2013. március 6., szerda

Bucsecs: Caraiman-szárazvölgy



Csodálatos márciusi reggelen indultunk útnak a Kalinderu sípálya aljából (900 m / 6,30 h). Heten vettünk részt a túrán, ezen kívül még volt két barátunk akik párban gyors tempóban járták le előttünk az egész útvonalat.
A 4-es felvonóoszlop után jobbra bementünk az erdőbe. Régi nyomokat véltünk felfedezni, úgyhogy nem izgultunk a völgy megtalálása ügyében. Nem hivatalos piros keresztek is vannak festve a fenyőfákon egészen a szárazvölgy beindulásáig. Hamarosan megérkeztünk a völgybe, amelynek az alsó részén egy lavina nyomát láthattuk. Megkezdtük a felfele menetelt. Nem volt a legegyszerűbb ezeken a kővé fagyott hógörgetegeken járkálni, de friss erőnlétünknek köszönhetően nem okozhatott problémát. 



Rövid időn belül sikerült is kijutnunk ebből a szakaszból és következett az a fajta terep, amit mi nagyon de nagyon szeretünk. Hágóvassal és jegcsákánnyal lazán haladtunk felfele, minden lépés érzékelhetően egyre magasabbra „lendített” bennünket. A Nap egyre magasabbra járt, jól megvilágította az előttünk magasodó sziklákat és a fejünk fölött tornyosuló Caraiman vaskeresztjét. Nyáron az útvonal tele van tűzdelve szöktetőkkel, most mintha mozgólépcsővel haladtunk volna felfele, persze saját erőnket igénybe véve. Elhagytuk balra a Zangur-völgy bejáratát (1750 m / 8,15 h), mi folytattuk tovább egyre meredekebb terepen. Egy félig-meddig napsütötte helyen aztán megálltunk pihenni és reggelizni.






A pihenő után folytattuk Elődék után mászást a kémények felé. Balra elhagytuk a Halottak-völgye (Mortului) bejáratát és egyenesen a kémények felé másztunk. A kémények nagyrésze hó alatt volt, épp az utolsó szakaszon kellett jól nekiviselkedni a csupasz szikláknak. A két barátunkat annyira utolértük, hogy láthattuk hogyan küzdik le az előttük álló nehézségeket. Ismerve Előd barátunk jó hegymászó képességét, máris tudtuk, hogy egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk. Egy kötelünk volt hét személyre és nagyon kevés biztosítási pont. A szegek zöme mind a hó alatt volt. A módszer a következő volt: a szöktetőknél biztosítottam Robi barátunkat, míg ő kimászott a legkényesebb helyeken. Az előttünk levők akaratuk ellenére zudították a havat lefele, amely a szöktetőknél úgy nézett ki mint egy fehér vízesés. Ilyen körülmények között mászta ki Robi az alsó szöktetőt. A felsőnél már ez a probléma nem adódott, de ott nagyon kitett részt kellett magunk után hagynunk. Minden szöktető után Robi biztosított mindenkit külön-külön, ez rengeteg időt vett fel. Szeróval ketten hátul rendesen jól megfagytunk. De hát ez van. 





Amire mindenki kimászott a Caraiman keresztig, addig Elődék a Fehérüvölgyön már Busteniből telefonáltak. Az utolsó 100 m kb 3-4 órát vett fel, igaz a fő dolog a biztonság volt, ami persze lassítja a tempót. Na de boldogok voltuk amikor kiértünk és elfogyaszthattuk jólmegérdemelt ebédünket, közben a napsugarakkal kényeztettük magunkat (2280 m / 14,10 – 15,00 h). 





Csoportkép készítése után sétaút következett. 


Felmásztunk a 2384 m magas Caraiman-csúcsra, majd a Fehér-völgy bejáratához igyekeztünk. A völgyön gyorsan haladtunk lefele, féleg amikor a gatyafék módszert is bevetettük. 



Ilyen módon hamarosan a La Verdeata tisztásra értünk, ahonnan erdei ösvényen ereszkedhettünk tovább. Itt már lekapcsolhattunk magunkról mindenféle felszerelést, majd egy jó séta után lazán és jókedvűen érkeztünk meg Bustenibe (900 m / 17,15 h).
Köszönet minden résztvevőnek e csodálatos túráért, főleg Robi barátunknak aki kisegített a nehéz helyzetekben.

Fotók:

2013. február 3., vasárnap

Vetítés "HEKE Babakirándulások 2012"

Kedves Gyerekek és Szülők!
Hamarosan közeleg a márciusi kiruccanásunk, de mit szólnátok ha még azelőtt találkoznánk és megnéznénk néhány fotót a tavalyi kirándulásokról. Emlékezzünk a mókás pillanatokra, közös időtöltésünkre. Úgyhogy Gyertek, Gyertek !!! Tehát:

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki Osztálya 2013 február 5-én, kedden 19 órától, a Tanulók Palotája segítségével vetítettképes előadást szervez "HEKE Babakirándulások 2012-ben" címmel.
Előadó: Gáspár László Zsolt - HEKE egyesületi tag és túravezető
Helyszín: Sepsiszentgyörgy, Kőrösi Csoma Sándor utca, Tanulók Palotája, Nagyterem (hátul az udvarban).
Belépés díjtalan.
Szeretettel várunk mindenkit!
http://www.facebook.com/groups/heke.babakirandulasok/

Megjelent az "Erdélyi Gyopár" idei első száma, amelyben benne van a tavalyi babakirándulásokról egy összefoglaló cikk képekkel. Aki megszeretné vásárolni a lapot, megteheti a helyszínen. Ára: 5 lej. Megkérnélek értesítsetek akár itt a Facebookon is, hogy tudjam kb hány példányt vigyünk.
Köszönettel, Laci

2013. február 1., péntek

Bucsecs: Hornul Coamei - Malin völgy



Január 27-én, vasárnap kilencen vettünk részt e magashegyi téli túrán. Célunk a Hornul Coamei kimászása volt, illetve visszajövetel a Malin völgyön. Borús időben, hószállingózások közepette indultunk útnak Busteniből, az Alpin menedékház mellől (900 m / 6,00 h). Eléggé elszomorodtam, gondolván, hogy az időjárás most sem lesz kegyesebb velünk ahogyan a három héttel ezelőtti Királykő túrán sem. Na de szerencsére nem így történt. Gyors iramban mentünk fejlámpák fényénél a piros háromszög jelzésen. Csak az előttünk álló útra gondoltunk, jóformán egy szót sem váltottunk menet közben. A jelzett útról való letérés után a Kostila menedékhely felé kanyarodtunk. Szerencsénkre  több turista járt már errefelé, így ezen útszakaszon nem kellett havat törni. Mire elértük a menhelyet jól kivirradt (1690 m / 7,40 – 8,30 h). Kint szürke felhők játékát figyelhettük meg, ahogyan simogatták az átellenben levő Báj-havast. Bent mély álomban szenderedő turistákat találtunk, akik jövetelünk alkalmával kezdtek ébredezni. Nem sajnáltuk, ideje volt már felkelni.


Reggelizés után a hóval feltelt Kostila völgyön kezdtük a nyomtaposást, majd hamarosan áttraverzáltunk a Galbenele völgybe. Semmilyen nyom nem volt előttünk, a szél a friss havat kíméletlenül befújta a völgybe. Főleg az alsó szakaszon találtunk mély havat, minél fennebb haladva jobban meg volt roskadva. A nagy szöktetők mind be voltak temetve, így ezekkel nem volt gondunk. Viszonylag hamar elértük a Galbenele „szállodáját” – a kis barlangot, innen balra találtuk a kéményünk beindulását (2100 m / 10,10 h).





Semmilyen teketóriázás nélkül vágtunk bele. Az időjárás megfelelt, jó látási viszonyok voltak, szuper társaság, mi kelett volna ennél több. A terep jóval meredekebbé vált és a sziklákon már jelentkezett az eljegesedés. A hágóvasak feltevése után a jeges részeket könnyebben le tudtuk küzdeni. Néhány szöktető teteje látszott ki, ezeket jégcsákányok segítségével tettük járhatóvá. A kötél segítsége is nagyon jól jött a nehezebb szakaszokon, de voltak akik az egész útvonalat szabadon mászták ki. Gondok nélkül értünk ki a Kostila övre, a Kostila-Galbenele gerinc szomszédságában (2420 m / 12,15 – 12,30 h).











Az öv és a plató között egy kitett meredek részen kellett kimászni, föleg a az utolsó méterek voltak a legizgalmasabbak. Itt köves-jeges terep volt, nagyon meg kellett nézni hova tesszük lábunkat és kezünket. Na de minden jó ha a vége jó alapon kiértünk a platóra, ahol élvezhettük a szélcsendet és a lábunk előtt elterülő tájat (2470 m /13,20 – 13,50 h). El is fogyasztottuk ebédünket, majd a leereszkedéshez választott völgy bejárata felé indultunk.






Azért hogy megkezdjük a leereszkedést, egyszer még ki kellett másznunk pontosan a Kostila relé mellé. Onnan pillanatok alatt megtaláltuk a Malin-völgy bejáratát. Ügyeltünk a hópárkányokra, nehogy velük együtt induljunk lefele. Meg is találtunk egy optimális helyet a beinduláshoz és máris élvezhettük a lefele menetel kényelmét. Kimondhatatlanul jól esett nyújtott lépésekkel haladni, jóformán semmilyen erőkifejtés nélkül. Nem is kellett lábunk alá néznünk csak az előttünk elterülő tájat, amely kezdett lassan velünk egy szintbe lenni. Leírhatatlan amikor gatyafék ereszkedést is kipróbáltuk. Nem is kell mondanom, hogy többnyire ezt az ereszkedésformát választottuk, közben nagyokat kurjongatva. 


Aztán elértük az erdőhatárt, vége volt a mókának, ideje volt a völgyből kiszállni. Egy erdős élre vezetett ki utunk, majd egy kemény ereszkedő következtében elértük a Kostila-tisztást (1350 m / 15,20 – 15,40 h).
A megérdemelt pihenő közben jó csattanós poénok sültek el, úgy mint fiúk között. El lehet képzelni. Innen ismét felhúztuk a „nyúlcipőnket” és uzsgyi lerohantunk Bustenibe, mintha valaki kergetett volna. De inkább a könnyű terep váltotta ki belőlünk ezt. Szerencsésen érkeztünk vissza autóinkhoz (900 m / 16,30 h). majd az azugai törzskocsmában egy-egy sör társaságában elbúcsúztunk.

Fotók:

2013. január 21., hétfő

Kedves Gyerekek és Szülők!

Megszületett a 2013-as év babakirándulás programtervezete. Márciustól októberig havonta találkozhatunk így együtt "verhetjük fel" a természet csendjét. Visszhangozzanak erdeink, hegyeink a gyerekek kurjongatásaitól! íme az idei program:

- Március: Tisztás-túra Sepsiszentgyörgy környékén: Bíróné puszta - Kölcze puszta - Marinka puszta
- Április: Kirándulás Barcarozsnyóra: a Fundáta barlang és a rozsnyói vár meglátogatása
- Május: Dél Hargita: Tusnádfürdő - Piliske erdészház (szalonnasütés)
- Június: Háromszék legmagasabb csúcsa: Lakóca megmászása (túra a vadonban)
- Július: Felsőcsernáton: Ika vár látogatása és fürdés az új borvízmedencében
- Augusztus: Brassói Cenk és környéke: kirándulás a Lovagok nyomában
- Szeptember: Túra Előpatakra (erdeink megismerése)
- Október: Őszi kirándulás a Bodoki havasokban: Herec és Kincsás várak, Bodoki tető

Az időpontokat idejében közlöm a Facebookon, emailen, illetve néhány nappal azelőtt a Háromszék napilapban is. Rossz idő esetén a kirándulásokat újraprogramáljuk.

Szeretettel várunk Benneteket!
Laci
 http://www.facebook.com/groups/heke.babakirandulasok/

2013. január 17., csütörtök

Szalonnasütés a Kölcze-pusztán

Néhány fotó a nagyon jólsikerült városkörnyéki kék túráról. Élvezhettük a napsütést, a jó társaságot és nem utolsó sorban a finomságokat amit sütögettünk.

Uzonka jólérzi magát


 Melindával

 Séta közben

 Lehellel

 Irmával

 A családunkkal:


2013. január 7., hétfő

Királykő: Hegyes-csúcs túra

Havazás, nagy hó, erős szél és teljes köd jellemezte a január 6-ikai, vasárnapi kiruccanásunkat a Királykőbeli Hegyes csúcsra. Minden természeti jelenség jelen volt, ami pontosan nem kellett volna egy magashegyi túrához. Igaz erre számítottunk, hiszen az előrejelzések ugyanezt mutatták. Na de mi úgyis elmentünk és felmentünk.....
Hárman indultunk a Botorog forrása mellől kora reggel (820 m / 6,00 h). Nevezetesen Bajka Laci, Szász Ferenc alias Joe és én. Már az autó melletti bakancshúzás közben éreztem ahogyan a szél kavarja a havat, máris a hegygerincre képzeltem magunkat, vajon akkor mi lehet ott. Fejlámpák fényénél jó iramban haladtunk a kacskaringós útszakaszon, közben hallgattuk a szél „zenéjét” ahogyan a fákat simogatta, közben még egy jó Nightwish számot odaképzelve elég jó muzsikakoktél alakult ki a fejemben. Kiértünk a Zanoaga tisztásra és előttünk a sötétségben a félhomályban láthattuk a szél kavarta havat. Ez mind szép és jó mindaddig amíg egy adag hóval az arcunkba csap. Na de vegyük ezt reggeli mosdásnak.
Hamarosan a Kurmatura menedékház előtt találtuk magunkat (1470 m / 7,45 h). Teljes csend honolt a ház körül, biztosan csak akkor még ébredezhettek a bentlakók. A ház előtt a kutyák teljesítették a szolgálatot, meg is simogattuk őket. Pihenésre sem mentünk be a házba, nem akartuk felrázni a bakancsaink döngetésével a nyugodt álmokat. Ígyhát tovább is álltunk minden gondolkodás nélkül. Rögtön a ház mellett egy forrásból lehetett feltankolni vízzel. Kék háromszög jelzésen folytattuk utunkat most már napvilág. Egy régi nyom sejlett előttünk, de az előző nap és éjszaka lehullott friss havat ki kellett törni. És ennek vastagsága biza nőtt, ahogyan a szintet nyertük. Na de nem keseredtünk el, sőt nagyon jó kedvűen haladtunk szép lassan de folyamatosan. Közben egy-két poén vagy történet is elhangzott Joe szájából, azokon jókat derültünk.
Ösvényünk tisztásokkal tarkított erdőben kanyarog. Majd elértük azt a völgyet amelyen fel kellett menni. Szakadt a hó, minél nagyobb havat törni kellett. A völgy felső felében az amúgy is magas Laci barátunk is úszott egyes helyeken a porhóban. 


Na de sikerült ezen is túljutni és kikerültünk egy mellékgerincre amely kivezetett bennünket a Hegyes csúcsra. Sokat nem kellett bámészkodni, fotózni még annyira sem, hiszen nem volt mit. Kint a főgerincen annyira erős volt a szél, hogy alig lehetett állni a lábon. Egy gerinctúráról szó sem lehetett, pedig ej milyen jó lett volna. Habár nem először vagyunk a Királykőn és nem is utoljára. 

Elérkeztünk a menedékhely elé (2150 m / 11,00 h). Az ajtót meg kellett szabadítani a hótól majd bementünk. Itt egy fagasztóláda belsejének illő kép fogadott, de mennnyire is örültünk, hiszen legalább a szél nem ért. Gyorsan előkerültek az ennivalók és a forró tea. Ezeket kombináltuk jó történetek elmesélésével. A tea és a jókedvű kacagás bemelegített bennünket.
Ezek után bátran hagytuk el a menedékhelyet (2150 m / 12,00 h). A lefele út egyértelműen könnyebb volt. A havas völgyben a nagy hó miatt sajnos nem mindig sikerült a fenéken való lecsúszás. A hó még jobban szállingózott mint felfele jövet. Nagy léptekkel haladtunk lefele, ezért csekély idő elteltével ismét a Kurmatura háznál voltunk. A forrásnál feltankoltunk hegyi vízből amelyet szokás szerint viszünk a családjainknak. A menedékháznál meg sem álltunk (1470 m / 13,15 h), hanem indultunk is lefele. Gyors ütemben léptünk, a szerpentineket nagy sebességgel hagytuk magunk után és le is érkeztünk az autóhoz (820 m / 14,20 h). Egy jó havas és szeles túrának tettünk pontot a végére.

Fotók: