Egy izgalmas és kalandos túrában volt részünk 2026 október 24-27 között a Nyugati Szigethegységben, ahol a Pádis környékén gyalogoltunk több mint 40 km-t két nap alatt. Az első és utolsó napok az utazással telt el, úgyhogy két teljes nap állt rendelkezésünkre bejárni e csodálatos vidéket. Vasárnap mesébe illő gyönyörű őszi időjárásban a Csodavár környékét jártuk be. Hétfőn az időjárás teljesen más arcát mutatta, esőben és havazásban gyalogoltunk el Kőház (Casa de Piatră) településre egy körtúra formájában. Szállásunk a Varasó-menedékház (Cabana Vărășoaia) faházikóiban történt, 2-4 ágyas tiszta és kényelmes ágyakban, igaz fűtés nélkül, de tudtunk róla. A házigazdák nagyon kedvesek voltak, tőlük telhetőt mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat.
Szombat este érkeztünk meg a menedékházhoz, majd kipakolás után bementünk a bázisunkba amely egy nagyobb terem volt és ahol kandallóban ropogott a tűz. Ez az elkövetkező estéken nagyon sokat jelentett számunkra, hiszen a túranapok után volt ahol felmelegedni és vacsorázni. Kora este feküdtünk le, már 8 órakor mindannyian az ágyban voltunk, készülve másnapra. Vasárnap reggel igazi fagyra ébredtünk, gyönyörű tiszta égbolttal. Gyorsan bementünk a melegedőbe reggelizni, majd 8 órakor indultunk a gyalogtúrára. Kényelmes, széles úton gyalogoltunk a Glăvoi-rét irányába, útközben csodálva az őszi festői tájat, amelyet a Természet nyújtott. Megérkezünk az imént emített rétre, ahol nyári időszakban sátor sátort ér, rengetegen vannak. Most is sátoroztak néhányan a még hóharmatos réten, igaz kellemes időben. Mi is megpihentük egy teraszon teát-hűsítőt-kávét fogyasztva. Mindezek után elhagytuk a rétet és hamarosan a Csodavát körútján találtuk magunkat. Minden kilátón több időt eltöltöttünk, hogy szemügyre vegyük az alattunk elterülő hatalmas űrt. Csodálatra méltó látványban volt részünk, igyekeztünk fotózni minél többet ezt a természeti ritkaságot. A Csodavár körútja alkalmával egy kis kitérőt tettünk a Porcika zsombolyig, ahol szemügyre vehettünk egy jókora függőleges barlangot, amelyben 32 évvel ezelőtt igen izgalmas kalandban volt részem és amelyet el is meséltem a társaságnak. Visszatérve a Csodavár körútjára, leereszkedtünk a barlang egyik szájához, majd a monumentális portált is szemügyre vettük, mielőtt elbúcsúztunk volna tőle. Elsétáltunk a Csodavár menedékházhoz, majd felgyalogoltunk a Ponor rétre, ahol napsütésben fogyasztottuk el kései ebédünket. Evés után megkerestük a vízkeletet, majd ismét egy emelkedő következett fel a Pádisra. Hamarosan jött el a késő délután, sok idő nem jutott további pihenőre. Pádis számomra kissé lehangoló volt, az ott hagyott rozsdás fémbarakkok, félig abbahagyott betonépületek és dűledező tákolmányok. Természetesen vannak új épületek, de egységiben rossz képet festett a település az én szememben. A hegyimentők házánal hagytuk el Pádist, majd egy kellemes, de gyorsabb menetelés után egyre jobban közeledtünk a szállásunkhoz. A Hold is megmutatta magát, már a célunk közelében voltunk amikor felbukkant és erős fényénél még lámpát sem kellett gyújtani az utolsó métereken. Szerencsésen befejeztük első túranapunkat, majd következett a megérdemelt vacsora nagyon finom gombalevessel és csirkesülltel, amelyet a háziak készítettek el. Lefekvés előtt még megcsodáltuk a csillagokat és álomba merültünk.
Hétfőn teljesen más reggelre ébredtünk. Kövér fellegek borították az eget és szemerkélt az eső. Reggeliztünk és a bevállalósabb csapattal elindultunk a tervezett útvonalunkra. Autóval mentünk a Pádisig, innen kezdődött a gyaloglásunk. Eleinte aszfaltos úton meneteltünk ködszitálásban, majd elértük azt a részt az útnak ahol a munkálatok fojnak Kolozsvár irányába. Hamarosan úgy néz ki, hogy jóval rövidebb útvonalon juthatunk el Pádisra, amikor kész lesz az útszakasz. Szerencsére nem tartott sokáig ez a menetelési forma, rátértünk az erdei ösvényre egy esztena mellett. Kutyák üdvözöltek bennünket, problémák nélkük haladtunk tovább. A ködszitálás esőre váltott, azonban a felhőplafon annyira magas volt, hogy szemügyre tudtuk venni a tájat. Tájékozódni lehetett a gps segítségével, de azt is igyekezni kellett minél többet zsebre tenni az eső miatt. Kaszálókon és legelőkön mentünk fel és le, majd a Gârdișoara-völgy felső felét céloztuk meg, amelyen elkezdtünk ereszkedni. Nagyon jól haladtunk, igaz megállásra nemigazán volt kedvünk. A hőmérséklet is lassan, de biztosan csökkent, egyre jobban közelítette a fagypontot. Megnéztünk egy utunkba eső vízkeletet, majd a Vârtop-jégbarlang felé vezető ösvény előtt is elmentünk. Ez nyári időszakban van nyitva, előzetes bejelentkezés alapján. A Coiba Mică és Coiba Mare hatalmas bejáratú barlangok szája közelében haladtunk el, mire beértünk Kőház (Casa de Piatră) településre, ahová alig 20 éve vezették be a villanyt. Kerestünk egy helyet ahol megmelegedhetnénk, egy bácsi utasította, hogy egy kis filagória féleségben megpihenhetünk és ehetünk. Hát más megoldás nem volt, igaz egy kicsit megfagytunk mire befejeztük az evést, de muszáj volt feltölteni az energiánkat. A bácsi kávéval tudta kiszolgáni az érdekelteket. Elmesélte, hogy már panziója is van és nagyon sok turista keresi fel ezt a már nem éppen elszigetelt települést. Pihenő után gyorsan neki kellett indulni, hiszen meg voltunk kissé gémberedve. Az emelkedő azonban jót tett és kezdtünk felmelegedni. Fennebb az esőt havazás váltotta fel, ez nagyon feldobta a csapatunkat. Már a közelgő téli ünnepek néhány nótája is felcsendült az egyre vidámabb szájakból. Örültünk a havazónak, hiszen kevésbé áztat az esőnél és nem utolsó sorban szebb a látvány. Közeledve körútunk végéhez az esztenánál most mérgesebb kuyák környékeztek meg, de a pásztor is résen volt, így nem aggódtunk. Visszatérve a műútra nagyon erős szél kezdett fújni és jeges darabkákat vágott az arcunkba. Ez végigkísért teljesen az autóig és mikor beültünk mintha egy megváltás lett volna, mintha újjászülettünk volna. Szerencsére jókedvünk nem lankadt és értékeltük ezt a kalandos 23 km-t, amelyben részünk volt. Este nagyon jól jött minden ami meleg: tea, kávé, forralt bor. És természetesen a háziak vacsorája a zöldségleves több tányérral és a töltelékes káposzta, amelyet mindig kívánok amikor cudar idő van. Nagyon jól telt az este, igazi jókedvben, ismét korai lefekvéssel.
Kedden reggel a hazautazásunk előtt reggeliztünk és elsétáltunk a közeli Varasó tóhoz (Tăul Vărășoaia), amely nagyon szép helyen fekszik fenyőfákkal szinte teljesen körbevéve. Az elmúlt éjszakai havazás nagyon szép tájat varázsolt, az őszi és téli tájképet egyetlen „festménnyé” alakította. Hazaindulás előtt megköszöntük a kedves vendéglátást és a viszontlátás reményében jöttünk el.
Köszönöm mindenkinek a részvételt és az érdeklődést amit tanúsítottak a kirándulás iránt!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése