2023. augusztus 14., hétfő

IX. Kovács István-emléktúra a Csomád hegységben, aug 13

Hűvös vasárnap reggelen szálltunk le Tusnádfürdőn a vonatról, 2023 augusztus 13-án. Összesen 21-en gyűltünk össze a helyszínen Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről. Ismertettem röviden a település történetét, a bejárandó útvonalat és természetesen a néhai Kovács István barátomról is szó esett. Az Ő emlékével indultunk útnak a Csomád hegységbe (610 m / 7,30 h).

Kék sáv jelzést követtük kifele a városból, majd a házak után egy nem túl meredek, de kitartó útszakasz következett a sötét fenyveserdőben a nyeregig. A Várvápa patakán jöttünk fel eddig, majd Vár-tető mellékgerincén haladtunk tovább. Kék pont jelzést követtünk és egy kis kört írtunk le a Vár-tető közelében. Közben megálltunk egy pihenőnél reggelizni (1050 m / 8,50 – 9,20 h).

Reggeli után egy tisztáson meneteltünk végig, helyenként derékig csihányban. Végre kikeveredtünk e kellemetlen szakaszból és visszatértünk a Várvápa-patak fejéhez. Kényelmes útszakasz következett a Csomád-nyereg irányába. Elvétve találtunk málnabokrokat és ízletes gyümölcsét fogyasztottuk. A Csomád nyeregben rövid időre megálltunk és ismertettem a hegység néhány érdekességét (1210 m / 10,20 – 10,40 h).

A kráter széléről hamar beereszkedtünk a Szent Anna-tó látogatóközpontjához, ahol a padokra kiülve hosszasan megpihentünk (1070 m / 11,00 – 12,40 h). Nagyon sok ember jött fel autóval, mi egy nyugodtabb helyet választottunk és ott töltöttük időnket. Ezekután a kialakított ösvényen lesétáltunk a tó partjára, ahol egy nagy fa árnyékában kifeküdtünk és élveztük a Természet által nyújtott nyugalmat (950 m / 13,00 – 14,20 h).

A hosszú pihenő után csoportképet készítettünk és elindultunk Sepsibükszád felé a kék kereszt jelzésen. Ha már bejöttünk a kráter aljába, ki is kellett jönni onnan. A Tóbércről azonban csak lefele kellett haladnunk a túránk végéig. Ahogyan kijöttünk az erdőből, kilátásunk nyílt a Kárpátkanyar hegyeire, azonban a szemből sütő Nap megakadályozta, hogy gyönyörködjünk a panorámában. A Bugyogó-borvíz forrásából jó nagyot ittunk, megtöltöttük palackjainkat, majd megérkeztünk a falu szélére. A falu határában, a mezőn és a temető mellett jöttünk el és a végén egy makadám úton értük el a túranapunk végpontját, a sepsibükszádi vasútállomást (600 m / 16,40 h).

Nagyon köszönöm a csodálatos társaságotokat és várlak máskor is Benneteket!

Fotók itt

 

2023. július 26., szerda

Királykő-gerinc, júl 25

Végül négyen vettünk részt a Királykő gerincének lejárásában, 2023 július 25-én kedden. A rögtönzött elképzelést megvalósítás követte és kora reggel elindultunk a Királykő tövében található Botorog-forrás parkolójából (820 m / 5,55 h). Álmosságunkat hamarosan kiverte felyünkből a felfele való szerpentines menetel, majd mire kiértünk a Zanoaga tisztásra, arra a Nap is kezdte simogatni a hegység gerincének szikláit. Jól megfigyeltük a hosszú, sziklás ékszert, amely számomra a Kárpátok gyöngyszemét jelenti. Beazonosítottunk néhány csúcsot érdekességképpen, majd a menedékházig meg sem álltunk, ahol az utolsó vízforrás volt a túra magashegyi része előtt (1470 m / 7,10 h).

A menedékháznál még csend volt, de nem is állt szándékunkban zavarni a nyugodtságot. Inkább gyorsan folytattuk utunkat a Hasadék nyeregbe. Innen még néhány lépés következett sűrű málnabokrok és kidőlt fák között, majd következett a várva-várt sziklás terepünk. Friss erővel könnyedén vettük a meredek sziklás akadályokat, kábelek segítségével problémák nélkül jutottunk fel a Torony csúcsára. Felmenetel közben jócskán melegedett az idő és ez kitartott egész nap. A Nagy Királykő legészakibb pontján található a Torony-csúcs, innen kezdtük a gerinc teljes bejárását (1923 m / 8,15 h).

Kis hidratálás után elindulunk dél felé a piros pont jelzésen, amely végigköveti az egész gerincet. A Papok csúcsáig többnyire törpefenyőbokrok között bújkálunk, “bújj-bújj zöld ág zöld levelecske” módszerrel. Onnan felszusszanunk, hiszen megszabadultunk a bokroktól és sokkal könnyebben folytattuk utunkat. Egy-két kiemelkedés után fent állunk a Hegyes csúcson, ahol letelepedtünk pihenni és tízóraizni (2150 m / 9,55 – 10,25 h). Evés közben, a melletünk levő menedékhelynél, zergecsalád jelent meg legelészni. Megszakítva evésünket, igyekeztünk minél több fotót készíteni róluk. Aztán mindaddig figyelhettük őket, míg elindultunk az utunk folytatására.

Az északi-gerinc nehezebb szakasza következett a Pásztor csúcsig. Több sziklacsúcsra ki kellett mászni, a legnagyobb szintet a Nagy-, Közép és Kis Cimbalmok esetében kellett teljesíteni. A táj szépsége lenyűgöző, habár már rengetegszer jártam errefelé, mindig valami újat fedezhetek fel. A sziklás ösvényeken és meredek kapaszkodókon keresztül értünk el a hegység legmagasabb pontjára a Pásztor csúcsra (2238 m / 12,10 h). Itt sokat nem időztünk, épp körbenéztünk, csoportfotót készítettünk és a közeli Grind 2 menedékhelyhez mentünk, ahol jóval kényelmesebb pihenőhelyet találtunk (2200 m / 12,20 – 12,50 h).

Pihenésünk után a déli gerinc szakaszának kezdtünk, immár elég nagy melegben. A sziklák valóságosan visszaverték a napsugarakat, nagyon melegünk volt helyenként. Főleg a gerinc keleti oldalán, ahol a szél sem rebbent. Ellenben amikor útvonalunk átvezetett a gerinc nyugati oldalára, néha erősebb szél csapott meg bennünket, de ez a légkondícionálás leírhatatlanul jól esett. Kezeinket kitárva a szélnek fordultunk és így hűtöttük magunkat. A Hosszú Bércig tartott a gerincút komolyabb nehézsége, ahol fel-alá kapaszkodtunk, majd továbbá az ösvényünk többnyire lefele tartott. A sziklás terepet ismét a törpefenyők területe váltotta fel, így jutottunk a gerincutunk végére, a Hátsó nyeregbe (1850 m / 15,20 – 15,30 h).

Bebújtunk egy árnyékos helyre kicsit pihenni, majd a kék háromszöggel ellátott túraútvonalon lejöttünk a gerincről. A sok sziklás kapaszkodó után, jólesett erdei ösvényen gyalogolni, emiatt rendesen megnyújtottuk lépéseinket lefelé, Gyönyörű tisztásokon haladtunk keresztül, rengeteg virággal, amelyek illata csapott meg gyaloglásunk alatt. A nagy melegben vizünk is elfogyott, alig vártuk a Vladuska-forrás itatóját, hogy megmosakodjunk benne. Leértünk a völgybe, majd egy esztena közelében elhaladva, hamarosan a forrás mellett álltunk (1450 m / 17,00 – 17,20 h). Hű de milyen jól esett a jéghideg bővízben megmosakodni. Teljesen felfrissültünk a csorgadozó víz mellett, valamit falatoztunk és újult erővel gyalogoltuk le az utunk utolsó szakaszát. Keresztülmenve egy esztenán, ahol a kutyák csak néztek, elértük az erdőkitermelő utat. Ezt követtük az autóig a Zernyesti szoroson keresztül. A körútunk végén kiértékeltük a nap teljesítményét, egy picit több mint 30 km-t gyalogoltunk és 2100 méter szintet emelkedtünk, ugyanannyit ereszkedtünk, pontosan 13 óra alatt. Itt a túra végén a jéghideg patak vizében próbáltuk lemosni magunkról az út porát (820 m / 19,00 h).

Köszönöm a fiúknak ezt a jó túrát és biztos vagyok benne, hogy még találkozunk hasonló kiruccanáson.

Fotók itt

2023. július 23., vasárnap

Egerszékről a Szellő tetőre, júl 22

28-an vállalkoztunk Zsigmond Éva felfedező túrájára a Csíki-havasok elbűvölő táján. Ezúttal a jólismert Szellő tetőt egy eddig ismeretlen irányból közelítettük meg sikeresen. 2023 július 22-én szombaton gyülekeztünk Csíkszentmárton központjában, ahová sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, gyergyói és kézdivásárhelyi kirándulók érkeztek. Autóinkkal továbbhaladtunk a kifogástalan állapotban levő aszfaltos úton az egerszéki elágazásig, majd jó minőségű makadámon megérkeztünk Jóska bácsi házához Egerszékre. Autóink leparkolása után Éva túravezetőnk köszöntötte az egybegyűlteket, majd közölte, hogy Jóska bácsi nyugdíjas erdész is velünk tart, a környék jó ismerője.

Borongós időben indultunk tehát a takaros háztól felfele a völgyön (1000 m / 8,20 h). A nap folyamán a felhők szertefoszlottak és egyre jobb időjárásban túrázhattunk. A Farkasok szere irányába mentünk, majd egy sáros-vizes szekérúton az Ágas-havas nyergébe jutottunk. Egy rövid pihenő után a Gyürke patakon keresztül ereszkedtünk be a Csobányos-patak jóval szélesebb völgyébe (1040 m / 10,20 h). Átkeltünk a patakon ki mezítláb, ki bakancsban szökdösve a köveken, majd elértük a jó minőségű makadám utat, amelyen a Menaságba lehet jutni.

Rövid pihenőt tartottunk míg összeverődött a csapatunk. Egy újabb kis patak mellett kapaszkodtunk felfele a Szellő mellékgerincéig. Hamarosan megérkeztünk és a tisztáson visszapillanthattunk az eddigi utunk nagy részére. Letelepedtünk a napsütötte nyeregben felfrissíteni erőnket, jólesett falatozni a még enyhén vizes fűben (1170 m / 10,50 – 11,20 h).

Evés után folytattuk utunkat immár a mellékgerincen, a megjelenő piros kereszt jelzést követve. Az erdőben folyamatosan bukkantunk rókagombatelepre, de volt szép számmal galambhátú és borsgomba (piruló galóca). Ez természetesen lelassította a csapatot, mivel szinte mindenki igyekezett beszerezni a tokánybavalót. A gombákon kívül szamócát és áfonyát is lehetett legelészni, a Természet nagyon bőkezű volt hozzánk ezen a kiránduláson. Egyre fennebb érve kijutottunk a gyephavasra és csodálatos kilátásban volt részünk, főleg a déli és keleti látószög irányába. Teljes mértékben szinte átölelhettük a Hargitát, a Csomádot és a beékelődő Tusnádi szorost. Ilyenképpen észrevétlenül telt az idő és hipp-hopp máris a Szellő tetőn álltunk (15 km / 1494 m / 13,25 – 13,55 h). A gyönyörű táj megfigyelése közepette megebédeltünk, majd elkészítettük az elmaradhatatlan csoportképet. Pontosan a csúcs mellett komoly menedékhely épül, hálózsákban lehet aludni a padlón akár nagy csapatnak is.

Elbúcsúztunk a Szellő tetőtől és egy meredek ereszkedőt követtünk az esztenáig. A kutyák annyira aludtak, hogy észre sem vették a 28 személy áthaladását, csak akkor ébredtek fel, amikor a hideg vízű forrásból feltankoltunk. Így már csak a búcsúugatásukat hallhattuk tisztes távolból. Közben a Kárpátok főgerincének a jelzésén gyalogoltunk a piros sávon. Rövidítés érdekében valamelyest lefaragtunk az útvonalból, elhagytuk a főgerincjelzést és a Felső Tomot gerincén ereszkedtünk be ismét a Csobányos patakába egy esztena közelébe, csak jóval fennebb voltunk mint a délelőtt amikor átkeltünk a patakon. Jónéhány kutya már messziről üdvözölt, sokkal éberebbek volt a Szellő alatti társaiknál. Itt ismét csatlakoztunk a főgerinc jelzésbe és folytattuk utunk további szakaszát. Egy folyamatos emelkedő után az erdőben, kijutottunk a Menaság felé vezető makadám útra. Ezúttal a Szolga-patak fejében jártunk és a melegben pihenőt tartottunk. Egy megfakult térkép állt az út szélén, de tanulmányozható volt (1180 m / 15,45 h).

Pihenő után az utunk utolsó szakasza következett. Felkapaszkodtunk a Gyürke tetőre, majd az Ágas- és az Endre-tető után elhagytuk a piros sáv főgerinc jelzést. Pontosan Egerszék fölött voltunk, így be kellett jutnunk a völgybe. Jóska bácsi szakértelme nem hibázott, hiszen pontosan betájolta az útvonalat és egy kevésbé járt ösvényen leereszkedtünk a völgybe. Körtúránk itt véget is ért, ahogyan ráléptünk a makadám útra Egerszék felé. Innen már egy töpés volt a házikó, ahol autóink vártak (31 km / 1000 m / 18,20 h).

A túrának tehát vége volt, elbúcsúztunk Évától a közeli viszontlátás reményében. Néhányan halvacsorára maradtak a helyszínen kifogott és elkészített pisztrángokból. Csodálatos túranapnak tettünk pontot a végére, köszönjük a részvételhez való lehetőséget!

Fotók itt

2023. július 16., vasárnap

Kisbakancs 100 - Remetei-sziklaszoros és Magyarigen, jún 30 - júl 2

Kisbakancs történelmünk századik kirándulását ünnepeltük a Fehér megyei Magyarigenben és a Remetei sziklaszorosban. 11 év szükségeltetett ahhoz, hogy ezzel a szép kerek számmal ünnepeljük eseményünket. Különleges helyszín számunkra székelyföldieknek, hiszen kiemelkedő fontosságú úgy túrázás-, mint kulturális szempontból. A Remetei-sziklaszoros vadvilága felejthetetlen kalandot nyújt, úgy a vizes részén mint a Zergepárkányon. Magyarigen szórványtelepülését pedig a felsőcsernátoni Bod Péter munkássága által köthetjük össze szeretett vidékünkkel. 56-an töltöttük be teljesen a szállásunk kapacitását, ebből 22 gyerek volt.

