2013. február 3., vasárnap
2013. február 1., péntek
Bucsecs: Hornul Coamei - Malin völgy
Január 27-én, vasárnap kilencen vettünk részt e magashegyi téli túrán.
Célunk a Hornul Coamei kimászása volt, illetve visszajövetel a Malin völgyön. Borús
időben, hószállingózások közepette indultunk útnak Busteniből, az Alpin
menedékház mellől (900 m / 6,00 h). Eléggé elszomorodtam, gondolván, hogy az
időjárás most sem lesz kegyesebb velünk ahogyan a három héttel ezelőtti
Királykő túrán sem. Na de szerencsére nem így történt. Gyors iramban mentünk
fejlámpák fényénél a piros háromszög jelzésen. Csak az előttünk álló útra
gondoltunk, jóformán egy szót sem váltottunk menet közben. A jelzett útról való
letérés után a Kostila menedékhely felé kanyarodtunk. Szerencsénkre több turista járt már errefelé, így ezen
útszakaszon nem kellett havat törni. Mire elértük a menhelyet jól kivirradt
(1690 m / 7,40 – 8,30 h). Kint szürke felhők játékát figyelhettük meg, ahogyan
simogatták az átellenben levő Báj-havast. Bent mély álomban szenderedő
turistákat találtunk, akik jövetelünk alkalmával kezdtek ébredezni. Nem
sajnáltuk, ideje volt már felkelni.
Reggelizés után a hóval feltelt Kostila völgyön kezdtük a nyomtaposást,
majd hamarosan áttraverzáltunk a Galbenele völgybe. Semmilyen nyom nem volt
előttünk, a szél a friss havat kíméletlenül befújta a völgybe. Főleg az alsó
szakaszon találtunk mély havat, minél fennebb haladva jobban meg volt roskadva.
A nagy szöktetők mind be voltak temetve, így ezekkel nem volt gondunk. Viszonylag
hamar elértük a Galbenele „szállodáját” – a kis barlangot, innen balra találtuk
a kéményünk beindulását (2100 m / 10,10 h).
Semmilyen teketóriázás nélkül vágtunk bele. Az időjárás megfelelt, jó
látási viszonyok voltak, szuper társaság, mi kelett volna ennél több. A terep
jóval meredekebbé vált és a sziklákon már jelentkezett az eljegesedés. A
hágóvasak feltevése után a jeges részeket könnyebben le tudtuk küzdeni. Néhány
szöktető teteje látszott ki, ezeket jégcsákányok segítségével tettük járhatóvá.
A kötél segítsége is nagyon jól jött a nehezebb szakaszokon, de voltak akik az
egész útvonalat szabadon mászták ki. Gondok nélkül értünk ki a Kostila övre, a
Kostila-Galbenele gerinc szomszédságában (2420 m / 12,15 – 12,30 h).
Az öv és a plató között egy kitett meredek részen kellett kimászni, föleg a
az utolsó méterek voltak a legizgalmasabbak. Itt köves-jeges terep volt, nagyon
meg kellett nézni hova tesszük lábunkat és kezünket. Na de minden jó ha a vége
jó alapon kiértünk a platóra, ahol élvezhettük a szélcsendet és a lábunk előtt
elterülő tájat (2470 m /13,20 – 13,50 h). El is fogyasztottuk ebédünket, majd a
leereszkedéshez választott völgy bejárata felé indultunk.
Azért hogy megkezdjük a leereszkedést, egyszer még ki kellett másznunk
pontosan a Kostila relé mellé. Onnan pillanatok alatt megtaláltuk a Malin-völgy
bejáratát. Ügyeltünk a hópárkányokra, nehogy velük együtt induljunk lefele. Meg
is találtunk egy optimális helyet a beinduláshoz és máris élvezhettük a lefele
menetel kényelmét. Kimondhatatlanul jól esett nyújtott lépésekkel haladni,
jóformán semmilyen erőkifejtés nélkül. Nem is kellett lábunk alá néznünk csak
az előttünk elterülő tájat, amely kezdett lassan velünk egy szintbe lenni. Leírhatatlan
amikor gatyafék ereszkedést is kipróbáltuk. Nem is kell mondanom, hogy
többnyire ezt az ereszkedésformát választottuk, közben nagyokat kurjongatva.
