2020. november 15., vasárnap

Bodoki-havas: Ika-vára - Bodoki-tető, nov 14

Egy nagyon kedves csapat gyűlt össze az Ika-vár alatti téren, számszerint 26-an (570 m / 8,00 h). Felfedező túrának számított az esemény, hiszen ebből az irányból egyikünk sem volt a Bodoki tetőn. Jóformán a hegység keleti oldala elég ismeretlen számunkra. A közeljövőben azonban többször szándékozunk erről az oldalról feljutni a főgerincre.

Elindultunk tehát tele bizalommal utunk első szakaszán. Borús időjárásban volt részünk egész nap, ezúttal az őszi színek nem voltak annyira fotogénikusak mint máskor. Egy rövid, de meredek kapaszkodó után elértük a mellékgerincet, majd egy kis keresgélés után megtaláltuk a kék háromszöggel jelzett utat, amely utunk során továbbá elkísért. A mellékgerinc útvonala kényelmesen emelkedik a Bodoki-havas szíve felé. Egyáltalán nem megerőltető ritmusban haladtunk, közben még mindig lehetett gombászni aki akart. Egy rövid pihenőt tartottunk az erdőből kijövet a hatalmas legelőn (950 m / 9,45 – 10,10 h).

Indulásunk után hamarosan belecsatlakoztunk a kék kereszt jelzéssel ellátott útba, amely Maksáról jön a Bodoki-hegység főgerince felé. A szürkehomályban egyre jobban kezdett látszani a Bodoki-tető, ahogyan közeledtünk feléje. A távolban hajtóvadászok kiáltásait, kürtjeit lehetett hallani alant a mélyben. Beértünk a csúcs alá, majd egy kerülőt leírva a jólismert déli irányból meredek emelkedő következtében értük el a Bodoki tetőt (1193 m /11,30 – 11,50 h). Bevártunk mindenkit és csúcsfotót készítettünk a ködös időben. A kellemetlen és kissé szeles időjárás miatt úgy döntöttünk, hogy egy picivel lennebb, védettebb helyen ebédelünk. Találtunk is hamarosan egy régi tűzhelyet, amely megfelelt a tervezett célunknak. A helyben talált száraz fákból hatalmas tüzet gyújtottunk, amely elviselhetőbbé tette a 2 fokos hőmérsékletet (1100 m / 12,10 – 13,15 h).

Egy nagyon jó hangulatú ebédszünet után a társaságunk elindult lefele. Egy rövid ideig követtük azt az utat amelyen felfele jöttünk, majd hirtelen elhagytuk a jelzett ösvényt és beereszkedtünk a Sötét-patak völgyébe. Odalent sajnos pontosan egy erdőkitermelés kellő közepébe érkeztünk, ahol az erőgépek teljesen sártengerré változtatták utunkat. Ebben a sárban gyalogoltunk egy óra hosszat, amíg lennebb jelentősen javult az út minősége. Ezen a szakaszon a túránk fénypontjával találkoztunk: egy anyamedvével és három bocsával. Kb. 40-50 méterről figyeltük meg, ahogyan az egyik bocs várt a családjára, majd előttünk keresztezték az erdőkitermelő utat és eltűntek a vadonban. Nagyon felemelő látvány volt főleg a csapat azon tagjainak, akik elől meneteltek.

Utunk továbbá a Csókás-feredő alatt vezetett el. Itt betértünk egy helyi elszigetelt gazdaság udvarára, ahol a gondnok a maga székelyes humorával elmesélt néhány medvés történetet amelyet szinte naponta tapasztal kertjének végében. Lefele jövet máris megpillantjuk az Ika-vár tornyát, ahogyan kibukkan az egyre kopaszabb lombhullató fák ágai közül. Egy rövid menetelés után újra az autóinknál találjuk magunkat. Mivel fiatal volt az idő, senki nem sietett haza, ezért társalgással fejeztük be túránkat (570 m / 15,40 h).

Köszönöm szépen mindenkinek, hogy együtt fedezhettük fel a Bodoki-havas Csernáton felőli táját.

Fotók itt


2020. november 8., vasárnap

Kisbakancs-túra Felső Moécs környékén, nov 8

Ahogyan reméltük és készülődtünk, az idei ősz egyik legszebb napját fogtuk ki 2020 november 8-án vasárnap. A csilli-villi időjárásnál még csodálatosabb volt a társaságunk akiknek több mint valószínű hiányzott is egy jó kirándulás ebben a korlátozásokkal teli évben.

Ezen a vastag hóharmattal borított vasárnap reggelen, Felső Moécs központjában 10 x 7 x 2 + 5 személy gyűlt össze, ebből 10 x 6 + 3 gyerek volt. A csapatunkat 8 kutyus is elkísérte (950 m / 8,40 h). Idejében sikerült is elindulnunk neki a hegynek. Rögtön az indulás után a piros emberke jelzésünk egy magánház udvarán keresztül vezetett, majd a bemelegítőnek szánt 200 méteres szintkülönbség leküzdése következett. Természetesen friss erőben nem volt gond, de a csípős hideg is a mozgásra késztetett. Több kaszálón keresztül vezetett utunk, majd az emelkedőnk megenyhülése után egy napos oldalon megálltunk pihenni és reggelizni.

A nagyon erős napsütés pontosan ezen a szakaszon szembe talált, így indulásunk után elég sokat a föld felé kellett nézni, vagy inkább vissza-vissza pillantani főleg a Királykőre, amely jelenleg karnyújtásnyi távolságra látszott. Továbbra is kaszálókon sétáltunk felfele, egy mobiltelefon jel erősítőig, a Templom-gerinc és egyben utunk legmagasabb pontjáig (1250 m / 10,30 h). Itt kedves kolozsvári és szentgyörgyi barátokkal, túratársakkal találkoztunk.

A gerinctúránk innen lefele tartott, majd az erdő szélén egy hirtelen balra kanyar után beereszkedtünk a völgybe, a műútra. A műúton lefele 1 km után ismét erdei ösvényre váltottunk. Háztáji gazdaságok kertjének végében enyhén emelkedtünk, majd az erdőben egy rövid de meredek kaptatót küzdtünk le. A Zilistea-szikla gerincén találtuk magunkat rövid időn belül. Kaszálók szélén de még mindig erdőben gyalogoltunk immár enyhén lefele. Az első tisztáson megtartottuk a hosszabb szünetünket, egy verőfényes oldalon (1150 m / 13,20 – 14,45 h). Mindenki örvendett az őszi napfénynek, a gyerekek társalgással vagy játékkal foglalták le magukat.

Ebédszünet után még tartottuk egy darabig menetirányunkat, majd balra egy éles kanyar következtében meredek ereszkedővel jutottunk vissza Felső Moécs központjába az autóinkhoz (950 m / 15,30 h). Volt aki direkt hazaindult, néhányan azonban megnéztük a picinyke fotós múzeumot. A falu utcáján lehetett vásárolni több helyen friss helyi tejtermékeket, bizonyára éltek is a lehetőséggel néhányan.

Köszönöm ezt a gyönyörű napot minden kedves gyereknek és felnőttnek. Csodálatos csapatunk van! Külön köszönet Horváth Sándornak és Csia Kinga tanárnőnek akik vállalták a hátvéd – igen türelemigényes – szerepét. 

Fotók itt


2020. október 26., hétfő

IV. Vár-túra: Tiborc- és Kelemen várak, okt 25

2020 október 25-én vasárnap került sor Jártó Gábor által szervezett vár-túra sorozatának idei negyedik kirándulására. Ez alkalommal Erdővidékre vezetett utunk, Bodos környékére Tervünkben volt a Tiborc vára, a bányató, a bodosi Csere.tető, illetve a Kelemen vára.

A meglehetősen csapadékos előrejelzés úgy látszik elbátortalanította a kirándulókat, hiszen csupán ketten indultunk útnak az egykori bodosi bányától (500 m / 10,00 h). Nagyon örvendtünk az időjósok baklövésének, mivel az eső helyett kellemes túraidőben volt részünk. Még a Nap is kikandikált a felhők közül. Nos indulásunk előtt szemügyre vettük az elhagyatott bányaüregeket, majd egy enyhe emelkedőt követően máris a Tiborc várának erdővel borított dombtetején álltunk. Jól kivehetőek az őskori várárkok, illetve felfedeztük annak bejáratát is. A környéken nagyon jó volt a gombaáldás, rövid idő alatt jelentős mennyiséget tankoltam fel az őzlábgombából.

Tiborc vára után leereszkedtünk a bányatóhoz. Útközben csodálatos kilátásunk volt a Hargita-hegység déli részére, illetve Nagy- és Kisbaconra, majd a közelben levő Bodosra. A tóhoz közeledve az elhagyatott felszíni fejtést is szemügyre vettük, most is jól látszottak a föld felszíne alatti szénrétegek.

A tavat megkerülve üdvözölhettünk két halászembert is, majd az erdő szélére érve balra fordultunk és azt követtük. Egy kisebb erdősávot keresztülvágva pontosan a Csere-tető gerincére értünk, ahonnan észak irányba fordultunk. Ezen a szakaszon több őzet láttunk elszaladni, sajnos a fürgeségük miatt nemigazán sikerült lencsevégre kapni őket.

Egy hosszadalmasabb tisztás után az erdővel borított bodosi Csere-tető legmagasabb pontjára értünk (730 m / 11,50 h). Megállás nélkül folytattuk utunkat, egy meredekebb ereszkedőt követtünk a ciheresben. Kopasz dombokra értünk ki az erdőből, majd szántóföldek szomszédságában a Kelemen -vár dombján pihentünk (610 m / 12,30 – 13,00 h). Evés közben jól megfigyelhettük a lábunknál elterülő kis falut, Bodost. E dombon semmilyen jel nem utal arra, hogy valamikor vár lehetett, inkább a leírások és a szájhagyomány élteti ennek valamikori létezését.

Leereszkedünk a dombról, kiértünk a Bodos felé vezető aszfaltútra, amelyen be is gyalogolunk a település elejére. Azonban rögtön jobbra fordultunk egy mezei úton, amely pontosan visszavezetett az elhagyott bányához, ahol az autónk várt ránk. Körútunk bezárult és egy rövid, de annál szebb és tartalmas napnak tettünk pontot a végére (500 m / 14,30 h).

Köszönöm Jártó Gábornak, hogy egy általam ismeretlen és csodás helyet fedezhettem fel Erdővidéken.

Fotók itt


 

III. Páll Endre emléktúra, okt 24

Immár harmadik éve került sor szervezésre az esemény kiváló barátunk, túratársunk – Páll Endre – emlékére, 2020 október 24-én, szombaton. Reggel 10 órakor találkoztunk a Gyilkos-tó melletti parkolóban, mintegy 15 személy. Üdvözöltük egymást, majd elindultunk útvonalunk lejárására körút formájában. Csodálatos őszi időben volt részünk, nagyon kellemes és esőmentes napon túráztunk.

Sárga sávval jelölt útvonalon indultunk Háromkút település irányába. Kényelmes makadám úton, panziók, hétvégi házak mellett sétáltunk. Későbbiekben csapatunk kétfelé vált. Nagyjából fele egy sziklamászásra alkalmas terepet választott. Elbúcsúztunk hát, majd folytattuk utunkat. A turistajelzés hamarosan letért a makadámról és erdei ösvényen vezetett lefele a Kis Békás völgyébe. Leültünk pihenni, falatozni és élvezni az őszi nap sugarait, illetve a gyönyörű tájat amely előttünk terült el.

Pihenő után leereszkedtünk a völgybe, átkeltünk a patakon és megkerültük a Kis Szurdok-kő csúcsát délkelet irányból. Közben gyonyörű tájakon vezetett utunk, próbáltunk mindent megörökíteni a fényképezőgépekkel. Még a Kis Békás szorosba való bemenetel előtt ismét lepihentünk és megebédeltünk.

Meredek ösvény vezetett le bennünket a Kis Békás szorosba. Egyre lennebb érve az ösvény elkeskenyedett, nagyon oda kellett figyelni a főleg a gyerekeknek a lépéseikre. Egy kilátóhelyet is felfedeztünk, ahonnan szédítő magasságból nézhettünk alá a sziklák között zúgó patakra. Utunk levezetett pontosan a patak mellé, majd egy lengő hídon egyensúlyoztunk át rajta. Nagy élmény volt főleg a gyerekeknek ezen átmenni. A híd közepéről csodálatos fotót készíthettünk egy hatalmas sziklatoronyról, amely impozánsan emelkedett az ég felé.

Kiértünk a Kis Békás szorosból és máris a Békási szorosban találtuk magunkat az aszfaltos főúton. Nyakunkat nem győztük nyújtani az ég felé, csodálva a hatalmas sziklafalakat amelyek között haladtunk el. Természetesen ügyelnünk kellett az autós forgalomra is, hiszen a keskeny úton igen közel jöttek hozzánk. Előbukkant a híres Oltár-kő is, ennek a látványa egy jó ideig elkísért. Szemügyre vettük az Endre emlékére kialakított útvonalat is. A szerpentinek után egy alagút következett, aztán végleg kikerültünk a szorosból. Hamarosan visszatértünk a Gyilkos tóhoz, ahol kürtőskaláccsal és lángossal csillapítottuk az éhséget. Itt pontot tettünk az emléktúrának, elbúcsúzván a kiránduló társainktól.

Köszönjük mindenkinek a részvételt, ezáltal méltó emléket állítva szeretett barátunknak, Páll Endrének.

Fotók itt


2020. október 18., vasárnap

Bodoki-havas gerinctúra, okt 17

Igazán őszies, borongós, ködös hajnal fogadott 2020 október 17 szombatja a sepsibükszádi vasútállomáson (600 m / 5,40 h). Heten ugrottunk le a gyéren megvilágított épület előtt, ügyelve, hogy lábainkat ne törjük ki így még a túra előtt. Egy hajnalos csoportkép után indultunk útnak a Szent Anna-tó kráterének széle felé. Átmentünk az Olt folyón, majd egy szekérúton beértünk a faluba. A műúton átmenve a temető szélében haladtunk felfele fejlámpáink fényénél. Az utolsó házakat elhagyva egy bővízű borvízforráshoz értünk, ahol feltölthettük az innivaló készleteinket. A kráter széléig egy komolyabb kaptatót kellett leküzdenünk, de friss erőben gond nélkül kiértünk a tetejére. Itt már megtört a hajnal és természetes fényben folytathattuk utunkat. A fel-felszakadozó ködben nagyon érdekes volt a táj, csodálatra méltóan simultak a felhők az egyre rozsdásodó lombhullató fákra. A Kokojzás tetőn keresztülmenve, leereszkedtünk a Szent Anna-tó illetve Bálványos irányába tartó műút kereszteződésébe, ahol még két túratársunkat üdvözölhettünk. Kilencen folytattuk tovább a hosszadalmas túránkat.

Hamarosan felérünk a Bálványos hágóra, ahol reggeliszünetet tartunk (940 m / 8,10 – 8,45 h). Eddig a Csomád-hegység ösvényeit tapostuk, innen a Bodoki-havas gerince következett bő 40 km-en keresztül. Falatozás után felkerekedtünk és nekivágtunk dél irányban a hatalmas erdőnek. Egyre nagyobb emelkedőket hagytunk magunk után, bőségesen nyerve ezáltal szintkülönbségünket. Ezen a szakaszon a gerinc erdős-köves talaja és keskenyebb szélessége jelentősen megnöveli az előrehaladás nehézségét. A sárga sáv jelzés is alapos felujítást kíván főleg itt a hegység északi részén. Mivel nagyon gyéren járt részről beszélünk, ezért az ösvényt is felvette a gaz, illetve kidőlt fák is keresztezik a turista útját. Ilyen körülmények között értük el a köves Hosszú Sarkat, majd később a Kőmöge csúcsát, ahol pihenőt tartottunk (1241 m / 10,15 – 10,45 h).

A Kőmöge, a Bodoki-hegység legmagasabb csúcsa, amelynek teljesen erdő borítja a tetejét. Messze esik a településektől, ezért nemigazán tartozik a turisták kedvenc helyeihez. Inkább a Bodoki tetőre kirándul mindenki, hiszen jó idő esetén lélegzetelállító kilátást nyújt a Kárpátkanyar hegységei felé.

Csoportkép készítése után elindultunk lefelé. Még egy jó nagy domb választott el attól a pillanattól, ahonnan a hegység gerince jóval „megszelidül” és könnyedén járható. Jelentős szintkülönbséget ereszkedtünk le a Kőmögéről, majd egy ugyanakkora (kb 200 m) szintet vissza kellett kapaszkodnunk a Burdé tetőre. Az eső is el kezdett szemerkélni, úgyhogy az esőköppenyek jó szolgálatot tettek. A Burdé tetőn jól kifújtuk magunkat és elkönyveltük magunk megnyugvására, hogy innen már egy jóval könnyebb útvonal következik egészen a túránk végéig, Angyalosig.

Kiértünk az erdőből és a szél is egyre jobban kezdett fújni. Kilátásunk természetesen nem volt, kövér felhők lepték be az eget. Kényelmes szekérúton gyalogoltunk, jó iramban. Elértük a Bojtorjános tetőt, ahol a főgerincbe belefut a piros kereszt jelzés, amely Málnásfürdőről jön (1050 m / 14,10 h). Menetelünk tovább a ködben, felhőkben járva. Szerencsére az eső elállt, így valamelyest kellemesebbé vált a kirándulásunk. A Henter mezejének sarkát elhagyva ebédszünetet tartottunk (1070 m / 14,45 – 15,15 h).

Evés közben a felhőplafon kissé felemelkedett és belátást nyerhettünk a Felső háromszéki medencére. Picit irigykedtünk a lenti napsütésnek, mi is örvendtünk volna neki legalább falatozásunk alatt. Indulásunkat követően hamarosan a Bodoki-tető alatt voltunk. Most úgy döntöttünk, hogy kikerüljük azt, mivel a felhők miatt úgysem lett volna kilátásunk. Így tehát kelet irányban egy kényelmes szekérúton megejtettük a kerülést, közben egyre jobban kezdtek megtelni őzlábgombákkal a táskaink. Különben egész nap rengeteg gombát találtunk, szedtünk is amennyit tudtunk és elcipelhettünk.

Ahogyan egyre lennebb ereszkedtünk, az időjárás mintha javult volna. Egészen szép képeket lehetett készíteni, aminek örvendtünk. Gerincutunk kényelmesen, de hosszadalmasan vezetett egyre délebbre. Próbáltunk egy folytonos iramot tartani, de a temérdek gombatermés csalogatott bennünket és ezek leszedése jelentős időveszteséggel is járt. Egyre jobban közeledett a szürkület és a borús időjárásnak köszönhetően hamarabb is besötétedett. Előkerültek ismét a fejlámpák. Az utolsó 10 km-t teljesen töksötétben kellett lejárnunk, a vonat elérése is egyre bizonytalanabbá vált. De még ekkor is a lámpák fényénél kikandikáló gyönyörű gombapéldányokat le kellett szednünk.

