2019. január 7., hétfő

Hótaposás a Keresztényhavason



2019 január 6-án vasárnap a Négyfalusi EKE által szervezett túrán vettem részt, amely a Keresztényhavasra volt kihírdetve. Kovács Karcsi alelnök és túravezető meghívására 7-en jelentkeztünk, a helyiek mellett ketten Sepsiszentgyörgyről.

Busszal mentünk Alsó Tömösig, ahol mindannyian találkoztunk. A kék kereszt jelzésen indultunk (600 m / 9,45 h), célunk a Nagy Lámba völgyön keresztül kimenni a Ruja rétre és onnan a Julius Römer menedékház megközelítése. Nos hát nagy hóra is számítottunk, már idelent a régire rárakódott jó 10 cm-es porhavat rugdostunk. Kb 4 km-en keresztül egy erdőkitermelő utat követtünk. Ezen szerencsénk volt, hiszen korábban két hódeszkás fiatalember pontosan szembeereszkedett velünk. A hódeszka nyomában jelentősen könnyebben ment a hótörés. Már-már megkönnyebbülve képzeltük a völgyön való feljutás lehetőségét, kihasználva a hódeszkás nyomokat. Hát csak képzeltük...

Elértük az erdőkitermelő út végét, egy régi vadászház szomszédságában (950 m / 10,50 h). A hóba egyre mélyebbre tapostunk és lazán, de kitartóan szállingózott a hó. Rövid szünet után az utunk legnehezebb szakaszának vágtunk neki. Még egyelőre a hódeszkások nyomát követtük, de egyszer csak észrevettük, hogy más irányból ereszkedtek. Hiszen a jelzésünk ezen a ponton eltért jobbra. Azon tanakodtunk, mitévők legyünk. Próbáljuk követni a nyomokat az ismeretlen felé, vagy a szűz hóban törünk utat az ismert ösvényen. Hirtelen az első variánst választottuk, de gyorsan rájöttünk a hibára. Inkább a biztos utat kitörni mégis elfogadhatóbbnak hangzott. Öten visszatértek a jelzett útba, mi ketten inkább egy mellékgerinc kimászásával akartunk visszakarülni a helyes ösvényre. Természetesen sikerült is, de nagyon meredek szakaszt kellett kitörni, roppant mély hóban amely az oldalamra kötött fényképezőgépem tokjáig ért. Hát nagyon örvendtünk, amikor egyesültünk a többi társunkkal.

Innen szigorúan követtük a jelzett utat. Eléggé meredek szakaszok következtek, térdig érő havat kellett törni. Aztán a terep egyre enyhült, ez már jelezte, hogy nincs sok „munkánk” hátra. Szerencsésen ki is értünk a kék útba, amely Brassóból jön fel és a menedékház felé tart (1450 m / 12,40 h). Mivel a kék út (kék sávval jelzett) jóval jártasabb, ezért reméltük, hogy nem kell tovább havat törnünk. Ez be is igazolódott nagy megkönnyebbülésünkre.

Csodálatos téli tájképpel fogadott a Keresztényhavas magasabb régiója. A hatalmas fenyőfák teljesen fehér köntösbe öltözködtek, ágaik nagy mennyiségő hó alatt roskadozva hajlongtak. Fantasztikus látvány tárult elénk, minden fa látványa a képzelőerőnk fantáziáját dúsította.

Sokat nem tudtunk azonban képzelődni, mert a nem erős, de hideg szél áthatolt az átnedvesedett ruháinkon. Hamarosan a Ruja tisztásra értünk. Itt a sípályák forgalmával szembesültünk. Útvonalunk két sípályát keresztezett, ezeket nagyon gyorsan és elővigyázatosan kellett megtegyük.  Az alig 20 méteres látótávolság nagyon megnehezítette a dolgunkat. Szerencsésen túl voltunk és egy gyorsabb menetelés után máris a Julius Römer menedékház mellett álltunk (1605 m / 13,30 – 15,00 h).

A minusz 10 fokból nagyon kellemes volt bemenni az emberekkel teli házba. Meglepetésünkre nagyon hamar kaptunk helyet is, ahol mindannyian elfértünk. Feltöltöttük energiáinkat az ételekkel-italokkal, pihenéssel. A meleg leves és a csokitorta számomra királyságot jelentett.

Eljött az indulás ideje. Odakint csoportképet készítettünk és indultunk Brassó irányába a kék úton. Tehát egy rövid szakaszon visszafele ahonnan jöttünk. Sokkal gyorsabban haladtunk, ez lefele menet természetes is volt. A sötétség nagyjából a Stechil tisztáson ért utol, de a város fényei a hóval párosítva elegendő látásviszonyokat biztosítottak. Olyannyira, hogy nem is kellett a fejlámpánkat felkapcsoljuk.

A Cenk-nyeregben elbúcsúztunk a négyfalusi társainktól, mivel ők kimentek a Cenkre a város fényeiben gyönyörködni. Mi nem akartunk nagyon későn hazaérni, így lemondtuk ezt az utolsó szakaszt. A Lovagok útján hamarosan leértünk a városba, ahol gyalogtúránk véget ért (550 m / 18,00 h).

Köszönjük a Négyfalusi EKE társaságának ezt a csodálatos napot, öröm volt kirándulni Veletek, ahogyan mindig is hasonlóan tapasztalhattuk!

Fotók itt

2019. január 4., péntek

Kijózanító-túra, jan 2


A 2019-es évet is immár 26. alkalommal a hagyományos kijózanító túrával kezdtük. Január 2-án a sepsiszentgyörgyi stadionnál volt a találka, ahol 21 személy gyűlt össze, ezen kívül 4 szép kutya. A helyi túrázók mellett egyik szegedi tagtársunk is eljött, illetve köszönthettünk egy nagybányai EKE-tagot is.

Nekünk is sikerült részt vennünk a családdal, de nem vállalhattuk be a kicsi gyerkőcökkel a hosszabb variánst, ezért Sugásfürdő előtti tetőig felautóztunk és onnan indult számunkra a gyalogtúra. Igazi téli tájban indultunk, felhős égbolttal és kitartó, de nem erős széllel. Szép lassan mendegéltünk felfele, egyre mélyebb hótakarót taposva. Elértük a Baróti-hegység főgerincét a Szármány-puszta szélén. Elméletileg a társaság többi tagjaival itt kellett volna találkozzunk, de mivel ők még nem értek ide, így folytatnunk kellett utunkat. Egy telefonos kapcsolat segítségével azonban megtudtuk, hogy hamarosan beérnek. Így is történt, megjelent két fiatalember egy kutyussal, akik előörsként haladtak előre, előkészíteni a tűznek a terepet. A társaság többi tagjai is utolért bennünket, egymást személyesen üdvözöltük az új év alkalmával.

Ezentúl a 25 fős csoport egyben folytatta útját a Gyertyános-kút felé. Boldogan tapasztaltuk, hogy az egykoron elültetett kis fenyőfák mostanra igazi szálfákká nőtték ki magukat. Sajnos az egyre gyakrabban történő tarvágások helyszínei is megszaporodtak, újabb és újabb tisztásokat eredményezve.

Csodálatos téli tájban érkeztünk meg a helyszínre. A hó vastagsága sok helyen lábszárközépig ért, a gyerekeknek valóságos élmény volt e nagy hóban hancúrozni. A még álló öregebb fenyők hatalmas ágai csak úgy roskadoztak a hótól. Mindenki saját finomságait összevetve és a Gyertyános-kút vizének kombinációjából, nagyon finom két üstös tokány készült. Sajnos nem mindenki kóstolhatta meg a finomságot, mivel négyen nem várhatták meg a tokány elkészülésének pillanatát. Jóformán minden kaját sikerült „elpusztítani”, jól is esett a meleg étel e zimankós időben. Az étel után következett a különböző borok összeforralása, amely Lajos bácsi szakszerű tudásával készült, Isten tudja hányféle fűszerrel bolondítva.

Késő délutánra járt az idő amikor a családunkkal elbúcsúztunk a csapattól, hiszen vissza kellett térjünk az elhagyott autónkhoz. És természetesen azt sem akartuk, hogy teljesen ránk esteledjen a gyermekekre való tekintettel.

Nagyon jól éreztük magunkat ezen az évnyitó kijózanító kiránduláson. Köszönjük Lajos bácsinak, hogy ilyen sok éven keresztül fáradhatatlanul és kitartóan megszervezte ezt a nemmindennapos kiruccanást. Kívánjuk, hogy még hosszú éveken keresztül ugyanezt tegye. Az elkövetkezőkben szeretnénk, ha a Tagság minél nagyobb létszámban venne részt főleg a hagyományos eseményeinken egy jó csapat összekovácsolása érdekében.

Fotók itt

2018. december 10., hétfő

Lakóca, dec 9


Problémamentesen lehetett felautózni Kommandóig, majd onnan az Ölyves vadászházig. Odafent 1000 méter magasságban szép téli táj fogadott, habár a hó vastagsága igen csekély. 23-an vettünk részt a túrán, a résztvevők között üdvözölhettük a 9 éves Borót, aki aktív kisbakancsos turista is.

A köszöntő után indultunk tehát az Ölyvestől (1150 m / 9,00 h). Vastag szürkehomály borított bennünket, az időjósok által beharangozott felhőfelszakadozás déltől volt várható. Nem siettünk, a Köves gerincen folyamatosan lépegettünk. Minél fennebb egyre téliesebb arcát mutatta a táj, a hó vastagsága is fokozatosan nőtt. Enyhe szélmozgás volt jelen, de egyáltalán nem zavart. A hőmérséklet is túrázáshoz megfelelő értéket mutatott. Kényelmesen megérkeztünk az újonnan épített menedékhelyhez, ahol kis pihenőt tartottunk. Gyönyörűszép tisztáson helyezkedik el a létesítmény, 1700 méter magasságban. A magas fenyőfák felvették téli „köntösüket”, a talajt itt már vastag hóréteg borította. Mesebeli táj vett körül tehát. Innen már csak egy karnyújtásnyira volt a célunk éspedig a Lakóca teteje.

Odafent jóval zordabb arcát mutatta a tél. Erős szélben érkeztünk meg a csúcson található meteorológiai állomás mellé (1777 m / 11,15 – 11,30 h). Mivel sokan voltunk nem is próbáltunk bemenni, hiszen a kis szobába úgysem fértünk volna be. Na de a ház keleti oldalában, pontosan a bejáratnál szélmentes övezetet találtunk, így sikerült elfogyasztani néhány csúcsfinomságot és elkészítettük a csoportképet is. Két hatalmas kutya is szórakoztatott bennünket az ottlétünk alatt.

Sokat tehát itt nem időztünk, visszamentünk a tisztáson levő menedékhelyhez, ahol sokkal barátságosabb időben ebédszünetet tartottunk (1700 m / 12,00 – 12,40 h). Ezalatt pontosan itt találkoztunk egy másik csapattal, akik egy jóval merészebb tervet, a Gór-havast választották úticélul. Evés közben még beírtuk nevünket a turistafüzetbe. A két nagy kutya is lekísért bennünket a házikóig, többen is fotózkodtak velük. Indulás előtt itt is csoportképet készítettünk és elindultunk lefele.

A beígért időjárásjavulás kezdett megérkezni, mire lennebb kiértünk az erdőből egyre szebb táj mutatkozott körülöttünk. Igyekeztünk megörökíteni a nemmindenapos látványt, így fotózás közben észrevétlenül vissza is értünk az autóinkhoz (1150 m / 14,00 h).

A túra véget ért, de még nem búcsúztunk egymástól, mert úgy döntöttünk, hogy Kommandón betérünk a Katinka vendéglőbe egy-egy jó levesre, vagy főételre. Összetoltunk négy asztalt és öröm volt nézni, hogy mindannyian együtt voltunk és igen fegyelmezetten vártunk a kiszolgáló nénire. Nagyon finom húsos zöldséglevest lehetett enni és bécsi szeletet szalmapityókával. Társaságunk a teljes leveskészletet elfogyasztotta annyira finomnak bizonyult.

A kellemes időtöltés után elbúcsúztunk egymástól és indultunk hazafele. Köszönöm mindannyiatoknak, hogy eljöttetek és egy újabb csodálatos napot tölthettünk együtt. Külön köszönet Borónak, aki bevállalt egy felnőttekkel való kirándulást és jól szorakoztatott bennünket, mindahogyan szokta más alkalmakkor is.

Fotók itt