Aztán elértük az erdőhatárt, vége volt a mókának, ideje volt a völgyből
kiszállni. Egy erdős élre vezetett ki utunk, majd egy kemény ereszkedő
következtében elértük a Kostila-tisztást (1350 m / 15,20 – 15,40 h).
A megérdemelt pihenő közben jó csattanós poénok sültek el, úgy mint fiúk
között. El lehet képzelni. Innen ismét felhúztuk a „nyúlcipőnket” és uzsgyi
lerohantunk Bustenibe, mintha valaki kergetett volna. De inkább a könnyű terep
váltotta ki belőlünk ezt. Szerencsésen érkeztünk vissza autóinkhoz (900 m /
16,30 h). majd az azugai törzskocsmában egy-egy sör társaságában elbúcsúztunk.
Fotók:
2013. január 21., hétfő
Kedves Gyerekek és Szülők!
Megszületett a 2013-as év babakirándulás programtervezete. Márciustól
októberig havonta találkozhatunk így együtt "verhetjük fel" a természet
csendjét. Visszhangozzanak erdeink, hegyeink a gyerekek
kurjongatásaitól! íme az idei program:
- Március: Tisztás-túra Sepsiszentgyörgy környékén: Bíróné puszta - Kölcze puszta - Marinka puszta
- Április: Kirándulás Barcarozsnyóra: a Fundáta barlang és a rozsnyói vár meglátogatása
- Május: Dél Hargita: Tusnádfürdő - Piliske erdészház (szalonnasütés)
- Június: Háromszék legmagasabb csúcsa: Lakóca megmászása (túra a vadonban)
- Július: Felsőcsernáton: Ika vár látogatása és fürdés az új borvízmedencében
- Augusztus: Brassói Cenk és környéke: kirándulás a Lovagok nyomában
- Szeptember: Túra Előpatakra (erdeink megismerése)
- Október: Őszi kirándulás a Bodoki havasokban: Herec és Kincsás várak, Bodoki tető
Az időpontokat idejében közlöm a Facebookon, emailen, illetve néhány
nappal azelőtt a Háromszék napilapban is. Rossz idő esetén a
kirándulásokat újraprogramáljuk.
Szeretettel várunk Benneteket!
Laci
http://www.facebook.com/groups/heke.babakirandulasok/
2013. január 17., csütörtök
Szalonnasütés a Kölcze-pusztán
Néhány fotó a nagyon jólsikerült városkörnyéki kék túráról. Élvezhettük a napsütést, a jó társaságot és nem utolsó sorban a finomságokat amit sütögettünk.
Uzonka jólérzi magát
Melindával
Séta közben
Lehellel
Irmával
A családunkkal:
Uzonka jólérzi magát
Melindával
Séta közben
Lehellel
Irmával
A családunkkal:
2013. január 7., hétfő
Királykő: Hegyes-csúcs túra
Havazás, nagy hó, erős szél és teljes köd jellemezte a január 6-ikai,
vasárnapi kiruccanásunkat a Királykőbeli Hegyes csúcsra. Minden természeti
jelenség jelen volt, ami pontosan nem kellett volna egy magashegyi túrához.
Igaz erre számítottunk, hiszen az előrejelzések ugyanezt mutatták. Na de mi
úgyis elmentünk és felmentünk.....
Hárman indultunk a Botorog forrása mellől kora reggel (820 m / 6,00 h). Nevezetesen
Bajka Laci, Szász Ferenc alias Joe és én. Már az autó melletti bakancshúzás
közben éreztem ahogyan a szél kavarja a havat, máris a hegygerincre képzeltem
magunkat, vajon akkor mi lehet ott. Fejlámpák fényénél jó iramban haladtunk a
kacskaringós útszakaszon, közben hallgattuk a szél „zenéjét” ahogyan a fákat
simogatta, közben még egy jó Nightwish számot odaképzelve elég jó muzsikakoktél
alakult ki a fejemben. Kiértünk a Zanoaga tisztásra és előttünk a sötétségben a
félhomályban láthattuk a szél kavarta havat. Ez mind szép és jó mindaddig amíg
egy adag hóval az arcunkba csap. Na de vegyük ezt reggeli mosdásnak.
Hamarosan a Kurmatura menedékház előtt találtuk magunkat (1470 m / 7,45 h).
Teljes csend honolt a ház körül, biztosan csak akkor még ébredezhettek a
bentlakók. A ház előtt a kutyák teljesítették a szolgálatot, meg is simogattuk
őket. Pihenésre sem mentünk be a házba, nem akartuk felrázni a bakancsaink döngetésével
a nyugodt álmokat. Ígyhát tovább is álltunk minden gondolkodás nélkül. Rögtön a
ház mellett egy forrásból lehetett feltankolni vízzel. Kék háromszög jelzésen
folytattuk utunkat most már napvilág. Egy régi nyom sejlett előttünk, de az
előző nap és éjszaka lehullott friss havat ki kellett törni. És ennek
vastagsága biza nőtt, ahogyan a szintet nyertük. Na de nem keseredtünk el, sőt
nagyon jó kedvűen haladtunk szép lassan de folyamatosan. Közben egy-két poén
vagy történet is elhangzott Joe szájából, azokon jókat derültünk.
Ösvényünk tisztásokkal tarkított erdőben kanyarog. Majd elértük azt a
völgyet amelyen fel kellett menni. Szakadt a hó, minél nagyobb havat törni
kellett. A völgy felső felében az amúgy is magas Laci barátunk is úszott egyes
helyeken a porhóban.
Na de sikerült ezen is túljutni és kikerültünk egy mellékgerincre amely kivezetett bennünket a Hegyes csúcsra. Sokat nem kellett bámészkodni, fotózni még annyira sem, hiszen nem volt mit. Kint a főgerincen annyira erős volt a szél, hogy alig lehetett állni a lábon. Egy gerinctúráról szó sem lehetett, pedig ej milyen jó lett volna. Habár nem először vagyunk a Királykőn és nem is utoljára.
Elérkeztünk a menedékhely elé (2150 m / 11,00 h). Az ajtót meg kellett szabadítani a hótól majd bementünk. Itt egy fagasztóláda belsejének illő kép fogadott, de mennnyire is örültünk, hiszen legalább a szél nem ért. Gyorsan előkerültek az ennivalók és a forró tea. Ezeket kombináltuk jó történetek elmesélésével. A tea és a jókedvű kacagás bemelegített bennünket.
Na de sikerült ezen is túljutni és kikerültünk egy mellékgerincre amely kivezetett bennünket a Hegyes csúcsra. Sokat nem kellett bámészkodni, fotózni még annyira sem, hiszen nem volt mit. Kint a főgerincen annyira erős volt a szél, hogy alig lehetett állni a lábon. Egy gerinctúráról szó sem lehetett, pedig ej milyen jó lett volna. Habár nem először vagyunk a Királykőn és nem is utoljára.
Elérkeztünk a menedékhely elé (2150 m / 11,00 h). Az ajtót meg kellett szabadítani a hótól majd bementünk. Itt egy fagasztóláda belsejének illő kép fogadott, de mennnyire is örültünk, hiszen legalább a szél nem ért. Gyorsan előkerültek az ennivalók és a forró tea. Ezeket kombináltuk jó történetek elmesélésével. A tea és a jókedvű kacagás bemelegített bennünket.
Ezek után bátran hagytuk el a menedékhelyet (2150 m / 12,00 h). A lefele út
egyértelműen könnyebb volt. A havas völgyben a nagy hó miatt sajnos nem mindig
sikerült a fenéken való lecsúszás. A hó még jobban szállingózott mint felfele
jövet. Nagy léptekkel haladtunk lefele, ezért csekély idő elteltével ismét a
Kurmatura háznál voltunk. A forrásnál feltankoltunk hegyi vízből amelyet szokás
szerint viszünk a családjainknak. A menedékháznál meg sem álltunk (1470 m /
13,15 h), hanem indultunk is lefele. Gyors ütemben léptünk, a szerpentineket
nagy sebességgel hagytuk magunk után és le is érkeztünk az autóhoz (820 m / 14,20
h). Egy jó havas és szeles túrának tettünk pontot a végére.
Fotók:
2012. november 28., szerda
Bucsecs: Galbenele völgytúra
E szép őszi időszakot kihasználva, négyen indultunk útnak Busteniből szombaton reggel (900 m / 6,15 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a Kostila menedékhely irányába. Az időjárás velünk tartott, előrejelzések szerint viszonylag jó időnek nézünk elébe. Mire felértünk a menedékhelyhez jól kivilágosodott és csodálatos látványban volt részünk a Báj-havas fölötti felhők által nyújtott festményt meghazudtoló képben.
A menedékhely előtt reggeliztünk, közeben folyamatosan csodáltuk az előttünk elterülő tájat. Jobb helyet nem is kaphattunk volna. (1690 m / 8,00 - 8,30 h).
Evés után indultunk egy darabon a Kostila völgyön, majd jobbra tértünk a Galbenele-völgy irányába. Előttünk a Kostila-Galbenele gerince magasodott.
Keskeny, kacskaringós ösvényen jutottunk át a Galbenele völgybe. A völgy alsó felében nagyon kell vigyázni az állandóan potyogó kövek miatt. A bal-felső oldal folyamatos eróziónak van kitéve és innen szép számban fütyült el a fejünk mellett puskagolyó módra jónéhány kő. A sisak használata kötelező és igyekezzünk minél hamarabb elhagyni e helyet. Amennyire gyorsan csak lehetett fennebb másztunk mi is, jónéhány szöktető kimászása után megszűntek ezek a problémák. A kisebb szöktetők nem okoztak átjutási nehézséget, az áthajlásos-magasabbakat volt lehetőségünk kikerülni. Különben egyik ugrató sem okozott különös gondot, nagyon élvezetes volt a mászás.
A Galbenele-völgy ugratói és egyben nehézségei megszűntek a Coamei-kémény beindulásától felfele. Innen már csak a meredek oldalt kellett kimászni szöktetők nélkül. A kémény beindulásánál található az ún. Galbenele Hotel. Ez egy nagyobb kőlyuk a sziklában, amely menedéket nyújthat rossz idő esetén. A sziklamászók előszeretettel használják éjszakai szállásként, így megspórolva a felfele utat.
A Galbenele nyeregbe kiérve megszusszantunk és szemügyre vettük a plató felé kivezető további útvonalunkat - a Scorusilor völgyet (2250 m / 12,30 h). A sejtelmeim beigazolódtak, az északi völgy többnyire jeges volt. Szerencsénkre az első fázisban sikerült kimásznunk a Kostila övig, ezen a szakaszon nem adódtak problémák, nagyon ügyelve lépéseinkre. A Kostila-öv felett azonban jobbnak láttuk kikerülni az utolsó szakaszt, mivel a szikla teljesen jeges volt és a megmaradt ugratókat sem tudtuk volna kikerülni, ezek kimászása ilyen kondíciók között problémás lett volna. Kiszálltunk a Scorusilor völgyből és a Kostila övön kényelmesen elsétáltunk a Fehér-völgy gerincének felső részéhez. Mintha teljesen más évszakba csöppentünk volna bele, a hideg és jeges északi völgy után nagyon jól esett a napsugarakkal kényeztetni magunkat a Fehér völgy gerincének egy déli darabkáján. Nem is kellett sokat gondolkodnunk, itt fogyasztottuk el ebédünket, habár közel voltunk a platóhoz, tartottunk a szélfúvástól, így jobbnak láttuk most feltankoljunk (2400 m / 13,45 - 14,15 h).
Csoportképet is készítettünk ezen a helyen:
A platóra kiérve gyönyörű kilátásban volt részünk ahogy a köd szállt fel a sziklák közül, mintha a hegy főtt volna. Átmenet a Caraiman-csúcs felé szivárványt is láthattunk alattunk a Fehér völgyben, amelynek közepében árnyékunkat láthattuk. Zsombi barátunk szerint e fenomén neve a Brocken-hegyi kísértet és aki ezt meglátja, az a hegyekben fog kipurcanni. Na lássuk!
A Caraiman-csúcsról direkt a Nagy Övre ereszkedtünk és tovább a Caraiman menedékházhoz (2025 m / 14,45 - 15,00 h). Rövid pihenő után a jólismert Jepi völgyön mentünk le Bustenibe. Épp sötétedés előtt érkeztünk a kisvárosba, nem kellett a fejlámpákat igénybe vennünk (900 m / 17,00 h).
Jólsikerült túra után boldogan és élményekkel telve mehettünk haza. Ámen!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



























.jpg)































