2018. július 28., szombat

Családi inspekció a népi feredőknél Háromszéken, júl 28


A fürdőszezon kellős közepén vagyunk. Hát igen, az esős időjárás miatt olyan mintha az elején lennénk, de mindjárt augusztusban vagyunk és a naptári napok kegyetlenül pörögnek. Július 28-án szombaton a családommal együtt felkerestük azokat a népi feredőket Háromszéken és Erdővidéken, amelyeket 2011 óta évente létrehoznak önkéntes munkával. A kezdeményező a magyarországi Ars Topia Alapítány. Magyarországi és helyi önkéntesek fáradoznak azon, hogy e gyönyörű létesítmények létrejöjjenek és az odalátogatók kellemesen töltsék napjukat a nyári kánikulában, borvizekben, gyógyvizekben fürdőzhessenek. Mert ugye, ez nem adatik meg mindenkinek, nagyon szerencsésnek érezhetjük magunkat.

Nos igyekeztünk felkeresni ezeket a feredőket, megnézni állapotukat és a megközelítésüket is vizsgáltuk. Egy nap alatt jóformán nagyjából sikerült a célunkat elérni. Csak nagyjából, mindjárt kiderül miért.

A feredőknél mindannyian adtunk egy-egy értékelést (Csongi kimaradt ebből, hiszen 2 éves lévén nem igazán bíráskodóképes). Tehát Uzonka, Melinda és én értékeltük a létesítmény kinézetét, megközelítését. 1 és 5 közötti pontszámmal láttuk el őket, legjobb természetesen az 5-ös.
Szerencsére gyönyörű időnk volt ezen a napon, tehát teljes mértékben kihasználhattuk. Sepsiszentgyörgyről indultunk Előpatak irányába egészen Bölönig. A falutól 2 km-re található a Büdösfürdő, azaz található, de mi sajnos nem mehettünk egészen addig. Egy helybeli lakos megmutatta az irányt, de az előző napok esőzése miatt nagyon sáros volt az út. Ezzel sem lett volna probléma, mentünk is az autóval a sárban, de amikor egy mocsarasabb vidéken kellett volna átmenni, lemondtunk a további utunkról. Szépen megfordultunk, visszajöttünk Bölönbe. Ezt a feredőt 2016-ban építették, nagy hiba, hogy nincs sehol irányjelző tábla téve. Semmilyen értékelőt nem adhattunk, hiszen nem láttuk a létesítményt. Majd szárazabb időben visszamegyünk.

Bölönből Kisbaconig autóztunk. Elek apó szülőfalujának útjai enyhén szólva siralmas állapotban vannak. Egyik kátyú a másik után, nem is érdemes kerülgetni. Pedig sok turista jár ide, főleg magyarhonból. A falu után hamar rátalálunk a 2013-ban épült kisbaconi feredőre. Ez viszonylag jó állapotban van, habár ráférne sok helyen a deszkák cseréje. A környék le van kaszálva, tehát látszik valaki gondozza. A feredő vize tisztítást kíván és ezt sűrgős módon kellene megejteni. Különben nagyon finom a borvíz, fel is tankoltunk belőle. Értékelés: Uzonka – 3, Melinda – 2, jómagam – 4. Összesen: 3+2+4=9:3=3. Tehát – 3.

Zalánpatak következett. Szárazajtáig nagyon jó aszfalt, onnan tökéletes makadám út. Pontosan Károly herceg bennvalójával szemben, a patakon túl van a zalánpataki Bugyogó feredő. A 2014-ben épült létesítmény medencéje meglepően jó állapotban van. Tiszta a vize és a környéke is. Habár néhány tábla kissé kopott, a pallók jól bírják az idő vasfogát. Mofettája is szépen néz ki, sajnos be volt zárva, így bentről nem tekinthettük meg. A gyerekeknek nagyon tetszett a sekélyvízű patak, tehát nagyon hamar belopózott szívünkbe ez a nyugalmas hely. Értékelés: Uzonka – 5, Melinda – 5, jómagam – 4. Összesen: 14:3 = 4,66.

Folytattuk utunkat e tökéletes makadám úton, csodálatos tájakon a Baróti hegységben. Málnásfürdő és Sepsibükszád irányába mentünk, innen Bálványos felé. Bükszádtól az út egyenesen katasztrófális jó 15 km-en keresztül. Lehet mondani a megye szégyene. Rengeteg autó járt most is nagytöbbségben magyarországi és más megyei. Hát a tájban nem lehet gyönyörködni az biztos. Bálványos előtt az Apor lányok feredőjénél álltunk meg, amelyet 2015-ben építettek. A feredő a Vinca Minor Egyesület gondozása alatt van. Kis- és nagy medence, játszótér, szemvíz, szájvíz, minden a legnagyobb rendben van. A pallók és lépcsők kényelmesen járhatóak. Gratulálunk a gondozóknak. Értékelés: Uzonka – 5, Melinda – 5, jómagam – 5. Összesen: 15:3  = 5.

Bálványos után immár jó úton Gelencére mentünk. A Szent Imre herceg plébániatemplomtól könnyedén megtalálható a Nádika feredő. Ezt pontosan a tavaly építették. Új létesítményről lévén szó, minden itt is jó állapotban van, a környék le van kaszálva. A medence területileg azonban kicsi és viszonylag mély. Tehát nagyobb gyerekeknek ajánlott. Érdekes játszótere van és jó nagy társalgója. Nemigazán van ivóvíz, amely eléggé probléma, habár néhány helybeli azt mondta, hogy a medencét tápláló csőből lehet inni, mert friss patakvíz. Szerintem sem hal meg senki, ha megkóstolja. A környék csendes és ideális pihenőhely, épp egy kis mínusz az árnyékhiány. Értékelés: Uzonka – 2 (lehet épp melege volt, azért ily kevés), Melinda – 4, jómagam – 4. Összesen: 10:3 = 3,33 (nagyobb gyerekek többre értékelik biztos).

Gelencéről Hatolykán keresztül a Felső Cserrnáton végében található Malom feredőhöz mentünk. 2012-ben dolgoztak itt az önkéntesek. Ez lenne a legnagyobb kültéri medence a környékünkön, sajnos épp le volt eresztve tisztítás céljából. Megkérdezvén egy fiatal helybeli atyafit, azt válaszolta majd feltöltik. Hogy mikor nem tudjuk. Remélem nem szeptemberben. Tehát ezt sem tudtuk értékelni. Azonban a környék nagyon szép és rendezett, az Ika vára felé jók a lépcsők. A fennebb található Csókás feredőhöz, most nem mentünk el, mert voltunk pontosan két hónapja. Maga a kis hideg vize tiszta, de a környék eléggé gondozatlan. Tehát az öltöző, szemétkosár elhanyagolt állapotban van. Nos reméljük, hogy a Malom feredőt mihamarabb feltöltik és hűsülhetnek benne a csobbanásra vágyók e különben népszerű létesítményben.

Végére a Bodoktól 4 km-re található Sütei borvizet kerestük fel. Ez volt az első feredő, amelyet létrehoztak az önkéntesekkel és sajnos úgy néz ki, hogy ez az első amely tönkre is megy. Még meg lehet közelíteni autóval, inkább terepjáró szükséges. Főleg az utolsó szakasz az esőzések miatt tönkre ment, sőt egy helyen be is omlott. Na de a Logannal sikerült kimenni, de többet én sem kínozom. A feredő siralmas állapotban van, látszik, hogy senki nem fogalalkozik vele. Felvette embermagasságban a gaz, a pallók mindjárt használhatatlanok. A medence vize nagyon mocskos. Fent a játszótér már nincs meg, épp a társalgót lehet használni. A borvize nagyon finom, kár hogy a környék pusztulásra van ítélve. Pedig egyik a legszebb helyek közül. Értékelés: Uzonka – 1, Melinda – 1, jómagam – 1. Összesen: 3:3 = 1 (kár érte).

Végezetül tehát az Apor lányok feredője győzött, de a zalánpataki és a gelencei is nagyon jó hely. Az utóbbiak csendesebb területen fekszenek, hiszen az első Bálványos közelében van, turistákkal tele. Az idén pont mostanában az önkéntesek Zabolán a Csipkés mellett építenek egy újabb feredőt. Jó volna ha megbecsülnénk a fürdőépítő kalákások munkáját és ne hagyjuk elpusztulni. Kár lenne veszendőbe hagyni a sok ember által önkéntes módon végzett munkát, hisz ez többet ér mintha valamit pénzért csináltak volna. Kérjük az illetékeseket, hogy valamilyen módon álljanak a már megépített feredők mellé és gondozzák azokat, hiszen sokkal egyszerűbb gondozni, mint majd később helyrehozni.
  


Köszönet az Ars Topia Alapítványnak a csodálatos kezdeményezéséért!

Fotók itt 

2018. július 1., vasárnap

Kovács István emléktúra, Dihám 2018


Avagy „Reggelizés a Dihám menedékháznál” – ezt az alcímet is lehetne adni a szombaton lezajlott minikirándulásnak. A bőséges esős időjárásnak köszönhetően már 3 nappal a túra előtt lehetett tudni, hogy nem lehet megvalósítani a Molnár fogak övén való végigmenetelt, illetve 1 nappal a túra előtt jóformán a Szarvasok völgyéről is le lehetett mondani, hiszen torenciális esőzéseket jeleztek előre. Így aztán maradt egy olyan variáns, amelyben a közeli Dihám menedékházat érintjük, ezért lesz alkalmunk „felszusszanni” a heves esőzések egyik szünetében.

Sajnos időhiány miatt nem tudtam volna más időpontban megszervezni e túrát, mivel emléktúra lévén nem is akartam teljesen lemondani róla. A rendkívülien rossz idő miatt a Dihám menedékházra esett a választás, mivel jóformán bármilyen időjárásban teljesen biztonságosan meg lehet közelíteni. Elautóztunk Paraul Rece irányába, ahonnan egy erdei útra tértünk és hamarosan le is parkoltuk a járgányokat. Pontosan az autótól való indulás előtti előkészületekben „csak” csepegett az eső, így volt lehetőségünk beöltözni köppenyeinkbe. Természetesen a csepegést hamarosan zuhogó eső váltotta fel. Ilyen körülmények között indultunk hatan. Ketten Kézdivásárhelyről és négyen Sepsiszentgyörgyről. De minden rossz körülmény ellenére, nagyon jó hangulatban voltunk, régebbi történetekkel vidítottuk fel a menetelés pillanatait. Szellemileg Pityu is velünk volt, hiszen Őt is belefoglaltuk a beszélgetéseinkbe. Nagyon jó iramban meneteltünk, igaz nem is lett volna kellemes zuhogó esőben sétálgatni. Emiatt még 8 óra előtt megérkeztünk a Dihám menedékházba, ahol épp kezdett felébredni az amúgy is gyér társaság.

Időnk volt bőven, ezért kiterítettük esőköppenyeinket és készültünk a reggelihez. Immár kényelmes környezetben sikerült köszöntenem a túra résztvevőit és elmeséltem ennek az eseménynek értelmét. Röviden beszámoltam Pityu természetjáró tevékenységéről úgy az egyesületünkben, mint azelőtt mielőtt újraalakultunk volna. A jelenlevő társaink nagytöbbségének nem adatott szerencse megismerni Őt, ezért jól jött Pityu bemutatása. Mindenki emléklapot is kapott a túrán való részvétel alkalmából.  A reggelizés után még jóhangulatú baráti beszélgetések alakultak ki, pontosan úgy mint annak idején leültünk Pityu köré és hallgattuk érdekfeszítő és ugyanakkor jóízű történeteit.

Bő másfél óra után szedtük az esőköppenyeket és indultunk kifele. Úgy esett mintha öntötték volna, de mire a csoportképet elkészítettük, alábbhagyott az intenzitása. Visszafele a kerülő úton jöttünk egy kényelmes erdei úton a Forban sportkomplexum irányába. Ezen az útszakaszon is néhány részletben jól megmosott az eső, mire visszaértünk az autókhoz még  a bűneinktől is megszabadított az égi áldás. Itt búcsúztunk a kézdivásárhelyi barátainktól, mi négyen bementünk Brassóba, ahol hegymászó boltokat kerestünk fel és a végén csodafagyit nyaltunk a város sétáló utcájában.

Millió köszönet és hála nektek csodatársaságnak, hogy emléket állíthattunk Pityunak ebben a szélsőséges időjárásban is.

Fotók itt

2018. június 25., hétfő

V.Kisbakancs minitábor Várfalva, jún 22-24


2018 június 22-24 között került megrendezésre immár ötödik alkalommal a kisbakancsos minitáborunk, amelynek helyszínéül az idén a Kolozs megyei Várfalva adott otthont az EKE-várban. 46 személy gyűlt össze pénteken este, ebből 24 gyerek volt. Két barátságos kutyus is színezte a minitábor hangulatát. Még épp felhúztuk a sátrainkat, utána eleredt az eső, amely kora reggelig kitartott.

Szombaton reggel gyönyörűszép idő fogadott. Reggelizés után az autóinkkal elutaztunk Szolcsvára, ahonnan kezdődött a kirándulásunk. Nagy Zoltán – tordai EKÉ-s barátunk vezetett bennünket a Sipote vízesés felé. Gyönyörű tájakon, néhol meredek kaptatón kanyargózot az ösvény. Egyre közeledtünk a Bedellő sziklája felé. Két részletben a nyári zápor is eleredt, de nem tartott sokáig. Közvetlenül a Bedellő sziklái alatt egy szép tisztáson álltunk meg pihenni és falatozni. Megnéztük a föld alól feltörő patak vizét, amely különleges látvány számunkra. Majd egy újabb kis zápor zavarta fel a társaságot, de épp jókor, hiszen ideje volt megnézni a tisztás alatt található vízesést. Csodálatos természeti szépséget figyelhettünk meg, ahogyan a víz sűrűn csepegett lefele a magas szikláról. A csúcs azonban az volt, amikor bementünk a vízesés mögé fotózkodni. Nagyon nagy élmény volt mindenki számára. Visszafele ugyanazon az úton jöttünk mint felfele, azonban jóval gyorsabban.

Visszatérve a táborba már várt ránk Balogh Dorottya (Dotti) egyetemista lány, aki a délutáni gyerekfoglalkozást tartotta. Különböző rajzolásokkal kötötte le a gyerekek idejét, majd az udvaron található lehullott almákból rakták ki a csoportunk elnevezését. Estére elkészült a tokány, majd a vacsora után a tűz körüli élményekben lehettünk részesek.

Vasárnap ugyancsak szép idő fogadott. A reggeli után jóformán mindenki csomagolt és úgy indultunk a következő célunkhoz. A hűvös időjárás miatt lemondtuk a fürdőzést, helyette a torockószentgyörgyi várat néztük ki. Szintén autókkal utaztunk a vár dombja alá, ahonnan egy laza sétával, majd egy rövid, de nagyon meredek kaptatóval megérkeztünk a várba. Csodálatos fotókat lehetett készíteni a romokról, de a környező tájról is. Több családi fénykép is született ezen a varázslatos helyen. A gyerekeknek okleveleket és jelvényeket adtunk át. Visszafele jövet egy csoportképet készítettünk, amelyen látszik a vár és a Székelykő is.

Autóinkkal mindannyian átmentünk Torockóra és finom fagylaltozással zártuk az ötödik minitábor eseménysorozatát. Innen nagyjából mindenki hazafele vette az útját, mi még visszamentünk Várfalvára megköszönni Istvánffy Attila és Katalinnak a fogadtatást akik fáradtságot nem ismerve és szabadidejükből feláldozva önkéntes módon végzik az EKE várban felmerülő munkálatokat. Egy család még maradt egy éjszakára a helyszínen.

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, hogy erre a távolabbi vidékre is eljöttetek. Köszönjük a tordai EKE tagjainak akik lehetőséget adtak eltölteni egy szuper hétvégét az EKE várban!

Fotók itt