2018. november 12., hétfő

Zászpás-túra, nov 10


2018 november 10-e reggel csípős, de nagyon szép időjárás fogadott bennünket a Maros-folyó szorosa. Kilencen gyűltünk össze a kirándulásra, Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről. Mi utóbbiak szinte 200 km-t utaztunk a helyszínig, de kimondhatatlanul megérte a mindenféle velejáró, hiszen új helyre mentünk mindannyian.

El is indultunk a nyágrai vasútállomás mellől (620 m / 7,30 h). A friss reggelen kénytelen módon szedtük gyorsabban a lábainkat, hiszen a csípős hideg erre késztetett. Egy erdőkitermelő úton követtük a sárga pontot, amely különben a mai nap turistajelzése volt számunkra. Az útvonal nagyon jól követhető, teljesen újrafestett jelzésekkel. Rátértünk a Hét-tisztás irányába, dél irányba menetelve. Enyhe és meredekebb emelkedők tarkították útvonalunkat, mígnem kiértünk az erdőből. Gyönyörű kilátásban volt részünk a Kelemen havasokra, nagyon jó érzés más vidékeket látni mint a számunkra megszokottakat. Alig teltünk be a látvánnyal, igyekeztünk minél többet fotózni. A hely meg is érdemelte, hogy több időt is eltöltsünk ezen a csodálatos tisztáson.

Kényelmes útszakasz következett és a tisztás szélén, az erdőbe való bemenetel előtt már megpillantottuk a fák között a Zászpást. Közelinek tűnt, de mivel egy kerülő úton vezett az ösvényünk, így jelentős távolságot kellett még addig lejárjunk. Az Égett-tető oldalában rúgtuk az avart, majd ismét egy csodálatra méltó tisztás következett, éspedig a Kádár-tisztás. Egy vékonyka forrást is találtunk, amely fenyőfa alól forrt, sajnos alig lehetett belőle fogyasztani, gondolom az utóbbi száraz időszaknak köszönhetően van ennyire apadóformában. Nos kihasználtuk a Nap sugarait, kis pihenőt beiktatva (1100 m / 10,30 h).

Túraútvonalunk jobbra, vagyis nyugat irányba fordult. Eleinte enyhén lefele vezetett utunk, ezt kihasználva jókedvűen masíroztunk, jókat beszélgettünk. Éles kanyart vettünk ismét jobbra, a jelzés tökéletesen mutatta a menetirányt. Visszapillantva láttuk, hogy egyik túratársunk nincs köztünk. Nos hát bevárjuk. Igen ám, de nem érkezett. Telefonjel ezen a részen nem volt. Kezdtünk aggódni, gyorsan ahogyan csak tudtam visszamentem egészen a Kádár tisztásig, közben kiáltva az eltűnt nevét. Az erdő érdekes módon visszhangozta kiáltásaimat, de most ez a különleges dolog nemigazán érdekelt. Egyre jobban aggódtam és már a többiek is izgultak rendesen. Visszatértem a csapathoz és most már ketten indultunk el egy lehetséges másik irányba, pont ott ahol az utolsó éles kanyart bevettük. Nos mi egyenesen lefele keresgéltünk, a társam hátrább maradt. Egyre kiabáltam, sehol semmi. Már egészen jól leereszkedtem, bokros, kidőlt fák között csörtettem. Egyszer csak valami hangot hallok a kiáltásom után. Még ereszkedem és kiabálok, a válasz egyre hangosabb, úgyhogy megnyugodtam. Mintha egy követ vettek volna le a szívemről, amikor megláttam az eltűnt társunkat. Valahogy visszamásztunk a társainkhoz, akik szintén megnyugodva vették az esetet. Innen tovább maximálisan ügyelve egymásra folytattuk utunkat.

Az útszakaszunk legnehezebb része következett. A Zászpás-csúcs alatt egy úgymond átkelést kellett megejtenünk egészen a Zászpás tisztásig. Itt a menetelésünket nagyon megnehezítette a kidőlt fák tömkelege. Mintha akadályversenyen lettünk volna. Nem is haladtunk a kívánt ütemben, inkább a testi épségünkre kellett vigyázni. Végre kiértünk a tisztásra, egy rövid pihenőt beiktatva.

A tisztásról nagyon meredek kapaszkodó várt ránk a csúcs irányába. Körülbelül 150-200 m szintet kellett legyúrni, meredek erdei ösvényen és sziklákon. Egyik túratársunk inkább lent megvárt bennünket, nem vállalta be a kapaszkodót, így nyolcan örülhettünk a leírhatatlan kilátásnak a Zászpásról (1276 m / 13,30 – 14,20 h). A Kelemen-havasok teljes gerince előttünk állt, illetve a Görgényi-havasok hatalmas erdei voltak karnyújtásnyira. Egyik túratársunk épp szerette volna távcsövével kémlelni a tájat, amikor észrevette hiányát. Eszébe jutott szerencsére, hogy az eltűnési eset közben tette le, a könnyebb mozgás miatt. Nos ebédelés után elbúcsúzott tőlünk és visszament a távcső keresésére. Úgy maradtunk el, hogy miután megtalálja, már nem jön vissza, hanem lemegy azon az úton amelyen feljöttünk. Sok szerencsét kívánva neki, elindult.

