2021. január 12., kedd

A Bucsecs lábánál, jan 10

Szépen télies arcát mutatta Busteni városa 2021 január 10-én vasárnap. 42-en érkeztünk a vasútállomásra (800 m / 8,30 h). A sepsiszentgyörgyi kirándulók mellett voltak barátaink Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Brassóból. Végigmentünk az éppen ébredező városon, amelyet az Alpin-turistaház környékén hagytunk el. Beérve az erdőbe rövid időn belül megálltunk egy szuszra, ahol köszöntöttem a turistabarátaimat.

A délelőtt viszonylag szép idő fogadott, hiszen jól ráláthattunk menés közben a Bucsecs-hegység híres keleti oldalára. Sőt a későbbiekben a Nap is kisütött, igaz rövid időre, de nem is számítottunk tiszta égboltra az előrejelzések alapján. A hosszan tartó sáros időszak után, végre megérkezett az igazi tél, hóban taposhattunk és ez maximális megelégedettséget okozott számunkra. A piros háromszöget követtük a hegység lábánál. Minél fennebb érve, egyre vastagodott a hó. Sietségnek nem volt értelme, inkább élveztük a havas tájat, a gyönyörűen fehér ruhába öltözött erdőt. A Kostila-tisztást végigszelve útkereszteződéshez értünk, ahol egy teaszünetet tartottunk (1350 m / 10,45 – 11,00 h).

Utunk további részén végig hószállingózásban mentünk, amely igencsak romantikussá tette a napunk hátralevő részét. A kis pihenő után a Szarvasok völgyének szádából indultunk tovább. Ösvényünk enyhe emelkedőt követve elvezetett a Molnár tömbje alatt, keresztülszelve a Havasszépe (Bujor)- és a Molnár (Morar) völgyeket. Az erdei táj egyre gyönyörűbb a fákra rakodott hótól, amelynek vastagsága itt már a fél métert is elérte. Egyre többen fotózzák a mesebeli tájat, téma akadt bőven. Hamarosan megérkeztünk a Vörös Őrszemhez (Pichetul Rosu), az egykori határra (1450 m / 12,15 – 12,30 h). Pihenés és beszélgetés közben meglepetésünkre a havas erdőből előbukkant még három barátunk, akik szembejöttek az útvonalon. Nagyon örültünk a találkozásnak, így innen 45 főre bővült a csapatunk.

Elhagytuk a háromszög jelzést, piros pontra váltottunk a közeli Dihám menedékházig. Kényelmes útszakaszban volt részünk, ennek eredményképpen tudtunk még menés közben is egymással társalogni. Beereszkedtünk az általunk jólismert menedékházhoz, ahová évente többször is ellátogatunk. Néhányan szánkóztak a ház előtt, szórakoztak a hóban, élvezvén az új telet. Mindannyiunknak sikerült bemenni az amúgy tágas ebédlőbe, ahol megpihenhettünk és ebédelhettünk (1350 m / 13,00 – 14,00 h). Nagyon jólesett az általunk hozott étel mellett a menedékházban főzött finom meleg leves és tea.

Indulásunkat megelőzve a menedékház előtt szokásos módon csoportképet készítettünk. Predeál irányába indultunk a piros háromszög jelzésen. Eleinte egy széles és kényelmes úton haladtunk, majd a kereszteződés után bementünk az erdőbe. Hamarosan egy jókora és meredek ereszkedésben volt részünk, ahol nagyjából 400 méter szintkülönbséget hagytunk magunk mögött. A Leuca patakát követve a predeáli hegyivadászok kaszárnyája mellett érkeztünk ki a Predeál – Barcarozsnyó műútra. Innen 2 km-es gyaloglás következett a vasútállomásig. A forgalom miatt kissé kellemetlen volt ez az útszakasz, de mindannyian szerencsésen megérkeztünk a vasútállomásra épp idejében (1000 m / 16,30 h).

Köszönöm mindannyiatoknak, hogy együtt lehettünk ezen a csodálatos téli napon és együtt egy nagyon szép túrát vihettünk véghez.

Fotók itt

2020. december 28., hétfő

Karácsonyi-túra Sepsibükszád környékén, dec 26

Telet meghazudtoló időjárással fogadott Sepsibükszád vasútállomása, ahová 19-en érkeztünk. A reggeli sötétségben hatalmas tócsákkal teli úton mentünk fel az Alsó Sólyomkő sziklája alá. Innen továbbállva immár világosságban érintettük a Dobrica vadászházat, amely egy csodálatos tisztáson helyezkedik el. Erdő között indián ösvényeken (ahogyan a túravezetőnk nevezte) víztől telített avarban jutottunk el a Fenyőfarki borvízhez, ahol megpihentünk és reggeliztünk.

Egy másik ugyancsak indián ösvényen gyalogoltunk vissza az Alsó Sólyomkő alá, majd felmásztunk annak tetejére. Épp a felhőplafon alatt jártunk, így beláthattunk a szó szerint lábunk alatti Olt völgyébe. Bejártuk a bunkereket, majd a tetőn csoportképet készítettünk. Visszatértünk a szikla alatti nyeregbe, ahol nagyon jó hangulatban töltöttük az elkövetkező órákat a tűz mellett. Még egy pásztor a rengeteg kutyáival is hozzánk szegődött. Hagyomány szerint a karácsonyfa diszítése sem maradt el, majd a körülötte levő csoportkép sem.

Túravezetőnk meglepetést tartogatott számunkra, hiszen elvezetett bennünket egy szabad termálvízhez pontosan az Olt mellett, ahol jónéhányan lemostuk magunkról a 2020-as év keserűségeit. Hű...de nagyon jól telt. Túránkat a közelben levő sepsibükszádi vasútállomásnál fejeztük be, a reggeli kiindulópontunknál.

Méltóképpen fejeztük be az idei túraévet. Különleges köszönet a Szegedről és Marosvásárhelyről érkező résztvevőknek. Köszönjük Jártó Gábor túravezetőnek a hagyomány ápolását!

Fotók itt

2020. december 18., péntek

Fogarasi-havasok: Szombatvölgyi Nagy Ablak, dec 17

Egy újabb magashegyi túrát sikerült véghezvinnünk a Bucsecs után. Ezentúl a Fogarasi havasokbeli Szombat-völgyet választottuk. 2020 december 17-én csütörtökön, ketten Zsolttal vágtunk neki az egynapos túrának. Autóval közelítettük meg a hegyet. Ahogyan a szombatfalvi turistafogadót elhagytuk egyből kijöttünk ebből a ködös szürkeségből ami jellemzi mostanában itthon is az időjárásunkat. Az erdőkitermelő utat fel végig a sorompóig követtük. Helyenként nagyobb kövek is vannak, de lassan autóval fel lehet menni, természetesen abban az időszakban, amikor nincs hó.

Leparkoltuk autónkat és indultunk gyalogosan fel a Szombat völgyén (900 m / 7,30 h). Friss erővel nagyon jól haladtunk az amúgy kényelmes turistaösvényen. Sebes folyású patak mellett emelkedtünk egyre magasabbra. Az erdő most is gyönyörű volt, zöld moha lepte be a köveket és a fák törzseit. Aztán a fák egyre gyérebbek lettek és pontosan a szombatvölgyi menedékháznál elértük a magashegyi övezetet (1401 m / 8,40-8,50 h).

Nagyon szép panoráma nyílt ki előttünk. A Bălăceni égbenyúló sziklája uralta a látványt, amely kiegészítődött a Nagy- és Kis Ablakkal és a Kis Gălășescu csúccsal. Türelmetlenül vártuk, hogy érjünk fel oda, ezért sokat nem pihentünk a menedékház előtt. Különben a ház nem fogad turistákat a járvány miatt. Ez érthetetlen, hiszen a hegység más menedékházai nyitva vannak.

El is indultunk nyújtott léptekkel. A hó a menedékház környékén kezdődött és egyre nagyobb lett ahogyan szintet nyertünk. Az előttünk levő nyomok reményt adtak a túra könnyebb kivitelezésére. Egy könnyű útszakasz után, utunk meredek kapaszkodóvá változott. Ösvényünk néhol el volt jegesedve, ezért nagyon oda kellett figyelnünk a lépésekre. Bő 300 méter szintet nyertünk ezen a szakaszon, a nyomoknak köszönhetően könnyedén. Elértünk egy útkereszteződést a Cheia Bândei-csúcs, illetve a Nagy Ablak felé. Mi az utóbbin kellett menjünk. Itt kissé szomorúan tapasztaltuk, hogy az előttünk járók az első variánst választották. Reménykedtünk, hogy mégsem lesz nagy hó.....hát tévedtünk.

A szél a gerincekről mind befújta a völgybe a havat. Combközépig vagy néhol mélyebbre süllyedtünk benne. Nagyon lassan haladtunk, a hó szinte teljesen rabjává tett bennünket. Az utat ismertem, de lehetetlen volt követni, így néha törpefenyők tetején is tapostunk, időnként beszkadva alattunk. Kezdtünk elbizonytalanodni a gerincre való kijutást illetően, de mivel időnk volt, nem adtuk fel. Fáradtságunk eredményes lett, mivel végül kiértünk a völgy egy laposabb részére. Itt a hó már nem volt oly nagy, helyenként jegesedett. A nagyobb kövek is kilátszottak, igyekeztünk ezekre lépni. Hát nagyon megkönnyebbültünk és ismét felcsillant a reménysugár. Elértünk az utolsó kapaszkodó alá. Szemünkkel jól megvizsgáltuk a terepet, nagyjából egy 150-200 méteres kapaszkodó választott el a gerinctől. Az utolsó szakaszától kissé aggódtunk, mert nagyon be volt havazva. Az alsó szakaszon könnyedén túljutottunk, de a felsőn ismét nagy havat kellett törni. A jelzett utat nem követtük, mert az átvágta volna a völgyet és nem akartunk egy lavinát kockáztatni. Ezért a nehezebb, de biztonságosabb módját választottuk, vagyis egyenesen neki a meredeknek. Kemény munka meghozta a gyümölcsét, szerencsésen felértünk a nyereg fölé a főgerincre (2130 m / 12,20 h).

Itt álltunk a szombatvölgyi Nagy Ablakban. Csodálatos napsütés fogadott, emiatt úgy döntöttünk, hogy kicsit megjárjuk magunkat a főgerincen a Szalonna-csúcs felé. Az olvadás-fagyásnak köszönhetően tökéletes kondíciók adódtak a gerincjáráshoz. Sajnos a hótöréssel igen sok időt eltöltöttünk, így egy hosszabb gerinctúrára nem volt esélyünk. Kimásztunk a Szalonna 2240 méteres csúcsára (Vf. Slănina), ahonnan ámulatba ejtő kilátásban volt részünk. Kelet irányban az Urlea, Hârtop és Dara csúcsai emelkedtek hófehéren. Nyugatra a híres „háztető” Vistea-Moldoveanu zárta a tájat. Északon és délen felhőtenger borította a településeket. Lepihentünk, napoztunk, ettünk, egyszerűen élveztük az ottlétünket.

Egy kis felhősáv érkezett a Nap elejébe, kissé lehűtve az időt. Mintha jelezte volna a visszafele való indulásunk idejét. Összecsomagoltunk és leereszkedtünk ismét a Nagy Ablakba (2130 m / 14,10 h). Következett a kissé izgalmas meredek ereszkedésünk, immár a saját nyomainkban. Problémák nélkül lejutottunk ezen a szakaszon. Továbbá jelentősen könnyebben ment az előrehaladásunk az általunk kitört úton. Visszatérve az útkereszteződéshez lassan búcsút kellett vennünk a magas régiótól.

Lépteink egyre jobban felgyorsultak, ennek köszönhetően hamar a menedékház elé értünk (1401 m / 15,40 – 16,00 h). Még egy kis időt eltöltöttünk a látvánnyal, friss forrásvízzel megtöltöttük termoszainkat és az erdőn keresztül visszajöttünk az autóhoz. Utunk során meg-megálltunk szemlélni a bővizű Szombat-völgyi patakot. Még sötétedés előtt visszaérkeztünk a reggeli kiindulópontunkhoz (900 m / 16,45 h).

Egy csodálatos túrának tettünk pontot a végére, köszönöm Zsoltnak a társaságot!

Fotók itt

 

2020. december 14., hétfő

Dél Hargita: Sepsibükszád - Tusnádfürdő, dec 13

2020 december 13-a vasárnap igen enyhe időjárással jelentkezett az évszakhoz képest. Vonattal érkeztünk Sepsibükszádra, még sötétség volt amikor elindultunk a túraútvonalunkra (600 m / 7,05 h). Összesen 38-an vettünk részt a kiránduláson – Csíkszeredából, Brassóból és Sepsiszentgyörgyről.

Kék pont jelzést követtük egy szekérúton, amely Uzonkafürdő felé vezetett. Az enyhe időjárásnak köszönhetően helyenként elég sáros volt az út, szerencsénkre sok helyen az út mellett a füves terepen is lehetett gyalogolni. Amire kiértünk az uzonkafürdői nyeregbe, teljesen kivilágosodott. Tartottunk egy rövid szünetet, köszöntöttem a csapatot és megfigyeltük a környék igazán szép táját. Pontosan közelünkben a Nagy Murgó emelkedett, majd észak irányban a Nagy Piliske a maga felhősapkájával mutogatta magát. Tőle jobbra a Nagy Csomád tömbje emelkedett, majd keletre a Bodoki-hegység északi gerince látszódott, legmagasabb csúcsával, a Kőmögével.

A nyeregből észak felé vettük az irányt a kék sáv gerincjezésen. Kényelmes útszakaszon haladtunk, gyönyörűszép erdőkben és tisztásokon. Előbb a Jakab János-tisztás felső felén mentünk el, majd később a Nagy Mező tisztásáról lehetett készíteni nagyon szép fotókat az erdővidéki medencéről. Annak ellenére, hogy borús időjárásban volt részünk, a magas felhőplafon miatt nagyon jó kilátást csodálhattunk.

A Nagy Mező tisztásról többnyire fenyőerdőben folytattuk utunkat. A Nagy Piliske oldalában kapaszkodtunk egyre meredekebben, majd jobbról kerültük meg a csúcsot. Pontosan délidőben érkeztünk a régi vadászházhoz és a mellette levő új menedékhelyhez (1270 m / 12,00 – 13,10 h). Itt tűz mellett melegedtünk, sütögetni lehetett a finomságokat. Néhány fiatal eközben megjárta a Nagy Piliske csúcsát is. Ottlétünk alatt nagyon szép felhőtengert nézhettünk, amelyből a Csomád néhány csúcsa kiemelkedett. Pihenőnk végeztével indulásunk előtt csoportképet készítettünk.

Kisebb létszámú csapattal indultunk lefele, mivel néhányan úgy döntöttek, hogy a későbbi vonattal mennek haza. Ők tehát maradtak a tűz melege mellett, mi pedig a Bánya-patak völgyén a kék kereszt jelzésen jöttünk le Tusnádfürdőre. Az ereszkedés eleinte kényelmes úton történik, majd nagyon meredek lejtő következik, amelynek nehézsége jelentősen megnövekedik a sok kő miatt. A völgy alsó felében erdőkitermelés miatt nagyon nagy sárban fejeztük be túránkat. Szerencsére a vasútállomás melletti forrásnál sikerült lemosnunk bakancsainkat és lábszárvédőinket (750 m / 14,50 h).

Nagyon szép túrában volt részünk, különlegesen vidám társasággal. Egyszerűen öröm Veletek lenni egy ilyen napon, köszönöm, hogy együtt lehettünk.

Fotók  itt

 

2020. december 5., szombat

Mikulásos Kisbakancs-túra a Nagy Murgó körútján, dec 5

Meglepően enyhe időjárás fogadott Uzonkafürdő, 2020 december 5-én szombaton, amikor az idei év utolsó kisbakancs túráját szerveztük Szent Miklós alkalmával. Egy csodálatos csapat gyűlt össze a kis településen, éspedig 87 nagy Mikulás, 81 kis Mikulás és jó néhány rénszarvas. Nagy örömünkre mindenki a meghirdetett időben megérkezett a találkahelyre, így 10 óra után egy kevéssel indulhattunk is.

Felmentünk a Nagy Murgó alá, majd kelet irányba kezdtük a hegy körbejárását. A Nagy Murgó körútján, már a kezdetén igyekeztem összegyűjteni a 168 személyt egy olyan helyen ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Nagy Csomádra és a Piliskére. Itt tartottuk a köszöntőt, röviden ismertettem Uzonka legendáját, majd folytattuk körtúránkat. Felújított jelzés visz a hegység körül, tehát az eltévedés veszélye nem áll fenn.

Kényelmes szekérúton gyalogoltunk, amíg a hegy északi oldalára kerültünk. Az utunk felénél tartottunk, amikor kijelöltük a nagy pihenőhelyünket. Kissé szeles oldalra kerültünk, de a néha-néha előbukkanó napsugarak feledték a kellemetlenebb helyzetet. Plusz hatalmas tüzet sikerült rakni, így a felmelegedés problémája is megoldódott.

Ebéd után eljött hozzánk is a Mikulás. Abszolút mindenki hozta magával Szent Miklós szellemét, összegyűjtve több tarisnya édességet. Szép verőfényes alkalomkor öszzegyűjtöttük a gyerekeket és kiosztottuk a Mikulás által adományozott finomságokat. Hű.....hatalmas volt a gyermekricsaj, öröm volt nézni azt a sok kis boldog szempárokat. Mindezek után sikerült összeverbuválni mindenkit és csoportképet készítettünk.

Az utunk hátralevő részét mintha hamarabb tettük volna meg. Ez alkalommal a hegy nyugati részét tapostuk, amikor előbukkant előttünk a Dél Hargita legmagasabb csúcsa is, a Kakukk-hegy (1558 m). Szaporán fotóztuk az előttünk álló tájat, épp a délutáni napfényben amikor megvilágította az egész régiót.

Hamarosan befejeztük körtúránkat és visszatértünk Uzonkafürdőre. A település bejáratánál elbúcsúztunk a mihamarabbi viszontlátás reményében.

Hálás köszönet mindenkinek, hogy sikeressé tettétek ezt a nemmindenapi eseményt és fénysugarat loptunk a gyerekek...és miért nem felnőttek lelkébe, ebben a zűrös világban.

Fotók itt

2020. november 28., szombat

Bucsecs-hegység: Malaesti - Omul-csúcs, nov 27

Gyönyörűszép pénteki nap jellemezte 2020 november 27-ét, amikor ketten a Bucsecs hegységben túráztunk, egy általunk ismert vidéken. Az Üveggyár völgyön autóztunk fel, majd az utolsó parkolóban hagytuk az autót (950 m / 6,50 h). Már éppen világosodott, úgyhogy a fejlámpák fényét keveset használtuk. Kék sávval jelzett ösvényt követtük, eleinte kényelmes szakaszon, majd egy komolyabb kaptató következett. Ennek a végén egy kilátóhelyhez érkeztünk, ahonnan a Barcasági-medence megmutatta magát a felkelő Nap fényében. Fényképezés után egy huzamos, de nagyon kényelmes szakaszon jutottunk el a Malaesti menedékházhoz (1720 m / 8,20 – 8,40 h).

Péntek regel lévén nagyon gyér volt a forgalom odabent, mi is megreggeliztünk egy tea társaságában és továbbálltunk. Szikrázóan gyönyörű képét mutatta nekünk a völgykatlan. Menetelés közben fent a napsütötte csúcsokon zergecsapatot fedeztünk fel, amelyeket igyekeztünk a lehető legjobban lefotózni. A kevés hó egyáltalán nem jelentett problémát, az is csonttá volt fagyva. Így is a Nagy Kéményen gond nélkül kapaszkodtunk ki, még a hágóvas segítségére sem szorultunk rá. A kéményből kiérve a nyeregben erős napsütésben volt részünk. Egy nagyon picit fújt a szél, de ez nem tántorított el a táj csodálásától. Egy rövid útszakasz választott el a túránk legmagasabb pontjától, az Omul csúcstól. A csúcsról a szélrózsa minden irányába tökéletesen tiszta panorámákat vehettünk szemügyre. A Nagyhagymástól a Fogarasi havasokig minden látszott a legtisztább formában. A téli időszakban a menedékház zárva van, de sikerült bejutnunk a meteoházba, ahol egy nagyon kedves személlyel beszélgettünk el ebédelés közben (2507 m / 11,30 – 12,45 h).

Energiánk feltöltése után ugyanazon az úton jöttünk vissza mint felfele. A fagyos kéményben a biztonság kedvéért felhúztuk a hágóvasakat és a jégcsákányokat is elővettük. Így nagyon gyorsan visszaértünk a Malaesti menedékházba, ahová betértünk egy finom leves elfogyasztásáért. A menedékház tulajdonosával is elbeszélgettünk (1720 m / 14,15 – 15,30 h).

Az autóhoz való visszatérés is nagyon gyorsan ment, problémák nélkül érkeztünk vissza a reggeli kiinduló pontunkhoz (950 m / 16,40 h).

Egy nagyon szép tél eleji túrának tettünk pontot a végére, köszönöm Zsoltnak, hogy ezt megvalósíthattuk.

Fotók itt

2020. november 24., kedd

VII. Kisbakancs-minitábor - Sztána

Bánffyhunyad télies arcát mutatta nekünk odaérkezésünk pillanatában, 2020 november 21-én szombaton. Mindannyian itt gyülekeztünk a kisvároska vasútállomása előtt. 22-en vettünk részt a nyolcadik alkalommal szervezett minitáborunkban, amely a jelenlegi bizonytalan helyzet ellenére az összes közül a legtávolabb lett lebonyolítva. Sepsiszentgyörgyről és Kezdivásárhelyről érkeztünk, illetve külön köszönthettük Albert Ferenc barátunkat, aki a tordai EKE tagja és egyben a Szentimrei-villa gondnoka. Neki köszönhetjük, hogy ebben az időszakban is sikeresen megtervezhettük és véghezvihettük a minitábor programját.

Autóinkat a vasútállomáson hagyva, vonattal mentünk a közelben levő Sztánáig. Az éjszakai havazás igen jelentős mennyiséggel boldogította csapatunkat ahogyan gyalogoltunk a bokáig érő hóban a Szentimrei-villa felé. Útközben a híres Varjúvárat is megtekinthettük. Egy igazán mesebeli helyen volt szállásunk, csendes övezetben, messze az autóutak zajától, fiatal bükkös- és gyertyános erdőben.

Kós Károly egykori lakhelyén voltunk, ismervén a híres tervező munkásságát, nagy izgalommal töltöttük időnket az általa tervezett házban. A szálláshelyünkkel való megbarátkozás közben a gyerekek több hóembert is készítettek a friss hóban, kihasználva a téli csapadék által nyújtott lehetőségeket. Kora délután Ferenc barátunkkal a Csiga dombra kirándultunk, majd beereszkedtünk a DeMartini-féle lovastanyára, ahol nagyon szelíd lovakat simogathattunk mindannyiunk örömére. A kirándulásról visszatérve mindenki szabadfoglalkozásba kezdett, illetve a vacsora előkészületében szorgoskodott. Ferenc még bemutatta főleg az érdekelt férfiaknak a ház fűtésrendszerét is. Sötétre elkészült a tokány, illetve a kinti tűz mire nagy nehezen begyúlt, besötétedett. Tehát a sütnivaló húsokat fejlámpa fényénél kellett megoldani. A társaságnak tehát fennséges vacsorája kerekedett.

Vasárnap csillogó-villogó reggelre ébredtünk. Reggelit követően máris indultunk a csípős hidegben a Riszeg-tető felé. Az első komolyabb emelkedőnél, lekerültek a kabátok és lezserebbül folytathattuk utunkat a lombhullató erdőben. Azaz most nem a lombok hulltak, hanem a rájuk fagyott és a Nap által olvasztott hó. Kicsivel több mint két óra alatt értünk fel a 757 méter magas, tágas dombtetőre. Fantasztikus napsütésben, csodálatos kilátásunk volt mindenfelé. Legimpozánsabban a Vigyázó tűnt a szemünk elé, de a számunkra alig ismert többi tájkép is lenyűgöző volt. A kötelező csoportkép után indultunk vissza. Meglepően gyorsan haladtunk lefele, főleg az utolsó tisztásnál a gyerekek élvezték kimondottan a hóban való gurulást.

Visszatérve a házhoz még volt idő falatozni és összepakolni. Délután a csillogó napsütésben elbúcsúztunk a háztól, azonban négy társunk még egy éjszakára ott maradt. Tehát megfogyatkozott csapattal vetettünk utolsó pillantást a Varjúvárra, majd felültünk a hamarosan érkező vonatra. Bánffyhunyadon váltak el útjaink, elbúcsúzván mindenkitől.

Köszönöm szépen mindenkinek, hogy mindannyian részt vehettünk ilyen nehéz helyzetben is a minitáborban. Csodálatos emberek vagytok! Külön köszönet Ferencnek, hogy ez az álmunk is valóra válhatott!

Fotók  itt