Még Angyalos előtt ismét eleredt az eső, de ez volt a legkisebb gondunk. A faluba érve hallottunk egy vonatsípolást, amely egyértelművé tette, hogy lekéstük azt (550 m / 21,25 h). Volt akinek sikerült itthonról autót hívnia, mi néhányan még elgyalogoltunk az állomásig. Itt csodák csodájára épp a mi vonatunk megérkezett egy negyedórás késéssel. Egy kutyus kísért el a Bálványosi hágótól mindvégig, őt is felpakoltuk a vonatra, hogy majd ismét visszakerüljön az elkövetkező napokban ahonnan elindult. Így mindenki szerencsésen hazaért, pontosan idejében, egy késői vacsora reményében.

Élménydús napunk volt. 52 km sikeres gyaloglás következtében egy tartalmas napnak tettünk pontot a végére. Ugyanakkor eredményesnek is nevezhető, hiszen mindannyian annyi gombát vittünk haza, amennyit csak elbírtunk. Köszönjük Vasile Paun – Palikának – a túravezetést és a reményt, hogy elérjük a vonatot. A túravezető nevében is köszönjük mindenkinek a részvételt, a bátor hozzáállást e különleges és sikeres teljesítmény alkalmából.

Fotók itt


2020. szeptember 20., vasárnap

Felfedező-túra a Vigyázó hegységben, szept 19

2020 szeptember 19-én szombaton öten vágtunk neki e számunkra ismeretlen útvonalnak a Vigyázó hegységben. Sepsiszentgyörgyről kora hajnalban indultunk, ennek eredményeképp a virradás pontosan az érkezésünkkor történt. A havasrekettyei vízeséstől picit lennebb hagytuk az autónkat és indultunk a felfedezésre (900 m / 7,00 h). Négyen jöttünk Sepsiszentgyörgyről, illetve velünk tartott egy igen jó életkedvű vidám ember a tordai EKÉ-től is.

Eléggé csípős hidegben indultunk egy erdőkitermelő úton. Percek alatt a havasrekettyei-vízesés alatt találtuk magunkat, amely látványa lenyűgözött bennünket. A korai odaérkezésünk miatt más turisták nem voltak a helyszínen, a különben nagyon gyakran látogatott természeti csodánál. Fotózás után folytattuk utunkat szintén az erdőkitermelő úton, kék pont jelzésen. A mély völgyben kényelmesen haladtunk, igaz gyorsabb iramban. Nemsokára elágazáshoz értünk, a Fehér kősziklák felé. A kősziklákat körút formájában is le lehet járni, mi most az alsó utat választottuk a felmenetelhez, hogy legyen teljes rálátásunk. Nem csalódtunk, gyönyörű látvány fogadott ahogyan elhaladtunk a sziklák alatt, az egyre jobban emelkedő ösvényről. A tordai EKÉ-s Ferenc barátunk megmutatta hogyan kell megenni a bábakalácsot, amelyet soha nem kóstoltunk eddig és meglepően finom volt. A karalábé ízéhez hasonlítható.

Ösvényünk egyre meredekebbé vált, majd kiértünk pontosan a Vigyázó alatti kapaszkodóhoz. A turistaút egy enyhébb változaton vezet, de a térképen egy direkt utat véltünk felfedezni, amely a csúcs közelébe érkezik. Láttuk a nagyon meredek kapaszkodót, de nekivágtunk. Kb 300 méter szintkülönbséget kellett legyúrni a nagyon meredek szakaszon. Azonban a választott útvonal meghozta gyümölcsét, hiszen fel végig telis-tele volt piros és lila áfonyával és a terep meredeksége miatt nem is kellett nagyot hajolni értük. Markoslag majszoltuk a finom gyümölcsöt, úgy menet közben. Hű de jólesett!

Felértünk a Vigyázó platójára, onnan már egy kis séta volt a csúcs (1836 m / 10,20 – 11,10 h). Gyönyörű idő lévén a szélrózsa minden irányába el lehetett látni. A közvetlen közeli csúcsokat a térkép segítségével pontosítottuk, illetve a Nagy Bihar csúcsát ismertük fel. Az áfonyalakmározás igen meghozta az étvágyunkat, így letelepedtünk reggelizni.

Pihenés után csoportképet készítettünk és indultunk a piros pont jelzésen a menedékház felé. A platón vezetett eleinte utunk, elhaladtunk egy meteoállomás mellett, majd fokozatosan kezdtünk ereszkedni. Egyre több turistával találkoztunk, sőt néhány kolozsvári EKÉ-s taggal is, akiket Tünde és Ferenc társaink is ismertek. Rövid beszélgetés után tovább ereszkedve leértünk a menedékház elé (1400 m / 12,20 – 12,50 h). Letelepedtünk a menedékház elé, előbb azonban jó hideg itallal és fagyival oltottuk szomjunkat. Odabent elbeszélgettünk a menedékházas nénivel, kifaggattuk a lehetőségekről. A viszonylag kis menedékházban 30 szálláshely van, a konyhából épp finom lucskoskáposzta illatt nyaldosta az orrunkat. A szállásfoglalást nagyjából egy hónappal előre kell intézni, hiszen forgalmas a hely. Személyenként 30 lejbe kerül az ottalvás.

Lehűsülésünk után szedtük a sátorfánkat és indultunk szaporán, hiszen még az út felénél sem jártunk. Gyorsabb tempót vettünk fel, természetesen ebbe besegített az egyre folyamatosan ereszkedő könnyű útvonal. Kék pont turistajelzést követtünk. Kellett figyelnünk a térképet is, hiszen a hirtelen eltérőket nem mindig jelezték táblával. Nagyon oda kellett figyelnünk. Karintia-szépségű helyeken jártunk. Lenyűgözött bennünket a takaros kis elszórt lakóházak kint a településektől messze, teljes nyugalomban. Útvonalunk során három komoly (200-400 m) emelkedőt is hagytunk magunk mögött, ezeket ereszkedők követték. Ennek köszönhetően jelentősen begyűjtöttünk egy jelentős szintkülönbséget.

Utunk utolsó szakasza egy rövid kapaszkodót jelentett a Lespezi csúcsára (1222 m / 17,10 – 17,30 h). fentről csodálatos rálátásunk volt az alattunk 350 méterrel lennebb zubogó havasrekettyei vízesésre, vagyis a reggeli kiindulópontunkra. A csúcson megpihentünk, tudtuk, hogy kemény ereszkedőben lesz részünk hamarosan. Piros kereszt jelzést követve indultunk a Lespezi rövid gerincén, majd keskeny sziklás ösvényen a szakadék szélén kezdtük az ereszkedést. Problémák nélkül, maximális odafigyeléssel kezeltük a helyzetet, így könnyedén elértük az erdei ösvényt és egyben az erdőkitermelő utat. Innen egy rövid séta után máris az autónknál vetettünk véget ennek a fantasztikus körtúrának.

Köszönöm a kedves túratársaimnak, barátaimnak – Tünde, Emese, István és Ferenc – hogy együtt felfedezhettük a Vigyázó szépségét. Köszönöm, hogy vállalták a korai indulást, a késői lefekvést, a sok-sok kilométert és szintkülönbséget. Összvisz több mint 700 km-t utaztunk, 33 km-t gyalogoltunk, 1600 m szintet hagytunk magunk után úgy fel mint le. Mindezt 22 óra alatt. Csodálatosak voltatok! Ugyanakkor megjegyezendő Ferenc rengeteg viccei és élettörténetei, amellyel folyamatosan derített bennünket az útvonal teljes hosszán. Köszönjük Ferenc!

