Bucsecs: Malin-völgy haragos arca, feb 14

-szerencsés kimenetelű lavinabaleset-

 Február 14-én vasárnap reggel 6 órakor indultunk Busteniből, az Alpin menedékháztól. A csillagos égbolt és a kedvező időjárási előrejelzések bizakodóan hatottak ránk. 4-en voltunk: Zsuzsa és Béla Csíkból, Szeró és én Sepsiszentgyörgyről.

Fejlámpák fényénél nem túl gyorsan, de egyenletes iramban haladtunk a piros háromszög turistajelzésen. Nem is akartuk kifullasztani magunkat hiszen a hegység egyik leghosszabb sziklavölgyét vettük számításba kimászni. Természetesen nem először jártam le a völgyet mindenféle időszakban, tehát tudtam mivel jár. Kicsit aggodalomra adott okot az előző napok rendkívülien enyhe időjárás és az azelőtt való esti kb 20 centis havazás a felső régiókban. Itt lent jóformán hó sem volt, könyedén mentünk. A Kostila-tisztáson már kivirradt. Itt elhagyjuk a turistajelzést és nekiállunk egy meredek az erdőben. Egy mellékgerincre vezet ki ahonnan egy szűk kéményen keresztül ereszkedhetünk be a Malin-völgybe. Kikerülve ezáltal a völgy alsó és nagyon nehéz szakaszát. Egyre több hó volt, de kitörése nem okozott egyáltalán gondot. Már 8 órakor a mellékgerinc nyergében voltunk, előttünk a Malin-völgy. Itt Szeró kijelenti, hogy nem jön tovább, bokafájásra panaszkodva.

Rövid pihenőt tartottunk, majd leereszkedünk a jeges kéményen a Malin-völgybe. Hágóvasakkal problémák nélkül ment. A völgyben kb 1550 m magasan vagyunk és fél 9 az óra. Az idő még szép de a szél kezdi hozni a fellegeket. Igaz, ez még aggodalomra nem adott gondot. Ellenben a hó már itt sem tettszett nekem, hiszen jól bele lehetett süppedni.

Indulunk is felfele, az alsó szöktetőt jobbról kikerüljük egy hónyelven. Minél fennebb annál nagyobb a hó és az időjárás romlik. Felváltva kell törni a havat, nagyon kimerítő munka volt. Így haladunk másfél órán keresztül, amíg kiérünk kb 1900 m magasságban a Scorusilor-völgy kereszteződéséig. Itt már nagyon rossz az idő, rettenetesen fúj a szél,  a havat seperi az arcunkba, nem látni szinte semmit. Belátjuk, hogy nincs értelme kimenni a platóra, de még próbálkozunk picit fennebb hátha kedvezőbb hóviszonyokra találunk. Egy fenti sziklát nézünk ki célpontnak, addig megyünk, majd onnan visszajövünk. Itt már észrevesszük, hogy az alsó hórétegre kb 20 centis hó hullot az éjszaka. Nem volt jó jel.

Kb 2100 m magasan lehetünk, jó 300 m-el a plató alatt. 11 óra táján vagyunk. Zsuzsa megy elől, utána Béla, utoljára én. Lassan el is érjük a kinézett sziklát. Egymás után megyünk, majd fent Zsuzsa balra tér.  Alig tesz két-három lépést, el is szakadt a friss hó úgy10 m hosszan. Ez egyből le is vett minket a lábunkról és már csúsztunk is lefele. Szerencsére nem csúszunk nagy sebességgel így minden pillanatra emlékszünk. Kb 20-30 km per órás sebességgel haladhattunk. Kezem-lábam mozgatom, hogy minél jobban maradjak a hó felszínén. Ez sikerült is. Csúszás közben látom, hogy közeledek egy sziklához, reméltem az megállít. Hát nem állított meg csak inkább perdített rajtam és folytattam a csúszást. Szájam és az orrom kezdett megtelni hóval, sűrgösen kezdtem kiköpni. Levegő után kellett kapkodni, ami nem volt kellemes. A bal kezemet igyekeztem a szájam előtt tartani, hogy majd ha megállok, tudjak légüres teret kaparni. Végre megállok, de ekkor már mozdulni nem lehetett. Csak épp a balkezemet csuklóból, amivel ki tudtam kaparni a havat az arcom elől és levegőhöz jutottam. Sőt a külvilágot is megláttam, úgyhogy nyugodt voltam. A bal lábam látszott ki a hóból. Ekkor már meg is jelent Béla mellettem és kiszabadított a hóból. Hálás köszönet érte. Soha nem esett ilyen jól a levegő mint most. Látom Zsuzsa is rendben van, így nagyon megkönnyebbültünk. Rögtön, gondolkozás nélkül megkezdtük a visszafele ereszkedést.

Szerencsére egyikünk sem esett pánikba, nem is féltünk és ami fontos tudtuk mit kell csinálni ebben az esetben. Az eset nagyon feldobott minket egész végig igen nagy jókedvvel ereszkedtünk. Hamar vissza is térünk az erdőbe, majd Bustenibe.

Hibáztam amikor a Scorusilor-völgy eltérőjétől folytattuk felfele az utat. Itt már lehetett látni a fokozott lavinaveszélyes terepet. Ez tanulság számunkra, az elkövetkezőkben jóval hamarabb döntünk a visszafordulás mellett.

Fotók: 

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1150754664949554.1073741905.100000450948657&type=1&l=ddc3c80620 

Kisbakancs-túra a Tejkő barlanghoz, okt 10

A 2015-ös év utolsó Kisbakancs túráját a Keresztényhavasba szerveztük. Brassó Pojána bejáratánál találkoztunk mindannyian, ahol 22-en gyűltünk össze. Ebből 10-en gyerekek voltak. Együtt autóztunk innen a gyalogtúránk kiindulópontjáig, egy régi elhagyatott kőbányáig. Borongós, hűvös időjárásban volt részünk az indulásnál, azonban délutánra még a Nap is kisütött.

Kék pont turistajelzést követve hirtelen egy meredek kapaszkodót kellett leküzdenünk. Na de friss erőben ez nem jelentett nagy problémát. A nagy kapaszkodó a Drester-tisztáson ért véget, innen inkább a hegyet kerültük a szintgörbén egészen a Tejkő-barlang bejáratáig. A barlangba való bemenetel előtt falatoztunk, majd lámpafénynél bementünk. Körbejártuk a bejárati nagy termet és még egy picit kalandoztunk addig a pillanatig, amíg a járat összeszűkült. Igyekeztünk csoportképet is készíteni.

Visszatérve a barlang elé, lepucoltuk magunkról a barlangi „tejet” és továbbálltunk a sípályák felé. Kényelmes út vezetett bennünket, majd a sípályán egy hirtelen ereszkedőben volt részünk. Itt a Nap is kisütött, nemvárt kellemes időben hosszadalmasan megpihentünk, míg a gyerekek kődobálozással és kergetőzéssel  voltak elfoglalva. Nyújtottuk is amíg lehetett ezt a kellemes időtöltést, majd indultunk visszafele. Több sípályát kereszteztünk míg egy nagyon kényelmes úton visszatértünk az autóinkhoz.

Fotók itt

Kisbakancs-túra Sugásfürdőtől Sepsiszentgyörgyig, szept 5

Szeptember 5-én szombaton, 32-en gyűltünk össze Sepsiszentgyörgy belvárosában, az autóbuszállomásban. Busszal mentünk ki Sugásfürdőre. A járműben eléggé fullasztó meleg volt, így alig vártuk kiszálljunk belőle. A túra hirtelen egy kapaszkodóval indult, a sugásfürdői nagy sípályán. A friss energiát kihasználva hamar kiértünk annak tetejére. Egy rövid pihenő után az erdőben folytattuk utunkat, felmentünk a Baróti-hegység legmagasabb pontjára a Görgő csúcsra (1017 m). Ezekután elsétáltunk a közelben levő Gyertyános kúthoz, ahol hosszabb pihenőt iktattunk be. Ezalatt ettünk és a gyerekek természetesen játszadoztak. Főleg a forrás lefolyásánál található sár bizonyult a legjobb játéknak, a kisebbek körében.

