2020. július 4., szombat

Fogarasi-havasok: Urlea-csúcs, júl 4



Karantén utáni első komolyabb túrán vettünk részt Kovács Gábor barátommal ketten. A Fogaras havasokbeli Urlea csúcsra esett a választás, amely egyik legmagasabb csúcs a hegység gerincének keleti részén. Személyem szerint már három alkalommal jártam errefelé, tehát ismerős volt a táj. Nehéz túráról van szó, hiszen menet-jövet szinte 30 km-ről van szó és 2000 méter szintemelkedésről és természetesen ereszkedésről. Nagyon ki voltunk „éhezve” a magashegyek iránt, így belevágtunk.

2020 július 4-én szombaton szerencsésen megérkeztünk a breaza-i kolostor mellé. Autónkat egy picit fennebb leparkoltuk és szép időben indultunk útnak (500 m / 5,50 h). Az időjáráselőrejelzés főleg déutánra jelzett esőt, de délelőttre is igen változékonyat jósolt. El voltunk határozva, ha rosszra fordul az idő, térünk vissza.

Egyelőre tehát jó időben indultunk útnak a piros pont jelzésen. Az Urlea irányába felfele a mellékgerincközeli utat választottuk. Rögtön egy nagyon kemény kapaszkodóval kezdtünk, utunk „toronyiránt” vezetett felfele, amely jól megizzasztott. Előnye ennek a szakasznak, hogy miután elértünk egy bizonyos magasságot, utunk „megszelidült” és kényelmes ösvénnyé változott. Hatalmas fenyőerdőkben és közben fakitermelés által keletkezett tisztásokon haladtunk, majd egy utolsó kaptatóval pontosan az Urlea-menedékház maradványainál találtuk magunkat (1530 m / 7,40 – 7,50 h). Néhány éve még a ház állt, de az utóbbi időben valaki a  tűz martalékáva tette. Nagyon kár, hiszen egy szép menedékház tűnt el ebben a térségben.

Sokat nem vesztegettük az időnket, épp ittunk egy keveset és továbbálltunk a mellékgerincen. Végigszeltük a tisztást és ismét egy nagyon meredek kapaszkodó következett a Mosu mellékgerincére. Elhagyván az erdőt és a törpefenyves övezetet, gyönyörűszép havasszépékbe botlottunk, amelyet nagy előszeretettel fényképeztünk. Egy néhány éve épített menedékhely mellett gyalogoltunk el, ahová be sem néztünk. A Mosu-csúcs alatt kényelmes útvonal vezett ki a nyeregbe, ahol végre leültünk falatozni, erőinket feltölteni (2200 m / 9,30 – 9,50 h).

Közben egyre jobban befelhősödött, de nyugodt volt az időjárás, ezért nem adott okot a visszavonulásra. Viszonylag közel is jártunk a célpontunkhoz, így evés után sokat nem teketóriáztunk és indultunk útnak. Jóformán 50-100 méteres látótávolságunk volt, de ez elegendőnek bizonyult a tájékozódáshoz. Egy könnyebb füves útszakasz után sziklásabb kapaszkodóban volt részünk és hamarosan az Urlea csúcsán álltunk (2476 m / 10,50 – 11,00 ).

A csúcsról déli és nyugati irányban elég jó kilátásban részesültünk. Még a Moldoveanu alsó részét is láthattuk, a „háztető” csúcsai felhőkbe burkolózott. Nagyon örvendtünk az eddigi sikernek, csúcsfotó után indultunk is vissza ugyanazon az úton.

Rögtön indulás után elkezdett petyeregni az eső, de lennebb érve hirtelen a szél eloszlatta a felhőket és az egész környéket beláthattuk. Végre visszatekinthettünk az Urleára, a Dara csúcsra és az Urlea katlanban található glaciális tóra. Sűrűn kattogtattuk a fényképezőgépeket, igyekeztünk mindent megörökíteni. Visszajöttünk a Mosu nyeregébe, egy rövid falatozás után a napsütésben indultunk tovább lefele. Lefele ereszkedés közepette egyre jobban kezdett ismét befelhősödni, mire visszatértünk a leégetett menedékház helyére, sűrű köd borított mindent (1530 m / 13,00 – 13,30 h). Üdvözöltünk négy turistát, akik sátort húztak fel a helyszínen. Utolsó falatozás után folytattuk utunkat továbbra is lefele.

Indulásunktól számítva rövid időn belül el kezdett petyeregni az eső, majd egyre jobban esett. Elővettük az esőcuccokat, ezt jól is tettük, hiszen hamarosan „leszakadt” az ég, ömlött az égi áldás. Különösképpen nem zavart hiszen biztonságban voltunk a villámlások elől is. Nagyon meredek ereszkedőt hagytunk magunk után, majd egy kényelmes erdőkitermelő út vezetett vissza a kiindulási pontunkba (500 m / 15,15 h).

Nagyon boldogok voltunk, hogy sikeresen tettünk pontot e szuper túra végére. Köszönöm Gábornak e csodálatos napot!

Fotók itt

2020. május 25., hétfő

Virágnézőben a Gyímesek határában, május 23


Karantén utáni első komolyabb kirándulásunkat 2020 május 23-ra, szombatra terveztük. Még egy családot beszerveztünk, hogy a virágok színességét is felülmúlva, még színesebb legyen e napunk. Gyönyörű időben érkeztünk autóval a Csíki-havasok gerincére, Csíkország és a Gyímesek határára (1100 m / 9,45 h). Sofőrtársammal még leautóztunk Gyímesfelsőlokig, hiszen ide szándékoztunk a nap végén megérkezni. A másik autóval visszatértünk a hágóra és indultunk is a családjaink után, akik már a Pogány-havas felé tartottak. Rövidesen indulásunk után egy rókát fedeztünk fel, aki nem igyekezett gyorsan el a fényképezőgépünk elől. Útközben már a szebbnél-szebb virágok tömkelegével találkoztunk, sűrűn fotóztuk a kosborokat, árvácskákat, kankalinokat és miegymást. Csapatunk a Pogány-havas felé való letérőnél egyesült, ahol reggeli szünetet tartottunk (1250 m / 10,45 – 11,00 h).

A frissítő után folytattuk utunkat a Szép-havas irányába. Kényelmes utat követtünk mindvégig, közben rengeteg virágot szemügyre véve. Ez jelentősen lelassította az előrehaladásunkat, épp a Szép-havas tetején vettük észre, hogy biza az időnk vészesen telik. És ha még napvilág le akarunk érni Gyímesfelsőlokra, akkor szaporítanunk kell a ritmust. Bementünk a kis, de annál szebb kápolnába, majd egy csoportkép készítése után indultunk is tovább (1350 m / 13,15 h). Ne felejtsem a jó allapotban levő tiszta menedékhelyet sem, amely jó szolgálatot tehet rossz időben.

A virágok megfigyelése mellett természetesen a tájat is szemügyre vettük. Csodálatos kilátásunk volt északra a Nagyhagymásra, illetve dél irányban büszkén emelkedett a Szellő-tető. Ezen kívül a Hargita és a Nagy Csomád is megfigyelhető volt.

Leereszkedtünk a Szép havasról, folytattuk utunkat észak irányban a piros sáv jelzésen. A Kőnyak alatt meneteltünk el, majd egy keskenyebb gerincrészleten haladtunk, amely jó kilátást biztosított főleg a Gyímesek felé. Ismeretlen terepen járva, térképünket mindig magunk előtt tartottuk, habár a gerincjelzés tökéletes volt. Elhaladtunk az Égés-tető alatt, majd a Réz-tető mellett. Pontosan követtük útvonalunkat a térképen, mivel hamarosan le kellett térjünk a gerincútról Görbe-patak irányába és ezt a pontot nem szabadott elvéteni. A Szép havastól errefelé jelentősen lecsökkent  virágállomány, így könnyedén tudtuk falni a kilométereket. Megtaláltuk a gerincről lefele vezető jelzetlen utat, amely egy szűk völgyet követett. Egy kaszálótanyán végigmentünk, majd meredekebb ereszkedő után beérkeztünk Görbepatakra. Ezen a rövid szakaszon két forrást is találtunk, amelynek finom hideg vizével csillapítottuk szomjunkat.

Végigmentünk a takaros kis településen, megcsodáltuk a szebbnél-szebb portákat, titokban kifejezve vágyainkat, hogy egyszer ide visszatérhessünk. Már csak egy rövid útszakasz választott el Gyímesfelsőloktól, ahol az első vegyes boltban  csapatunk fagyival ünnepelte e gyönyörűen színes napot!

Fotók itt

2020. március 15., vasárnap

Kisbakancs-túra Árkosra, márc 14



Az idei év első kirándulását Árkosra szerveztük 2020 március 14-én szombaton. Csodálatos délelőttön egy 45 fős vidám társaság gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi stadionnál, amelyből 20 gyerek volt. 10 óra után indultunk a helyszínről, e napra 9 km sétagyaloglás választott el a célunktól. Végig mentünk a Vadász utcán, majd az erdőbe való belépés előtt, egy kis hidratáló szünetet tartottunk. Keresztülmentünk a milleniumi erdőrészen és máris a Bíróné pusztáján találtuk magunkat. Gyönyörű kilátásban volt részünk a Bodoki-havas irányába.

Elhagyjuk a Honvéd-kút felé vezető ösvényt és leereszkedünk a Debren-patak völgyébe. Átlépünk az amúgy is alig csordogáló patakocskán és máris a Sugásfürdő felé vezető úton vagyunk. Keresztülmegyünk rajta és a motokrossz pálya alsó felén a pihenőhelyünkig meneteltünk. Szinte egy órai pihenőt iktattunk be, kellemes időben. Alkalom adódott enni és majd utána kicsit játszadozni is. A motokrossz pálya meredek szakaszai nagyon jó játszótérnek bizonyultak.

Pihenő után észak felé vettük utunkat Árkos irányába. Cserefaerdő mellett haladtunk többnyire. Egy esztena szomszédságában 8-10 kutya is próbált fogukat vicsorgatva megijeszteni, de mi higgadtan és szép lassan továbbálltunk, nem foglalkozva különösebben jelenlétükkel.

A Kerekerdő melletti bekerített tó mellett haladtunk egy mezei úton.  Már látszottak Árkos házai, kényelmes útszakaszon hamarosan elértük a települést. Alig múlt el egy órával dél, már a helyszínen voltunk. A korai érkezésnek azonban igen jó foganatja volt, hiszen az unitárius lelkészt megtalálva kinyitotta nekünk a vártemplom kapuját. Körbejártuk az udvart, még a haranghoz is felmehetett az akit érdekelte. Ezekután a lelkész bemutatta a falu történetét és még gitározott is nekünk. Szeretettel visszavár mindannyiunkat bármikor a falujába.

E meglepetés után Bálint Zoli bemutatta nekünk híres régi gyűjteményét. Rengeteg érdekességet vettünk szemügyre, a vasalóktól a szovőszékekig, a különböző asztalos- és kovácsszerszámokig. Bepillantást nyerhettünk egy kis régi tanodába, ahogyan nagyapáink tanultak az iskolában. A legrégebbi darabot is szemügyre vehettük, amelyet a XIII. századbeli sarkantyú képezett. A látogatás után finom citromfűlimonádét szürcsölgettünk, a gyerekek a labrador kutya társaságát kedvelteék nagyon. Nagyon kellemes élményekkel távoztunk az árkosi Vasaló háztól.

Hamarosan kirándulásunk végpontjához értünk. Elbúcsúztunk egymástól, néhányan taxival, néhányan gyalogosan indultak vissza Sepsiszentgyörgy irányába.

Köszönöm szépen mindenkinek e csodálatos napot! Nagyon jól éreztem magam, ahogyan mindig is szokott lenni hasonló kirándulásokon! Várom a legközölebbi találkozásunkat türelmetlenül!

Fotók itt

2020. március 9., hétfő

Nőnapi kirándulás Lisznyóban, márc 8



A borongós időjárás ellenére 52-en vettünk részt a Kovács Gábor által szervezett nőnapi eseményen, amelyet ezúttal Lisznyóban tartottunk. Délelőtt fél 10-kor gyülekeztünk a falu központjában, majd a társaság nagy része a Csere tetőre kirándult. A 3 órai séta alatt igen zamatos, jólmegérett hecserlit kóstolgattunk. Ezt a gyerekek különösen díjazták. A tetőt köd borította, de így is a kötelező csúcsfotó megszületett. Lefele jövet azonban a felhőplafon magasabbra emelkedett és ennek köszönhetően elénk tárult az Alsó háromszéki-medence, annak falvaival és háttérben Sepsiszentgyörggyel. Visszatérve a faluba autóinkkal egy közeli házhoz mentünk, ahol már vártak ránk a főszervező és segédei. Nagyon különleges menüvel leptek meg, különösen a nők számára készítették a finom ragulevest és a mennyei dzsemes buktát. Természetesen nem hiányzott a forralt bor és a meleg tea, amely igen jólesett e hideg időjárásban. A nőknek való meglepetésként Gábor egy versolvasó sorozatot indított, ezt néhány férfi résztvevő folytatta. Nagy figyelemmel hallgatta mindenki és felhőtlenül szórakoztunk. Az ünnepséget nem zárhattuk Gúzs Sanyi bácsi felköszöntése nélkül, aki 89. életévét tölti nemsokára. A gyerekek ezalatt az udvarra kihelyezett játszótéren szórakoztak és a hatalmas kutyát is többször megsimogatták. A teljes eseményt minőségi zene kísérte, mindenki kedvére táncolhatott.

