2026. november 18., szerda

Kisbakancs-túra Törcsvár és Brassó között, nov 14-15

A Terra Borza Teutonica utolsó szakasza várt ránk még bejárásra. Az idén, négy évszak egy-egy hétvégéjére ütemeztünk be, kétnapos kalandként e közel 200 km útvonal megismerését. Februárban hóban-sárban, ködben és még egy kis napsütésben jutottunk el Erkedről Kóborig. Májusban gyönyörű tavaszias időben Kóborról vándoroltunk Halmágyon keresztül Újsinkáig. Szeptember elején még nyárias időben, csodálatos tájakon meneteltünk Újsinkától Almásmezőig, majd Törcsvárig. Elérkezett az ideje feltenni a pontot az “i”-re és befejezni ezt a fantasztikus gyalogtúrát a Korona városában, Brassóban.

Minden a terv szerint haladt, november 14-15 közötti hétvége volt kitűzve a túra időpontjának. Nagyjából két hónappal előtte indult el komolyabban a szervezés. A szállás keresése bizonyult egy nagyobb feladatnak, hiszen most fontos volt, hogy egy helyen szálljunk meg mind a 44-en. Ilyen szállást csak Pârâul Rece hegyi településen találtunk, nagyjából 10 km-re az első napi útvonal végétől. Aztán jött a fuvar keresése Barcarozsnyótól fel és másnap ugyanoda vissza. Végül taxikkal sikerült megoldani ezeket az utazásokat. Eljött a túra előtti hét, amikor naponta többször is lestem az időjárásjelentést. Egy olyan őszi hétvégében volt részünk, amely teljesen beleillett e hegyvidéki időjárásba. Volt egy kis havazás, majd napsütés a hátralevő időben. Ez csodálatossá tette a tájat ahol 40 km-t barangoltunk.

Elérkezett november 14, szombat reggel. A várva várt nap! 7 óra előtt gyülekeztünk a sepsiszentgyörgyi Bod Péter könyvtár előtt szemerkélő esőben, hidegben. Pontosan ezen a napon érkezett meg egy jókora hidegfront, amely 20 fokkal is lehűtötte a térség hőmérsékletét. Autóbuszunk mint mindig pontosan érkezett és ennek köszönhetően mi is pontosan indultunk. Utazás közben ahogyan elhagytuk Brassót, a csapadék havazássá változott. Ennek nagyon örvendtünk, hiszen sokkal jobb havazóban menetelni, mint esőben. Mire megérkeztünk Törcsvárra igazán szép havazó fogadott és ennek tiszteletére még indulásunk előtt gyorsan egy csoportkép is megszületett (760 m / 8,30 h). Pontosan a központból indultunk. Máskor alig lehet elférni a járdákon a rengeteg turista miatt, most reggeliben jóformán a mi csapatunk vonult fel az utcán. Clincea felé tértünk fel, hosszan gyalogoltunk a szép havazóban aszfaltos úton. Aztán a házak is kezdtek egyre gyérebben lenni, az aszfaltnak is vége lett, ekkor az emelkedő is mintha merészebb lett volna. Széles makadám úton mentünk, többnyire erdőben. Nagyon jó iramban gyalogoltunk, talán azért is, mert az időjárás nem engedte meg a hosszabb pihenőket. Vártuk az előrejelzés beigazolódását, miszerint déltől javul a helyzet. Hát így is volt. Felérve útvonalunk legmagasabb pontjára, ahonnan már jóformán ereszkedőben volt részünk, észrevettük, hogy a nyugati határban jelenik meg a kék égbolt. Hamarosan egyre nagyobb teret nyert a kékség, immár a Királykő gerincében is gyönyörködhettünk. Nem sokkal később a Bucsecs északnyugati része is kitisztult. Természetesen elállt a havazás, így kényelmesebben haladhattunk. Egy nagy kőhalom körül immár napsütésben álltunk meg pihenni és falatozni (800 m / 12,10 – 12,40 h). Míg délelőtt a havazóban békésen legelésző tehenekkel és birkanyájakkal találkoztunk, itt a pihenőnél néhány kutyus köszöntött bennünket hangos ugatással, inkább élelemszerzés reményében. A mai utunk hátralevő részét már láthattuk, hiszen a nagy Barcasági-medence tárult elénk Barcarozsnyóval együtt. Egy mezei utat követtünk, a napsütés hatására a hó olvadása következtében sarat is tapodtunk. De kilátásunk a Bucsecsre és Királykőre egyre gyönyörűbb lett. Egy utolsó aszfaltos utat követően megérkeztünk a pecsételő helyre Barcarozsnyó bejáratához, ahol befejeztük első napi túránkat (650 m / 15,00 h).

Előzetesen lebeszélve a Vilman panziónál pecsételtük le a Via Transilvanica füzetünket és közben már szervezkedni kellett a taxis utazásunkat a szálláshelyre. Annyira jól ment a szervezkedés, hogy alig egy óra alatt mindenki feljutott Pârâul Rece hegyi üdülőtelepen található Cerbul szállodához, amely szálláshelyül szolgált. Ki is használtuk a kényelmes előterét jókedvű beszélgetésekre, aztán a medencéje és pezsgőfürdője nagy népszerűségnek örvendezett. A gyerekek fáradhatatlanul ugrottak a medence vizébe, a felnőttek inkább a pezsgőfürdő melegebb vizében lazultak. Estére finom ételeket fogyasztottunk a szálloda vendéglőjében, majd számomra hatalmas meglepetésként egy óriási tortával köszöntött a Csapat, októberi születésnapom alkalmából, amely hatására nagyon elérzékenyültem. Lassan elcsendesedtünk és nyugovóra vonultunk a kényelmes ágyainkba.

November 15-én vasárnap, svédasztalos reggeli után elbúcsúztunk a szállásadóinktól és ismét gyorsan sikerült lejutni Barcarozsnyóba, ahol előző nap túránkat befejeztük. Csípős, fagyos reggel volt, gyönyörű tiszta égbolttal (650 m / 10,00 h). Hosszan végigmentünk Barcarozsnyón egészen a központig, a nagyon szépen karbantartott régi házakat és evangélikus templomot megcsodálva, nem utolsó sorban felpillantottunk a fejünk fölötti dombon található parasztvárra. Központot követően az Erzsébet királynéról elnevezett sétányt is végigjártuk, majd elhagytuk a települést egy erdei emelkedőt követően. Néhol meredek utat kellett kimászni, a sár is jelentősen megnehezítette az előrehaladásunkat. Az erdőkitermelésnek is köszönhetően nagyon sok sáros szakaszt kellett magunk után hagynunk. Két jelentős emelkedőt kellett kimásznunk, elsősorban a Keresztényfalvi tisztásig, majd az Üvegvölgy határát képező gerincvonalig. Aztán elérve ezt a mellékgerincet, gyaloglásunk sokkal könnyebbé vált, kisebb emelkedőkkel-ereszkedőkkel. A táj is kinyílt, nagyon szép kilátásunk volt a Keresztényhavasra. A nagyobb szintkülönbség kissé megfogta a társaságot, de gondok nélkül haladtunk a célunk felé. A Függőkő után már későre járt, közeledett a novemberi sötétség. Innen már jóformán lefelé haladtunk, az avart rugdostuk bakancsainkkal. Keresztülvágtuk a Brassó Pojána felé vezető műutat, majd egy keskeny erdős gerincre érkeztünk, ahonnan a fák között mélyen alattunk a házaknál már a fényeket felkapcsolták. Mire egy kis kápolnához érkeztünk, már jóformán besötétedett, de innen nagyon szépen láthattuk Brassó kivilágított óvárosát és a Cenket. Még egy meredek ereszkedőt hagytunk magunk mögött és beértünk a város egyik kivilágított utcájába. Mindenkit bevárva most már sietősen folytattuk utunkat a Fekete Templom irányába. Macskaköves utakon gyors iramban meneteltünk a cél felé. Szükséges volt a gyors iram, mert 19 órakor indult a vonatunk hazafelé és ezt el szerettük volna érni, tekintettel arra, hogy másnap a gyerekek iskolába mennek és legyen idejük az esti programra a családdal. Na aztán volt is sebességünk rendesen, mintha nem hosszú kilométerek gyalogoltunk volna le eddig. Elérzékenyültünk, amikor pontosan a Fekete Templom tövéhez megérkeztünk, megszólaltak a harangok. Ez a túra utolsó lépéseihez nem is illett volna semmi jobban. Megrohamoztuk az Inspiratio kávézó pultját, ahol pecsétjeinket megkaptuk és gyorsan mentünk ki a Tanács térre, ahol az utolsó Via Transilvanica Terra Borza Teutonica kőnél csoportképet is sikerült elkészíteni (590 m / 18,10 h). Ezután rohantunk végig a Kapu utcán, szerintem sokan néztek bennünket a sétálóutcában ahogyan rohanunk végig és örömünkben elég hangosan gyerekestől mindenestől. Az utca végében találtunk annyi taxit amivel kimentünk az állomásra és terv szerint elérni a Korona vonatot, amellyel berobogtunk Sepsiszentgyörgyre.

Egy élmény volt mindannyiatokkal kedves Emberek véghez vinni ezt a túrasorozatot. Nagyon jól éreztem magam Veletek, szuper együtt kirándulni! Minden akadályt ha nem mindig könnyen, de életerővel és jókedvvel gördítettük el. A gyerekek egyre jobban készülnek fel nemcsak a természetjárásra, hanem az Élet nehézségeinek leküzdésére. Jó úton vannak. Ez köszönhető Nektek szülőknek és minden felnőttnek, akik fegyelmezettségről, ugyanakkor jókedvű életerővel mutattok példát. Köszönök mindent!

Fotók itt