértük a völgy alját Mikóújfalu végében (620 m / 16,00 h). Végigmentünk a főútig, ahol néhányan autóstoppal hazamentünk. Későbbiekben mindenki szerencsésen leért és vonatos utazást követően érkeztek haza. Két nap alatt közel 50 kilométert gyalogoltunk, bőséges szintkülönbségekkel, igazi téli tájban.

Köszönöm teljes szívből a részvételt, a jó hangulatot és egyben az egész hétvégét, barátaimnak, vendégfogadóinknak egyaránt!

Fotók itt

Kék körút Sepsiszentgyörgy környékén, jan 22

2022 január 22-én szombaton 31-en gyűltünk össze a stadionnál. A hagyományos kék körút kirándulásra igyekeztünk, amely a városunk környékének erdőjében található (550 m / 9,00 h). Dukrét Lajos bácsi ezt a túrát már az egyesületünk újraalakítása óta évente megszervezi, tehát bőven van történelme az eseménynek.

A Vadász utcában kezdtük sétatúránkat, majd az Örkő nyakán keresztül, annak tetejére mentünk fel. A ködös téli időjárás nemigazán kedvezett a kilátásnak, épp csak a város északi részét véltük felfedezni, illetve a közeli Görgő csúcsát, amely egyben a Baróti-hegység legmagasabbja. Továbbálltunk és az ezeréves erdőn keresztül értük el a Biróné pusztáját, majd egy meredek ereszkedőt követően leértünk a Honvéd forráshoz. A vékonyan csordogáló kút mellett megpihentünk, falatoztunk (540 m / 10,30 h).

Pihenő után felkerekedtünk és elindultunk a Csiklon-patak völgyén. Átszeltük a patakot, majd egy kényelmes erdei ösvényen gyalogoltunk fel a szép téli tájban. A kis hóval befedett Tetves-kút szomszédságában megpihentünk, majd felsétáltunk a Kölcze pusztájára, ahol szokásos módon turistához illő módon szórakoztunk. Ez tűzgyújtásból, különböző finomságok sütögetéséből, forralt bor elkészítéséből és éneklésből állt (640 m / 12,00 – 14,30 h). Nagyon jól éreztük magunkat, örvendtünk egyszerűen a természetnek és az együttlétnek.

Hazafele begyalogoltunk a Papp-kút szomszédságában egészen a Szemerja patakának völgyébe, majd ennek partján Alsó Szemerjára értünk, vagyis városunk egy régi negyedébe, ahonnan mindenki hazatért (520 m / 15,45 h).

Köszönjük Lajos bácsinak a túravezetést, köszönjük mindenkinek a társaságot és a jókedvet, amely akár a következő túráig egy igazán jó lelkiállapotot és felfrissülést nyújt.

Fotók itt

Bucsecs: Strunga-nyereg

2022-es év első magashegyi túráját a Bucsecs hegységbe terveztük. Vagyis sokat nem terveztük, hiszen spontán alakult ki, a „ menjünk már valahova” stílusban. Ismervén a kedvezőtlen időjáráselőrejelzéseket, komolyabb vállalkozásba nem szándékoztunk fogni, ezért a biztonságos útvonalat választottuk Felső Moécsból a Strunga nyeregbe.

Január 9-én vasárnap szemerkélő esőben ugrottunk ki az autóból, Felső Moécs legvégében, ahol az aszfaltos útnak vége a Bângăleasa völgyben (1150 m / 7,30 h). A sötét fellegek miatt alig-alig akart megvirradni, ez még nyomasztóan hatott a túrázni vágyók lelkiállapotára is. Na de elindultunk kitartóan az erdőkitermelő úton felfele, amelyet hamarosan magunk mögött hagytunk és továbbá egy nagyon meredek kapaszkodót követtünk a fenyves erdőben. Bizonyos idő elteltével a felhők kezdtek szétszéledni, a csapadék elállt, így bizakodóan néztük a fehér homályban emelkedő magas sziklafalakat éspedig a Bătrâna és Colții Țapului havas oldalait. Egyre fennebb a hó vastagsága is nőtt, de a napokban jártak előttünk, ezért nyomot nem volt szükséges törni. A követendő ösvényünk is lankásabb lett, ezért jóval könnyebben haladtunk. Kiértünk az erdőből és kezdtük érezni a szél hatását. Ebből gyorsan következtettük, hogy odafent a gerincen erős széllel kell számolnunk. Magunkra vettük a megfelelő ruházatot és a Bucșa mellékgerincén másztunk felfele, a csúcs irányába. A fehér táj egyre jobban beködösödött, a szél is fokozatosan erősödött. A Bucșa csúcsára érve a szél teljes erejével vágta a havat felénk, kilátásunk 20-30 méter alá csökkent (1848 m / 10,00 h).

A hasonló időjárási viszontagságokat már többször átéltük magashegyen, ezért nem döntöttünk a visszavonulásra. Keletre fordultunk a Strunga-nyereg irányába, ahol menedékhely is található. Útvonalunk a gyephavas gerincét követte, tehnikai nehézségek nélkül. A köd ellenére nagyon jól lehetett tájékozódni, mindvégig a keleti irányt követtük. Közben még elő-előtünt egy-egy vékony kilátás, aminek szerfölött örvendtünk. A Kis Strunga előtti szakaszon meredekebb jeges havat kellett kimászni, pontosan a nyereg előtt. Innen északra fordultunk a Strunga-nyereg irányába. Hamarosan egy csapattal találkoztunk, akik a menedékhely felől jöttek, így nem aggódtunk a tájékozódás felől. Pontosan a nyereg alatt találtuk a nagyon jó állapotban levő menedékhelyet, ahová bementünk pihenni (1900 m / 11,30 – 12,30 h).

A menedékhelyen 7-14 személy fér el priccseken, ezen kívül jó néhány a földön is. Dupla ajtó védi a bejáratot, az ablakokat fából készült nyílászárók fedik. Napelemes világítás működik, ugyanakkor telefont is lehet feltölteni. Van asztal székekkel, fogas, illetve elsősegély doboz. Kitűnő állapotban levő házikó nagyon forgalmas, hiszen épp most is a rossz időben ott tartózkodásunk alatt túrasízők és turisták csapatai jöttek-mentek. Mi is elfogyasztottuk a kényelemben elemózsiánkat és kijöttünk a házból.

Az Yr norvég időjárásjelentése déltől javulást mutatott. Nos ez be is jött, boldogan szemléltük a felettünk tornyosuló hegyeket. Kimentünk a közeli Strunga nyeregbe és az egész Bucsecs nyugati oldala fantasztikus látványt nyújtott. Látván a megkeményedett havat, ezért a sziklák alatti útvonalat választottuk a lefele útnak. Habár eredetileg ugyanott terveztük a visszajövetelt, ahol felmentünk.

A megkeményedett hóban biztonságosan kereszteztük az oldalakat, habár volt egy-két völgy amelynek keresztezése némi aggodalmakat okozott. Mélyebb hóban semmiképp nem ajánlott az útvonal lejárása a fokozott lavinaveszély miatt. Gyaloglásunk közben több képet is készítettünk a Bătrâna oldaláról, illetve nagyon jól látszott az eddigi lejárt útvonalunk teljes egészében.

Lefele jövet betértünk az erdőbe, néhány patakot keresztezve, szerpentines ösvény vezetett le bennünket ismét a Bângăleasa völgybe. Mire visszatértünk az autóhoz ismét sötét felhők borították be az eget és sűrű eső áztatta az amúgy gyönyörű környéket (1150 m / 15,30 h). Hazajövetelünk előtt még betértünk a „La cabane aux images” nevű kis fotósmúzeumba, ahol megcsodáltuk a 80-90 éves fényképezőgépeket és különleges fényképeket vásároltunk. Laurent Jouault tulajdonos – akit már korábbról ismerek látogatásaim során – nem volt jelen, így becsületkasszába fizettük a vásárolt dolgokat.

Köszönöm barátaimnak, hogy együtt túrázhattunk ezen a különleges vasárnapon.

Fotók itt