2019. április 14., vasárnap

Medvehagymaízű Kisbakancs-túra, ápr 13


Borús szombat reggelen gyülekeztünk Feketehalom központjában. 2019 április 13-án tartottuk idei évadunk második kirándulását, amelynek a témája a közkedvelt medvehagyma volt. Gyülekező után még röviden felautóztunk az erdő melletti sétányig, majd a túraismertető után indultunk is a kék háromszög jelzést követve.

Erre a napra borús és enyhén esős időt jósoltak. Természetesen be is következett, szerencsére azonban az eső nagyon megkímélt bennünket és csak a kirándulás után nyitotta meg bővebben égi csatornáit.
Rögtön az indulás után (550 m / 9,40 h) egy kilátóhelyhez értünk, ahonnan a Barcasági medence jó nagy részét be lehetett látni, Feketehalom és Brassó városokkal együtt. A magasabb hegyek felhőkbe voltak burkolózva, de a Baróti-hegység déli része büszkén nyúlott el a felhőplafon alatt.

Enyhe emelkedővel folytattuk utunkat. Nagyon jól haladtunk, sok gyerek szokás szerint elől szedték a lábukat ahogyan csak tudták. Egy tisztásra érve teljesedett ki a csapatunk, néhányan kissé késve érkeztek, de utánunk jöttek az útvonalon. Úgy látszik a medvehagymaillat sokakat vonzott, hiszen 88-an kirándulhattunk e napon, ebből 38 gyerek volt.

Gyakran tartottunk pihenőket, a gyerekek kifújhatták magukat és feltölthették az energiájukat. Még egy enyhe sétaút választott el a medvehagymás tisztásunktól. Nagyon kényelmes promenádon gyalogolhattunk végig és rövidesen már meg is csapott a keresett zöld növény illata. Megbeszéltünk mindenkivel egy adott időpontot, amikor találkozunk és csapatunk elvegyült a tisztás melletti erdőben frissen eső által mosott medvehagymát szedni (850 m / 11,30 – 13,00 h).

Az eső vékonyan szitált, az erdőben azonban annyira nem ért, tehát nem zavart munkánk közben. A hőmérséklet lehetett volna kissé magasabb, a kemény 5-6 fokban már egy félórai vizes medvehagyma szedegetés után szaporán kellett fújni a meleg lehelletet. A munka végeztével alaposan kihűlt a többség keze, de büszkén emelhettük magasba a beszerzett zöld aranyunkat. Az okosabbak kesztyűvel voltak felfegyverkezve, gondolom nekik sokkal kellemesebb élményben volt részük a szedés alatt.

Munkánk után jó lett volna egy közös időtöltés a tisztáson, sajnos az időjárás ezt most nem engedte meg. Csoportképünket egy éppen arra járó szentgyörgyi turista barátaink készítették, nagyon jólesett számomra a velük való találka. Mindezek után indultunk visszafele ugyanazon úton amelyen feljöttünk. Sokkal gyorsabban haladtunk, észrevétlenül telt el az idő és máris autóinknál voltunk (550 m / 14,30 h).

Következett a búcsúzkodás ideje és indulás hazafelé. Néhányan még kihasználva a közeli tisztást, focival töltötték idejüket.

Köszönöm e csodálatos társaság részvételét, szuper élmény volt együtt lenni!

Fotók  itt

2019. március 24., vasárnap

Bűvös 8-as Kisbakancs-túra, márc 24


Igazi tavaszias idő köszöntött ránk 2019 március 24-én vasárnap. A hetedik évadunkat indítottuk ezen a gyönyörű szép napon, ami a Kisbakancs túrákat illeti. Hát nagyon kellemes tavaszba illő illatok vonzották a mai túránk résztvevőit, hiszen 225-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi Vadász utca végében, amelyből 109 gyerek volt. A füzetembe beírt névsor többszöri átolvasása után bátran kijelenthetem, hogy ezek a számok hitelesek. Őszintén szólva még a legoptimistább álmaimban sem számítottam ekkora csapatra, akik valaha eljönnek egy Kisbakancs túrára. Természetesen itt közre játszott a Gulliver napköziotthon óvónője – Berde Gyöngyvér személyében, aki jónéhány családot e kirándulásra irányított. Köszönöm ezúton is neki, máskor is szívesen látunk Benneteket!

Délelőtt már fél 10 is el volt múlva amikor elindultunk. Elérve az erdő szélét egy magaslatról igyekeztem köszönteni a társaságot és röviden elmagyarázni az útvonalat, már amennyire a torkom engedte. A 8 km-es útvonalunkat 8-as alakban szándékoztunk lejárni, 8 kisebb emelkedővel és lejtővel. Különben ez adta a mai kirándulásunk elnevezését is.

A sárga pontot követtük a Kölcze pusztáig, ahol mindenkit bevártunk és rövid pihenőt tartottunk. Innen a Marinka pusztáig egy kerülő utat választottunk a Gyilkos-árok irányába. Ez szükséges volt, hiszen a túránk 8-as alakja csakis így jöhetett létre. Meglepő módon nagyon jól haladt a hatalmas csapat, útkereszteződésekben mindenkit bevártunk. Ilyenkor a várakozási idő nemigazán haladta meg a 20 percet, amely első látásra soknak tűnhet, de amikor belegondolunk, hogy rengeteg sok ovis gyerek jött a saját lábán, akkor az időintervallum lényegesen elfogadható. Nagyon sok gyerek igazán remek kondival rendelkezett, hiszen néha megfutamodott úgy 10-20 ovis, kisiskolás pontosan előttünk, amelyet öröm volt nézni.

Utunk fele és egyúttal a túraútvonalunk 8-as alakjának a fele a Marinka pusztán volt, ahová még a déli harangszó előtt megérkeztünk. Itt aztán mindenki a kedvére tölthette idejét, hiszen bő 2 óra állt a rendelkezésünkre. Tüzet raktunk, többféle finomságot sütögettünk. Persze a pihenésnek aktív része is volt, mivel a nagyobb gyerekek fociztak, több csapatot is össze lehetett állítani, a kisebbek házat építettek és ott foglalatoskodtak. Aztán páran a közeli dombra való sétát választották, ahonnan szép kilátás nyílt, de volt aki kártyapartit rendezett, vagy egyszerűen napozott.

Indulásunk előtt valahogy sikerült egy csoportkép erejéig a társaságot összeszedni. Jó negyedórába is betelt amíg sikerült a csapatot beállítani. Itt hasznos segítségünkre volt Fekete Mihály – Szamuráj – barátunk, aki igen erős hangjának köszönhetően, verbuváló tehetségét alkalmazva rövid időn belül készíthettük is a képeket.

Csoportkép után a sárga pont jelzést követtük a Kölcze pusztáig egy jóval kényelmesebb úton. Felismervén a délelőtti pihenőhelyünket, utunkat a kék pont jelzésen folytattuk egészen az erdő széléig, ahonnan immár városunk szép képet mutatott nekünk. Amíg bevártuk a csapat összes tagját, a gyerekek találtak egy jódarab száraz földbeomlást, ahol kedvükre játszottak. Innen egy rövid séta következett a reggeli indulásunk helyszínéig és következett a búcsúzás ideje. Délután 4 órára mindenki szerencsésen visszaérkezett a kijelölt helyre. Itt külön köszönetet szeretnék mondani Vasile Paun – Palika – barátomnak aki most is elvállalta a hátvéd szerepet, rendkívülien jól teljesítette a rábízott feladatot. Maximálisan megbízunk ezután is benne, hátvéd nélkül bizony a túra nem lett volna sikeres ekkora társasággal, jobb esetben még most is az erdőben lennénk.

Köszönöm minden gyereknek, szülőnek, hogy eljöttetek. Fantasztikus érzés ekkora szupercsapattal túrázni. A gyerekek hangjától csak amúgy zengett az Erdő, szerintem az Erdő fáinak is jólesett érzékelni jelenlétünket és főleg a sok fiatalság jelenlétét. Köszönöm még egyszer és szeretettel várunk máskor is kirándulni!

Fotók itt

2019. március 19., kedd

Rádiós-túra a Gutin hegységben, márc 16-17


Szerencsésnek érzem magam, hiszen részt tudtam venni Kertész Csaba Zoltán tagtársunk által szervezett túráján a Gutin hegységben. Túravezetőnk az idéntől rádiós túrasorozatot hírdetett egyesületünk keretén belül, a Gutin-túra volt a második ilyenfajta kirándulás. Mivel soha nem jártam ebben a térségben, izgatottan vártam az indulás pillanatát. És gondolom nemcsak én, hiszen heten indultunk két autóval Nagybánya irányába.

2019 március 16-án szombaton épp még délelőtt érkeztünk Máramaros központjába, ahonnan velünk tartott egy számunkra jóismerős barátunk. Keskeny autóúton mentünk fel Forrásligetre, ahol a tavasz még várat magára. Roppant sűrű havazóban próbáltuk leparkolni autóinkat a keskeny út szélére, a méteresnél nagyobb hótorlaszok mellett. Itt találkoztunk Magyarország bukaresti nagykövetével, ővele tehát kiegészült a csapatunk, amely kilenc főre bővült.

Csend, sűrű havazás, kövér száguldozó felhők jellemezték a forrásligeti tájat, ahonnan túránk indult (910 m / 12,50 h). Az időjósok javulást ígértek, hát reménykedtünk ezerrel, hogy ez be is fog következni. El is indultunk egy erdei utat követve, amelyen kerülve, de könnyebben közelíthettük meg aznapi célunkat, a Rozsályt. Annak ellenére, hogy több mint egy méter volt a hó vastagsága, csak térdig gázoltunk a friss hóban. Ennek természetesen külön örvendtünk. Nagybányáról jött barátunk igyekezett minden útkereszteződésben elmondani hol is járunk. Közben a szélnek köszönhetően – amelyet még annyira nem érzékeltünk az erdőben – egyre jobban kezdett kinyílni a táj a fák között. Még a tőlünk jelentős távolságra levő Kakastaréjt is felfedeztük barátunk segítségével.

Az erdei emelkedő után kiértünk a Rozsály kopár gerincére. Itt tapasztaltuk előszőr a szél egyre nagyobb erejét. Az erős szél azonban értünk dolgozott, hiszen mire a csúcsra kiértünk, egyre jobban körvonalazódott körülöttünk a táj. A Rozsály tetejéről Nagybányát pillanthattuk meg, de a Gutin kiemelkedő tömbje is kiválóan mutatkozott. Csoportképet készítettünk, röviden falatoztunk és különlegesen szeles körülmények között rádiós kapcsolatokat teremtett Éva és Csaba (1307 m / 15,10 – 16,15 h).

Visszafele jóval könnyebb dolgunk volt, hiszen nyomdokainkon haladtunk végig Forrásligetig. Lefele a kopár gerincen még sokáig gyönyörködhettünk a Gutin nagyszerű tömbjében, majd az erdőben kényelmes szélmentes séta várt ránk egészen a járműveinkig (910 m / 18,10 h).

Leautóztunk Nagybányáig, útközben azonban a kedves András barátunk borvízforrást mutatott, illetve a hölgyeknek rózsával kedveskedett. Igazi nemes tisztelet volt részéről. A városban megváltunk a délelőtt hozzánkszegődött barátainktól és Koltóra mentünk a szálláshelyünkre. Igazi baráti fogadtatásba volt részünk mindannyiunknak, finom vacsorát, tiszta szobákat bocsájtottak rendelkezésünkre. Egy nagyon jóhangulatú beszélgetés után nyugovóra tértünk.

Március 17-én vasárnap reggel 6 órakor keltünk, hiszen hosszú nap várt ránk. Odakint enyhe borús idő fogadott, de ismét javulást ígértek az időjósok, úgyhogy aggodalomra nem adtunk okot. Összeszedtük a sátorfánkat, elbúcsúztunk a tulajdonostól és autóba szálltunk. A faluból azonban ki sem mentünk mielőtt bepillantottunk a Teleki-kastély udvarán található Petőfi Sándor-Szendrey Júlia szoborhoz. Ugyanakkor megnéztük azt a helyet, ahol a híres költő verseit is költötte a somfa árnyékában. Ezek után a Gutin hágón találkoztunk és indultunk ismét az előző napi felállásban, tehát kilencen (950 m / 8,30 h).

Egy erdőben kezdtük túránkat, piros sáv jelzésen. Nagy örömünkre nyomok voltak előttünk, tehát a hótörés nem okozott gondot. Útközben azonban elég problémás volt az egyre sűrűbben kidőlt fák alatt bújkálni. Egy hatalmas tisztásra érve a kidőlt fák problémája megszűnt, de az előttünk levő nyomok is másfele vezettek. Szerencsére így is nagyon jól lehetett haladni, hiszen a nagymennyiségű hó teteje annyira megkeményedett, hogy keveset süllyedtünk bele. A tisztásról a Fekete hegyet figyelhettük meg, a rajta levő Suior sípályával.

A nagy tisztásról egy fenyőerdő sávban haladtunk a Kakastaréj felé. Megfigyeltük, hogy rengeteg fenyőnek a teteje hiányzik, az erős szél letörte azokat. Ismét egy hatalmas tisztásra értünk a Szekatura aljába. A szél kezdte eltakarítani a felhőket, olyannyira, hogy most már megpillanthattuk a Kakastaréjt. Szedtük is lábainkat, hogy mihamarabb érjünk az aljába. Egészen jól láthatóvá vált a sziklaformáció amire odaértünk (1200 m / 11,00 h). Próbáltunk is minél jobb fényképeket készíteni.

Utunk következő része egy kemény, de viszonylag rövid emelkedővel folytatódott. Felérve a platóra sűrű ködben kellett tájékozódjunk. A Gutin csúcsára egy gerinc vezetett fel, kisebb sziklák között haladva.  A köd és egy nehezebb szakasznak köszönhetően, csak öten mentünk fel a Gutin csúcsára (1443 m / 12,30 – 13,20 h). Az erős szélben most sem volt a legkellemesebb „pihenni” , de most is mint az előző nap a szél a javunkra fújt, hiszen többször volt alkalmunk szétnézni a tájban.

Csúcsfotó, kajálás és rádiós kapcsolatok teremtése után indultunk visszafele. A többi társaink már vártak ránk a Kakastaréj szomszédságában, amelyet egyre jobban sütött a Nap. Pontosan mire mentünk le a hegyről, az időjárás szemmel láthatóan kezdett javulni, de így is különleges élményben volt részünk. Nyomdokainkon mentünk vissza autóinkhoz, közben vissza-vissza pillantva az egyre távolodó Kakastaréjra (950 m / 16,00 h). A Gutin nyeregben aztán elbúcsúztunk barátainktól, hiszen öten a túra után haza is jöttünk.

Csodálatos hétvégében volt részünk. Köszönjük a túravezetőnknek e fantasztikus élményt és az egész csapatnak a vidám társaságot.

Fotók itt