2020. január 18., szombat

Kirándulás a kék körúton, jan 18


Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának hagyományos kirándulásáról van szó, amelyet Dukrét Lajos bácsi szervez évek óta Sepsiszentgyörgy környékének erdejében. Jelenleg is a kék pont jelzéssel ellátott körútat jártuk le, egy igen jó hangulatú szalonnasütéssel fűszerezve.

2020 január 18-án szombaton reggel 9 órakor gyülekeztünk a városunk stadionja előtt. Gyönyörűszép időjárás ígérkezett e napra, ennek köszönhetően 48 személy sereglett ki a találkahelyre. Társaságunk hangulatát – de főleg a gyerekekét – fokozta a 6 kedvesebbnél kedvesebb kutyus is. Gyülekező után el is indultunk a Vadász utcán felfele.

Túravezetőnk az Örkő tetejére kalauzolt fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílt észak irányban a Bodoki-havas felé. A történelmi Magyarország ezer éves fennálásának alkalmával ültetett erdőben folytattuk utunkat, majd ezután hatalmas cserefák között közelítettük meg a Bíróné-puszta felső sarkát. Egy kis kerülővel a gyérített erdőben leereszkedtünk a Honvéd kúthoz is, ahol egy rövid pihenő erejéig álltunk meg.

Itt a völgy mélyében elég hideg idő fogadott, a gyaloglástól felmelegedett végtagjaink hamarosan a naposabb területekre kívánkoztak. A forrástól a Kölcze-puszta felé  terveztük az elkövetkező útszakaszt, a Tetves kutat érintve. Egy elkerített magánterületet kellett megkerülnünk, szerencsére a befagyott patak könnyű átszelést biztosított. Egy rövid kapaszkodót leküzdve ismét kényelmes erdei utat követtünk. A Tetves-kút befagyott forrása felett mentünk el és rövidesen a Kölcze pusztára érkeztünk, nem sokkal a déli harangszó után.

Kirándulásunk fontos célpontja volt e tisztás, hiszen itt terveztük a nagyobb pihenőnket. Tüzet gyújtottunk és előkerültek a finomabbnál finomabb falatok. Szalonna, kolbász, hús, zöldség, de még alma is került a nyársak végére. Bő másfél óra pillanatok alatt repült el a szikrázó napsütésnek és a nagyon jókedvű társaságnak köszönhetően. A gyerekek mindezalatt a kutyusokkal voltak elfoglalva, igazi élő játszóteret varázsoltak ezek a csodálatos okos négylábúak.

A tisztásról a Papp-kút irányába ereszkedtünk be. A forrás egy elvezetett csövön keresztül folyik be egyenesen a Szemerja-patak völgyébe, örömmel tapasztaltuk a bő hozamát, hiszen máskor jóval vékonyabb erecske folydogált kifelé. Kiértünk az erdőből és a patak völgyében Alsó Szemerjára mentünk be, ez kirándulásunk végét is jelentette egyben.

Családunk nevében köszönjük szépen Dukrét Lajos bácsinak a kirándulás megszervezését és mindenkinek a szuper társaságot!

Fotók itt

2020. január 5., vasárnap

Téli Csukás-túra, jan 4



Alig toppantunk be a 2020-as évbe, rögtön a hagyományos kijózanító túránk után egy magashegyi túrát iktattunk be a programunkba. Az előző években ezek az éveleji kirándulások inkább a Nagykőhavast és a Keresztényhavast célozták, de most mint szervező úgy döntöttem, hogy a Csukást látogatjuk meg.

Kora reggel indultunk autókkal Sepsiszentgyörgyről. A Bratocsa hágóra épp a virradatkor érkeztünk, ahol 20-an szálltunk ki több járműből (1250 m / 7,30 h). Ahogyan kiszálltunk az autókból heves légáramlat csapott meg, jelezvén a felsőbb kitett régiókban igen szeles időben lesz részünk. A csapat üdvözlése után két autót levittünk az érkezési helyre, addig a társaságot útnak indítottam a jólismert piros sáv jelzésen, a Bratocsa-gerinc irányába. A nagytöbbség már többször járt e útvonalon, ezért az eltévedés veszélye nem állt fenn. A későbbi találkozás reményében lementünk az autókkal a délutáni érkezési helyre, a Medve-völgy torkolatához.

Picit később mind a hárman visszatértünk a Bratocsa hágóra és a többiek után indultunk. Fagyott havon lépkedtünk, majd a tisztáson rettenetes szél csapott meg bennünket. Jól látszódott a tisztás felső felében a csapat utolsó tagjai, így igyekeztünk őket beérni. Ez hamarosan sikerült is, mire a gerincre felértünk, együtt találkoztunk. Itt már orkán erejű szél fogadott bennünket, a gyönyörű tájat jóformán élvezni sem tudtuk. Épp egy-egy alig szélmentes helyen sikerült fotózni. Társaságunk ekkor nagyon szétvált, az elsők és utolsók közt lényeges volt a távolság.

Amikor beértünk a Bratocsa-gerinc keleti oldalára felszusszanhattunk, hiszen valamelyest a széltől védve voltunk. A csapat összes tagja a Góliát sziklája alatt találkozott és itt döntődött el a Csukás-csúcs kikerülése (1750 m / 10,45 h). A hatalmas szél miatt – amely vadul kavarta a havat – értelmetlen lett volna a csúcs támadása. Így a csúcs alatti kerülőutat választottuk a menedékház irányába. Piros kereszt jelzést követtük keletre. A széltől egyre védettebb voltunk, ahogyan egyre lennebb jutottunk.

A menedékháznál sok emberrel találkoztunk, akik többnyire autókkal jöttek fel (1530 m / 12,00 – 13,00 h). A ház keleti oldalában kényelmesen elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd egy jólmegérdemelt csoportkép után indultunk is lefele a Medve völgyön.

Itt már turisták hadával találkoztunk, akik gyalogosan, vagy inkább terepjáróval mentek fel-le a menedékház irányába, illetve irányából. Kényelmesen gyalogoltunk, a szélmentes erdős útvonal alkalmat adott egymással való beszélgetésekre. Így észre sem vettük amikor a Medvék völgyének a torkolatához értünk (1000 m / 14,30 h). Itt már vártak ránk a két legnagyobb autónk, be is fértünk mindannyian a közelben levő hágóig. A Bratocsa hágón búcsúztunk el mindannyian egy sikeres túra után.

Köszönöm szépen mindenkinek a túrán való részvételt. Köszönöm a csapat gyorsabb tagjainak, akik bevártak a Góliát sziklája alatt, ahonnan a jó döntés után folytattuk tovább utunkat. Ez emberségből és csapatszellemből tízes mindannyiatoknak, ahogyan ezt élőben is elmondtam Nektek.

Fotók itt

2019. december 8., vasárnap

Málnásfürdő - Sepsibükszád-túra, dec 7


Csípős téli reggel volt 2019 december 7-e szombat. A -9 fokos hőmérsékletet azonban kár, hogy nem kísérte egy jelentősebb mennyiségű hó, igazi téli túrává varázsolva kiruccanásunkat. Reggel 8 órakor összegyűltünk mind a 25-en Málnásfürdőn. Velünk tartott ugyanakkor az Őrmester kedves kutyusa, Linda.

Még indulás előtt arra a következtetésre jutottunk, hogy néhány autóval menjünk fel Sepsibükszádra, az állomásra, ahol túránk végcélja lesz. Abban reménykedtünk, ha mégis hamarabb, netán később érkezünk meg, ne függjünk a vonattól. Szűk félórába beletellett amíg ezt az autós műveletet elvégeztük, a többiek kitartóan vártak ránk. Visszatérve a csapathoz egyből indultunk is a Somos-borvíz irányába bármilyen társaságköszöntő nélkül (600 m / 8,30 h). Amíg a borvízhez érkeztünk a csapat viszonylag bemelegedett, így boldogan köszönthettem a társaságot.

Piros kereszt jelzést követtünk fel a Baróti-hegység gerincére. Ez a szűk 3 km-es szakasz volt a nap legnehezebb része, hiszen az összes napi szintkülönbségünk jó nagy részét itt hagytuk a hátunk mögött. A gerincre felérve nagyon kényelmes útszakaszt követtünk észak irányban. Menet közben többször is megfigyelhettük a Nagy Murgó jellegzetes hegyét, illetve kilátásunk egészen a Kakukk hegyig terjedt. Jobbról vagyis keletre a Bodoki-hegység gerincének nagy részét láthattuk, szemléltük a fontosabb csúcsokat, amely a Kőmögétől a Bodoki tetőig terjedtek.

Egy hosszadalmasabb, de könnyű séta után a Hatod-tető szomszédságában lepihentünk enni. (750 m (11,15 – 11,50 h). Pontosan ekkor az eddigi felhőplafon feloszlott és napsütésben kényeztettük magunkat a falatozás alatt. Az evés befejeztével a felhők ismét a fejünk főlé kerültek, ezáltal jól lehűtve a levegőt. Ennek következményeképp továbbálltunk.

A Hatod tetőnél kereszteztük a műútat és a Nagy Murgó felé vettük az irányt. Itt elbúcsúztunk négy túratársunktól és a kutyustól, akik egy rövidebb utat választottak. Mi nyugatról kerültük meg a Nagy Murgó kúpját, rengeteg medvenyomot fedeztünk fel a 2-3 cm-es porhóban. A Murgó északi részére kerülve leereszkedtünk Uzonkafürdőre a borvízhez (700 m / 13,00 h).

A szebb időket megért fürdő igazán leromlott állapotban várt bennünket. A borvizes medencén látszanak a felujítások, de az épület hamaros összedőlésre van ítélve. Nem is maradtunk ezen a helyen, folytattuk utunkat immár kék pont jezésen Sepsibükszád felé.

Kényelmes úton enyhe emelkedővel értük el a Dél Hargita főgerincét, ahonnan megkeztdtük az ereszkedést az Olt völgye irányába. Szintén kényelmes szekérúton mentünk le végig, egy helyen pásztorkutyák törték meg a táj csendjét. Egyre lennebb ereszkedve a folyó partja felé, időjárásunk egyre hidegebbé vált. Szaporább léptekkel azonban hamarosan a sepsibükszádi vasútállomásnál találtuk magunkat, ahol következett a búcsú ideje (600 m / 14,45 h).

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt, jó volt látni a társaságban régi HEKÉ-s túratársnőinket. Ugyanakkor jó volt látni számomra új személyket akik végigjöttek e szép túrán. Természetesen nem hagyhatjuk ki Péterffy Ágit aki vonattal utazott Csíkszeredából Sepsiszentgyörgyre, majd velünk tartva a túra után ismét Háromszék fővárosából haza felé indult. Köszönet még egyszer e szép napot!

Fotók itt