2018. március 12., hétfő

Nőnapi-túra a Szent Anna-tóhoz, márc 11



2018 március 11-én vasárnap tartottuk a háromszéki EKE keretén belül nőnapi kirándulásunkat. Vonattal utaztunk Tusnádfaluba, aztán kimentünk a falvat átszelő főútra ahol a Csíkszéki EKE három tagja már várt ránk. Egy rövid túraismertető után összesen tehát 24-en vágtunk neki a közel 20 km-es útvonalnak (700 m / 7,50 h).

Az idő borús volt, de kellemes. A tavasz illata mindenféleképpen érződött a levegőben. Az előrejelzések napos időt jósoltak déltől arrafelé, így bizakodóak voltunk. A Nádasfürdő irányába mentünk egy erőgép által eltakarított mezei úton. Ennek örvendtünk is, meg nem is, hiszen a föld nemigazán volt megfagyva. Ebből máris lehet következtetni, hogy némi sarat is kellett tapossunk utunk során. A Nádasfürdőnél pihenőt tartottunk (750 m / 8,40 – 9,00 h), néhányan be is mentünk borvizet inni. Sajnos a fürdő teljesen le van pusztulva, a természet jóformán mindent átalakított.

A Nádasfürdőtől folytattuk utunkat dél irányba. Itt is egy erőgép nyomában haladtunk, ezzel minden rendben is volt, hiszen nem kellett a vizes havat törni. Később bementünk az erdőbe és megkezdtük az emelkedő leküzdését a Mohos-tőzegláp felé. Bebizonyosodott, hogy az erőgép pontosan a Szent Anna-tó térsége felé ment, vagy onnan jött. Ez jelentősen megkönnyítette az előrehaladásunkat, hiszen nem kellett a vastag vizes hótakarót kitörnünk. Az emelkedő elején kellemes meglepetésben volt részünk. Utolértek még néhány barátaink akik később indultak, így innen 33-an folytattuk utunkat. Elértük a Mohos szélét, aztán egy rövid és kellemes sétával máris a tó kráterének szélén találtuk magunkat. Közben bejött az ígért napos idő, ennek eredményeképpen beiktattunk egy ebédszünetet (1100 m / 12,30 – 13,30 h).

Jóízűen és kényelmesen fogyaszthattuk ételeinket a napos teraszon. Ezalatt a csíkszéki EKE-tagját – Péterffy Ágnest, születésnapja alkalmából csodálatos hótortával köszöntötte a társaság. Nagyon szép pillanat volt. Ezúton is kívánunk boldog születésnapot!

E pihenő után lementünk a befagyott tó partjára, pontosabban a kápolna mellé. A Nap sugarait visszaverte a hótakaró, ennek hatására jelentősen meleg volt. A kápolna előtt csoportképeket készítettünk, majd a hölgyeket egy-egy szál virággal és egy-egy üdvözlőlappal köszöntöttük a Nők napja alkalmából (950 m / 14,15h).

A tó partján elbúcsúztunk a kilenc barátainktól, akik az előbbiekben utolértek bennünket. Habár nem is kellett nagyon búcsúzkodni, hiszen a lefele vezető úton többször is találkoztunk velük. Kikapaszkodtunk tehát elsősorban a kráter déli szélére, majd beereszkedtünk Sepsibükszád irányába. Az erdőből kiérve a hó jóformán eltűnt. Szerencsére általában füves terepen gyalogoltunk, így elkerültük a sarat. Beértünk a faluba, ahol néhány perccel lekéstük a korábbi vonatot (650 m / 15,10 h). Itt el is búcsúztunk egymástól, mivel néhányan autóval hazamentek. Mi többiek egy közeli kocsmában eltöltöttük a maradék másfél órát jókedvű beszélgetések közepette, amíg a következő vonatunk megérkezett.

Köszönöm a kedevs társaságotokat, hogy együtt túrázhattunk. Nagyon jó hangulat jellemezte a napot, főleg Farkas József és Tőke Dénes vicceivel derűlhettünk. Köszönet érte!

Fotók:

2018. február 25., vasárnap

Bucsecs-hegység déli része, feb 25



2018 február 25-én vasárnap, magashegyi túrát szerveztünk a háromszéki EKE körében a Bucsecs-hegység déli részére. Igazi téli időjárásban volt részünk egész nap. Sőt egész télen nem volt ilyen szép hótakaró mint most, a fák amúgy roskadoztak a hó súlyától. Egy erdei szakaszon körülbelül 1,2 m-es hóréteget mértünk a túrabottal. Ennek ellenére meglepően könnyen lehetett haladni, persze valami régebbi nyomok mégiscsak segítettek bennünket.

A szinajai vasútállomás mellett gyülekeztünk (800 m / 7,50 h). 15 résztvevő közül voltunk Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről, Uzonból, Sepsiszentgyörgyről. Ezen kívül egy stuttgarti német fiatalember is velünk tartott a túrán. A túra ismertetése után hamar megtörtént a bemelegítés, hiszen jónéhány lépcsőt hagytunk magunk mögött a városban. Ezen a szakaszon picivel gyorsabb ritmust tartottunk, amíg kiértünk a városból. Az erdőben jóval visszafogottabb ütemben mentünk, de nem is volt sietségre ok. Régebbi nyomokon haladtunk, nem okozott gondot az előrehaladás.

Felértünk az Alpin-szálló mellé (1400 m / 10,00 – 10,30 h). Sízők tömkelegével találkoztunk. Habár jóval kevesebben voltak, mint a Keresztény-havas lejtőjén. Bementünk a felvonóállomásba, hogy a reggelit épp ne a mínusz 11 fokban fogyasszuk el. Mindezekután folytattuk utunkat felfelé.

A sípályát követtük, majd picit fennebb a téli út ösvényét választottuk, megszabadulva a téli sportok szerelmeseitől. Itt egy régebbi nyomvonalat lehetett követni, de már a  hó vastagsága az 1 métert is meghaladta. Persze ebbe teljesen nem süllyedtünk bele, köszönhetően a régi nyomnak. Az erdőből kiérve muszáj volt követni újból a sípályát. Egyre jobban a szélén mentünk, hogy ne zavarjuk őket. Az utolsó kapaszkodó alatt ismét megszabadultunk a sízőktől, igaz egy jóval meredekebb emelkedőt kellett leküzdenünk. Felértünk a legfelső felvonóállomás mellé és a szomszédságában levő hegyimentők házába tértünk be melegedni, falatozni. Készségesen befogadtak, nagyon jól esett nekünk (2000 m / 12,40 – 13,20 h).

Pihenés után elbúcsúztunk a hegyimentőktől, akik már az ottlétünk alatt is egy riasztásnak tettek eleget. Visszafele ugyanazon az úton jöttünk mint fel. Természetesen jóval könnyebben és gyorsabban. Mindenki jó kedvvel ereszkedett lefele, beszélgetve az épp mellette levő társával. Visszaértünk az Alpin-szálló mellé, majd az erdei ereszkedő sem okozott gondot egyáltalán. Pontosan kiszámított időre érkeztünk vissza Szinaja vasútállomása mellé, ahol autóink vártak (800 m / 15,20 h).

Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon jó társaság voltatok, kár, hogy ilyhamar vége lett a túrának. De remélem még találkozunk más alkalmakkor is.

Fotók:

2018. február 11., vasárnap

Farsangi-túra, feb 10



2018 február 10-én szombaton, Gajdó Éva tagtársunk vezetésével, egy igen jó hangulatú farsangi kiránduláson vettünk részt, amelyen 32-en voltunk jelen. Helyszín a Bodzai-hegység nyúlványán található 1223 m-es Dobollói Piliske volt. Már indulás előtt jónéhányan elővették a farsangi időszakhoz illő álarcukat, érdekes hangulatot varázsolva Dobolló falujában. Túravezetőnk jókedv-módban ismertette a kirándulás információit és indulhattunk is (600 m / 9,00 h).

A falu patakán átívelő keskeny hídon kezdtük az utunkat, ahol meg is történt a népszámlálás. Egy hosszú tisztáson viszonylag meredek emelkedőben volt részünk, amelyet a szerpentines út enyhített. Az első kapaszkodó után szép rálátásunk volt az alattunk elterülő falura. Célunkat csak sejteni lehetett, hiszen a ködös időjárásban nem igazán akarta mutatni havas tetejét a Piliske. Egyre fennebb haladva, nőtt a hóréteg vastagsága. Laza tempóban jártuk végig amúgy az egész kirándulást, bőséges pihenőkkel tűzdelve. A ködben néha-néha kinyílt egy „ablak”, amelyen keresztül pontosan a Fogarasi-havasok gerincrészlete látszott.

A csúcs előtt már jó lábszárközépig lehetett a friss hóban járni, igazi téli kondíciók között. Pontosan fent a csúcson – mire a társaság minden tagja megérkezett – már ropogott is a tűz (1223 m / 11,00 – 12,30 h). Aki eddig nem volt álarcban, most elővette sajátját és beöltözött. Jóformán mindenki nagyon érdekes jelmezben volt, a többség saját kezüleg készítette el. Csúcsfotó után előkerültek a finomabbnál-finomabb falatok, sütésre felkészítve. Időközben kisütött a Nap is, sugarai ereje olvasztotta a fák hegyén lerakodott havat, amelyet bőségesen ontott ránk és ételeinkre. Természetesen egyáltalán nem zavart, sőt hangos nevetésekkel zártunk minden egyes hózuhatag részletet.

Evés után a csúcsról lennebb jöttünk egy tisztás szélére, ahonnan gyönyörű kilátásunk volt a havas erdőkre, a Bodzai-hegység egy részére. Egy másik tisztáson mókás hóembert készített a társaság, büszkén fotózkodva vele az elvégzett munka után. Lefele jövet jól lehetett érezni a Nap erejét, elég hamar olvasztotta az egyre kisebb hóréteget. Kilátásban nem szűkölködtünk, hiszen az Alsó Háromszéki-, illetve a Barcasági-medencék szépen látszottak a településeikkel együtt.

Hamarosan visszatértünk az autóinkhoz 13 km gyaloglás után (600 m / 14,20). A kirándulás véget ért, de nem a társaság együttléte. Uzonban egy csárdában telepedtünk le, ahol levezetésképpen mindenki elfogyaszthatta étkét-itókáját hangulatos beszélgetés közepette.

Köszönjük Évának a szervezést, mindenkinek a kellemes társaságot. A túra alatt érződött a tenni akarás a Háromszéki EKE berkeiben is, remélem beérik ennek gyümölcse. Van jövőnk!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2063826483642363.1073741962.100000450948657&type=1&l=800cec23f3