2014. október 27., hétfő

Bucsecs: Fehér-völgy - Omul-csúcs



Október 25-én, szombaton reggel Bustenibe mentünk Szabival. Gondoltuk elejébe megyünk egy kicsit a télnek és megmozgatjuk végtagjainkat a friss hóban. Na ebben csalódnunk kellett, hiszen a lehűlés ellenére semmi hó nem esett még a legmagasabb régiókban sem. Persze ezért nem keseredtünk el, hiszen a jó mozgás mindent megért.

Kora reggel indultunk az Alpin-menedékháztól (900 m / 6,00 h). Az eget vastag felhők borították és elég hűvös volt. De a reggeli gyorsabb menetelésnek köszönhetően jól bemelegedtünk. Még sötét volt, amikor a Fehér-völgy szélét elértük. Itt egy rövid pihenő után hamarosan a La Verdeata nevű tisztáson várhattuk a napfelkeltét, immár bent a völgyben (1650 m / 7,10 – 7,30 h). A sűrű felhők miatt azonban esélyünk sem volt napfelkeltét látni, sőt még az volt az érzésünk, hogy ki sem akar virradni egyáltalán.

A nyomasztó szürke homályban indultunk felfele a sziklavölgyön. Nem kis meglepetésünkre elég nagy hozamú víz folydogált, pontosan ott ahol kellett kimásznunk. Szerencsére volt lehetőségünk alkalmanként jobbról vagy balról kerülgetni a vízfolyást. Fürdésre nem volt kedvünk. Minél fennebb érve, a víz hozama egyre csökkent. A nagy szöktetőt jobbról kikerültük, majd ezen túl csak vékony vízfolyást találtunk. Az idő is kezdett javulni, a nehéz felhőket a szél kezdte igazítani kifele a völgyből. Lehetőségünk volt akár egy röpke pillantást vetnünk a környék sziklafalaira és az alattunk elterülő még álmos településekre.  Aztán visszatért a köd és elkísért bennünket egészen az Omul-csúcsig. Mi pontosan a Kostila-öv bejárata fölött álltunk meg reggelizni, az energiánkat feltölteni. Itt jó szélcsendes helyet találtunk, ki is használtuk teljes mértékben. A völgymászás során egy szomorú látványban is részünk volt. Egy zerge esett áldozatúl az orvvadászok miatt. Az egész teste ott feküdt a sziklákon, csak a feje hiányzott.

Kiértünk a Bucsecs-plató szélére (2300 m / 10,05 h). Innen rááltunk a piros kereszt jelzésre, amelyet követtünk a ködben. Egyre jobban erősödött a szél is, persze ez nem lepett meg. Az út nagyon kényelmes, inkább egy parkbeli sétáláshoz hasonlított. Igaz jól is esett a felfele mászás után. A Tornác alatt jöttünk el, immár a Babele felől jövő sárga sáv jelzéssel ellátott turistautat követve.

Megérkeztünk az Omul-csúcsra (2507 m / 11,35 – 12,30 h). A menedékházat már zárva találtuk, de volt egy másik lehetőségünk meleg, szélmentes helyre beülni. El is foglaltuk helyünket és kényelmesen elfogyaszthattuk ebédünket. Amikor kijöttünk a menedékünkről, hát csodák csodájára a szél igen jó munkát végzett, hiszen a felhőket mind eloszlatta. Gyönyörű kilátásban volt részünk minden irányban, nem érdekelt az orkán erejű szél, szorgalmasan kattogtattuk a fényképezőgépeket.

E csodás élmény után a Szarvasok-völgyén ereszkedtünk le problémamentesen és immár szép időben Bustenibe (900 m / 15,30 h).

Fotók a Facebookon.

2014. október 9., csütörtök

Kisbakancs-túra a Rozsnyói szoros környékén, okt 5



Gyönyörűszép őszi időjárás jellemezte az idei október 5. napját. Mindvégig hétágra sütött a Nap, ennek köszönhetően a hőmérséklet is nagyon kellemes volt. 24-en gyűltünk össze a barcarozsnyói vasútállomás mellett, ebből 11 gyerek. A legkisebb résztvevő az 1 éves és 4 hónapos Bence tisztelt meg jelenlétével. Különben már Ő is aktív kisbakancsosnak számít.

A vasútállomástól együtt mentünk az autóinkkal egészen a Rozsnyói-szoros bejáratáig. Gyalog folytattuk innen utunkat a széles makadámúton. A szorosban megfigyelhettünk néhány sziklamászót, akik ügyeskedtek felfele a magas sziklafalon. A szoroson végighaladva hamarosan egy napsütötte helyre értünk, ahol megreggeliztünk.

Az energiafelvétel nem volt hiába, hiszen az utunk elkövetkező részét meredek erdős ösvény jellemezte. Természetesen minden nagyobb kapaszkodó után lehetőség volt kifújni magunkat. A szorostól mintegy két óra járásnyira aztán kiértünk a várva várt Három Fenyő Szálló környékére. Itt pontosan elénk bukkant a Bucsecs hatalmas tömbje, sajnos dél lévén a Nap magasan hágott, így fényképezésre alkalmatlan volt. Na de akit érdekelt annak elmagyarázhattam a hegység minden csúcsát és gerincét.

A gyerekek már nagyon türelmetlenek voltak. Alig várták, hogy a beígért játszótérre megérkezzenek. Néhányan a kalandparkot próbálták, volt aki a gumicsúzdán suhant le, illetve a klasszikus játszóteret is igénybe vehettük.

A játszótér után elsétáltunk a közelben lévő Székely-tisztásra és az ott található menedékházhoz. A ház szomszédságában fapadokra telepedhettünk le ebédelni. Evés után a gyerekek egymással nagyon jól eljátszadoztak a kiszáradófélben levő magas fűben. Látva milyen jól szorakoznak, egyáltalán nem siettünk lefele.

Visszafele jövet hamar leereszkedtünk a szorosba, köszönhetően a meredek terepnek. Itt most megfigyeltünk egy elszánt ugrót, aki a magasból vetette le magát, természetesen rugalmas kötéllel biztosítva. Az esemény után hamarosan az autóinkhoz értünk és elbúcsúztunk egymástól.

Köszönet minden szülőnek és gyereknek akik eljöttek e kirándulásra és együtt lehettünk.

Fotók itt .

2014. szeptember 1., hétfő

Kisbakancs-túra a Szent Anna tóhoz, aug 30



Gyönyörűszép nyárvégi reggel köszöntött ránk augusztus 30-án, szombaton a tusnádfürdői vasútállomáson. A Kisbakancs-túrák történelmében ez volt az első alkalom, hogy vonattal utaztunk. 23-an vettünk részt a kiránduláson, amelyből 8-an gyerekek. A legfiatalabb az 1éves 3 hónapos Bence is megtisztelt jelenlétével.

Az idei nyár nagyon „szűkmarkú” volt az olyan szép reggelekkel, mint amilyen most volt. Egy rövid ismertető után 8 órakor indultunk is Tusnádfürdőn keresztül a Szent Anna-tó irányába. Először a szépen felújított sétányt követtük a borvízforrásig. Itt mindenki a szíve szerint tankolhatott, majd folyattuk utunkat a szintén felújított piros kereszt jelzésen, immár az erdőben. Egy meredek szakasz következtében a szerpentineket követtük egészen a Nagy Csomád nyeregig. Kényelmes tempóban, de folytonosan haladtunk felfele, így nagyon hamar hátunk mögött hagytuk a legnagyobb emelkedőt. A nyeregben hosszabb pihenőt tartottunk, ahol az otthonról hozott élelem mellett, friss málnából is lehetett csemegézni. A pihenő után egy kellemes ereszkedőben volt részünk a Szent Anna menedékház környékéig. Az erdőből kiérve szemünkkel végigpásztáztuk a tájat, hiszen a Nemeréig is el lehetett látni. A menedékház környékén nem időztünk sokat, annál jobban vonzott tó partja. Lefele menet megálltunk a kilátónál, szemügyre venni a tavat madártávlatból. Aztán hamarosan elértünk a kirándulásunk fő célpontjához a Szent Anna tóhoz. És még csak alig múlt el 11 óra.

Itt délután fél kettőig szabad program volt, aki akarta körbesétálta a tavat, vagy csak egyszerűen lazsált a tóparton és fürdőzött a nem túl hideg vízben. A gyerekek iszapból építettek, vagy csak egyszerűen a vizet „kóstolgatták”. De meg lehetett figyelni néhány halacskát is, amelyek kimerészkedtek a parthoz közel.

A kellemes időben észrevétlenül eltelt a több mint két óra szórakozás. Szedtük a sátorfánkat és indultunk Sepsibükszád felé. A tópartról eleinte a kék kereszt jelzést követtük felfele amíg elértük a kráter szélét. Ott a tisztáson egy csoportképet készítettünk, majd a kék sávot követve lefele vettük az irányt. Hamarosan kiértünk az erdő szélére és kényelmesebbé vált a terepünk. Volt aki ezalatt egy zacskó gombával lett gazdagabb. A falu határában található Bugyogó borvíznél egy hosszabb pihenőt tartottunk, mialatt mindenki megkóstolhatta és vihetett haza belőle. A faluból egy rövidítésen mentünk ki a főútra és meg sem álltunk a Sepsibükszádi vasútállomásig, ahová a vonatunk megérkezése előtt fél órával megjelentünk.

Nagyon szép kirándulásban volt részünk, köszönettel minden résztvevőnek, úgy gyereknek mint felnőttnek, hogy együtt tölthettük e csodálatos szombati napot.

Fotók:



2014. augusztus 25., hétfő

Kisbakancsos kirándulás a Szent Anna-tóhoz, aug 30



Kedves Kisbakancsosok!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya kirándulást szervez a Kisbakancs-csoporttal a Szent Anna tóhoz.

Időpont: 2014 augusztus 30 - szombat

Útvonal: Tusnádfürdő – szerpentines út – Nagy Csomád-nyereg – Szent Anna-tó – Sepsibükszád.

Felszerelés: esőköppeny, egy napra kaja, fürdőruha.

Egyébb tudnivalók:
- utazás vonattal: reggel 7,00 órakor a sepsiszentgyörgyi vasútállomásról.
- visszaérkezés 17,45 órakor ugyanoda.
- túrahossz: 18 – 20 km (nehéz kategoriájú kirándulás)
- szintkülönbség: +/- 700 m
- kisbabás szülők legkényelmesebben kendőben vagy hátihordozóban hozhatják kicsinyüket. Az út babakocsival nem járható.
- rossz idő esetén a kirándulást elhalasszuk
- érdeklődni itt a Facebookon, vagy a 0745-058179-es telefonon (Gáspár László Zsolt)

Mindenkit szeretettel várunk!

A Hochalmspitze, aug 11



Avagy Hochalpenspitze, ahogyan Dr. Zsigmondy Emil – a XIX.század végének híres hegymászója – korában hívták. A Magas Tauern, Ankogel-csoportjának a legmagasabb csúcsa a maga 3360 méterével.

Ausztriai családi kirándulásunk alkalmával, - ahogyan tavaly - ebben az évben is kitűztem magam előtt egy hegycsúcsot, amelyet meg szeretnék mászni. Az idén mivel a karintiai régió- és ezen belül Bad Kleinkirchheim üdülőtelep volt a fő hadiszállásunk, ezért esett a választás a fent említett hegycsúcsra.

Augusztus 11-én hétfőn reggel elég későn indultam. Az időjárásjelentések az előző nap nem kecsegtettek sok jóval, ezért megvártam a reggelt és kitekintettem az ablakon. Az égbolt viszonylag tiszta volt, néhány felhőfoszlány takarta a kilátást. Déltől azonban esőt jeleztek. Én testileg-lelkileg felkészülve elhatároztam, hogy elindulok.

7,30-kor ültem az autóba és hagytam el Bad Kleinkirchheim üdülővárost. A Millstatt-i tó északi részén haladtam, majd Gmünd városka után a Malta-völgyet követtem. Ezek után a Grössgraben-völgyön szerpentineztem fel egészen a gyűjtőtó gátjának aljáig. Innen indultam tehát gyalog, hogy megpróbáljam a Hochalmspitze megmászását.

Fülledt melegben gyors léptekkel indulok felfele (1670 m / 8,40 h). Mérgelődök is egy szempontból, hiszen nem szokásom az ilyen kései indulás. Már a csúcs közelében kellett volna lennem ilyenkor. Az idő szép volt, sütött a Nap, de érződött a magas páratartalom a levegőben, tudtam, hogy nem fog ez így maradni. A Giessener menedékház felé vezető két-három szerpentin után szerencsére észrevettem, hogy van turistajelzéssel ellátott rövidebb, de meredekebb ösvény is. Ezt követtem tehát, néhányszor keresztülvágva az erdei utat, amely hosszú szerpentineken vezet fel. Alaposan bemelegedve érkeztem meg a Giessener menedékházhoz, ahol gyors szóváltás után a gondnokkal léptem is tovább (2215 m / 9,45 h).

A csúcs megmutatta magát, elérhető távolságra volt tőlem. A menedékháztól felfele menet azonban egyre jobban kezdett ködösödni, a rossz idő közeledett. Jóformán csak az előttem levő kövekre festett jelzéseket láttam, egyebet semmit. Időközönként volt egy-egy „ablak” amikor nagyjából láthattam merre járok, de csak ennyi. Ilyenkor igyekeztem fotózni is. Az út nem volt nehéz, hatalmas köveken ugráltam egyikről a másikra. Elég hosszadalmasan vezettek a turistajelzések a völgyön felfele, de a gyors menetelésnek köszönhetően hamar elértem a gleccser aljából induló meredek kapaszkodót. Itt találkoztam két turistával, akik lefele jöttek, figyelmeztettek, hogy 1-2 órán belül esni fog az eső. Erről tudomásom volt és felfogadtam, ha rosszabbodik a helyzet, akkor visszafordulok.

Megpillanthattam a meredek szakaszt amely előttem állt. Kb 100 m szint kimászást igényelt a meredek havas terepen, illetve még ugyanannyit sziklán, ahol vasalt út volt kiépítve. A havas emelkedőn a jégcsákány segítségével hamar felmásztam. Itt a hó és a szikla találkozásánál megint találkoztam két emberrel akik lefele óvatosan ereszkedtek. Láthattam, hogy hágóvas nélkül veszélyes lenne az ereszkedés. Folytattam a mászást most már a vasalt út mentén a sziklás terepen. Nem éreztem szükségét, hogy feltegyem a hámot és a biztosítóeszközt, az út nem tűnt nehéznek. Így is volt, hamarosan a „Kővé vált emberek” nevű sziklacsoport mellett álltam a gerincen (Steinerne Mannln – 3153 m / 12,00 h).

Sajnos csak a hatalmas sziklaalakzatot láttam egyebet semmit. Miután jól kifújtam magam, indultam jobbra a gerincen a csúcs felé. Ismét hatalmas sziklákon kellett ugrándozni, de ezt nagyon élveztem. A terep most már hova tovább egyre lankásabb lett. Nagyon gyorsan haladtam, versenyfutás volt az időjárás ellen. A gerinc elég hosszúnak tűnt, főleg nem is láthattam hol a csúcs. Az irányban azért biztos voltam, az eltévedés veszélye nem fenyegetett ködben sem. Aztán hamarosan egy keskeny gerincrészlet után megpillantottam a csúcskeresztet. A szél itt nagyon fújt, sokat nem is akartam időzni (3360 m / 12,50 h). Kb 20-30 másodperc erejéig a felhők is elszálltak, így lehetőségem akadt a gyors fotózásra. Nem is kellett nekem több, megköszöntem az Istennek, hogy ha rövid időre is, de a csúcsról letekinthettem.

Az erős szél aztán nem engedett, hogy időzzek odafent, de nem is volt szándékomban. Indultam is vissza a hatalmas köveken a nyereg felé, majd következett a sziklás ereszkedő. A havas terepen a jégcsákány és hágóvas segítségével nem kellett annyira óvatóskodnom, mint az előttem levők. Aztán leérve a völgybe, csak a lépéseimre kellett figyeljek komolyabban a hatalmas köveken ugrándozva. A felhők valamelyest felszálltak, így lehetőségem volt szétnézni a környéken. Visszatértem a Giessener menedékházhoz, ahol egy jó pohár borvizet és egy pihenőt engedtem meg magamnak (2215 m / 14,30 – 15,00 h). Innen már csak egy nagyon gyors ereszkedő választott el a tó mellett várakozó autóig (1670 m / 15,45 h).

Fotók: