2019. november 17., vasárnap

Borvíz-túra a Baróti hegységben, nov 16


Már megszokhattuk, hogy az idei ősz folyamán jóformán minden túra gyönyörű időben zajlik le. Most sem volt másképp, csodálatos őszi reggelen találkoztunk mind a 19 résztvevő az Alsó Szemerjai Büdöskút mellett (520 m / 8,00 h). 2019 november 16-át írunk és még mindig igen kellemes időjárásban kirándulhatunk.

A társaság összegyűlése után a Pacé oldalán mentünk fel az Orotvány tetejére. Társaságunkban 5 kutya is velünk tartott, érdekesebbé téve túránkat. Fentről visszatekintettünk városunk panorámájára, majd a környékünk jólismert hegyeit is beazonosítottuk. Az erdőben folytattuk utunkat, vígan rugdosva a nagymennyiségben lehullott faleveleket. Kényelmes útszakaszban volt részünk, igazán örvendhettünk a kikapcsolódásnak. Piros pont jelzésünket követve a Szalamáj tisztáson megálltunk egy kis időre, ahol a Kárpátkanyar hegyeit szemléltük. A Benedek-mező tisztásán ugyanaz a tiszta látvány fogadott. A Keresztény-legelő után visszatértünk az erdőbe és beereszkedtünk Előpatakra (600 m / 11,15 - 11,30 h).

A szebb időket is megélt településen borvizet kószoltunk és vettünk magunkhoz. Mivel az utunk alig harmadánál tartottunk, így nem időzhettünk sokáig. El is hagytuk hamarosan Előpatakot a Havad-tető irányába.

Szintén a piros pontot követjük és egy huzamosabb emelkedő következik. Kiérve az erdőből egy kényelmes gerincen találtuk magunkat, ahonnan a Havad tetőig többször megállva csodálhattuk az alattunk és a távolban elterülő panorámánkat. Habár enyhén felhős volt az égbolt, a magas felhőplafon zavartalan kilátásban részesített. Innen nemcsak a Kárpátkanyar hegyeit, hanem a Déli Kárpátok hozánk közelebb eső magashegyeit is szemügyre vehettük.

A Havad-tető előtt, az erdő szélén hosszabb pihenőre készülődtünk (1000 m / 13,45 – 14,50 h). Ideje is volt, hiszen a delet régebb elkongatták és biza gyomrunk étel után könyörgott. Tüzet gyújtottunk és mindenféle finomságokat sütöttünk. Pihenés végeztével csoportképet készítettünk és indultunk. Szaporán szedtük a lábainkat, hiszen épp az utunk felénél voltunk.

A Havad-tető mellett haladtunk, majd a Gyertyános-kút tisztásán keresztül hamarosan a Görgőre érkeztünk. Egy csoportkép készítése után a Benkő-borvíz felé kezdtük ereszkedésünket. Egy általunk régebbről lejárt utat próbáltunk megkeresni, sajnos nem sok sikerrel. A ciher, a sűrű erdő kissé megzavart bennünket és nemigazán találtuk  a lefele vezető utat. Egy csapást követve, úgyis lementünk a völgybe és pontosan a Benkő-borvíz töltődéjénél találtuk magunkat. Ezt a borvizet már nem lehet kóstolgatni, mivel maga a töltődét ráépítették a forrásra. Azonban egy kicsit fennebb találató Cukrász-borvíz különleges ízét kóstolhattuk.

A töltődétől Sugásfürdő irányába mentünk. Immár kék pont jelzésünket követve egy kapaszkodó után erdőírtáson ereszkedtünk be a fürdőhelyiségbe (750 m /  17,30 h). Az Erzsébet-forrás finom borvizét megkóstolva, szűkebb társasággal indultunk hazafelé, hiszen négy társunk az autós visszautat választotta.

Sugásfürdőt elhagyva elő kellett vegyük fejlámpáinkat, mert teljesen besötétedett. A régi úton és az aszfalton jöttünk be a Honvéd forráshoz, majd onnan egy rövid kapaszkodóval a Bíróné pusztán találtuk magunkat. Keresztezve a tisztást egy rövid erdősáv után máris városunk szélében találtuk magunkat. Itt a társaságunk elbúcsúzott egymástól és egy szép 32 km-es túra után hazafelé vettük utunkat (550 m / 19,30 h).

Köszönjük szépen Palikának a túravezetést és mindenkinek a csodálatos társaságot!

Fotók itt

2019. november 4., hétfő

Ősszel a Bodoki havason, nov 3



Hatan pattantunk le a bodoki vasútállomásra érkező vonatból (550 m / 7,00 h). Kellemes őszi időnek néztünk elébe, noha kissé felhők borították az eget, de így is szép kilátások reményében indultunk útnak.

Végigmentünk Bodokon, majd a borvíztöltőde előtt a sárga pont jelzésünk elhagyta a macskaköves utat. Megálltunk a pompáló rendszerrel működő borvízforrás mellett, jókorákat szürcsölve belőle. Utunkat egyelőre a völgy mentén folytattuk, a jelzésünk egy ösvénynélküli oldalozást követtetett velünk, amely kellemetlen volt számunkra. Hamarosan azonban  balra tartottunk és egy mellékgerincre másztunk ki. Egyre jobb túraútvonalat kezdtünk követni, amelynek felettébb örvendtünk. A Kincsást jelenleg délről közelítettük meg, majd alulról jobbra kikerülve azt, pontosan a menedékhely mellé érkeztünk (1000 m / 9,10 – 10,00 h).

Meglepetésünkre alig 2 órát gyalogoltunk laza tempóban és máris a Kincsás alatt pihenhettünk. A menedék nagyon szép állapotban van, tiszta belülről és kívülről is a környéke. Beírtuk nevünket a füzetbe, majd visszazártuk az ajtaját. A tűzhelyhez mentünk, ahol hamarosan lehetett sütni a szalonnát vagy a kolbászt. Nagyon jó hangulatban telt az evészetünk, kellemes időben.

Ezekután felkerekedtünk és a Bodoki tetőig meg sem álltunk (1193 m / 10,40 – 11,00 h). Végigpásztáztuk szemeinnkel a tájat, habár felhős idő volt, a plafon magasan húzódott, csodálatos kilátást eredményezve a Kárpátkanyar hegyeire.

Kötelező csúcsfotó után folytattuk utunkat a Henter-mező felé. Kényelmes útszakaszon haladtunk a Bodoki-havas főgerincén. Az elmúlt napok havazásának nyoma jóformán nem maradt. Kedves barátainkkal, ismerősökkel is találkoztunk, akik pontosan fordítva tették meg az utat. Egymás köszöntése után folytattuk utunkat észak irányban. Széles szekérutat követtünk, majd a jelzésünk hirtelen balra, vagyis nyugatnak fordult. Pontosan itt elhagytuk a főgerincet és a Henter mezejének tetejébe mentünk ki (1211 m / 12,10 h).

Túránk legmagasabb pontjáról immár csak lefele vezetett utunk. Hamarosan a Prédikáló-kő (Egrics-kő) szikláját hagytuk magunk mögött, majd egyre lennebb ereszkedve a mellékgerincet is elhagytuk és beereszkedtünk a Száldobos patakába. A vizen átsétálva egy erdőkitermelő úton értük el a műútat, majd azt keresztezve a vasúthoz gyalogoltunk, amely mentén a közeli Málnásfürdőn találtuk magunkat (600 m / 14,00 h). A vonat érkezéséig megérdemelt itallal, rágcsálnivalóval töltöttük időnket.

Köszönjük Fekete Mihálynak a szép túrát és mindenkinek a csodálatos társaságot!

Fotók itt

2019. október 21., hétfő

Kisbakancs-túra az Uz Bence menedékháznál, okt 19-20



Nyolcadik évadunk utolsó kirándulását szerveztük 2019 október 19-20 közötti hétvégén. Eseményünk helyszíneként a hargitafürdői Uz Bence-menedékház adott otthont. A kétnapos programban túrák szerepeltek éspedig első nap a Csicsói Hargitára másztunk fel, majd másnap a Kossuth sziklához mentünk el. Az eseményünk teljes időtartama alatt velünk volt - meghívásunknak eleget téve -  Tőke Dénes barátunk, a Csíkszéki EKE oszlopos tagja, a Hargita-hegység kiváló ismerője.

Szombaton délelőtt csodálatos őszi időben gyülekeztünk a menedékház előtt. Érkezés után mindenki elfoglalhatta takaros szobáját, lepakoltunk és készültünk a kirándulásra. Pontosan délben összegyűjtöttük a 62 fős társaságot, amelyből 28 gyerek volt, köszöntve őket megfelelőképpen. Ezután Tőke Dénes egy igazian gyönyörű bemutatót tartott önmagáról, a hegység keletkezéséről, Hargitafürdőről, a menedékházról és az előttünk álló kétnapos tevékenységünkről.

A mondanivalók után indultunk a Csicsói Hargita irányába. A település elhagyása után meredek kapaszkodóval, bő 400 méteres szint leküzdésével értük el a jelátjátszó állomást. Az állomás teherfelvonója alatt mentünk mindvégig, közben jólelérett áfonyákat kóstolhattunk. Felérve egy szélesebb platóra a Bagolykő felé szerettünk volna menni, de a túravezetőnk javaslatára kihagytuk azt, mivel igen sűrű erdőben kellett volna átvágni, veszélyeztetve a gyerekek testi épségét. A Bagolykőt tehát csak szemügyre vehettük és máris indultunk északnak a platón. Jóval könnyebb terepen haladtunk, jóformán szintemelkedés nélkül. Lassan de biztosan elértük a Csicsói Hargita 1759 méteres csúcsát, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt minden irányban. Lábunk alatt a Vargyas-patak eredete és a kráter terült el, majd a hegység legmagasabb pontját a Madarasi Hargitát is szemügyre vettük. Kilátásunk azonban a Görgényi havasig és a Nagyhagymásig volt észak irányban. Keletre a Csíki havasokat, míg délre a Kakukk hegyet, de még a Vargyasi szorost is szépen láttuk. Kissé párás levegő nem engedte rálátásunkat a Déli Kárpátok magashegyeinek bérceire.

Fotózás és pihenés után indultunk vissza a menedékházhoz. Eleinte egy széles ösvényt követtünk, majd egy Dénes által ismert vadcsapáson jutottunk bele a kék sáv jelzésbe. Ez a rövid de vad szakasz nagyon tetszett felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A jelzett úton problémák nélkül érkeztünk vissza a menedékházhoz, pontosan estebédünk idejére.

Evés közben köszönetképpen egy Kisbakancsos berámázott csoportképet adtunk át szeretett barátunknak, Tőke Dénesnek.

Az evést követően a gyerekek egy része a sötétség ellenére a kinti játszóteret és a labdajátékot választotta, míg mások a menedékház előterében társasjátékokkal voltak elfoglalva. Ezalatt a szülőket egymás közötti beszélgetések és az egyre növekedő jóhangulat jellemezte.

Vasárnap már kora reggel talpon voltunk. Alig pirkadt, már egyesek a reggeli kávéjukat szürcsölgették. A villás reggeli után csoportképet készítettünk a menedékház előtt és indultunk a sétakirándulásunkra. E napra egy rövid és kényelmes útvonalat választottunk a Kossuth sziklához. Végig egy széles úton haladtunk, szintkülönbségek nélkül. A szikla előtt kapaszkodtunk egy keveset amíg a tetejére értünk. Innen is gyönyörű kilátás nyílt minden irányban és jól ráláttunk az előző napi útvonalunkra is. A szikla tetején Dénes barátunk elbúcsúzott tőlünk, mi a többiek maradtunk tovább egy hosszabb időt eltöltve a napos sziklán. A gyerekeknek alkalmuk nyílt játszani a kövekkel, amelyből érdekes házikókat építettek.

Mindezek után visszasétáltunk a menedékházhoz, majd egy kis együtt töltött idő után lassan elbúcsúztunk egymástól és hazajöttünk.

Köszönjük szépen még egyszer Tőke Dénesnek, hogy eleget tett meghívásunknak és szakszerűen végigvezetett bennünket. Köszönjük a menedékház személyzetének a tiszta, meleg szobákat, a nagyon finom házias ételeket és nem utolsó sorban a kedvességet. És köszönöm Nektek minden gyereknek és szülőnek, hogy eljöttetek és együtt lehettünk a két napon. Találkozunk jövőre is a februári vetítésünkön és a márciustól induló kirándulásokon.

Fotók itt

2019. október 14., hétfő

Nagy Sándor-túra, okt 12


Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának keretén belül szerveztem 2019 október 12-én szombaton a Nemere hegységbeli túrámat. Mivel régóta nem jártam errefelé, ideje volt felfrissíteni az emlékezeteimet a helyről és háromszéki létemre jobban meg kell ismerjem megyénk ezt a sarkát is.
Csodálatos őszi napon találkoztunk mind a 14-en Lemhény szélében. Társaságunk több településről tevődött össze, éspedig voltunk Nyújtódról, Négyfaluból, Kézdivásárhelyről, Csíkszeredából, Uzonból és Sepsiszentgyörgyről. Pontosan mindenki megérkezett a találkahelyre, onnan még felautóztunk aszfaltos úton a főgerincre, a Tisza-patak mentén.

Már magasan járt a Nap, amikor ténylegesen elindultunk a gyalogtúránkra (1050 m / 9,00 h). A tervünkbe az útvonal egyszerűbb változatát ikattam be, de miután elbeszélgettem egy túratársnőmmel, javasolta, hogy körtúra alatt járjuk le a vidéket. Nem is kellett kétszer mondania, a körtúrát választottuk. Piros sávon indultunk tehát a nyeregből, enyhe emelkedővel. Hamarosan egy nagy tisztásra értünk, ahonnan gyönyörűen láttuk a Nagy Sándor csúcsát, illetve a Kis- és Nagy Nemerét. A tiszta időnek köszönhetően azonban a Nagy Hagymást és a Csalhó tetejét is szemügyre vettük.

Innen már a csúcsig jóformán erdőben haladtunk, nem volt lehetőségünk kilátásra. A túraútvonal nagyon jól le van jelezve és a széles ösvény is teljes mértékben követhető. Nem mentünk gyorsan, inkább egy laza tempót diktáltunk, de ezt folyamatosan egészen a csúcsig. Ennek köszönhetően nagyon jól haladtunk. A Mihálcs-tetőnél keletre tértünk, majd a Marhafejnél ismét északnak mentünk. Itt letértünk a Kárpátok főgerincéről és a Nagy Sándor felé vettük az irányt. A Nemere-hegység gerince az Úz völgyébe szalad le, bő 6-7 órai gyaloglás után a Nagy Sándor tetejétől. Piros pont jelzést követtünk ezentúl. Hamarosan jobbról csatlakozott hozzánk a kék sáv, amelyen Szaláncfürdőre lehet lemenni. Egy turistajelzéses csomópontban kicsit megszusszantunk, majd egy rövid séta után máris a Nagy Sándor csúcsán álltunk (1640 m / 12,15-12,50 h), nagyjából 10 km gyaloglás után.

Kilátásunk egyszerűen lélegzetelállító volt. A Fogarasi havasoktól a Kárpátkanyaron keresztül fel egészen a Csalhóig mindent láttunk. Előttünk a Felső Háromszéki-medence terült el. Habár elég erősen fújt a szél, egyelőre ez nem érdekelt, inkább a tájban gyönyörködtünk. Egy jó nagy asztalhoz leültünk enni, ezt gyorsan tettük, mert a hideg szél egyre jobban zavart. Evés után csoportképet készítettünk a csúcson levő menedékhely mellett és sajnáltuk, hogy többet nem maradhatunk ezen a fennséges helyen, hiszen a szél igen kellemetlen volt.

Visszatértünk a csomópontba és a piros kereszten indultunk el lefele. Egy másik menedékhely mellett jöttünk el. A fából készült épület nagyon jó állapotban van és jól fel van szerelve. 8-10 ember kényelmesen elfér. Miután megtekintettük a létesítményt, kissé bántuk, hogy nem itt ebédeltünk, hiszen a szél nem ért bennünket, nagyon kellemes időt varázsolt a természet. Jelzésünk egyelőre a mellékgerincen vezetett lefele, majd egyből behozott a völgybe egy erdőkitermelő útra. Hatalmas fákon pihentünk meg napsütésben. Pihenés után lejöttünk  egy burgonyakísérleti állomáshoz, majd délre fordulva a Veresvízi-láp egy részét tekinthettük meg az útról. Elértük az aszfaltos utat is, ez már hamarosan visszavezetett autóinkhoz (1050 m / 16,15 h / 22 km).

Búcsúzás előtt még visszanéztünk a Nagy Sándor csúcsára. Remélhetőleg a közeljövőben a Nemerére is eljutunk egy ilyen csodálatos társasággal, mint e szombati nap volt.

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, nagyon jól éreztem magam Veletek!

Fotók itt