2021. május 3., hétfő

Medvehagymaízű Kisbakancs-túra, máj 1

Kisbakancs-túrák 10. éves szakaszában rekordrészvételű csapattal kirándultunk 2021 május 1-én a Predeál környéki hegységekbe. Összesen 251-en jelentünk meg a “ Csorgók” elnevezésű helyen, ebből 115 gyerek volt. A nap első felét borongós idő jellemezte, néhány csepp áldás is került a csapatunkra, de délután kisütött a Nap, bőven ontva ránk meleg sugarait.

Széles erdei úton indultunk felfele, hatalmas csapatként a medvehagymalelőhely felé. Az óriási számú résztvevőkkel lassan, de folyamatosan meneteltünk előre. Nagyjából 1 km-es sor alakulhatott ki a legelől haladó és a sort záró személyek között. Menetközben volt amit bámulni, hiszen rengeteg krókuszok között haladtunk, továbbá gyönyörűen mutatta magát a Nagy Buksoj csúcsa, és a Molnár-gerinc fogazott éle. Hamarosan a hó is megjelent, habár az utunkon nem kellett beletaposnunk.

A Baiului nyeregben mindenkit bevártunk, reggeliztünk és összegyűjtöttük a csapat nagyrészét, hiszen különleges eseményre került sor. Fekete Ábel 9. éves szülinapját ünnepelte, ezért megilletődve hallgatta a “Boldog születésnapot” c. dalt a köréje összegyűlt túratársaitól, barátaitól. Köszönetképpen édességgel kínálta meg a jelenlevőket.

Mindezekután bementünk a közeli erdőbe, medvehagyma után kutatni. Mivel a tél eléggé későre tervezte “elutazását”, ezért csak kis mennyiségben találtunk a finom zöld növényből. Szerencsére épp annyi volt, hogy kóstolónak lehetett szedni. De ezzel is megelégedtünk.

A medvehagyma után visszatértünk a nyeregbe és folytattuk utunkat a közelben levő Dihám menedékházhoz. A hó olvadása miatt helyenként sáros volt az út, amely mellett akár méteres hótorlaszok is voltak. A menedékházhoz való érkezés előtt vizes hóban csúszkáltunk lefele, a gyerekek tetőtől-talpig csuromvizesek lettek. A menedékházhoz érve enyhén csepegett az eső, de hamarosan elállt és kisütött a Nap, mindenki nagy örömére.

Több mint egy órai szünetet tartottunk, ezalatt a gyerekek kihasználták a menedékház udvarán még található havat, illetve a kis hinta sem állt haszontalan az ittlétünk alatt. A felnőttek kihasználták a jó időt, napfürdőt vettek, vagy épp társalogtak – akár barátságot kötöttek – más túratársakkal.

Délután elindultunk lefele a jólismert úton. Energiával – na meg a Nap sugaraitól feltöltődve, nagyon gyorsan haladtunk lefele. A hosszú tisztást teljesen elfoglalta a csapatunk, felemelő érzés látni ennyi felnőttet, gyereket és tudni, hogy mindannyian együtt vagyunk. Az útszakasz utolsó része az erdőben sáros volt, sőt egy patakon is át kellett gázolnunk, a partján bokáig érő sárban. Na de ezt az akadályt főleg a gyerekek inkább szórakozásnak vették. Szerencsésen mindannyian visszatértünk az autóinkhoz és búcsúzás után szerre indultunk hazafelé.

Ebben a hatalmas csapatban minden korosztály kivette a részét. A két legkisebb résztvevő, a 4-4 hónapos Anna meg Regő és egy másik 6 hónapos baba (elnézést nem jegyeztem meg a nevét) csodálatosan bírták a túrát. Köszönettel tartozom a hátvédeknek akik nélkül ezt a kirándulást nem lehetett volna megtartani: Csia Kinga és Csia Kata, Kovács Gábor, Regman Dávid. Az utóbbinak szintén köszönöm, hogy megmutatta a medvehagymalelő helyet, számunkra bővítve ezáltal a hasonló területek sokaságát. És köszönöm mindannyiatoknak a részvételt, az érdeklődést a kirándulásaink iránt, fejlesztve ezáltal a társasági élményeket amely nagyon hiányzik a jelenlegi időkben. Csodálatosak vagytok!

Fotók itt


2021. március 28., vasárnap

Túra a Bodzai (Keresztvári) Piliskére, márc 27

Mester Nagy Ildikó immár hagyományos kirándulásán vettünk részt 2021 március 27-én szombaton. Több éve ugyanebben az időszakban szerveződik e sajátos módszerrel vezetett túra, tehát ebben az esetben lehet beszélni hagyományról. Az utóbbi napok borús, havazós időjárása erre a hétvégére helyrejött és kellemes hőmérsékletet, illetve vakító napsugarakat küldött ránk, kirándulókra. Brassóból, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről 51-en jártuk végig az úgynevezett számlálókaput a túra kezdetén, a Nyéni hágón (800 m / 8,45 h). A túravezető megtartotta köszöntőbeszédét, illetve történelmi adatokkal is szolgált. Majd a kötelező tornagyakorlatok után indultunk is útnak.

Már itt a hágón láttuk, hogy esélyünk sem lesz medvehagymát szedegetni, ahogyan tettük ezt az előző években. Vastag hótakaró borította a tájat, emiatt az aljnövényzet téli álmát alussza jelenleg. Egy eltakarított makadám utat követtünk rövid szakaszon, majd következett a hóban való taposás. Nyugodt iramban haladtunk, közben megálltunk és csodáltuk a napsütötte tájat. Előttünk a Piliske magasodott, aztán délre a Csukást és a Tatárhavast vettük szemügyre. Délkeletre a Szilon-havas zárta a tájképet.

Folyamatosan haladtunk előre, egy hosszabb pihenő alkalmával lábon állva gyorsan megreggeliztünk. Közben egy-egy hómentes napsütötte „szigeten” kakasmandikót fényképeztünk. Beérünk a Piliske alá és megkezdődött a komolyabb emelkedő. Rövid szakaszon nagyon meredek kaptatót küzdtünk le, de ennek köszönhetően rövid időn belül felértünk a gerincre. Innen már pár perc válsztott el a csúcstól, ahová mindannyian szerencsésen megérkeztünk (1222 m / 13,30 – 14,45 h). A még kopasz fák között jól behatolt az erős napfény, emiatt kényelmesen töltöttük az ebédszünetünket. Természetesen ott volt a tűz is, ahol megsüthettük az otthonról hozott finomságainkat. Közben a túravezető felolvasta a Piliske legendáját, majd egy 1942-ből származó térképet vett elő, amelyet tanulmányozhattunk.

Vidám időtöltés után indultunk lefele Dobollóra, a kolostor irányába. Ha felfele „csak” térdig érő havat kellett törni, lefele még nagyobbat találtunk. Ennek ellenére nagyon jól haladtunk, a csapat bírta a keskeny ösvényben való egyensúlyozást. Egyre lennebb érve csökkent a hó vastagsága, majd a kolostor alatt a falu szélén teljesen eltűnt a tűző Nap hatására. Ennek eredményképp számos patakocska folyt a műút felé az árokba. Szerencsére a sarat megúsztuk, de amúgy is a falu széli patakokban lett volna bakancsmosó lehetőség bőven. Vidican Ildikó házához érkeztünk le mindannyian, ahonnan mi sofőrök két autóval visszamentünk a Nyéni hágóra a saját autóink után. Addig a többiek élvezték a Nap utolsó sugarait a kertes ház udvarán, forralt bort vagy sört szürcsölgetve (600 m / 17,00 – 18,00 h). A járgányokkal visszatérve a túravezető megköszönte mindenkinek a csodálatos napot és elindultunk hazafelé.

Köszönjük mi is Mester Nagy Ildikónak a túralehetőséget és a vidám társaságnak a feledhetetlen élményeket!

Fotók itt

2021. március 21., vasárnap

Vár-túra a Nagy Csomádban, tavasz első napján, márc 21

Igen nagy népszerűségnek örvendő kirándulás szerveződött Jártó Gábor vezényletével a Nagy Csomádban. Egyesületünk idei vár-túra sorozatának harmadik állomása a tusnádi Vár-tető volt. Csípős hideg reggelen érkeztünk meg Tusnádfürdőre, a vasútállomás elé (700 m / 8,15 h). Itt gyülekezett a 41 főt számláló társaság Barcaságból, Háromszékről és Csíkszékről. Ugyanakkor jelen volt a szegedi barátunk is, aki már régóta egyesületünk tagja, ezért már Őt is háromszékinek illetjük.

Gyönyörűszép időben volt részünk egész kirándulásunk alatt. Igaz a tavasz első napja inkább egy február eleji időszakhoz hasonlított, hiszen az utóbbi napok havazása jelentős mennyiséggel gazdagította a térséget, ennek eredményeképp a túra során térdig érő hóban gyalogoltunk. Kék sáv jelzést követtük a városon keresztül, majd annak végében a túravezetőnk köszöntött bennünket és közölte a túratervet a tisztelt társaságnak. Túránk erdőben folytatódott egy nem túl meredek, de hosszan tartó emelkedőn. Lassan, de kitartóan haladtunk felfele a magas, hóval rakott fenyőfák között. Felfele tartó utunk egyre lankásabbá válik, majd balra kanyarodunk a Vár-tető irányába. Ez számunkra egy kis kitérőt jelentett az útvonalunk során, de ez volt a mai nap célja. Fent a csúcson túravezetőnk röviden a saját szokásos humorával „belecsöppentett” a hely történetébe (1080 m / 11,00 h), majd egy körsétára indultunk a várban. A nagy hó jelenleg ellepte az amúgy is csekély maradványokat, így maradtunk az élménnyel és a tudattal, hogy egy legendás helyen jártunk. A kilátóhelyek sem nyújtottak széles panorámát, mivel az előtte levő fák időközben megnőttek és egyre jobban elzárják a turista elől Alcsík medencéjét és a Csíki havasokat.

Bezárjuk a kis körutunkat a várban, visszaérünk a kék sáv jelzésre és folytatjuk utunkat a Nagy Csomád csúcsa alatt hosszan. Egy erdőkitermelő útszerűséget követünk nagyon lazán, enyhe emelkedővel. Több helyen megállunk, pihenünk, szívjuk a friss oxigéndús levegőt. A Nap magasan járt immár az égen, egyre jobban megolvasztva a fákon roskadozó havat. Nagyon sok alkalommal kisebb-nagyobb hózáport figyelhettünk meg, ahogyan csillogóan ereszkedtek alá a fenyőfák ágairól. Noha gyönyörű látványt képezett ez a jelenség, egyáltalán nem volt kellemes amikor épp a fejünk fölött a nyakunkba porozott. Na de jó turista módra, vidáman értékeltük ezt a felfrissülést.

Keresztezzük a piros kereszttel jelzett utat, amely Tusnádfürdőt köti össze a Szent Anna tóval (1170 m / 13,15 – 13,45 h). A kráter szélén állunk, a nyeregben. Egy keskeny, de hosszú tisztáson mindannyian elfértünk pihenni és napozni. Épp jólesett a sok árnyékos útszakasz után. Lefele indulás előtt csoportképet is készítünk.

Lefele értelemszerűen megnőtt a haladási sebességünk. A jelzett út szerpentineken vezetett le az üdülővároskába. A délutáni egyre erősebb napsütés jól megolvasztotta a havat, ezáltal is jelezve, hogy beléptünk a tavaszba. Mindannyian szerencsésen beérkeztünk Tusnádfürdőre és elbúcsúztunk egymástól (700 m / 15,30 h). A vonattal utazóknak bőven volt idejük még egy napfürdőre a borvízforrások szomszédságában.

Köszönjük Jártó Gábor túravezetőnek ezt a szép napot és a társaságnak, hogy együtt lehettünk.

Fotók itt

2021. március 15., hétfő

Tavaszindító kisbakancs-túra Bodos környékén, márc 14

2021 március közepe igen hűvös időjárással köszöntött be Székelyföld eme szegletébe. Az elmúlt hét hideg és csapadékos volt és az elkövetkező hét előrejelzése inkább a télihez hasonlítható, nem a tavasz kezdetéhez. De március 14-e vasárnap mintha egy felszusszanással is, de jelezte a természet, hogy mégis közeledik a tavasz. Ezen a napon csodálatosan kellemes időben volt részünk, tökéletes egy napos kiránduláshoz. A szép időnek meg is lett az eredménye, hiszen pontosan 200 személy vett részt a túrán, amelyből 92 gyerek volt.

Reggel fél 10-kor volt a gyülekező az egykori bodosi bányánál, a romos épületeknél. Köszönöm a társaságnak, hogy pontosan érkeztetek, így idejében el is tudtunk indulni, mielőtt ismertettem a túra vázlatát. Az elhagyott bányák mellett, egy kissé bozótos ösvényen sétáltunk fel a Várbükk mellé. Itt a tisztáson őzikéket figyelhettünk meg ahogyan szökdécseltek a végtelen mezőn. Innen egy kis kitérőt tettünk a Tiborcz várához, majd visszajöttünk az erdőből a tisztásra, ahol felolvastam az egykori vár legendáját. Ugyanakkor az érdeklődőknek bemutattam a Dél Hargita gerincének csúcsait és a Nagy Csomád tömbjét.

Háromnegyed órai pihenő után folytattuk utunkat a bányató felé. Enyhe ereszkedőben volt részünk a víztükörig. Az útvonal során balra alattunk előbukkant Bodos kis települése, illetve a fölötte levő Csere-tető. Rövid pihenő után magunk mögött hagytuk a tavat, követtük az erdő szélét immár felfele. Egy keskeny erdősávot átvágva mellékgerincre érünk, a Csere-tető nyakához. Bevárva a csapatot, ismét erdős szakasz következett, majd a Csere tetőt követően leereszkedtünk Bodos határába. Itt nem mentünk be a faluba, hanem a Kelemen-vára felé tartottunk a szántóföldek szomszédságában. Mindvégig előttünk volt a Dél Hargita gerince, de most a Hargita központi részére is kilátásunk nyílott. Hosszadalmasabb pihenőt tartottunk a Kelemen várának dombja oldalában. Ebéd közben, majd utána a gyerekek különböző játékokkal vezették le energiájukat.

Pihenő után leereszkedtünk a völgybe, majd az aszfaltos úton bementünk a faluba a református templomhoz. Itt várt ránk a fiatal lekész, aki rövid beszédet tartott a falu-, illetve a templom történetéről. A kis, de annál gyönyörűbb és meghittebb templom meglátogatása után, megkóstoltuk a híres bodosi mézeskalácsot és jónéhányat vásároltunk is a szebbnél szebb figurákból.

Mindezekután elhagytuk a települést és egy szántóföld szélén hamarosan az autóinkhoz visszatértünk, közel 15 km élménydús kirándulás után, késő délután.

Köszönöm a bodosi lelkipásztornak a bemutatót, a mézeskalácskészítő hölgynek a sok finomságot. Hatalmas köszönet Smazenka Andrásnak, aki vállalta a hátvéd szerepet. És természetesen mindenkinek köszönöm, hogy eljött a kirándulásra és együtt lehettünk. A nap hőse egy picinyke kisgyerek volt, aki kissé megficamította a lábát, de az Oreo-s keksz segítségével mégis a saját lábán gyalogolta végig a túrát, illetve a kolozsvári kislány aki szavallatával köszönte meg a kiránduláson való részvételt.

Fotók itt


2021. március 8., hétfő

Dél Hargita átkelése: Kisbacon - Tusnád, márc 6

A lassan elköszönő tél még ezen a márciusi szombaton igazán megmutatta magát. 2021 március 6-án 15-en érkeztünk a Kisbacon utáni letérőhöz, Bodvaj irányába (600 m / 6,50 h). A MorningStar Tours mikrobuszaival utaztunk kora reggel Sepsiszentgyörgyről. Ahogyan megkezdődött gyalogos túránk, egyből nekikezdett havazni. Percek alatt a sűrű havazás ellepte a keskeny aszfaltos utat Bodvaj felé. Megállás nélkül, nagyon jó iramban haladtunk végig a 8 km-es úton. Mire a vashámorhoz értünk, mintha enyhült volna a hóhullás. A helyszínen további 5 túratárssal gazdagodott csapatunk, tehát 20 személyre gyarapodtunk (850 m / 8,50 – 9,30 h).

Bő félórás pihenő alatt megpihentünk, ettünk egy lefödés alatt. Továbbindulásunk előtt csoportképet készítettünk a vashámor előtt és megfogadtuk, hogy még visszatérünk erre a történelemben gazdag helyre, amikor csak szigorúan ezt a vidéket fogjuk átfésülni.

Folytattuk utunkat a Fenyő-patak völgyében, majd a Kisfenyő patakát követtük jobbra. A Piliske erdei úton szintén jobbra tartottunk, de csak rövid ideig. Kb. 500 méter után elhagyjuk az erdei utat és balra tartunk direkt fel a Mitácsnak. A Gyöngyerdő szélében egyre jobban nyerjük a szintkülönbséget, habár az útszakasz egy része sem volt megerőltető. Kiérünk az erdőből a Rakottyás erdészház szomszédságában. Az erdő védelméből kikerülve egyből szeles időt kaptunk, amely gyors gyaloglásra késztetett. Elérjük a Hargita-hegység főgerincét, majd a kék sáv jelzésen picit délre tartunk, az útelágazásig Tusnádfalu felé. Itt a Mitács pusztáján röviden megszusszanunk és a hely földrajzi tudnivalóit ismertettem (1250 m / 12,00 h).

Utunk további része lefele vezetett. A kék pont turistajelzés Tusnádfalu irányába elég hiányos, de jól lehetett követni. Bizonytalanabb helyeken a megviselt térkép is előkerült. Visszaérve az erdő védelmébe, ismét kellemes időben volt részünk. A havazás jóformán megszűnt, sőt a Nap is kezdett kikandikálni a felhők közül. Erdőkitermelő utat követtünk több mint 10 km-en keresztül be Tusnádfaluig. Az idő annyira megenyhült, hogy már kisebb sarat is kellett kerüljünk. A település előtt jól be lehetett látni az alcsíki medencét és a környező hegyeket, amelyek tetején még a köd uralkodott. Tusnádfaluban tettünk pontot a túra végére egy vegyesbolt udvarában (600 m / 14,30 h).

Köszönettel tartozom mindannyiatoknak, hogy elkísértetek a hegy átkelésén. Több alkalommal kell visszatérjünk erre a csodálatos vidékre, hiszen rengeteg és izgalmas túraösvényeket rejt magában a Hargita-hegység déli része.

Fotók itt

 

2021. február 22., hétfő

Kisbakancsos téli hétvége a Mălăești menedékháznál, feb 20-21

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya keretén belül működő Kisbakancs csoportjának történelmében, első alkalommal szerveztünk igazi téli túrát magashegyre. A tizedik évfolyamunk 71. kirándulása zajlott le a hétvégén – 2021 február 20-21 között – a Mălăești-menedékház környékén. Összesen 93-an vettünk részt, amelyből 38 gyerek volt.

Autókkal közelítettük meg a Glăjerie-völgy erdőkitermelő utat, majd annak a lehető legvégétől indult a gyaloglásunk a menedékház irányába. Enyhén havazott, borús időjárásban volt részünk, de hangulatunkat ez egyáltalán nem tudta beárnyékolni. Lassan mentünk felfele, hiszen a gyerekek a túrázás mellett egyebekkel is voltak elfoglalva, mint a hóban való játszás, csúszkálás, nevek-szívecskék hóba való rajzolása. Nagyon érdekes és különleges volt egy kis fenyő hóval megrakott tetejére mosolygós arcot varázsolt valaki. Ilyen körülmények között haladtunk egyre fennebb, gyorsan eltelt az a négy és fél óra sétálás a menedékházig. Odafent 1720 méteren olyan köd volt, hogy vágni lehetett. Akkor vettük észre a menedékházat, amikor melléje értünk.

Habár a résztvevők szobák szerinti elhelyezésével készültem, ott kiderült, hogy mégsem úgy lesz ahogyan megálmodtuk. A kiszolgáló hölgy kezembe nyomott egy más listát és jóformán újra kellett szervezni az elszállásolást, amely nem kis fejtörést okozott a tumultusban. Aztán a menedékházassal való beszélgetés következtében egyből minden probléma megoldódott és végre sikerült mindenkit valahová elhelyezni.

Késő délutánra csak a mi csapatunk maradtunk a házban és a környékén. A sűrű köd ellenére is sötétedésig kint töltöttük időnket – természetesen a házhoz közel. Kisebb-nagyobb szánkópályák alakultak ki, hely volt bőven. Volt aki egyszerűen csak beszélgetésbe egyveledett barátaikkal, más túratársakkal. Sötétedésre mindenki bevonult, folyt az élet az ebédlőben. Két emléklapot adtam át a menedékházasnak, egyik 5 évvel ezelőtt készült nyáron ugyanezen helyen, a másik épp a múlt hónapi Dihám menedékháznál készült csoportképünket.

Másnap reggel egyszerűen másvilág fogadott, amelyre ugyan számítottunk is. Gyönyörűen csillogott-villogott az egész Mălăești-katlan. Ámulatba ejtő kilátás volt főleg azok számára, akik soha nem voltak ezen a helyen. Akinek volt kedve, reggeli után túráztunk a glaciális völgy második teraszáig. Innen jól meg lehetett figyelni a nagy kéményt amelyen keresztül az Omul csúcsra juthatunk. Gyönyörűen mutatta magát a Mălăești nagy tornya, illetve a Bucșoiu nyugati oldala. Fantasztikus élmény volt gyereknek és felnőttnek egyaránt ide feljönni, még nekem is aki már nagyon sokszor jártam e vidéken.

Visszatérve a menedékházhoz, lassan jött a leköltözés ideje. Délidőben mindenki kijött a menedékház elé, készültünk a lefele való indulásra. A Nap magasan járt az égen, ennek a sugarait előszeretettel kihasználtuk. Indulás előtt csoportképet sikerült készíteni, elbúcsúztunk Ion Adămuță menedékházastól és elindultunk lefele. Már az indulásnál én is búcsút vettem a csapat nagy részétől, mivel maradtam hátvédnek. Azon gyerekek akik popsi-tepsit hoztak magukkal, jófomán csúszva tették meg a lefele utat az autókig. A nyomok bizonyították az ereszkedés típusát. Szerencsésen megérkeztünk az autóinkhoz és pontot tettünk ennek a magashegyi hétvégének.

Köszönöm mindenkinek ezt a különleges hétvégét! Elnézést a szállásnál való elhelyezésnél, szerencsére megoldódott rövid időn belül. Örvendek, hogy együtt lehettünk, nagyon jól éreztem magamat Veletek!

Fotók  itt

 

2021. február 15., hétfő

Klasszikus Nagykőhavas, feb 14

Csodálatos téli tájképet festett számunkra a Nagykőhavas e napon, 2021 február 14-én vasárnap. Noha napsütésben nem volt részünk és odafent kilátásban sem gyönyörködhettünk, a hóval megrakott fenyők és sziklák kárpótolták a látnivalókat. 17-en indultunk a Malomdomboktól a családi úton felfele (600 m / 9,00 h).

A jólismert széles ösvény teljes mértékben ki volt taposva, könnyedén haladtunk a menedékház irányába. Nem volt szükség sietségre, laza menésritmust diktáltunk. Tettünk egy kis kitérőt a Medveszakadék tetejére, ahonnan be lehetett látni a közeli hegy havas tájait. A csúcs felhőben volt, nem engedett rálátást a természet. A felhős időjárásnak az előnye, hogy nincs nagy hideg, ahogyan az előző napon tapasztaltuk egy másik kirándulás alkalmával. A szél sem zavart bennünket, még a kopár részeken sem. Egyre fennebb haladva, nőtt a hó vastagsága is.

Felértünk a menedékházhoz épp idejében (1630 m / 12,15 – 12,45 h). A jelenlegi helyzet miatt nem lehet bemenni a házba, így a tornácon fogyasztottuk el ennivalónkat, jól beöltözve. Lehetett meleg fuszulykafőzeléket, teát, forralt bort vásárolni. György Sándor barátunk születésnapját is megünnepeltük ez alkalommal, igen jó hangulat kerekedett a mínusz tizenvalahány fokban. A hegyi hideg azonban lassan de biztosan megtette a hatását és mihamarabbi indulásra késztetett.

Folytattuk utunkat a csúcs irányába. Egyre mélyebb hóban haladtunk, szerencsére itt is voltak nyomok törve, tehát gond nélkül emeltük lábainkat egyik lépésről a másikra. A meredek sziklás kapszkodó enyhén jegesnek bizonyult, így előszereltük a hágóvasakat vagy éppen a macskakörmöket. A csúcs előtti útkereszteződésnél úgy döntöttem, hogy nem érdemes megtenni a kitérőt, hiszen semmit nem lehetett látni. Ezért itt elkészítettük a csoportképet és indultunk lefele a Tamina irányába (1830 m / 13,30 h).

Leérve az esztenához, a felhőplafon alá kerültünk, most már kilátásban is volt részünk. Az előző napok szeles időjárása jóformán az egész havat elvitte a hegység déli oldaláról. Jeges fűcsomók között ereszkedtünk egyre lennebb. Beérve az erdőbe megszabadultunk néhány vastagabb öltözettől. Az ereszkedés nagyon könnyen ment a Tamina-vízesés tetejéig, noha egy rövid szakaszon egy megfagyott patak vízjeget képezett. A vízeséshez csak néhányan ereszkedtünk be, a csapat többi tagja addig elindult lefele, hogy ne hűljenek ki végtagjaik amíg mi a sziklaszorost járjuk.

Vízhatlan bakancs és hágóvas szükséges a Tamina bejárásához. A három létrát teljesen jég fedte, de végig tudtunk menni rajtuk. Egy helyen muszáj belegázolni a vízbe is, mivel egy falétra nagyon tönkre ment és nem biztosítja a víz fölötti átjutást. A jó téli bakancsoknak köszönhetően nem áztunk el és sikeresen végigjártuk a keskeny sziklaszorost.

A többiek után elindultunk lefelé és pontosan a Brassó-Predeál műút szélén értük utól őket. Még egy rövid aszfaltos gyaloglás következett a Felső tömösi vasútállomásig (700 m / 17,50 h).

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt és a szuper társaságot! Örvendek az új túratársaknak, főleg azért is, mert érdeklődnek a további kirándulásaink iránt. Csodálatosak voltatok, mint mindig!

Fotók itt