2021. július 11., vasárnap

Feredős kisbakancs-túra Bálványoson, júl 11

Július eleje...vagy mindjárt közepe, nem hazudtolta meg magát időjárás szempontjából. Úgy gyalogtúrázni, mint fürödözni ideális napnak bizonyult 2021 július 11 vasárnap. Háromszék csodálatos szegletébe utaztunk, pontosabban Bálványosra, hogy itt töltsünk egy ideális kiránduló napot.

Reggel 9 órakor pontosan mindenki megérkezett autójával a kijelölt helyszínre, vagyis a Vár-panzió szomszédságába. Összesen 70 személy gyűlt össze, ebből 25 gyerek volt. Sokat nem teketóriáztunk, hanem indultunk a fürdő utcáján egyre jobban befelé a vár dombja alá. Végigmentünk a településen, majd az erdő szélén rövid pihenőt tartottunk, ahol mindenkit bevártunk. Kemény kaptató következett az egyre elbokrosodó erdőben, de ügyes természetjáróink bátran vették a kitűzött célt. Menés közben síppal, kürttel jelezték néhányan főleg a macinak, hogy kirándulócsapat közeleg. A vár előtti nyeregben ismét összezártuk a csapatot és itt köszöntöttem mindenkit egy kis bemutatóval a túráról, illetve a nagyvadak elleni védekezésről és a velük való találkozás megelőzéséről.

Pihenő után bemengyünk a várba, vagyis annak a romjai közé. Sajnos egyre jobban benövi a különböző cserje, alig lehetett az udvarban előrehaladni. Itt letelepedtünk enni, majd kimentünk a vár legmagasabb pontjára, ahonnan csodálatos látványban volt részünk a Bodoki-havas északi részére és az alattunk elterülő Bálványosra. A gyerekek nagyon élvezték a mászkálást, volt aki kétszer-háromszor is kimászott a toronyba, természetesen a mozgás kedvéért.

Evés után visszajöttünk ugyanazon az úton Bálványosra. Délre magasan járt a Nap, épp előtt az ideje egy kis hűsülésre. Szerencsénkre nem volt nagy tömeg a Csiszár-fürdő medencéiben, ezért kedvünkre csobbanhattunk a különböző borvizes források vizeiben. Legtöbben a Csokoládé-fürdő medencéjét használták, hiszen az volt a legnagyobb és a vize is kellemes székely termál hőmérsékletű. Természetesen nem maradt ki a Timsós felmelegedett vize, a Gyöngyvér (Gyöngy és Vér) két kis medencéje, illetve a Hamvas és a Vallató medencéje sem. Az utóbbiak már eredeti székely termál hőmérsékletűek, igazán felpezsdítve vérünket, úgy a felnőtteknek mint a gyerekeknek. Hát szuper volt!

Mindenki a kedve szerint maradt a fürdésnél, néhányan hamarabb, mások későbben jöttek el. Még hazautazás előtt kielégítettük gyerekeink és ….miért ne, saját kívánságainkat a helyi kürtőskalácsosnál, vagy a Vár vendéglőben, vagy a hídon várakozó gombaárus néninél, akitől mindent felvásároltunk. Éljenek a kisbakancsosok! A néni boldogan hazamehetett Torjára.

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt tölthettünk egy csodálatos napot! Máskor is szeretettel várunk a kirándulásokra!

Fotók itt

2021. július 5., hétfő

Kovács István-emléktúra, Fogarasi-havasok: Serbota - Scara, júl 4

Nehéz körülmények között sikerült végrehajtani az idei emléktúránkat, amelyet Pityu tiszteletére igyekszünk megszervezni immár 7 éve. Pityunak szíve csücske volt a Fogarasi-havasok vadvilága, ahol úgy télen mint nyáron előszeretettel és teljes szakértelemmel túrázott. Emiatt is esett a választás erre a hegységre az emléktúra lebonyolításához és még többször is vissza szeretnénk térni.

2021 július 4-én vasárnap, 14-en gyűltünk össze a Serbota völgyében található elhagyott bányánál. Araszolgatva jöttünk fel a rossz erdőkitermelő úton autóinkkal, majd leparkoltuk azokat biztonságos távban a magas sziklafalaktól. Indulás előtt röviden ismertettem Pityu életútját és a napi túratervünket (900 m / 7,00 h). Gyaloglásunk rövid szakaszon erdőkitermelő úton kezdődött, majd a szerpentines erdei ösvényen nagyon jó iramban felértünk a Negoj menedékházhoz (1550 m / 8,45 – 9,15 h).

Sötét fellegek borították a hegység magasabb régióját, az előrejelzéseket tekintve tudomásul kellett vegyük, hogy a mai napon semmilyen kilátásban nem lesz részünk. A menedékház előtti reggelizést követően elindultunk a Serbota gerincen felfele, a kék sáv jelzésen. Áfonyabokrok és törpefenyők között szerpentineztünk egyre magasabbra. Hamarosan teljesen elnyelt bennünket a köd, látótávolságunk méterekre zsugorodott. Mindvégig ügyeltünk, hogy nagyon ne szakadjon szét a társaság, ezért gyakrabban megálltunk és bevártuk társainkat utunk során. Időjárásunk egyre romlott, a sűrű köd mellett az eső is kezdett szemerkélni, ami lassan de biztosan áztatott bennünket. A csúcs előtt az egyre erősödő szél is „besegített” a csapat eláztatásában. Meredek kapaszkodó után értük el a túránk legmagasabb pontját, a Serbota csúcsot (2331 m / 11,30 h). Egyáltalán nem időzhettünk ezen a helyen, épp egy csoportkép erejéig álltunk meg.

Az itt kezdődő főgerinctúránkat nyugat irányba követtük a Scara-menedékhely felé. A gerincen nagyon erős szél fogadott, főleg amikor az ösvény a hegy északi oldalában vezetett. Nagyon oda kellett figyelnünk az előttünk levő útra a köd miatt és nem utolsó sorban társainkra, nehogy egymást elveszítsük. Mindenki megtartotta hidegvérét és nagyon ügyesen vette a csapat az akadályokat. A Scara-nyereg előtti részen a hegy déli oldalában meneteltünk, ahol megváltásképpen megszabadultunk az erős széltől. Hamarosan a nyeregben található régi menedékhelyen húztuk meg magunkat és próbáltuk feltölteni energiánkat a hátunkon cipelt elemózsiából (2150 m / 12,30 – 13,00 h). A pihenő helyrehozta lelkiállapotunkat és jobb kedvre derültünk. Úgy döntöttünk, hogy kikerüljük a betervezett Scara csúcsot és picit hamarabb elbúcsúzunk a Fogarasi-havasok főgerincétől.

Visszamentünk a nyeregbe és leereszkedtünk a katlan irányába észak felé. Két választásunk volt: lemegyünk a direkt úton a Negoj menedékházhoz, vagy a kissé kerülő úton a Scara mellékgerincén Barkács fölé. Mivel a katlan tele volt hóval, a köd miatt nem kockáztattuk a lemenetelt, ezért a kerülőt választottuk. Sárga kereszt jelzést követve mentünk le a Scara mellékgerincén, majd a Barkács fölötti gerincen be az erdőbe, kikerülvén a menedékházat (1600 m / 14,30 h). Végig alattomos esőben gyalogoltunk, de már szélmentes terepen.

Leértünk a Barkács-menedékház és a Negoj-menedékház közötti ösvénybe. Az utóbbihoz kellett eljussunk egy olyan ösvényen, ahol nagyon gyéren járnak turisták. A piros pont jelzést amúgy lehet követni, de több helyen benőtte a gaz, sokszor derékig érő növényzetben kellett utat törjünk magunknak. Természetesen ennek eredményeképp, deréktól lefele csuromvizesek voltunk, bakancsaink legalább fél kilóval többet húztak a beszívott víz miatt. De ez már kevésbé érdekelt, fontos, hogy jókedvünk nem szállt el. Visszatérve a Negoj menedékházhoz rövid pihenőt tartottunk (1550 m / 16,15 – 16,30 h).

Utunk utolsó szakaszán az eső is megkegyelmezett rajunk, igazán kellemes időben száguldottunk lefele az autóinkhoz. A túra végén a Nap is megmutatta magát, épp jól jött amikor vizes ruháintól igyekeztünk mihamarabb megszabadulni (900 m / 17,30 h). Végül egy kis emléklappal búcsúztunk egymástól, megköszönve mindenki bátor részvételét, hiszen csapatunk helytállásról tett tanúbizonyságot.

Fotók itt

2021. június 27., vasárnap

Fogarasi-havasok: Berevoescu-csúcs, jún 26

Igazán jelentős távolsággal és szintkülönbséggel rendelkező túrában volt részünk 2021 június 26-án, szombaton. 30 km-t és 2000 m szintemelkedést illetve szintereszkedést hajtott végre a György Sándor vezetésével kialakult 18 fős csapatunk.Habár sokunk számára a Berevoescu-csúcs ismerős volt, hiszen gerinctúrák alkalmával többször is jártunk rajta, az északi irányból még soha nem közelítettük meg. Most eljött az ideje, hogy ezt a kívánságunkat is maradéktalanul teljesítsük.

Autóinkkal a vajdarécsei kolostor szomszédságába mentünk, ahonnan a kék sáv jelzésen, a Berivoi-patak mentén kezdődött túránk (700 m / 7,15 h). Bemelegítőként 4 km-t gyalogoltunk egy kényelmes erdőkitermelő úton, amelyen könnyedén haladtunk. Az erdei utat egy nagyon meredek ösvény váltotta fel a mellékgerincen. Ember által gyéren járt területeken jártunk, turisták hadával itt nem találkozni. Korábban fakitermelés történt a völgy felső szakaszán, ezért az ösvényünket több fakitermelő út keresztezte. Egy kis figyelmetlenség miatt letértünk a különben frissen jelzett túraösvényről. A fakitermelő út kényelmesebb mivolta bizonyára inkább csábított bennünket, mint a szupermeredek ösvény. Természetesen hamarosan észrevettük a hibánkat, majd a térkép gyors tanulmányozása után kiderült, hogy pontosan a mellékgerinc élét kell követnünk. Ahhoz, hogy ne veszítsünk a már kimászott szintkülönbségből, toronyiránt vágtunk neki az oldalnak. Persze ösvény hiányában és a nagyon meredek oldalnak köszönhetően nehezen haladtunk. De munkánk gyümölcse beért és ismét a kék sáv jelzésnek örvendhettünk, immár a mellékgerincen. Ez a kitérő egy bő óra veszteséget jelentett.

Az első tisztáson letelepedtünk tízóraizni (1500 m / 10,30 – 11,00 h). Gyönyörűen sütött a Nap, még túlságosan melegen. Ezért egy fenyőbokor tövében találtunk kellemes helyet az evéshez. Még egy rövid szakasz következett az egyre kisebb erdőben és elértük annak határát. Áfonyabokrok között próbáltunk a helyes úton menni, hiszen az ösvény alig van kitaposva. Egy utolsó kapaszkodó és a Scoarța-gerincen található menedékhely mellett találtuk magunkat (1950 m / 12,00 – 12,30 h). Igazából nem mentünk a menedékhelyhez közel, inkább az útvonalunknak megfelelően tértünk és lepihentünk. A hegység főgerincét esőfelhők kezdték nyaldosni, nyári záporokra készülődtünk a továbbiakban.

