A mai nap tökéletes volt fürdőzés szempontjából. 24-en jöttünk el Zalánpatakra, ebből 12 gyerek. Pontosan Károly herceg bennvalója előtt kötöttünk ki és az ott csordogáló patakot vettük birtokunkba egészen estig. Csodálatos ötlettel rukkolt elő Smazenka András apuka, akinek esze gyorsan váltott egy gát építésére. Rövid idő alatt az alig bokáig érő patakban, egy kb 10-15 m hosszú medence alakult ki, jó fél méter mélységgel. Hát ez volt a gyerekek kedvence, rengeteget ugráltak a vízbe, ahogyan a képeken is kiderül. Jól esett a sült finomság is, ez pontosan jól jött a fürdőzés közben. Köszönöm szépen, hogy eljöttetek és ilyen szuper napot tölthettünk együtt. Nagyon jól éreztük magunkat!
Fotók itt
2018. augusztus 5., vasárnap
2018. augusztus 3., péntek
Kilátás a Barcaságra, júl 31-aug 2
A 27. alkalommal megrendezendő EKE Vándortábor alatt szervezett kirándulások
közül a 14-es számmal ellátott „Keresztény-havas – Kilátás a Barcaságra” nevű
túrát vezettük Nagy Katalinnal ketten. E rangos esemény 2018 július végétől
augusztus elejéig tartott, azonban a három túranap július 31- augusztus 2 közé
volt beékelve. Tehát kedden, szerdán és csütörtökön. Komolyabb felkészülés
részemről nem volt szükséges ami a túraútvonalat illeti, hiszen már nagyon
sokszor lejártam különböző évszakokban, még az idén is. Egy 20 km-es útvonalról
volt szó, amely bejárta a Keresztény-havas északi- és központi részét. Nehéz
túrának volt értékelve, annak ellenére, hogy nem túl hosszú a táv, de a
szintkülönbség jelentős a maga 1700 m kapaszkodójával. Ezért is kisbuszos
csoportot vállaltunk, vagyis maximum 22 személyt.
A táborból való indulás reggel 6 órára volt időzítve, amelyet nemigazán
lehetett betartani német pontossággal. Csütörtökön sikerült elindulni a
kitűzött időponthoz a legközelebb úgy 10 perc várakozás után. Az előző napokon
akár fél órás késéssel is számoltunk. Maga a buszozás rövid időt emésztett fel
a brassói Cenk sétányáig, ahonnan gyalogtúránk kezdődött. Kedden 19, szerdán
11, csütörtökön 13 résztvevőnek sikerült velünk jönnie, tehát a 3 nap alatt 43
személynek mutattuk be a Keresztény-havas szépségeit az általunk vezetett
túrán. Szokás szerint a turisták Magyarország és Erdély különböző városaiból
voltak. Az időjárás inkább az utolsó nap volt velünk a legkegyesebbb, de nem
panaszkodhatunk egyáltalán az első két napra sem, hiszen a heves esőzésektől
megszabadultunk.
A Cenk sétányán még az indulás előtt ismertettük a napi útvonalunkat,
bővebben kitérve a Cenk térségére. Kényelmes, aszfaltozott sétányon kezdtük
túránkat, ezt hamarosan egy rövid szerpentines útszakasz váltott fel, amelyet a
brassói Szépítő Egylet alakított ki az 1930-as évek elején. Hamarosan a
Gábonyi-lépcsők alá érkeztünk, ahol felhívtuk a figyelmet a néhol csúszós
mészkősziklákra. Elhaladva Oskar Alessius akkori városi tanácsos padja mellett,
megkezdtük a lépcsőzést a meredek sziklákon felfele. Bő félóra sikeres
bemelegítő után felértünk a Cenk gerincére, a tisztásra. Szerencsére mindhárom
nap kilátásunk volt a város keleti részére, Négyfalura és a Nagykő-, illetve
Keresztényhavasra. Az utolsó nap már a
Csukás látványába is gyönyörködhettünk.
Ezen kívül ismertettük a kukázó medvék történeteit, amelyek a Rakodó-negyed
tömbházai között keresik az élelmet. Fontosnak tartottuk kiemelni, hogy az
országban honos lepkefajok 35%-a itt él a térségben. Pihenő után jóval könnyebb
útszakasz következett a Cenk gerincén. Elhaladtunk a felvonó felső állomása
mellett és újabb látványosság közelébe kerültünk, ahol szintén több időt
szántunk eltölteni. Ez volt a kilátóhely, ahonnan jóformán a lábunk alá
kerültek Brassó óváros épületei. Be is azonosítottuk a legfontosabbakat,
amelyekről néhány szó is elhangzott. Megkerestük a Szent Bertalan templomot,
majd a Hosszú utcát végigkísérve szemünkkel máris a központot fürkésztük.
Természetesen hamar szembeötlött a Tanács téren található városháza, mellette a
Fekete templommal. De érdekes volt megkeresni a Katalin-kapu hegyes tornyait, a
zsinagógát, különböző bástyákat és nem utolsó sorban a cérnavékony Cérna utcát.
A Graft patakon is végigszemléztünk, amelynek végében megtaláltuk az Áprily
Lajos Kollégiumot. A kilátónal eltöltött idő mindig jó hosszúra sikeredett,
főleg a csütörtöki napon, amikor még a Barcasági medencéből több is látszódott
és az azt körülvevő hegységekről észak irányban. Megemlítettük a néhai
vendéglőt is, amely a kilátó melletti sziklaüregbe rendeztek be 1873-tól.
Bethlen András földművelési miniszter 1891-es látogatása alkalmából róla
nevezték el a barlang előtti épületeggyüttest, amelyet ma már nem láthattunk,
hiszen 1977-ben leégett. Kimásztunk a közeli csúcsra is, itt 980 m magasan még
látható a néhai Árpád-szobor talapzatának maradványa. A Millenium emlékére
1896-ban egy 20 méteres szobrot emeltek a Cenk csúcsára. Az oszlop tetején egy
3,5 méteres honfoglalás kori vitéz állt, amely jobbjával a Tömösi-szoros felé
mutatott. Az oszlopot 1913-ban bombatámadás érte és még azon a télen egy
hóviharban összedőlt. A csúcsról lefele jöttünk a nyereg irányába, közben a
Brassovia vármaradványban lehetett gyönyörködni ahol a keresztény hitre tért
magyarok Szent Lénárdról elnevezett kápolnát emeltek a várban. A 810 m magasan
található Cenk nyeregben szavazattal döntöttük el a reggeli elfogyasztásának
helyszínét. Vagy itt, vagy a közelben található Stehil tisztáson. Mindig az
utóbbi győzött.
A nyeregtől tehát a Stehil tisztásig kényelmes, enyhén emelkedő útszakasz
következett. A tisztáson desszertként málnát és szedret is lehetett
fogyasztani. Első nap csoportképet is készítettünk a reggelizés után, ezt a
szokást megtartottuk a másik két napon is.
Az 1030 méter magasan található Stehil tisztásról ismét egy kényelmes
útszakasz következett a Rókapadig. Sokan promenádnak nevezték ennek az erdei
útnak csodálatos szakaszát. Aztán majd ahogyan közeledtünk a Nagy Krukk alá,
így az ösvényünk is megváltozott. Egyre meredekebb szakaszok követték egymást,
jóval nagyobb erőkifejtésnek voltunk kitéve. Mindenki azonban nagyon ügyesen
teljesítette ezeket és igen jól haladtunk. A Krukk előtti tisztáson nagyon intenzív illatú borsmentát
sodorhattunk a kezünkben, amelynek illatát szippantgattuk. Jóval kényelmesebb
ösvényt követtünk innen, mire kiértünk a Nagy Krukk csúcsa mellé (1428 m). Volt
aki ki is ment az alig 20-30 m-re található erdővel borított csúcsra. Rövid
ereszkedő következett, majd ismét egy promenádhoz hasonló széles ösvényt
követtünk. Ezen az útszakaszon nagyon érdekes gombakuriózumot figyelhettünk
meg, éspedig egy másfél-kétméteres átmérőjű kört gombákból kialakítva, amelyet
boszorkánykörnek is neveznek. Senki sem látott még ilyen nagy méretűt. Persze
sűrűn fotózkodtunk körülötte, élvezve e természeti csodát. A kényelmes útnak
köszönhetően hamar elértük az 1550 méter magasan található Ruja tisztást, a
mesterséges tó mellett. Ez a tó táplálja télen a sípályákon található
hóágyúkat.
A Ruja tisztásról a Sulinar-sípályát követtük felfele. Közben a meredek
útszakaszon megszusszanva, lefele megpillanthattuk Brassó Pojanát, főleg az
utolsó napon, amikor jóval engedékenyebb volt velünk a felhőplafon. A
folyamatos emelkedőnek köszönhetően hamarosan a felvonók felső állomása mellé
kerültünk, ahonnan már csak pár lépés volt a csúcs. Az 1799 méter magas Keresztény-havas csúcsán,
főleg kedden és szerdán felhős időben volt részünk, de legalább a Nagykő-havas
megmutatta magát. Csütörtökön sokkal jobb volt a helyzet, habár a felérkezésünk
pillanatában tökéletes köd volt, egy kis várakozás után ez elszállt és
csodálatos kilátásban volt részünk. A Csukás és a Királykő között jóformán minden hegység látszott, épp
a Bucsecs teteje makacsolta meg magát és határozottan viselte a felhős
„sapkáját”.
A csúcsfotózások után hamar elértük a Julius Römer menedékházat. Itt
mindhárom nap elfogyasztottuk az ebédünket, kedves szász vendéglátóink házában.
Első két nap bent ültünk, hiszen az időjárás is erre késztetett. Első nap
hatalmas esőt nézhettünk végig szerencsére odabentről. Harmadik napon azonban
kint ültünk a napsütötte teraszon, teljes kényelemben, ellazulva. A
menedékháznál mind a három napon pontosan időre találkoztunk az 5-ös számú túra
résztvevőivel és vezetőivel. Nagyon érdekes és kellemes találkozó volt, mindig
elmesélve egymásnak eddigi történetünket az adott nap során.
A menedékháztól a piros kereszttel jelzett útvonalat követtük lefele. Első
nap szemerkélő esőben, majd utána egyre jobb körülmények között. Aztán elérve a
könnyű sípályát, ezen jöttünk le egészen Brassó Pojanáig. Kedden az esős
délután és a busz késése miatt egészen a brassói Salamonkőig jöttünk. Így
elkerültük a hosszú órákon való álldogálást vizes bakancsainkban. Még az
útvonalunkra rátettünk 5 km-t, de legalább nagyjából egyszerre érkeztünk a
busszal együtt a találkozóhelyre. Szerdán maradtunk a beígért túratervnél,
vagyis a buszt Brassó Pojanában vártuk, de immár jó időben és száraz
öltözékekben. Csütörtökön immár a busz várt bennünket a pályaudvaron.
Mindhárom este 8 óráig a táborban voltunk, személyesen elköszönve minden
túratársunktól. Kivétel nélkül nagyon ügyesek, kedvesek voltak. Szerencsésnek
mondhatjuk magunkat mint túravezetők, hogy ennyi értékes emberrel
találkozhattunk, ismerkedhettünk és hallgatthattuk a csodálatos élményeiket,
érdekfeszítő kalandjaikat, jóizű vicceiket amelyek elhangzottak a három nap
során.
Köszönjük szépen!
Fotók itt
2018. július 28., szombat
Családi inspekció a népi feredőknél Háromszéken, júl 28
A fürdőszezon kellős közepén vagyunk. Hát igen, az esős időjárás miatt
olyan mintha az elején lennénk, de mindjárt augusztusban vagyunk és a naptári
napok kegyetlenül pörögnek. Július 28-án szombaton a családommal együtt
felkerestük azokat a népi feredőket Háromszéken és Erdővidéken, amelyeket 2011
óta évente létrehoznak önkéntes munkával. A kezdeményező a magyarországi Ars
Topia Alapítány. Magyarországi és helyi önkéntesek fáradoznak azon, hogy e
gyönyörű létesítmények létrejöjjenek és az odalátogatók kellemesen töltsék
napjukat a nyári kánikulában, borvizekben, gyógyvizekben fürdőzhessenek. Mert
ugye, ez nem adatik meg mindenkinek, nagyon szerencsésnek érezhetjük magunkat.
Nos igyekeztünk felkeresni ezeket a feredőket, megnézni állapotukat és a
megközelítésüket is vizsgáltuk. Egy nap alatt jóformán nagyjából sikerült a
célunkat elérni. Csak nagyjából, mindjárt kiderül miért.
A feredőknél mindannyian adtunk egy-egy értékelést (Csongi kimaradt ebből,
hiszen 2 éves lévén nem igazán bíráskodóképes). Tehát Uzonka, Melinda és én
értékeltük a létesítmény kinézetét, megközelítését. 1 és 5 közötti pontszámmal
láttuk el őket, legjobb természetesen az 5-ös.
Szerencsére gyönyörű időnk volt ezen a napon, tehát teljes mértékben
kihasználhattuk. Sepsiszentgyörgyről indultunk Előpatak irányába egészen
Bölönig. A falutól 2 km-re található a Büdösfürdő, azaz található, de mi sajnos
nem mehettünk egészen addig. Egy helybeli lakos megmutatta az irányt, de az
előző napok esőzése miatt nagyon sáros volt az út. Ezzel sem lett volna
probléma, mentünk is az autóval a sárban, de amikor egy mocsarasabb vidéken
kellett volna átmenni, lemondtunk a további utunkról. Szépen megfordultunk,
visszajöttünk Bölönbe. Ezt a feredőt 2016-ban építették, nagy hiba, hogy nincs
sehol irányjelző tábla téve. Semmilyen értékelőt nem adhattunk, hiszen nem
láttuk a létesítményt. Majd szárazabb időben visszamegyünk.
Bölönből Kisbaconig autóztunk. Elek apó szülőfalujának útjai enyhén szólva
siralmas állapotban vannak. Egyik kátyú a másik után, nem is érdemes
kerülgetni. Pedig sok turista jár ide, főleg magyarhonból. A falu után hamar
rátalálunk a 2013-ban épült kisbaconi feredőre. Ez viszonylag jó állapotban van,
habár ráférne sok helyen a deszkák cseréje. A környék le van kaszálva, tehát
látszik valaki gondozza. A feredő vize tisztítást kíván és ezt sűrgős módon
kellene megejteni. Különben nagyon finom a borvíz, fel is tankoltunk belőle.
Értékelés: Uzonka – 3, Melinda – 2, jómagam – 4. Összesen: 3+2+4=9:3=3. Tehát –
3.
Zalánpatak következett. Szárazajtáig nagyon jó aszfalt, onnan tökéletes
makadám út. Pontosan Károly herceg bennvalójával szemben, a patakon túl van a
zalánpataki Bugyogó feredő. A 2014-ben épült létesítmény medencéje meglepően jó
állapotban van. Tiszta a vize és a környéke is. Habár néhány tábla kissé
kopott, a pallók jól bírják az idő vasfogát. Mofettája is szépen néz ki, sajnos
be volt zárva, így bentről nem tekinthettük meg. A gyerekeknek nagyon tetszett
a sekélyvízű patak, tehát nagyon hamar belopózott szívünkbe ez a nyugalmas
hely. Értékelés: Uzonka – 5, Melinda – 5, jómagam – 4. Összesen: 14:3 = 4,66.
Folytattuk utunkat e tökéletes makadám úton, csodálatos tájakon a Baróti
hegységben. Málnásfürdő és Sepsibükszád irányába mentünk, innen Bálványos felé.
Bükszádtól az út egyenesen katasztrófális jó 15 km-en keresztül. Lehet mondani
a megye szégyene. Rengeteg autó járt most is nagytöbbségben magyarországi és más
megyei. Hát a tájban nem lehet gyönyörködni az biztos. Bálványos előtt az Apor
lányok feredőjénél álltunk meg, amelyet 2015-ben építettek. A feredő a Vinca
Minor Egyesület gondozása alatt van. Kis- és nagy medence, játszótér, szemvíz,
szájvíz, minden a legnagyobb rendben van. A pallók és lépcsők kényelmesen
járhatóak. Gratulálunk a gondozóknak. Értékelés: Uzonka – 5, Melinda – 5,
jómagam – 5. Összesen: 15:3 = 5.
Bálványos után immár jó úton Gelencére mentünk. A Szent Imre herceg
plébániatemplomtól könnyedén megtalálható a Nádika feredő. Ezt pontosan a
tavaly építették. Új létesítményről lévén szó, minden itt is jó állapotban van,
a környék le van kaszálva. A medence területileg azonban kicsi és viszonylag
mély. Tehát nagyobb gyerekeknek ajánlott. Érdekes játszótere van és jó nagy
társalgója. Nemigazán van ivóvíz, amely eléggé probléma, habár néhány helybeli
azt mondta, hogy a medencét tápláló csőből lehet inni, mert friss patakvíz.
Szerintem sem hal meg senki, ha megkóstolja. A környék csendes és ideális
pihenőhely, épp egy kis mínusz az árnyékhiány. Értékelés: Uzonka – 2 (lehet épp
melege volt, azért ily kevés), Melinda – 4, jómagam – 4. Összesen: 10:3 = 3,33
(nagyobb gyerekek többre értékelik biztos).
Gelencéről Hatolykán keresztül a Felső Cserrnáton végében található Malom
feredőhöz mentünk. 2012-ben dolgoztak itt az önkéntesek. Ez lenne a legnagyobb
kültéri medence a környékünkön, sajnos épp le volt eresztve tisztítás céljából.
Megkérdezvén egy fiatal helybeli atyafit, azt válaszolta majd feltöltik. Hogy
mikor nem tudjuk. Remélem nem szeptemberben. Tehát ezt sem tudtuk értékelni. Azonban
a környék nagyon szép és rendezett, az Ika vára felé jók a lépcsők. A fennebb
található Csókás feredőhöz, most nem mentünk el, mert voltunk pontosan két
hónapja. Maga a kis hideg vize tiszta, de a környék eléggé gondozatlan. Tehát
az öltöző, szemétkosár elhanyagolt állapotban van. Nos reméljük, hogy a Malom
feredőt mihamarabb feltöltik és hűsülhetnek benne a csobbanásra vágyók e
különben népszerű létesítményben.
Végére a Bodoktól 4 km-re található Sütei borvizet kerestük fel. Ez volt az
első feredő, amelyet létrehoztak az önkéntesekkel és sajnos úgy néz ki, hogy ez
az első amely tönkre is megy. Még meg lehet közelíteni autóval, inkább
terepjáró szükséges. Főleg az utolsó szakasz az esőzések miatt tönkre ment, sőt
egy helyen be is omlott. Na de a Logannal sikerült kimenni, de többet én sem
kínozom. A feredő siralmas állapotban van, látszik, hogy senki nem fogalalkozik
vele. Felvette embermagasságban a gaz, a pallók mindjárt használhatatlanok. A
medence vize nagyon mocskos. Fent a játszótér már nincs meg, épp a társalgót
lehet használni. A borvize nagyon finom, kár hogy a környék pusztulásra van
ítélve. Pedig egyik a legszebb helyek közül. Értékelés: Uzonka – 1, Melinda –
1, jómagam – 1. Összesen: 3:3 = 1 (kár érte).
Végezetül tehát az Apor lányok feredője győzött, de a zalánpataki és a
gelencei is nagyon jó hely. Az utóbbiak csendesebb területen fekszenek, hiszen
az első Bálványos közelében van, turistákkal tele. Az idén pont mostanában az
önkéntesek Zabolán a Csipkés mellett építenek egy újabb feredőt. Jó volna ha
megbecsülnénk a fürdőépítő kalákások munkáját és ne hagyjuk elpusztulni. Kár lenne
veszendőbe hagyni a sok ember által önkéntes módon végzett munkát, hisz ez
többet ér mintha valamit pénzért csináltak volna. Kérjük az illetékeseket, hogy
valamilyen módon álljanak a már megépített feredők mellé és gondozzák azokat,
hiszen sokkal egyszerűbb gondozni, mint majd később helyrehozni.
Köszönet az Ars Topia Alapítványnak a csodálatos kezdeményezéséért!
Fotók itt
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)