Mi is nemsokára indultunk vissza a meredeken, amelyen hamar le is mentünk. A várakozó túratársunkat is magunk mellé vettük, így megkezdtük a Szuhakány gerincen való ereszkedést. Itt kilátásban nem nagyon volt részünk, de az útszakasz nagyon tetszett, hiszen sok helyen keskeny, de  jól követhető ösvény vezetett a fenyvesben. A végén egy szupermeredek ereszkedővel érkeztünk vissza Nyágra településre. Elénkbe jött a távcsöves túratásunk, aki már jóval előtte közölte telefonon, hogy megtalálta az alkalmatosságát. A túra utolsó kilométerét teljes létszámban tettük tehát meg (620 m / 16,15 h).

Na de még nincs vége...ugyanis a nyágrai vasútállomás mellett egy nagybányai ismerősünkre bukkantunk, akiről kiderült, hogy erre a túrára jött volna velünk, de a megbszélt időpontban nem volt a helyszínen. A Zászpást azonban ő is kipipálta, csak egy másik útvonalon. Kellemes meglepetés érte a hölgyeket, hiszen rózsákkal lepte meg őket és egy doboz teasüteménnyel akart kedveskedni a csúcson, amely aztán végül hozzám került. Köszönjük a nagylelkű és kellemes meglepetését.

Eljött tehát a búcsúzkodás pillanata. A vasútállomás melletti vegyesboltból megvásároltuk a ki-ki maga búcsúitalát és  az elfogyasztása után indultunk haza autóinkkal.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt fedeztük fel a Zászpás rejtelmeit némi izgalommal fűszerezve.

Fotók itt

2018. október 30., kedd

Kisbakancs-túra Fundáta környékén, okt 28


2018 október 28 vasárnap szokatlanul meleg időjárásba érkeztünk az 1300 m magasan fekvő Fundáta község központjába. Inkább augusztus végi hőmérsékletet mértünk október végén, ami nagyon különleges főleg erre a térségre. Gondolom nagy mértékben ennek is köszönhető, hogy ismét nagyszámú résztvevő tisztelt meg a kiránduláson. 136 személy vett részt, ebből 65 gyerek. Velünk tartott még 5 kedves kutyus is.

Délelőtt 10 órára a megbeszélt időre nagyjából mindenki meg is jelent, amit itt helyben meg is köszönök. A polgármesteri hivatal előtti kis téren nem is fért el az összes autó, szerencsére az út széle megengedte a parkolást. Elsétáltunk a közelben levő útmutató tábláig, ahol igyekeztem elmondani az egybegyűlteknek a szokásos köszöntőt és ismertetőt. 9 ökoturisztikai útvonal van a térségben, mi a 2-es számút szándékoztunk lejárni, amely piros emberkével van jelölve.

Keskeny aszfaltos utat követtünk enyhén felfele. Különben az egész kirándulás alatt nagyon kevés szintkülönbséget kellett leküzdeni, amely nagyon megkönnyítette a haladásunkat. Szép, gondozott gazdaságok mellett mendegéltünk, itt-ott csendesen legelésző teheneket figyeltünk meg. Kiértünk a helyi iskola melletti napsütötte dombra, ahol leállítottuk a társaságot egy tízórai elfogyasztása érdekében. Evés közben csodálhattuk a Bucsecs nyugati oldalát, amely pontosan előttünk terült el.

Pihenő után folytattuk utunkat az aszfalton. A nagy csapat teljesen elfoglalta a keskeny úttestet, a jövő-menő autók sofőrjei nagyon elővigyázatosan kellett vezessenek a nekik sűrűn integető gyerekek között. Na de hamarosan meg is szabadultunk az aszfaltos úttól amelyet kényelmes erdei út váltot fel. Itt már kedvünkre sétálhattunk gond nélkül. Szintén mintagazdaságok mellett haladtunk, figyelmünket lekötötte egy kedves ló, amely nagyon szelíden engedte, hogy megsimogassuk.

Utunk néha széles tisztásokon vezetett és ez nagyon kedvezett a kilátásunknak. A Bucsecs és a Királykő hegységekre bámulhattunk utunk során. Megérkezve a „Cheile Gradistei” sportkomplexum mellé, átszelve a biatlon pályát, egy játszóteret és annak környékét foglaltunk el teljes mértékben. A másfél órás „pihenő” alatt a gyerekek hatalmas energiával vetették fel magukat különböző játékszerekre. Főleg a két körhinta volt a legnépszerűbb, amely szinte meg sem állt. A szomszédségban levő focipályán is rúgták a bőrt a fiúk. Természetesen a hinták, a csúszdák sem maradtak üresen, a Kisbakancs-társadalom mindent elfoglalt. A szülők sokszor alig tudták gyerekeiket egy evésszünetre hívni, utána folytatódott a játék.

Az aktív pihenő után folytattuk utunkat tovább. Visszamentünk az útvonalunkhoz a biatlon pályán keresztül és egy csoportképet készítettünk rögtön, hiszen együtt volt a csapat. Az utolsó 3 km már elég fárasztó volt főleg a legkisebbeknek, nem is csodálkozom, mivel nagyon kiadtak mindent saját magukból. Az autóknál következett a búcsúzkodás ideje, amellyel pontot is tettünk e csodálatos nap végére.

Köszönöm mindenkinek, hogy részt vettetek e kiránduláson és együtt lehettünk e szuper napon. Külön köszönet Melkuhn Andrea Gizellának, aki elvállalta a hátvéd szerepet.

Fotók itt

2018. október 27., szombat

Páll Endre emléktúra, Vargyasi-szoros, okt 27


2018 október 27-én túrát szerveztünk volt barátunk emlékére a Vargyasi szorosban és annak a környékén. Ez volt a hely ahová Endre mindig szívesen járt sziklát mászni és napokat eltölteni sátorozással jóbarátaival. 29 személy tisztelt meg jelenlétével, ebből 4 gyerek is volt. Ezen kívül egy kedves vizsla kutyus is velünk tartott.

A látogatási központnál hagytuk autóinkat, ahol indulás előtt egy rövid megemlékezést tartottunk. Íme Szávuj Zsuzsa  - Endre szíve választottja – gondolata: „Mindenekelőtt meg szeretném köszönni Lacinak, a mai napot..azt, hogy együtt, itt lehetünk, hogy Endréhez méltón emlékezhetünk. 2006ban ismertem meg , a világhálón...mondhatnám véletlen volt..de azt hiszem nincsenek véletlenek...tetovált karjai láttán családom összevonta a szemöldökét...válasza most is a fülemben cseng....ne törődj...nálam jó kezekben leszel....és jó kezekben voltam, életem legtartalmasabb, legboldogabb, legszebb 11 évét mellette töltöttem...biztos és határozott kezei, karjai közt minden elérhetőnek és megvalosíthatónak tűnt...és ugyanakkor... vagy talan éppen ezért mindig féltettem... nagyon...elképzelhetetlen lett számomra, hogy egyszercsak nélküle folytatódjon majd az Út............és mégis megtörtént az...amiről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy velünk sosem történhet ........Nélküle... megyünk tovább......de talan mégsem nélküle, hiszen Ő itt él a lelkünkben, a szívünk legeslegféltettebb zugában, érzem, hogy mindig velünk lesz es vigyáz ránk ....Köszönöm a Jó Istennek, hogy Endrét láthatom mindennap Péter mozdulataiban, mosolyában, természetében , tekintetében és igyekszem mindent megtenni s úgy nevelni a fiát, hogy büszkén nézzen le ránk ..onnan fentről. Őt soha nem fogjuk elfelejteni, Őt nem lehet elfelejteni... és csak az hal meg, akit elfelejtenek....”.

A megemlékezés után a Kőalja tisztásról indultunk a szoros irányába. Kellemes időben volt részünk, habár reggeliben még csípős hideg késztetett különböző mozgásokra.  A szorosban végigsétáltunk az Orbán Balázs barlangig, közben szemünk a sziklafalakra is irányult, ahol Endre kipróbálta az útvonalak nagyrészét.

Néhányan fel is másztunk a barlang szájába, ahol ismertettük a tudnivalókat, illetve a Csala-tornya legendáját. Innen visszaereszkedve a patak mellé még egy kicsit követtük azt, majd egy meredekebb, de gyönyörű kaptató után máris a Kőmezőn pihenhettünk. Itt megebédeltünk, csoportképet készítettünk, élveztük a különleges meleget, amelyet ez az október vége árasztott. A táj gyönyörű, őszies képét mutatta.

Pihenő után felmentünk a kilátóhoz, majd a Tatárkápolnához. Elbúcsúztunk három túratársunktól, akik sietősebb dolguk miatt rövidebb úton mentek vissza. Mi folytattuk a kapaszkodót a Nagy Mál tetejére. Eleinte egy sűrűbb erdős szakaszon, majd egy sziklás oldalon. A végén még egy bokros terepet is le kellett küzdenünk és végre e csodálatos csapat megérkezett a tetőre. Ismét egy jókora pihenőt iktattunk be, ezalatt Péterke – Endre kisfia – minden résztvevőnek kitűzőt adott át. Nagyon megható pillanat volt.

A pihenő után egy kényelmes erdei úton jöttünk le a Vargyas völgyébe, majd amellett rövidesen az autóinkhoz értünk. Elbúcsúztunk egymástól egy következő viszontlátás reményében.

Köszönöm szépen e csodás társaságnak, hogy együtt emlékezhettünk e remek apukára, élettársra, testvérre, rokonra, jóbarátra – Páll Endre személyére.
 
Fotók itt