Az időjárás előrejelzések nem a legszebb őszi időt jósoltak 2026 október 17-re szombatra. A borús idő bejött, de így is a magas felhőplafonnak köszönhetően jó messze el lehetett látni. Nem is beszélve az erdők színpompájában végig gyönyörködhettünk.
Korai indulást és hosszú utazást követően szerencsésen megérkeztünk Dédabisztrára, majd az Utas-patak torkolatához, ahol autóinkat leparkoltuk (620 m / 9,15 h). Összesen 18-an gyűltünk össze Marosvásárhelyről, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről. A túra érdekességéhez tartozik a Maros megyei hegyimentők eseménye, hiszen ők is ugyanabban az időben indutak az Istenszékére, igaz a Hidas-patak völgyén, két kilométerrel fennebb mint mi. Abban a csapatban közel 100-an voltak a beszámolójuk szerint és ebből elég sokan velünk akartak indulni, gondolván, hogy mi is a hegyimentők csapatába tartozunk. Emiatt sokat nem időzhettünk az indulásnál, hogy ne essenek tévelygésbe a más csapatba tartozók. Ezt az egészet nagyon mókásnak tartottuk, szerencsére mindkét tábor résztvevői humorosnak élték meg az esetet.
Elindultunk tehát az Utas-patak völgyén felfele, de előtte köszöntöttem a társaságot és röviden az emléktúra értelméről is szó esett. Az útszakasz első része picit kellemetlen volt, hiszen egy erdőkitermelés nyomain kellett menetelnünk és az előző napok esői elég sárossá változtatták a talajt. Szerencsére nem tartott soká, hiszen magunk mögött hagytuk egy idő után ezt a terepet, majd kimondottan a patak medrében haladtunk felfele vízben és köveken egyensúlyozva. Fennebb a patak is eltűnt maradtak a kövek, majd azok is eltűntek és egy rövid, de meredek kapaszkodót követően felértünk az Istenszéke nyeregbe, egy mellékgerincre (1050 m / 10,55 h). Rövid pihenő után folytatjuk utunkat a mellékgerincen felfele, néha egy-egy rövidebb ereszkedő könnyítette előrehaladásunkat. Az Istenszéke előtt még egy jókora meredek kapaszkodót kellett leküzdeni és máris fent is álltunk annak széles platóján. Elsétáltunk a keleti kilátóhoz, ahol megcsodáltuk a tájat. A Görgényi-havasok és a Kelemen-havasok legmagasabb csúcsai ugyan felhőben voltak, de az előttünk elterülő Maros völgyét és a lábunk alatt elterülő színesebbnél színesebb erdőségeket öröm volt nézni. Itt az idő is mintha kellemesebb lett volna, néha a Napocska is kikandikált, ezért itt fogyasztottuk el ebédünket (1350 m / 12,45 – 14,00 h). Jól megültük magunkat, közben megérkeztek a hegyimentők népes csapata is, tehát nagyon sokan voltunk az Istenszékén ezen a szombati napon.
Kiadós pihenőnk után továbbálltunk és a nyugati kilátót is meglátogattuk. Egy marosvásárhelyi EKE tagot kértünk meg csoportképünk elkészítésére, amit ezúton is köszönünk szépen. Épp hétvégi szolgálatát töltötte idefent e nemes helyen. A tájak megcsodálása után továbbálltunk és pontosan a hegyimentők megacsapatába kerültünk, nagyon kellett ügyeljünk, hogy ne keveredjünk el teljesen. A lefele út kezdésénél szerencsére sikerült előre kerülni és csapatunk így most már együtt volt ismét. Egy nagyon meredek ereszkedőn tettük próbára magunkat, kissé sáros és csúszós volt az ösvény, de odafigyeléssel szerencsésen lejutottunk könnyebb terepre. Ezek után egy nagyon szép erdőben mneteltünk, most már lényegesebben könnyebb terepen. Nagyon jól haladtunk, talán azért is, mert tudtuk, hogy a hegyimentők megacsapata a sarkunkban van. Szerencsésen leérkeztünk a Bisztra-patak széles útjára és innen már egy kevés választott el az autóinktól, ahol túránk befejeződött (620 m / 16,40 h). Nagyon szép őszi túrában volt részünk, csodálatos emberekkel.
Köszönöm nektek ezt a szép napot, felelevenítve Endre emlékét.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése