2017 március 4-én szombaton, egy gyönyörű tavaszi reggelen 27-en gyűltünk
össze Bálványosfürdőn (750 m / 7,45 h). Egymás köszöntgetése után a település
házai között indultunk útnak. Rövidebb pihenőt tartottunk az Ibolya-forrásnál,
ahol az alig-alig csörgedező borvizet kóstolgattuk. A forrástól hamarosan a
túránk úgymond legnehezebb szakasza következett, éspedig a várhoz való
kikapaszkodás. Természetesen semmi problémát nem okozhatott, hiszen lassú
tempóban haladtunk. Fent a vár romos falai gyönyörű reggeli napfényben kapott
megvilágítást. Fel is másztunk minden zeg-zugába, élveztük a lábunk alatt
elterülő tájat (1000 m / 8,15 – 9,00 h). Főleg a Bodoki-havasok északi része
pompázott előttünk, a legmagasabb pontjával – a Kőmögével. Meg is reggeliztünk
ezen a helyen, közben egymással elbeszélgettünk. Jó volt régnemlátott
barátokkal együtt lenni.
Ezek után a Vár-gerincen indultunk észak irányba. Nagyon kellemes időben
volt részünk, a Nap sugarai egyre jobban melegítettek. A mellékgerinc enyhén
vezet felfelé. Egy friss erdőírtáson is végigmentünk, szerencsére nem kellett
kidöntött fákon mászkálni. Hamarosan elértük a Szent Anna-tó felé a letérőt. Mi
pontosan ellenkező irányban, vagyis kelet felé mentünk. A Közbércre való
felmászás után máris előttünk kirajzolódott a Cecele. Addig még egy nyereg
választott el bennünket.
Fent a tetőn gyönyörű kilátásban volt részünk. A Nagyhagymástól a
Fogaras-havasokig szinte minden látszott. A Hargita a déli gerincétől fel a
Madarasi-csúcsig teljes egészében pompázott. Csúcsfotót készítettünk, majd egy
kicsit lennebb húzódtunk falatozni (1173 m / 11,15 – 12,20 h). Még ültünk volna
többet is, csak a napsütés ellenére sem volt valami meleg. Persze ehhez teljes
mértékben hozzájárult egy gyengébb szélfuvallat is.
Visszafele ugyanazon az úton jöttünk. Sikerült fotózni a tavasz első
hírnökét, a hóvirágot. Visszatérve a Közbérc alá néhány társunk egy kis
kitérővel tértek vissza Bálványosfürdőre, ők a Büdös-hegy felé mentek. Mi szépen
visszaereszkedtünk a Vár-gerincen. A napsugarak hatására a fagyos föld kezdett
megengedni és sáros terepen kellett elővigyázatosan haladni. A várhoz nem
mentünk vissza, hanem egy kényelmesebb ereszkedővel érkeztünk vissza az
Ibolya-forráshoz. Onnan már csak egy kis séta választott el a túra végéig (750
m / 13,30 h).
Jó szokás szerint egy-egy pohár ital mellett még elbeszélgettünk, majd
hazafelé vettük utunkat. Mi még megnéztük az Apor-lányok feredőjét, amelyet a
tavaly ujítottak fel. Egy szép kikapcsolódást ígér bárki számára, aki itt
tervezi eltölteni a napját.
Köszönettel tartozom mindenkinek akik eljöttek a sétakirándulásra. Jó volt
ismét együtt lenni és reméljük, hogy a továbbiakban is gyakran találkozunk.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése