2019. szeptember 29., vasárnap

Kisbakancs-túra a Cecelére, szept 29


2019 szeptember 29-én vasárnap 74-en vettünk részt a kiránduláson, amelyből 34 gyerek volt. A résztvevők között megtisztelt jelenlétével egy nyíregyházi házaspár, ezen kívül egy exotikus személyt is köszönthettünk a csoportunkba, aki Szingapurból volt. A csodálatos őszi nap sokunknak felkeltette az érdeklődést a táj iránt. Habár köztudottan sok medve rejtőzik e vidék erdejeinek mélyében, ez egyáltalán nem folyásolta be a résztvevők kedvét. Vidáman, tele életerővel vágtunk neki a napnak.

A Vár-vendéglő melletti parkolóból indultunk (750 m / 9,15 h). A település utcáján végigmentünk, majd az Ibolya-forrás után komoly kapaszkodó kezdődött fel a vár romjaihoz. A csapat nagyon ügyesen vette az akadályt, a gyerekek is bámulatos erővel gyűrték le a szintkülönbséget. Az erdőben reggel még igen hűvös volt, a vár udvarában a napsütés nagyon jól esett. El is foglaltuk rendesen a várat, amelynek romjai között reggeliztünk (950 m / 10,05 – 10,45 h).

Evés után kék kereszt jelzést követtünk a vár mellékgerincén észak irányban. A terep könnyednek bizonyult, kisebb emelkedők és ereszkedők tarkították az útvonalat. Itt is nagyon jó iramban haladtunk, a gyerekek is kifogyhatatlan energiával rendelkeztek. A Közbércen bevártuk a társaság minden tagját, hiszen egy útkereszteződéshez értünk.

Keletre vettük az irányt a Cecele irányába. Erdőből tisztásra, tisztásról erdőbe vezetett utunk, majd az utolsó emelkedő előtt végre a Cecele kopár tetején találtuk magunkat. Egy nagyon szép rézsikló feküdt pontosan az ösvényben, ezt nagy előszeretettel simogatta meg szerintem mind az összes gyerek, de a felnőttek is. Az izgalmas látvány után leültünk pihenni, enni és a gyerekek játszadozni (1173 m / 12,50 – 14,15 h).

A csúcsról csodálatos látványban volt részünk. Habár a felhők bezavartak főleg a déli irányban, így is sok hegyet tudtunk beazonosítani. A Nagyhagymástól a Csukásig, illetve a Görgényi havasoktól a Persány hegységig minden látszott. Kimaradtak a sziklás magashegyek, amelyek a felhők miatt most nem mutatták magukat.

Pihenés után elkészítettük a csoportképet és indultunk vissza ugyanazon az úton, amelyen feljöttünk. Lefele sok helyen kellett a gyerekekkel szaladni, persze utána be is kellett várjuk a csapat nyugisabb felét. Minden a legnagyobb rendben zajlott, nem történt szerencsére semmiféle baleset, főleg a vártól való meredek ereszkedés alatt sem. Az Ibolya-forrás nagyon finom borvizést megkóstoltuk, majd visszatérve az autókhoz elbúcsúztunk mindenkitől (750 m / 16,45 h).

Köszönöm, hogy ilyen csodás őszi napot tölthettünk együtt a medvék és egyébb állatfajták paradicsomában!

Fotók itt

2019. augusztus 26., hétfő

Vándorlás Szinaja és Brassó között, aug 24-25


Több éve tervezem lejárni a címben megadott útszakaszt, természetesen a hegyeken keresztül. A kétnapos túra elég megfeszítőnek ígérkezett, hiszen mindkét nap nagy szintkülönbségekkel kellett számolni úgy fel mint le, illetve a távolság sem volt elhanyagolható a napi 30 km-es adaggal. Mindeddig a tervezésem során nem kaptam társat, de most szerencsére harmadmagammal vághattunk neki ennek az izgalmas útnak. Természetesen az útvonalat ismertem, tehát nem kellett semmiféle segédeszköz a tájékozódáshoz. Az időjárás mindvégig velünk volt, nagyon kellemes túraidőt szánt nekünk az Isten. Azt nem akarom említeni, hogy néha igenis meleg volt, nehogy ránk haragudjon:)