Folytattuk utunkat a főgerincen a Szármány-puszta irányába, majd azelőtt letértünk róla és a Honvéd-forrás felé meneteltünk. A gyaloglás könnyen ment, hiszen hosszadalmasan lefele mentünk. A cserefaerdő szélében, a tisztáson újabb hosszú pihenőt iktattunk be, ahol szalonnát és húst lehetett sütni. A gyerekek itt is kivették a részüket a játékból, főleg a kergetőzés és a bujócskázás volt a fő téma. Aztán kellemetlen pillanatok is következtek, hiszen két gyereket és egy felnőttet is megcsíptek a darazsak, vidékünkön az idén rengeteg darázs jelent meg. Remélem eddig mindenki rendben van.

A pihenőtől elsétáltunk a Honvéd forrásig, ott friss itatás után egy jó kaptatót küzdöttünk le a Bíróné-tisztás irányába. Majd azt átszeltük és hamarosan Sepiszentgyörgy szélére értünk. Legyalogoltunk a stadionig, majd útjaink elváltak.

Köszönettel tartozom mindenkinek, hogy részt vettetek a túrán, nagyon jól telt. Várunk következőkor is!

Fotók itt.

Fogaras: Ciortea-gerinc, aug 22

Szombaton hajnalban heten indultunk útnak fejlámpák fényénél a Német-tisztástól (710 m / 5,40 h). Piros kereszt jelzést követtük a Barkács menedékház irányába. Eleinte jól meg kellett néznünk hová lépünk, hiszen nagy volt a sár, aztán amikor rátértünk az erdőkitermelő útról az ösvényre, megszabadultunk e kellemetlen útszakasztól. Hamarosan kezdett virradni. Laza iramban haladtunk, sietésre nem is volt ok. Könnyű szerpentinek vezettek felfele, néha átvágtunk egy új erdőkitermelő úton, amely egészen a menedékházhoz visz. 

A ház előtt nagy a csend, két-három kutya üdvözöl hangos ugatással (1550 m / 8,00 – 8,50 h). Kijött a házigazda is, miután megkérdezte a szokásos humorosságával, hogy „ki kergetett el otthonról bennünket”, beinvitált a házba. A szürke homályban megreggeliztünk, pihentünk és szemünk sarkával figyeltük a szépen megvetett ágyakat, milyen jó volna aludni ott most hirtelen. Nem is csoda, hiszen az időjárás inkább a szundikálós embereket részesítette előnyben.

A háztól hatan folytattuk utunkat a kék pont turistajelzésen, a Feleki-tó felé. Egyik túratársunk nem vállalta a továbbjövetelt, így a háznál bevárt minket. A felfele út egyelőre lefele indult. Jó 150 m szintkülönbséget el is vesztettünk amíg beértünk a Feleki-völgybe. Itt hatalmas erővel fújt  a szél szemben velünk, pontosan ahol kimentünk az erdőből. A szél hatására azonban a fellegek kezdtek oszladozni és még a Nap is kisütött, ennek nagyon örvendtünk. Két hosszabb emelkedővel küzdtünk meg, mire megérkeztünk a tóhoz (2007 m / 11,10 – 11,20 h). A jól leapadt tó partján három sátor is állt. Lefényképeztük a tavat és el is határoztuk, hogy mivel az idő nem fordult rosszabbra, így felmegyünk a Ciortea-gerincre is.

Utunkat a főgerincjelzést követve folytattuk nyugat irányba. Egy meredek emelkedőt másztunk ki egészen hamar a Feleki Ablakig (2178 m / 11,50 – 12,10 h). A nyeregben csodák csodájára a szél is elállt, lehetőséget adva a pihenésre és kajálásra. Szép kilátásban volt részünk az alattunk levő tóra, néha Ciortea csúcsaira, amikor épp kibújtak a felhőből.

