2013. február 1., péntek

Bucsecs: Hornul Coamei - Malin völgy



Január 27-én, vasárnap kilencen vettünk részt e magashegyi téli túrán. Célunk a Hornul Coamei kimászása volt, illetve visszajövetel a Malin völgyön. Borús időben, hószállingózások közepette indultunk útnak Busteniből, az Alpin menedékház mellől (900 m / 6,00 h). Eléggé elszomorodtam, gondolván, hogy az időjárás most sem lesz kegyesebb velünk ahogyan a három héttel ezelőtti Királykő túrán sem. Na de szerencsére nem így történt. Gyors iramban mentünk fejlámpák fényénél a piros háromszög jelzésen. Csak az előttünk álló útra gondoltunk, jóformán egy szót sem váltottunk menet közben. A jelzett útról való letérés után a Kostila menedékhely felé kanyarodtunk. Szerencsénkre  több turista járt már errefelé, így ezen útszakaszon nem kellett havat törni. Mire elértük a menhelyet jól kivirradt (1690 m / 7,40 – 8,30 h). Kint szürke felhők játékát figyelhettük meg, ahogyan simogatták az átellenben levő Báj-havast. Bent mély álomban szenderedő turistákat találtunk, akik jövetelünk alkalmával kezdtek ébredezni. Nem sajnáltuk, ideje volt már felkelni.


Reggelizés után a hóval feltelt Kostila völgyön kezdtük a nyomtaposást, majd hamarosan áttraverzáltunk a Galbenele völgybe. Semmilyen nyom nem volt előttünk, a szél a friss havat kíméletlenül befújta a völgybe. Főleg az alsó szakaszon találtunk mély havat, minél fennebb haladva jobban meg volt roskadva. A nagy szöktetők mind be voltak temetve, így ezekkel nem volt gondunk. Viszonylag hamar elértük a Galbenele „szállodáját” – a kis barlangot, innen balra találtuk a kéményünk beindulását (2100 m / 10,10 h).





Semmilyen teketóriázás nélkül vágtunk bele. Az időjárás megfelelt, jó látási viszonyok voltak, szuper társaság, mi kelett volna ennél több. A terep jóval meredekebbé vált és a sziklákon már jelentkezett az eljegesedés. A hágóvasak feltevése után a jeges részeket könnyebben le tudtuk küzdeni. Néhány szöktető teteje látszott ki, ezeket jégcsákányok segítségével tettük járhatóvá. A kötél segítsége is nagyon jól jött a nehezebb szakaszokon, de voltak akik az egész útvonalat szabadon mászták ki. Gondok nélkül értünk ki a Kostila övre, a Kostila-Galbenele gerinc szomszédságában (2420 m / 12,15 – 12,30 h).











Az öv és a plató között egy kitett meredek részen kellett kimászni, föleg a az utolsó méterek voltak a legizgalmasabbak. Itt köves-jeges terep volt, nagyon meg kellett nézni hova tesszük lábunkat és kezünket. Na de minden jó ha a vége jó alapon kiértünk a platóra, ahol élvezhettük a szélcsendet és a lábunk előtt elterülő tájat (2470 m /13,20 – 13,50 h). El is fogyasztottuk ebédünket, majd a leereszkedéshez választott völgy bejárata felé indultunk.






Azért hogy megkezdjük a leereszkedést, egyszer még ki kellett másznunk pontosan a Kostila relé mellé. Onnan pillanatok alatt megtaláltuk a Malin-völgy bejáratát. Ügyeltünk a hópárkányokra, nehogy velük együtt induljunk lefele. Meg is találtunk egy optimális helyet a beinduláshoz és máris élvezhettük a lefele menetel kényelmét. Kimondhatatlanul jól esett nyújtott lépésekkel haladni, jóformán semmilyen erőkifejtés nélkül. Nem is kellett lábunk alá néznünk csak az előttünk elterülő tájat, amely kezdett lassan velünk egy szintbe lenni. Leírhatatlan amikor gatyafék ereszkedést is kipróbáltuk. Nem is kell mondanom, hogy többnyire ezt az ereszkedésformát választottuk, közben nagyokat kurjongatva. 


Aztán elértük az erdőhatárt, vége volt a mókának, ideje volt a völgyből kiszállni. Egy erdős élre vezetett ki utunk, majd egy kemény ereszkedő következtében elértük a Kostila-tisztást (1350 m / 15,20 – 15,40 h).
A megérdemelt pihenő közben jó csattanós poénok sültek el, úgy mint fiúk között. El lehet képzelni. Innen ismét felhúztuk a „nyúlcipőnket” és uzsgyi lerohantunk Bustenibe, mintha valaki kergetett volna. De inkább a könnyű terep váltotta ki belőlünk ezt. Szerencsésen érkeztünk vissza autóinkhoz (900 m / 16,30 h). majd az azugai törzskocsmában egy-egy sör társaságában elbúcsúztunk.

