2013. április 22., hétfő

Babakirándulás Barcarozsnyó és környékére



Vasárnap reggel borús időben volt részünk a találkozásunk alkalmával Barcarozsnyón. Ennek ellenére is nagyon szép számban gyűltünk össze, vagyis 38-an, ebből 16 gyerek volt. A szokásos köszöntő és a túra vázlatának elmagyarázása után a vasútállomás melletti parkolóból indultunk sétánkra a meghírdetett 10 óra után. A kirándulásnak két célpontja volt: meglátogatni a Vár-völgyi (Fundáta) barlangot és a rozsnyói parasztvárat.


Elsősorban a barlang felé indultunk. Keresztülmentünk a városközponton, majd Brassó Pojána felé vettük utunkat. Az elkövetkező 2 km-en fokozott figyelemmel haladtunk a főút szélén, ügyelve nagyon gyerekeinkre az autók forgalma közben. Ezen az útszakaszon enyhe eső is eleredt, szerencsére nem volt tartós és a nap hátralevő részében kellemes időjárást fogtunk ki. 








Megérkeztünk egy útszéli parkolóhoz, ahonnan alig 10 perc alatt fel lehet sétálni a barlanghoz. Először is mindenki előszedte az elemózsiáját és jóízűen falatozott. Aztán kimásztunk a barlang szájához, ahol a jegyvétel következett. Csakis túravezetővel engedélyezett a barlanglátogatás. 






Bementünk a kivilágított barlangba. A gyerekek nagyon élvezték a sétát a kiépített ösvényen. A nagy teremben a túravezető mindenkit megállított és néhány másodpercre leoltotta a fényeket. Síri csend lett, még egy pisszenés sem hallatszott. Senki sem ijedt meg a nagy sötétségtől, a gyerekek is hősiesen bírták a nyomasztó feketeséget.






A barlangból kijövet visszamentünk az útmelletti parkolóba, ahol ismét a kajálás volt a „főfoglalkozás”. Evés után csoportképet is készítettünk, különben enélkül nem is lenne varázsa a túrának.






Visszajöttünk Rozsnyó felé és a következő célpontunk irányába mentünk, vagyis meglátogatni a parasztvárat. Útközben nagy gyerekzsivaj közepette haladtunk, a szülők ügyelve kicsinyeikre az autós forgalom elől. Megérkeztünk a vár alatti parkolóba, ahonnan „mesevonattal” mentünk fel a várba. Ez volt a kirándulás fénypontja. Látszott a gyerekeken az öröm amit nyújtott ez a pár perc utazás. 



Fent a várat körbekerültük, minden zeg-zugába bekukkintottunk. A gyerekek csigákat szedtek össze és azokat tanulmányozták. Látszott, hogy nagyon fontosak voltak a csigák, mivel távozáskor mindenki szépen visszatette ahonnan elvette. A várnak van egy kis emlékszobája, ahol megtekinthettük a régi felszereléseket. Egy másik látványosság a 140 m mély kút a vár szívében. Aztán csodálatos panorámában volt részünk innen fentről egész Rozsnyóra és környékére.



















A vár látogatása után  egy keskeny szerpentines ösvényen leereszkedtünk a városba és visszasétáltunk az autóinkhoz. 





Nagyon szép napnak tettünk pontot a végére és megköszönöm mindenkinek akik jelenlétükkel színessé tették e túrát és szívesen várjuk a következő kiruccanásunkon is.

2013. április 11., csütörtök

Babakirándulás Barcarozsnyó és környékére

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett babakirándulás következő állomása, Barcarozsnyó melletti az újonnan kiépített Fundáta barlang és a felújított Rozsnyói vár.

Időpont: 2013 április 21 (vasárnap).

Útvonal: Barcarozsnyó – Fundáta barlang – Rozsnyói vár – Barcarozsnyó.

Felszerelés: meleg öltözék, egy napra élelem. Kisbabával rendelkező szülők nagykerekű babakocsival, hátihordozóval, hordozókendővel hozhatják kicsinyüket.

Találkozó a barcarozsnyói (Râşnov) vasútállomás mellett 10 órakor. Lehet jönni autóval és vonattal is.

A vonattal érkezőknek (Brassó – Barcarozsnyó vonalon a Regiotrans magán szállítási vállalat vonatjai közlekednek. Ezekre Brassóban akár a vonaton is lehet jegyet váltani).
- Sepsiszentgyörgy (7,59 h) – Brassó (8,40 h) átszállás
- Brassó (9,12 h) – Barcarozsnyó (9,35 h).
A visszafele menetrendet, majd helyben értesítem.