A Scoarța-gerinc piros ponttal jelzett turistaösvénye is szintén frissen festett. Útvonalunk egy nyeregbe vezetett, ahol bő 150 métert veszítettünk a drága szintkülönbségünkből. Az időjárás kezdett elromlani, hamarosan kövér esőfelhők ereszkedtek ránk. Néha egy-egy dörgés is elhangzott, de a villámlásokat nem észleltük. Az eső sem esett nagy mennyiségben, a szél gyorsan vitte a fellegeket. A nyeregből egy 450 méteres kapaszkodó következett, jellegzetes gyephavason, köves ösvényen. Mire elértük a menedékhelyet, a felhők eloszlottak és csodálatos kilátásban volt részünk. Nyugatra az Urlea és a Vistea-Moldoveanu emelkedett, keletre a Királykő teljes nyugati oldala pompázott, de még a napsütötte Bucsecs is elénk tárult. Mindannyiunknak sikerült bemászni a menedékhelyre, ahol nagyon jó hangulatú ebéd következett (2240 m / 14,30 – 15,15 h).

Csomagjainkat itt hagyva kimásztunk a közelben levő Berevoescu 2300 méter magas csúcsára, ahol a tájban gyönyörködhettünk. Túravezetőnket egy különlegesen névreszóló pólóval lepte meg a csapat, arcán lehetett látni a meghatottságot, na meg a boldogságot. Ez áll a feliraton: „Erdélyország – Magyar Isten, György Sándornak párja nincsen”. Csoportkép készítése után visszamentünk a menedékhez, ahol hátizsákjainkat visszaszereztük. Megjegyezendő, hogy a régi menedék a csúcs túloldalán található, a főgerincjelzéshez közel és ez nemigazán használható a rossz állapota miatt.

Az idő rohamosan telt, késő délután volt amire megkezdtük a leereszkedést (2240 m / 16,30 h). Más választásunk nem adódott, mint ugyanazon az úton visszamenni, amelyen feljöttünk. Ismét esőt kaptunk, most már villámlásokkal fűszerezve. Szerencsére nem tartott soká, a szél besegített a felhők gyors elvonulásához. Lényegesen könnyebben haladtunk, talán a mellékgerincen való kis visszamászás lehetett a legkellemetlenebb dolog e szakaszon. Még egy utolsó pillantást vetettünk a Berevoescu kimagasló csúcsára és környékére, majd az erdő sűrűjébe vágtuk be magunkat. A lefele való utat nem tévesztettük, jobban odafigyeltünk. Nagyon meredek ösvényen mendegéltünk lefele a vadonban, egészen a Berivoi patakig, a kényelmes erdőkitermelő út kezdetéig. Szomjúságunkat friss patakvízzel oltottuk, jólesett, hiszen az utunk során csakis az itthonról hozott vizet fogyaszthattuk. Az utolsó 4 km-t a kirándulás levezető sétájának is nevezhetjük (700 m / 20,40 h).

Köszönjük György Sándornak a szervezést és a lehetőséget, hogy kipipálhattuk ezt a vidéket is. Köszönjük a barátainknak, akikkel most is egy szuper hangulatú kirándulásban lehetett részünk.

Fotók itt

 

2021. június 20., vasárnap

Vár-túra a Tatár havason, jún 20

Az utóbbi hetek esős időszaka nem kegyelmezett a mai vasárnapi kirándulásunknak sem. 2021 június 20-án 27 elszánt kiránduló gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkútnál, mindannyian készen álltunk egy bő csapadékos túranap kezdetén. Csapatunkat két gyerek tette vidámabbá – Asztalos Jázmin és Őrs – akik a kisbakancs túrákon szereztek eddigi tapasztalatokat. Autóinkkal a Kis Bodza völgyébe utaztunk, egy rövid, de nagyon sáros erdőkitermelő után végre leparkolhattuk járgányainkat.

A vár-túra sorozat szervezője – Jártó Gábor – köszöntötte az egybegyűlteket és indulhatott a gyalogtúrázás (850 m / 9,50 h). Egy viszonylag meredek és sáros erdőkitermelő úton kaptattunk a Predescu élére. Itt még visszapillantottunk a Kis Bodza völgyére, amely pataka egyre mélyebben csordogált. Sűrű, kövér felhők borították az eget és az egész tájat, kilátásra semmi esélyünk nem volt. Sőt egyre fennebb haladva, mi is belekerültünk a felhőkbe, úgyhogy csakis túratársainkat láthattuk és őket is akkor amikor egybegyűltünk. A Predescu élen könnyedén meneteltünk, az emelkedő is megszelidült. Természetesen jött a „várva várt” eső is. Előszedtük esőköppenyeinket és jóformán a túra végéig rajtunk is maradt.

Sűrű ködben értük el a Kárpátok főgerincének a piros sáv jelzését. Kiértünk az erdőből a gyephavasra, ahonnan csodálatos látványt képzelhettünk el a Csukás irányába. Pontosan a Nagy Tatár-havas oldalában voltunk, ahonnan beereszkedtünk a hasonló nevű nyeregbe. Ezen az útszakaszon hangos kutyaugatás közepette gyalogoltunk, de a népes társaságunk bőven túlerőben volt. Vízzel túltelített fűben értük el a Tatár-hágót, ahol túravezetőnk egy rövid történelmi előadást tartott (1380 m / 12,10 - 12,30 h). Fontos átjáró volt ez a besenyők idejétől egészen az első világháború idejéig.

A közelben levő katonatemetőhöz igyekeztünk, ahol egy lefödés alatt, a sírok mellett megebédeltünk (1300 m / 12,50 – 13,15 h). Ebéd után az eső elállt és egy gyors kilátásban is részünk volt. Sajnos rövid ideig könyörült rajtunk a természet, mivel hamarosan ismét ködfátylat vont fejünk felé. A XIII.század elején épült Teutonok várának romjainál álltunk meg egy rövid időre, majd visszafele vettük utunkat a Nagy Tatár-havas felé. A csúcs előtti emelkedőnél a túravezetőnk közölte, hogy értelmetlen felmenni rá, kilátás hiányában. A jó döntéshozatala után ugyanazon úton ereszkedtünk vissza a Kis Bodza völgyébe, amelyen felmentünk. Ezen a szakaszon azonban a köd felszállt és végre megérdemelt kilátásban volt részünk a Csukás irányába. Nagy volt az elégtétel a társaság között, hiszen e napon szinte semmi esély nem mutatkozott ilyen látványra. Boldogan ereszkedtünk be a völgybe az autókhoz, természetesen hazautazás előtt jólesett a patak vizébe belemártani lábainkat (850 m / 16,50 h).

Köszönjük a túravezetőnek a lehetőséget résztvennni a kiránduláson. Köszönet a bátor csapatnak, akik fittyet hánytak az esős időre, ennek ellenére fontosabbnak tartották egy jó egészséges mozgást, társalgást mint az otthon kényelmét.

Fotók itt

2021. június 7., hétfő

Virágnéző Kisbakancs-túra a Szép havason, jún 6

A kirándulás előtti esős éjszaka sok jelentkezőnek “szeget ütött a fejébe” azon gondolat, hogy vajon érdemes lenne elindulni a kirándulásra? Sőt még az itthoni induláskor sűrűn petyergő eső még jobban megerősítette az előbbi gondolatot. Én, mint szervező, a megbízható időjáráselőrejelzést követve, bíztam a hitelességében, nyugodtan készültem a kirándulásra. A Csíki-havasok északi részére tökéletes túranapot jósoltak és ez az előrejelzés be is vált.

2021 június 6-án vasárnap kora reggel autóztunk a Fügés tetőig (Gyímesi-hágó), ahol a meghírdetett időpontban 151-en gyűltünk össze, ebből 69 gyerek (1150 m / 8,30 h). Sofőrökkel levittük autóinkat a túra végpontjához, majd néhány járművel visszatértünk a hágóra. Addig a csapat nagyrésze Rétyi Zsuzsa irányításával elindultak a piros sáv jelzésen, a Szép-havas tetején álló kápolna irányába. Őszintén szólva nagyon meglepődtem e nagy csapat haladási sebességén. Épp a kápolna előtti emelkedőn sikerült egyesülnünk mindannyian, itt értük utol az előreindult csapatot. Ezen az útszakaszon csodálatosan szép virágokat fényképezhettünk, a Nap által megvilágított növények ideális fototémák voltak. Útvonalunk első szakasza a Szép-havas tetején álló kápolna mellett ért véget, csodálatos időben, gyönyörű kilátással minden irányban (1355 m / 10,40 – 12,00 h).

Nagyon vagány pihenőidőt töltöttünk ezen a helyen, bársonyos fűben, virágok között fogyasztottuk el ételeinket, gyerekeink hancúroztak a környéken, közben szinte egyvégben kongott a kicsi kezek által húzott kápolna harangja. Indulásunk előtti csoportkép készítéséhez besegített a Természet, hiszen egy jókora felhő került fejünk fölé, illetve a vékony hideg szél mozgásra késztette a csapatot. Csoportkép készítése után elindultunk a főgerincen észak irányban.

Kényelmes útszakasz következett, noha egy-két meredekebb emelkedő lelassította a gyaloglókat, meglepően jól haladtunk a célunk felé. Fenyőerdős szakaszok és bájos legelők váltották egymást, békésen legelésző teheneket és kicsi bocikat figyelhettünk meg utunk során. Egy mély nyeregbe ereszkedtünk be, ahol összegyűlt a csapatunk. Mielőtt elhagytuk volna a Csíki-havasok főgerincét, érdemesnek találtunk egy pihenőt beiktatni a puha és illatos gyepen (1200 m / 13,45 – 14,30 h). Természetesen a gyerekek nagytöbbsége fittyet hányt a pihenőre és többféle aktivitást végeztek.

Lefele egy rövid, de annál meredekebb ereszkedőben volt részünk a fenyveserdőben. Kiérve az erdőből, pontosan a falu végén találtuk magunkat az első házaknál Görbepatakon. Végigmentünk a hosszú utcáján, ahol mindkét oldalon takaros kis házak, rendezett udvarok és kaszálók voltak. Túránkat a Tatros völgyében a főúton fejeztük be, ahol az autóink egy része már várt ránk (800 m / 15,45 h). Kissé elszomorodva tapasztaltuk a vegyesbolt bezárását, de hamarosan egy ügyes valaki talált másikat és gyorsan megcsapoltuk az ott található finom fagyiskészletet és egyebet. Ez idő alatt még lehoztuk a hágón található fennmaradt autókat. Sikerült elbúcsúznunk egymástól és várjuk a következő találkozásunkat.

Köszönöm mindannyiatoknak a kiránduláson való részvételt, Rétyi Zsuzsának a csapat irányítását a Szép havasig, Csia Kingának és lányának – Katának – a hátvéd szerepet.

Fotók itt

2021. május 31., hétfő

Felfedező-túra a Buila-Vânturarița hegységben, máj 29

Egy újabb felfedező túrát sikerült megszerveznünk a címben szereplő hegységben, 2021 május 29-én, szombaton. A Căpățânii hegységhez tartozó sziklatömböt nevezhetjük akár a környék ékességének is, hiszen nagyon kitűnik a körülötte elterülő dombságok között. Kilencen vágtunk neki ennek az egynapos kiruccanásnak, mindannyiunknak eme ismeretlen tájnak.

A Pahomie-kolostor csendes udvarát elhagyva leparkoltuk autóinkat az elég jó állapotban levő erdőkitermelő út szélén (900 m / 7,15 h). Nap által sütött bükkös erdőben indult a gyaloglásunk a közelben levő Pătrunsa-kolostor irányába. Utunk közben a felettünk tornyosuló sziklatömböt is néha megfigyelhettük, amikor a fák koronái meggyérültek. Alig vártuk, hogy odafent lehessünk. Az utóbbi kolostor rendezett udvarát elhagyva, rögtön toronyiránt a hegy irányába tértünk. Meredek kapaszkodóban volt részünk eleinte egy évszázados fákkal teli lombhullató erdőben, majd egyre fennebb egy gyephavasi oldalon. Idefent a gyephavason keskeny ösvényünk nem volt egyértelműen kitaposva, csak az irányt és a néha felbukkanó jelzéseket próbáltuk követni. Közben szinte minden lépésnél megálltunk és csodáltuk a fellettünk és alattunk elterülő tájat. Egy sziklavölgy harántozását követően bővízű forrásokhoz értünk, friss vízből feltankolva felgyalogoltunk a közelben levő Buila nyeregbe (Curmătura Builei, 1560 m / 10,00 – 10,50 h).

Mintha az egyeskői tájba csöppentünk volna, ez volt sokunk érzése. Egy jó állapotban levő, fából készült menedékhely várja az arra látogatókat, amely akár 15 személynek is nyújthat szállást. A menedékhely előtti füves téren letelepedtünk és a Nap sugarai által simogatva kényelmesen megpihentünk és nyugodtan tízóraizhattunk. Közben nagyon jól elbeszélgettünk a kiránduló barátainkkal.

Az egykoron piros ponttal jelzett turistautat, piros sávra festették át. Ez vezet tovább a hegység gerincén az Oale nyeregig. Egy rövid erdős kaptató után gyönyörű sziklaplatóra érkeztünk a Buila oldalában. Ösvényünk a plató szélén vezetett, így a gyakori megállásunk alkalmával szemlélhettük a távolban levő hegységeket. Noha közben felhők takarták el az eget, ezek egyáltalán nem zavarták kilátásunkat, sőt szebbé varázsolták a panorámánkat. Hamarosan az 1848 m magas Buila csúcsán pihentünk, majd egy rövid gyaloglás után a legmagasabb pontot is elértük, a Vânturarița csúcsot (1885 m / 12,30 – 13,00 h). A Déli Kárpátok központi részét teljesen szemügyre vettük. Észak keletre a Cozia és a Fogarasi-havasok csúcsait próbáltuk felismerni, majd északra a Căpățânii-, Lotru- és Szebeni-havasokban gyönyörködtünk. Tőlük nyugatra még a Páreng-hegység vonulatát is felfedeztük. Olténia felé fordulva a kiszélesedett Olt-folyó völgye terült el a lábunk alatt.

Megelégedve folytattuk utunkat továbbra a hegységünk gerincén. Habár nem jártunk még errefelé, különböző leírásokból tudtuk, hogy az útszakaszunk legnehezebb része következik. Fel is készültünk erre lelkileg is, túratársaimnak próbáltam elmagyarázni, nagyjából mire számíthatunk. Nagyjából két és fél kilométer hosszú nagyon tagolt gerincrészlet következett nehéz szakaszokkal. Irányunk többnyire lefele tartott, de számtalanszor a jelzés visszavezetett a gerincre amikor letértünk róla, újabb és újabb kapaszkodókat jelentve számunkra. Ösvénynek sem lehetett nevezni az általunk bejárt gerincet, hiszen szó szerint árkon-bokron keresztül keresgéltük a piros sáv jelzést. Bőven kapaszkodtunk törpefenyők ágaiban, habár ezek nagyon jó segítséget jelentettek nekünk, amikor egy 20 méter körüli csúszós szöktetőn ereszkedtünk be. Helyzetünket néha nehezítették a még jelen levő hónyelvek, de szerencsére mindig megtaláltuk a helyes utat, igaz több fürkésző szem segítségével. Számtalan ereszkedő-kapaszkodó után megérkeztünk az Oale-nyeregbe, ahol véget ért a gerinctúránk (1580 m / 15,50h).

Sárga pont jelzést követtünk lefele irányban. Ösvényünk – habár helyenként nagyon meredeken vezetett le – igen kényelmesnek tűnt a vad gerinctúra után. Könnyedén visszaértünk az erdőkitermelő útba, a Pahomie-kolostor szomszédságában található kis – de annál szebb – vízesés mellé, amelyből boldogan oltottuk szomjunkat egy sikeres túra után (850 m / 17,30 h).

Köszönet a csapatnak, hogy bevállaltátok és együtt felfedezhettük ezt az eddig általunk ismeretlen vidéket. Még visszatérünk!

Fotók itt


2021. május 24., hétfő

VIII. Kisbakancs-minitábor a Negoj-menedékház környékén, május 22-23

2021 május 22-23 között került megrendezésre nyolcadik alkalommal a minitáborunk, amelynek ezúttal a Fogarasi-havasok adtak otthont. 106 résztvevő – ebből 42 gyerek – töltötte be a felújított menedékház takaros szobáit, ugyanakkor a mi csapatunk által teljes mértékben elfoglaltuk az épület környékét.

Szombaton reggel a Felső porumbáki Agyagvárnál találkoztunk mindannyian. Autóinkat megkímélve 16 tonnás teherautóval és traktor által vontatott utánfutóval mentünk fel az erdőkitermelő út végéhez. A teherautózás hatalmas élmény volt a gyerekek és a szülők számára is. Ezen a helyen köszöntöttem a résztvevőket, majd indultunk gyönyörű időben a menedékház irányába. Kényelmes, többnyire szerpentines utat követtünk a fenyőerdőben és 3 órai gyaloglás után az 1550 méter magasan található menedékház előtt találtuk magunkat.

A menedékházat az utóbbi hónapokban ujították fel, befödött teraszt építettek, leszigetelték, a szobákban új matracokra cserélték a régieket. Igaz, az árakat is megemelték, egyik legdrágább menedékház lett az országban.

Délután egy túrára indultunk a Negoj nyugati katlana felé. Kis vashidakon keltünk át utunk során, de sajnos a hó is megjelent amely veszélyessé tette az előrehaladást főleg a gyerekek számára. Néhány meredek hólejtőt átvágtunk, de jobbnak láttam a visszafordulást, hiszen a további szakaszon sem javult a helyzet. Ez a rövid kirándulás is hatalmas élmény volt sokunk számára.

Kora este értünk vissza a menedékházhoz, a Nap még bőven fent volt az égbolton. El lehetett lazulni, beszélgetni, a gyerekek játszodoztak a környéken, teljesen birtokukba véve az erdőt. Sötétedésre a menedékház lemezlovasa (igen, ilyen is van) fergeteges zenés bulit tartott. Habár ez nem magashegyhez illő tevékenység, be kell vallanunk, hogy fenomenálisan jólesett táncolni, szökdösni a különböző zenefajokra. Késő este volt amire mindenki ágyba bújt.

Vasárnap reggel korán felkeltünk. Kényelmes matracokon eltöltött éjszaka után eljött a reggeli ideje. A délelőtt szintén a ház környékén telt el, majd csoportképet készítettünk. Elbúcsúztunk a menedékház tulajdonosától, megköszönve a ránk fordított időt. Lefele betértünk a Serbota vízeséshez, amelynek hatalmas zuhataga lenyűgözött bennünket. Visszatérve az erdőkitermelő úthoz még várnunk kellett a teherautó érkezéséig. A gyerekek nem unatkoztak, patakban, sziklákon találták meg a játékszereiket. Ismét egy élménydús teherautózás következett, ahol egyfolytában a fák ágai “fésülték” a hajunkat.

Saját autóinkkal még ellátogattunk az Agyagvárhoz, megnéztük az érdekes módon épített házakat, sajnos csak kívülről. Itt búcsúztunk el mindannyian egymástól, pontot téve ezáltal egy nagyon szuper hétvégére.

Köszönöm, hogy eljöttetek, együtt kirándulhattunk, táncolhattunk, szórakozhattunk. Csodálatos emberek vagytok!

Fotók itt