Fotók:

2013. január 21., hétfő

Kedves Gyerekek és Szülők!

Megszületett a 2013-as év babakirándulás programtervezete. Márciustól októberig havonta találkozhatunk így együtt "verhetjük fel" a természet csendjét. Visszhangozzanak erdeink, hegyeink a gyerekek kurjongatásaitól! íme az idei program:

- Március: Tisztás-túra Sepsiszentgyörgy környékén: Bíróné puszta - Kölcze puszta - Marinka puszta
- Április: Kirándulás Barcarozsnyóra: a Fundáta barlang és a rozsnyói vár meglátogatása
- Május: Dél Hargita: Tusnádfürdő - Piliske erdészház (szalonnasütés)
- Június: Háromszék legmagasabb csúcsa: Lakóca megmászása (túra a vadonban)
- Július: Felsőcsernáton: Ika vár látogatása és fürdés az új borvízmedencében
- Augusztus: Brassói Cenk és környéke: kirándulás a Lovagok nyomában
- Szeptember: Túra Előpatakra (erdeink megismerése)
- Október: Őszi kirándulás a Bodoki havasokban: Herec és Kincsás várak, Bodoki tető

Az időpontokat idejében közlöm a Facebookon, emailen, illetve néhány nappal azelőtt a Háromszék napilapban is. Rossz idő esetén a kirándulásokat újraprogramáljuk.

Szeretettel várunk Benneteket!
Laci
 http://www.facebook.com/groups/heke.babakirandulasok/

2013. január 17., csütörtök

Szalonnasütés a Kölcze-pusztán

Néhány fotó a nagyon jólsikerült városkörnyéki kék túráról. Élvezhettük a napsütést, a jó társaságot és nem utolsó sorban a finomságokat amit sütögettünk.

Uzonka jólérzi magát


 Melindával

 Séta közben

 Lehellel

 Irmával

 A családunkkal:


2013. január 7., hétfő

Királykő: Hegyes-csúcs túra

Havazás, nagy hó, erős szél és teljes köd jellemezte a január 6-ikai, vasárnapi kiruccanásunkat a Királykőbeli Hegyes csúcsra. Minden természeti jelenség jelen volt, ami pontosan nem kellett volna egy magashegyi túrához. Igaz erre számítottunk, hiszen az előrejelzések ugyanezt mutatták. Na de mi úgyis elmentünk és felmentünk.....
Hárman indultunk a Botorog forrása mellől kora reggel (820 m / 6,00 h). Nevezetesen Bajka Laci, Szász Ferenc alias Joe és én. Már az autó melletti bakancshúzás közben éreztem ahogyan a szél kavarja a havat, máris a hegygerincre képzeltem magunkat, vajon akkor mi lehet ott. Fejlámpák fényénél jó iramban haladtunk a kacskaringós útszakaszon, közben hallgattuk a szél „zenéjét” ahogyan a fákat simogatta, közben még egy jó Nightwish számot odaképzelve elég jó muzsikakoktél alakult ki a fejemben. Kiértünk a Zanoaga tisztásra és előttünk a sötétségben a félhomályban láthattuk a szél kavarta havat. Ez mind szép és jó mindaddig amíg egy adag hóval az arcunkba csap. Na de vegyük ezt reggeli mosdásnak.
Hamarosan a Kurmatura menedékház előtt találtuk magunkat (1470 m / 7,45 h). Teljes csend honolt a ház körül, biztosan csak akkor még ébredezhettek a bentlakók. A ház előtt a kutyák teljesítették a szolgálatot, meg is simogattuk őket. Pihenésre sem mentünk be a házba, nem akartuk felrázni a bakancsaink döngetésével a nyugodt álmokat. Ígyhát tovább is álltunk minden gondolkodás nélkül. Rögtön a ház mellett egy forrásból lehetett feltankolni vízzel. Kék háromszög jelzésen folytattuk utunkat most már napvilág. Egy régi nyom sejlett előttünk, de az előző nap és éjszaka lehullott friss havat ki kellett törni. És ennek vastagsága biza nőtt, ahogyan a szintet nyertük. Na de nem keseredtünk el, sőt nagyon jó kedvűen haladtunk szép lassan de folyamatosan. Közben egy-két poén vagy történet is elhangzott Joe szájából, azokon jókat derültünk.
Ösvényünk tisztásokkal tarkított erdőben kanyarog. Majd elértük azt a völgyet amelyen fel kellett menni. Szakadt a hó, minél nagyobb havat törni kellett. A völgy felső felében az amúgy is magas Laci barátunk is úszott egyes helyeken a porhóban. 


Na de sikerült ezen is túljutni és kikerültünk egy mellékgerincre amely kivezetett bennünket a Hegyes csúcsra. Sokat nem kellett bámészkodni, fotózni még annyira sem, hiszen nem volt mit. Kint a főgerincen annyira erős volt a szél, hogy alig lehetett állni a lábon. Egy gerinctúráról szó sem lehetett, pedig ej milyen jó lett volna. Habár nem először vagyunk a Királykőn és nem is utoljára. 

Elérkeztünk a menedékhely elé (2150 m / 11,00 h). Az ajtót meg kellett szabadítani a hótól majd bementünk. Itt egy fagasztóláda belsejének illő kép fogadott, de mennnyire is örültünk, hiszen legalább a szél nem ért. Gyorsan előkerültek az ennivalók és a forró tea. Ezeket kombináltuk jó történetek elmesélésével. A tea és a jókedvű kacagás bemelegített bennünket.
Ezek után bátran hagytuk el a menedékhelyet (2150 m / 12,00 h). A lefele út egyértelműen könnyebb volt. A havas völgyben a nagy hó miatt sajnos nem mindig sikerült a fenéken való lecsúszás. A hó még jobban szállingózott mint felfele jövet. Nagy léptekkel haladtunk lefele, ezért csekély idő elteltével ismét a Kurmatura háznál voltunk. A forrásnál feltankoltunk hegyi vízből amelyet szokás szerint viszünk a családjainknak. A menedékháznál meg sem álltunk (1470 m / 13,15 h), hanem indultunk is lefele. Gyors ütemben léptünk, a szerpentineket nagy sebességgel hagytuk magunk után és le is érkeztünk az autóhoz (820 m / 14,20 h). Egy jó havas és szeles túrának tettünk pontot a végére.

Fotók:


2012. november 28., szerda

Bucsecs: Galbenele völgytúra

E szép őszi időszakot kihasználva, négyen indultunk útnak Busteniből szombaton reggel (900 m / 6,15 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a Kostila menedékhely irányába. Az időjárás velünk tartott, előrejelzések szerint viszonylag jó időnek nézünk elébe. Mire felértünk a menedékhelyhez jól kivilágosodott és csodálatos látványban volt részünk a Báj-havas fölötti felhők által nyújtott festményt meghazudtoló képben.


A menedékhely előtt reggeliztünk, közeben folyamatosan csodáltuk az előttünk elterülő tájat. Jobb helyet nem is kaphattunk volna. (1690 m / 8,00 - 8,30 h).
Evés után indultunk egy darabon a Kostila völgyön, majd jobbra tértünk a Galbenele-völgy irányába. Előttünk a Kostila-Galbenele gerince magasodott.


Keskeny, kacskaringós ösvényen jutottunk át a Galbenele völgybe. A völgy alsó felében nagyon kell vigyázni az állandóan potyogó kövek miatt. A bal-felső oldal folyamatos eróziónak van kitéve és innen szép számban fütyült el a fejünk mellett puskagolyó módra jónéhány kő. A sisak használata kötelező és igyekezzünk minél hamarabb elhagyni e helyet. Amennyire gyorsan csak lehetett fennebb másztunk mi is, jónéhány szöktető kimászása után megszűntek ezek a problémák. A kisebb szöktetők nem okoztak átjutási nehézséget, az áthajlásos-magasabbakat volt lehetőségünk kikerülni. Különben egyik ugrató sem okozott különös gondot, nagyon élvezetes volt a mászás.















A Galbenele-völgy ugratói és egyben nehézségei megszűntek a Coamei-kémény beindulásától felfele. Innen már csak a meredek oldalt kellett kimászni szöktetők nélkül. A kémény beindulásánál található az ún. Galbenele Hotel. Ez egy nagyobb kőlyuk a sziklában, amely menedéket nyújthat rossz idő esetén. A sziklamászók előszeretettel használják éjszakai szállásként, így megspórolva a felfele utat.
A Galbenele nyeregbe kiérve megszusszantunk és szemügyre vettük a plató felé kivezető további útvonalunkat - a Scorusilor völgyet (2250 m / 12,30 h). A sejtelmeim beigazolódtak, az északi völgy többnyire jeges volt. Szerencsénkre az első fázisban sikerült kimásznunk a Kostila övig, ezen a szakaszon nem adódtak problémák, nagyon ügyelve lépéseinkre. A Kostila-öv felett azonban jobbnak láttuk kikerülni az utolsó szakaszt, mivel a szikla teljesen jeges volt és a megmaradt ugratókat sem tudtuk volna kikerülni, ezek kimászása ilyen kondíciók között problémás lett volna. Kiszálltunk a Scorusilor völgyből és a Kostila övön kényelmesen elsétáltunk a Fehér-völgy gerincének felső részéhez. Mintha teljesen más évszakba csöppentünk volna bele, a hideg és jeges északi völgy után nagyon jól esett a napsugarakkal kényeztetni magunkat a Fehér völgy gerincének egy déli darabkáján. Nem is kellett sokat gondolkodnunk, itt fogyasztottuk el ebédünket, habár közel voltunk a platóhoz, tartottunk a szélfúvástól, így jobbnak láttuk most feltankoljunk (2400 m / 13,45 - 14,15 h).
Csoportképet is készítettünk ezen a helyen:
A platóra kiérve gyönyörű kilátásban volt részünk ahogy a köd szállt fel a sziklák közül, mintha a hegy főtt volna. Átmenet a Caraiman-csúcs felé szivárványt is láthattunk alattunk a Fehér völgyben, amelynek közepében árnyékunkat láthattuk. Zsombi barátunk szerint e fenomén neve a Brocken-hegyi kísértet és aki ezt meglátja, az a hegyekben fog kipurcanni. Na lássuk!
  





A Caraiman-csúcsról direkt a Nagy Övre ereszkedtünk és tovább a Caraiman menedékházhoz (2025 m / 14,45 - 15,00 h). Rövid pihenő után a jólismert Jepi völgyön mentünk le Bustenibe. Épp sötétedés előtt érkeztünk a kisvárosba, nem kellett a fejlámpákat igénybe vennünk (900 m / 17,00 h).
Jólsikerült túra után boldogan és élményekkel telve mehettünk haza. Ámen!



2012. november 6., kedd

Bucsecs: Légpárkány-túra



Igazi őszies hangulatú vasárnap reggelen öten indultunk útnak Busteniből, az Alpin menedékháztól (900 m / 6,15 h). Az erdei sétánk a Muncel hegyhátat követte a Kostila tisztás felé. Majd erről letérve a Kostila menedékhely felé vettük utunkat. Az útmenti kisvizű forrás jelezte, hogy kevés csapadék hullott az elmúlt időszakban. Minél fennebb menve egyre keskenyedett az ösvény és egyre sűrűbben kanyarodott. A Kostila menedékhely előtt a Légpárkány felé vezető ösvényre tértünk a fenyvesben. A jól látszódó ösvényen problémák nélkül haladhattunk felfele. A Sziklás-völgy (Valcelul Stancos) kimászása- és egy kis kitérő után a Figyelő pontra értünk (La Panda – 1900 m / 8,45 – 9,15 h).
A reggelizés után felkerekedtünk és a Légpárkány felé vettük utunkat. Balra a Fehér-völgy katlanjaihoz vezet az ösvény, ahonnan indulnak a híres sziklamászó útvonalak. Először is egy meredekebb szakaszt küzdöttünk le, itt lánc is volt kifeszítve. Egy pihenő alatt megfigyelhettük a gyergyói sziklamászók emléktábláját is. Egy harántozás következett, majd a Policandrul-völgy felső szakaszánál találtuk magunkat. Törpefenyők és sziklák sokasága mutatkozott az utunk alatt. Egy nehezebb részen ismét láncok voltak felszerelve, de a sziklákon nagyon jó fogásokat találtunk. Egy sűrűbb törpefenyves szakasz után elértük a Légpárkány előtti kis pihenőt, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk a Caraiman sziklavölgyeire és a Fehér-völgy falára (2100 m / 11,15 h).
A láncokkal és sodronyokkal biztosított Légpárkányon probléma nélkül mehettünk végig, továbbá a Fehér-völgy gerincére kaptattunk fel. Erős széllökések kísértek fel végig a platóig. A völgy felső szakasza teljesen el volt jegesedve, szerencsére a gerincen nem ütköztünk ilyen akadályba. Egy zergecsapat bátran szökdécselt a meredek oldalakon, közben egymást bámulva. A Kostila-övet keresztezve a Gelepeanu-kéményen másztunk ki a Kostila-csúcs mellé (2420 m / 11,45 – 12,15 h).
Egy szélvédett helyen a kiszállás végén elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd gyors léptekkel indultunk a Caraiman felé. Megkerültük a Kostila csúcsot és a Bucsecs „autósztrádán” a Caraiman Keresztje irányába mentünk. A szél is lecsillapodott, a Nap sugarait élvezhettük az útvonalunk során. Egy kis pihenő erejéig megálltunk a kereszt tövében, végigpásztáztuk szemeinkkel a Kostila tömbjét, majd a Caraiman menedékházhoz ereszkedtünk a Nagy Övön keresztül. A nem éppen otthonias menedékházban kis pihenőt iktattunk be (2025 m / 13,50 – 14,10 h).
Innen megkezdtük az ereszkedést Busteni felé a kék kereszttel jelzett völgyön. Szép nyugodtan haladtunk lefele, sietésre nem volt okunk, hiszen időben voltunk. Délutánra egészen kellemes idő volt, de főleg az erdőben jól lehetett érezni a lehullott falevelekből áradó ősz illatát. Minden probléma nélkül érkeztünk meg a célpontunkhoz (900 m / 16,30 h) és tehettünk pontot e szép és tartalmas nap végére.

Fotók:

2012. október 22., hétfő

Babatúra a Keresztényhavason



Gyönyörű szép időben érkeztünk Brassó Pojánára az idei év utolsó babatúra-állomáshoz. A felhívásnak 38 személy tett eleget, amelyből 13 volt gyerek. Figyelemre méltó, hogy a gyerekek közül is hárman 1 év körül voltak.
A Kanyel felvonó parkolójából indultunk a sípályán felfele (1000 m / 9,20 h). Az utóbbi időben nagyon megváltozott a hegység ezen része, hiszen egyesek sokat tettek azért, hogy a sípályákat modernizálják-bővítsék. Nem is lenne ezzel nagyobb probléma, de szemmel láthatóan nem gondoltak a turistákra. A legfontosabb és legegyszerűbb turistaút, amely összeköti a méregdrága üdülőhelyet a heggyel, tönkre van téve. Nyári szezonban fel lehet szépen sétálni egy jóminőségű makadámon, viszont télen a sízők miatt a gyalogos turisták hoppon maradhatnak.
A makadámutat követtük egészen a Julius Römer házig, ahol lepihentünk, energiánkat feltöltöttük és élveztük az októberi napsütést (1605 m / 11,30 – 12,15 h).
A pihenő után a Keresztényhavas csúcsát is megjártuk. Gyönyörű kilátásban volt részünk, a szélrózsa minden irányába csodálkozhattunk a természet szépségében (1799 m / 13,20 – 14,00 h). Látszott a Bucsecs-, Királykő-, Fogaras havasok keleti része, illetve a távolban a Nemere és a Hargita is nagyon jól kivehető volt. Gyerekzsibongástól zajos volt a hegy, mintha mindenki babakirándulást szervezett volna ide, hiszen nagyon sok gyerekkel sétáló szülőt láthattunk e napon. Ez nagyon örvendetes.
Visszajötünk a menedékházhoz és a délutáni napsütéssel is kényeztettük magunkat. Az ebédet követően nyugodtan el lehetett nyúlni a terszokon elhelyezett nyugágyakon (már aki szerencsés volt és kapott). A gyerekeket szórakoztatta néhány kutyus, amelyek a menedékház körül voltak. Lefele az út már sokkal könnyebb volt, hamar visszatértünk a parkolóhoz ahol vártak az autóink (1000 m / 17,20 h).
Köszönjük mindenkinek a túrán való részvételt. Igyekszünk, hogy a jövőben is legalább ilyen színvonalon sikerül szerveznünk a babakirándulásokat. Csodálatos volt ennyi gyerkőcöt megismerni a 8 alkalommal szervezett túrán, nagyon hasznosak voltak a tapasztalatcserék, ismerkedések amelyek kötődtek ez év alatt. Csodálatos látni, ahogyan a gyerekek őszintén kimutatják érzeseiket a felnőttekkel ellentétben, hiszen nem takarják sem boldogságukat vagy éppen szomorkodásukat. És jókat lehet derülni egy komikus helyzeten, vagy éppen nagyon érdekes elbeszélgetni egy 5-6-7- vagy épp 10 éves gyerekkel. Hihetetlen dolgokat tudnak. Aztán a kérdések amiket feltesznek, azok kész mesterművekJ.
Tehát köszönjük gyerkeknek, szülőknek és mindenkinek akik eljöttek gyerek nélkül is a babatúrákra. Jövőben is találkozzunk minél többen!

Fotók: