IX.Kisbakancs-minitábor a Măcin hegységben, jún 18-20

Tíz éve járjuk-keljük Székelyföld és Erdély különböző vidékeit a kisbakancsosokkal. Rengeteg gyönyörű tájat fedeztünk fel, számos kultúrával találkoztunk a lerótt kilométerek során. Megszaporodott csapatunk megérett arra, hogy egyre távolabbi helyeket felkeressünk, ezért a történelmünk során első alkalommal elhagytuk a Kárpát-medencét és egyenest Dobrudzsába kalandoztunk, a Măcin-hegységbe.

2022 június 18-20 között bonyolítottuk le a túránkat 92 résztvevővel, amelyből 41 gyerek volt. Találkozási pontnak a brăilai komp átkelőhelye volt megadva, ahová mindenki pontosan megérkezett. Különböző útvonalakon lehetett jönni, akár az Ojtozi szoroson, akár a Putna-vízesés felé, akár a Bodza völgyén egy kis kitérővel a sárvulkánok felé. A komppal való átkelés nagyon érdekes volt a gyerekek és szüleik számára, főleg akik még nem éltek ilyen átkelési lehetőséggel. Késő délutánra érkeztünk Greci faluba, ahol vártak ránk a Turtle kemping tulajdonosai. Autóink leparkolása után mindenki lázasan sátorhúzásba kezdett. Látszott a felnőtteken, hogy mihamarabb legyenek túl ezen a műveleten, minél több időt hagyva az egymás közötti eszmecserékre. Késő estig voltunk talpon, nagyon jól szórakozva töltöttük el az órákat. A gyerekek nyárimozi volt szervezve a tulajdonosok által, a kicsiknek fenntartott helyen. Következett a lefekvés ideje, hiszen nagyon rövid éjszakának néztünk elébe.

Másnap reggel 5 órakor talpon voltunk. Mosakodás és túrára való előkészület után elindultunk a hegy irányába. Korai indulásnak volt szükség, mivel a vadon élő teknősöket szerettük volna megfigyelni a természetes életterükben. Az egész falunk keresztül kellett mennünk, útközben fán termő eperből csemegézhettünk. A Nap pontosan szemből sütött, elég kellemetlen volt mindaddig, amíg a hegy aljába megérkeztünk. Elkezdődött a hegyi túránk első szakasza, ahol számomra ismerős terepen tüzetesen vizsgáltuk a földet teknősök után kutatva. Egészen jelentős szakaszon nem találkoztunk velük, már-már kezdtem aggódni, amikor valaki felkiáltott. Óriási élmény volt mindazoknak akik természetes életterükben most találkoztak teknőssel. De mindenki nagyon élvezte a találkozást és azt is, hogy megtapogathatták, felemelhették. Ezek után már a gyerekek is jónéhány példányt fedeztek fel utunk során. Megelégedve folytattuk utunkat az egyre meredekebb ösvényen, pontosan a Măcin-hegység legmagasabb pontjára, a Țuțuiatu csúcsra (467 m). Itt hosszabb pihenőt engedtünk meg magunknak, közben a gyönyörű tájat szemléltük. A Duna természetes ágát követtük szemeinkkel és annak partján fekvő Brăila és Galac városokat is megtaláltuk. A röghegység szomszédos dombjaiban gyönyörködtünk, amelyek kopár részeivel emelkedtek ki ezen a csodálatos környéken. A csúcsról körút formájában kezdtük az ereszkedést. A hegység keleti oldalába kerültünk, ahol a növényzet jobban megnőtt a nedvesebb talajnak köszönhetően. Szép erdőben túráztunk, kényelmes terepen. Ez pont jól jött, hiszen a déli melegtől jelentősen megvédett helyen gyalogoltunk. A hőség igazából a falu előtt csapott meg, amikor az erdő védelméből kiértünk. Szerencsére rövid távot gyalogoltunk a tűző Nap sugarai alatt és hamarosan a Nemzeti Park látogatóközpontjának előterében hűsűltünk. A 17 kilométeres gyaloglás, a nagyon kevés alvás és a sok-sok izgalom megtette hatását és nagyon elfáradva éreztük magunkat. A látogatóközpont igazgatója azonban nem hagyott sokat pihenni és részletesen bemutatta a múzeumot. A hegység geológiai felépítésétől egészen a növényzeten és állatvilágon keresztül, a környék sokrétű népviseletéig mindent bemutatott. Nagyon megtetszett a társaságunk és mindenáron szeretne még látni bennünket, felajánlva minden segítséget, amit nyújtani tud. A lelkes igazgató úrtól való elbúcsúzás után, a központi cukrászdát rohamoztuk meg, ahol befagyiztunk, hűsítőkkel próbáltuk magunkat felélenkíteni, de még nagyon finom pizzát is meg lehetett próbálni. Összeszedtük magunkat és visszatértünk a táborba. A vacsora előtti programként a Dunában való fürdés szerepelt. Mivel időben sikerült elkészülni, ezért autóinkkal a közelben levő római kori Troesmis-vár tövében levő partra mentünk. Kissé hínáros, de nagyon kellemes vízben töltöttük a vacsora előtti időnket. Mindenki minden fáradtságot félretéve, hatalmasakat csobbantak és úsztak a Duna természetes ágában. Ez teljesen helyrehozott bennünket, minden energiánkat visszanyertük. Vacsoraidőre visszatértünk, majd evés után ismét késő estig folytatódott a szórakozás ebben a csodálatra méltó kempingben. A gyerekek ismét nyárimozival voltak kényeztetve.

Eljött a hazatérés napja. Reggelizés és sátorbontást követően mindenki valamerre elindult. A hazafele út valamelyik változatát lehetett választani, de volt aki egyszer a tengerre is lekanyarodott csobbanni, majd úgy jöttek haza.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek ezeket a napokat, csodálatra méltó emberek vagytok! Ez erőt ad arra, hogy a továbbiakban is most már ne csak szűkebb hazánkat – Székelyföldet – látogassuk, hanem más vidékekre is elkalandozzunk.

Fotók itt

 

HEKE 130, május 27-29

 

Kellemes hétvégét töltöttünk Ikafalván, az egyesületünk megalakulásának 130 éves évfordulója alkalmából. A pénteki előkészületek után, szombaton gyalogtúráztunk az Ika várához, meglátogattuk a Szentkertet és a Csókás feredőt. Az utóbbi elég korhadó állapotban van. Visszafelé a Malomkert vendéglőben frissítettük magunkat különböző italokkal. Ugyancsak szombaton a biciklitúrázók Orbai- és Kézdiszék útvonalain karikáztak közel 100 km-t. A túrák után Kovács Zsuzsa lelkész mutatta be a település történetét és a helyi emberek szokásait. Nagyon értékes jegyzetfüzeteket lapozhattunk az 1750-es évektől kezdődően. Este, az ünnepi vacsoraként, igényesen megkészített ételeket fogyasztottunk, mialatt felolvastam az egyesületünk megalakulásának mozzanatait, illetve a Háromszéki EKE első kirándulásáról is betekintést nyertünk. Késő estig zenés buli következett, majd vasárnap délre összepakoltunk és hazajöttünk.

Köszönjük szépen mindenkinek a megtisztelő részvételeteket. Külön köszönet Kovács Gábornak az ünnepi vacsora elkészítését, György Sándornak a finom kenyerek helybeni megsütését. Köszönjük a túravezetőknek – Nagy Katalin és Jártó Gábor – a kirándulások megszervezését. Köszönjük Kovács Erzsónak, Hamar Zsófika néninek és mindenki másnak, akik nagyrészben hozzájárultak a hazaindulás előtti takarításban, igyekezni mindent úgy hagyni ahogyan kaptuk. Nem utolsó sorban köszönjük Konát Kálmán bácsinak és családjának a gyönyörű helyszín biztosítását.

Isten éltessen mindannyiatokat és Isten éltessen Háromszéki EKE!

 Fotók itt 

Kisbakancs-túra a Strunga nyeregbe, máj 22

Nagyon szép magashegyi túrának tettünk pontot a végére. A Bucsecs-hegység délnyugati részébe kirándultunk, pontosabban a Strunga nyeregbe, 2022 május 22-én vasárnap. Rendkívülien szerencsénk volt az időjárással, ennek köszönhetően gondtalanul végigjárhattuk a kitervezett útvonalat. A 10 évet meghaladó kisbakancs-történelem során, egyik legnehezebb túrájának vágtunk neki. Főleg a közel 1000 méteres szintemelkedés és ugyanannyi ereszkedés nem könnyű feladat főleg gyereklábak számára. De úgy látszik kissé alábecsültem a gyerkőcöket, hiszen nemhogy végigjárták hősiesen az utat, hanem amikor a felnőttek pihenésre telepedtek le, ezek a picikék még akkor is szaladgáltak fel-alá, sziklát másztak, játszadoztak, hóban csúszkáltak. Túra végén még a patakban gátat is építettek. Hát....minden elismerésem az övék! Szívből gratulálok!

Az 52 fős csapatunk – ebből 18 gyerek – reggel 4-5 óra között kelt fel, hogy a 7 órai találkozóra ott legyenek. Felső Moécs végében találkoztunk mindannyian, percre pontosan, késés nélkül. Nagyon fegyelmezett társaság gyűlt össze. Egy rövid bemelegítő séta után, köszöntöttem a csapatot, majd kis energiafelvétel következett. Erre szükség volt, hiszen egyből 700 méteres szintemelkedés következett a Buksa csúcsára. Főleg az alsó övezetben volt nagyon meredek a terep, egyre fennebb valamelyest enyhült. A csúcs alatti tisztáson ismét beiktattunk egy falatozásnyi pihenőt, majd az utolsó szakaszt bátran teljesítettük (1848 m / 10,30 h). Mivel a szél kezdett a magaslatokon fújdogálni, ezért előkerültek a széldzsekik.

A csúcstól ereszkedő következett, majd ismét egy kaptató a Strunga irányába. Jónéhány gyerek a havas terepet választotta, a száraz ösvénnyel ellentétben. Élvezték, hogy május vége felé van nekik lehetőségük és szerencséjük hóban játszadozni. Ezen a szakaszon gyönyörködhettünk egyik legszebb kilátásunkban. Észak-nyugatra a Királykő teljes gerince rajzolódott ki, illetve rögtön a háta mögötti Jézer-Papusa szinte teljesen havas gerince csábítgatott. Tőlünk délre egy karnyújtásnyira volt a Leaota, majd észak-keletre a Bătrâna sziklás oldalát figyelhettük, amely ugye már a Bucsecshez tartozik.

Hamarosan megérkezünk a Strunga nyeregbe, ahol egy bő órát szántunk pihenésre, evésre (1910 m / 11,45 – 12,45 h). Ahogyan már jeleztem, a felnőttek pihentek és a gyerekek futkorásztak mindenfelé, mászkáltak fel-alá, mintha eddig egy dombra sétáltunk volna fel.

Lefele indulás előtt a nyeregben csoportképet készítettünk és a Bătrâna-gerinc alatti kényelmes ösvényen jöttünk lefele. Hosszasan ereszkedtünk egészen a Guțanu elhagyatott menedékházáig, ahol egy vadiúj pad körül kifeküdtünk napozni és természetesen pihenni a meredek ereszkedő előtt.

Az útszakasz utolsó része az erdőben történt, ahol bő 300 métert kellett erőteljes ereszkedőben végigtaposnunk. Leérve a völgy aljába, a hideg hegyipatakban a gyerekek kihasználták a víz által nyújtott játéklehetőséget. Innen már egy kőhajításnyira voltak az autóink, ahová mindenki szerencsésen leért (1120 m / 16,00 h).

Nagyon köszönöm, hogy együtt túrázhattunk e gyönyörű vidéken, gratulálok még egyszer mindenkinek az elért teljesítményért! A magashegyek bebarangolása ezzel egy új lendülettel indul az elkövetkezőkben.

Fotók itt

Remetei sziklaszoros és Magyarigen, május 8

2022 május 8-án egy igazán csodálatos és sikeres túrán vettem részt kedves barátaimmal, a Remetei szurdokvölgyben. Összesen 8-an indultunk neki az eddig számunkra ismeretlen természeti szépségnek. A nyomdokainkban még jött két túratársunk, akik ha egy picit késve is, de sikeresen végigjárták ugyanazt amit mi. Autóinkkal a szoros bejáratához nagyon közel parkoltunk és indult a várva várt kaland.

