Remetei sziklaszoros és Magyarigen, május 8

2022 május 8-án egy igazán csodálatos és sikeres túrán vettem részt kedves barátaimmal, a Remetei szurdokvölgyben. Összesen 8-an indultunk neki az eddig számunkra ismeretlen természeti szépségnek. A nyomdokainkban még jött két túratársunk, akik ha egy picit késve is, de sikeresen végigjárták ugyanazt amit mi. Autóinkkal a szoros bejáratához nagyon közel parkoltunk és indult a várva várt kaland.

Reggelizés után, fél 9-kor léptünk be a Remetei szorosba kényelmes ösvényen. Egyre bennebb haladva a sziklafalak kezdtek összeszűkülni, amelyek monumentális látványt nyújtottak számunkra. Aztán elfogyott az ösvényünk és következett a legizgalmasabb szakasz, vagyis a víz fölötti vaslépcsőkön való lépkedés. Nagyon élveztük ezt a különleges helyet, gyakran készítettünk fotókat is egymásról, no meg a gyönyörűen vad tájról. Megkerültük a Portált, amely egy sziklakaput képez az alatta folyó víznek. Átmegyünk a Kemence nevű helyen is, a szoros legszűkebb részén. A két hatalmas fal között alig 3-4 méter a távolság. A Kemence után azonban észrevettük, hogy tetszik-nem tetszik, bele kell gázolnunk a vízbe, átkelés céljából. Nos átváltottam a bakancsomat túraszandállra, feltűrve a nadrágot, térdig érő vízben egyensúlyoztam át a túlsó partra. Ezt a folyamatot többször is meg kellett ismételni a szorosban való túrázás során. A víz nem volt túl hideg, nagyon élveztük a lábmosást. A szoros felétől egyre szélesedett a látóhatár és többszöri vízben való átkelés után, száraz ösvényre jutottunk. Bevártuk az összes túratársunkat, visszahúztuk bakancsainkat és átsétáltunk a közeli Cheia faluba.

Hát ez a kis falu alig néhány házból áll és állandó lakossága egy fiatal család gyermekével. Kissé elbeszélgettünk velük, kiderült, hogy szívesen fogadnak turistákat akár eredeti móc házban, akár saját sátorral. Álomszép helyen laknak, ígértem nekik, még felkeressük a jövőben.

A kis települést elhagyva indultunk visszafele. Hamarosan találkoztunk barátainkkal, akik épp ekkor érkeztek meg vizes lábaikkal. Továbbra is jó utat kívánva, folytattuk menetelésünket felfele kapaszkodva a kecskepárkányra. Ez a párkány kb 100-150 méterrel a szoros fölött halad, fantasztikus panorámákban csodálkozhattunk. A keskenyebb részeken kifeszített drótkábelek vannak, ezek biztonságosabbá teszik az előrehaladást. Egyre csak fényképeztünk, fényképeztünk és fényképeztünk. Alig tudtunk betelni a tájjal. A párkány végén visszaereszkedtünk a völgybe, amely szintén drótkábel segítségével történt. Pontosan a szoros elejére érkeztünk vissza, ahonnan már közel voltunk az autóinkhoz. Összesen 6 órát vett fel a körtúránk, ennek minden pillanatát különösen élveztük.

A fantasztikus túránk véget ért, de következett a napunk másik része, amelyben Magyarigen községének református templomának meglátogatása szerepelt. Előre bejelentettem érkezésünket Szász Csaba lelkésznek, aki fogadott is a gyönyörű templomudvar bejáratában. Bementünk a 2 és fél évszázados épületbe, ahol a lelkész 80 perces történelemórát tartott csak kizárólag számunkra. Ámulva-bámulva hallgattuk a könnyed beszédstílusával rendelkező lelkészt, aki a település és környékének teljes történelmét bemutatta. A Háromszéken is szolgált lelkész 11 éve tért haza szülőfalujába, azóta is szolgálja a kis magyar közösséget. A történelemóra végén elmondtuk a Mi Atyánkot, elénekeltük a Magyar és a Székely himnuszokat. A templomból kilépve körbevezetett az udvaron. A felujítás alatt levő torony tövében megtaláljuk felsőcsernátoni Bod Péter és családja síremlékeit, aki a XVIII.század közepén itt szolgált. Megnézzük a 300 éves hatalmas hársfát is, amelyet Bod Péter is látott élete során. Minden állomásnál bőven beszélt Csaba lelkész az adott személyiségek életéről. Végezetül megtudtuk, hogy szeretettel várnak a Bethlen-nyaraló vendégszobáiba nyári szezonban, amely szintén a templom udvarán található. Megígértük, hogy visszatérünk ide nagyobb létszámmal is. Elbúcsúztunk a lelkésztől, megköszönve ezt a tartalmas és nagyon értékes bevezetőt a település és templom történetébe. Késő délután indultunk haza, egy szörppel, egy málnadzsemmel és nagyon finom konyakkal gazdagodva.

Köszönöm mindenkinek, hogy álmomat valóra válthattam Veletek és eljutottam erre a gyönyörű helyre.

Fotók itt

Krókuszleső kisbakancs-túra a Szombat völgyében, ápr 24

Gyönyörű időjárást fogtunk ki 2022.év Szentgyörgy napján a Fogarasi havasokbeli Szombat völgyében. Már reggel a gyülekezőnél kellemes időben volt részünk, itt 105-en jelentünk meg összesen, ebből 45 gyerek volt. A csapat megérkezte után, még egy nagyon keveset autóztunk, aztán leparkoltuk a járgányokat egy hatalmas fatelepen.

Üdvözöltem a csapatot és indultunk neki a hosszadalmas völgynek. Piros háromszöget követtük eleinte erdőkitermelő úton, majd utána túraösvényen. Itt már megjelentek az első hófoltok, sőt maga az ösvény helyenként nagyon jeges volt. De szerencsére e jeges szakaszokat könnyen ki lehetett kerülni, ezért nem okozott gondot. A menedékház előtt kikerültünk az erdőből, ahol a Nap teljes tavaszias erejével sütött. Egyszer csak megjelentek a krókuszok, a csodaszép virágok amelyek rögtön hóolvadás után jelennek meg. Rengeteg szögből fényképeztük és sikerült a havas magashegyi tájat is belevenni, ami igazán csodás alkotást eredményezett.

A menedékháznál egy bő órát megpihentünk, ezalatt fogyasztottunk az elemózsiánkból, a gyerekek játszodoztak a hóban, a felnőttek társalogtak. Pihenő után még előremeneteltünk a völgykatlan végéig, ahonnan pontosan a fejünk fölött emelkedett a Gălășescu Mare hófödött csúcsa. Óriási hópárkányok fenyegetően hatnak az arra túrázóra, ez azt jelentvén, hogy nincs vége még a lavinaszezonnak. Körbefotóztuk a tájat, nemi időt is eltöltöttünk a magashegyek világában, majd csoportkép után elindultunk visszafelé.

Ugyanazon az úton ereszkedtünk lefele, mint amelyen feljöttünk, hiszen itt más lehetőség nem volt. A menedékháznál még egy rövid ideig megálltunk, közben rengeteg más turista feljött, úgyhogy a gyönyörű idő kicsalogatta azokat a személyeket is, akik nemigazán voltak havas hegyi túrára felkészülve. A hosszú erdőkitermelő úton lefele haladva egyre melegebb lett, sokan várták, hogy meglássuk autóinkat. De hát ezt jelenti a Fogaras. Ilyen kis túra is sokszor fokozottabb erőfeszítéssel jár, főleg ebben a hegységben.

Köszönettel tartozom mindannyiatoknak, hogy együtt tölthettük e szuper kellemes napot, remélem mindenki jól érezte magát! A következő viszontlátás reményében üdvözöllek Benneteket itt a sorok között is.

Fotók itt

Piros körút-túra, márc 12

2022 március 12-én szombaton, 17-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi Kálvin téren, hogy kezdetét vegyük a városunk környékének piros körútjának lejárását (530 m / 7,00 h). Három körtúra indul Sepsiszentgyörgyről, vagyis a kék, sárga és piros. Az utóbbi a leghosszabb és érinti Sugásfürdő alsó részét, Előpatakot és a Baróti-hegység két legmagasabb pontját: a Görgőt és a Havad tetőt.

Március közepe az idén igen hideg idővel köszöntött be. Havazással és bőven fagypont alatti értékekkel. Csípős hidegben indultunk útnak, épp napfelkeltekor. Ahogy kiértünk a városból és a Debren-tető kopasz dombjára értünk, egyből be is melegedtünk, igaz nemcsak a Nap hatására, hanem a gyors iramunknak köszönhetően. Innen fentről szépen látszott a még ébredező város északi része, illetve a Bodoki-hegység nyúlványa. Erdőben folytattuk utunkat, immár havas ösvényen. Ahogyan egyre mélyebbre kerültünk az erdőben, a hó vastagsága is nőtt, igazi téli tájképet varázsolva elénk. Rögtön négy őzikét figyeltünk meg, ahogyan fürgén elszökdöstek előlünk. Különben e túranapon nagyjából 15 őzikét számoltunk össze útvonalunk során.

Egy hosszan tartó, de kényelmes emelkedő után, beereszkedtünk Sugásfürdő alsó részébe, pontosan a hóágyúk számára szükséges tó mellé. Éhesek voltunk, de itt a völgyben nem akartunk fagyoskodni, ezért egy picit kimásztunk a Görgő lábán egy napsütötte oldalra, ahol kényelmesen tízóraizhattunk (820 m / 10,00 – 10,30 h). Falatozás közben látszódott a település nagy sípályájának felső része, ahol többen hódoltak e népszerű sportnak. Evés után meredeken kapaszkodtunk fel a Görgő csúcsára, mély hóban. Talán ez a szakasz volt a legnehezebb a túra során. Néhol térdig is süppedtünk a porhóban, nyomot kellett törni. A kitartó küzdelemnek azonban megérett a gyümölcse és büszkén állhattunk a fenyőerdővel borított Görgő csúcsán, egy csoportkép erejéig (1017 m / 11,20 h / 10 km).

Útvonalunk második szakasza következett, vagyis beereszkedés Előpatakra. Egyelőre elsétáltunk a Gyertyános-kút mellet, majd a hegység legmagasabb pontja mellett – Havad (1019 m) – meneteltünk. Itt egy traktor nyomára bukkantunk, amely nagyon megkönnyítette további dolgunkat. Hiszen nem kellett a mély hóban járni. Egy hosszú tisztáson ereszkedtünk befele a vakító napfényben. A körülöttünk levő tájat alig tudtuk megfigyelni, annyira erősen sütött a Nap. Azért természetesen nem hagytuk figyelmen kívül a Bucsecs, Királykő és Fogaras vonulatát, illetve a Keleti Kárpátok hozzánk közel fekvő hegységeit. Ereszkedésünk utolsó szakasza erdőben történt, majd megérkeztünk Előpatak központjába (590 m / 14,00 – 14,30 h / 18 km). A napsütötte gyepre és padokra igen kellemes volt letelepedni és falatozni. Jól megpihentünk, hiszen a túra jelentős része várt még ránk.

Elbúcsúztunk a szebb időket megélt üdülőteleptől, egy meredek kaptatóval kezdtük a túránk harmadik – és egyben utolsó – szakaszát. Kiérve a Farbükk tetejére, szerencsénkre egy szekérnyomot követhettünk a továbbiakban, az ugyancsak havas terepen. Csupasz vörösfenyők mellett haladunk el, majd kiérünk ismét a hegység főgerincére, amelyet keresztezünk. Az óriási Keresztény-legelő tetején vagyunk és a Nap sugarainak dőlésszöge kedvezően hatott kilátásunkra kelet irányban. A Kárpátkanyar összes hegyeit felismertük, mindegyik annyira fehér volt mint télvíz idején. Innen már könnyű dolgunk volt hazáig, ami a menetelést illeti. Kisebb emelkedők és ereszkedők váltották egymást, majd a Szalamáj-tisztás és Kéni-puszta érintésével máris a Pacé tetején, az Orotványon álltunk. Előttünk Sepsiszentgyörgy városa a lemenő Nap fényében csodálatosan csillogott (620 m / 17,45 h / 28 km). Itt búcsúztunk el egymástól egy újabb szép túra reményében.

Köszönöm az egész csapatnak a részvételt. Külön elismerést érdemel a 10 éves Uzonka, aki 30 km-t gyalogolt téli körülmények között a Baróti-hegység havas ösvényein. Rendkívüli teljesítmény számára, hiszen a felnőttek iramát kellett felvennie. Gratulálok kislányom!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Bucsecs déli részén, márc 6

Az eredetileg január elejére tervezett magashegyi túránkat, hetedik halasztásra tudtuk megszervezni. A halasztások oka mindig az időjárás volt. Természetesen ezt a túrát kimondottan felnőtt túrázókkal jóformán bármikor meg lehetett volna tartani, de mivel ez esetben a gyerekek vannak középpontban, kötelezően jó időjárásra pályáztunk. Ez sikerült is 2022 március 6-án vasárnap, amikor pontosan ezen a napon csodálatos időt ígértek az időjósok. Egy jelentős havazással járó időszak után a Természet egy gyönyörű nappal áldott meg bennünket ebben a térségben. Akár csodanapnak is nevezhetjük, hiszen e télen nem volt hozzá hasonló egy ilyen rövid időintervallumban. Már estére újból a havazás vette át a szerepet.

Autóval és vonattal utaztunk Szinajáig. A település vasútállomásán 22-en gyűltünk össze, ebből 8 gyerek volt. Gyalogosan mentünk a közel 3 km-re levő gondola alsó kiindulópontjához. Az 50 perces gyaloglás és a 200 méteres szintkülönbség felébresztett mindannyiunkat a kényelmes vonatozás után. Két szakaszban jutottunk fel a gondolával a 2000 méter fölötti szintre, a Furnica-csúcs közelébe. Lent ködös időben volt részünk, de 1700 méter fölött a felvonó kirepített bennünket a felhőkből és csodálatos látvány tárult elénk mindenfelé. Kiszállás után elsétáltunk a Furnica-csúcs alatti kilátóhelyre, ahonnan leírhatatlan kilátás nyílott minden irányban. Vakítóan fehér köntöst vett fel a Bucsecs, az elmúlt napok havazása során. Továbbá a magasabb hegyek csúcsai egytől-egyik kiemelkedtek a felhőtengerből, mint valami porcukor-szigetek. Mindegyikünk el volt ragadtatva a látványtól, sűrűn fényképezgettünk és egyszerűen élveztük az ott töltött idő minden pillanatát. Nem kellett sietnünk, ezért egy órát is eltöltöttünk e mennyországnak is nevezhető helyen.

Már szinte dél volt amikor elindultunk gyalogosan lefelé a sárga sáv jelzésen. A Bucsecs platójának a jelzését rövidesen a piros sáv váltotta fel, amely a túránk végéig kísért. A sípályák kereszteződésénél fokozottan odafigyeltünk, majd evőszünetet tartottunk pontosan a felhők határának felső felében, ahol a Nap sugarai melegítettek. A turistajelzés a sípálya szélében vezetett tovább, ezért libasorban meneteltünk lefele, nem zavarva a téli sport kedvelőit. A gyerekek kimondhatatlanul élvezték a nagy havat, a felső régiókban akár 2-3 méteres vastagságú is összegyűlt helyenként. Jóformán végig fenéken csúszva, vagy gurulva ereszkedték le az egész távot. Az erdő szélétől a jelzés a kialakított téli úton vezetett tovább, távol a sípályáktól, majd egy idő után vissztaértünk rá, pontosan a felvonók átszálló állomásánál, 1400 méteren.

Innen lefelé végig erdőben ereszkedtünk Szinajáig, közben keresztezve a hótól letakarítatlan műutat. Gond nélkül gyalogolhattunk, hiszen az autós forgalom elől le volt zárva. A város szélében elpakoltuk a túrabotjainkat és befejeztük a természetben való túrázást. Szerencsésen leértünk mi felnőttek a lábainkon, a gyerekek háton-hason csúszva, illetve gurulva. Még hátramaradt a városban való lefele való menetelés az aszfaltos úton. Kissé kellemetlen szakaszt még meg-megszakította egy kis lépcsőzés, amely érdekesebbé tetté gyaloglásunkat. Három és fél óra alatt a fenti indulásunk óta megérkeztünk a városi park melletti cukrászdába, ahol megédesítettük a napunkat. Innen pár perc alatt a vasútállomásra értünk és máris egy érdekes utazásnak lehettünk tanúi a Bukarest-Bécs nemzetközi vonat étkező kocsijában. Ugyanis a teljesen elfoglalt vonaton ott kaptunk helyet. Nagyon jó hangulatban értünk vissza Brassóba, majd mindenki haza saját autójával.

Köszönöm a kiránduláson való részvételt és örvendek, hogy ennek a sok-sok halasztásnak igazán mostanra megérett a gyümölcse.

Fotók itt

A Báj-havas vonzásában, feb 13

2022 február 13-án vasárnap 28-an érkeztünk Azugára, hogy egy szép téli túrán vegyünk részt a hegység északnyugati szegletében (900 m / 8,20 h). Átmegyünk a vasúton, majd a főút mellett hamarosan meg is találjuk a kék háromszög jelzést, amely felvezet az erdőbe. Eleinte tartottam a nagy hótól, de amint megláttam a sűrű nyomokat, minden kételyem elszállt ami a hótörést illeti. Kényelmesen lehetett haladni az erdei ösvényen. A kezdeteknél enyhe emelkedőket hagytunk magunk után, majd később egy folyamatosan hosszú meredek kapaszkodót gyűrtünk le, ami kivezetett az erdőből. Kis harántozás következett, aztán egy újabb – de most már jóval enyhébb – emelkedő és pillanatok alatt a Clăbucetul Taurului csúcsán állhattunk (1521 m / 10,20 – 10,50 h). A csúcsra vezető út utolsó szakaszán, tekintetünket mindvégig a mellettünk levő Bucsecs hegységre tereltük. A csúcsról is ámulatba ejtő kilátásban gyönyörködtünk, nemcsak a Bucsecsről, hanem a környék hegyeiről körbe kereken. A gyenge, de hideg szél azonban nem hagyott egy fél óránál többet időzni, ezért indultunk tovább.

Közel 200 méteres szintet ereszkedtünk az alattunk levő Gârbova-házig, majd megállás nélkül újabb emelkedő következett a Predeál fölötti sípályák felső állomásáig. Itt is beiktattunk egy pihenőt, ebédidő lévén elfogyasztottuk elemózsiánkat (1450 m / 11,40 – 12,15 h). A Bucsecsről újabb fotókat készítettünk, hiszen jóformán minden pillanatban szebbnél-szebb kilátás nyílt a hegységről.

Ebédszünet után a Kakas-sípálya szélén ereszkedtünk be, majd a turistautunk letért róla és a Susai felé vettük utunkat. Az ereszkedő után ismét emelkedő következett, immár az utolsó a Susai szállodáig. Eleinte fiatal fenyők között, majd hatalmas fenyőerdőben vezetett ösvényünk. Elhaladtunk a már jólismert határkő mellett, lencsevégre kapva egy letűnt idő maradványát. Egykor a Susai-on található épület menedékház volt, most már többcsillagos szállodává alakították. Ennek vendéglője előtt pihentünk le, kis melegitalt elfogyasztva élveztük egymás társaságát (1445 m / 13,30 – 14,15 h).

Az utunk hátralevő része mindvégig lefele tartott. Ennek köszönhetően hamar elértük Predeál szélét, majd annak utcáin lesétáltunk egészen a vasútállomásig (1000 m / 15,40 h). Amíg vártuk a vonatot, egy szimpatikus idős bácsika jókedvű nótákat muzsikált nekünk, emiatt hamar elszállt a várakozási időnk.

Köszönöm a kedves társaságnak, hogy eljöttetek és együtt lehettünk. Voltunk Gyergyóból. Csíkból, Négyfaluból és természetesen Háromszékről. Várlak máskor is szeretettel!

Fotók itt

Kisbakancs-túra Peștera környékén, feb 5-6

Talán az idei év eddigi legszebb hétvégéjét fogtuk ki a Királykő lábánál fekvő Peștera elszórt településén. 2022 február 5-én és 6-án, tartalmas és élménydús kirándulásokon vettünk részt, amelyben bőven voltak kilométerek és szintkülönbségek. Összesen 47-en jelentünk meg a szombati találkozóhelyen, ebből 19 gyerek volt. Az autóink leparkolása után egy rövid séta választott el a túránk bázisától, a Folea háztól. Már vártak ránk a kedves házigazdáink, elfoglaltuk a szobáinkat és készültünk az első nap túrájára.

Kényelmes és hótól eltakarított úton indultunk a Folea háztól (1180 m / 10,20 h). Enyhe emelkedők tarkították utunkat, közben gyönyörű kilátásunk volt az alattunk elterülő dombvidékekre és a távolban magasodó Bucsecs hegységre. Bemegyünk a fenyőerdőbe, majd egy bátrabb kaptató után a Joaca-nyereg alatti tisztásra érünk. Kihasználjuk a Nap erejét és sütkérezünk, habár az egyre erősödő szél csak amúgy kavarta körülöttünk a havat. Felmegyünk az imént említett nyeregbe, ahonnan a Királykő csodálatos látványában gyönyörködhettünk (1460 m / 12,15 – 12,45 h). Szendvicseink majszolása közben a gyönyörű hegység karnyújtásnyira levő csúcsait elemeztük.

Evés után a túra egyik könyebb szakasza következett. Leereszkedtünk a Table nyeregbe, majd tovább a Zernyesti-szoros irányába gyalogoltunk. A méteres hóban szerencsére nyomok voltak, így lazán és jó hangulatban lépkedhettünk. Azonban az elnyert szintet hamarosan mind el is veszítettük és a völgyből ismét indulhatott a kapaszkodás a Țoancheș-tisztás irányába (1220 m / 13,30 h).

A kaptató eleje és vége volt meredekebb, különben kényelmesen haladtunk felfele a fiatal fenyők között. Habár gyéren járt útvonalról van szó, szerencsénkre itt is jártak régebb turisták, ezért ismét megszabadultunk a hótörés problémájától. Kiérünk egy tisztásra, felmegyünk annak tetejére, ahol ismét elénk tárul a Királykő teljes pompájában. Nem győztük fényképezni a tájat, sőt még a Pásztor csúcsra tartó turistákat is szemléltük szabad szemmel és távcsővel. Ezért a kilátásért egy kis kitérőt kellett tegyünk, tehát hamarosan vissza kellett találjunk a jelzett turistaösvénybe. Itt már mély hóban kellett járjunk, de kitartással sikerült visszajussunk a helyes útba.

A Țoancheș-tisztásról való meredek ereszkedő következett. Főleg a gyerekek voltak teljesen elragadtatva, nagy zsivajjal szaladtak lefele a mély hóban, a fiatal fenyők között. Egy rövid erdei szakasz után, a túra utolsó métereit hason csúszva teljesítették a boldogságtól sugárzó arcú gyerekek. Szerencsésen visszatértünk a Folea házhoz, készülvén a megrendelt estebédre (1180 m / 16,10 h). A gyerekek egy része azonban sötétedésig a ház körül szórakoztak.

Estebédünk fuszulykalevesből és húsos tokányból állt, amelyet savanyúsággal ettünk. A háziasszony ezek után még csörögét is felszolgált desszertként. Evés után a csapat gyerek tagjai teljesen birtokukba vették a házat, szinte mindenhol lehetett velük találkozni, különböző játékok közepette. A felnőttek az ebédlőben ültek össze, vidám hangulatú beszélgetések születtek. Még az idei év elkövetkező kirándulásainak nagy részét is téma tárgyává tettük. Késő éjszaka feküdtünk le mindannyian, elaludtak a fények, megszűnt a gyerekricsaj a Folea házban.

Vasárnap sziporkázó reggelre ébredtünk. Korán kellett kelni, hiszen e napra hosszabb útvonal és még egy barlanglátogatás is várt ránk. A háziasszony részéről finom házi falatokat reggelizhettünk, majd összepakoltunk és kezdődhetett a túranap. Első ízben csomagjainkat visszavittük autóinkhoz, majd innen indult kimondottan a túránk (1190 m / 10,00 h).

Hosszú ereszkedő következett. Eleinte eltakarított aszfaltos úton, majd egy csodálatos havas ösvényen. Házak udvarai mellett haladtunk el, közben köszöntve az ottlakókat. Közben hátra-hátra néztünk és csodáltuk a Királykő ragyogóan fehér gerincét. A Denevérek barlangjához érve a napsugaraktól megolvadt föld sárt képezett. Itt elég nehezen-csúszkálva másztunk ki az üreg szájához, közben nagyokat kacagva egymás ügyetlenkedésein (1000 m / 11,00 – 11,30 h). Azonban megérte ide feljönni, hiszen odabent a barlangban jó néhány denevért figyelhettünk meg hibernáló állapotban. Közülük sokan kézzel elérhető távolságban voltak, de csak lámpáinkkal szemléltük őket, kézzel nem zavartuk. Kimondottan különleges élmény volt főleg gyerekek számára a denevérekkel való találkozás, izgalmukat hatalmas hangoskodással fejezték ki, amúgy zengett a barlang terme. A barlanglátogatás után a sáros szakasz leküzdése ismét mókás pillanatokat okozott mindannyiunk számára.

Folytattuk túraútvonalunkat ismét lefelé. Egy nagyon meredek ereszkedő következett pontosan be a völgybe. A havas terepen azonban jól lehetett haladni és gyorsan be is értünk a völgy aljában csordogáló patakhoz. Itt egy erdei utat kereszteztünk és követtünk még mindig lefelé. A meredek ereszkedő után jólesett a letaposott úton való gyaloglás. Aszfaltos útnál ért véget a hosszadalmas ereszkedésünk, innen most azon kellett törekedni, hogy visszanyerjük az elvesztett szintet (810 m / 13,00 h).

Rövid szakaszt gyalogolunk az aszfalton, majd felfele tartunk Magura irányába. Eleinte földúton, majd keskeny völgyben, egy erdei ösvényen. Hirtelen meredek kapaszkodóvá változott útvonalunk, nyírfák és egyébb lombhullató fák között. Mindenki nagyon ügyesen vette a feladatot és győzedelmeskedve értünk fel Magura településre, ahol ismét letakarított út várt ránk (1050 m / 14,30 h). Rendíthetetlenül gyalogolunk tovább a faluban. Most már a Nap sugarai pontosan a Bucsecs-hegység látványát tették lenyűgözővé, sűrűn fotóztuk azt. Végre egy vegyes bolthoz érünk, ennek teraszára kiültünk enni-inni és természetesen pihenni (1010 m / 15,30 – 16,00 h). Ez volt az egyetlen komolyabb megálló a reggeli indulás óta. Örvendett is mindenki gyerek-felnőtt egyaránt, a „La Ciocolată” nevű helynek, amely az üvegtigrisre emlékeztetett.

Következett az átkelés vissza Peștera faluba. Magura központját magunk után hagyva egy hosszan tartó emelkedő vette kezdetét. Enyhén, de több kilométeren keresztül kitartóan nyertük vissza a szintet. Elhaladtunk a Zernyesti-szoros felett, amely érdekes látványt nyújt ebből a szögből. Közben a Nap a is már lemenőben volt és ismét csikorgó hideg vette át az uralmat. De fázásról szó sem lehetett a kitartóan emelkedő szakaszon. De minden nehézségnek megvan a maga gyümölcse és ismét lefele mehettünk. Most már ismerős terepen, hiszen visszatértünk a Folea ház elé. Mindenki nagyon örvendett e pillanatnak és a hátralevő pár száz métert már gondok nélkül sétáltuk le (1190 m / 17,20 h).

Autóinkhoz érve a boldogságtól és hidegtől kipirult arccal búcsúztunk el egymástól. Köszönöm e csodálatos hétvégét, hogy együtt lehettünk e gyönyörű vidéken.

Fotók itt

Bodoki-havas kétszeri átkelése télen, jan 29-30

Borongós időjárás miatt – amikor még leszálltunk a vonatról Málnáson – teljes sötétség vett körül bennünket. Elég merész próbálkozásnak tűnt a címben szereplő hegység kétszeri átkelése nyugat-kelet és fordítva irányban télvíz idején, még ha két napra is készültünk. Néhányan autóval is érkeztek a megbeszélt helyre pontosan, ezért idejében vágtunk neki a kalandnak (580 m / 7,00 h).

Egyből a Herec várának kaptatóján sikerült kiverni az álmunkat a szemeinkből. A vár tetején köszöntöttem mind a 22 résztvevőt, akik eljöttek e téli túrára. Köszöntő után, Andris barátunk szólt néhány szót a hely történetéről, majd folytattuk utunkat friss erővel a Hintók útján fel a Kincsás felé. A hó mennyisége elenyésző volt, ezért gond nélkül haladtunk egyre magasabbra a gyönyörű bükkösben. A Kincsás alatt azonban kezdett megerősödni a szél és a havat is mélyebbre tapostuk. Hamarosan kiértünk az erdőből, pontosan a menedékhely közelében. Ennyi ember nem fért be a kis faházikóba, de ennek szélárnyékában is meg tudtunk húzódni, akik úgy döntöttünk, hogy kint fogyasztjuk el az elemózsiánkat (1050 m / 9,50 – 10,30 h). Ételünket vidám kedvvel fogyasztottuk és folytathattuk utunkat.

Szélfújta, megfagyott talajon könnyedén haladtunk, még a csúcs felé tartó meredek kaptatón is. Odafent a Bodok tetőn zord-ködös időjárást kaptunk, néha elég erős széllökésekkel. Természetesen ez nem tántorított el a csoportkép készítésétől. Ahogyan fogytak a kilométerek és egyre fennebb jártunk, egyenesen arányosan nőtt a jókedvünk is, ezért nem forgott veszélyben a kitűzött célunk elérése. A hegytetőn található fák gyönyörű – de nagyon súlyos – jégkabátjaikba öltözve várják a tavasz eljövetelét (1193 m / 10,50 – 11,20 h).

Folytattuk utunkat a főgerincen észak irányban. Egyből észrevettük, hogy a hó jelentősen nagyobb mint a csúcstól délre. Jóval nehezebb volt törni, néhol már térdig is süppedtünk benne. De mivel Ikafalva irányába készültünk, hamarosan el kellett hagynunk a főgerincet és kelet irányba kezdtük az ereszkedést. Egy mellékgerincet követtünk Maksa felé tartó turistajelzésen, de erről is letérünk, amikor dél felé tart. Lankásan ereszkedünk be egyre kitartóan Felső Csernáton legfelső határán található Ika várához. Ennek tövében kicsit megpihentünk, levettük vállainkról a nehéz hátizsákokat (600 m / 14,20 – 14,40 h). Az időjárás kezdett helyrejönni, még a Nap sugarai is kikandikáltak az egyre gyérebb felhők közül.

Még egy erdőkitermelő út letaposott ösvényét követtük, majd egy dombot kellett áthágjunk ahhoz, hogy beérjünk Ikafalvára. Első napunk célját kipipálhattuk (600 m / 16,00 h). Végigmentünk a falun, pontosan harangozáskor benézhettünk a református templomba is. A vegyes bolt előtt még egy disznóvágóval ejtettünk egy-két szót, aztán meg sem álltunk az esti szállásunkig, amely egy magánházban volt. A házigazda szeretettel fogadott és mindent hátrahagyott nekünk. Az est eljövetelével nagyon finom gulyáslevest fogyasztottunk, süteményekkel lenyomtatva. Később lehetett finom falatokat sütni a kemence előterében. Az ezután következő zenés bulihoz, a burgundi vörösbor segített a hangulathoz.

Másnap alig pirkadt, kellett kelni, hiszen egy nehezebb túranap várt ránk. Plusz az éjszaka jónéhány centit havazott, tehát ezt is számításba kellett venni. Havazóban hagytuk magunk mögött a csendes és meghitt Ikafalvát (600 m / 8,45 h). Visszamegyünk az előző napi erdőkitermelő útra és azt követtük egy darabon. Egyre jobban havazott, ezért az eredeti Burdé-tető helyett a Bojtorjános-tető felé választottuk az utat. Hosszan gyalogoltunk egyre mélyebben a vadon szívébe. Az erdőkitermelő út végén egy meredekebb kaptatót hagytunk magunk mögött, majd egy kopasz mellékgerincen gyalogoltunk. Kilátásunk nagyon gyatra volt és a havazás sem akart szűnni. Néhol mély havat kellett taposnunk, ezért lassabban haladtunk. Össze sem lehetett hasonlítani az előző nap útvonalát a mostanival, sokkal nehezebb körülményeket találtunk. Na de kitartóan mentünk és ennek eredményeképp elértük a főgerincet a Bojtorjános közelében (1200 m / 14,00 h). Innen már lefele vezetett utunk a Nagy Szilason keresztül. Igaz ez a lefele menet elég csalóka volt, hiszen hosszú távon alig-alig vesztettünk szintet, sőt néhol még felfele is kellett menni a nagy hóban. Természetesen a későbbiekben egyre határozottabban mentünk lefele, mígnem elértük a völgy alját Mikóújfalu végében (620 m / 16,00 h). Végigmentünk a főútig, ahol néhányan autóstoppal hazamentünk. Későbbiekben mindenki szerencsésen leért és vonatos utazást követően érkeztek haza. Két nap alatt közel 50 kilométert gyalogoltunk, bőséges szintkülönbségekkel, igazi téli tájban.

Köszönöm teljes szívből a részvételt, a jó hangulatot és egyben az egész hétvégét, barátaimnak, vendégfogadóinknak egyaránt!

Fotók itt