V. Páll Endre-emléktúra a Révi szorosban, okt 28-30

Erdély több városából gyűltünk össze az emléktúra alkalmából, immár ötödik alkalommal. Nagybányáról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Gyergyószentmiklósról, Kolozsvárról jöttek résztvevők megemlékezni egykori barátunkról. 2022 október 28-án pénteken este gyülekezett a csapat egy része a Kolozs megyei Csúcsán, a kolozsvári EKE tulajdonában levő házánál. A késő esti érkezésünket gyors lefelkvés követte, majd másnap reggel autókkal igyekeztünk a kőrösrévi sportcsarnokhoz, a túránk kiindulópontjához.

Itt alakult ki a teljes csapatlétszám, ami összesen 25 túrázót jelentett, ebből 11 gyerek volt. Kellemes idő fogadott bennünket, sőt akár túl kellemesnek is lehetett értékelni, figyelembe véve a kalendárium időpontját. Egy rövid köszöntő és megemlékezés után elindultunk egy meredek kapaszkodón, amely felvezetett a szoros jobb oldalának tetejére. Több helyen az ösvényünk kivezetett a szakadékok szélére, ahonnan gyönyörű kilátásban volt részünk az alattunk elterülő területekre. A sok-sok kilátóhely lényegesen lassította menetelési ritmusunkat, ezért alig vettük észre az idő múlását. A jobb oldal talán legszebb kilátóhelye, a Kereszt-kilátónak elnevezett szikla volt. A társaság teljes egészét sikerült lencsevégre venni ezen a nem túl tágas, de lapos tetejű sziklán. Levonultunk a völgybe, majd a vasút mellett a Zichy-barlang nyílásához sétáltunk.

Előre megbeszéltük jelenlétünket az ott tartózkodó hölggyel, tehát tudtak az érkezésünkről. Mivel épp egy csoport tartózkodott a barlangban és mivel már a délidő jócskán elmúlt, ezért a helyszínen levő padokon elhelyezkedve megebédeltünk. A másik csapat kijövetele után, libasorban vonultunk be a föld alatti tájba, ahol magyar nyelvű idegenvezetőnk igyekezett elmagyarázni a tudnivalókat. Az egy órai bent tartózkodásunk alatt sok-sok érdekességgel gazdagodtunk és néhányunkban feléledt a barlangászat iránti vágy. Sőt jónéhány gyerek rendkívülien izgatottan tapasztalták e különleges világot. Kiépített lépcsőkön és átjárókon könnyen felfedeztük a barlang turisták által járható részét.

A barlangból kiérve már késő délutánra járt az idő. Ezért néhányan úgy döntöttek, hogy az egyenes úton mennek vissza az autókhoz, a szoroson keresztül. Mi többiek tartottuk az eredeti tervet, hogy a szoros bal oldalának vonulatát is bejárjuk. Egyáltalán nem csalódtunk a választásban, noha egy különleges kilátóban részesültünk, de a lemenő Nap fényében pontosan a legszebbnek bizonyult az utunk során. A Devencei barlangok melletti meredek ereszkedőn jöttünk vissza a völgybe, sőt a 3-as számú barlangba is bementünk lámpáinkkal, ameddig lehetett. Visszatérve a völgybe egyre hűvösebb kezdett lenni. Egészen a Zichy-barlang bejáratához kanyarodtunk vissza ismét, majd a hídon átmenve a vasút vonalát követtük végig, a gyerekek nagy örömére. Még egy alagútat is kipipáltunk utunk során és volt szerencsénk egy épp arra közlekedő vonatot is tapasztalni egész közelről. A szorosból kiérve rátaláltunk autóinkra és az ott várakozó túratársainkra. A csúcsai csoportunkkal visszautaztunk a házikóhoz, ahol az egész este nagyon jó hangulatban telt. Bent a csempekályha melegénél a gyerekek szórakoztak, kint finomságokat sütöttünk, közben felevenítve az Endre-féle emlékeket.

Vasárnapi reggelit követően búcsúztunk egymástól. Néhányan azonban nem haza indultak, hanem visszamentek a szorosba vasalt utat mászni. Csodálatos hétvégében volt részünk, köszönjük szépen mindenkinek a részvételt. Jövőre is találkozunk ismét, immár a Zernyesti szorosban.

Fotók itt

Kisbakancs-túra Máramarosszigeten és a Kőhát-hegységben, okt 21-25

2022 október 21 és 25 között zajlott a címben szereplő kirándulásunk, amely az eddigi történetünk leghosszabb kiruccanásának is lehetett nevezni. Nemcsak távolságban, hanem időben is. Ugyanakkor közlekedési eszközként nem a személyautókat választottuk, hanem a vonatot, amely sokkal érdekesebbnek bizonyult az autónál. Maga a túraszervezés nagyjából két hónapot vett igénybe, ezalatt le kellett bonyolítani a szállásfoglalásokat, túraútvonalakat, vacsorákat, illetve a bérelt helyi buszok elintézését.

Végre eljött a várva-várt nap, vagyis az indulás. Az eseményünk nulladik pontjaként egy vetítést szerveztünk be a sepsiszentgyörgyi Művész moziban. Mivel indulásunk késő éjszaka következett, ezért az esti filmnézés épp ideális előszele volt a vonatos utazás előtt. A könnyű családi vígjáték után, a vasútállomáson találkoztunk mindannyian. Szerencsére vonatunk néhány perces késése nem okozott különösebb problémákat. Befutott a hosszú szerelvényünk, ez alkalommal egy hálókocsival és egy fekvőhelyes kocsival többel, mint a megszokottkor. Két vasúti kocsit rendeltünk csapatunk számára, plusz a meglévővel utaztunk az éjszakában. A Román Vasúttársasággal meglepően könnyen ment a szervezési kommunikáció, amelyet őszintén nem hittem volna.

Kellemes utazás után, szombaton délelőtt megérkeztünk Máramarosszigetre, Vonatról való leszállás után elsétáltunk a Perla szállóig, ahol csapatunk kisebb része volt elszállásolva. Innen továbbsétáltunk óriási csomagjainkkal a központon keresztül a Buci szállóig, amely teljes egészében számunkra volt félretéve a következő két napra. Elszállásolás után némi szabadidő állt rendelkezésünkre, amíg a kiránduláshoz előkészültünk. Dél irányban hagytuk el a város szélét, a Várhegy-tető (Solovan) felé indulva. Egy rövidítést szerettem volna kihasználni, amely nem bizonyult a későbbiekben jó döntésnek. A rövidített út sikerült, azonban nagyon meredek kapaszkodót kellett legyűrnünk, szerencsére rövid szakaszon. A gerincre felérve az összegyűlt csapattal mentünk fel immár kényelmes ösvényen a fenti tisztásra, közel a Solovan tetőhöz. A borongós égbolt valamennyire megengedte a kilátást, főleg északra és keletre az alattunk elterülő Máramarosi medencére. Visszafele a jelzett úton ereszkedtünk be a városba, pontosan a Malomkert szálloda mellé. Az Iza-folyó lengőhídján keresztül, az imént említett szálloda mellett haladtunk el. A parkban levő játszótéren a gyerekek kipróbálták az alkalmatosságokat, majd egy megbeszélt esti időpontra kellett visszatérni a szállodánkhoz, az esti vacsorára. A nagy teremben óriási jókedvvel és gyerekzsivajjal fűszerezett estét töltöttünk.

Vasárnap a svédastalos reggeli után, bérelt buszaink vártak a központban. Ezekkel utaztunk a közelben levő Kabolapatakra és annak a központjába. Elkezdődött a túraútvonalunk bejárása a Kopasz-kő irányába. Végigmentünk a takaros porták előtt. A gazdák rengeteg almát termesztenek a vidéken, zsákokban, vagy csak egyszerűen fából készített óriási tárolókban tartják azokat. Sáros erdei úton haladunk felfele kényelmesen. Az emelkedő enyhe, nem okoz gondot számunkra. A térképet azonban nagyon kell figyelni, mert jelzésnek se híre se hamva. Rengeteg útkereszteződést hagytunk magunk mögött, itt nagyon szemfülesnek kellett lenni. A nagyobb kapaszkodó előtt egy ebédszünetet iktattunk be, egy szép tisztáson. Ahogyan később beigazolódott, szükség volt felerősíteni szervezetünket, hiszen egy bozótos – nagyon meredek – szakaszt kellett legyűrnünk a Kopasz-kő irányába. A térkép pedig itt jelzett ösvényt jelölt, de ennek még nyoma sem volt. A lényeg az, hogy mindenki szerencsésen felért a tetőre, sajnos ködbe kerültünk, ezért kilátásunk nem volt. A gerincen végigsétáltunk, sajnos semmit nem láttunk csak egymást. Feljutottunk a Cigány kőre, amely a Kőhát-hegység legmagasabb pontja (1222 m). Az egyre szelesebb időjárás a felhőket kezdte mozgatni, de sajnos ez nem volt elég, hogy kitisztuljon az égbolt. Lefele vezető utunkon ismét nagyon meredek szakaszon akart térképünk levezetni. Ezt inkább egy hosszabb, de jóval kényelmesebb úttal helyettesítettük. Elértünk egy erdőkitermelő utat, majd a felhőplafon alá kerülve egy aszfaltozás előtt levő útra kerültünk. Ezen meneteltünk kényelmesen az Egres kulcsosházig, immár napsütésben. A kulcsosháztól letértünk a kényelmes utunkról és megtaláltuk a nekünk való túraösvényünket, amely levezetett Kabolapatakra, a reggeli kiindulópontunkba. A megbeszélt időpontban érkeztek buszaink, amelyekkel visszatértünk a szálláshelyeinkre. A kis kitérővel 24 kilométert gyalogoltunk és nagyjából 800 méter szintet emelkedtünk, illetve ereszkedtünk. A túra után szállásunkon kicsit rendbe hoztuk magunkat, hiszen vendéglőbe voltunk hivatalosak ezen az estén. A “Casa Iurca de Călinești” nevű román hagyományosan máramarosi vendéglőhöz sétáltunk, annak bejáratánál népviseletbe öltözött muzsikusok fogadtak. A vacsora közben is többször bejöttek a gyönyörűen kidíszített termünkbe, hogy hangulatunkat fokozzák zenéjükkel. A gyertyafényes vacsora után visszatértünk a szálláshelyünkre nyugalomra térni.

Hétfőn a reggeli után városnézésre és annak történetének a megismerésére voltunk hivatalosak. A helyi RMDSZ vezetőjének jóvoltából, több magyarvonatkozású épületet megtekintettünk a központban. Elszomorító, hogy az egykori pezsgően életerős város, mára egyszerű településsé vált, ahonnan főleg a magyarság iszonyatosan nagymértékben távozott. Egykoron a só- és a fakitermelés emelte magasra az életszínvonalat és a koronavárosok egyike is volt. A történelemóra után meglátogattuk a város érdekes piacát, ahol Ukrajnából hozott csempészcigarettától és az édességektől a különböző helyi zöldségekig minden megtalálható. Sokan megkóstoltuk főleg az édességeket, néhányan tasakoslag vásárolták azokat. A piactól szabadprogram elöltésére volt lehetőség, egészen a vonat indulásáig. Kisebb csapatokra oszolva ki-ki a saját útjára ment. A vonat indulás előtt egy órával gyülekeztünk az állomáson, a gyerekek a síneken minden követ összeszedve játszodtak.

Szerelvényünk befutott, majd számunkra teljes egészében lefoglalt ülőhelyes kocsiban foglaltunk helyet. Ezzel jöttünk közel 12 órát Sepsiszentgyörgyig. Unalomnak azonban nem volt helye, hiszen mindenki kapott beszélgetőtársat. A gyerekekről nem is beszélve, hiszen nagyon fel voltak dobódva az elfogyasztott édességektől, végigfutkorászták és végigmászkálták az összes helyet. Késő este Fekete György szülinapja alkalmából zengett az egész kocsi, amikor felköszöntöttük éneklésünkkel. Ezek után elcsendesedett a társaság, a gyerekek nagy része elaludtak. Majd Csíkszereda után mindenki készülődött és egy kis késéssel érkeztünk haza Sepsiszentgyörgyre. A vonatállomás aluljárója után elbúcsúztunk egymástól és hazaindultunk.

Nagyon szépen köszönöm a túrán való részvételt, fantasztikusak voltatok mind egy szálig! Szeretettel várlak máskor is kirándulni!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Tamás gerincen, okt 1

Nemcsak az idei év, hanem az eddig szervezett 90 kirándulás közül a legnehezebbet teljesítettük 2022 október 1-én szombaton. A túra nehézségét nem a megtett 17 km jelentette, hanem a közel 1400 méteres szint leküzdése fel és ugyanannyi lefele irányban, amely egy felnőtt túrázót is próbára tesz. A kora reggeli – 5 óra körüli – kelés, az egész napos kitartás meghozta gyümölcsét és fáradtan de annál boldogabban érkeztünk vissza a kiindulópontunkhoz. A sikerélmény még azon felnőtt személyeknek sem maradt el, akik az út felétől rövidítőn tértek vissza. Volt aki sérülés következtében próbálta ki magát és volt aki otthonról hozott betegségéből gyógyult ki a kirándulás során. A gyerekek fantasztikusak voltak, egytől-egyig a kitartás magasiskolájáról tettek tanúbizonyságot. Nem utolsó sorban az időjárás mindvégig velünk tartott, ez nagyban hozzájárult a túra sikerességéhez.

Összesen 36-an jelentünk meg a Plaiul Foii parkolójában, ebből 13 gyerek volt (849 m / 7,40 h). A túra ismertetője után még álmosan indultunk a kényelmes úton, azonban nagyon rövid idő múlva a mellékgerincre tértünk, amely folytonos emelkedése kiszöktette az álmokat szemeinkből. Lassan nyertük a szintet méterről méterre, néhol meredekebb szakaszokon, néhol kényelmesebb ösvényen. Útközben gombákat szedegettünk, fennebb áfonyával kényeztettük magunkat, lilára festve nyelvünket és kezeinket. A hosszan tartó emelkedő után, egy nagy tisztáson telepedtünk le falatozni és pihenni (1550 m / 10,50 – 11,50 h). Evés közben szemeinket is pihentettük az előttünk kiemelkedő Királykő csodálatos mészkőszikláiban. Az egész északi gerinc és nyugati oldal élő moziként vetítődött elénk.

Pihenő után egy rövid emelkedő következtében a Nagy Tamás-csúcs alatt értük el a Kárpátok főgerincét. A gyér erdő lehetővé tette a kilátást a Fogarasi-havasok keleti részére, pontosabban a Budislavura, illetve a Iezer-Papusa-hegység Papusa csúcsára. Rövid szakasz után máris a Nagy Tamás csúcsán álltunk (1735 m / 12,20 h).

Az eddigi lassú kapaszkodós tempónkat, gyorsabb menetelés váltotta fel. Eljött a várva-várt könnyebb útszakasznak is az ideje. A gerincen elég erős szél fújt, időváltozásnak a szele volt ez. Azonban a Nap melege kellemessé tette gyaloglásunkat. Közel 400 méteres szintkülönbséget ereszkedtünk a Curmatura Foii nevezetű nyeregbe, közben figyeltük és fényképeztük az egyre közelebb kerülő Királykő magasztos vonulatát. Csoportképünk háttereként is szolgált a Kárpátok gyöngyszeme. Megérkeztünk a nyeregbe, ahol elbúcsúztunk a csapat kis részétől (1350 m / 13,50 h). Ők leereszkedtek egy rövidebb úton az autókhoz.

Mi folytattuk utunkat tovább a Királykő irányába. A kényelmes ereszkedő után, újabb 300 méteres szintet kellett visszanyernünk a Királykő válláig. Eleinte kényelmes erdei ösvényen gyalogoltunk, majd egy forrás hideg vizétől való felfrissülés után, meredek kapaszkodóban volt részünk. A Kis Tamás csúcsa után elhagytuk az erdőt és máris a Királykő jellegzetes kőfolyásán egyensúlyoztunk. A sziklákon egy zerge kacsingatott csapatunkra. Megpihenünk és falatozunk. Közben gyönyörködünk az eddigi megtett utunkon, a hatalmas hegyhátakon (1700 m / 15,15 – 15,40 h).

Sziklák alatt folytattuk utunkat kisebb-nagyobb kőfolyásokon. A gyerekek szerint az egész túra legszebb és legizgalmasabb és legérdekesebb szakaszán jártunk. Természetesen igazuk volt. Fáradtságot elfeledve lépkedtünk kőről-kőre, igaz immár lefele irányba változott utunk. A hatalmas visszahajló sziklafalak ámulatba ejtették csapatunkat, főleg azok számára volt különleges, akik még nem találkoztak ilyen tájjal. Lépteinket felgyorsítva érkeztünk meg a Spirlea menedékhelyhez (1420 m / 16,50 – 17,10 h). Kis pihenő után máris ereszkedtünk be a völgybe, a lombhullató erdőben. Az egyre kényelmesebb erdei úton hamar elértük a Plaiul Foii-nál található autóinkat (849 m / 18,30 h). Közben az erős szél kövér fellegeket hozott a hegység fölé, eltakarva annak magas csúcsait. Időváltozás következett be ezen tájakon. A ház kertjében mindenki kedvenc italával búcsúzott el a gyönyörű vidéktől.

Teljes körű gratuláció a csapat minden tagjának a túra teljesítéséért! Különösképpen a gyerekeknek, akik a nap hősei voltak. Egyre jobban növünk fel a hosszabb túrákhoz és a magashegyek világához. Folytatni fogjuk!

Fotók itt

Felfedező-túra a Naskalaton, szept 24

Csapadékos időszak után érkeztünk a Gyímesekbe, a Setétpatak bejáratához, 2022 szeptember 24-én szombaton (850 m / 8,20 h). Öten vállalkoztunk e kirándulásra, különböző városokból: Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről. Ténylegesen felfedező túrának lehetett tekinteni, hiszen ezen szakaszon nem jártunk és néhány túratárs most ismerkedett egymással. Az éjszakai eső után a szél mozgósította a fellegeket, ennek köszönhetően szép időben reménykedtünk a túra során.

A hideg reggelen szaporán lépkedtünk az aszfaltozott úton, a Setétpatak völgyében. Piros kereszt kalauzolt e szakaszon. Nagyon szépen rendezett porták előtt haladtunk el, ez bizonyította a csángó emberek szorgalmasságát. Elhaladtunk az egykor szebb időket megélt Setétpataki-fürdő előtt, amely az enyészetnek van kitéve. Elhagyjuk a falu végét és térképünkön egy jelzetlen ösvényt választva kikanyarodtunk a Setétpatak völgyéből. Az előttünk álló mellékgerincet céloztuk meg. Eleinte egy patak mellett mentünk fel, majd egy gyönyörű napsütötte tisztásra érkeztünk. Innen nagyon meredek kapaszkodóval értünk fel a kiszemelt mellékgerincre, ahol találkoztunk a kék kereszt jelzéssel, amely az Antalok patakából indult. A nagy kiterjedésű havasi legelőn rengeteg őzláb gombát találtunk. Csak itt eszmélytünk rá, hogy nem hoztunk kimondottan erre a célra tarisznyát. Így aztán ételeszacskóba, hátizsákvédőbe pakoltuk a szebbnél-szebb példányokat. De nemcsak őzláb volt ám, hanem vargánya, csiperke, pöfeteg és egyébb más amit nem ismertünk. Gombákkal megpakolva folytattuk utunkat felfele, szerencsére kényelmes szakaszon. Amerre eljártunk gombákat láttunk, még bő 100 méterre is látszottak az őzlábak nagy kalapjai.

Megértkeztünk a Kondra-kereszthez, gyönyörű gyephavason (1450 m / 11,00 h). Ide jön fel a 32-es határvadászok útja is, amely Csíkszentdomokos felé tart. Néhány fotó után, folytatjuk utunkat a Kárpátok főgerincén. Az idő változékony és néha hideg szél fújt. Azonban a kilátásunk pazar. Felérve a Naskalat csúcsára, csak ámultunk-bámultunk (1553 m / 11,40 – 12,30 h). Igyekeztünk minél több fotót készíteni a szélrózsa minden irányába. Észak felé láttuk a Nagyhagymást és a Csalhót, nyugatra a Gyergyói-havasok Olt-és Maros forrásvidékeit, a Fekete Rez és Sípos-kő csúcsait. Háttérben a Görgényi-havasok, lennebb a Hargita. A nagyobb hegyeket még felhők koronázták. Dél irányban a Nagy Csomád zárta a látóteret. Keletre az alattunk levő Hidegség nyúlt el és a fölötte kimagasló hegyek. Szélcsendes helyet kaptunk pontosan a csúcs alatt, így megebédeltünk, közben kémlelve a gyönyörű tájat.

A Naskalat csúcsáról visszatértünk a Kondra kereszthez, majd a sárga kereszttel jelölt 32-es határvadászok útján jöttünk le Hidegségbe. Itt is rengeteg gombát találtunk, de már nem volt ahová pakolni. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az erdőkitermelő gépek súlyosan károsítják ezt a kiemelkedő jelentőséggel rendelkező utat. Szerencsésen beérkeztünk Hidegségbe, ahonnan 8 km választott el az autótól (820 m / 14,45 h). Itt úgy egyeztünk, hogy amilyen gyorsan csak tudok elmegyek az autóért és visszajövök a hölgyekért. Visszafele jövet az autóval alig jöttem 2 km-t, máris a túratársaim integettek egy szekérről. Egy idős bácsi hozta fel őket, ezzel a szekerezéssel koronázták meg a túra végét.

Köszönöm a túrán való részvételt. Köszönöm, hogy együtt fedezhettük fel a Naskalat eme vidékét!

Fotók itt

Felfedező túra a Széples hegységben, szept 4

Hosszú éjszakai autózás után, szerencsésen megérkeztünk a Széples (Cibles)-hegység lábához, 2022 szeptember 4-én vasárnap. Négyen vállaltuk be ezt a nehéz feladatot, amely a hegység bejárását jelentette közel 400 km autózást követően. Ugyanakkor a túra után rögvest haza is indultunk.

Tőkés (Groșii Țibleșului) felől, a Fenyő (Bradul)-patak völgyében közelítettük meg a hegyet. Az erdőkitermelő úton haladva, pont előttünk gyönyörű időben emelkedett ki a számunkra felfedezésre váró hegység. Autónkat 2 km-el a tervezettnél lennebb kellett hagynunk egy lecsukott sorompónál. Később megtudtuk, hogy azt a sorompót egyszerűen ki lehetett volna nyitani és átmenni, de a kihelyezett tábla- , no meg a helyismeret hiánya miatt nem mertünk szabálytalankodni. Így bemelegítőnek könyveltük el a pluszban ránk váró kilométereket.

Autónk leparkolása után néhányat faltunk és elindultunk az ismeretlenbe (680 m / 7,45 h). Mély völgyben haladtunk kényelmesen felfele az erdőkitermelő úton. Tiszta égbolt volt felettünk, meglepődve tapasztaltuk az időjárást, hiszen az előrejelzések épp a front elvonulását és borús időt jeleztek. Ami később be is jött. 4 km erdei úton való gyorstalpalás után elhagyjuk a mély völgyet és egy rettenetesen meredek emelkedő következett. Erdei túráim során egyik legmeredekebb utat tapostam ezen a napon. Azonban örültünk ennek a különleges terepnek, mert hamar kivezetett bennünket a mély völgyből. Egy ponton megszusszanhattunk, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk főleg nyugat irányban. Az előző napok esőzései nyomán az égbolt ismét beborult, a Nap hatására nagy mennyiségű víz került a légkörbe, felhőket alkotva. Még egy jókora kapaszkodót gyúrtunk le és az erdőben előbukkant az Arcer-menedékhely (1440 m / 9,40 h). Fából készült priccseken nagyjából négy személy elfér, de a földön evvel jóval több. Ráférne egy takarítás, renoválás bent, máskülönben jó állapotú régi építésű kaliba, az erdő kellős közepén. Sokat nem időztünk, épp fotókat készítettünk és továbbálltunk.

Kék pont turistajelzést követtünk az Arcer-csúcs felé, amely a hegység három fő csúcsának egyike. Ismét nagyon meredek kapaszkodót követtünk, majd kis sziklás gerincen lépkedtünk felfele a vulkanikus hegység erdejében. Nagyon érdekes élményben volt részünk, ilyet nem tapasztaltunk máshol. Közben rengeteg málnát, áfonyát (vöröst is), szedret legelhettünk, sokszor le sem kellett nagyon hajolni értük. Az erdőhatár fölött még nagyon finom borókabogyót is fogyasztottunk. Ösvényünk ezen bokrok társaságában haladt és a rajtuk levő nagy mennyiségű vizet, mind a nadrágunkkal és bakancsainkkal töröltük le. Úgyhogy mire felértünk az Arcer csúcsára, combtól lefele csuromvizesek voltunk.

Közben teljesen beborult, ködös idő vett körül bennünket. Az Arcer csúcsán kissé megpihentünk és vártuk, hátha mégis lesz egy felhőablak, amelyen kiláthatunk (1829 m / 10,40 h). Sokat nem időztünk, inkább elindultunk a gerincen a Széples csúcsa felé. Rövid táv választott el tőle és egy apró 100 méteres le-fel szint. A gerincen való menetelés közben, azonban kezdett tisztulni a táj. Mégsem teljesen, de legalább láthattuk a környék csodáit. Sőt érdekesebb módon fedeztük fel a tájat, a felhőknek köszönhetően. Felérve a csúcsra, egy jó nagy asztalnál megpihentünk és ebédeltünk (1839 m / 11,10 – 11,40 h).

A csúcson való időtöltés közben, néha kitisztult, néha ránk jött a köd. A hegység harmadik csúcsára is elindultunk, ahová szintén a gerincen hamar el lehetett jutni egy 100 méteres ereszkedő-emelkedő és némi gyaloglás után. A Bran tetején időjárásunk már nem volt annyira kegyes hozzánk és semmilyen kilátással nem kecsegtetett (1853 m / 12,30 h). Ezért a csoportkép után elindultunk a lefele vezető utunkra.

A lefele vezető utunkhoz azonban vissza kellett menni a Széples csúcsára, tehát egy kirándulás alatt kétszer másztuk meg a hegyet. Néhány helyi turistával való beszélgetés után megkezdtük a leereszkedést a hegyről. A festett jelzés sajnos nem egyezik meg a térképen rajzolttal, de tájékozódással nem volt gondunk. Kék sáv jelzésen jöttünk vissza egy meredek völgyön az erdőhatárig, majd egy bővízű patakon átkelve a szintgörbén haladva visszatértünk a reggeli menedékhelyhez (1440 m / 14,00 h). A házikótól ismét követtük a már ismert nagyon meredek útszakaszt, ennek köszönhetően sok száz méter szintet perceken belül beereszkedtünk. A mély völgyben az utolsó 4 km-t erdőkitermelő úton fejeztük be, katonás meneteléssel (680 m / 15,10 h).

Hálásan köszönöm a résztvevőknek, hogy véghez vihettük a túrát és megismerkedhettünk egy olyan távoli vidékkel, ahová nehezebben juthatunk el.

Fotók itt

Pokol-völgyi Mennyországban, aug 13

Torja vonzáskörében található Jajdon- és Pokol völgyek összefolyásánál csodálatos szombati napot töltöttünk. Több mint egy évszázada létrehozott Pokol-völgyi népi feredőt, akár egy Mennyországhoz hasonló csendes és káprázatos vidéknek képzelhetjük el. 43-an vettünk részt a piknikező és játékos kirándulásunkon, ebből 21 gyerek volt. Velünk voltak a cserkészek, akik különböző érdekes játékokkal foglalták le a gyerekeket, illetve Csia Kinga biosztanárnő segítségével a kis tőzegláp állat- és növényvilág ismeretével gazdagodhattunk. Bámulhattuk és fotóztuk a jégkorszak maradványaként fennmaradó szibériai hamuvirágot, illetve megfigyeltük a körülöttünk bugyogó gázfeltöréseket. Ezen kívül borvízmedencében fürödöztünk és finom falatokat sütöttünk a kialakított tűzhelyen. A délutáni melegben darazsak csípéseit is elszenvedte vagy 4-5 személy, ezt hideg borvízzel borogattuk, illetve az általam felügyelet nélkül hagyott sült kolbászt belakmározta egy odavetődött kutyus.

Köszönettel tartozom mindenkinek, a tartalmas együttlétért. Köszönöm szépen a cserkészeknek a foglalkozást, illetve Kingának a biológiai ismeretekért.

Találkozunk friss erővel a Tamás-gerinc határvidékén, amelyet szeptember 18-ra, vasárnapra tervezünk. Addig is kiránduljatok sokat!

 Fotók itt

Kisbakancs-túra a Vargyasi szorosban - Homoródalmás felől, aug 7

Székelyföld egyik legszebb szorosába immár másodszor látogatunk el csapatunkkal. Előszőr Vargyas felől közelítettük meg a helyszínt, most Homoródalmás felől. 2022 augusztus 7-én vasárnap, 54-en gyűltünk össze Homoródalmás központjában, ebből 24 gyerek volt. A nap folyamán nagyon kellemes időben részesültünk az anyatermészettől, ezért problémák nélkül lejártuk a tervezett útvonalat.

Autóinkkal átmentünk a jó állapotú makadám úton a Vargyas völgyébe, ahonnan kimondottan gyalogtúránk indult (610 m / 10,00 h). A csapat köszöntése után, kényelmes erdei úton jutottunk fel a Kőmezőre. A kilátóponton felállított távcső nagyon népszerű volt körünkben, amellyel végigszemléltük az egész tájat. A Tatárkápolna fával körülvett árnyékos helyén telepedtünk le hosszabb időre pihenni és falatozni (750 m / 11,10 – 12,40 h). Nem volt értelme a sietségnek, időnk bőven akadt és az időjárás is kedvezett.

Pihenő és csoportkép készítése után a Farkasok ösvényén ereszkedtünk be a Kőcsűrhöz, egy eleinte enyhe, majd egyre meredekebb ösvényen. Beérve a Vargyas-patak völgyébe, az ott található forrásnál kiegészítettük innivalóinkat e finom vízzel. Elsétáltunk az Orbán Balázs-barlang bejárata alá, majd vaslépcsőn kapaszkodtunk fel a bejáratához. Amennyit lehetett körbesétáltunk a jó hűvös falak között, gyerekek nagy élvezetére (630 m / 14,00 – 14,30 h).

Utunkat tovább folytattuk a patakmederben felfele, gyönyörűen magas sziklafalak alatt. A mesterségesen kialakított sziklába felszerelt átjárók, illetve a patakon átívelő lengőhidak nagyon jó állapotban voltak. Észrevétlenül értünk ki a szorosból egy gyönyörű tisztásra, már nagyon közel az autóinkhoz. Itt levetettük ruháinkat és a patak hűs vizében csobbanhattunk, vagy egyszerűen csak lábat áztattunk. A gyerekeknek fő attrakció volt a patakos tevékenység. Eközben a velünk tartó biosztanárnőnek köszönhetően, nagyítóval figyelhettük meg a patak élővilágának egy részét, érdekes információkkal gazdagodva úgy felnőtt mint gyerek (610 m / 15,30 – 16,40 h).

Autóinkkal visszatértünk Homoródalmásra, ahol a templom tövében található kis fagyizó készletét eléggé megcsapoltuk. Itt búcsúztunk el egymástól egy gyönyörű és tartalmas nap után.

Köszönöm, hogy együtt tölthettük e kellemes vasárnapot a Vargyas-szorosban.

Fotók itt