Reggelizés után, fél 9-kor léptünk be a Remetei szorosba kényelmes ösvényen. Egyre bennebb haladva a sziklafalak kezdtek összeszűkülni, amelyek monumentális látványt nyújtottak számunkra. Aztán elfogyott az ösvényünk és következett a legizgalmasabb szakasz, vagyis a víz fölötti vaslépcsőkön való lépkedés. Nagyon élveztük ezt a különleges helyet, gyakran készítettünk fotókat is egymásról, no meg a gyönyörűen vad tájról. Megkerültük a Portált, amely egy sziklakaput képez az alatta folyó víznek. Átmegyünk a Kemence nevű helyen is, a szoros legszűkebb részén. A két hatalmas fal között alig 3-4 méter a távolság. A Kemence után azonban észrevettük, hogy tetszik-nem tetszik, bele kell gázolnunk a vízbe, átkelés céljából. Nos átváltottam a bakancsomat túraszandállra, feltűrve a nadrágot, térdig érő vízben egyensúlyoztam át a túlsó partra. Ezt a folyamatot többször is meg kellett ismételni a szorosban való túrázás során. A víz nem volt túl hideg, nagyon élveztük a lábmosást. A szoros felétől egyre szélesedett a látóhatár és többszöri vízben való átkelés után, száraz ösvényre jutottunk. Bevártuk az összes túratársunkat, visszahúztuk bakancsainkat és átsétáltunk a közeli Cheia faluba.

Hát ez a kis falu alig néhány házból áll és állandó lakossága egy fiatal család gyermekével. Kissé elbeszélgettünk velük, kiderült, hogy szívesen fogadnak turistákat akár eredeti móc házban, akár saját sátorral. Álomszép helyen laknak, ígértem nekik, még felkeressük a jövőben.

A kis települést elhagyva indultunk visszafele. Hamarosan találkoztunk barátainkkal, akik épp ekkor érkeztek meg vizes lábaikkal. Továbbra is jó utat kívánva, folytattuk menetelésünket felfele kapaszkodva a kecskepárkányra. Ez a párkány kb 100-150 méterrel a szoros fölött halad, fantasztikus panorámákban csodálkozhattunk. A keskenyebb részeken kifeszített drótkábelek vannak, ezek biztonságosabbá teszik az előrehaladást. Egyre csak fényképeztünk, fényképeztünk és fényképeztünk. Alig tudtunk betelni a tájjal. A párkány végén visszaereszkedtünk a völgybe, amely szintén drótkábel segítségével történt. Pontosan a szoros elejére érkeztünk vissza, ahonnan már közel voltunk az autóinkhoz. Összesen 6 órát vett fel a körtúránk, ennek minden pillanatát különösen élveztük.

A fantasztikus túránk véget ért, de következett a napunk másik része, amelyben Magyarigen községének református templomának meglátogatása szerepelt. Előre bejelentettem érkezésünket Szász Csaba lelkésznek, aki fogadott is a gyönyörű templomudvar bejáratában. Bementünk a 2 és fél évszázados épületbe, ahol a lelkész 80 perces történelemórát tartott csak kizárólag számunkra. Ámulva-bámulva hallgattuk a könnyed beszédstílusával rendelkező lelkészt, aki a település és környékének teljes történelmét bemutatta. A Háromszéken is szolgált lelkész 11 éve tért haza szülőfalujába, azóta is szolgálja a kis magyar közösséget. A történelemóra végén elmondtuk a Mi Atyánkot, elénekeltük a Magyar és a Székely himnuszokat. A templomból kilépve körbevezetett az udvaron. A felujítás alatt levő torony tövében megtaláljuk felsőcsernátoni Bod Péter és családja síremlékeit, aki a XVIII.század közepén itt szolgált. Megnézzük a 300 éves hatalmas hársfát is, amelyet Bod Péter is látott élete során. Minden állomásnál bőven beszélt Csaba lelkész az adott személyiségek életéről. Végezetül megtudtuk, hogy szeretettel várnak a Bethlen-nyaraló vendégszobáiba nyári szezonban, amely szintén a templom udvarán található. Megígértük, hogy visszatérünk ide nagyobb létszámmal is. Elbúcsúztunk a lelkésztől, megköszönve ezt a tartalmas és nagyon értékes bevezetőt a település és templom történetébe. Késő délután indultunk haza, egy szörppel, egy málnadzsemmel és nagyon finom konyakkal gazdagodva.

Köszönöm mindenkinek, hogy álmomat valóra válthattam Veletek és eljutottam erre a gyönyörű helyre.

Fotók itt

Krókuszleső kisbakancs-túra a Szombat völgyében, ápr 24

Gyönyörű időjárást fogtunk ki 2022.év Szentgyörgy napján a Fogarasi havasokbeli Szombat völgyében. Már reggel a gyülekezőnél kellemes időben volt részünk, itt 105-en jelentünk meg összesen, ebből 45 gyerek volt. A csapat megérkezte után, még egy nagyon keveset autóztunk, aztán leparkoltuk a járgányokat egy hatalmas fatelepen.

Üdvözöltem a csapatot és indultunk neki a hosszadalmas völgynek. Piros háromszöget követtük eleinte erdőkitermelő úton, majd utána túraösvényen. Itt már megjelentek az első hófoltok, sőt maga az ösvény helyenként nagyon jeges volt. De szerencsére e jeges szakaszokat könnyen ki lehetett kerülni, ezért nem okozott gondot. A menedékház előtt kikerültünk az erdőből, ahol a Nap teljes tavaszias erejével sütött. Egyszer csak megjelentek a krókuszok, a csodaszép virágok amelyek rögtön hóolvadás után jelennek meg. Rengeteg szögből fényképeztük és sikerült a havas magashegyi tájat is belevenni, ami igazán csodás alkotást eredményezett.

A menedékháznál egy bő órát megpihentünk, ezalatt fogyasztottunk az elemózsiánkból, a gyerekek játszodoztak a hóban, a felnőttek társalogtak. Pihenő után még előremeneteltünk a völgykatlan végéig, ahonnan pontosan a fejünk fölött emelkedett a Gălășescu Mare hófödött csúcsa. Óriási hópárkányok fenyegetően hatnak az arra túrázóra, ez azt jelentvén, hogy nincs vége még a lavinaszezonnak. Körbefotóztuk a tájat, nemi időt is eltöltöttünk a magashegyek világában, majd csoportkép után elindultunk visszafelé.

Ugyanazon az úton ereszkedtünk lefele, mint amelyen feljöttünk, hiszen itt más lehetőség nem volt. A menedékháznál még egy rövid ideig megálltunk, közben rengeteg más turista feljött, úgyhogy a gyönyörű idő kicsalogatta azokat a személyeket is, akik nemigazán voltak havas hegyi túrára felkészülve. A hosszú erdőkitermelő úton lefele haladva egyre melegebb lett, sokan várták, hogy meglássuk autóinkat. De hát ezt jelenti a Fogaras. Ilyen kis túra is sokszor fokozottabb erőfeszítéssel jár, főleg ebben a hegységben.

Köszönettel tartozom mindannyiatoknak, hogy együtt tölthettük e szuper kellemes napot, remélem mindenki jól érezte magát! A következő viszontlátás reményében üdvözöllek Benneteket itt a sorok között is.

Fotók itt

Piros körút-túra, márc 12

2022 március 12-én szombaton, 17-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi Kálvin téren, hogy kezdetét vegyük a városunk környékének piros körútjának lejárását (530 m / 7,00 h). Három körtúra indul Sepsiszentgyörgyről, vagyis a kék, sárga és piros. Az utóbbi a leghosszabb és érinti Sugásfürdő alsó részét, Előpatakot és a Baróti-hegység két legmagasabb pontját: a Görgőt és a Havad tetőt.

Március közepe az idén igen hideg idővel köszöntött be. Havazással és bőven fagypont alatti értékekkel. Csípős hidegben indultunk útnak, épp napfelkeltekor. Ahogy kiértünk a városból és a Debren-tető kopasz dombjára értünk, egyből be is melegedtünk, igaz nemcsak a Nap hatására, hanem a gyors iramunknak köszönhetően. Innen fentről szépen látszott a még ébredező város északi része, illetve a Bodoki-hegység nyúlványa. Erdőben folytattuk utunkat, immár havas ösvényen. Ahogyan egyre mélyebbre kerültünk az erdőben, a hó vastagsága is nőtt, igazi téli tájképet varázsolva elénk. Rögtön négy őzikét figyeltünk meg, ahogyan fürgén elszökdöstek előlünk. Különben e túranapon nagyjából 15 őzikét számoltunk össze útvonalunk során.

Egy hosszan tartó, de kényelmes emelkedő után, beereszkedtünk Sugásfürdő alsó részébe, pontosan a hóágyúk számára szükséges tó mellé. Éhesek voltunk, de itt a völgyben nem akartunk fagyoskodni, ezért egy picit kimásztunk a Görgő lábán egy napsütötte oldalra, ahol kényelmesen tízóraizhattunk (820 m / 10,00 – 10,30 h). Falatozás közben látszódott a település nagy sípályájának felső része, ahol többen hódoltak e népszerű sportnak. Evés után meredeken kapaszkodtunk fel a Görgő csúcsára, mély hóban. Talán ez a szakasz volt a legnehezebb a túra során. Néhol térdig is süppedtünk a porhóban, nyomot kellett törni. A kitartó küzdelemnek azonban megérett a gyümölcse és büszkén állhattunk a fenyőerdővel borított Görgő csúcsán, egy csoportkép erejéig (1017 m / 11,20 h / 10 km).

Útvonalunk második szakasza következett, vagyis beereszkedés Előpatakra. Egyelőre elsétáltunk a Gyertyános-kút mellet, majd a hegység legmagasabb pontja mellett – Havad (1019 m) – meneteltünk. Itt egy traktor nyomára bukkantunk, amely nagyon megkönnyítette további dolgunkat. Hiszen nem kellett a mély hóban járni. Egy hosszú tisztáson ereszkedtünk befele a vakító napfényben. A körülöttünk levő tájat alig tudtuk megfigyelni, annyira erősen sütött a Nap. Azért természetesen nem hagytuk figyelmen kívül a Bucsecs, Királykő és Fogaras vonulatát, illetve a Keleti Kárpátok hozzánk közel fekvő hegységeit. Ereszkedésünk utolsó szakasza erdőben történt, majd megérkeztünk Előpatak központjába (590 m / 14,00 – 14,30 h / 18 km). A napsütötte gyepre és padokra igen kellemes volt letelepedni és falatozni. Jól megpihentünk, hiszen a túra jelentős része várt még ránk.

Elbúcsúztunk a szebb időket megélt üdülőteleptől, egy meredek kaptatóval kezdtük a túránk harmadik – és egyben utolsó – szakaszát. Kiérve a Farbükk tetejére, szerencsénkre egy szekérnyomot követhettünk a továbbiakban, az ugyancsak havas terepen. Csupasz vörösfenyők mellett haladunk el, majd kiérünk ismét a hegység főgerincére, amelyet keresztezünk. Az óriási Keresztény-legelő tetején vagyunk és a Nap sugarainak dőlésszöge kedvezően hatott kilátásunkra kelet irányban. A Kárpátkanyar összes hegyeit felismertük, mindegyik annyira fehér volt mint télvíz idején. Innen már könnyű dolgunk volt hazáig, ami a menetelést illeti. Kisebb emelkedők és ereszkedők váltották egymást, majd a Szalamáj-tisztás és Kéni-puszta érintésével máris a Pacé tetején, az Orotványon álltunk. Előttünk Sepsiszentgyörgy városa a lemenő Nap fényében csodálatosan csillogott (620 m / 17,45 h / 28 km). Itt búcsúztunk el egymástól egy újabb szép túra reményében.

Köszönöm az egész csapatnak a részvételt. Külön elismerést érdemel a 10 éves Uzonka, aki 30 km-t gyalogolt téli körülmények között a Baróti-hegység havas ösvényein. Rendkívüli teljesítmény számára, hiszen a felnőttek iramát kellett felvennie. Gratulálok kislányom!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Bucsecs déli részén, márc 6

Az eredetileg január elejére tervezett magashegyi túránkat, hetedik halasztásra tudtuk megszervezni. A halasztások oka mindig az időjárás volt. Természetesen ezt a túrát kimondottan felnőtt túrázókkal jóformán bármikor meg lehetett volna tartani, de mivel ez esetben a gyerekek vannak középpontban, kötelezően jó időjárásra pályáztunk. Ez sikerült is 2022 március 6-án vasárnap, amikor pontosan ezen a napon csodálatos időt ígértek az időjósok. Egy jelentős havazással járó időszak után a Természet egy gyönyörű nappal áldott meg bennünket ebben a térségben. Akár csodanapnak is nevezhetjük, hiszen e télen nem volt hozzá hasonló egy ilyen rövid időintervallumban. Már estére újból a havazás vette át a szerepet.

Autóval és vonattal utaztunk Szinajáig. A település vasútállomásán 22-en gyűltünk össze, ebből 8 gyerek volt. Gyalogosan mentünk a közel 3 km-re levő gondola alsó kiindulópontjához. Az 50 perces gyaloglás és a 200 méteres szintkülönbség felébresztett mindannyiunkat a kényelmes vonatozás után. Két szakaszban jutottunk fel a gondolával a 2000 méter fölötti szintre, a Furnica-csúcs közelébe. Lent ködös időben volt részünk, de 1700 méter fölött a felvonó kirepített bennünket a felhőkből és csodálatos látvány tárult elénk mindenfelé. Kiszállás után elsétáltunk a Furnica-csúcs alatti kilátóhelyre, ahonnan leírhatatlan kilátás nyílott minden irányban. Vakítóan fehér köntöst vett fel a Bucsecs, az elmúlt napok havazása során. Továbbá a magasabb hegyek csúcsai egytől-egyik kiemelkedtek a felhőtengerből, mint valami porcukor-szigetek. Mindegyikünk el volt ragadtatva a látványtól, sűrűn fényképezgettünk és egyszerűen élveztük az ott töltött idő minden pillanatát. Nem kellett sietnünk, ezért egy órát is eltöltöttünk e mennyországnak is nevezhető helyen.

Már szinte dél volt amikor elindultunk gyalogosan lefelé a sárga sáv jelzésen. A Bucsecs platójának a jelzését rövidesen a piros sáv váltotta fel, amely a túránk végéig kísért. A sípályák kereszteződésénél fokozottan odafigyeltünk, majd evőszünetet tartottunk pontosan a felhők határának felső felében, ahol a Nap sugarai melegítettek. A turistajelzés a sípálya szélében vezetett tovább, ezért libasorban meneteltünk lefele, nem zavarva a téli sport kedvelőit. A gyerekek kimondhatatlanul élvezték a nagy havat, a felső régiókban akár 2-3 méteres vastagságú is összegyűlt helyenként. Jóformán végig fenéken csúszva, vagy gurulva ereszkedték le az egész távot. Az erdő szélétől a jelzés a kialakított téli úton vezetett tovább, távol a sípályáktól, majd egy idő után vissztaértünk rá, pontosan a felvonók átszálló állomásánál, 1400 méteren.

Innen lefelé végig erdőben ereszkedtünk Szinajáig, közben keresztezve a hótól letakarítatlan műutat. Gond nélkül gyalogolhattunk, hiszen az autós forgalom elől le volt zárva. A város szélében elpakoltuk a túrabotjainkat és befejeztük a természetben való túrázást. Szerencsésen leértünk mi felnőttek a lábainkon, a gyerekek háton-hason csúszva, illetve gurulva. Még hátramaradt a városban való lefele való menetelés az aszfaltos úton. Kissé kellemetlen szakaszt még meg-megszakította egy kis lépcsőzés, amely érdekesebbé tetté gyaloglásunkat. Három és fél óra alatt a fenti indulásunk óta megérkeztünk a városi park melletti cukrászdába, ahol megédesítettük a napunkat. Innen pár perc alatt a vasútállomásra értünk és máris egy érdekes utazásnak lehettünk tanúi a Bukarest-Bécs nemzetközi vonat étkező kocsijában. Ugyanis a teljesen elfoglalt vonaton ott kaptunk helyet. Nagyon jó hangulatban értünk vissza Brassóba, majd mindenki haza saját autójával.

Köszönöm a kiránduláson való részvételt és örvendek, hogy ennek a sok-sok halasztásnak igazán mostanra megérett a gyümölcse.

Fotók itt