2017. március 26., vasárnap

Kisbakancs-túra a Bolnokra, márc 26



Az évadunk első kirándulása alatt a tavasz igen meghazudtolta magát. Habár a hegyekben nem ritka a sűrű havazásos jelenség, de mikor visszagondolunk, hogy alig két nappal még 22 fokot is mértek akkor némi elgondolkodásra ad okot. Az elmúlt heti szárazabb és melegebb időszaknak a jótékony hatását még tapasztaltuk, hiszen az útvonalon mégsem volt nagyon nagy a sár. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt elég belőle.

Tehát sűrű havazás fogadott a Nagykőhavas lábánál fekvő Malomdombok 2017 március 26-án. Még ebben az időben is 41-en vettünk részt a túrán, amelyből 19 gyerek volt. Ezen kívül ott volt a már közkedvelt Boglárka kutyus is. Kék háromszög jelzésen indultunk 10 órakor a Bolnok felé. Az előrejelzések végig havazást mutattak, tehát meg voltunk nyugodva, hogy ebből jobb úgysem lesz. Elhagytuk a házakat és itt kezdődött az útvonalunk legnehezebb része. Pontosan egy használatban levő erdőkitermelő utat kellett követni, ahol a nehézgépek teljesen tönkretették az utat. Ahogyan fennebb említettem az elmúlt száraz időszaknak köszönhetően a sarat ki lehetett bírni. A gyerekek hősiesen bírták a folyamatos emelkedőt. A sártól megszabadultunk ahogyan kértünk az erdőből egy mellékgerincre. Egyre jobban havazott, a látótávolság egyre szűkült. De már tudtuk, hogy nincs sok a menedékházig. Így is volt, néhány rövidebb emelkedő után meg is érkeztünk a Bolnok (Sava)-menedékházhoz másfél óra után az indulástól.

Ahogyan mindenki megérkezett be is mentünk. Kellemes meleg volt odabent. Szerencsére más turista nem foglalt helyeket, így mindannyian befértünk a belső szobába, illetve a külső zárt előtérbe. Evés után jólesett a felmelegítő ital is. Idő volt bőven, nem siettünk. Az erdeti terv az lett volna, hogy kimegyünk a tetőre is, de ebben az időben értelmetlen lett volna. Aztán néhány gyerek persze nem bírta sokáig a bentlétet, kimentek a hóba játszani, hónyuszit készíteni, hiszen Húsvét közeledik ugyebár.

Visszafele ugyanazon az úton jöttünk. Csoportképet készítettünk a ház előtt, majd indultunk lefele a még jobban szakadó hóban. Természetesen az energiával feltöltődött gyerekek ezt a szakaszt többnyire élvezték. Érdekes volt a sűrű havazóban lefele szaladgálni. A sáros szakasz egyre lágyabb kezdett lenni, szerencsére hamar átjutottunk és lent tapasztaltuk, hogy mégsem sároztuk nagyon össze magunkat. Nagyon hamar visszaértünk az autóinkhhoz, még egy órába sem telt a lefele száguldás. Ott bevártunk mindenkit és elbúcsúztunk egymástól a legközelebbi viszontlátás reményében.

Fotók:

2017. március 5., vasárnap

Cecele, márc 4



2017 március 4-én szombaton, egy gyönyörű tavaszi reggelen 27-en gyűltünk össze Bálványosfürdőn (750 m / 7,45 h). Egymás köszöntgetése után a település házai között indultunk útnak. Rövidebb pihenőt tartottunk az Ibolya-forrásnál, ahol az alig-alig csörgedező borvizet kóstolgattuk. A forrástól hamarosan a túránk úgymond legnehezebb szakasza következett, éspedig a várhoz való kikapaszkodás. Természetesen semmi problémát nem okozhatott, hiszen lassú tempóban haladtunk. Fent a vár romos falai gyönyörű reggeli napfényben kapott megvilágítást. Fel is másztunk minden zeg-zugába, élveztük a lábunk alatt elterülő tájat (1000 m / 8,15 – 9,00 h). Főleg a Bodoki-havasok északi része pompázott előttünk, a legmagasabb pontjával – a Kőmögével. Meg is reggeliztünk ezen a helyen, közben egymással elbeszélgettünk. Jó volt régnemlátott barátokkal együtt lenni.   

Ezek után a Vár-gerincen indultunk észak irányba. Nagyon kellemes időben volt részünk, a Nap sugarai egyre jobban melegítettek. A mellékgerinc enyhén vezet felfelé. Egy friss erdőírtáson is végigmentünk, szerencsére nem kellett kidöntött fákon mászkálni. Hamarosan elértük a Szent Anna-tó felé a letérőt. Mi pontosan ellenkező irányban, vagyis kelet felé mentünk. A Közbércre való felmászás után máris előttünk kirajzolódott a Cecele. Addig még egy nyereg választott el bennünket.

Fent a tetőn gyönyörű kilátásban volt részünk. A Nagyhagymástól a Fogaras-havasokig szinte minden látszott. A Hargita a déli gerincétől fel a Madarasi-csúcsig teljes egészében pompázott. Csúcsfotót készítettünk, majd egy kicsit lennebb húzódtunk falatozni (1173 m / 11,15 – 12,20 h). Még ültünk volna többet is, csak a napsütés ellenére sem volt valami meleg. Persze ehhez teljes mértékben hozzájárult egy gyengébb szélfuvallat is.

Visszafele ugyanazon az úton jöttünk. Sikerült fotózni a tavasz első hírnökét, a hóvirágot. Visszatérve a Közbérc alá néhány társunk egy kis kitérővel tértek vissza Bálványosfürdőre, ők a Büdös-hegy felé mentek. Mi szépen visszaereszkedtünk a Vár-gerincen. A napsugarak hatására a fagyos föld kezdett megengedni és sáros terepen kellett elővigyázatosan haladni. A várhoz nem mentünk vissza, hanem egy kényelmesebb ereszkedővel érkeztünk vissza az Ibolya-forráshoz. Onnan már csak egy kis séta választott el a túra végéig (750 m / 13,30 h).

Jó szokás szerint egy-egy pohár ital mellett még elbeszélgettünk, majd hazafelé vettük utunkat. Mi még megnéztük az Apor-lányok feredőjét, amelyet a tavaly ujítottak fel. Egy szép kikapcsolódást ígér bárki számára, aki itt tervezi eltölteni a napját.

Köszönettel tartozom mindenkinek akik eljöttek a sétakirándulásra. Jó volt ismét együtt lenni és reméljük, hogy a továbbiakban is gyakran találkozunk.

Fotók:

2017. február 21., kedd

Barcarozsnyó-Salamonkő, feb 19



Február 19-én vasárnap, négyen indultunk a Barcarozsnyói vasútállomásról (600 m / 8,15 h). Végiggyalogoltunk a városközponton, majd a Brassó Pojána felé vezető műúton mentünk a Vár-völgyi turistaközpontig. Innen az erdőben folytattuk utunkat a kék kereszt jelzésen, amely kényelmes emelkedővel vezetett bennünket. Kevés volt a hó, így előrehaladásunkat ez nem nehezítette. Az időjárás éppen velünk tartott. Felérünk egy mellékgerincre, ahol egy másik jelzést találunk amely szintén Rozsnyóról jön. Egy 90 fokos eltérő után haladunk a Rozsnyói barlang felé. Az ösvény az olvadás-fagyás miatt egyre csúszósabbá vált. Megtaláltuk a Rozsnyói-barlang bejáratát (850 m / 10,00 h). Két lámpánk is volt, így be is mentünk a barlangba egészen egy lyukig, ahonnan csak a kifeszített dróton ereszkedhettünk volna tovább. Ezt nem vállaltuk be, mert nem készültünk barlangászni.

A barlang szájától egy kellemes emelkedő leküzése után a Pogányok templomához érkeztünk (950 m / 10,30 h). Megtekintettük az érdekes kőformációkat, majd kimentünk a kilátóhoz. Sajnos itt sokat nem üldögélhettünk, mert igen hideg szél fújt. Szép rálátásunk volt a Keresztényhavasra és a Bucsecsre, noha a felhők eléggé eltakarták.

A Pogányok templomától a Repülősök-tisztása felé vettük az irányt. Kényelmes, szép ösvény vezetett az erdőben egészen a műútig. Épp azelőtt megálltunk pihenni és falatozni. Megújult erővel érkeztünk ki a műútra, amelyen 1,5 km-es gyaloglás után a Repülősök-tisztására érkeztünk. Megállás nélkül az Üvegvölgy felé vettük utunkat, sietve is, hogy az autós forgalomtól szabaduljunk. Az Üvegvölgy igen kényelmes tisztását hosszasan végigjártuk, majd Brassó Pojána alsó felében ismét műútat keresztezünk. Innen a Salamonkövekig egy szép erdei ösvénnyel ellátott ereszkedőben volt részünk. A Salamonkőnél már a buszunk is várt ránk (600 m / 13,30 h), majd Brassó központjában egy cukrászdában tettünk pontot e rövid, de annál szebb kirándulásnak.

Fotók: