2020. március 15., vasárnap

Kisbakancs-túra Árkosra, márc 14



Az idei év első kirándulását Árkosra szerveztük 2020 március 14-én szombaton. Csodálatos délelőttön egy 45 fős vidám társaság gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi stadionnál, amelyből 20 gyerek volt. 10 óra után indultunk a helyszínről, e napra 9 km sétagyaloglás választott el a célunktól. Végig mentünk a Vadász utcán, majd az erdőbe való belépés előtt, egy kis hidratáló szünetet tartottunk. Keresztülmentünk a milleniumi erdőrészen és máris a Bíróné pusztáján találtuk magunkat. Gyönyörű kilátásban volt részünk a Bodoki-havas irányába.

Elhagyjuk a Honvéd-kút felé vezető ösvényt és leereszkedünk a Debren-patak völgyébe. Átlépünk az amúgy is alig csordogáló patakocskán és máris a Sugásfürdő felé vezető úton vagyunk. Keresztülmegyünk rajta és a motokrossz pálya alsó felén a pihenőhelyünkig meneteltünk. Szinte egy órai pihenőt iktattunk be, kellemes időben. Alkalom adódott enni és majd utána kicsit játszadozni is. A motokrossz pálya meredek szakaszai nagyon jó játszótérnek bizonyultak.

Pihenő után észak felé vettük utunkat Árkos irányába. Cserefaerdő mellett haladtunk többnyire. Egy esztena szomszédságában 8-10 kutya is próbált fogukat vicsorgatva megijeszteni, de mi higgadtan és szép lassan továbbálltunk, nem foglalkozva különösebben jelenlétükkel.

A Kerekerdő melletti bekerített tó mellett haladtunk egy mezei úton.  Már látszottak Árkos házai, kényelmes útszakaszon hamarosan elértük a települést. Alig múlt el egy órával dél, már a helyszínen voltunk. A korai érkezésnek azonban igen jó foganatja volt, hiszen az unitárius lelkészt megtalálva kinyitotta nekünk a vártemplom kapuját. Körbejártuk az udvart, még a haranghoz is felmehetett az akit érdekelte. Ezekután a lelkész bemutatta a falu történetét és még gitározott is nekünk. Szeretettel visszavár mindannyiunkat bármikor a falujába.

E meglepetés után Bálint Zoli bemutatta nekünk híres régi gyűjteményét. Rengeteg érdekességet vettünk szemügyre, a vasalóktól a szovőszékekig, a különböző asztalos- és kovácsszerszámokig. Bepillantást nyerhettünk egy kis régi tanodába, ahogyan nagyapáink tanultak az iskolában. A legrégebbi darabot is szemügyre vehettük, amelyet a XIII. századbeli sarkantyú képezett. A látogatás után finom citromfűlimonádét szürcsölgettünk, a gyerekek a labrador kutya társaságát kedvelteék nagyon. Nagyon kellemes élményekkel távoztunk az árkosi Vasaló háztól.

Hamarosan kirándulásunk végpontjához értünk. Elbúcsúztunk egymástól, néhányan taxival, néhányan gyalogosan indultak vissza Sepsiszentgyörgy irányába.

Köszönöm szépen mindenkinek e csodálatos napot! Nagyon jól éreztem magam, ahogyan mindig is szokott lenni hasonló kirándulásokon! Várom a legközölebbi találkozásunkat türelmetlenül!

Fotók itt

2020. március 9., hétfő

Nőnapi kirándulás Lisznyóban, márc 8



A borongós időjárás ellenére 52-en vettünk részt a Kovács Gábor által szervezett nőnapi eseményen, amelyet ezúttal Lisznyóban tartottunk. Délelőtt fél 10-kor gyülekeztünk a falu központjában, majd a társaság nagy része a Csere tetőre kirándult. A 3 órai séta alatt igen zamatos, jólmegérett hecserlit kóstolgattunk. Ezt a gyerekek különösen díjazták. A tetőt köd borította, de így is a kötelező csúcsfotó megszületett. Lefele jövet azonban a felhőplafon magasabbra emelkedett és ennek köszönhetően elénk tárult az Alsó háromszéki-medence, annak falvaival és háttérben Sepsiszentgyörggyel. Visszatérve a faluba autóinkkal egy közeli házhoz mentünk, ahol már vártak ránk a főszervező és segédei. Nagyon különleges menüvel leptek meg, különösen a nők számára készítették a finom ragulevest és a mennyei dzsemes buktát. Természetesen nem hiányzott a forralt bor és a meleg tea, amely igen jólesett e hideg időjárásban. A nőknek való meglepetésként Gábor egy versolvasó sorozatot indított, ezt néhány férfi résztvevő folytatta. Nagy figyelemmel hallgatta mindenki és felhőtlenül szórakoztunk. Az ünnepséget nem zárhattuk Gúzs Sanyi bácsi felköszöntése nélkül, aki 89. életévét tölti nemsokára. A gyerekek ezalatt az udvarra kihelyezett játszótéren szórakoztak és a hatalmas kutyát is többször megsimogatták. A teljes eseményt minőségi zene kísérte, mindenki kedvére táncolhatott.

Csodálatos napnak tettünk pontot a végére, itt is bebizonyosodott, hogy az időjárástól függetlenül jókedvünk hamisíthatatlan. Köszönjük Kovács Gábornak a szervezést, főszakács szerepét. Nem hagyhatjuk ki a sorból a segítő személyzetet sem, hiszen nélkülük nem sikerülhetett volna ennyire finomra semmi. Köszönjük Hamar Zsófika néni, György Sanyi, Fekete Mihály – Szamuráj és nem utolsó sorban Kovács Erzsó a mennyei buktáért! Csodálatosak voltatok mindannyian! Nem feledjük a teljes résztvevő csapatot, akik mindannyian biztosították a felhőtlen szorakozást, borús-hideg időben.

Fotók itt

2020. február 24., hétfő

Klasszikus Nagykőhavas, feb 22



Szürke borongós reggelen érkeztünk mindannyian a Malomdombokhoz. 2020 február 22-én szombaton 22-en indultunk a Nagykőhavas lábától e túrára (600 m / 9,00 h). Általában a családi úton megyünk fel, de most a Sipoly völgyét választottuk, a Hétlétrás-vízesés felé. Nagyon jó iramban haladtunk, igaz kényelmes, enyhén emelkedő útszakaszon. A levegő hőmerséklete a fagypont felett volt, így ösvényünk jégmentesnek bizonyult. Megérkezünk a Hétlétrás-vízesés alatti házikóhoz, ahol a társaság megpihent, közben a reggelit is el lehetett fogyasztani (950 m / 10,00 – 10,30 h).

Útvonalunk legnehezebb szakasza következett, hiszen bő 600 méteres szintemelkedés várt ránk alig 2-3 km alatt. A piros pont jelzésen kikerültük a télen lezárt sziklaszorost, majd visszakerültünk a sárga sávval jelzett ösvénybe és megkezdtük a meredek hegyoldal leküzdését. Lassan de biztosan felértünk a menedékház előtti térre, ahol cudar időjárás fogadott. A szél nem zavart ugyan, de kilátásunk egyáltalán nem volt a sűrű köd miatt. Betérünk a meleg menedékházba, jóformán a csapatunk elfoglalja a teljes ebédlőt. Egy bő órai nagyon jó hangulat következik, finom meleg levessel és ki-ki maga elemózsiájával (1630 m / 12,50 – 14,10 h).

Mintha egy kicsit kellemetlen lett volna ebéd után kimenni a téli időjárásba, de nem maradhattunk tovább. Útvonalunk nagyobb része még hátravan. Elbúcsúztunk a háziaktól és a kötelező csoportkép után indultunk felfele. Egy túratársunk  nem folytatta velünk útját, így 21-en maradtunk.  Hamarosan kedves brassói barátainkkal futottunk össze, akik már a csúcsról jöttek visszafele. A kellemes találkozás után folytattuk utunkat az erdőben, majd a sziklás kuloáron keresztül értünk ki a hegység legfelső régiójába. Semmit nem lehetett látni, a köd beborított mindent. A nyeregben úgy döntöttünk, hogy értelmetlen lenne kimenni a közeli csúcsra az időjárás miatt. Itt készítettük el a csúcsfotónkat és szaporán indultunk immár lefele (1820 m / 15,00 – 15,15 h).

Egyre barátságosabb időjárás fogadott ahogyan ereszkedtünk. Az esztenánál kerültünk ki a felhőplafon alá, így már az alattunk levő erdős dombságokat megfigyelhettük, fényképezhettük. A meredek hegyoldalon mindenki élvezte az ereszkedést. Hamarosan ez erdőbe érkeztünk és a jólismert kék sávval jelölt ösvényen gyorsabb etmpóra váltottunk. A kemény ereszkedőt a Tamina-vízesés fölötti háznál fejezük be, bevárva minden túratársunkat. Lesétálunk a Tamina-vízesés fölé, ahol a csapat nagyrésze bevállalta a sziklaszoros meglátogatását. (1150 m / 16,20 – 16,45 h).  A lefele vezető ösvény nagyon jegesnek bizonyult, estünk is néhányan jó nagyokat. A sziklaszorosban azonban viszonylag jól lehetett haladni, a régi vaslétrákon is szerencsésen fel tudtunk kapaszkodni. Megérte a kis kalandot ez a kitérő.

Útvonalunk utolsó szakasza következett. Gyors léptekkel ereszkedtünk le az erdőben, kiértünk a forgalmas műútra Felső Tömös közelében. Egy rövid gyaloglás következett a műút szélén és a vonat érkezése előtt néhány perccel érkeztünk meg a túra végpontjára (750 m / 17,45 h).

Köszönöm szépen e csodálatos társaságnak a túrázást, a borongós idővel ellentétben nagyon jó kedvűek voltatok és öröm volt együtt tölteni e napot. Külön dícséret a 12 éves Hannának, aki bátran végiggyalogolta a teljes útvonalat téli körülmények között.

Fotók itt

2020. február 15., szombat

Farsangi-túra Bikfalva környékén, feb 15



Eléggé búskomor időjárás fogadott 2020 február hó 15. napja. De ez a szombat reggel egyáltalán nem a szomorkodásról szólt, hiszen mind a 33 résztvevő széles mosollyal jelent meg Bikfalva végében a Mókus panzió előtt. Gajdó Éva tagtársnőnk immár hagyományosnak nevezhető farsangi kirándulására jelentkeztünk mindannyian. A túravezető köszöntő és bevezető szavai után, Uzon község polgármestere – Ráduly István – köszöntött bennünket. Részletesen beszámolt Bikfalva nevezetességeiről és történelméről. Majd jó utat kívánva elköszönt tőlünk a későbbi viszontlátásra.

El is indultunk enyhe havazóban a piros háromszög jelzésen (565 m / 9,15 h). Meglepetésemre egy igen jó turistaúthálózatot építettek ki a térségben, kitűnő jelzésekkel és kilátókkal, meg pihenőkkel. Ez pályázati pénzből jött létre és a fent említett polgármester keze munkáját dícséri, aki különben őmaga is természetszerető, egykori háromszéki EKE-tag.

Tehát elindultunk felfele egy vegyes erdőben. Eleinte kényelmes ösvényen, majd hirtelen bő 300 méteres kapaszkodó következett a Kövesponk csúcsáig. Útközben érintettük a Csiga-vár romját, amely egykoron védőtorony lehetett, illetve a falu népe is rejtőzött a tatárjárás idején. Mondavilágban kering, hogy a toronyban egy mély kút volt egy aranyvödörrel, abban csigalépcső vezetett le.

Mindez érdekességek után, folyattuk az emelkedőt. A táj egyre havasabb lett, igazi télies. Hát erre vártunk e gyenge tél után. Kissé a gyerekeket megdolgozta a nehéz emelkedő, már alig várták a csúcsra való érkezést, hiszen tudták, hogy finomságok sütése következik. Fel is értünk nemsokára a Kövesponk tetejére (942 m / 11,10 – 12,10 h).

Mindenki elővette a sütnivalóját és a tüzet körbeülve vártuk ebédünk elkészülését. A Tél képviselője – Elek – nyugodalmasan várt egy fához kikötözve, nehogy elfusson. Miután jóllaktunk és már a tűz is kezdett volna kialudni, gyorsan Elek szalmabábut előkerítettük és a tél elűzése nevén elégettük. Ezen rituálék következtében indultunk lefele, a kék háromszög jelzésen.

Természetesen sokkal gyorsabban haladtunk, kiértünk az erdőből is egy nagy tisztásra, sajnos a sűrű köd miatt semmit nem lehetett látni. Innen az Alsó Háromszéki-medence teljes pompájában kellett volna tündököljön, nem beszélve Kárpátkanyar magashegységeiről. Na de most ennyivel is beértük, megígértük, hogy visszajövünk e tájra.

Pontosan a Mókus panzió hátsó kapujához értünk, amelyen be is mentünk az udvarba. A gyerekek rögtön a játszóteret birtokukba vették, majd a ránk váró polgármester behívott a meleg étterembe. Pálinkával, pánkóval, forró teával vártak bennünket. Nagyon jólesett a meleg fogadtatás, egy téli kirándulás után. A gyerekek gyorsa elfogyasztották az adagjukat, gyorsan mentek ki ismét játszani. A felnőttek még elbeszélgettek egymással, aztán következett a búcsúzás ideje.

Köszönjük szépen Évának a szervezést és túravezetést, a polgármester úrnak a meleg fogadtatást! Nagyon jó kirándulásnak tettünk pontot a végére, csodálatosan vidám társasággal. Ahogyan nálunk szokásos J

Fotók itt

2020. január 28., kedd

Királykő: északi-gerinc, jan 25



A stabil januári időjárást kihasználva, kaptunk az alkalmon és ötödmagammal a Királykő északi gerincének lejárását tűztük ki célul. Habár 2020 január 25-öt írtunk, a hó rendkívüli módon hiányzott a hegységről. A Toronyba felmenet még hágóvasat sem kellett használnunk, a főgerincen is csak a Cimbalmok csúcsai alatti rejtett zugokban találtunk téliesebb körülményeket. Nos lássuk a fejleményeket.

Szombati nap hajnalosan indultunk a Botorog forrástól (820 m / 5,15 h). Fejlámpák fényénél a jólismert sárga sávos ösvényt követtük a Curmătura-menedékház irányába. Az igen jártas ösvény hó hiányában nagyon jeges volt, szerencsére a szélén még kaptunk néhol száraz részeket amelyen biztonságosan tudtunk haladni. Így is néhányszor én is elvetődtem egy-egy figyelmetlenebb jégre való lépés soán. Mire megérkezünk a menedékházhoz, az emberek épp ébredeznek (1470 m / 6,50 – 7,40 h).

Kinyitották az ebédlő ajtaját és bementünk falatozni. Itt kiderült, hogy a szárazság miatt a források vízhozama jelentősen lecsökkent és el is fagytak. Szerencse volt nálunk tea, de aki elfelejt felvinni folyadékot az kénytelen 5 lejes aranyáron fél liter sima vizet vásárolnia.

Pihenő után indultunk a Torony-csúcs felé. A házból kilépve ismét egy jégen való eséssel kezdtem utamat. A hágóvasat az erdőben nem akartuk feltenni, hiszen annyira vészes nem volt a helyzet. Lefele irányban azonban hágóvas nélkül el sem képzeltem volna a gyaloglást.

A Hasadék-nyereg után hamarosan kiértünk az erdőből és a napsütötte sziklákon való mászkálás egészen feldobta kedvünket. Lassacskán haladtunk, több helyen megpihentünk és csodáltuk a tájat.  A Torony csúcson fantasztikus panoráma tárult elénk, egészen a Nagyhagymástól a Keleti Kárpátok vonulata a Nagykőhavasig, illetve a Bucsecs nyugati- és Fogarasi-havasok keleti része (1923 m / 9,40 -10,00 h).

Továbbindulás előtt én felhúztam a hágóvasakat, a társaim későbbiekben. A Pap nyeregig erdős gerincrészletet követtünk, majd felkapaszkodtunk a Pap-csúcsra sűrű törpefenyők között. Elénk tárult az északi gerinc pompás sziklavilága, utunk elkövetkező szakaszai. Előrehaladásunk jóval lassabban ment a hágóvasak miatt. Az útszakasz hómentes volt, inkább néhol jeges. A köveken a hágóvas köztudottan kényelmetlen, de a gyakori jeges szakaszok követelték annak a használatát.

Megérkeztünk a Hegyes-csúcs melletti menedékhelyhez (2150 m / 11,45 – 12,40 h). Bementünk és kényelmesen elfogyasztottuk elemózsiánkat. Alkalom adódott jóbaráti beszélgetésekre, kacagásainktól amúgy zengett a féllabda alakú doboz. A menedékhely jó állapotban van, eléggé tiszta és még otthagyott szigetelő derékaljak is fokozzák a kényelmet.

Gyorsan telt az idő, indulásra készen álltunk. Utunk legnehezebb szakasza következett egészen a Pásztor csúcsig. Az időjárás mindvégig velünk tartott, csodálhattuk egész túránk alatt a környező tájat. Előrehaladásunk itt is elég lassan ment a szokásosnál. Rendes télben, kemény hóban jóval gyorsabban haladtunk és kellemesebb volt a túrázás. Most a hágóvassal száraz sziklás terepen való mászkálás igen kényelmetlennek bizonyult. Na azért szerencse nem mindig volt ez így, találtunk havat meg jeget is, ahol hágóvasainkkal biztonságban éreztük magunkat. Valahol a Nagy- és Középső Cimbalmok környékén székelyudvarhelyi hegyimentő barátainkkal találkoztunk, akik pontosan szembe jöttek. Jólesett a találkozás, de nem tarthatott sokáig, hiszen telt a nap. A Cimbalmok csúcsait átmászva, még a Sbirii-csúcs jelentett némi szintkülönbséget, majd gerinctúránkat a Pásztor csúcson fejeztük be (2238 m / 15,50 – 16,15 h).

Két erdővidéki barátunktól kellett búcsúzzunk, hiszen a közelben levő Grind nyeregben terveztek éjszakázni. Csoportkép készítése után elbúcsúztunk egymástól és hárman kezdtük meg az ereszkedést az alsó Grind-menedékhely felé. Eleinte napsütötte száraz oldalon ereszkedtünk, majd nemsokára és szerencsénkre elkaptunk egy hónyelvet, amely pontosan a lenti menedékhez vezetett. Nos nem is gondolkodtunk sokat, beálltunk ebbe a kuloárba és problémamentesen, illetve a lehető leggyorsabban le is jöttünk 600 méter szintet. A hóban levő nyomok elárulták más turisták útvonalhasználatát. A volt Radu Negru-ház talapzatánál hagytuk el a havas kuloárt és pillanatok alatt az alsó Grind-menedékhely előtt álltunk (1620 m / 17,00 – 17,15 h).

Elpakoltam a hágóvasat, faltunk némi édességet és indultunk tovább. Kezdett rohamosan szürkülödni, így minél több utat szerettünk volna megtenni lámpafény nélkül. Kissé tartottunk az erdei jeges ösvényektől, de itt havasabb ösvényeket találtunk. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan leértünk a Vlăduşca forráshoz. Ez is be volt fagyva. A lámpák már előkerültek, mivel perceken belül sötétség honolt. A „La Table” nyereg után befagyott patakmederben mentünk le az erdőkitermelő útba és megkezdődött a hosszú monoton sötétségbe való menetelés vissz az autónkig. Nagyon gyorsan tudtunk haladni, sokszor az volt az érzésem, hogy inkább kocogunk mintsem menetelünk. Na de ennek köszönhetően gyorsan is fogytak a kilométerek és a Zernyesti-szoros után máris az autónál húztuk be a féket (820 m / 19,00 h).

Köszönöm Nektek Joe, Riki, Szeró és Zsolt ezt a szép sikeres napot és ezt a fantasztikus túraélményt!

Fotók itt