Autóval érkezőknek: Barcarozsnyó városában a hídon átkelve rögtön jobbra fordulunk a vasútállomás felé.

Hazaérkezés Sepsiszentgyörgyre legkésőbb 17 óráig.

Költségek:
- barlang belépő: felnőtt 15 lej, gyerek 10 lej (20 fő felett kedvezmény)
- vár belépő: felnőtt 10 lej, gyerek 5 lej.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:
gl_zsolt@yahoo.com

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.



Mindenkit szeretettel várunk !

2013. március 24., vasárnap

Babakirándulás a városkörnyéken

Igazi télies időjárás fogadott márciusnak 23. napján. A találkozási pont felé menet azon gondolkodtunk, vajon lesz-e még valaki rajtunk kívül. Az előző éjjel havazott és fújt a szél, reggelre csak a szél maradt, de az éreztette hatását becsületesen, főleg a neki alkalmas helyeken. A stadionhoz érve már várt ránk Cseh János két gyerekével - Márk és Dávid -, illetve rögtön utánunk érkezett Veres Karcsi és Mónika, Brigitta kislányukkal. E két család volt a legtöbbször kirándulásainkon a tavaly is, örvendtünk, hogy találkozhattunk ismét az év első közös kirándulásán, ha az idő nem is volt gyerekbarát.
Tehát kilencen indultunk a stadiontól a Vadász utcán az erdő felé, reggel fél tízkor.




Igyekeztünk minél hamarabb beérni az erdőbe, mivel tudtuk, hogy a széltől védve leszünk. így is volt, bent az erdőben sokkal barátságosabb idő fogadott, lazább menetütemben haladhattunk. Elértük a Bíróné pusztát, majd egy kis lábonállós teaszünet után folytattuk utunkat. Sajnos nem lehetett leülni a földre, mivel hótakaró borította a talajt és cudar hideg volt.


A következő rövid megálló a közeli Kölcze tisztáson volt. Itt Uzonkát is kivettük a hátihordozóból, hogy járja meg magát. Szegényke szeretett volna biztosan játszani az avarral, meg mászkálni ahogyan ilyenkor szokott, de sajnos nem lehetett és ez nagyon nem tetszett neki.



Továbbálltunk a havas erdő ösvényét követve bő fél óra múlva a Marinka puszta szélén pihenhettünk, itt is röviden. Aránylag friss medvenyomot is felfedeztünk a vékony hórétegen.  Evés-ivás után indultunk is tovább, pontosabban az 5-ös km felé.



Kényelmes ösvény kanyargózott előttünk, enyhén lejtett, úgyhogy hamar kiértünk a Sepsiszentgyörgy - Előpatak közötti 5-ös km-hez. Átmentünk az úton, elhaladtunk a lecsapolt tó gátján és még egy utolsó emelkedőben volt részünk a hazatérés előtt. Az emelkedő felén egyet pihentünk majd szép lassan leküzdtük az emelkedőt is. A gyerekek nagyon ügyesen jöttek, az egész kirándulás alatt a felnőttek lépését jól tartották.





 A gerincen egészen a Pacé tetején található Orotvány tisztásig jöttünk, ahonnan lenézhettünk a lábunk alatt elterülő városra. Egy csoportképpel búcsúztunk el egymástól és várjuk a következő kirándulásunkat, jobb idő reményében.


Köszönöm a kedves családoknak a túrán való részvételt.

2013. március 7., csütörtök

Városkörnyéki babatúra



Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett, idei év első babakirándulása, Sepsiszentgyörgy környékén lesz megtartva.

Időpont: 2013 március 23 (szombat).

Útvonal: Stadion – Bíróné puszta – Kölcze puszta – Marinka puszta – 5-ös km – Pacé – Büdöskút.

Felszerelés: meleg öltözék, bakancs és egy napra élelem. Szalonnasütés is lesz. Kisbabával rendelkező szülők nagykerekű babakocsival, hátihordozóval, hordozókendővel hozhatják kicsinyüket.

Indulás a stadiontól 9,30 órakor. Érkezés a Büdöskúthoz legkésőbb 15 óráig.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: tekintettel az előrejelzett hideg időjárásra, rétegesen öltözködjünk fel. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.

                                       

                                           Mindenkit szeretettel várunk !

2013. március 6., szerda

Bucsecs: Caraiman-szárazvölgy



Csodálatos márciusi reggelen indultunk útnak a Kalinderu sípálya aljából (900 m / 6,30 h). Heten vettünk részt a túrán, ezen kívül még volt két barátunk akik párban gyors tempóban járták le előttünk az egész útvonalat.
A 4-es felvonóoszlop után jobbra bementünk az erdőbe. Régi nyomokat véltünk felfedezni, úgyhogy nem izgultunk a völgy megtalálása ügyében. Nem hivatalos piros keresztek is vannak festve a fenyőfákon egészen a szárazvölgy beindulásáig. Hamarosan megérkeztünk a völgybe, amelynek az alsó részén egy lavina nyomát láthattuk. Megkezdtük a felfele menetelt. Nem volt a legegyszerűbb ezeken a kővé fagyott hógörgetegeken járkálni, de friss erőnlétünknek köszönhetően nem okozhatott problémát. 



Rövid időn belül sikerült is kijutnunk ebből a szakaszból és következett az a fajta terep, amit mi nagyon de nagyon szeretünk. Hágóvassal és jegcsákánnyal lazán haladtunk felfele, minden lépés érzékelhetően egyre magasabbra „lendített” bennünket. A Nap egyre magasabbra járt, jól megvilágította az előttünk magasodó sziklákat és a fejünk fölött tornyosuló Caraiman vaskeresztjét. Nyáron az útvonal tele van tűzdelve szöktetőkkel, most mintha mozgólépcsővel haladtunk volna felfele, persze saját erőnket igénybe véve. Elhagytuk balra a Zangur-völgy bejáratát (1750 m / 8,15 h), mi folytattuk tovább egyre meredekebb terepen. Egy félig-meddig napsütötte helyen aztán megálltunk pihenni és reggelizni.






A pihenő után folytattuk Elődék után mászást a kémények felé. Balra elhagytuk a Halottak-völgye (Mortului) bejáratát és egyenesen a kémények felé másztunk. A kémények nagyrésze hó alatt volt, épp az utolsó szakaszon kellett jól nekiviselkedni a csupasz szikláknak. A két barátunkat annyira utolértük, hogy láthattuk hogyan küzdik le az előttük álló nehézségeket. Ismerve Előd barátunk jó hegymászó képességét, máris tudtuk, hogy egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk. Egy kötelünk volt hét személyre és nagyon kevés biztosítási pont. A szegek zöme mind a hó alatt volt. A módszer a következő volt: a szöktetőknél biztosítottam Robi barátunkat, míg ő kimászott a legkényesebb helyeken. Az előttünk levők akaratuk ellenére zudították a havat lefele, amely a szöktetőknél úgy nézett ki mint egy fehér vízesés. Ilyen körülmények között mászta ki Robi az alsó szöktetőt. A felsőnél már ez a probléma nem adódott, de ott nagyon kitett részt kellett magunk után hagynunk. Minden szöktető után Robi biztosított mindenkit külön-külön, ez rengeteg időt vett fel. Szeróval ketten hátul rendesen jól megfagytunk. De hát ez van. 





Amire mindenki kimászott a Caraiman keresztig, addig Elődék a Fehérüvölgyön már Busteniből telefonáltak. Az utolsó 100 m kb 3-4 órát vett fel, igaz a fő dolog a biztonság volt, ami persze lassítja a tempót. Na de boldogok voltuk amikor kiértünk és elfogyaszthattuk jólmegérdemelt ebédünket, közben a napsugarakkal kényeztettük magunkat (2280 m / 14,10 – 15,00 h). 





Csoportkép készítése után sétaút következett. 


Felmásztunk a 2384 m magas Caraiman-csúcsra, majd a Fehér-völgy bejáratához igyekeztünk. A völgyön gyorsan haladtunk lefele, féleg amikor a gatyafék módszert is bevetettük. 



Ilyen módon hamarosan a La Verdeata tisztásra értünk, ahonnan erdei ösvényen ereszkedhettünk tovább. Itt már lekapcsolhattunk magunkról mindenféle felszerelést, majd egy jó séta után lazán és jókedvűen érkeztünk meg Bustenibe (900 m / 17,15 h).
Köszönet minden résztvevőnek e csodálatos túráért, főleg Robi barátunknak aki kisegített a nehéz helyzetekben.

Fotók: