2020. május 25., hétfő

Virágnézőben a Gyímesek határában, május 23


Karantén utáni első komolyabb kirándulásunkat 2020 május 23-ra, szombatra terveztük. Még egy családot beszerveztünk, hogy a virágok színességét is felülmúlva, még színesebb legyen e napunk. Gyönyörű időben érkeztünk autóval a Csíki-havasok gerincére, Csíkország és a Gyímesek határára (1100 m / 9,45 h). Sofőrtársammal még leautóztunk Gyímesfelsőlokig, hiszen ide szándékoztunk a nap végén megérkezni. A másik autóval visszatértünk a hágóra és indultunk is a családjaink után, akik már a Pogány-havas felé tartottak. Rövidesen indulásunk után egy rókát fedeztünk fel, aki nem igyekezett gyorsan el a fényképezőgépünk elől. Útközben már a szebbnél-szebb virágok tömkelegével találkoztunk, sűrűn fotóztuk a kosborokat, árvácskákat, kankalinokat és miegymást. Csapatunk a Pogány-havas felé való letérőnél egyesült, ahol reggeli szünetet tartottunk (1250 m / 10,45 – 11,00 h).

A frissítő után folytattuk utunkat a Szép-havas irányába. Kényelmes utat követtünk mindvégig, közben rengeteg virágot szemügyre véve. Ez jelentősen lelassította az előrehaladásunkat, épp a Szép-havas tetején vettük észre, hogy biza az időnk vészesen telik. És ha még napvilág le akarunk érni Gyímesfelsőlokra, akkor szaporítanunk kell a ritmust. Bementünk a kis, de annál szebb kápolnába, majd egy csoportkép készítése után indultunk is tovább (1350 m / 13,15 h). Ne felejtsem a jó allapotban levő tiszta menedékhelyet sem, amely jó szolgálatot tehet rossz időben.

A virágok megfigyelése mellett természetesen a tájat is szemügyre vettük. Csodálatos kilátásunk volt északra a Nagyhagymásra, illetve dél irányban büszkén emelkedett a Szellő-tető. Ezen kívül a Hargita és a Nagy Csomád is megfigyelhető volt.

Leereszkedtünk a Szép havasról, folytattuk utunkat észak irányban a piros sáv jelzésen. A Kőnyak alatt meneteltünk el, majd egy keskenyebb gerincrészleten haladtunk, amely jó kilátást biztosított főleg a Gyímesek felé. Ismeretlen terepen járva, térképünket mindig magunk előtt tartottuk, habár a gerincjelzés tökéletes volt. Elhaladtunk az Égés-tető alatt, majd a Réz-tető mellett. Pontosan követtük útvonalunkat a térképen, mivel hamarosan le kellett térjünk a gerincútról Görbe-patak irányába és ezt a pontot nem szabadott elvéteni. A Szép havastól errefelé jelentősen lecsökkent  virágállomány, így könnyedén tudtuk falni a kilométereket. Megtaláltuk a gerincről lefele vezető jelzetlen utat, amely egy szűk völgyet követett. Egy kaszálótanyán végigmentünk, majd meredekebb ereszkedő után beérkeztünk Görbepatakra. Ezen a rövid szakaszon két forrást is találtunk, amelynek finom hideg vizével csillapítottuk szomjunkat.

Végigmentünk a takaros kis településen, megcsodáltuk a szebbnél-szebb portákat, titokban kifejezve vágyainkat, hogy egyszer ide visszatérhessünk. Már csak egy rövid útszakasz választott el Gyímesfelsőloktól, ahol az első vegyes boltban  csapatunk fagyival ünnepelte e gyönyörűen színes napot!

Fotók itt

2020. március 15., vasárnap

Kisbakancs-túra Árkosra, márc 14



Az idei év első kirándulását Árkosra szerveztük 2020 március 14-én szombaton. Csodálatos délelőttön egy 45 fős vidám társaság gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi stadionnál, amelyből 20 gyerek volt. 10 óra után indultunk a helyszínről, e napra 9 km sétagyaloglás választott el a célunktól. Végig mentünk a Vadász utcán, majd az erdőbe való belépés előtt, egy kis hidratáló szünetet tartottunk. Keresztülmentünk a milleniumi erdőrészen és máris a Bíróné pusztáján találtuk magunkat. Gyönyörű kilátásban volt részünk a Bodoki-havas irányába.

Elhagyjuk a Honvéd-kút felé vezető ösvényt és leereszkedünk a Debren-patak völgyébe. Átlépünk az amúgy is alig csordogáló patakocskán és máris a Sugásfürdő felé vezető úton vagyunk. Keresztülmegyünk rajta és a motokrossz pálya alsó felén a pihenőhelyünkig meneteltünk. Szinte egy órai pihenőt iktattunk be, kellemes időben. Alkalom adódott enni és majd utána kicsit játszadozni is. A motokrossz pálya meredek szakaszai nagyon jó játszótérnek bizonyultak.

Pihenő után észak felé vettük utunkat Árkos irányába. Cserefaerdő mellett haladtunk többnyire. Egy esztena szomszédságában 8-10 kutya is próbált fogukat vicsorgatva megijeszteni, de mi higgadtan és szép lassan továbbálltunk, nem foglalkozva különösebben jelenlétükkel.

A Kerekerdő melletti bekerített tó mellett haladtunk egy mezei úton.  Már látszottak Árkos házai, kényelmes útszakaszon hamarosan elértük a települést. Alig múlt el egy órával dél, már a helyszínen voltunk. A korai érkezésnek azonban igen jó foganatja volt, hiszen az unitárius lelkészt megtalálva kinyitotta nekünk a vártemplom kapuját. Körbejártuk az udvart, még a haranghoz is felmehetett az akit érdekelte. Ezekután a lelkész bemutatta a falu történetét és még gitározott is nekünk. Szeretettel visszavár mindannyiunkat bármikor a falujába.

E meglepetés után Bálint Zoli bemutatta nekünk híres régi gyűjteményét. Rengeteg érdekességet vettünk szemügyre, a vasalóktól a szovőszékekig, a különböző asztalos- és kovácsszerszámokig. Bepillantást nyerhettünk egy kis régi tanodába, ahogyan nagyapáink tanultak az iskolában. A legrégebbi darabot is szemügyre vehettük, amelyet a XIII. századbeli sarkantyú képezett. A látogatás után finom citromfűlimonádét szürcsölgettünk, a gyerekek a labrador kutya társaságát kedvelteék nagyon. Nagyon kellemes élményekkel távoztunk az árkosi Vasaló háztól.

Hamarosan kirándulásunk végpontjához értünk. Elbúcsúztunk egymástól, néhányan taxival, néhányan gyalogosan indultak vissza Sepsiszentgyörgy irányába.

Köszönöm szépen mindenkinek e csodálatos napot! Nagyon jól éreztem magam, ahogyan mindig is szokott lenni hasonló kirándulásokon! Várom a legközölebbi találkozásunkat türelmetlenül!

Fotók itt

2020. március 9., hétfő

Nőnapi kirándulás Lisznyóban, márc 8



A borongós időjárás ellenére 52-en vettünk részt a Kovács Gábor által szervezett nőnapi eseményen, amelyet ezúttal Lisznyóban tartottunk. Délelőtt fél 10-kor gyülekeztünk a falu központjában, majd a társaság nagy része a Csere tetőre kirándult. A 3 órai séta alatt igen zamatos, jólmegérett hecserlit kóstolgattunk. Ezt a gyerekek különösen díjazták. A tetőt köd borította, de így is a kötelező csúcsfotó megszületett. Lefele jövet azonban a felhőplafon magasabbra emelkedett és ennek köszönhetően elénk tárult az Alsó háromszéki-medence, annak falvaival és háttérben Sepsiszentgyörggyel. Visszatérve a faluba autóinkkal egy közeli házhoz mentünk, ahol már vártak ránk a főszervező és segédei. Nagyon különleges menüvel leptek meg, különösen a nők számára készítették a finom ragulevest és a mennyei dzsemes buktát. Természetesen nem hiányzott a forralt bor és a meleg tea, amely igen jólesett e hideg időjárásban. A nőknek való meglepetésként Gábor egy versolvasó sorozatot indított, ezt néhány férfi résztvevő folytatta. Nagy figyelemmel hallgatta mindenki és felhőtlenül szórakoztunk. Az ünnepséget nem zárhattuk Gúzs Sanyi bácsi felköszöntése nélkül, aki 89. életévét tölti nemsokára. A gyerekek ezalatt az udvarra kihelyezett játszótéren szórakoztak és a hatalmas kutyát is többször megsimogatták. A teljes eseményt minőségi zene kísérte, mindenki kedvére táncolhatott.

Csodálatos napnak tettünk pontot a végére, itt is bebizonyosodott, hogy az időjárástól függetlenül jókedvünk hamisíthatatlan. Köszönjük Kovács Gábornak a szervezést, főszakács szerepét. Nem hagyhatjuk ki a sorból a segítő személyzetet sem, hiszen nélkülük nem sikerülhetett volna ennyire finomra semmi. Köszönjük Hamar Zsófika néni, György Sanyi, Fekete Mihály – Szamuráj és nem utolsó sorban Kovács Erzsó a mennyei buktáért! Csodálatosak voltatok mindannyian! Nem feledjük a teljes résztvevő csapatot, akik mindannyian biztosították a felhőtlen szorakozást, borús-hideg időben.

Fotók itt

2020. február 24., hétfő

Klasszikus Nagykőhavas, feb 22



Szürke borongós reggelen érkeztünk mindannyian a Malomdombokhoz. 2020 február 22-én szombaton 22-en indultunk a Nagykőhavas lábától e túrára (600 m / 9,00 h). Általában a családi úton megyünk fel, de most a Sipoly völgyét választottuk, a Hétlétrás-vízesés felé. Nagyon jó iramban haladtunk, igaz kényelmes, enyhén emelkedő útszakaszon. A levegő hőmerséklete a fagypont felett volt, így ösvényünk jégmentesnek bizonyult. Megérkezünk a Hétlétrás-vízesés alatti házikóhoz, ahol a társaság megpihent, közben a reggelit is el lehetett fogyasztani (950 m / 10,00 – 10,30 h).

Útvonalunk legnehezebb szakasza következett, hiszen bő 600 méteres szintemelkedés várt ránk alig 2-3 km alatt. A piros pont jelzésen kikerültük a télen lezárt sziklaszorost, majd visszakerültünk a sárga sávval jelzett ösvénybe és megkezdtük a meredek hegyoldal leküzdését. Lassan de biztosan felértünk a menedékház előtti térre, ahol cudar időjárás fogadott. A szél nem zavart ugyan, de kilátásunk egyáltalán nem volt a sűrű köd miatt. Betérünk a meleg menedékházba, jóformán a csapatunk elfoglalja a teljes ebédlőt. Egy bő órai nagyon jó hangulat következik, finom meleg levessel és ki-ki maga elemózsiájával (1630 m / 12,50 – 14,10 h).

Mintha egy kicsit kellemetlen lett volna ebéd után kimenni a téli időjárásba, de nem maradhattunk tovább. Útvonalunk nagyobb része még hátravan. Elbúcsúztunk a háziaktól és a kötelező csoportkép után indultunk felfele. Egy túratársunk  nem folytatta velünk útját, így 21-en maradtunk.  Hamarosan kedves brassói barátainkkal futottunk össze, akik már a csúcsról jöttek visszafele. A kellemes találkozás után folytattuk utunkat az erdőben, majd a sziklás kuloáron keresztül értünk ki a hegység legfelső régiójába. Semmit nem lehetett látni, a köd beborított mindent. A nyeregben úgy döntöttünk, hogy értelmetlen lenne kimenni a közeli csúcsra az időjárás miatt. Itt készítettük el a csúcsfotónkat és szaporán indultunk immár lefele (1820 m / 15,00 – 15,15 h).

Egyre barátságosabb időjárás fogadott ahogyan ereszkedtünk. Az esztenánál kerültünk ki a felhőplafon alá, így már az alattunk levő erdős dombságokat megfigyelhettük, fényképezhettük. A meredek hegyoldalon mindenki élvezte az ereszkedést. Hamarosan ez erdőbe érkeztünk és a jólismert kék sávval jelölt ösvényen gyorsabb etmpóra váltottunk. A kemény ereszkedőt a Tamina-vízesés fölötti háznál fejezük be, bevárva minden túratársunkat. Lesétálunk a Tamina-vízesés fölé, ahol a csapat nagyrésze bevállalta a sziklaszoros meglátogatását. (1150 m / 16,20 – 16,45 h).  A lefele vezető ösvény nagyon jegesnek bizonyult, estünk is néhányan jó nagyokat. A sziklaszorosban azonban viszonylag jól lehetett haladni, a régi vaslétrákon is szerencsésen fel tudtunk kapaszkodni. Megérte a kis kalandot ez a kitérő.

Útvonalunk utolsó szakasza következett. Gyors léptekkel ereszkedtünk le az erdőben, kiértünk a forgalmas műútra Felső Tömös közelében. Egy rövid gyaloglás következett a műút szélén és a vonat érkezése előtt néhány perccel érkeztünk meg a túra végpontjára (750 m / 17,45 h).

Köszönöm szépen e csodálatos társaságnak a túrázást, a borongós idővel ellentétben nagyon jó kedvűek voltatok és öröm volt együtt tölteni e napot. Külön dícséret a 12 éves Hannának, aki bátran végiggyalogolta a teljes útvonalat téli körülmények között.

Fotók itt

2020. február 15., szombat

Farsangi-túra Bikfalva környékén, feb 15



Eléggé búskomor időjárás fogadott 2020 február hó 15. napja. De ez a szombat reggel egyáltalán nem a szomorkodásról szólt, hiszen mind a 33 résztvevő széles mosollyal jelent meg Bikfalva végében a Mókus panzió előtt. Gajdó Éva tagtársnőnk immár hagyományosnak nevezhető farsangi kirándulására jelentkeztünk mindannyian. A túravezető köszöntő és bevezető szavai után, Uzon község polgármestere – Ráduly István – köszöntött bennünket. Részletesen beszámolt Bikfalva nevezetességeiről és történelméről. Majd jó utat kívánva elköszönt tőlünk a későbbi viszontlátásra.

El is indultunk enyhe havazóban a piros háromszög jelzésen (565 m / 9,15 h). Meglepetésemre egy igen jó turistaúthálózatot építettek ki a térségben, kitűnő jelzésekkel és kilátókkal, meg pihenőkkel. Ez pályázati pénzből jött létre és a fent említett polgármester keze munkáját dícséri, aki különben őmaga is természetszerető, egykori háromszéki EKE-tag.

Tehát elindultunk felfele egy vegyes erdőben. Eleinte kényelmes ösvényen, majd hirtelen bő 300 méteres kapaszkodó következett a Kövesponk csúcsáig. Útközben érintettük a Csiga-vár romját, amely egykoron védőtorony lehetett, illetve a falu népe is rejtőzött a tatárjárás idején. Mondavilágban kering, hogy a toronyban egy mély kút volt egy aranyvödörrel, abban csigalépcső vezetett le.

Mindez érdekességek után, folyattuk az emelkedőt. A táj egyre havasabb lett, igazi télies. Hát erre vártunk e gyenge tél után. Kissé a gyerekeket megdolgozta a nehéz emelkedő, már alig várták a csúcsra való érkezést, hiszen tudták, hogy finomságok sütése következik. Fel is értünk nemsokára a Kövesponk tetejére (942 m / 11,10 – 12,10 h).

Mindenki elővette a sütnivalóját és a tüzet körbeülve vártuk ebédünk elkészülését. A Tél képviselője – Elek – nyugodalmasan várt egy fához kikötözve, nehogy elfusson. Miután jóllaktunk és már a tűz is kezdett volna kialudni, gyorsan Elek szalmabábut előkerítettük és a tél elűzése nevén elégettük. Ezen rituálék következtében indultunk lefele, a kék háromszög jelzésen.

Természetesen sokkal gyorsabban haladtunk, kiértünk az erdőből is egy nagy tisztásra, sajnos a sűrű köd miatt semmit nem lehetett látni. Innen az Alsó Háromszéki-medence teljes pompájában kellett volna tündököljön, nem beszélve Kárpátkanyar magashegységeiről. Na de most ennyivel is beértük, megígértük, hogy visszajövünk e tájra.

Pontosan a Mókus panzió hátsó kapujához értünk, amelyen be is mentünk az udvarba. A gyerekek rögtön a játszóteret birtokukba vették, majd a ránk váró polgármester behívott a meleg étterembe. Pálinkával, pánkóval, forró teával vártak bennünket. Nagyon jólesett a meleg fogadtatás, egy téli kirándulás után. A gyerekek gyorsa elfogyasztották az adagjukat, gyorsan mentek ki ismét játszani. A felnőttek még elbeszélgettek egymással, aztán következett a búcsúzás ideje.

Köszönjük szépen Évának a szervezést és túravezetést, a polgármester úrnak a meleg fogadtatást! Nagyon jó kirándulásnak tettünk pontot a végére, csodálatosan vidám társasággal. Ahogyan nálunk szokásos J

Fotók itt