2013. november 4., hétfő

Királykő: Az elrejtett menedékhelyek világa, nov 3



Kihasználva ezt a novemberi kellemes vasárnapot, elautóztunk a Királykő lábához, hogy újra felkeressem az eléggé régen látott csodálatos helyen elhelyezkedő Királylány Kastélya (Craita) és Aninata menedékhelyeket. Mint sokan tudják, e létesítmények nem a turistaösvényeken találhatók, hanem a Királykő legeldugottad és legszebb részein. Beszámolóm nem fog kitérni részletes útmutatásra, hiszen a hegység e pompás részét és ennek „gyümölcsét” úgyis azok élvezik, akik tiszta szívből keresik fel e tájat.

Vasárnap reggel indultunk a Plaiul Foii menedékháztól (849 m / 6,40 h), amely jelenleg felujítás alatt áll és az ottaniak elmondása szerint 2014 március 15-től nyit. Előttünk állt teljes egészében a csodás Királykő, már alig vártuk, hogy belépjünk a sziklavárának kapuján. Jelzetlen útvonalon követtünk egy patakot, eleinte kényelmes emelkedőben volt részünk. A völgy utolsó szakaszán kissé nehezebbre vált a terep a kőfolyások miatt. Pontosan a hegység lábánál kiszálltunk a völgyből és erdőben, meredek ösvényen felkapaszkodtunk a Királylány Kastélyhoz (1610 m / 9,20 – 10,20 h). Szándékosan több időt szenteltünk az ittlétre, sietségre nem volt okunk. A menedékhely mellett reggeliztünk, átlapoztuk a füzetbe beírt régebbi és újabb szövegeket. Átvizsgáltuk a kis házikót, rendesen mindennel felszerelve találtuk ami egy ilyen helyre szükséges. Pihenés után felvettük a hátizsákot és indultunk felfele.

Az utunk következő szakasza egy szárazvölgyben vitt fel. Előtte egy sziklaoldalon harántoztunk egészen a szárazvölgy aljáig. Az első szöktető volt a leghosszabb is egyben (15 m). Nagyon jó fogások és lépések vannak, élveztük a mászást. A továbbiakban egy kisebb és egy hosszabb szöktető kimászása után az Aninata kunyhó keresésével foglalkoztunk. Mivel régebb voltam itt, kissé bizonytalan voltam a tájékozódásban. Biztonságképpen telefonon Jártó Gáborral – a Királykő nagy ismerőjével – megerősítettem az útirányt, amit ezúton is köszönök. Így könnyedén megtaláltuk a mesebeli helyen elhelyezkedő kétszemélyes kunyhót (1710 m / 11,45 – 12,20 h). Itt is elővettük az emlékkönyvet, átlapoztuk az oldalait érdekes írásokat találva több kedves ismerőseink által. Pihentünk, elmélkedtünk, majd indultunk a Közép Öv irányába. Megkerestük az Anghelide-kanyon felső beindulását, lementem egészen a közepéig, bebizonyosodva, hogy nem nehéz a járhatósága. A szűk folyósóban jó nagy kövekben lehet kapaszkodni. Ez egy ideális következő úticél lesz lentről felfele, hiszen így érdekesebb.

Mivel az idő rohamosan telt, nem láttuk értelmét a felfele menetelnek, inkább egy jó nagyot pihentünk és visszaindultunk a felfele követett úton a Királylány Kastélyhoz. A nagyobb szöktetőket kötél segítségével leereszkedtük, úgyhogy a rappelozás tehnikáját is felfrissítettük. Ez nagyon érdekes része volt a napunknak. Visszatérve a menedékhelyez, ebédeltünk és jókorát pihentünk (1610 m / 14,50 – 15,30 h). Élveztük a hely magasztosságát. Aztán következett a visszajövetel az autóhoz, hiszen a sötétség már nagyon a nyomunkban járt (849 m / 17,15 h).

Nagyon szép kirándulásban volt részünk és várjuk a visszatérést a Királykő országba.

Fotók:

2013. október 28., hétfő

Babatúra a Bodoki tetőre, okt 26



Gyönyörűszép őszi napban volt része mindazoknak a 31 résztvevőnek, akik szombaton úgy döntöttek, hogy eljönnek a Bodoki havasokba. A málnási találkozást követően indultunk a kék pont jelzéssel ellátott ösvényen (580 m / 9,20 h). Már az indulásnál egy izgalmasabb pillanat következett, vagyis a patakon való átkelés. Persze ez nem okozott poblémát. Aztán bemelegítőnek megtette a hatását a Herecz-vára felé meredek kapaszkodó. A  12 gyerek azonban friss erőben voltak a teljes energiájukat bevetve hősiesen kimászták ezt az akadályt is. Azonban ne felejtsem el a velünk tartó Linda kutyus rendkívüli munkáját, hiszen neki is köszönhető a gyerekek szórakoztatása, ezáltal feledve a fáradtságot.

A vártetőn megálltunk egy hosszabb pihenőre, majd innen a Hintók útját követtük a gerincen a Kincsás felé. E hosszabb útszakaszon igazi őszi erdei tájkép fogadott. A Nap besütött a kopaszodó fák közé, mi pedig a száraz avart rugdostuk felfele, közben szívtuk a kellemes specifikus erdei illatot. Lassan haladtunk mindenkit bevárva, ezalatt Linda kutyus tette a dolgát a gyerekekkel szórakozva.

A Kincsás-vár alá érve ismét egy hosszabb pihenő következett. Itt már előttünk állt a kirándulásunk célpontja, a Bodoki-tető. Néhányan felkapaszkodtunk a felettünk levő vártetőre, a többiek addig pihentek. Aztán a Zoltán kútja felé vettük az irányt, ahol víztartalékjainkat feltöltöttük. A vályúkban való gyerekes pancsolás után egy utolsó erőfeszítéssel kimásztunk a Bodoki tetőre (1193 m / 13,40 – 15,30 h).

A tetőről gyönyörű kilátásban volt részünk főleg a lábunk előtt elterülő Alsó Háromszéki medencére és észak felé a Kakukk-hegy irányába. A Kárpátkanyar hegyei és a déli magashegyek is látszottak, már amennyire megengedte az enyhén párás levegő. A hosszabb pihenő alatt szalonnát és kolbászt is sütöttünk, a gyerekek zöme jól kihancúrozta magát. A tetőről majd néhány társunktól elbúcsúztunk, mivel hamarabb haza akartak érni. Mi még kifeküdtünk és élveztük az őszi napsugarak kényeztetését.

Eljött a lefele indulás ideje is. Most már sokkal gyorsabban haladtunk, a gravitáció megtette a hatását. A Hintók útján levő avart jól feltúrtuk, nagyon jó kedvűen ereszkedtünk lefele. A legélvezetesebb a gyerekek számára azonban a Herecz vártól lefele való legurulás volt. Szó szerint lehet értelmezni, hiszen a több mint 100 m-es meredek szintkülönbséget sikítozva, nagy ricsajjal gurulták végig az avarban. Amúgy csengett az erdő. Ilyen körülmények között érkeztünk vissza autóinkhoz és búcsúztunk egymástól (580 m / 18,00 h).

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a kiránduláson való részvételt és szeretettel várunk mindenkit az elkövetkezőkben.

Fotók:

2013. október 20., vasárnap

Bodoki tető gyerekekkel, okt 26



Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett következő kirándulásunk a Bodoki-tető lesz, amely egyben zárja a túrasorozat idei évadját. Megnézzük a Herec-vár romjait, majd az óriások által lakott Kincsás várának helyén elmélkedhetünk. Továbbá kimászunk a Bodoki tetőre, ahonnan szép időben talán egyik legszebb kilátás nyílik a Háromszéki medencére és a Kárpátkanyar hegyeire.  

Időpont: 2013 október 26 (szombat).

Útvonal: Málnásfalu (600 m) – Herec vára – Kincsás vára – Bodoki tető (1193 m) és vissza.

Szintkülönbség: +/- 600 m. Túrahossz: 18 km. Nehéz kategóriájú kirándulás.

Felszerelés: meleg öltözék, egy napra élelem, esőköppeny, bakancs. Kisbabával rendelkező szülők hátihordozóval, hordozókendővel hozhatják kicsinyüket. Babakocsival nem járható az út.

Találkozó rögtön a málnásfalusi sorompó utáni út mellett kialakított parkolóban 8,50 órakor. Indulás 9 órakor. Vonattal is lehet jönni Sepsiszentgyörgyről a 8,17 órakor induló személyvonattal Málnásfaluig. A málnásfalusi vasútállomástól vissza kell gyalogolni kb 200 m-t a találkozási pontig (Sepsiszentgyörgy irányába).

Hazaérkezés Sepsiszentgyörgyre 18 óra körül.

Rossz idő esetén a túra elhalasztódik.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.

                                        

                                           Mindenkit szeretettel várunk !

2013. október 14., hétfő

Őszi kirándulás a Nagykőhavason, okt 13



Habár ezelőtt alig egy héttel hó födte a nagykőhavasi tájat, most vasárnapra ez mind elolvadt és kellemes őszi kirándulásban lehetett részünk. Az időjárás mindvégig velünk tartott, az előrejelzések biztatóak voltak, így semmi okunk nem volt az otthonmaradásra.

Kedves marosvásárhelyi családbarátainkkal együtt indultunk A Malomdomboktól (670 m / 9,20 h). A Sipoly-völgyet követtük a Hétlétra vízesésig. Gyerekeink a hátizsákokban már az indulást követően figyelgették egymást. A Hétlétra vízesésnél figyelmeztető táblákat találtunk, hogy még nincs megnyitva a nagyközönség előtt a szoros a munkálatok miatt. Amíg a társaink megpihentek a szoros előtt, én addig leellenőriztem annak lejárhatóságát (1000 m / 10,20 – 11,10 h).  A felújított létrákon gondok nélkül át lehet menni, ezt tettük mi is. A gyerekek egyáltalán nem féltek a nagy víz zúgásától, sőt igenis élvezték.

A vízesés után meredek kapaszkodó következett egészen az EKE menedékházig. Néhány pihenőt közbeiktatva az utunk során problémák nélkül értünk ki a ház előtti platóra. (1630 m / 12,50 – 15,00 h). Itt időt szakítottunk a hosszabb pihenésre és gondoltunk a gyerekekre is, hogy végre kimozdulhassanak a hátizsákból és kedvükre hancúrozzák magukat a ház előtti hatalmas téren. Ígyhát volt a házban evés-ivás, majd odakint szamarakkal, kutyákkal barátkoztunk. A két kicsi – Péterke és Uzonka – vakondtúrást túrtak, hempergőztek a fűben, szemmel láthatóan jól érezték magukat és össze is barátkoztak.

Aztán következett az indulás pillanata, hiszen haza is kellett jönni. A kiruccanás megtette hatását, a családi úton lefele a két kisgyerek, hátizsákokban álomba merülve pihenték ki az aktív nap fáradalmait.

Fotók:

2013. október 8., kedd

Bucsecs: Nagy Buksoj gerinctúra



8-an indultunk a Gura Diham háztól vasárnap reggeliben (960 m / 5,50 h). A fejlámpák fényénél követtük a piros sáv jelzést, a Poiana Izvoarelor menedékház irányába. Eleinte meredekebb kapaszkodót hagytunk magunk után, majd fokozatosan enyhült a terep. A menedékházhoz érve lekapcsolhattuk lámpáinkat és gyönyörködhettünk a Moraru havas északi oldalában (1450 m / 6,55 – 7,15 h). Mintha egy januári tájkép lett volna előttünk. Folytattuk utunkat a Vörös Őrszemen (Pichetul Rosu) keresztül a piros háromszöggel jelzett ösvényen. Itt már jelentősebb mennyiségű hó volt az utunkban, de szerencsére már az előző nap eljárt turisták kitörték azt. Ígyhát egyáltalán nem okozott ez az útszakasz problémát, kényelmesen sétáltunk egészen a Prepeleac nevű helyig, ahol elfogyasztottuk reggelinket és közben kiadósan megpihentünk (1750 m / 8,45 – 9,15 h).

Ettől a ponttól megváltozott a túránk jellege. Ha eddig kényelmes ösvényen haladhattunk, ezentúl meredek emelkedőket és kitöretlen nagy havat kellett leküzdeni. A legnehezebb rész pont a Bagy Buksoj gerincének eleje jelentette, hiszen a combig érő lágy hóban nyomot kellett törni és ezt még akadályozták az ösvénybe nőtt különféle bokrok. Úgyhogy amikor mögöttünk hagytuk ezt a kínos terepet, könnyedén fellélegezhettünk. A bokros ösvény után jelentősen megváltozott az utunk jellege. Sziklás gerincen mászhattunk felfele, a hó minősége megfelelőnek találtatott. Lassú ütemben menegettünk, hiszen ahogyan egyre magasabbra hágtunk, annál szebb kilátás terült elénkbe. És emiatt a fotogépeket is egyre gyakrabban használhattuk. A Nagy Buksoj-gerinc lépcsőzetesen emelkedik, vagyis egy könnyebb – aránylag vízszintesebb – szakasz után egy meredek emelkedő következik. A csúcsra való kimenetel sokkal enyhébb, a táj „megszelidül”. A Nagy Buksoj-csúcson volt időnk falatozni, pihenni és a tájban gyönyörködni. Pontosan egy csúcs alatti hófal nyugágyként szolgált és e szélmentes-napos helyről ideálisan szemlélhettük a Királykőt és a Fogaras havasokat (2492 m / 12,45 – 13,45 h). E wellness lazítás után indultunk az Omul-csúcs irányába. Előre egy kitett ereszkedő következett, majd a Buksoj széles nyerge, utána ismét kimászás az Omul-csúcsra. Itt a menedékház csöpögö eresze alatt pihentünk és falatoztunk (2507 m / 14,45 – 15,30 h).

Az ereszkedő következett. Kissé kellemtelen volt az ereszkedés első fele a vizes hó miatt, de aztán néhányan egy ismert kuloáron a „Bajka Laci-féle módszert” alkalmaztuk a gyorsabb lejutás reményében. Vagyis gatyafékkel szánkáztunk egészen a Szarvasok-völgye aljáig. Persze aztán időnk volt a tájat szemlélni, amíg mindenki megérkezett, de várásunk nem volt unalmas, hiszen egy jól dübörgő lavinát is láthattunk, amint folyt le a Moraru déli oldaláról.

Innen már nem adódtak nehézségek mármint az útvonalunkat illeti. A sárga sáv jelzésen kényelmesen lesétáltunk a Kostila-tisztásig, majd egy kis rövidítővel az erdőben vissza az autókig. Ide már pontosan sötétedésre megérkeztünk és a lámpák fényénél rókákat figyelhettünk meg.

Köszönöm a lelkes és jókedvű csapatnak a részvételt ezen az őszeleji, de szinte télinek is beillő csodálatos kiránduláson.

Fotók:

2013. október 3., csütörtök

Bucsecs: Nagy Buksoj gerinctúra

Kedves Túrázók!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya magashegyi túrát szervez vasárnap, október 6-án a Bucsecsbe. Mivel jelentős havazás volt az elmúlt időszakban a magashegyeken, ezért a Galbenele sziklatúra elmarad és ezzel pótoljuk.

Útvonal: Busteni (900 m) - Prepeleac (1750 m) - Nagy Buksoj-gerinc - Omu-csúcs (2507 m) - Szarvasok völgye - Busteni (900 m).

Szintkülönbség: +/- 1700 m
Időtartam: 12-13 h (nehéz magashegyi túra)

Felszerelés: téli öltözék, jégcsákány, túrabot, fejlámpa, 1 napra kaja.

Indulás: 4,00 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól.

Érdeklődni és jelentkezni a 0745-058179-es telefonon lehet.

Túravezető: Gáspár László Zsolt