2023 június 30-án, pénteken estére kisebb-nagyobb izgalmakkal gyűlt össze idejében csapatunk. Vacsora után máris elfoglaltuk helyünket a református templom udvarán található Bethlen nyaralóban és álomra hajtottuk fejünket, hiszen korai ébresztő következett. Szombaton reggel gyönyörű időre ébredtünk és ez kitartott egész nap. Nagyon fontos volt az időjárás milyenléte, hiszen rossz időben a tervezett útvonalat nem tudtuk volna teljesíteni. Már 6 órakor fel volt tálalva a reggeli, majd autóba ültünk és a sziklaszoros előtt parkoltunk. A Nap is jócskán fent volt, amire kimondottan megkezdődött a túra, de legalább elkerültük a nagyobb tömegforgalmat és elsőként léphettünk be e varázslatos világba. Eleinte könnyű és széles ösvényt követtünk, majd egyre közelebb kerültünk a vízhez. Bakancsainkat túraszandállra cseréltük, hiszen nyilvánvaló volt, hogy az elkövetkezőkben nem úszhatjuk meg szárazon. Sziklába befúrt vasakon lehetett lépkedni a víz fölött, de volt aki már itt sem kínlódott, hanem a vízben egyensúlyozva tartott felfelé. A “Pokol kapuja” elnevezésű hely nagy népszerűségnek örvendett, hiszen sokan megörökítették családjukat fényképezőgépjükkel. Ezután a szoros legkeskenyebb részén kellett átmenni, ahol a magas sziklafalak között alig volt 4-5 méter. Itt még lehetett a sziklákon és a vaslépcsőkön lépkedni, de a patakon való átkelés elkerülhetetlen volt. Egy kifeszített kötélben lehetett kapaszkodni a sodrás ellen a térdig érő vízben. Innen volt aki a sziklán haladt tovább, amely nagyon izgalmasnak bizonyult, de néhányan egyenesen a vízben folytatták felfele. A csendes víz itt volt a legmélyebb, ahol egy felnőttnek közel derékig ért. Mindenki szerencsésen átjutott e legnehezebb szakaszon, innen már jóval kisebb akadályok gördültek elénk a vizes szakaszon. Még jópárszor át kellett kelni a patakon, de a csapat tapasztalatra tett szert és kezdte élvezni az átkeléseket. Végre elértük a sziklaszoros végét és egy kényelmes erdei ösvényen megérkeztünk Cheia falucskába, amelynek bejáratánál letelepedtünk a napos tisztásra. Pontosan délre érkeztünk oda, e csenddel és nyugalommal elvarázsolt helyre.

Bő egy órát kényeztettük magunkat a Nap sugaraival, majd elkezdődött a készülődés a sziklapárkány bejárására. Komolyabb talpú lábbelit húztunk, a gyerekekre hámot és önbiztosítót raktunk. Kígyózó sorban indultunk a sziklapárkány felé, eleinte visszafele ugyanazon az úton amelyen jöttünk. Egy kőfolyás jelezte a párkányra való bejáratot, amelyen felmentünk. Minél fennebb érve, annál szebb lett a táj, közbe megálltunk, hisz volt amit fényképezni. Lassan haladtunk, elővigyázatosan lépkedtünk és figyelmeztettük egymást az akadályokra. Megjelentek a kifeszített kábelek, ahol a gyerekek önbiztosítóval problémák nélkül mentek tovább. Nagyon izgalmas helyeken jártunk, keskeny sziklapárkányokat hagytunk magunk után, amelyeknek szélessége nem haladta meg az 1 métert. Minden hasonló hely után próbáltuk összeterelni a csapatot és kipihenni az adrenalin által okozott izgalmakat. A sziklapárkányról lejövet egy erdős részt követtünk, majd az utolsó akadályt kellett leküzdenünk. Egy közel 30 méteres sziklahasadékban kellett leereszkedni, természetesen nem egyben, hanem szakaszokban. A gyerekek egyenként ereszkedtek le kötélbiztosítással, nagyon ügyesen és fegyelmezetten vették az akadályt. Még a 4 éves Viki is mosolyogva haladt az anyukája mellett. Két órát is eltöltöttünk ezen a szakaszon, mire mindenki leért. És erre jóformán este lett. Az útvonal utolsó szakaszát némi vízben és száraz ösvényen jártuk le, ez már ismerős volt mindenki számára, hiszen itt kezdtük a napunkat. Mire visszaértünk a magyarigeni szállásunkra pont besötétedett. Mindenkin látszott az elégtétel és a megnyugvás ami e rendkívüli kaland végére előjött. Nagyon jó hangulatban vacsoráztunk és éjszakába nyúlóan beszélgettünk.

Vasárnap lazán ébredtünk, nyugodtan reggeliztünk. 10 órakor kezdődő istentiszteletre elmentünk, ahol Szász Csaba tiszteletes és házigazdánk elmesélte a település és környék történetét. A magyar- és székely himnuszok, illetve a Szózat eléneklése után megatódva jöttünk ki a templomból Bod Péter sírja felé. Itt búcsúztunk el egymástól ettől a remek társaságtól. Személy szerint könnyek szöktek a szemembe a búcsúzás pillanatában, annyira megható volt a kialakult légkör. Itt elismertük, hogy még néhányan hiányoztak e fantasztikus társaságból.

Családommal utolsóként hagytuk el e szent helyet, nehéz szívvel becsukva a kaput, amelyet csernátoni mesterek készítettek.

Hálásan köszönöm mindannyiatoknak e csodálatos hétvégét, öröm volt együtt lenni, mint mindenkor! Találkozzunk az elkövetkezőkben is, még ha kinövünk a kisbakancsos életből, de a szívünk örökre fiatal maradhat.

Fotók itt

2023. június 25., vasárnap

Zászpás-túra, jún 24

2023 június 24-én szombaton a Görgényi-havasok északi részén kirándultunk, pontosabban a Zászpás csúcsra mentünk fel egy körtúra formájában. Autóutunk során kissé megilletődeve figyeltük, főleg a Gyergyói medencében kialakult heves esőzéseket, kezdtek kialakulni némi kételyek ami a túrát illeti. Reményeinket az eddig is jól bevált időjárás előrejelzésbe fektettük és hála Istennek most sem csalódtunk. A nyágrai vasútállomás szomszédságában, vagyis a túránk kiindulópontjában már kellemes időjárás fogadott, ugyan felhős égbolttal, de esőmentesen.

Összesen 15-en gyűltünk össze Sepsiszentgyörgyről és Marosvásárhelyről, célunk megvalósítása előtt álltunk (610 m / 9,30 h). Zsigmond Éva túravezető üdvözölte a jelenlevőket és a túra útvonalát ismertette, ő az aki a hely nagyon jó ismerője, sokszor megfordult már ezen a vidéken. A vasútállomástól a Schwartz-patak mentén mentünk felfele, eleinte kényelmes erdei úton. Egyre fennebb az út ösvénnyé alakult, amelyben a patak is folydogált. Szerencsére nem volt problémánk a patakkal, kőről-kőre ugorhattunk egy-egy átkelésnél. A gyerekek természetesen nagyon élvezték ezt a szakaszt. Későbbiekben kimegyünk a patak völgyéből és egy hosszantartó meredek kapaszkodó után a gyönyörű Schwartz tisztásra érkezünk. Erre a Nap is kisütött, a fellegek egyre jobban eloszlottak, úgyhogy tökéletes pihenőhelynek bizonyult ez a virágos rét. Egy kis kunyhó mellett telepedtünk le, amely viszonylag rossz állapotban van, de használható rossz idő esetén menedékként, akár éjszakázásra is bivakfelszereléssel (1110 m / 11,20 – 12,00 h). A kunyhótól néhány méterre az erdőben hideg vízű forrásból meríthettünk a palackjainkba. Evés után és indulásunk előtt a túránk vezetője – Éva – egy szép verssel kedveskedett a csapatnak.

A Zászpásra való kimenetel nem tartozott a legkönnyebb feladatok közé. Eleinte egy csúszós, meredek ösvényen kellett felkapaszkodni, majd egy még meredekebb sziklás terepen haladtunk egyre közelebb célunk felé. A sziklás terepen két alkalommal voltak nehezebb pontok, amelyeket mindenki problémák nélkül teljesített. Felértünk a Zászpás csúcsára, ahonnan gyönyörű kilátásban volt részünk a szélrózsa minden irányába (1279 m / 13,05 – 13,45 h). Dél irányban a Görgényi-havasok panorámája uralta a teret, északra pedig a Kelemen-havasok teljes gerincében gyönyörködhettünk. Ezeken kívül a Gyergyói havasokat is szemügyre lehetett venni, de még a Csalhó teteje is kikandikált a dombok mögött. A csúcson megebédeltünk, csoportképet készítettünk és elindultunk lefele.

Lefele utunk ugyanaz volt a Schwartz tisztásig mint felfele. A kulcsfontosságú helyeken biztonságosan túljutottunk, majd a tisztás melletti forrásból ismét tankoltunk a hideg forrásvízből. A tisztásról felmentünk a Hétmező gerincére, ahonnan már csak lefele vezetett utunk. Hamarosan egy hatalmas tisztásra érkeztünk, ahol rengeteg virágot ismertünk meg, vagy éppen meghatározásra kerültek. A virágokon kívül csodálhattuk a fantasztikus panorámát, amelyet a Kelemen-havasok nyújtott éppen szemben velünk. A gerincről egy meredek szakaszon beereszkedtünk a Kádár-patak völgyébe, ahol egy kényelmes erdőkitermelő utat találtunk. Utunk utolsó szakaszán ezen gyalogoltunk be a túránk kiindulópontjához, a nyágrai vasútállomáshoz (610 m / 17,00 h). Vidáman, énekszóval gyalogoltuk le a túra hátramaradó részét, úgy Zsigmond Éva stílusban :)

Köszönjük Évának a túra megszervezését és a lehetőséget a részvételre, illetve mindenkinek a nagyon jó társaságot!

Fotók itt


2023. június 12., hétfő

Csíkcsicsói vártúra, jún 11

2023 június 11-én vasárnap Jártó Gábor szervezésében a csíkcsicsói-vár sziklájához jutottunk el. A 80 km-es autózást követően – Csibából kimenve – járgányainkat az erdő szélén hagytuk, ahonnan indult kimondottan a túraútvonalunk. 13-an gyűltünk össze a Hargita lábánál. A Hargitafürdő felé vezető kék pont turistajelzést követtük. Utunk során két kőbányát is meglátogattunk, ugyanakkor egy szép kilátóhelyen gyönyörködtünk a varázslatos tájban. Túravezetőnk elmagyarázta a látnivalókat a felcsíki medencéből és a környező hegyekről.

Kényelmes erdei út vezetett fel egészen a bányászházig, amely a múltban jobb időket is megélt. Túránk útvonala eddig vezetett fel, majd megfordulva a Béta-patak völgyében folytattuk lefele utunkat. Hangos dörgések hallattszottak a magaslatok felől, de szerencsére az eső minket kikerült. Különben nagy szerencsénk volt az időjárással, hiszen kellemes idő jellemezte az egész túranapot. Az előrejelzések szerint nyári záporokra számíthattunk, de ezek nem jöttek be.

Szintén egy kényelmes erdei úton ereszkedtünk lefele, kereszteztük a patakot, majd egy épülőfélbe levő ház mellett pihentünk. Minden pihenés alatt sokan gyűjtögették a fenyőrügyeket és a kakukkfüvet, amelyből rengeteget lehetett találni. Kiérve az erdőből, balra elhagytuk a Béta-patak völgyét és egy rövid emelkedőt követően, hamarosan megérkeztünk a túraútvonalunk végállomására. Itt megköszöntük Jártó Gábornak a kellemes időtöltést és hazautaztunk. Lefele autózva elbúcsúztunk a Nagyhagymás különleges látványától.

Fotók itt

2023. június 5., hétfő

Virágnéző kisbakancs-túra a Gyímesekben, jún 4

2023 június 4-én vasárnap kora reggel autóztunk Gyímesközéplokra, ahol a helybéli iskola előtt összesen 56-an gyűltünk össze. A csapatunkat 18 lelkes gyerek egészítette ki. Miután megoldottuk a logisztikát az autókkal, kígyózó sorban indultunk el az Antalok-pataka irányába (850 m / 8,35 h). Picit a vasút mellett gyalogoltunk, majd átkeltünk a Tatroson és máris az Antalok patakának torkolatába érkeztünk. Takaros kis csángó házak mellett mentünk egyre fennebb, majd a falu végén a komolyabb kapaszkodó előtt megszabadultunk a melegebb ruházatainktól. Gyönyörűen napsütéses időben volt részünk, néhány felhő tarkította az eget, de ez nem adott okot semmiféle gondra.

Egy meredek kapaszkodót követően felértünk a mellékgerincre, ahonnan kinyílott a gyímesi táj. Gyönyörűen vetítődött elénk a Tatros völgye, ahogyan végigkísértük szemeinkkel a környéket. Gyorsan ki is választottunk egy kis dombtetőt, ahol megreggeliztünk és pihentünk (1150 m / 9,55 – 10,50 h). Nem is siettünk továbbállni, hiszen nemmindenapi „asztalról” fogyaszthattuk elemózsiánkat. Indulás előtt felfedeztünk egy nagyon szép nárciszképű szellőrózsát, amelyet előszeretettel fotóztunk. Később fennebb egy egész szellőrózsás mezőt kereszteztünk, amely a napunk egyik fénypontját jelentette. Két csángógyerek jött elénkbe haragos pásztorkutyáikkal, felajánlották segítségüket az esztenán való átkelésnél. Ott mégtöbb kutya üdvözölt hangos ugatással bennünket, de aggodalomra nem adtak okot.

Az esztenán friss vizet lehetett tankolni, majd egyre magasabbra hágtunk a mellékgerincen. Csodálatos virágos réteken gyalogoltunk, igyekeztünk minél többet lencsevégre kapni. Itt a gyephavason a virágos mezőkön nagyjából öt esztena mellett haladtunk el, mindenhol kutyák üdvözöltek tisztes távolságból. Nagy csapatunkhoz nemigazán mertek közelíteni. Elérjük a gyephavas tetejét és egy könnyű sétát követően megérkezünk a Kondra kereszthez (1460 m / 12,05 – 12,20 h). Amíg vártuk a csapat többi tagját, a fiúk előkerítettek egy labdát és focizással ütötték el a várakozási időt, pihenés gyanánt.

Közben felhők kerekedtek fölénk, de esőre nem volt kilátás. A magas felhőplafon azonban gyönyörű kilátást engedélyezett a környék hegyeire, völgyeire. Egy kellemes sétát követően a Naskalat gerincén, hamarosan a Naskalat csúcsán álltunk. Hosszabb pihenőt terveztünk a túránk legmagasabb pontján. Mivel pihenésünk alatt a Nap is kisütött, a felhők szertefoszlottak, így pihenésünk időtartama jelentősen megnőtt (1553 m / 12,50 – 14,30 h). A gyerekek épp az evés alatt voltak egy helyben néhány percig, a többi időt folyton mozgással töltötték, valamit tevékenykedtek. A felnőttek nagy része kihasználta a kellemes napsütést és néhányan álomba is merültek.

Ezt a kellemes pihenést sem lehetett estig húzni, így csoportkép készítése után elindultunk vissza a Kondra kereszthez. Innen pedig a 32-es határvadászok útján a Kovás patakába ereszkedtünk be. Eleinte nagyon meredek, ciheres erdőben követtük a sárga kereszt jelzést. Ebből kifolyólag következtettük, hogy nem sokan túráznak errefelé, hiszen az ösvény sem volt egyértelműen követhető. Egy mocsaras részen illatos mentát szedtünk, majd egyre lennebb érve a meredek útszakasz kényelmes ösvénnyé változott. Néha a kiszélesedő utunkba a patak is belekerült, sok-sok gyerek örömére. Lennebb a falu szélén kiszélesedett a táj, ismét takaros kis házak mellett haladtunk el, immár túránk végén. Pontosan a végcélunk előtt egy kis vegyesbolt édesség- és hűsítőkészletét csapoltuk meg, majd a Fatányéros udvárán tettünk pontot a túra végére (820 m / 17,20 h). Mialatt felhoztuk autóinkat a túra kiindulási pontjából, addig a gyerekek az egész napos túra utáni „fáradalmaikat” egy jó focimeccsel koronázták. Fantasztikus energiájuk volt!

Nagyon köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon jó volt együtt lenni és túrázni e csodálatos tájon.

Fotók itt