Felfedező-túra a Naskalaton, szept 24

Csapadékos időszak után érkeztünk a Gyímesekbe, a Setétpatak bejáratához, 2022 szeptember 24-én szombaton (850 m / 8,20 h). Öten vállalkoztunk e kirándulásra, különböző városokból: Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről. Ténylegesen felfedező túrának lehetett tekinteni, hiszen ezen szakaszon nem jártunk és néhány túratárs most ismerkedett egymással. Az éjszakai eső után a szél mozgósította a fellegeket, ennek köszönhetően szép időben reménykedtünk a túra során.

A hideg reggelen szaporán lépkedtünk az aszfaltozott úton, a Setétpatak völgyében. Piros kereszt kalauzolt e szakaszon. Nagyon szépen rendezett porták előtt haladtunk el, ez bizonyította a csángó emberek szorgalmasságát. Elhaladtunk az egykor szebb időket megélt Setétpataki-fürdő előtt, amely az enyészetnek van kitéve. Elhagyjuk a falu végét és térképünkön egy jelzetlen ösvényt választva kikanyarodtunk a Setétpatak völgyéből. Az előttünk álló mellékgerincet céloztuk meg. Eleinte egy patak mellett mentünk fel, majd egy gyönyörű napsütötte tisztásra érkeztünk. Innen nagyon meredek kapaszkodóval értünk fel a kiszemelt mellékgerincre, ahol találkoztunk a kék kereszt jelzéssel, amely az Antalok patakából indult. A nagy kiterjedésű havasi legelőn rengeteg őzláb gombát találtunk. Csak itt eszmélytünk rá, hogy nem hoztunk kimondottan erre a célra tarisznyát. Így aztán ételeszacskóba, hátizsákvédőbe pakoltuk a szebbnél-szebb példányokat. De nemcsak őzláb volt ám, hanem vargánya, csiperke, pöfeteg és egyébb más amit nem ismertünk. Gombákkal megpakolva folytattuk utunkat felfele, szerencsére kényelmes szakaszon. Amerre eljártunk gombákat láttunk, még bő 100 méterre is látszottak az őzlábak nagy kalapjai.

Megértkeztünk a Kondra-kereszthez, gyönyörű gyephavason (1450 m / 11,00 h). Ide jön fel a 32-es határvadászok útja is, amely Csíkszentdomokos felé tart. Néhány fotó után, folytatjuk utunkat a Kárpátok főgerincén. Az idő változékony és néha hideg szél fújt. Azonban a kilátásunk pazar. Felérve a Naskalat csúcsára, csak ámultunk-bámultunk (1553 m / 11,40 – 12,30 h). Igyekeztünk minél több fotót készíteni a szélrózsa minden irányába. Észak felé láttuk a Nagyhagymást és a Csalhót, nyugatra a Gyergyói-havasok Olt-és Maros forrásvidékeit, a Fekete Rez és Sípos-kő csúcsait. Háttérben a Görgényi-havasok, lennebb a Hargita. A nagyobb hegyeket még felhők koronázták. Dél irányban a Nagy Csomád zárta a látóteret. Keletre az alattunk levő Hidegség nyúlt el és a fölötte kimagasló hegyek. Szélcsendes helyet kaptunk pontosan a csúcs alatt, így megebédeltünk, közben kémlelve a gyönyörű tájat.

A Naskalat csúcsáról visszatértünk a Kondra kereszthez, majd a sárga kereszttel jelölt 32-es határvadászok útján jöttünk le Hidegségbe. Itt is rengeteg gombát találtunk, de már nem volt ahová pakolni. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az erdőkitermelő gépek súlyosan károsítják ezt a kiemelkedő jelentőséggel rendelkező utat. Szerencsésen beérkeztünk Hidegségbe, ahonnan 8 km választott el az autótól (820 m / 14,45 h). Itt úgy egyeztünk, hogy amilyen gyorsan csak tudok elmegyek az autóért és visszajövök a hölgyekért. Visszafele jövet az autóval alig jöttem 2 km-t, máris a túratársaim integettek egy szekérről. Egy idős bácsi hozta fel őket, ezzel a szekerezéssel koronázták meg a túra végét.

Köszönöm a túrán való részvételt. Köszönöm, hogy együtt fedezhettük fel a Naskalat eme vidékét!

Fotók itt

Felfedező túra a Széples hegységben, szept 4

Hosszú éjszakai autózás után, szerencsésen megérkeztünk a Széples (Cibles)-hegység lábához, 2022 szeptember 4-én vasárnap. Négyen vállaltuk be ezt a nehéz feladatot, amely a hegység bejárását jelentette közel 400 km autózást követően. Ugyanakkor a túra után rögvest haza is indultunk.

Tőkés (Groșii Țibleșului) felől, a Fenyő (Bradul)-patak völgyében közelítettük meg a hegyet. Az erdőkitermelő úton haladva, pont előttünk gyönyörű időben emelkedett ki a számunkra felfedezésre váró hegység. Autónkat 2 km-el a tervezettnél lennebb kellett hagynunk egy lecsukott sorompónál. Később megtudtuk, hogy azt a sorompót egyszerűen ki lehetett volna nyitani és átmenni, de a kihelyezett tábla- , no meg a helyismeret hiánya miatt nem mertünk szabálytalankodni. Így bemelegítőnek könyveltük el a pluszban ránk váró kilométereket.

Autónk leparkolása után néhányat faltunk és elindultunk az ismeretlenbe (680 m / 7,45 h). Mély völgyben haladtunk kényelmesen felfele az erdőkitermelő úton. Tiszta égbolt volt felettünk, meglepődve tapasztaltuk az időjárást, hiszen az előrejelzések épp a front elvonulását és borús időt jeleztek. Ami később be is jött. 4 km erdei úton való gyorstalpalás után elhagyjuk a mély völgyet és egy rettenetesen meredek emelkedő következett. Erdei túráim során egyik legmeredekebb utat tapostam ezen a napon. Azonban örültünk ennek a különleges terepnek, mert hamar kivezetett bennünket a mély völgyből. Egy ponton megszusszanhattunk, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk főleg nyugat irányban. Az előző napok esőzései nyomán az égbolt ismét beborult, a Nap hatására nagy mennyiségű víz került a légkörbe, felhőket alkotva. Még egy jókora kapaszkodót gyúrtunk le és az erdőben előbukkant az Arcer-menedékhely (1440 m / 9,40 h). Fából készült priccseken nagyjából négy személy elfér, de a földön evvel jóval több. Ráférne egy takarítás, renoválás bent, máskülönben jó állapotú régi építésű kaliba, az erdő kellős közepén. Sokat nem időztünk, épp fotókat készítettünk és továbbálltunk.

Kék pont turistajelzést követtünk az Arcer-csúcs felé, amely a hegység három fő csúcsának egyike. Ismét nagyon meredek kapaszkodót követtünk, majd kis sziklás gerincen lépkedtünk felfele a vulkanikus hegység erdejében. Nagyon érdekes élményben volt részünk, ilyet nem tapasztaltunk máshol. Közben rengeteg málnát, áfonyát (vöröst is), szedret legelhettünk, sokszor le sem kellett nagyon hajolni értük. Az erdőhatár fölött még nagyon finom borókabogyót is fogyasztottunk. Ösvényünk ezen bokrok társaságában haladt és a rajtuk levő nagy mennyiségű vizet, mind a nadrágunkkal és bakancsainkkal töröltük le. Úgyhogy mire felértünk az Arcer csúcsára, combtól lefele csuromvizesek voltunk.

Közben teljesen beborult, ködös idő vett körül bennünket. Az Arcer csúcsán kissé megpihentünk és vártuk, hátha mégis lesz egy felhőablak, amelyen kiláthatunk (1829 m / 10,40 h). Sokat nem időztünk, inkább elindultunk a gerincen a Széples csúcsa felé. Rövid táv választott el tőle és egy apró 100 méteres le-fel szint. A gerincen való menetelés közben, azonban kezdett tisztulni a táj. Mégsem teljesen, de legalább láthattuk a környék csodáit. Sőt érdekesebb módon fedeztük fel a tájat, a felhőknek köszönhetően. Felérve a csúcsra, egy jó nagy asztalnál megpihentünk és ebédeltünk (1839 m / 11,10 – 11,40 h).

A csúcson való időtöltés közben, néha kitisztult, néha ránk jött a köd. A hegység harmadik csúcsára is elindultunk, ahová szintén a gerincen hamar el lehetett jutni egy 100 méteres ereszkedő-emelkedő és némi gyaloglás után. A Bran tetején időjárásunk már nem volt annyira kegyes hozzánk és semmilyen kilátással nem kecsegtetett (1853 m / 12,30 h). Ezért a csoportkép után elindultunk a lefele vezető utunkra.

A lefele vezető utunkhoz azonban vissza kellett menni a Széples csúcsára, tehát egy kirándulás alatt kétszer másztuk meg a hegyet. Néhány helyi turistával való beszélgetés után megkezdtük a leereszkedést a hegyről. A festett jelzés sajnos nem egyezik meg a térképen rajzolttal, de tájékozódással nem volt gondunk. Kék sáv jelzésen jöttünk vissza egy meredek völgyön az erdőhatárig, majd egy bővízű patakon átkelve a szintgörbén haladva visszatértünk a reggeli menedékhelyhez (1440 m / 14,00 h). A házikótól ismét követtük a már ismert nagyon meredek útszakaszt, ennek köszönhetően sok száz méter szintet perceken belül beereszkedtünk. A mély völgyben az utolsó 4 km-t erdőkitermelő úton fejeztük be, katonás meneteléssel (680 m / 15,10 h).

Hálásan köszönöm a résztvevőknek, hogy véghez vihettük a túrát és megismerkedhettünk egy olyan távoli vidékkel, ahová nehezebben juthatunk el.

Fotók itt

Pokol-völgyi Mennyországban, aug 13

Torja vonzáskörében található Jajdon- és Pokol völgyek összefolyásánál csodálatos szombati napot töltöttünk. Több mint egy évszázada létrehozott Pokol-völgyi népi feredőt, akár egy Mennyországhoz hasonló csendes és káprázatos vidéknek képzelhetjük el. 43-an vettünk részt a piknikező és játékos kirándulásunkon, ebből 21 gyerek volt. Velünk voltak a cserkészek, akik különböző érdekes játékokkal foglalták le a gyerekeket, illetve Csia Kinga biosztanárnő segítségével a kis tőzegláp állat- és növényvilág ismeretével gazdagodhattunk. Bámulhattuk és fotóztuk a jégkorszak maradványaként fennmaradó szibériai hamuvirágot, illetve megfigyeltük a körülöttünk bugyogó gázfeltöréseket. Ezen kívül borvízmedencében fürödöztünk és finom falatokat sütöttünk a kialakított tűzhelyen. A délutáni melegben darazsak csípéseit is elszenvedte vagy 4-5 személy, ezt hideg borvízzel borogattuk, illetve az általam felügyelet nélkül hagyott sült kolbászt belakmározta egy odavetődött kutyus.

Köszönettel tartozom mindenkinek, a tartalmas együttlétért. Köszönöm szépen a cserkészeknek a foglalkozást, illetve Kingának a biológiai ismeretekért.

Találkozunk friss erővel a Tamás-gerinc határvidékén, amelyet szeptember 18-ra, vasárnapra tervezünk. Addig is kiránduljatok sokat!

 Fotók itt

Kisbakancs-túra a Vargyasi szorosban - Homoródalmás felől, aug 7

Székelyföld egyik legszebb szorosába immár másodszor látogatunk el csapatunkkal. Előszőr Vargyas felől közelítettük meg a helyszínt, most Homoródalmás felől. 2022 augusztus 7-én vasárnap, 54-en gyűltünk össze Homoródalmás központjában, ebből 24 gyerek volt. A nap folyamán nagyon kellemes időben részesültünk az anyatermészettől, ezért problémák nélkül lejártuk a tervezett útvonalat.

Autóinkkal átmentünk a jó állapotú makadám úton a Vargyas völgyébe, ahonnan kimondottan gyalogtúránk indult (610 m / 10,00 h). A csapat köszöntése után, kényelmes erdei úton jutottunk fel a Kőmezőre. A kilátóponton felállított távcső nagyon népszerű volt körünkben, amellyel végigszemléltük az egész tájat. A Tatárkápolna fával körülvett árnyékos helyén telepedtünk le hosszabb időre pihenni és falatozni (750 m / 11,10 – 12,40 h). Nem volt értelme a sietségnek, időnk bőven akadt és az időjárás is kedvezett.

Pihenő és csoportkép készítése után a Farkasok ösvényén ereszkedtünk be a Kőcsűrhöz, egy eleinte enyhe, majd egyre meredekebb ösvényen. Beérve a Vargyas-patak völgyébe, az ott található forrásnál kiegészítettük innivalóinkat e finom vízzel. Elsétáltunk az Orbán Balázs-barlang bejárata alá, majd vaslépcsőn kapaszkodtunk fel a bejáratához. Amennyit lehetett körbesétáltunk a jó hűvös falak között, gyerekek nagy élvezetére (630 m / 14,00 – 14,30 h).