Fotók itt


2020. szeptember 13., vasárnap

Kisbakancs-túra a zernyesti Magura környékén, szept 13

Az idei nyár utolsó komolyabb melegének örvendezhettünk a kirándulásunk során. Nemsokára e felsőbb régiók nem fognak kecsegtetni a maihoz hasonló meleggel, hiszen szeptember közepén járunk. Fél éves kényszerszünet után ismét életre keltettük a kisbakancs túrákat, igaz előre óvatos módban. Ez a kihagyás rendesen éreztette velem is a hatását, a szervezőképességemet újra be kell „olajoznom”. A túrafelhívásra rajtunk kívül öt családnak engedélyezhettem a részvételt a mostani helyzet miatt, akár teszttúrának is nevezhetem e vasárnapi kirándulásunkat.

Mindenki pontosan megérkezett a Zernyest melletti Botorog forráshoz (820 m / 8,30 h). Ebben a mély völgyben a reggel kissé hűvösnek bizonyult, de ebben az időszakban nem számít csodának. A társaság köszöntése után indultunk a piros sáv jelzésen Magura irányába. Összesen 24-en vettünk részt, amelyből pontosan fele gyerek volt. Rajtunk kívül két szép vadászkutyus is velünk tartott – Füge és Dió.

Eleinte a makadám utat tapostuk, de szerencsénkre hamarosan elhagytuk azt és erdei ösvényen kapaszkodhattunk felfele. Már reggeliben elindult az autósforgalom, így kellemetlen lett volna az út mellett gyalogolni a gyerekekkel. Nos az ösvényünk elég meredeken kapaszkodott felfele, de friss erőben főleg a gyerekek mindvégig elől jártak. Egy jelentős szintemelkedés után jóval megenyhült a terep, így rövid de gyakori pihenőket tartottunk. Néhány gyönyörű tisztást kereszteztünk, ahol óriási őzlábgombákat találtunk. A legnagyobb egy jókora serpenyő átmérőjéhez hasonlított. A vastagon harmatos fű között friss vaddisznótúrásokat szemléltünk. Két erdős-sziklás csúcs kikerülése után pontosan a Nagy Magura előtti tisztáson tartottuk az ebédszünetünket (1250 m / 11,15 – 12,30 h).

A megérdemelt pihenő alatt jólesett elbeszélgetni a szólőtársakkal, barátainkkal, közben a gyerekek és a két kutya hozták a formáikat.

Utunk következő szakaszát a Nagy Magurára való felkapaszkodás jelentette. A tisztásról egy meredek, keskeny ösvényt követtünk toronyiránt, majd a végén egy kis sziklamászás után a csúcs melletti kilátóhelyhez értünk. Maga a csúcs erdővel borított, oda nem láttuk értelmét menni. (1374 m / 13,00 h). Gyönyörű, panoramikus kilátásnak lettünk szemtanúi. A Királykő teljes gerince mintha csak karnyújtásnyira lett volna. Alattunk bő 600 méterrel Zernyest városa, majd az egész barcasági medence belátható volt. A sziklás toronyról egy picit lennebb készítettük a csoportképünket e mesebeli tájon.

Utunk hátralevő része lefele vezetett, könnyebb terepen. Egy kék háromszög jelzés kísért bennünket Magura falujába. A településre beérve, ösvényünket makadám út váltotta, szerencsére még az elején kis autósforgalommal. A nyár végi melegben, a poros úton menetelve egyre jobban kívántuk a különböző frissítőket. Hamarosan a vágyainkat kielégítettük egy nagyon jól ellátott, takaros kis vegyes boltban. A „La Ciocolata” nevű mini-abc teraszát és a mellette levő füves terepet elfoglaltuk fagyievés közben, illetve szürcsöltük kedvenc italunkat (1000 m / 15,00 – 15,30 h).

Felfrissülve vágtunk neki az utolsó kilométereknek. Itt már egyre nagyobb volt az autósforgalom de ismét elkaptuk a reggeli erdei ösvényünket, amelyen most lemehettünk nyugodtan. Visszatérve a Botorog forráshoz a búcsúzkodás maradt hátra (820 m / 16,30 h). Reméljük mihamarabb újra együtt kirándulhatunk.

Köszönöm mindannyiatoknak ezt a gyönyörű és tartalmas napot!

Fotók itt