2021. február 7., vasárnap

Farsangi kirándulás a Nagy Murgó körül, feb 7

Nagyon kellemes, február elejét meghazudtoló időjárás fogadott 2021 február 7-én vasárnap Uzonkafürdőn. Inkább március közepére képzelhettük magunkat a kirándulás során, mármint a hőmérsékletet illeti. Hónak nyoma sem volt...na jó a Nagy Murgó északi oldalán nagy szerencsével még fel lehetett fedezni egy-egy tenyérnyi foltot, de csak ennyit. Jöttünk a telet eltemetni, de úgy látszik „vakációra” ment, azért még reménykedünk, hogy tájainkra visszatér, ha még egy kis időre is.

Színes társaság gyűlt össze az uzonkafürdői borvíz mellett. Közel 60-an vettünk részt a túrán Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Brassóból és Sepsiszentgyörgyről. A felnőttek között szép számban jelentek meg gyerekek is. Az álarcok felhozatala azonban nem volt annyira jelen a társaság körében, lehetséges az emberek megunták a maszkos világot amelyben naponta élünk.

Gajdó Éva túravezető köszöntője után indultunk is a településről a Nagy Murgó északi oldalán felfele. Majd a hegy kerülő útján kényelmesen elsétáltunk annak a déli oldalára, ahol időnk nagy részét eltöltöttük. A csapat nagy része kimászott a Nagy Murgóra, néhányan akik maradtunk, a tüzet tartottuk életben, illetve a gyerekek feltalálták magukat ezen a szép domboldalon. Eleinte még sütött a Nap, majd egy vékony felhőréteg takarta el, ennek eredményeképpen a tűzhöz közelebb kerültünk.

A társaság visszatérése után nekiálltunk a Tél eltemetésének rituáléjának. Voltak ott sirató asszonyok, vidám gyerekek akik tartották a szalmából igényesen készült Eleket. Megtörtént a Tél elűzése, majd néhány nóta eléneklése után eloltottuk a tüzet a közelben levő vakondtúrások földjével. Visszaindultunk Uzonkafürdőre, ezentúl a hegy nyugati oldalán.

A kellemes és jókedélyű kirándulás után, hivatalosak voltunk egy sötétpataki panzióhoz, ahol kemencében sült darázsfészkek vártak ránk. Ez mellé járt kávé, bodzatea, borvíz, sör vagy forralt bor. Mindenki annyit ehetett amennyi beléje fért, még haza is vittünk belőle.

Itt a panzió udvarán vettünk búcsút a társaságtól és késő délután elindultunk hazafele. Köszönjük Gajdó Évának a szervezést és a csodálatos kirándulást. Köszönjük a vidám társaság részvételét, az együttlétet, a jó hangulatot. Máskor is hasonló körülmények között találkozzunk!

Fotók itt

2021. január 31., vasárnap

Szánkós Kisbakancs-túra a Dihám menedékházhoz, jan 30

Az idei év első kirándulását szánkózással kötöttük össze. A Bucsecs-hegység északi részén levő lábánál, a Dihám menedékháznál töltöttük el időnket. 2021 január 30-án szombaton összesen 109-en gyűltünk össze a Csurgóknál (La Șipote) elnevezésű helyen, ebből 48 gyerek volt. Nagyon kellemes időjárás jellemezte az egész napot, túl hideg-, illetve túl meleg sem volt, pontosan ideális egy ilyen kaliberű kiránduláshoz.

Már az autók elhelyezése egy kis művészetet igényelt, hiszen a nagy hóban eléggé megcsappant a parkolóhelyek száma. Ezért többnyire az erdei út mellé tudtuk leállítani a járgányokat. Szerencsésen megérkezett mindenki, tehát indulhattunk túrázni a szánkókkal. Kisebb, nagyobb, fából, vasból, műanyagból....nagyon nagy volt a szánkók felhozatala a túrán. A piros pont jelzésen indultunk, nagy hóban. Az ösvény nem teljesen volt kitaposva, de a csapat elvonulása után már csúszóssá is vált. Nem volt könnyű a szánkókkal való túrázás, hiszen a vizes mély hóban nehezen lehetett húzni főleg felfelé. Kiértünk a Barcarozsnyoról felfele vezető útra, ahol pontosan előttünk egy hernyótalpas gépezet ment fel a menedékházhoz. Ez egy nagyon széles utat nyomott előttünk, így egy csapásra leegyszerűsödött az előrehaladásunk nehézségi fokozata. Ezen a széles, immár kitaposott erdei úton mentünk fel a menedékházig.

Még a déli harangszó előtt felértünk az 1350 méter magasan levő Dihám menedékházhoz. Megérkezésünk alkalmával még a Nap is kisütött és csodálatos tájkép varázsolódott elénk a Nagy Buksojról, a Sárkány gerincről és a Molnár-gerinc tűhegyes fogairól. Teljesen elfoglaltuk a menedékház előtti teret, birtokba vettük az elkövetkező három és fél órára a tágas területet. Ez idő alatt többféle aktivitás is zajlott. Éspedig a szánkózás mellett volt hóvár készítés, hóember építés, hintázás és iglu építés. Az utóbbi nagyon különlegességnek számított, hiszen különleges tudást igényel. Ezekbe az aktivitásokba nemcsak a gyerekek vettek részt, hanem ugyanúgy a felnőttek is. A szánkók egy idő után remekül csúsztak a hosszú domboldalon, ahol egy vékonyka ösvényből szélessávú szánkópálya alakult ki. Gyerekek, felnőttek felhőtlenül szórakoztak. Bent a menedékházban nem alakult ki tolongás, hiszen szerre mentünk be oda, így hosszadalmas sorbanállással sem számolhattunk.

Visszaindulásunk előtt csoportképet készítettünk, hátunk mögött a Nagy Buksoj hatalmas tömbjével. Lefele való utunk sokkal gyorsabban ment a szánkóknak köszönhetően. Most már a jól kitaposott úton sebesen csúsztunk lefelé. Vizesen, elfáradva, de boldogan érkeztünk vissza az autóinkhoz, ahová késő délutánra értünk.

Köszönöm a bátor szánkós csapatnak a részvételt, nagyon szuper napot zárhattunk együtt, teli élményekkel, kalandokkal, mosolygós arcokkal.

Fotók itt

2021. január 23., szombat

Kék körút kirándulás, jan 23

29-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi stadion előtt, 2021 január 23-án délelőtt 9 órakor. Dukrét Lajos bácsi hagyományos kirándulására készültünk, amelyet igazi jó szívvel és kitartással szervez mindjárt 30 éve, egyesületünk égisze alatt. A Vadász utcán indultunk ki a városból, majd a milleniumi erdőben az Örkő-nyaka felé vettük az utunkat. Kiérve a kőbánya élére, szép kilátás nyílt a Bodoki havasokra és a Baróti hegységre, illetve egész északon a Nagy Csomád tömbjére. Alattunk a város északi részét még vékony ködfátyol borította, mintha most ebben a kései órában ébredezett volna.

Továbbálltunk és a kék pont turistajelzést követtük. Különben innen kapta elnevezését a kirándulás, hiszen körút formájában az előbb említett jelzésen járjuk a városunk környékének erdejét. Lassú iramban haladtunk, volt időnk bámészkodni a havas tájban és a velünk tartó néhány gyerek is nagyon jól tudták tartani a lépést. Végigmentünk a Bíróné pusztán, majd egy olyan szakaszon haladtunk, ahol nemrég még erdő volt. Idővel ismét erdővel borított terület lesz, de erre jó sokat várnunk kell. Egy meredek ereszkedő eredményeképpen a Honvéd kútnál pihentünk meg és picit falatoztunk.

A Kölcze-puszta irányába indultunk a pihenésünket követően. Átmentünk a Csiklon patakon és egy gyönyörű erdőben folytattuk utunkat. Megálltunk a Tetves kútnál vizet kóstolni. Eközben szarvas- és őznyomokat figyelhettünk meg, de a figyelmesebbek medvenyomot is tanulmányozhattak. Rövid és kényelmes útszakasz után elérjük a Kölcze pusztán található útkereszteződést, ahol egy nagyobb pihenőt iktattunk be. A gyerekek félrevonultak játszani, hóembereket építeni. A társaság többi része előszedte az alamizsnáját és a készülő tűz körül majszolgatta azt. A hó alól kiszedett fa elég lassan gyulladt be, de a végére nagyon jó szén sikeredett. Mindenki megsüthette az otthonról hozott finomságait és még a forralt bornak is maradt helye. Az utóbbit Lajos bácsi igen nagy szakszerűséggel végezi.

Mindenki nagyon jól érezte magát, de eljött az indulás ideje. A Papp kútja árok szélén ereszkedtünk be Régi Szemerjára. A forrás környékén még találkoztunk egy jóbarátunkkal, így a végére 30-ra bővült a csapatunk. A Szemerja-patak mellett sétálva értük el a várost, ahol elbúcsúztunk egymástól, egy kellemes és jóhangulatú kirándulást követően.

Köszönjük szépen Lajos bácsinak ilyen sok időn keresztül a fáradhatatlan túraszervezést és köszönet a jókedvű társaságnak, hiszen mindig egy öröm Veletek lenni.

Fotók itt

2021. január 12., kedd

A Bucsecs lábánál, jan 10

Szépen télies arcát mutatta Busteni városa 2021 január 10-én vasárnap. 42-en érkeztünk a vasútállomásra (800 m / 8,30 h). A sepsiszentgyörgyi kirándulók mellett voltak barátaink Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Brassóból. Végigmentünk az éppen ébredező városon, amelyet az Alpin-turistaház környékén hagytunk el. Beérve az erdőbe rövid időn belül megálltunk egy szuszra, ahol köszöntöttem a turistabarátaimat.

A délelőtt viszonylag szép idő fogadott, hiszen jól ráláthattunk menés közben a Bucsecs-hegység híres keleti oldalára. Sőt a későbbiekben a Nap is kisütött, igaz rövid időre, de nem is számítottunk tiszta égboltra az előrejelzések alapján. A hosszan tartó sáros időszak után, végre megérkezett az igazi tél, hóban taposhattunk és ez maximális megelégedettséget okozott számunkra. A piros háromszöget követtük a hegység lábánál. Minél fennebb érve, egyre vastagodott a hó. Sietségnek nem volt értelme, inkább élveztük a havas tájat, a gyönyörűen fehér ruhába öltözött erdőt. A Kostila-tisztást végigszelve útkereszteződéshez értünk, ahol egy teaszünetet tartottunk (1350 m / 10,45 – 11,00 h).

Utunk további részén végig hószállingózásban mentünk, amely igencsak romantikussá tette a napunk hátralevő részét. A kis pihenő után a Szarvasok völgyének szádából indultunk tovább. Ösvényünk enyhe emelkedőt követve elvezetett a Molnár tömbje alatt, keresztülszelve a Havasszépe (Bujor)- és a Molnár (Morar) völgyeket. Az erdei táj egyre gyönyörűbb a fákra rakodott hótól, amelynek vastagsága itt már a fél métert is elérte. Egyre többen fotózzák a mesebeli tájat, téma akadt bőven. Hamarosan megérkeztünk a Vörös Őrszemhez (Pichetul Rosu), az egykori határra (1450 m / 12,15 – 12,30 h). Pihenés és beszélgetés közben meglepetésünkre a havas erdőből előbukkant még három barátunk, akik szembejöttek az útvonalon. Nagyon örültünk a találkozásnak, így innen 45 főre bővült a csapatunk.

Elhagytuk a háromszög jelzést, piros pontra váltottunk a közeli Dihám menedékházig. Kényelmes útszakaszban volt részünk, ennek eredményképpen tudtunk még menés közben is egymással társalogni. Beereszkedtünk az általunk jólismert menedékházhoz, ahová évente többször is ellátogatunk. Néhányan szánkóztak a ház előtt, szórakoztak a hóban, élvezvén az új telet. Mindannyiunknak sikerült bemenni az amúgy tágas ebédlőbe, ahol megpihenhettünk és ebédelhettünk (1350 m / 13,00 – 14,00 h). Nagyon jólesett az általunk hozott étel mellett a menedékházban főzött finom meleg leves és tea.

Indulásunkat megelőzve a menedékház előtt szokásos módon csoportképet készítettünk. Predeál irányába indultunk a piros háromszög jelzésen. Eleinte egy széles és kényelmes úton haladtunk, majd a kereszteződés után bementünk az erdőbe. Hamarosan egy jókora és meredek ereszkedésben volt részünk, ahol nagyjából 400 méter szintkülönbséget hagytunk magunk mögött. A Leuca patakát követve a predeáli hegyivadászok kaszárnyája mellett érkeztünk ki a Predeál – Barcarozsnyó műútra. Innen 2 km-es gyaloglás következett a vasútállomásig. A forgalom miatt kissé kellemetlen volt ez az útszakasz, de mindannyian szerencsésen megérkeztünk a vasútállomásra épp idejében (1000 m / 16,30 h).

Köszönöm mindannyiatoknak, hogy együtt lehettünk ezen a csodálatos téli napon és együtt egy nagyon szép túrát vihettünk véghez.

Fotók itt

2020. december 28., hétfő

Karácsonyi-túra Sepsibükszád környékén, dec 26

Telet meghazudtoló időjárással fogadott Sepsibükszád vasútállomása, ahová 19-en érkeztünk. A reggeli sötétségben hatalmas tócsákkal teli úton mentünk fel az Alsó Sólyomkő sziklája alá. Innen továbbállva immár világosságban érintettük a Dobrica vadászházat, amely egy csodálatos tisztáson helyezkedik el. Erdő között indián ösvényeken (ahogyan a túravezetőnk nevezte) víztől telített avarban jutottunk el a Fenyőfarki borvízhez, ahol megpihentünk és reggeliztünk.

Egy másik ugyancsak indián ösvényen gyalogoltunk vissza az Alsó Sólyomkő alá, majd felmásztunk annak tetejére. Épp a felhőplafon alatt jártunk, így beláthattunk a szó szerint lábunk alatti Olt völgyébe. Bejártuk a bunkereket, majd a tetőn csoportképet készítettünk. Visszatértünk a szikla alatti nyeregbe, ahol nagyon jó hangulatban töltöttük az elkövetkező órákat a tűz mellett. Még egy pásztor a rengeteg kutyáival is hozzánk szegődött. Hagyomány szerint a karácsonyfa diszítése sem maradt el, majd a körülötte levő csoportkép sem.

Túravezetőnk meglepetést tartogatott számunkra, hiszen elvezetett bennünket egy szabad termálvízhez pontosan az Olt mellett, ahol jónéhányan lemostuk magunkról a 2020-as év keserűségeit. Hű...de nagyon jól telt. Túránkat a közelben levő sepsibükszádi vasútállomásnál fejeztük be, a reggeli kiindulópontunknál.

Méltóképpen fejeztük be az idei túraévet. Különleges köszönet a Szegedről és Marosvásárhelyről érkező résztvevőknek. Köszönjük Jártó Gábor túravezetőnek a hagyomány ápolását!

Fotók itt

2020. december 18., péntek

Fogarasi-havasok: Szombatvölgyi Nagy Ablak, dec 17

Egy újabb magashegyi túrát sikerült véghezvinnünk a Bucsecs után. Ezentúl a Fogarasi havasokbeli Szombat-völgyet választottuk. 2020 december 17-én csütörtökön, ketten Zsolttal vágtunk neki az egynapos túrának. Autóval közelítettük meg a hegyet. Ahogyan a szombatfalvi turistafogadót elhagytuk egyből kijöttünk ebből a ködös szürkeségből ami jellemzi mostanában itthon is az időjárásunkat. Az erdőkitermelő utat fel végig a sorompóig követtük. Helyenként nagyobb kövek is vannak, de lassan autóval fel lehet menni, természetesen abban az időszakban, amikor nincs hó.

Leparkoltuk autónkat és indultunk gyalogosan fel a Szombat völgyén (900 m / 7,30 h). Friss erővel nagyon jól haladtunk az amúgy kényelmes turistaösvényen. Sebes folyású patak mellett emelkedtünk egyre magasabbra. Az erdő most is gyönyörű volt, zöld moha lepte be a köveket és a fák törzseit. Aztán a fák egyre gyérebbek lettek és pontosan a szombatvölgyi menedékháznál elértük a magashegyi övezetet (1401 m / 8,40-8,50 h).

Nagyon szép panoráma nyílt ki előttünk. A Bălăceni égbenyúló sziklája uralta a látványt, amely kiegészítődött a Nagy- és Kis Ablakkal és a Kis Gălășescu csúccsal. Türelmetlenül vártuk, hogy érjünk fel oda, ezért sokat nem pihentünk a menedékház előtt. Különben a ház nem fogad turistákat a járvány miatt. Ez érthetetlen, hiszen a hegység más menedékházai nyitva vannak.

El is indultunk nyújtott léptekkel. A hó a menedékház környékén kezdődött és egyre nagyobb lett ahogyan szintet nyertünk. Az előttünk levő nyomok reményt adtak a túra könnyebb kivitelezésére. Egy könnyű útszakasz után, utunk meredek kapaszkodóvá változott. Ösvényünk néhol el volt jegesedve, ezért nagyon oda kellett figyelnünk a lépésekre. Bő 300 méter szintet nyertünk ezen a szakaszon, a nyomoknak köszönhetően könnyedén. Elértünk egy útkereszteződést a Cheia Bândei-csúcs, illetve a Nagy Ablak felé. Mi az utóbbin kellett menjünk. Itt kissé szomorúan tapasztaltuk, hogy az előttünk járók az első variánst választották. Reménykedtünk, hogy mégsem lesz nagy hó.....hát tévedtünk.

A szél a gerincekről mind befújta a völgybe a havat. Combközépig vagy néhol mélyebbre süllyedtünk benne. Nagyon lassan haladtunk, a hó szinte teljesen rabjává tett bennünket. Az utat ismertem, de lehetetlen volt követni, így néha törpefenyők tetején is tapostunk, időnként beszkadva alattunk. Kezdtünk elbizonytalanodni a gerincre való kijutást illetően, de mivel időnk volt, nem adtuk fel. Fáradtságunk eredményes lett, mivel végül kiértünk a völgy egy laposabb részére. Itt a hó már nem volt oly nagy, helyenként jegesedett. A nagyobb kövek is kilátszottak, igyekeztünk ezekre lépni. Hát nagyon megkönnyebbültünk és ismét felcsillant a reménysugár. Elértünk az utolsó kapaszkodó alá. Szemünkkel jól megvizsgáltuk a terepet, nagyjából egy 150-200 méteres kapaszkodó választott el a gerinctől. Az utolsó szakaszától kissé aggódtunk, mert nagyon be volt havazva. Az alsó szakaszon könnyedén túljutottunk, de a felsőn ismét nagy havat kellett törni. A jelzett utat nem követtük, mert az átvágta volna a völgyet és nem akartunk egy lavinát kockáztatni. Ezért a nehezebb, de biztonságosabb módját választottuk, vagyis egyenesen neki a meredeknek. Kemény munka meghozta a gyümölcsét, szerencsésen felértünk a nyereg fölé a főgerincre (2130 m / 12,20 h).

Itt álltunk a szombatvölgyi Nagy Ablakban. Csodálatos napsütés fogadott, emiatt úgy döntöttünk, hogy kicsit megjárjuk magunkat a főgerincen a Szalonna-csúcs felé. Az olvadás-fagyásnak köszönhetően tökéletes kondíciók adódtak a gerincjáráshoz. Sajnos a hótöréssel igen sok időt eltöltöttünk, így egy hosszabb gerinctúrára nem volt esélyünk. Kimásztunk a Szalonna 2240 méteres csúcsára (Vf. Slănina), ahonnan ámulatba ejtő kilátásban volt részünk. Kelet irányban az Urlea, Hârtop és Dara csúcsai emelkedtek hófehéren. Nyugatra a híres „háztető” Vistea-Moldoveanu zárta a tájat. Északon és délen felhőtenger borította a településeket. Lepihentünk, napoztunk, ettünk, egyszerűen élveztük az ottlétünket.

Egy kis felhősáv érkezett a Nap elejébe, kissé lehűtve az időt. Mintha jelezte volna a visszafele való indulásunk idejét. Összecsomagoltunk és leereszkedtünk ismét a Nagy Ablakba (2130 m / 14,10 h). Következett a kissé izgalmas meredek ereszkedésünk, immár a saját nyomainkban. Problémák nélkül lejutottunk ezen a szakaszon. Továbbá jelentősen könnyebben ment az előrehaladásunk az általunk kitört úton. Visszatérve az útkereszteződéshez lassan búcsút kellett vennünk a magas régiótól.

Lépteink egyre jobban felgyorsultak, ennek köszönhetően hamar a menedékház elé értünk (1401 m / 15,40 – 16,00 h). Még egy kis időt eltöltöttünk a látvánnyal, friss forrásvízzel megtöltöttük termoszainkat és az erdőn keresztül visszajöttünk az autóhoz. Utunk során meg-megálltunk szemlélni a bővizű Szombat-völgyi patakot. Még sötétedés előtt visszaérkeztünk a reggeli kiindulópontunkhoz (900 m / 16,45 h).

Egy csodálatos túrának tettünk pontot a végére, köszönöm Zsoltnak a társaságot!

Fotók itt

 

2020. december 14., hétfő

Dél Hargita: Sepsibükszád - Tusnádfürdő, dec 13

2020 december 13-a vasárnap igen enyhe időjárással jelentkezett az évszakhoz képest. Vonattal érkeztünk Sepsibükszádra, még sötétség volt amikor elindultunk a túraútvonalunkra (600 m / 7,05 h). Összesen 38-an vettünk részt a kiránduláson – Csíkszeredából, Brassóból és Sepsiszentgyörgyről.

Kék pont jelzést követtük egy szekérúton, amely Uzonkafürdő felé vezetett. Az enyhe időjárásnak köszönhetően helyenként elég sáros volt az út, szerencsénkre sok helyen az út mellett a füves terepen is lehetett gyalogolni. Amire kiértünk az uzonkafürdői nyeregbe, teljesen kivilágosodott. Tartottunk egy rövid szünetet, köszöntöttem a csapatot és megfigyeltük a környék igazán szép táját. Pontosan közelünkben a Nagy Murgó emelkedett, majd észak irányban a Nagy Piliske a maga felhősapkájával mutogatta magát. Tőle jobbra a Nagy Csomád tömbje emelkedett, majd keletre a Bodoki-hegység északi gerince látszódott, legmagasabb csúcsával, a Kőmögével.

A nyeregből észak felé vettük az irányt a kék sáv gerincjezésen. Kényelmes útszakaszon haladtunk, gyönyörűszép erdőkben és tisztásokon. Előbb a Jakab János-tisztás felső felén mentünk el, majd később a Nagy Mező tisztásáról lehetett készíteni nagyon szép fotókat az erdővidéki medencéről. Annak ellenére, hogy borús időjárásban volt részünk, a magas felhőplafon miatt nagyon jó kilátást csodálhattunk.

A Nagy Mező tisztásról többnyire fenyőerdőben folytattuk utunkat. A Nagy Piliske oldalában kapaszkodtunk egyre meredekebben, majd jobbról kerültük meg a csúcsot. Pontosan délidőben érkeztünk a régi vadászházhoz és a mellette levő új menedékhelyhez (1270 m / 12,00 – 13,10 h). Itt tűz mellett melegedtünk, sütögetni lehetett a finomságokat. Néhány fiatal eközben megjárta a Nagy Piliske csúcsát is. Ottlétünk alatt nagyon szép felhőtengert nézhettünk, amelyből a Csomád néhány csúcsa kiemelkedett. Pihenőnk végeztével indulásunk előtt csoportképet készítettünk.

Kisebb létszámú csapattal indultunk lefele, mivel néhányan úgy döntöttek, hogy a későbbi vonattal mennek haza. Ők tehát maradtak a tűz melege mellett, mi pedig a Bánya-patak völgyén a kék kereszt jelzésen jöttünk le Tusnádfürdőre. Az ereszkedés eleinte kényelmes úton történik, majd nagyon meredek lejtő következik, amelynek nehézsége jelentősen megnövekedik a sok kő miatt. A völgy alsó felében erdőkitermelés miatt nagyon nagy sárban fejeztük be túránkat. Szerencsére a vasútállomás melletti forrásnál sikerült lemosnunk bakancsainkat és lábszárvédőinket (750 m / 14,50 h).

Nagyon szép túrában volt részünk, különlegesen vidám társasággal. Egyszerűen öröm Veletek lenni egy ilyen napon, köszönöm, hogy együtt lehettünk.

Fotók  itt