Utunkat tovább folytattuk a patakmederben felfele, gyönyörűen magas sziklafalak alatt. A mesterségesen kialakított sziklába felszerelt átjárók, illetve a patakon átívelő lengőhidak nagyon jó állapotban voltak. Észrevétlenül értünk ki a szorosból egy gyönyörű tisztásra, már nagyon közel az autóinkhoz. Itt levetettük ruháinkat és a patak hűs vizében csobbanhattunk, vagy egyszerűen csak lábat áztattunk. A gyerekeknek fő attrakció volt a patakos tevékenység. Eközben a velünk tartó biosztanárnőnek köszönhetően, nagyítóval figyelhettük meg a patak élővilágának egy részét, érdekes információkkal gazdagodva úgy felnőtt mint gyerek (610 m / 15,30 – 16,40 h).

Autóinkkal visszatértünk Homoródalmásra, ahol a templom tövében található kis fagyizó készletét eléggé megcsapoltuk. Itt búcsúztunk el egymástól egy gyönyörű és tartalmas nap után.

Köszönöm, hogy együtt tölthettük e kellemes vasárnapot a Vargyas-szorosban.

Fotók itt

A Maros- és Olt forrásvidékén, júl 30

A sok száraz hetek után, végre beköszöntött egy esős periódus tájainkon. A csapadékos idő azonban nem kedvez a turistáknak, de az elmúlt napon valahogy megkegyelmezett nekünk. Úgymond két eső között sikerült a kitervezett útvonalunkat bejárni Marosfő és Gyergyószentmiklós között.

2022 július 30-án szombaton 12-en gyülekeztünk a marosfői vasútállomás mellett, ahová autóinkat parkoltuk (790 m / 6,30 h). Egymás üdvözlése után elindultunk a 30 km-es útvonal lejárására. Célunk a Maros- és Olt forrásait felkeresése volt. Épp az indulásnál fel kellett kapnunk az esőköppenyeinket, de szerencsére amire kiértünk a településről, az eső elállt. Egyre fennebb haladva, gyönyörű volt az alattunk elterülő táj. A felcsíki-medence ködből kiemelkedő dombjait fedeztük fel, mint egy tengerből kiálló szigetecskék jelentek meg előttünk. Néhány esztena mellett is elhaladtunk, itt hangos kutyaugatás üdvözölte a még álmos csapatunkat. A kutyák ugatása és a huzamos emelkedő a Fekete Rez felé, hamar elűzte az álmot szemeinkből. A magas páratartalmú meleg levegő keményen izzasztott bennünket utunk során. Jó iramú, kitartó menetelés után a Fekete Rez fenyőkkel körülvett csúcsán álltunk (1538 m), majd gyorsan a közelben levő Maros forrásához, igyekeztünk, az első célpontunkhoz (1480 m / 8,15 – 8,50 h). Minden szemszögből igyekeztünk lefényképezni és természetesen a forrásvíz kóstolása sem maradt el, amelynek nagyon finom értékelést adtunk. A forrás közelében, menedékhely található és egy lefödés padokkal és asztallal. Itt megreggeliztünk. A menedékhelyen négy vaspriccs található, szükséges izolír és hálózsák az éjszakázáshoz.

Pihenő után visszamentünk a Fekete Rez csúcsára, ahol csoportképet készítettünk, majd egy jókora ereszkedő következett az alattunk levő nyeregbe. Útközben málnát és áfonyát szedegettünk, nagyon jól esett desszertként a reggeli után. 300 m szintkülönbség elvesztése után ismét egy ugyanakkora kapaszkodó következett a Sípos-kő tetejére. Nagyon meredek emelkedőt küzdöttünk le, viszonylag rövid távon, ez jelentősen megnövelte a pulzusszámainkat. A csúcs előtti tisztáson visszatekintettünk a Fekete Rez magaslatára, illetve a Nagy Hagymás vonulatában is gyönyörködhettünk. A Sípos-kő teteje egy lapos, erdővel borított vidék, kis tisztással (1567 m / 10,30 h).

Utunk további része ereszkedésben zajlott. A Kovács Péter irányába mentünk, közben jócskán belakmároztunk az erdő gyümölcseiből. A nyeregből erdei úton gyalogoltunk be Gyergyószentmiklós felső felébe, majd a központi Marcipán cukrászdájában vártuk a közben eleredő eső végét (700 m / 14,10 – 15,15 h). A Nap végre kisütött és szárazon megúszva megérkeztünk a vasútállomásra. Mivel autóink Marosfőn várakoztak ezért vonattal kellett leutaznunk. Némi késéssel befutó bukaresti gyors mozdonya épp itt romlott el, ezért várnunk kellett a csodára. A csoda meg is érkezett, aminek köszönhetően szűk két órai késéssel láthattuk viszont leparkolt autóinkat. Csapatunk mindvégig jelesre vizsgázott ezidő alatt, nem a türelmetlenkedés volt rajtunk az úr, hanem a felhőtlen jókedv.

Köszönöm e szuperkedvű csapatnak, hogy eljöttetek és végigjárhattuk e csodálatos vidéket!

Fotók itt

VIII. Kovács István-emléktúra a Retyezátban, júl 13-14

2022 július 13-14 között szerveztük nyolcadik alkalommal Pityu barátunk, kiváló hegymászó, közösségi társ emlékére a Retyezát-hegység túrát. A kilencvenes évek közepén bő hetet töltöttünk e magashegy világában Pityuval, akinek egyik kedves helye volt ez a mesebelien szép vidék. Most sok-sok év után visszalátogattunk néhány emléket felidézve.

Szerda reggel 7 órai autózást követően érkeztünk meg a Buta-menedékház alatti “La Beci” nevű helyre. A 10 km-es erdőkitermelő út utolsó fele nagyon rossz állapotban van, autóval is alig lépésben haladtunk. Öten indultunk a hegynek, a közeli menedékházhoz nagyon hamar felértünk (1580 m / 9,15 h). Csapatunk jelenleg kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi résztvevőkből állt. A menedékháznál Béla bácsit, Margit nénit és Cristi unokájukat találtuk és üdvözöltük. A háznál jelenleg munkálatok mennek végbe, melegvizes rendszert szerelnek be. Ennek ellenére fogadják a turistákat tiszta szobákban, úgy a kis főépületben, mint a melléképületekben.

Reggeli után máris túrázni indultunk, rettenetesen türelmetlenül vártuk meglátni a hegység különleges világát (1580 m / 10,10 h). A kissé fennebb található sátorozó helyen belépőt fizettünk a hegyimentőknek (10 lej / 7 napra / személyenként), elmagyaráztuk útitervünket. Bemelegítőnek jókora emelkedőt küzdtünk le, melynek végén a Kárpátok főgerincére kerültünk, a Plaiul Mic nyeregbe (1880 m / 11,00 h).

Utunkat északkelet felé folytattuk, hamarosan magunk mögött hagyva a törpefenyőket és elénk tárult a varázslatos világ, amiért jöttünk. A Retyezát-hegység központi részének minden csúcsában gyönyörködhettünk, igaz bizonyos szélvédettebb pontokról, hiszen helyenként roppant erős szél fogadott. Egy hosszadalmas emelkedő után kipipálhattuk az első magas csúcsot, amit beterveztünk. A Kusztura tetejéről körbe-kereken láttuk az alattunk elterülő tájat, illetve az útvonalunk további szakaszait (2457 m / 12,40 – 13,15 h).

A szél picit alábbhagyott a csúcsról lefelé tartó utunkban. Hamar beereszkedünk a nyeregbe, majd ismét hosszadalmas kapaszkodó következett a Papusa csúcsára. Előszőr a kis csúcs alatti harántozást követtük, majd a nagyon meredek sziklás ösvényen jutottunk fel a Papusa csúcsára (2508 m / 15,00 – 15,30 h). Innen más szögből láttuk a legmagasabb Peleaga csúcsot, illetve a Retyezát csúcsa is teljes pompájában tündökölt.

A Peleaga nyeregbe való ereszkedés és a csúcsra való kimászás alatt ismét rettenetesen erős szelet kaptunk. Nagyon megnehezítette az előrehaladásunkat, hiszen ruháinkat is már-már tépte le rólunk. Kemény kapaszkodót követően a hegység legmagasabb pontjára, a Peleága csúcsra érünk (2509 m / 16,30 – 17,00 h). Valahogy kapunk egy viszonylag szélvédett helyet, ahol megpihentünk. Alattunk a Bucura-tó hatalmas víztükre csillog.

Gerinctúránkat itt befejeztük és egyenesen leereszkedtünk a tóhoz. Néhány szót váltunk a hegyimentőkkel, majd leültünk piknikezni a Bucura-tó partjára, közben szemlélve a körülöttünk levő csúcsokat (2040 m / 18,00 – 18,30 h). Első napi túránk utolsó szakaszán beereszkedtünk a Peleaga tisztásra, majd onnan ismét jókora emelkedővel értük el a Plaiul Mic nyerget, ahol bezártuk körutunkat. Már az ismert ösvényen sötétedés előtt a menedékház előtt álltunk (1580 m / 20,45 h). Itt találkoztunk a nagybányai barátunkkal, tehát csapatunk hat személyre bővült.

Mosakodás után beülünk a menedékház kényelmes ebédlőjébe, ahol finom levest fogyasztunk (20 lej). Kifizettük a szállásunkat (80 lej), majd még egy kis társalgás után megérdemelten lepihentünk kényelmes ágyainkba.

Csütörtökön reggel korai ébredést követően hárman vállaltuk be a Jorgován-kő irányába a túrázást. Reggeli után indultunk, gyönyörű és főleg szélcsendes időben (1580 m / 6,30 h). Ismét visszakapaszkodunk a főgerincre, majd egy hosszú, de kényelmes útvonalon, gyephavason kerültünk egyre közelebb célunkhoz. A Jorgován mészkősziklatömbje egyre közelebb került, illetve a Godján-hegység masszívumát is figyeltük utunk során. A gyors menetelésnek köszönhetően a hegy alatt álltunk, majd egy kis sziklás kapaszkodó után a csúcson pihentünk (2014 m / 9,30 – 10,00 h). A szélcsendnek köszönhetően nagyon kellemesnek bizonyult pihenésünk, a napsütötte szikla tetején.

Visszafele ugyanazt az utat követtük és a menedékház környékén üdvözöjük a kipihent társainkat (13,00 h / 1580 m). Néhányat falunk, ősszepakolunk, elbúcsúztunk a menedékház személyzetétől és visszatértünk az autóhoz. Szerencsésen leérve a rettentő rossz erdei úton, még hazaindulás előtt meglátogatjuk a Lázár-völgyi vízesést, amely felfrissítően hatott egy magashegyi túra után. Hobicaurikányban elbúcsúztunk nagybányai barátunktól és megkezdtük a hosszú utat hazafelé, ahová szerencsésen megérkeztünk késő este.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt tölthettük e két napot a Retyezát-hegység különleges világában.

Fotók itt

IX.Kisbakancs-minitábor a Măcin hegységben, jún 18-20

Tíz éve járjuk-keljük Székelyföld és Erdély különböző vidékeit a kisbakancsosokkal. Rengeteg gyönyörű tájat fedeztünk fel, számos kultúrával találkoztunk a lerótt kilométerek során. Megszaporodott csapatunk megérett arra, hogy egyre távolabbi helyeket felkeressünk, ezért a történelmünk során első alkalommal elhagytuk a Kárpát-medencét és egyenest Dobrudzsába kalandoztunk, a Măcin-hegységbe.

2022 június 18-20 között bonyolítottuk le a túránkat 92 résztvevővel, amelyből 41 gyerek volt. Találkozási pontnak a brăilai komp átkelőhelye volt megadva, ahová mindenki pontosan megérkezett. Különböző útvonalakon lehetett jönni, akár az Ojtozi szoroson, akár a Putna-vízesés felé, akár a Bodza völgyén egy kis kitérővel a sárvulkánok felé. A komppal való átkelés nagyon érdekes volt a gyerekek és szüleik számára, főleg akik még nem éltek ilyen átkelési lehetőséggel. Késő délutánra érkeztünk Greci faluba, ahol vártak ránk a Turtle kemping tulajdonosai. Autóink leparkolása után mindenki lázasan sátorhúzásba kezdett. Látszott a felnőtteken, hogy mihamarabb legyenek túl ezen a műveleten, minél több időt hagyva az egymás közötti eszmecserékre. Késő estig voltunk talpon, nagyon jól szórakozva töltöttük el az órákat. A gyerekek nyárimozi volt szervezve a tulajdonosok által, a kicsiknek fenntartott helyen. Következett a lefekvés ideje, hiszen nagyon rövid éjszakának néztünk elébe.

Másnap reggel 5 órakor talpon voltunk. Mosakodás és túrára való előkészület után elindultunk a hegy irányába. Korai indulásnak volt szükség, mivel a vadon élő teknősöket szerettük volna megfigyelni a természetes életterükben. Az egész falunk keresztül kellett mennünk, útközben fán termő eperből csemegézhettünk. A Nap pontosan szemből sütött, elég kellemetlen volt mindaddig, amíg a hegy aljába megérkeztünk. Elkezdődött a hegyi túránk első szakasza, ahol számomra ismerős terepen tüzetesen vizsgáltuk a földet teknősök után kutatva. Egészen jelentős szakaszon nem találkoztunk velük, már-már kezdtem aggódni, amikor valaki felkiáltott. Óriási élmény volt mindazoknak akik természetes életterükben most találkoztak teknőssel. De mindenki nagyon élvezte a találkozást és azt is, hogy megtapogathatták, felemelhették. Ezek után már a gyerekek is jónéhány példányt fedeztek fel utunk során. Megelégedve folytattuk utunkat az egyre meredekebb ösvényen, pontosan a Măcin-hegység legmagasabb pontjára, a Țuțuiatu csúcsra (467 m). Itt hosszabb pihenőt engedtünk meg magunknak, közben a gyönyörű tájat szemléltük. A Duna természetes ágát követtük szemeinkkel és annak partján fekvő Brăila és Galac városokat is megtaláltuk. A röghegység szomszédos dombjaiban gyönyörködtünk, amelyek kopár részeivel emelkedtek ki ezen a csodálatos környéken. A csúcsról körút formájában kezdtük az ereszkedést. A hegység keleti oldalába kerültünk, ahol a növényzet jobban megnőtt a nedvesebb talajnak köszönhetően. Szép erdőben túráztunk, kényelmes terepen. Ez pont jól jött, hiszen a déli melegtől jelentősen megvédett helyen gyalogoltunk. A hőség igazából a falu előtt csapott meg, amikor az erdő védelméből kiértünk. Szerencsére rövid távot gyalogoltunk a tűző Nap sugarai alatt és hamarosan a Nemzeti Park látogatóközpontjának előterében hűsűltünk. A 17 kilométeres gyaloglás, a nagyon kevés alvás és a sok-sok izgalom megtette hatását és nagyon elfáradva éreztük magunkat. A látogatóközpont igazgatója azonban nem hagyott sokat pihenni és részletesen bemutatta a múzeumot. A hegység geológiai felépítésétől egészen a növényzeten és állatvilágon keresztül, a környék sokrétű népviseletéig mindent bemutatott. Nagyon megtetszett a társaságunk és mindenáron szeretne még látni bennünket, felajánlva minden segítséget, amit nyújtani tud. A lelkes igazgató úrtól való elbúcsúzás után, a központi cukrászdát rohamoztuk meg, ahol befagyiztunk, hűsítőkkel próbáltuk magunkat felélenkíteni, de még nagyon finom pizzát is meg lehetett próbálni. Összeszedtük magunkat és visszatértünk a táborba. A vacsora előtti programként a Dunában való fürdés szerepelt. Mivel időben sikerült elkészülni, ezért autóinkkal a közelben levő római kori Troesmis-vár tövében levő partra mentünk. Kissé hínáros, de nagyon kellemes vízben töltöttük a vacsora előtti időnket. Mindenki minden fáradtságot félretéve, hatalmasakat csobbantak és úsztak a Duna természetes ágában. Ez teljesen helyrehozott bennünket, minden energiánkat visszanyertük. Vacsoraidőre visszatértünk, majd evés után ismét késő estig folytatódott a szórakozás ebben a csodálatra méltó kempingben. A gyerekek ismét nyárimozival voltak kényeztetve.

Eljött a hazatérés napja. Reggelizés és sátorbontást követően mindenki valamerre elindult. A hazafele út valamelyik változatát lehetett választani, de volt aki egyszer a tengerre is lekanyarodott csobbanni, majd úgy jöttek haza.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek ezeket a napokat, csodálatra méltó emberek vagytok! Ez erőt ad arra, hogy a továbbiakban is most már ne csak szűkebb hazánkat – Székelyföldet – látogassuk, hanem más vidékekre is elkalandozzunk.

Fotók itt