2021. november 8., hétfő

Bodoki-havas: Jajdon-völgye, nov 7

Gyönyörű őszi napot fogtunk ki 2021 november 7-én vasárnap, a Bodoki-havas északkeleti részében. Egész nap igen kellemes meleg volt, ideális a túrázáshoz. 16-an gyűltünk össze Torjától nyugatra, a Jajdon völgyében. Egyikünk sem ismerte a lejárandó útvonalat, ezért izgalmas túranapnak néztünk elébe. Természetesen én mint szervező, igyekeztem összeszedni minél több információt az útvonalról, így bátran vágtunk neki az előttünk álló feladatnak.

Nagyjából 3 km-t autóztunk a Jajdon-völgye erdőkitermelő útján. A járművek leparkolása után köszöntöttem a résztvevőket és útnak indultunk (650 m / 8,30 h). Gyönyörűen látszott nyugat irányba a Burdé-tető, illetve a Kőmöge csúcsa. Az utóbbira most nem terveztük a felkapaszkodást. Már indulásnál egy kissé eltértünk az eredeti tervünktől, de szerencsére nem okozott gondot a kitérő. Az Élesorr tetejére másztunk ki gyönyörű bükkerdőben. Fent a tisztásról csodálatos kilátásunk volt a Bodoki-havasok északi gerincére, egyben a mi célpontunkra. Leereszkedés következett a tetőről, majd kereszteztük a Futásfalva irányába tartó erdei utat. A Szájpes-erdő mellékgerincén határozottan tartottunk a hegység főgerince felé, csodálatos bükkösben. A főgerinchez közel tisztásra értünk, ahonnan beláttuk az egész Felső Háromszéki-medencét és a környező hegyeket. A Szárhegy-mező tetején értük el a Bodoki-havas főgerincét. Itt a szép napos időben letelepedtünk ebédelni, sütögetni minden finomságot (1120 m / 11,15 – 12,30 h).

Pihenésünk alatt tökéletesen beláttunk az Olt völgyébe, illetve a Hargita-hegység déli részének csúcsait is beazonosítottuk. Könnyű útszakasz állt előttünk, hiszen a főgerincet többször is lejártuk túráink során. Kényelmes úton nagyon jó iramban haladtunk. Hamarosan a Burdé-tető magaslatán álltunk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt kelet irányban (1195 m / 13,15 h). A Háromszéki-havasok északi része és a Nemere teljes egészében mutatta magát. A térségben sajnos erdőkitermelés folyik, vagyis inkább erdőírtás történik, hiszen az egész hegy oldaláról eltűntek a fák. Kemény ereszkedő következett a Burdé nyeregig, ahol véget ért a gerinctúránk. Pontosan a Kőmöge előtt tértünk le a Jajdon-völgy irányába, ahová készültünk vissza. Egy vékony ösvénykét véltünk felfedezni, amelyet követtünk. Hamarosan egy meredek völgyben találtuk magunkat, ahol nagyon nehézkes volt az előrehaladás a kidőlt fák és a vizes kövek miatt. Ember nem járt ezen a vidéken nagyon rég óta. Szerencsére nem tartott sokáig ez a nehezebb szakasz és egy kényelmesebb erdei útra térhettünk. Ezen már gyorsan menetelhettünk a végső célunk irányába. Az út mellett kóstolhattunk egy nagyon finom borvizet és felfedeztük a Pokol-völgy bejáratát is, ahol mofetták és borvizek találhatóak. Itt már meg is született a következő túra útvonala, amelyet a jövő évben be is szeretnénk járni. Új, hétvégi házak között róttuk le az utolsó kilométereket és szerencsésen – természetesen boldogan – értünk vissza az autóinkhoz (650 m / 15,40 h).

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt felfedezhetettük a hegység eme különleges vidékét.

Fotók itt

2021. október 24., vasárnap

IV. Páll Endre-emléktúra, okt 23

Borongós szombat reggelen gyűltünk össze 36-an a Rozsnyói-szoros bejáratánál. 2021 október 23-án immár negyedik éve, hogy szeretett barátunk, túratársunk – Páll Endre – emlékére szervezzük az emléktúrát, mindeddig olyan helyeken, ahol Endre előszeretettel túrázott vagy mászta az égig érő sziklafalakat.

Indulás előtt elhangzott néhány szó Endréről, majd a túraútvonalat ismertettem. Kényelmes erdőkitermelő úton érkezünk be a szorosba, ahol néhány pillanatig az ég felé tekintettünk és fürkésztük a nehéz sziklafal különböző pontját. Már néhányan pók módjára fent is voltak a falon, valamilyen teljesítendő útvonalat mászva. Kiérve a szorosból folytattuk felfele a völgyön, majd egy útelágazáshoz érünk. Balra a Felső Tömös felé vezető út található, mi jobbra fordulunk a Három Fenyő tisztása felé. Hamarosan elhagyjuk a völgyet és meredek kapaszkodót küzdtünk le a bükkös erdőben. Idővel a terep megenyhült és kényelmes túrában volt részünk, noha jóformán végig felfele meneteltünk. Kiérünk a túránk legmagasabb pontjára, egy nagy tisztásra, ahol még a Nap is kisütött. Nem győztük csodálni a Keresztényhavast a fehér szikláival és a napsütötte színes erdejével. Fantasztikus látványt nyújtott.

Végigmegyünk a Három Fenyő tisztásán, majd egy könnyű séta után a Székely tisztáson levő menedékház udvarára költöztünk be, pontosan a piknikező helyre. Közel egy órát töltöttünk a helyszínen. A pihenőnk elején még tartott a napsütés, élveztük a melegítő sugarakat. Habár nagyon forgalmas helyen fekszik a menedékház, örvendetes dolog, hogy ki van alakítva egy piknikező hely padokkal és asztalokkal, ahol elfogyaszthatjuk a saját ételünket. Piknikezés nagyon vidáman telt, még a gyerekek is feltalálták magukat, közben egy rakás csokit elfogyasztva. Lefele indulás előtt csoportképet készítettünk a menedékház udvarán, háttérben a Keresztényhavassal.

A sárga háromszöggel jelzett út lefele sokkal kényelmesebb volt. Hatalmas fenyő- és bükkfák között haladtunk lefele, immár jóval gyorsabb tempóban. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan elértük a völgyben levő erdőkitermelő utat, hamarosan kereszteztük a reggeli ösvényünket, amelyen felfele tartottunk. Bezártuk tehát körutunkat és visszatértünk az autóinkhoz a szoroson keresztül, még egyszer szemügyre véve a sziklafalakat.

A túra végeztével sorsot húztunk a jövő évi emléktúra helyszínéről. A Zernyesti- és a Révi-szorosok közül az utóbbira esett a választás, úgyhogy egy nagyon gyönyörű helyen fogunk kirándulni.

Érdekes módon ahogyan megérkeztünk az autókhoz, senki nem sietett haza, több mint egy fél órát is beszélgettünk egymással és még egy kisebb táncparti is kerekedett, amelyet be kellene vezessünk minden túra után.

Köszönjük szépen a részvételt, az együttlétet Páll Endre barátunk emléktúráján!

Fotók itt

2021. október 11., hétfő

Kisbakancs-túra Sirnea környékére, okt 10

Az elmúlt napok kedvezőtlen időjárása igen elbizonytalanította a kirándulás megszervezését. Alig egy nappal a túra előtt a térségben ráadásul le is havazott és sűrű köd borította a tájat. De bízva bízván a kedvenc meteorológiai előrejelzésben – na meg Rétyi Zsuzsa időjárásjavító táncában – még a hét elején meghírdettük a kirándulást. Hála mindenkinek, vasárnapra igazán szép kirándulóidő lett. A szél azonban meg-meglebbentette magát és vastag öltözékbe bújtatta a túrázókat.

Ilyen körülmények között találkoztunk Sirnea központjában 2021 október 10-én vasárnap. A kis falu vegyesboltja, temploma és iskolája előtt pontosan 128-an gyűltünk össze, ebből 52 gyerek volt. A több mint 30 autó a központ kis terén és a mellékutcákban kapott helyet. Gondolom a település néhány lakosa rég nem látott ilyen csapatot összeseregleni a helyszínen.

Miután köszöntöttem és ismertettem a csapattal az útvonalunkat, elindultunk sétatempóban Ciocanu felé. Kényelmes és keskeny aszfaltúton gyalogoltunk. Az út korszerűsítése nagyobb autós forgalmat von maga után, ezt mi is tapasztaltuk, hiszen többször félre kellett álljunk a járművek elől. Kiérve a völgyből, csodálatosan előtűnt a két magashegy – Királykő és Bucsecs – amelyek őrködnek a törcsvári hágó felett. A kellemes napsütést a gyenge, de annál hidegebb szél ellensúlyozta. Az erdei táj felvette őszi köntösét, a Nap sugarai hatására igazán szép színeket varázsolt szemeink elé a természet.

Az aszfaltos út után makadámon folytattuk menetelésünket takaros kis házak között. Nagyjából rendes gazdák lakják a vidéket, hiszen udvarukon minden a helyén látszik, rendezett életet élnek. Beereszkedtünk ismét a völgybe, pontosan a falutól délkeletre a műútra, amelyen autóval idejöttünk. Egy ott rostokoló hernyótalpas markológépre mászott fel jó néhány gyerek, mókás fotókat készítehettünk róluk. Felettünk tornyosult egy nem túl magas szikla, vagyis az Ördög-köve (Piatra Dracului), ahová néhányan már gyorsan fel is másztak.

Az utunk felénél tartottunk. Útvonalunk iránya megváltozott nyugatra, egy másik makadámutat követtünk. Egy bizonyos idő után, üres tisztásra telepedtünk le az élelmünket elfogyasztani. A gyenge hideg szél még mindig zavart bennünket, de hamarosan a napsugarak áttörtek a felhők közül és valamelyest felmelegítettek bennünket. Egy szűk órát töltöttünk itt, ezalatt a felnőttek egymással társalogtak, a gyerekek egy része focizott, mások lovat simogattak, vagy csak futkároztak az őszi tájban. Pihenő után egy dombra másztunk ki, ahonnan a túranap legszebb kilátása nyílt a környékre. Sokan családi fotót készítettek, majd közös csoportképet is sikerült összeállítani.

Ezekután még egy rövid gyaloglás következett és vissza is tértünk a központba az autóinkhoz. Mivel útvonalunk nagyon rövid és kényelmes volt, így a kirándulásunk is hamarabb véget ért a szokásosnál. Néhányan azonban nem is mentek egyenesen haza, hanem a napot kitöltötték más úticélokkal a közelben. Akik hazamentek, még a délutáni ebédet elfogyaszthatta, vagy a házimunkát elvégezhette.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt lehettünk ezen a szép vasárnapon.

Fotók itt

 

2021. szeptember 26., vasárnap

A Keresztényhavas lábánál, szept 25

Borongós, ugyanakkor kellemes reggelben volt részünk 2021 szeptember 25-én szombaton. Mindannyian a brassói nagyállomás előtt gyülekeztünk, számszerint 14-en. Kissé kellemetlenül fogadott a hír, hogy a továbbutazáshoz szükséges autóbuszunk nem közlekedik. Szerencsénkre nagyon gyorsan megoldódott a helyzet és találtunk egy mikrobuszt, amely csak minket szállított ki a Felső tömösi vasútállomásig.

A különleges charter szolgáltatás után ismét összegyűltünk a fent említett vasútállomás előtt és üdvözöltem az egybegyűlteket (700 m / 8,30 h). Az ősz eleji vándortúránk elindult tehát a piros háromszög jelzésen. Erdőkitermelő utat követtünk, majd annak végeztével egy komoly kaptató után elértük a Lovak nyergét (1040 m / 9,20 h). Meglepően hamar értük el a hegység gerincét, természetesen az elég gyors menetelésünknek köszönhetően. Még a nyereg előtt egy erdőírtás alkalmával kialakult tisztáson, szép kilátás nyílt a Nagykőhavasra és a Báj-havas északi részére. Amíg csodáltuk a tájat, a távolból szarvasbőgést hallgattunk.

A Lovak nyergéből gyorsan le is ereszkedünk a völgybe, majd egy nagyon kényelmes úton menetelünk a Rozsnyói-szoros irányába. Útközben a Nap által sütött és az egyre közeledő sziklafalakban gyönyörködtünk. A szorosban rövid időre megálltunk, fejünket az ég felé tartva nézegettük a fölénk tornyosuló magas sziklákat (800 m / 10,30 h). Reggeliben meg is kezdődött a forgalom, néhány sziklamászó csapat készen állt valamelyik útvonal leküzdésére.

A szorosból tovább aszfaltos úton gyalogoltunk Rozsnyó irányába. Ez az út néhány éve egyszerűen makadám jellegű volt, most a gomba módra szaporodó hétvégi házak és panziók miatt leaszfaltozták. Igyekeztünk is minél gyorsabban végigmenni ezen a szakaszon, hiszen az autós forgalom is megnőtt, ami kissé zavart bennünket. Cheișoara felé változtatjuk irányunkat még mindig a vadonatúj, ultramodern házak között. Gyors menetelésünk közben érdemes visszatekintenünk, hiszen csodálatosan kirajzolódott a porhóval megszórt Bucsecs-hegység északi része, illetve a Királykő gerince. Néhány fotót sikerült készíteni a napsütéses időben.

Végre elérjük az aszfaltút végét és elhagytuk a házakat. Ismét az egyre vadabb természetben gyalogolhatunk. Kinéztünk egy napos oldalt, ideje volt elővenni elemózsiánkat (820 m / 11,10 – 11,40 h). Kivágott fákra telepedtünk le enni és pihenni. Evés után folytattuk utunkat a Szaravasok tisztásán keresztül, immár kék sáv jelzésen. Balra kanyarodunk az Ördög szurdok felé, amely egyben útvonalunk legnehezebb részének bizonyult. Az erdőkitermelő út véget ért, majd egy keskeny ösvényen gyalogoltunk bele egyenesen a patakmederbe. Az egyre összeszűkült völgy mindkét oldala nagyon meredek volt, tehát nem volt más választás mint a köves mederben gyalogolni. A víz állása nagyon alacsony ebben az időszakban, így nem áztunk el. Nagyjából egy óra szükségeltetett amíg végigjártuk a szorost, kőről-kőre lépkedve és egyensúlyozva. Mire kiértünk, a bokánk rendesen bemelegedett, ezt különösképpen éreztük is.

A szorost elhagyva, a Farkasok-sípálya alját keresztezve érkeztünk be Brassó Pojanára (1000 m / 13,10 h). Röviden megpihentünk egy farönkön, majd végiggyalogoltunk a népszerű településen. Egyre több embert csalogatott ki a gyönyörű napsütés, sokan sétálgattak a járdákon, illetve pihentek a padokon. Mi végigszáguldottunk a településen és a Stechil-tisztás felé vettük az irányt. Megtöltöttük palackjainkat finom forrásvízzel és elindultunk egy kényelmes ösvényen, kék háromszög jelzésen. Eleinte egy kaptatót hagytunk magunk mögött, majd a Vizes völgybe ereszkedtünk be. A Rókapad előtt belementünk a kék sáv jelzésbe (Kék út), amely a Cenk nyeregig kalauzolt. A magas fenyőfákkal körbevett Stechil-tisztás padján megpihentünk, falatoztunk és csoportképet készítettünk (1010 m / 15,20 h).

A Cenk nyeregig könnyű dolgunk volt, hiszen nagyon kényelmes ösvényt követtünk. A nyeregből az utolsó emelkedő következett a Cenk csúcsára. Ezen a szakaszon egyre jobban nőnek a cserjék, hamarosan erdőben túrázhatunk a még egykori tisztás helyén. A csúcson rengeteg ember volt, többségük felvonóval érkezett kimondottan városi ruhában (960 m / 16,15 h). Sokat nem időztünk, készítettünk képeket a lábunknál elterülő városról és a szerpentines úton ereszkedtünk be Brassóba. Beérve a városba nem ültönk buszra, hanem szintén gyalogosan mentünk ki az állomásra, ahol autóink vártak (550 m / 17,30 h).

Vándortúránkat befejeztük tehát 33 kilométer gyaloglás után, gyönyörű tájakon, csodálatos társaságban. Köszönöm szépen, hogy együtt lehettünk ezen a napon és külön örvendek a régi túratársaimnak akik megtiszteltek jelenlétükkel.

Fotók itt

2021. szeptember 19., vasárnap

Kisbakancs-túra az elrejtett menedékhez, szept 19

2021 szeptember 19 vasárnap reggel borongós idő fogadott Brassó Pojanán. De nem aggódtunk az időjárás miatt, mivel csapadékmentes napot ígértek a meteorológusok. Szerencsére ez be is jött. 52-en gyűltünk össze a hegyi településen, ebből 24 gyerek volt. Létszámkorlátozott kirándulásként hírdettük meg, hiszen a kis menedékhely mellett nagyon kevés hely van mozgástérként.

Autóinkat egy jó (ingyenes) helyen parkoltuk le, majd el is indultunk. A Kanzel felvonó alsó állomása felé haladtunk, majd az épület sarkánál jobbra fordultunk a jelzett útra. Könnyű útszakasz állt előttünk kisebb emelkedőkkel-ereszkedőkkel. Áttraverzáltunk a Farkasok sípálya felső részén, majd bementünk az erdőbe. A lombos erdő egyre sűrűsödött, majd később fenyvesbe váltottunk, ahol igazán sötét volt, a reggeli időszak ellenére. A csapat nagyon jól haladt, minden útkereszteződésnél elől megálltunk, de nagyon keveset vártunk a sor végére.

Elérkezett a pillanat, amikor elhagyjuk a jelzett utat. Egy alig követhető ösvényt lehet felfedezni a lábunk alatt, amelyet különböző növények borítottak. Később jobban kirajzolódott az ösvény, pontosan a sziklák alatt vezetett egyenesen. Több kidőlt fát is át kellett lépnünk, majd kisebb-nagyobb köveken kellett egyensúlyoznunk. A célunk előtt egy jókora kapaszkodó volt a kőfolyásos terepen, de mindenki bátran és nagyon ügyesen hárította el maga előtt az akadályt.

Másfél óra alatt elértük a Nagy Vánga sziklafal alatti kis zöldszínű menedékhelyet. Ez volt úgymond a táborhelyünk, hiszen többféle tevékenység is zajlott a területen. A menedékhelytől kissé fennebb kialakítottunk egy standot, ahonnan bárki kipróbálhatta a sziklamászást felső biztosítással (top rope). Nagyon sok gyerek ki is próbálta a nehéz fokozatú sziklafalat, az alant várakozók tapssal gratuláltak mindenki teljesítményének. Amíg folyt ez a tevékenység, addig a menedékhelynél sültek a finomabbnál-finomabb falatok, ezek illata sokszor fellebbent hozzánk, ennek hatására a nyálunk gyorsan gyűlt össze a szánkban. Három és fél óra hosszat tartott a sziklamászás és tértünk vissza táborunkba, ahol végre ehettünk. Természetesen a gyerekek ezalatt a tűzzel játszodva töltötték idejüket.

Visszaindulásunk előtt csoportképet készítettünk a menedékhely mellet, a hatalmas fal alatt. Ugyanazon az úton mentünk vissza amelyen jöttünk. Brassó Pojána kellemes meleggel fogadott, jól is esett érezni a napsugarakat az erdőben töltött idő után.

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt. Remélem tetszett az elrejtett menedék felkeresése, illetve e vad hely harmóniája. Köszönöm Száraz Leventének (Szeró) a traszé kiépítését, illetve Kisgyörgy Kósa Zolinak (Paduc) a segítséget a gyerekek felszerelésbe való öltöztetésénél.

Fotók itt


 

2021. augusztus 10., kedd

Kisbakancs-túra a Vigyázón, aug 6-8

Épp egy elvonulófélben levő viharos időjárást követően érkeztünk meg autóinkkal az 1430 méter magasságban levő Vigyázó menedékházhoz. 2021 augusztus 6 pénteket írtunk. Az otthoni kánikula után épp jólesett a hétvégi hűsölés. Főleg pénteken este még a 10 fokot sem érte el a hőmérő higanyszála.

78 személy vett részt az eseményen, ebből 38 gyerek volt. Havasrogoz felől közelítettük meg a menedékházat, az 5 km-es makadámút utolsó szakasza volt rosszabb állapotban. Estére szerencsére mindenki elfoglalta a helyét a menedékházban és a sátrak is álltak. A menedékház sátorhelye nem valami kényelmes, hiszen lejtőre kell azokat felhúzni. Nincs kialakítva egyenes terep. A ház gazdái meleg pityókalevessel vártak, ez kifejezetten jólesett a hideg és szeles időjárásban. Teljesen birtokunkba vettük a menedékházat és annak környékét, késő estig zajlottak a beszélgetések, jókedvű pillanatok.

Szombaton, augusztus 7-én reggel indult a túranapunk. A Vigyázó kisebb körútját terveztük bejárni a menedékháztól. Ez nagyjából 15 km-es gyaloglást jelentett. Kellemes reggelen indultunk a kék ponttal jelzett úton. A Fehér kövek irányába gyalogoltunk nagyon kényelmes terepen, néha egy-egy kis szintemelkedéssel. Útközben hideg vizet tölthettünk a friss és bővízű hegyi patakocskákból. Áfonyát kóstolgattunk ínyencségként. A Fehér kövek fölé érkezve ebédszünetre megálltunk pihenni. Szükséges is volt a pihenés, hiszen egy nem túl hosszú, de nagyon meredek emelkedő várt ránk.

A Vigyázó platójára egy nagyon meredek kapaszkodóval indultunk. Mindenki bátran és hűségesen teljesítette a feladatot, jóformán el sem fáradt senki. A kapaszkodó után végigmentünk egy egyenes szakaszon a gyephavason, majd a csúcs előtt egy enyhe emelkedőt kellett leküzdenünk. Az 1836 méter magas csúcson kiterültünk napozni, megérdemelt pihenőnket igénybe venni. Közben végigszemléltük a tájat, körbe kereken fantasztikus kilátásunk volt. Indulásunk előtt csoportképet készítettünk.

Utunk további része a meteoállomás mellett vezetett, majd egy kényelmes, füves ösvényen megkezdtük az ereszkedést a menedékház felé. A sípályánál azonban utunk kövessé vált, kissé megnehezedett az előrehaladásunk. Szerencsére mehettünk közben a fűben is, ahol jóval kényelmesebben haladtunk. Hamarosan a menedékház szomszédságában találtuk magunkat. A körútat 7 óra alatt jártuk le pihenőkkel együtt, tehát nagyon ügyesen mozgott mindenki.

A házhoz való érkezés után kis időt hagytunk pihenésre, majd következett a tombolahúzás, ahol egy kétszemélyes sátrat lehetett nyerni. Finta Tihamérka volt a szerencsés nyertes, ő vihette haza a jóminőségű sátrat. Különben a játék nagyon népszerű volt, maga a tombolajegyek vásárlása is igen jókedvűen zajlott.

A tombola után következett Gáspár Uzonka Gyopár által kezdeményezett könyvcserebere. Annak ellenére, hogy későre hírdettük meg az eseményt, sokan hoztak olvasnivalót és sikeresen cserélhették a gyerekek könyveiket.

A menedékházban finom zöldséglevest és húsos tokányt puliszkával fogyasztottunk. A túra után főleg a gyerekek befagyizhattak az ebédlőben található hűtőszekrényből. A felnőttek jóhangulatú beszélgetéseket folytattak egy-egy hideg sör, na meg “Piroska” társaságában. Estére táncos mulatság kerekedett minőségi zenével, ahol fergeteges hangulatban töltöttük időnket lefekvésünkig.

Vasárnap kora reggel keltünk, hiszen több látnivalót terveztünk be erre az augusztus 8-ik napjára. Összeszedtük cókmókjainkat és elbúcsúztunk a házigazdától. Autóval lejöttünk a faluba, majd félreparkoltuk azokat és egy kényelmes erdei úton elsétáltunk a sequoia fenyőkig. Két darab 30 méter magas fa árnyékában fényképezgettünk, sokan családi panorámás fotót is készítettek a több mint 100 éves fákkal. Továbbállva elautóztunk Havasrekettyére, ahol a bővízű vízesést csodálhattuk. Ezen az útszakaszon rajtunk kívül még nagyon sokan voltak, így ügyelnünk kellett, hogy együtt maradjunk.

A hűvös percek után ismét autóba ültünk és Kalotaszentkirály-Zentelke községe utaztunk, ahol várt ránk a református tiszteletes. Beültünk a csodaszép templomba és beszélt a templom-, illetve a település történetéről. Megtekintettük az 530 éves megrepedt harangot is, amely az udvaron van kiállítva. Templomlátogatás után a Püspök-panzió udvarán található tájházat mutatta be a tulajdonos, illetve kalaotaszegi hímzéseket és különféle tárgyakat meg finomságokat lehetett vásárolni. A megmaradt pénzünket a közelben levő Ádám fagyizóban költöttük el, finom fagyikat vagy jégkását lehetett vásárolni.

Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt jókedvben. Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt és máskor is szeretettel várunk a kirándulásokra!

Fotók itt


2021. július 25., vasárnap

Az Ünő-kő elvarázsló árnyékában, júl 24

Felfedező túrának neveztük a szombati kiruccanásunkat a Radnai havasokbeli Ünő kőre. Hiszen néhányan egyáltalán, de a többség is a csúcsot északi oldalról közelítette meg mindeddig. Most délről indultunk Radnaborberekről, a Vörös-patak és az egykori bánya felől érkező patak kereszteződésétől. Körtúra formájában sikerült teljesíteni a napi túraadagunkat, megkoronázva ezt az Ünő-kő megmászásával. A mozgáson kívül azonban kulturális arculata is volt a túránknak, hiszen Reményik Sándor költészetének forrásvidékén voltunk.

Kilencen gyűltünk össze a fent említett helyen, csíki-, udvarhelyi- és háromszéki EKE képviselői (730 m / 7,30 h). Találkozásunkat megelőzte az autóval való hosszú utazás, a 330 km-es táv megtétele 5 és fél óra alatt jóformán szüntelenül. Na de barátainkkal való találkozás gyorsan elfeledtette az utazás fáradalmait. Ugyanakkor a reggeli csípős hideg megmozdította vérünket, gyors indulásra késztetett.

Kényelmes makadám úton indultunk, piros háromszög jelzésen. Szaporán lépkedtünk felfele a völgyön, elhaladtunk az egykori bányaépületek mellett, ahol annak idején aranyat és ezüstöt termeltek ki a mélyből. A bánya után egyre vadabbá változott az utunk, amely egyre elhanyagoltabbá vált. Hamarosan elhagyjuk a völgy mélyét és meredeken emelkedünk az erdős hegyoldalban. Gyaloglásunkat azonban könnyítette a szerpentines út. Szaporán emelkedtünk egyre magasabbra, majd hirtelen hatalmas tisztásra érünk. Akár erdőhatár szélének is nevezhettük a helyet. Egy kutyák ugatásától hangos esztena mellett mentünk fel. A nyáj őrei csak ugattak bennünket, vicsorgó fogaikat ezúttal nem mutogatták. Egy gyönyőrű füves oldal harántozása következtében felérünk a Curățel-menedékhely mellé, a napsütötte mellékgerincre (1480 m / 9,30 – 10,00 h). Megpihentünk, betekintettünk a menedékhely szobáiba, ahol tisztaság fogadott. Az itt éjszakázni szándékozó vándornak tudnia kell, hogy még priccsek sincsenek, a földön kell aludni. De a faépület jó állapotban van, tágas férőhelyekkel.

Szépen látszott a mellékgerincünk égbe törő útvonala a csúcs felé. Egyre gyönyörűbb kilátás nyílt a hegység legmagasabb csúcsaira. Próbáltuk is felismerni őket térkép segítségével. A mellékgerinc útvonala meredeken vezetett fel, az ösvény sem volt mindenhol egyértelműen látható, de tévedésnek nem adtunk esélyt. Utolsó rododendron bokrokat fényképeztünk immár a főgerinc közelében, különben nagyon erős illatú kakukkfüvet találtunk még ezen a szakaszon. A főgerinc elérésétől már csak egy köpésre volt az Ünő-kő csúcsa. Mire felértünk egy adag köd borított be bennünket, de különösen nem zavart, hiszen pihenni és enni készültünk (2278 m / 12,30 – 13,20 h). Ottlétünket nem zavarta senki, evés közben az alattunk levő kis Lála-tó tükrében gyönyörködhettünk. Csoportkép készítése után és továbbindulásunk előtt, György Sándor barátunk kézzel írott verset hozott fel, amelyet Bedőházi Róbert olvasott fel nekünk hozzáértő módon. A csúcson tehát egy kis Reményik Sándor-féle pillanatot élhettünk át a többek között.

Energiánk feltöltése után a főgerincet követtük szinte 4 km-en keresztül a Netedu-csúcs utáni nyeregig. Enyhe emelkedőkkel és ereszkedőkkel tűzdelt szakasz, a szelíd gyephavas jellegét néha-néha megtörte egy-egy sziklás lépcső, amely fokozott figyelemre intette a csapatunkat. Útközben a felhőplafon jól felemelkedett, így ennek köszönhetően többször is gyönyörködhettünk a tájban a szélrózsa minden irányába.

A Netedu csúcsról egy jó hosszú ereszkedő következett a Vörös-patak völgye felé. Elhagytuk a főgerincet és ismét egy mellékgerincen indultunk, immár egyfolytában lefelé. Mindaddig amíg be nem értünk az erdőbe, az Ünő-kő egyre távolodó impozáns, sziklás nyugati oldalában gyönyörködtünk. Az erdőben egy meredek ereszkedő után leértünk a Vörös-patak völgyébe, ahonnan már csak sétaút választott el az autóinktól. Jókedvűen és teljes sikerrel fejeztük be gyalogtúránkat a reggeli indulási pontunknál (730 m / 17,30 h).

Gyorsan átöltöztünk és a közelben levő Suzy-panzió udvarán Reményik Sándor piciny múzeumát tekintettük meg a tulajdonos néninek köszönhetően. Az évszázados faházikóban eredeti berendezéseket, képeket néztünk, pontosan itt ahol a költő alkotott. Ajánlom mindenkinek a szálláshelyet, bátran fel lehet keresni egy arrafelé tartó út során.

Az egymástól való búcsúzás előtt bementünk Óradnára pizzát vacsorázni. Az étterem keresése felért egy komédiával, hiszen az általunk románul érdeklődött „pizzerie” szavat, mindenki „frizerie” szónak értelmezte. Így szinte a borbélyhoz jutottunk a vendéglő helyett. Vacsora közben jókat nevettünk a kialakult helyzeten.

Mindezekután elbúcsúztunk egymástól, hiszen következett a hazaindulás ideje. Túránkat 24 óra elteltével fejeztük be egy gyönyörű, sikeres és eseménydús nap után.

Köszönöm a csapat minden tagjának, hogy bevállaltátok ezt a nemmindennapi eseményt!

Fotók itt