Csodálatos napnak tettünk pontot a végére, itt is bebizonyosodott, hogy az időjárástól függetlenül jókedvünk hamisíthatatlan. Köszönjük Kovács Gábornak a szervezést, főszakács szerepét. Nem hagyhatjuk ki a sorból a segítő személyzetet sem, hiszen nélkülük nem sikerülhetett volna ennyire finomra semmi. Köszönjük Hamar Zsófika néni, György Sanyi, Fekete Mihály – Szamuráj és nem utolsó sorban Kovács Erzsó a mennyei buktáért! Csodálatosak voltatok mindannyian! Nem feledjük a teljes résztvevő csapatot, akik mindannyian biztosították a felhőtlen szorakozást, borús-hideg időben.

Fotók itt

2020. február 24., hétfő

Klasszikus Nagykőhavas, feb 22



Szürke borongós reggelen érkeztünk mindannyian a Malomdombokhoz. 2020 február 22-én szombaton 22-en indultunk a Nagykőhavas lábától e túrára (600 m / 9,00 h). Általában a családi úton megyünk fel, de most a Sipoly völgyét választottuk, a Hétlétrás-vízesés felé. Nagyon jó iramban haladtunk, igaz kényelmes, enyhén emelkedő útszakaszon. A levegő hőmerséklete a fagypont felett volt, így ösvényünk jégmentesnek bizonyult. Megérkezünk a Hétlétrás-vízesés alatti házikóhoz, ahol a társaság megpihent, közben a reggelit is el lehetett fogyasztani (950 m / 10,00 – 10,30 h).

Útvonalunk legnehezebb szakasza következett, hiszen bő 600 méteres szintemelkedés várt ránk alig 2-3 km alatt. A piros pont jelzésen kikerültük a télen lezárt sziklaszorost, majd visszakerültünk a sárga sávval jelzett ösvénybe és megkezdtük a meredek hegyoldal leküzdését. Lassan de biztosan felértünk a menedékház előtti térre, ahol cudar időjárás fogadott. A szél nem zavart ugyan, de kilátásunk egyáltalán nem volt a sűrű köd miatt. Betérünk a meleg menedékházba, jóformán a csapatunk elfoglalja a teljes ebédlőt. Egy bő órai nagyon jó hangulat következik, finom meleg levessel és ki-ki maga elemózsiájával (1630 m / 12,50 – 14,10 h).

Mintha egy kicsit kellemetlen lett volna ebéd után kimenni a téli időjárásba, de nem maradhattunk tovább. Útvonalunk nagyobb része még hátravan. Elbúcsúztunk a háziaktól és a kötelező csoportkép után indultunk felfele. Egy túratársunk  nem folytatta velünk útját, így 21-en maradtunk.  Hamarosan kedves brassói barátainkkal futottunk össze, akik már a csúcsról jöttek visszafele. A kellemes találkozás után folytattuk utunkat az erdőben, majd a sziklás kuloáron keresztül értünk ki a hegység legfelső régiójába. Semmit nem lehetett látni, a köd beborított mindent. A nyeregben úgy döntöttünk, hogy értelmetlen lenne kimenni a közeli csúcsra az időjárás miatt. Itt készítettük el a csúcsfotónkat és szaporán indultunk immár lefele (1820 m / 15,00 – 15,15 h).

Egyre barátságosabb időjárás fogadott ahogyan ereszkedtünk. Az esztenánál kerültünk ki a felhőplafon alá, így már az alattunk levő erdős dombságokat megfigyelhettük, fényképezhettük. A meredek hegyoldalon mindenki élvezte az ereszkedést. Hamarosan ez erdőbe érkeztünk és a jólismert kék sávval jelölt ösvényen gyorsabb etmpóra váltottunk. A kemény ereszkedőt a Tamina-vízesés fölötti háznál fejezük be, bevárva minden túratársunkat. Lesétálunk a Tamina-vízesés fölé, ahol a csapat nagyrésze bevállalta a sziklaszoros meglátogatását. (1150 m / 16,20 – 16,45 h).  A lefele vezető ösvény nagyon jegesnek bizonyult, estünk is néhányan jó nagyokat. A sziklaszorosban azonban viszonylag jól lehetett haladni, a régi vaslétrákon is szerencsésen fel tudtunk kapaszkodni. Megérte a kis kalandot ez a kitérő.

Útvonalunk utolsó szakasza következett. Gyors léptekkel ereszkedtünk le az erdőben, kiértünk a forgalmas műútra Felső Tömös közelében. Egy rövid gyaloglás következett a műút szélén és a vonat érkezése előtt néhány perccel érkeztünk meg a túra végpontjára (750 m / 17,45 h).

Köszönöm szépen e csodálatos társaságnak a túrázást, a borongós idővel ellentétben nagyon jó kedvűek voltatok és öröm volt együtt tölteni e napot. Külön dícséret a 12 éves Hannának, aki bátran végiggyalogolta a teljes útvonalat téli körülmények között.

Fotók itt