Pihenő után elhagyjuk a turistajelzést és indulunk a Ciortea-gerincen. Eleinte kimászunk könnyedén a Tó-csúcsra (2259 m / 12,30 h). Innen lényegesen keskenyedik a gerinc, néhol éles köveken kellett egyensúlyozni. Elérjük a hatalmas sziklafal tövét, ennek oldalában kellett utat keresni. Pont ekkor sajnos az időjárás rosszabbra fordult, a köd belepett minket. Vékony vízréteg lepte be a sziklákat, nagyon síkossá téve ezeket. Szerencsére tájékozódni jól lehetett és a nehéz útszakasz felénél járhattunk, ígyhát a visszavonulást kizártuk. Ismervén is a gerincet, tudtam, hogy a másik oldalon jóval könnyebb lesz a lejutás. Egyelőre a sziklafal északi oldalában harántoztunk, majd egy megfelelőnek tűnő alkalomkor hirtelen felmentünk a gerincre. Pontosan a keleti (nagyobb) és a nyugati (kisebb) csúcsok közé érkeztünk. A gerinc túloldalán némi kilátásban is volt részünk. A nyugati-csúcs eléréséig egy keskeny sziklás gerincet követtünk. A kövek nagyon síkosak voltak, fokozott elővigyázatosságot igényelt az előrehaladás. Főleg a nagyon keskeny helyeken. Na de nyugodt lélekkel problémák nélkül küzdtük le az akadályokat és boldogan álltunk a Ciortea keleti csúcsán (2422 m / 14,30 – 14,40 h). Itt találkozunk a piros kereszt jelzéssel, amely aztán levezet a hegyről a túloldalon. Csoportkép készítése után indulunk lefele a hegyről.

A Ciortea keleti oldala lényegesen könnyebb mint a nyugati, hamar le is érünk a Garbova nyugati nyergébe (2140 m / 15,15 h). Itt egy rövid szakaszon ismét találkozunk a piros sáv főgerinc jellel, ezzel együtt megyünk a Garbova keleti nyeregbe, majd a Skála-csúcs felé. Az utóbbira már nem megyünk fel, búcsút intve a főgerincnek a piros keresztet követve, a Skála-hegy oldalában haladunk tovább. Következett a hosszadalmas ereszkedő a Barkács menedékházhoz. Az időjárás nem javult, na de ez már nagyon nem is érdekelt, egyszerű turistaösvényt követtünk. A nehézségeket jóval a hátunk mögött hagytuk. Útközben málnát és áfonyát találtunk, be is lakmároztunk istenesen belőle. Egyre erősödő esőben érkeztünk vissza a házhoz, ahol már várt az ottmaradt társunk (1550 m / 17,20 – 18,10 h).

Jólesett a meleg leves elfogyasztása, majd a pihenő és a csoportkép elkészítése után elbúcsúztunk a házigazdától és indultunk lefele. Erre már az eső is elállt. Jó iramban haladtunk lefele, ennek köszönhetően idejében leérkeztünk a Német-tisztáshoz, ahol autóink vártak (710 m / 19,40 h). Hazaindulás előtt még megnéztük a tenyésztett szarvasokat és őzeket, majd elbúcsúztunk egymástól.

Fotók itt.

 

Kisbakancs-túra a Nagykőhavasra, aug 16

Augusztus 16-án vasárnap 36-an gyűltünk össze a Malomdomboknál. A résztvevők közül 16 gyerek volt. Kellemes reggelen indultunk útnak a piros sávval jelölt családi ösvényen. Gyerektempóban haladtunk és igyekeztünk minden fontosabb állomásnál – pad, forrás – hosszabb-rövidebb pihenőt beiktatni. Az erdőben néha monotonabb volt a gyerekek számára a gyaloglás, már alig várták, hogy kijátszhassák magukat a menedékház előtti téren. Ez nagyon jól meglátszott.

Négy óra alatt meg is érkeztünk a „célponthoz”, ahogyan egyes gyerekek nevezték. Gyors evés után következett a várva-várt játszás. Főleg a szamarak arattak nagy sikert, de egy homokdomb is felkeltette a gyerekek érdeklődését. Bő két órát töltöttünk el, ezalatt az idő alatt mindenki kihancúrozhatta magát. Meg is látszott a gyerekeken, főleg akik a homokbuckát választották. Na de a boldogság és a jókedv ami látszott az arcukon, annak a látványa mindent megért.

A csoportkép elkészítése után indultunk lefele. Az időjárás most is megkímélt, hiszen nagyon borúsra fordult egy pillanatra az időjárás, de az eső elkerült, sőt később ismét kiderült. Lefele természetesen jobban ment a haladás, habár ekkor sem siettünk. Még a Malomdombok előtt a patakban lehetett egy utolsót pancsolni, vagy gátat építeni és azzal búcsúztunk is egymástól.

Köszönet mindenkinek a részvételért és találkozzunk következőkor is!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1012805568751713&type=1