2019 augusztus 24-én szombaton reggeliben szálltunk le a vonatról Szinaján (800 m / 6,15 h). A jólismert lépcsőkön történt meg a bemelegítés, majd hamarosan az erdőben találtuk magunkat. Piros sáv jelzést követtük. Nagyon jó iramot diktáltunk, haladtunk is rendesen. méég nagy volt a csend, amikor az 1400 m magasan levő Alpin szállóhoz érkeztünk (1400 m / 7,30 h). Egy röpke szusszanás után folytattuk felfele az utat, hogy a reggelit még a hűvösben fogyasszuk 2000 méteren. A Nap már elég jól kezdte sütni a kopasz hegyoldalt, melegített is rendesen a korai órákban. A felvonók indulása előtt érkeztünk meg a reggelizésünk helyszínére (2000 m / 8,50 – 9,30 h). Kissé félrehúzódva reggeliztünk egy kőszikla tetején, figyeltük a még álmos hegyimentőket, akik végezték a dolgukat házuk táján.

Lassan kezdtek megérkezni az első felvonós turisták, mi azzal pakoltunk és indultunk északnak az Omul-csúcs felé. Sárga sáv jezést követtünk mindaddig. Nagyon jó látótávolságunk volt, menet közben gyönyörködtünk a jólismert bucsecsi tájban. Tartottuk a jó menetiramot, nem mondhatom, hogy siettünk, inkább kitartóan mentünk. A Piatra Arsa szállodánál már nagy volt a nyüzsgés, rengetegen jöttek fel autóval. Ha eddig jóformán csak mi voltunk a túraútvonalon, ezentúl emberek tömegét kerültünk el utunk során. A ún. Bucsecs turista „highway”-en amúgy özönlött a népség az Omul-csúcs és a Caraiman-kereszt irányába. Sajnos még mindig a „turisták” nagy része fittyet hány a magashegységre és megfelelőtlen felszerelésben indulnak útnak. A Babele menedékház környékén is megálltunk egy szuszra, de le sem ültünk (2200 m / 10,40 – 10,50).

Az Omul csúcsig szintén az emberek kerülgetésével foglalkoztunk, szerencsére jó széles a „pálya”, úgyhogy ez nem okozott gondot. A Tornác előtt megcsodáltuk a Molnár-gerinc szikláit, visszaemlékezve jó néhány túrára, amelyeket oda szerveztünk. A csúcs előtt még egy emelkedőt hagytunk mögött és máris a túránk legmagasabb pontján álltunk (2507 m / 12,00 – 13,15 h).

Nagyon meg voltunk elégedve az eddigi teljesítményünkkel, így egy hosszabb pihenővel jutalmaztuk meg magunkat. Kiültünk egy füves részre és megebédeltünk, majd visszagondoltunk az itt töltött időkre.

Pihenés után a Buksoj-gerinc felé vettük utunkat a piros sáv jelzésen. Először egy ereszkedőben volt részünk, majd egy utolsó kapaszkodót küzdtünk le e napon a Nagy Buksoj csúcsáig. Aztán innen folyamatos ereszkedést hajtottunk végre a nap hátralevő részén. A meredek sziklás gerincen nagyon jól haladtunk lefele. Itt is voltak tapasztalatlan turisták akik alig mozogtak, pedig ezen a helyen nem lett volna amit keresniük. Lennebb a törpefenyős részben „verekedtük” át magunkat a Prepeleac-ig, ahol a Tache Ionescu útba ereszkedtünk be. Itt jobbra fordulva nyugodtan kijelenthettük, hogy a nehezebb részeken túljutottunk. A piros háromszöggel jelzett útszakaszt a Vörös Őrszemig követtük, majd a szombati utunk végpontjáig, a Dihám menedékházig piros pont kalauzolt. Mindvégig nagyon jól meneteltünk és különösebb fáradtságra sem panaszkodott egyikünk sem. Pedig e napon 30 km-t gyalogoltunk, közel 2000 m szintet felfele és 1500 m szintet lefele teljesítettünk. Mégérkeztünk a Diham menedékházhoz tehát boldogan és tele életerővel (1350 m / 16,30 h).

Elfoglaltuk a háromágyas szobánkat és az este hátralevő részét a ház előtt töltöttük. Korai lefekvés következett, hiszen másnap szintén egy nehéz útszakasz várt ránk, ezúttal a Keresztényhavason.

Vasárnap reggel már 6 órakor ébredeztünk, de a menedékházasoktól csak jóval később tudtam elvenni a személyazonosságimat. Végre sikerült és indulhattunk (1350 m / 7,30 h). Túránk ereszkedővel kezdődött éspedig a Predeál – Paraul Rece közötti műútig a piros pont jelzésen. A lehető leggyorsabban lejöttünk, majd a Fetifoiu 300 m-es emelkedője bemelegített bennünket. Sajnos ez a visszanyert szintemelkedés sem tartott sokáig, mivel a Három Fenyő szállodáig ismét egy jókora ereszkedőben volt részünk. Itt nem álltunk meg, hanem a közelben levő Székely tisztásig mentünk, ahol a menedékház mellett még álmos turisták mellett fogyasztottuk el reggelinket (1070 m / 9,15 – 9,45 h).

A Székely tisztástól sárga sáv jelzésen folytattuk utunkat a Lovak gerince irányába a Keresztényhavas csúcsa felé. Egyelőre szintgörbén haladtunk, kisebb-nagyobb emelkedőkkel és ereszkedőkkel a gerincet tartottuk. Aztán a Lovak nyergétől (1020 m / 10,30 h) kezdődött az igazi túrázás, hiszen rövid útszakaszon szinte 800 m szintet küzdtünk le a csúcsig. Szerencsére erdőben vezetett utunk, másképp a napon nagyon nehezen ment volna az előrehaladás. Azonban itt mi beállítottunk magunknak egy lassúbb de kitartó tempót, amelyet a Három Kislány tisztásig tartottunk (1630 m / 11,50 – 12,10 h). Egy pihenő után piros pontra váltva egy élesebb gerincen mentünk fel a felvonók felső állomásához, ahol szintén emberek sokaságával találkoztunk. Innen már egy köpésre volt a csúcs, amelyen büszkén és boldogan álltunk (1799 m / 12,50 – 13,20 h). A mai napunk útvonalának fele megvolt és ami a fontosabb, a felfele való szintek leküzdése is teljesen sikerült. Még a Nagy Krukk előtti szintemelkedést figyelembe vettük, de az már elenyésző.

Lefele a Julius Römer menedékháznál tartottunk egy „finom” pihenőt (1605 m / 13,40 – 14,30 h). A „finom” jelzőt a menedékházas leves kapta, hiszen nagyon jólesett így ebédre. Továbbá a kék utat választottuk Brassóig. Lejöttünk a Ruja tisztásra, majd rövid emelkedővel a Nagy Krukkot is meglátogattuk. Innen aztán bekapcsolhattuk a gyorsabb üzemmódot, hiszen a városig lefele meneteltünk. A jólismert útszakaszon problémamentesen haladtunk, majd a Cenk nyeregben megálltunk egy percre (820 m / 16,10 h). Itt elbúcsúztunk az egyik túratársunktól, hiszen a Cenk tetejére is fel akart mászni. Ez nem volt benne az eredeti tervbe, úgyhogy egymástól elköszöntünk. A Lovagok útján immár ketten ereszkedtünk be a városba és annak a központjába, a Tanács térre, ahol pontot tettünk a túra végére (550 m / 16,40 h). Ezen a napon is közel 30 km-t gyalogoltunk, 1400 m szintet fel és közel 2000 m szintet le.

Köszönöm szépen túratársaimnak, hogy megvalósíthattam álmomat és együtt „száguldottunk” a Bucsecs és Keresztényhavas bércein.

Fotók itt

2019. augusztus 13., kedd

Királykő: Cioranga-öv, aug 12


2019 augusztus 12-én hétfőn a Királykőre „menekültünk” a meleg elől Tiborral, tapolcai barátommal. Reggeli órákban indultunk a Plaiul Foii-tól piros háromszög jelzésen (849 m / 6,30 h). Friss erővel nagyon jól haladtunk felfele, eleinte egy nagy tisztáson, majd egyre meredekebben az erdőben. A Sárga Falnál elhagytuk a jelzést és direkt módon a szöktetőn rövidítettünk, hiszen itt sokkal szebb és izgalmasabb a táj és maga az útvonal. Kimászva a szöktetőt hamarosan ismét visszatértünk a jelzett útba. Utunk nagyon meredekké vált, többnyire stabil köves terepen haladtunk, de még erdőben. Két zergét is sikerült megpillantanom, sajnos nemigazán akarták magukat mutatni ezen a napon.

Megérkeztünk a Reménység menedékhelyhez, ahol reggeliztünk (1685 m / 8,00 – 8,40 h). Betekintettünk a menedékbe, amely kifogástalan állapotban és tisztán várja a túrázókat, hegymászókat. Eszembe jutott, hogy ez régebben nem így volt. Sziklafal alatt fogyasztottuk el elemózsiánk egy részét, közben élveztük a kellemes időt. A hegység nyugati oldalában voltunk, így egy jó darabig nem kellett tartanunk a Nap sugaraitól.

Továbbálltunk a jelzett úton és a Cioranga-öv felé tartottuk az irányt. Sűrű borókásban vezetett ösvényünk egyelőre lefele, majd a szintet tartva néhány völgyet is kereszteztünk. A Cioranga-kanyon bejáratánál végképp megszabadultunk a kúszófenyőktől és gyönyörű királykői-táj bontakozott ki előttünk. Az öv pontosan a hatalmas falak tövében vezetett fel bennünket. Rövid távon jókora szintet kellett leküzdeni, de sziklás terepen ez igazán élvezetes volt. Sok alkalommal jártam errefelé és mindig csodálhattam a zergéket, de most meglepő módon eggyel sem találkoztunk, bizonyára a melegnek köszönhetően ők is levonultak az árnyékosabb helyekre. Pontosan a gerincre érkezésünk pillanatában kaptuk el a Nap sugarait, tehát mindeddig védve voltunk. Felmentünk a Hegyes-csúcs melletti menedékhelyhez, ahol egy hosszabb pihenőnek vetük kezdetét (2150 m / 10,00 – 11,00 h). Nem kellett siessünk, hiszen meglepően jó iramban jöttünk eddig. Az imént leírt útvonalat nemrég látták el turistajelzéssel. Azelőtt csak a jelzetlen ösvények szerelmesei ismerték e helyet, most bárki végig tud menni rajta aki hegyi tapasztalattal rendelkezik. Lefele irányba csakis igazán tapasztalt turistáknak ajánlott!

Evés közben élveztük az előttünk elterülő tájat, a Királykő északi gerincét. Jól elnyújtottuk pihenőnket, majd aztán indultunk tovább. Észak felé tartottunk a gerincen, pontosan a Padina Popii csúcsáig. Itt letértünk a gerincútról és ismét a nyugati oldalban találtuk magunkat, de most lefele irányban. A Nap teljes erővel sütött bennünket. Az elején a borókásban még tűrhető volt, de lennebb a sziklás terepen biza még egy adag barnulással gazdagodtunk. A kék sáv jelzésen jöttünk le a Kecskék párkányán. A Királykő egyik legnagyobb kincsének lehet nevezni azt a sziklaodúban található finom hidegvizű forrást, amelyből jókorát ittunk. Még a legnagyobb szárazságban is lehet találni vizet benne ebben a magasságban (1985m). Jól felfrissülve egy kőfolyáson kezdtük meg ereszkedésünket. Nagyon oda kellett figyelni, de különös gondot nem okozott ez a párszáz méteres ereszkedő. Lennebb az Orgona sziklafalakat bámultuk és kipróbáltuk a visszhangjainkat. Hamarosan a Diána menedékhely mellett találtuk magunkat ismét erdőben, árnyékban (1450 m / 13,30-14,15 h).

Mivel igen jól álltunk az idővel ismét egy hosszabb pihenőt iktattunk be. Innen a sárga háromszög vezetett vissza a Plaiul Foiinál várakozó autóhoz (849 m / 15,40 h). A ház előtti kellemes hőmérsékletű patakban lemostuk magunkról az út porát és elbúcsúztunk egy időre szeretett hegyünktől, a Királykőtől.

Fotók itt