Már többször is megjártuk magunkat Predeál és Azuga környékén található dombokon, sőt minden évszakban is felfedeztük a természet szépségeit e vidéken. 2024 szeptember 28-án szombaton is errefelé terveztük túránkat, de most különlegesebb módon, hiszen a Székely Mikó Kollégium tucatnyi tizedikes diákjai is részt vettek a kiránduláson.
Vonatos utazásunk Predeálig tartott, majd az összesen 16 fős csapattal taxival szeltük át a várost egészen a Cioplea-ig. Kellemes idővel és tiszta égbolttal fogadott ez a szeptember végi nap. Predeál végéből karnyújtásnyira látszott a Nagykőhavas és Keresztényhavas, de a Bucsecs északi része is szépen tornyosult az ég felé. Eleinte egy kényelmes emelkedőt követtünk a fenyvesben, majd délnek fordulva széles erdei ösvényen érkeztünk meg az egykori határt képező kőhöz. Csoportkép készítése után utunkat lefele folytattuk, az erdőben meglepően sok légyölő galócát vettünk szemügyre, egy kicsit bánkódtunk, hogy ehető gombával nem találkoztunk ennyire gyakran, mint ezekkel a fogyaszthatatlan, de annál látványosabb példányokkal. Az ereszkedő után újabb emelkedőt követtünk, majd a Kakas-sípálya meredek szakaszán jutottunk fel a Clabucet felvonó felső állomásához. Hát gyönyörű látvány fogadott, főleg a Bucsecs hegység panorámája bűvölt el már nem tudom hányadszorra. Mivel még a Nap kedvezően sütötte a hegység északkeleti oldalát, ezért minden részlet pontosan kivehető volt. Igyekeztünk is megörökíteni e nem mindennapi látványt. A dombtetőre kiülve megpihentünk és falatoztunk.
Folytattuk utunkat a Garbova menedékházhoz, ahová ismét egy ereszkedőt követően jutottunk el. Néhány pillanatra leültünk a ház teraszára, majd utolsó emelkedőnk következett a Bikahavas tetejéig. Szeptember végét meghazudtoló meleget sütött a Nap fejünk búbjára. Felérve a tetőre, szerencsére egy lenge fuvallat fogadott bennünket. Ez nagyon jól esett és mivel felérkeztünk a túránk legmagasabb pontjára, ismét pihenésre hajtottuk testünket, kényeztetve magunkat a kellemes idővel. Indulás előtt csoportképet készítettünk és beazonosítottuk körbe-kereken a látnivalókat.
Egy nagyon meredek útszakaszon ereszkedtünk lefele, majd a végére egyre megenyhült dőlésszögű ösvényen jutottunk le Azugára. Mivel vonatunkig bőséges idővel rendelkeztünk, ezért egy hangulatos udvarban töltöttük időnket, hűsítő mellett. Hazafele vonatos utazással tettünk pontot a nap végére. Kedves és kirándulni vágyakozó diákokkal kész öröm volt a túrázás.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése