Nyárias
melegben volt részünk 2023 október 21-22 közötti hétvégén a
Keresztényhavason. Az abnormális időjárás hatását már
Brassóban éreztük, ahol még pirkadatkor már 20 fokos hőmérséklet
csapott meg, meleg széllel társulva. Az ottani vasútállomás
belterében találkoztunk mindannyian, összesen 76-an, amelyből 30
gyerek volt. Rövid vonatos utazás után érkeztünk Predeálra,
ahol bár hűvösebb volt, de az átlagnál itt is magasabb
hőmérsékletet tapasztaltunk.
Kimondottan
a gyalogtúránk tehát itt kezdődött (1050 m / 8,30 h). Nagy
csapatunk teljes mértékben elfoglalta a város azon utcáit,
amelyen vonultunk. Laza, de kitartó emelkedő vezetett ki a
városból, majd a sárga sáv turistaösvényünk az aszfaltos út
szomszédságában kígyózott a “Három Fenyő” tisztása felé.
Gyönyörű kilátásban volt részünk a Bucsecs-hegység északi
részére, igyekeztem elmondani az érdeklődőknek mit is látni e
hegycsoporton belül, szépen részletesen (1100 m / 9,30 – 9,45
h). Sokat nem időztünk, habár mindenki inkább heverészett volna
a kellemes időben. Továbbálltunk és a közeli Székely-tisztás
menedékházánál ütemeztünk be egy hosszabb szünetet (1070 m /
10,10 – 11,15 h). Letelepedtünk a hosszú padokra és tízóraizás
után teljesen ellazultunk. Élveztük a nyári meleget október
végén! A pihenő jó hosszúra sikeredett, ennek hatására a
csapatunk el kezdett lustulni. Sokan abban reménykedtek, hogy itt
lesz az éjszakai szállásunk. Ezt meghallván befejeztük a
lustálkodást és indulni kellett tovább.
Továbbra
is nagyon laza útvonalat követtünk, enyhe emelkedőkkel és
ereszkedőkkel tarkítva. Szerencsére többnyire erdőben
haladtunk, ezért a Nap melege nem zavart annyira. Furcsa kijelentés
ez utóbbi, egy októberi napra vonatkozóan. Nos utunk kétharmada
ilyen lazán telt, nagyjából egy parkbeli sétához hasonlítva. Az
utolsó harmad azonban teljesen megváltoztatta a túra arculatát,
hiszen meredek kapaszkodó következett a Lovak gerincének nyergétől
(1020 m / 12,30 – 13,00 h).
Egy
600 méteres szintet kellett leküzdenünk nagyon rövid távon. Ezt
három fázisban és két pihenővel tudtuk megvalósítani a Három
Leányka tisztásig. Minden pihenőnél bevártunk mindenkit, hiszen
nagyon szétszakadt volna a csapatunk. Így is jelentős idő telt el
az első és az utolsó között. Az utolsó szakasz volt talán a
legemberpróbálóbb, néhol kőfolyás mentén, sziklás és keskeny
ösvényen kapaszkodtunk fel. Mindenképp a Keresztényhavas
legnehezebb útvonalának bátran lehet nevezni. Odafent a tisztáson
szintén mindenkit bevártunk és felszusszantunk, hogy – habár az
emelkedőnek még nincs vége – innen jóval könnyebb dolgunk lesz
a továbbiakban (1640 m / 15,30 – 16,30 h).
És
tényleg így volt. Emelkedővel folytattuk, de jóval gyorsabban
haladtunk, hiszen szelídebb vala. Felérünk a felvonók felső
állomásához, majd innen csak egy “ugrás” maradt, a hegység
legmagasabb pontjáig. Szeles időben volt részünk, annyira nem
zavart. Sokan fotózkodtak a csúcson, majd a csoportkép sem
maradhatott el (1799 m / 17,10 – 17,30 h). Már a nap lassan-lassan
lemenőben volt, ezért indulnunk kellett a menedékház felé.
Jóformán mindenki lerohant a meredek sípályán és rövid időn
belül máris üdvözölhettük a Julius Römer-menedékház
gondnokát. Végre szerencsésen megérkeztünk szálláshelyünkre,
épp vacsora előtti időben, naplementekor (1604 m / 18,10 h).
Turistához
méltó adag ételeket fogyasztottunk, majd esti szabadprogram
következett. Lehetett vidám társasággal beszélgetni, de lehetett
sziporkázó csillagokat és a Holdat is megfigyelni, hiszen ezeknek
a fénye a Bucsecs és a Királykő kontűrjét emelték ki. Mindezek
alatt a gyerekek teljes mértékben birtokukba vették a
menedékházat, le-fel szaladgáltak, mintha azon a napon nem is
túráztak volna.
Vasárnap
reggel picit felhős, de nagyon enyhe reggelre ébredtünk. A vékony
felhőrétegnek köszönhetően a kontrasztos fényviszonyok annyira
kedvezőek voltak, hogy a Bucsecs sziklavölgyei is tisztán
látszottak, mintha épp kézzelfoghatóak lettek volna. Svédasztalos
reggeli után, csoportképet készítettünk a menedékház előtt és
elindultunk Brassó irányába (1604 m / 10,15 h).
Az
e napra bejárandó útvonal is megegyezett az előző napival, csak
a szintkülönbség nagyrésze lefele tartott. Egy fenyőerdős
szakasz után, kiérünk a Ruja tisztásra, a mesterséges tó mellé,
amelyből télen a hóágyúk táplálva vannak. Kék sáv
turistajelzést követünk nagyon könnyű erdei ösvényen, a csapat
is jól tudott haladni, minden komolyabb útkereszteződésnél
bevártuk a legutolsókat is, lényegesen lecsökkent a várakozási
idő az első és utolsó között. Elhaladunk a Nagy Krukk csúcsa
mellett, majd a Rókapad és Vizes-völgy vidékén gyalogolunk.
Szárazság miatt a Vizes-völgy forrása nagyon vékonyan
csordogált. A közeli Stechil réten megálltunk pihenni, falatozni
(1030 m / 12,50 – 13,40 h). Kellemes időben mindenki kifeküdt a
rétre, mint egy nyári napon.
Feltöltve
energiánkat hamar elérjük a Cenk nyerget, ahonnan egy rövid
emelkedő után máris az egykori Árpád-szobor talapzatánál
álltunk a Cenk csúcsán (955 m / 14,15 – 14,45 h). Miután
készítettünk néhány fotót az alattunk elterülő Brassóról,
megkezdtük ereszkedésünket a szerpentines úton. Összesen 24
kanyart számoltunk amíg leértünk az aljába. Érdekességképpen
megjegyezendő, hogy amikor épp a felvonók alatt voltunk, bevártuk
annak érkezését, amely nagyon közel vonult el a fejünk felett. A
gyerekek nagyon élvezték. Kényelmes szerpentineknek köszönhetően
elérjük a Cenk alatti sétányt, tehát a város szélét, ahol
gyalogtúránk véget ért. Következtek a búcsúzkodások és a
hazamenetel, volt aki korábban, volt aki későbben egy brassói
városnézést beiktatva (580 m / 16,00 h).
Köszönöm,
hogy ismét ilyen nagyon szép számban jötettek el a kétnapos
túrára! Csodálatos emberek vagytok mindannyian! Köszönöm
Kertész Enikőnek aki bevállalta mindkét nap a hátvéd szerepet!
Külön gratulációt érdemel a 4 éves Viki, aki mindkét nap
zokszó nélkül, mosollyal az arcán, életvidáman járta le a
gyalogtúra távját. Minden gyereken hatalmas fejlődés látszik a
túrázás terén, akik gyakran és hosszabb ideje velünk tartanak.
Nekik is hatalmas gratuláció! Nemcsak a túrázás terén van
fejlődés, hanem helyismeretből is volt aki jeleskedett. Ő nem más
mint Mátyás! Kérlek ne haragudjatok, hogy minden gyerek nevét nem
említettem, de mindenki büszke lehet magára! Itt kivétel nincs! A
túra végén kapott tapsot köszönöm szépen, nagyon megható
pillanat volt!
Fotók itt