2021. március 8., hétfő

Dél Hargita átkelése: Kisbacon - Tusnád, márc 6

A lassan elköszönő tél még ezen a márciusi szombaton igazán megmutatta magát. 2021 március 6-án 15-en érkeztünk a Kisbacon utáni letérőhöz, Bodvaj irányába (600 m / 6,50 h). A MorningStar Tours mikrobuszaival utaztunk kora reggel Sepsiszentgyörgyről. Ahogyan megkezdődött gyalogos túránk, egyből nekikezdett havazni. Percek alatt a sűrű havazás ellepte a keskeny aszfaltos utat Bodvaj felé. Megállás nélkül, nagyon jó iramban haladtunk végig a 8 km-es úton. Mire a vashámorhoz értünk, mintha enyhült volna a hóhullás. A helyszínen további 5 túratárssal gazdagodott csapatunk, tehát 20 személyre gyarapodtunk (850 m / 8,50 – 9,30 h).

Bő félórás pihenő alatt megpihentünk, ettünk egy lefödés alatt. Továbbindulásunk előtt csoportképet készítettünk a vashámor előtt és megfogadtuk, hogy még visszatérünk erre a történelemben gazdag helyre, amikor csak szigorúan ezt a vidéket fogjuk átfésülni.

Folytattuk utunkat a Fenyő-patak völgyében, majd a Kisfenyő patakát követtük jobbra. A Piliske erdei úton szintén jobbra tartottunk, de csak rövid ideig. Kb. 500 méter után elhagyjuk az erdei utat és balra tartunk direkt fel a Mitácsnak. A Gyöngyerdő szélében egyre jobban nyerjük a szintkülönbséget, habár az útszakasz egy része sem volt megerőltető. Kiérünk az erdőből a Rakottyás erdészház szomszédságában. Az erdő védelméből kikerülve egyből szeles időt kaptunk, amely gyors gyaloglásra késztetett. Elérjük a Hargita-hegység főgerincét, majd a kék sáv jelzésen picit délre tartunk, az útelágazásig Tusnádfalu felé. Itt a Mitács pusztáján röviden megszusszanunk és a hely földrajzi tudnivalóit ismertettem (1250 m / 12,00 h).

Utunk további része lefele vezetett. A kék pont turistajelzés Tusnádfalu irányába elég hiányos, de jól lehetett követni. Bizonytalanabb helyeken a megviselt térkép is előkerült. Visszaérve az erdő védelmébe, ismét kellemes időben volt részünk. A havazás jóformán megszűnt, sőt a Nap is kezdett kikandikálni a felhők közül. Erdőkitermelő utat követtünk több mint 10 km-en keresztül be Tusnádfaluig. Az idő annyira megenyhült, hogy már kisebb sarat is kellett kerüljünk. A település előtt jól be lehetett látni az alcsíki medencét és a környező hegyeket, amelyek tetején még a köd uralkodott. Tusnádfaluban tettünk pontot a túra végére egy vegyesbolt udvarában (600 m / 14,30 h).

Köszönettel tartozom mindannyiatoknak, hogy elkísértetek a hegy átkelésén. Több alkalommal kell visszatérjünk erre a csodálatos vidékre, hiszen rengeteg és izgalmas túraösvényeket rejt magában a Hargita-hegység déli része.

Fotók itt

 

2021. február 22., hétfő

Kisbakancsos téli hétvége a Mălăești menedékháznál, feb 20-21

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya keretén belül működő Kisbakancs csoportjának történelmében, első alkalommal szerveztünk igazi téli túrát magashegyre. A tizedik évfolyamunk 71. kirándulása zajlott le a hétvégén – 2021 február 20-21 között – a Mălăești-menedékház környékén. Összesen 93-an vettünk részt, amelyből 38 gyerek volt.

Autókkal közelítettük meg a Glăjerie-völgy erdőkitermelő utat, majd annak a lehető legvégétől indult a gyaloglásunk a menedékház irányába. Enyhén havazott, borús időjárásban volt részünk, de hangulatunkat ez egyáltalán nem tudta beárnyékolni. Lassan mentünk felfele, hiszen a gyerekek a túrázás mellett egyebekkel is voltak elfoglalva, mint a hóban való játszás, csúszkálás, nevek-szívecskék hóba való rajzolása. Nagyon érdekes és különleges volt egy kis fenyő hóval megrakott tetejére mosolygós arcot varázsolt valaki. Ilyen körülmények között haladtunk egyre fennebb, gyorsan eltelt az a négy és fél óra sétálás a menedékházig. Odafent 1720 méteren olyan köd volt, hogy vágni lehetett. Akkor vettük észre a menedékházat, amikor melléje értünk.

Habár a résztvevők szobák szerinti elhelyezésével készültem, ott kiderült, hogy mégsem úgy lesz ahogyan megálmodtuk. A kiszolgáló hölgy kezembe nyomott egy más listát és jóformán újra kellett szervezni az elszállásolást, amely nem kis fejtörést okozott a tumultusban. Aztán a menedékházassal való beszélgetés következtében egyből minden probléma megoldódott és végre sikerült mindenkit valahová elhelyezni.

Késő délutánra csak a mi csapatunk maradtunk a házban és a környékén. A sűrű köd ellenére is sötétedésig kint töltöttük időnket – természetesen a házhoz közel. Kisebb-nagyobb szánkópályák alakultak ki, hely volt bőven. Volt aki egyszerűen csak beszélgetésbe egyveledett barátaikkal, más túratársakkal. Sötétedésre mindenki bevonult, folyt az élet az ebédlőben. Két emléklapot adtam át a menedékházasnak, egyik 5 évvel ezelőtt készült nyáron ugyanezen helyen, a másik épp a múlt hónapi Dihám menedékháznál készült csoportképünket.

Másnap reggel egyszerűen másvilág fogadott, amelyre ugyan számítottunk is. Gyönyörűen csillogott-villogott az egész Mălăești-katlan. Ámulatba ejtő kilátás volt főleg azok számára, akik soha nem voltak ezen a helyen. Akinek volt kedve, reggeli után túráztunk a glaciális völgy második teraszáig. Innen jól meg lehetett figyelni a nagy kéményt amelyen keresztül az Omul csúcsra juthatunk. Gyönyörűen mutatta magát a Mălăești nagy tornya, illetve a Bucșoiu nyugati oldala. Fantasztikus élmény volt gyereknek és felnőttnek egyaránt ide feljönni, még nekem is aki már nagyon sokszor jártam e vidéken.

Visszatérve a menedékházhoz, lassan jött a leköltözés ideje. Délidőben mindenki kijött a menedékház elé, készültünk a lefele való indulásra. A Nap magasan járt az égen, ennek a sugarait előszeretettel kihasználtuk. Indulás előtt csoportképet sikerült készíteni, elbúcsúztunk Ion Adămuță menedékházastól és elindultunk lefele. Már az indulásnál én is búcsút vettem a csapat nagy részétől, mivel maradtam hátvédnek. Azon gyerekek akik popsi-tepsit hoztak magukkal, jófomán csúszva tették meg a lefele utat az autókig. A nyomok bizonyították az ereszkedés típusát. Szerencsésen megérkeztünk az autóinkhoz és pontot tettünk ennek a magashegyi hétvégének.

Köszönöm mindenkinek ezt a különleges hétvégét! Elnézést a szállásnál való elhelyezésnél, szerencsére megoldódott rövid időn belül. Örvendek, hogy együtt lehettünk, nagyon jól éreztem magamat Veletek!

Fotók  itt

 

2021. február 15., hétfő

Klasszikus Nagykőhavas, feb 14

Csodálatos téli tájképet festett számunkra a Nagykőhavas e napon, 2021 február 14-én vasárnap. Noha napsütésben nem volt részünk és odafent kilátásban sem gyönyörködhettünk, a hóval megrakott fenyők és sziklák kárpótolták a látnivalókat. 17-en indultunk a Malomdomboktól a családi úton felfele (600 m / 9,00 h).

A jólismert széles ösvény teljes mértékben ki volt taposva, könnyedén haladtunk a menedékház irányába. Nem volt szükség sietségre, laza menésritmust diktáltunk. Tettünk egy kis kitérőt a Medveszakadék tetejére, ahonnan be lehetett látni a közeli hegy havas tájait. A csúcs felhőben volt, nem engedett rálátást a természet. A felhős időjárásnak az előnye, hogy nincs nagy hideg, ahogyan az előző napon tapasztaltuk egy másik kirándulás alkalmával. A szél sem zavart bennünket, még a kopár részeken sem. Egyre fennebb haladva, nőtt a hó vastagsága is.

Felértünk a menedékházhoz épp idejében (1630 m / 12,15 – 12,45 h). A jelenlegi helyzet miatt nem lehet bemenni a házba, így a tornácon fogyasztottuk el ennivalónkat, jól beöltözve. Lehetett meleg fuszulykafőzeléket, teát, forralt bort vásárolni. György Sándor barátunk születésnapját is megünnepeltük ez alkalommal, igen jó hangulat kerekedett a mínusz tizenvalahány fokban. A hegyi hideg azonban lassan de biztosan megtette a hatását és mihamarabbi indulásra késztetett.

Folytattuk utunkat a csúcs irányába. Egyre mélyebb hóban haladtunk, szerencsére itt is voltak nyomok törve, tehát gond nélkül emeltük lábainkat egyik lépésről a másikra. A meredek sziklás kapszkodó enyhén jegesnek bizonyult, így előszereltük a hágóvasakat vagy éppen a macskakörmöket. A csúcs előtti útkereszteződésnél úgy döntöttem, hogy nem érdemes megtenni a kitérőt, hiszen semmit nem lehetett látni. Ezért itt elkészítettük a csoportképet és indultunk lefele a Tamina irányába (1830 m / 13,30 h).

Leérve az esztenához, a felhőplafon alá kerültünk, most már kilátásban is volt részünk. Az előző napok szeles időjárása jóformán az egész havat elvitte a hegység déli oldaláról. Jeges fűcsomók között ereszkedtünk egyre lennebb. Beérve az erdőbe megszabadultunk néhány vastagabb öltözettől. Az ereszkedés nagyon könnyen ment a Tamina-vízesés tetejéig, noha egy rövid szakaszon egy megfagyott patak vízjeget képezett. A vízeséshez csak néhányan ereszkedtünk be, a csapat többi tagja addig elindult lefele, hogy ne hűljenek ki végtagjaik amíg mi a sziklaszorost járjuk.

Vízhatlan bakancs és hágóvas szükséges a Tamina bejárásához. A három létrát teljesen jég fedte, de végig tudtunk menni rajtuk. Egy helyen muszáj belegázolni a vízbe is, mivel egy falétra nagyon tönkre ment és nem biztosítja a víz fölötti átjutást. A jó téli bakancsoknak köszönhetően nem áztunk el és sikeresen végigjártuk a keskeny sziklaszorost.

A többiek után elindultunk lefelé és pontosan a Brassó-Predeál műút szélén értük utól őket. Még egy rövid aszfaltos gyaloglás következett a Felső tömösi vasútállomásig (700 m / 17,50 h).

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt és a szuper társaságot! Örvendek az új túratársaknak, főleg azért is, mert érdeklődnek a további kirándulásaink iránt. Csodálatosak voltatok, mint mindig!

Fotók itt

2021. február 13., szombat

Fergettyű- és Ordító várak (Alsó Háromszék), feb 13

Az elmúlt napok nem normális meleg időjárását, hirtelen lehűlés követte. Ami februárban nem is meglepő. 2021 február 13-án szombaton reggel 15 személy gyűlt össze a Sugás-áruház előtti parkolóban. Onnan autókkal mentünk Egerpatak irányába, a rétyi Nyíren keresztül. Egy kis becsúszásos incidens történt épp a túravezetőnk – Jártó Gábor – autójával, de szerencsére egy egerpataki malom tulajdonosa traktorával megoldotta a problémát. A falut elhagytuk és a mezőben hagytuk a járgányokat egy mezei út szélén.

Az idő szépnek bizonyult, hiszen a Nap is kikandikált a felhők között, Igaz, a napsugaraknak jóformán semmi ereje nem volt, hiszen ezen a napon a szél különösképpen főszereplőt játszott a túránk során. Indulásunk előtt túravezetőnk röviden köszöntötte a társaságot. Sokat nem lehetett szaporítani a szót, az erős szél és hideg miatt. Én személy szerint örvendtem, hogy találkozhattam rég nem látott barátaimmal, akikkel régebben gyakran túráztunk együtt.

A Fergettyű-vár dombjára mentünk ki először. A csupasz terepen vígan süvített a csontig hatoló hideg szél. A -12 fokos hőmérsékletet ennek köszönhetően jóval kevesebbnek érezhettük. Ezen a túrán jól el lehetett bírni a vastag polárt plusz a pihekabátot. Fejünkre polármaszkot, sapkát, csuklyát tettünk, így vígan túrázhattunk ezekben a kondíciókban. A Fergettyű-vár tetejéről elég szép kilátás nyílt főleg a Bodzai-hegység irányába. Ezen kívül a környék közelebb falvai is látszottak: Nagyborosnyó, Bita, Egerpatak, Sepsimogyorós. Túravezetőnk igyekezett elmesélni a vár történetét, már amennyire a fagyos szél engedte.

Leereszkedtünk a dombról és újabb emelkedő következett, az Ordító-vár felé. A szél erejét itt éreztük a legjobban, szerencsénkre hátból fújt. Így segített is nekünk az előrehaladásban. A vár halmának tetejéről az erdő felé vettük az irányt. Ez a rövid szakasz bizonyult a legkegyetlenebbnek, mivel irányt változtatva, pontosan szembe kaptuk a szelet. A csereerdőben lecsillapodtak a kedélyek, és megszabadulhattunk néhány ruhadarabtól is. Egy kis emelkedő után rövid időre megálltunk pihenni és néhány falatot megenni. Hosszabb pihenőről nem is lehetett szó, igaz a társaság sem volt fáradt.

A Szeredőponk felé tartó gerincen álltunk, innen lefele folytattuk utunkat. Az erdőben végig védve voltunk az erős széltől, így jóval kényelmesebben haladhattunk. Az autókhoz való visszatérés azonban ismét nyílt terepen történő túrázást vett igénybe, itt ismét tapasztaltuk a fagyos szél erejét. Szerencsésen és problémák nélkül érkeztünk vissza a kiindulópontunkhoz 9 km gyaloglás után.

A túra végeztével megköszöntük Jártó Gábor szervezőnek a lehetőséget. Bármilyen időjárásban öröm vele menni, hiszen helytörténeti tudásával el tudja bűvölni a turistaközönséget. Köszönjük Gabi ezt a szép napot!

Fotók itt

2021. február 7., vasárnap

Farsangi kirándulás a Nagy Murgó körül, feb 7

Nagyon kellemes, február elejét meghazudtoló időjárás fogadott 2021 február 7-én vasárnap Uzonkafürdőn. Inkább március közepére képzelhettük magunkat a kirándulás során, mármint a hőmérsékletet illeti. Hónak nyoma sem volt...na jó a Nagy Murgó északi oldalán nagy szerencsével még fel lehetett fedezni egy-egy tenyérnyi foltot, de csak ennyit. Jöttünk a telet eltemetni, de úgy látszik „vakációra” ment, azért még reménykedünk, hogy tájainkra visszatér, ha még egy kis időre is.

Színes társaság gyűlt össze az uzonkafürdői borvíz mellett. Közel 60-an vettünk részt a túrán Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Brassóból és Sepsiszentgyörgyről. A felnőttek között szép számban jelentek meg gyerekek is. Az álarcok felhozatala azonban nem volt annyira jelen a társaság körében, lehetséges az emberek megunták a maszkos világot amelyben naponta élünk.

Gajdó Éva túravezető köszöntője után indultunk is a településről a Nagy Murgó északi oldalán felfele. Majd a hegy kerülő útján kényelmesen elsétáltunk annak a déli oldalára, ahol időnk nagy részét eltöltöttük. A csapat nagy része kimászott a Nagy Murgóra, néhányan akik maradtunk, a tüzet tartottuk életben, illetve a gyerekek feltalálták magukat ezen a szép domboldalon. Eleinte még sütött a Nap, majd egy vékony felhőréteg takarta el, ennek eredményeképpen a tűzhöz közelebb kerültünk.

A társaság visszatérése után nekiálltunk a Tél eltemetésének rituáléjának. Voltak ott sirató asszonyok, vidám gyerekek akik tartották a szalmából igényesen készült Eleket. Megtörtént a Tél elűzése, majd néhány nóta eléneklése után eloltottuk a tüzet a közelben levő vakondtúrások földjével. Visszaindultunk Uzonkafürdőre, ezentúl a hegy nyugati oldalán.

A kellemes és jókedélyű kirándulás után, hivatalosak voltunk egy sötétpataki panzióhoz, ahol kemencében sült darázsfészkek vártak ránk. Ez mellé járt kávé, bodzatea, borvíz, sör vagy forralt bor. Mindenki annyit ehetett amennyi beléje fért, még haza is vittünk belőle.

Itt a panzió udvarán vettünk búcsút a társaságtól és késő délután elindultunk hazafele. Köszönjük Gajdó Évának a szervezést és a csodálatos kirándulást. Köszönjük a vidám társaság részvételét, az együttlétet, a jó hangulatot. Máskor is hasonló körülmények között találkozzunk!

Fotók itt

2021. január 31., vasárnap

Szánkós Kisbakancs-túra a Dihám menedékházhoz, jan 30

Az idei év első kirándulását szánkózással kötöttük össze. A Bucsecs-hegység északi részén levő lábánál, a Dihám menedékháznál töltöttük el időnket. 2021 január 30-án szombaton összesen 109-en gyűltünk össze a Csurgóknál (La Șipote) elnevezésű helyen, ebből 48 gyerek volt. Nagyon kellemes időjárás jellemezte az egész napot, túl hideg-, illetve túl meleg sem volt, pontosan ideális egy ilyen kaliberű kiránduláshoz.

Már az autók elhelyezése egy kis művészetet igényelt, hiszen a nagy hóban eléggé megcsappant a parkolóhelyek száma. Ezért többnyire az erdei út mellé tudtuk leállítani a járgányokat. Szerencsésen megérkezett mindenki, tehát indulhattunk túrázni a szánkókkal. Kisebb, nagyobb, fából, vasból, műanyagból....nagyon nagy volt a szánkók felhozatala a túrán. A piros pont jelzésen indultunk, nagy hóban. Az ösvény nem teljesen volt kitaposva, de a csapat elvonulása után már csúszóssá is vált. Nem volt könnyű a szánkókkal való túrázás, hiszen a vizes mély hóban nehezen lehetett húzni főleg felfelé. Kiértünk a Barcarozsnyoról felfele vezető útra, ahol pontosan előttünk egy hernyótalpas gépezet ment fel a menedékházhoz. Ez egy nagyon széles utat nyomott előttünk, így egy csapásra leegyszerűsödött az előrehaladásunk nehézségi fokozata. Ezen a széles, immár kitaposott erdei úton mentünk fel a menedékházig.

Még a déli harangszó előtt felértünk az 1350 méter magasan levő Dihám menedékházhoz. Megérkezésünk alkalmával még a Nap is kisütött és csodálatos tájkép varázsolódott elénk a Nagy Buksojról, a Sárkány gerincről és a Molnár-gerinc tűhegyes fogairól. Teljesen elfoglaltuk a menedékház előtti teret, birtokba vettük az elkövetkező három és fél órára a tágas területet. Ez idő alatt többféle aktivitás is zajlott. Éspedig a szánkózás mellett volt hóvár készítés, hóember építés, hintázás és iglu építés. Az utóbbi nagyon különlegességnek számított, hiszen különleges tudást igényel. Ezekbe az aktivitásokba nemcsak a gyerekek vettek részt, hanem ugyanúgy a felnőttek is. A szánkók egy idő után remekül csúsztak a hosszú domboldalon, ahol egy vékonyka ösvényből szélessávú szánkópálya alakult ki. Gyerekek, felnőttek felhőtlenül szórakoztak. Bent a menedékházban nem alakult ki tolongás, hiszen szerre mentünk be oda, így hosszadalmas sorbanállással sem számolhattunk.

Visszaindulásunk előtt csoportképet készítettünk, hátunk mögött a Nagy Buksoj hatalmas tömbjével. Lefele való utunk sokkal gyorsabban ment a szánkóknak köszönhetően. Most már a jól kitaposott úton sebesen csúsztunk lefelé. Vizesen, elfáradva, de boldogan érkeztünk vissza az autóinkhoz, ahová késő délutánra értünk.

Köszönöm a bátor szánkós csapatnak a részvételt, nagyon szuper napot zárhattunk együtt, teli élményekkel, kalandokkal, mosolygós arcokkal.

Fotók itt

2021. január 23., szombat

Kék körút kirándulás, jan 23

29-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi stadion előtt, 2021 január 23-án délelőtt 9 órakor. Dukrét Lajos bácsi hagyományos kirándulására készültünk, amelyet igazi jó szívvel és kitartással szervez mindjárt 30 éve, egyesületünk égisze alatt. A Vadász utcán indultunk ki a városból, majd a milleniumi erdőben az Örkő-nyaka felé vettük az utunkat. Kiérve a kőbánya élére, szép kilátás nyílt a Bodoki havasokra és a Baróti hegységre, illetve egész északon a Nagy Csomád tömbjére. Alattunk a város északi részét még vékony ködfátyol borította, mintha most ebben a kései órában ébredezett volna.

Továbbálltunk és a kék pont turistajelzést követtük. Különben innen kapta elnevezését a kirándulás, hiszen körút formájában az előbb említett jelzésen járjuk a városunk környékének erdejét. Lassú iramban haladtunk, volt időnk bámészkodni a havas tájban és a velünk tartó néhány gyerek is nagyon jól tudták tartani a lépést. Végigmentünk a Bíróné pusztán, majd egy olyan szakaszon haladtunk, ahol nemrég még erdő volt. Idővel ismét erdővel borított terület lesz, de erre jó sokat várnunk kell. Egy meredek ereszkedő eredményeképpen a Honvéd kútnál pihentünk meg és picit falatoztunk.

A Kölcze-puszta irányába indultunk a pihenésünket követően. Átmentünk a Csiklon patakon és egy gyönyörű erdőben folytattuk utunkat. Megálltunk a Tetves kútnál vizet kóstolni. Eközben szarvas- és őznyomokat figyelhettünk meg, de a figyelmesebbek medvenyomot is tanulmányozhattak. Rövid és kényelmes útszakasz után elérjük a Kölcze pusztán található útkereszteződést, ahol egy nagyobb pihenőt iktattunk be. A gyerekek félrevonultak játszani, hóembereket építeni. A társaság többi része előszedte az alamizsnáját és a készülő tűz körül majszolgatta azt. A hó alól kiszedett fa elég lassan gyulladt be, de a végére nagyon jó szén sikeredett. Mindenki megsüthette az otthonról hozott finomságait és még a forralt bornak is maradt helye. Az utóbbit Lajos bácsi igen nagy szakszerűséggel végezi.

Mindenki nagyon jól érezte magát, de eljött az indulás ideje. A Papp kútja árok szélén ereszkedtünk be Régi Szemerjára. A forrás környékén még találkoztunk egy jóbarátunkkal, így a végére 30-ra bővült a csapatunk. A Szemerja-patak mellett sétálva értük el a várost, ahol elbúcsúztunk egymástól, egy kellemes és jóhangulatú kirándulást követően.

Köszönjük szépen Lajos bácsinak ilyen sok időn keresztül a fáradhatatlan túraszervezést és köszönet a jókedvű társaságnak, hiszen mindig egy öröm Veletek lenni.

Fotók itt