2022. február 7., hétfő

Kisbakancs-túra Peștera környékén, feb 5-6

Talán az idei év eddigi legszebb hétvégéjét fogtuk ki a Királykő lábánál fekvő Peștera elszórt településén. 2022 február 5-én és 6-án, tartalmas és élménydús kirándulásokon vettünk részt, amelyben bőven voltak kilométerek és szintkülönbségek. Összesen 47-en jelentünk meg a szombati találkozóhelyen, ebből 19 gyerek volt. Az autóink leparkolása után egy rövid séta választott el a túránk bázisától, a Folea háztól. Már vártak ránk a kedves házigazdáink, elfoglaltuk a szobáinkat és készültünk az első nap túrájára.

Kényelmes és hótól eltakarított úton indultunk a Folea háztól (1180 m / 10,20 h). Enyhe emelkedők tarkították utunkat, közben gyönyörű kilátásunk volt az alattunk elterülő dombvidékekre és a távolban magasodó Bucsecs hegységre. Bemegyünk a fenyőerdőbe, majd egy bátrabb kaptató után a Joaca-nyereg alatti tisztásra érünk. Kihasználjuk a Nap erejét és sütkérezünk, habár az egyre erősödő szél csak amúgy kavarta körülöttünk a havat. Felmegyünk az imént említett nyeregbe, ahonnan a Királykő csodálatos látványában gyönyörködhettünk (1460 m / 12,15 – 12,45 h). Szendvicseink majszolása közben a gyönyörű hegység karnyújtásnyira levő csúcsait elemeztük.

Evés után a túra egyik könyebb szakasza következett. Leereszkedtünk a Table nyeregbe, majd tovább a Zernyesti-szoros irányába gyalogoltunk. A méteres hóban szerencsére nyomok voltak, így lazán és jó hangulatban lépkedhettünk. Azonban az elnyert szintet hamarosan mind el is veszítettük és a völgyből ismét indulhatott a kapaszkodás a Țoancheș-tisztás irányába (1220 m / 13,30 h).

A kaptató eleje és vége volt meredekebb, különben kényelmesen haladtunk felfele a fiatal fenyők között. Habár gyéren járt útvonalról van szó, szerencsénkre itt is jártak régebb turisták, ezért ismét megszabadultunk a hótörés problémájától. Kiérünk egy tisztásra, felmegyünk annak tetejére, ahol ismét elénk tárul a Királykő teljes pompájában. Nem győztük fényképezni a tájat, sőt még a Pásztor csúcsra tartó turistákat is szemléltük szabad szemmel és távcsővel. Ezért a kilátásért egy kis kitérőt kellett tegyünk, tehát hamarosan vissza kellett találjunk a jelzett turistaösvénybe. Itt már mély hóban kellett járjunk, de kitartással sikerült visszajussunk a helyes útba.

A Țoancheș-tisztásról való meredek ereszkedő következett. Főleg a gyerekek voltak teljesen elragadtatva, nagy zsivajjal szaladtak lefele a mély hóban, a fiatal fenyők között. Egy rövid erdei szakasz után, a túra utolsó métereit hason csúszva teljesítették a boldogságtól sugárzó arcú gyerekek. Szerencsésen visszatértünk a Folea házhoz, készülvén a megrendelt estebédre (1180 m / 16,10 h). A gyerekek egy része azonban sötétedésig a ház körül szórakoztak.

Estebédünk fuszulykalevesből és húsos tokányból állt, amelyet savanyúsággal ettünk. A háziasszony ezek után még csörögét is felszolgált desszertként. Evés után a csapat gyerek tagjai teljesen birtokukba vették a házat, szinte mindenhol lehetett velük találkozni, különböző játékok közepette. A felnőttek az ebédlőben ültek össze, vidám hangulatú beszélgetések születtek. Még az idei év elkövetkező kirándulásainak nagy részét is téma tárgyává tettük. Késő éjszaka feküdtünk le mindannyian, elaludtak a fények, megszűnt a gyerekricsaj a Folea házban.

Vasárnap sziporkázó reggelre ébredtünk. Korán kellett kelni, hiszen e napra hosszabb útvonal és még egy barlanglátogatás is várt ránk. A háziasszony részéről finom házi falatokat reggelizhettünk, majd összepakoltunk és kezdődhetett a túranap. Első ízben csomagjainkat visszavittük autóinkhoz, majd innen indult kimondottan a túránk (1190 m / 10,00 h).

Hosszú ereszkedő következett. Eleinte eltakarított aszfaltos úton, majd egy csodálatos havas ösvényen. Házak udvarai mellett haladtunk el, közben köszöntve az ottlakókat. Közben hátra-hátra néztünk és csodáltuk a Királykő ragyogóan fehér gerincét. A Denevérek barlangjához érve a napsugaraktól megolvadt föld sárt képezett. Itt elég nehezen-csúszkálva másztunk ki az üreg szájához, közben nagyokat kacagva egymás ügyetlenkedésein (1000 m / 11,00 – 11,30 h). Azonban megérte ide feljönni, hiszen odabent a barlangban jó néhány denevért figyelhettünk meg hibernáló állapotban. Közülük sokan kézzel elérhető távolságban voltak, de csak lámpáinkkal szemléltük őket, kézzel nem zavartuk. Kimondottan különleges élmény volt főleg gyerekek számára a denevérekkel való találkozás, izgalmukat hatalmas hangoskodással fejezték ki, amúgy zengett a barlang terme. A barlanglátogatás után a sáros szakasz leküzdése ismét mókás pillanatokat okozott mindannyiunk számára.

Folytattuk túraútvonalunkat ismét lefelé. Egy nagyon meredek ereszkedő következett pontosan be a völgybe. A havas terepen azonban jól lehetett haladni és gyorsan be is értünk a völgy aljában csordogáló patakhoz. Itt egy erdei utat kereszteztünk és követtünk még mindig lefelé. A meredek ereszkedő után jólesett a letaposott úton való gyaloglás. Aszfaltos útnál ért véget a hosszadalmas ereszkedésünk, innen most azon kellett törekedni, hogy visszanyerjük az elvesztett szintet (810 m / 13,00 h).

Rövid szakaszt gyalogolunk az aszfalton, majd felfele tartunk Magura irányába. Eleinte földúton, majd keskeny völgyben, egy erdei ösvényen. Hirtelen meredek kapaszkodóvá változott útvonalunk, nyírfák és egyébb lombhullató fák között. Mindenki nagyon ügyesen vette a feladatot és győzedelmeskedve értünk fel Magura településre, ahol ismét letakarított út várt ránk (1050 m / 14,30 h). Rendíthetetlenül gyalogolunk tovább a faluban. Most már a Nap sugarai pontosan a Bucsecs-hegység látványát tették lenyűgözővé, sűrűn fotóztuk azt. Végre egy vegyes bolthoz érünk, ennek teraszára kiültünk enni-inni és természetesen pihenni (1010 m / 15,30 – 16,00 h). Ez volt az egyetlen komolyabb megálló a reggeli indulás óta. Örvendett is mindenki gyerek-felnőtt egyaránt, a „La Ciocolată” nevű helynek, amely az üvegtigrisre emlékeztetett.

Következett az átkelés vissza Peștera faluba. Magura központját magunk után hagyva egy hosszan tartó emelkedő vette kezdetét. Enyhén, de több kilométeren keresztül kitartóan nyertük vissza a szintet. Elhaladtunk a Zernyesti-szoros felett, amely érdekes látványt nyújt ebből a szögből. Közben a Nap a is már lemenőben volt és ismét csikorgó hideg vette át az uralmat. De fázásról szó sem lehetett a kitartóan emelkedő szakaszon. De minden nehézségnek megvan a maga gyümölcse és ismét lefele mehettünk. Most már ismerős terepen, hiszen visszatértünk a Folea ház elé. Mindenki nagyon örvendett e pillanatnak és a hátralevő pár száz métert már gondok nélkül sétáltuk le (1190 m / 17,20 h).

Autóinkhoz érve a boldogságtól és hidegtől kipirult arccal búcsúztunk el egymástól. Köszönöm e csodálatos hétvégét, hogy együtt lehettünk e gyönyörű vidéken.

Fotók itt

2022. február 1., kedd

Bodoki-havas kétszeri átkelése télen, jan 29-30

Borongós időjárás miatt – amikor még leszálltunk a vonatról Málnáson – teljes sötétség vett körül bennünket. Elég merész próbálkozásnak tűnt a címben szereplő hegység kétszeri átkelése nyugat-kelet és fordítva irányban télvíz idején, még ha két napra is készültünk. Néhányan autóval is érkeztek a megbeszélt helyre pontosan, ezért idejében vágtunk neki a kalandnak (580 m / 7,00 h).

Egyből a Herec várának kaptatóján sikerült kiverni az álmunkat a szemeinkből. A vár tetején köszöntöttem mind a 22 résztvevőt, akik eljöttek e téli túrára. Köszöntő után, Andris barátunk szólt néhány szót a hely történetéről, majd folytattuk utunkat friss erővel a Hintók útján fel a Kincsás felé. A hó mennyisége elenyésző volt, ezért gond nélkül haladtunk egyre magasabbra a gyönyörű bükkösben. A Kincsás alatt azonban kezdett megerősödni a szél és a havat is mélyebbre tapostuk. Hamarosan kiértünk az erdőből, pontosan a menedékhely közelében. Ennyi ember nem fért be a kis faházikóba, de ennek szélárnyékában is meg tudtunk húzódni, akik úgy döntöttünk, hogy kint fogyasztjuk el az elemózsiánkat (1050 m / 9,50 – 10,30 h). Ételünket vidám kedvvel fogyasztottuk és folytathattuk utunkat.

Szélfújta, megfagyott talajon könnyedén haladtunk, még a csúcs felé tartó meredek kaptatón is. Odafent a Bodok tetőn zord-ködös időjárást kaptunk, néha elég erős széllökésekkel. Természetesen ez nem tántorított el a csoportkép készítésétől. Ahogyan fogytak a kilométerek és egyre fennebb jártunk, egyenesen arányosan nőtt a jókedvünk is, ezért nem forgott veszélyben a kitűzött célunk elérése. A hegytetőn található fák gyönyörű – de nagyon súlyos – jégkabátjaikba öltözve várják a tavasz eljövetelét (1193 m / 10,50 – 11,20 h).

Folytattuk utunkat a főgerincen észak irányban. Egyből észrevettük, hogy a hó jelentősen nagyobb mint a csúcstól délre. Jóval nehezebb volt törni, néhol már térdig is süppedtünk benne. De mivel Ikafalva irányába készültünk, hamarosan el kellett hagynunk a főgerincet és kelet irányba kezdtük az ereszkedést. Egy mellékgerincet követtünk Maksa felé tartó turistajelzésen, de erről is letérünk, amikor dél felé tart. Lankásan ereszkedünk be egyre kitartóan Felső Csernáton legfelső határán található Ika várához. Ennek tövében kicsit megpihentünk, levettük vállainkról a nehéz hátizsákokat (600 m / 14,20 – 14,40 h). Az időjárás kezdett helyrejönni, még a Nap sugarai is kikandikáltak az egyre gyérebb felhők közül.

Még egy erdőkitermelő út letaposott ösvényét követtük, majd egy dombot kellett áthágjunk ahhoz, hogy beérjünk Ikafalvára. Első napunk célját kipipálhattuk (600 m / 16,00 h). Végigmentünk a falun, pontosan harangozáskor benézhettünk a református templomba is. A vegyes bolt előtt még egy disznóvágóval ejtettünk egy-két szót, aztán meg sem álltunk az esti szállásunkig, amely egy magánházban volt. A házigazda szeretettel fogadott és mindent hátrahagyott nekünk. Az est eljövetelével nagyon finom gulyáslevest fogyasztottunk, süteményekkel lenyomtatva. Később lehetett finom falatokat sütni a kemence előterében. Az ezután következő zenés bulihoz, a burgundi vörösbor segített a hangulathoz.

Másnap alig pirkadt, kellett kelni, hiszen egy nehezebb túranap várt ránk. Plusz az éjszaka jónéhány centit havazott, tehát ezt is számításba kellett venni. Havazóban hagytuk magunk mögött a csendes és meghitt Ikafalvát (600 m / 8,45 h). Visszamegyünk az előző napi erdőkitermelő útra és azt követtük egy darabon. Egyre jobban havazott, ezért az eredeti Burdé-tető helyett a Bojtorjános-tető felé választottuk az utat. Hosszan gyalogoltunk egyre mélyebben a vadon szívébe. Az erdőkitermelő út végén egy meredekebb kaptatót hagytunk magunk mögött, majd egy kopasz mellékgerincen gyalogoltunk. Kilátásunk nagyon gyatra volt és a havazás sem akart szűnni. Néhol mély havat kellett taposnunk, ezért lassabban haladtunk. Össze sem lehetett hasonlítani az előző nap útvonalát a mostanival, sokkal nehezebb körülményeket találtunk. Na de kitartóan mentünk és ennek eredményeképp elértük a főgerincet a Bojtorjános közelében (1200 m / 14,00 h). Innen már lefele vezetett utunk a Nagy Szilason keresztül. Igaz ez a lefele menet elég csalóka volt, hiszen hosszú távon alig-alig vesztettünk szintet, sőt néhol még felfele is kellett menni a nagy hóban. Természetesen a későbbiekben egyre határozottabban mentünk lefele, mígnem elértük a völgy alját Mikóújfalu végében (620 m / 16,00 h). Végigmentünk a főútig, ahol néhányan autóstoppal hazamentünk. Későbbiekben mindenki szerencsésen leért és vonatos utazást követően érkeztek haza. Két nap alatt közel 50 kilométert gyalogoltunk, bőséges szintkülönbségekkel, igazi téli tájban.

Köszönöm teljes szívből a részvételt, a jó hangulatot és egyben az egész hétvégét, barátaimnak, vendégfogadóinknak egyaránt!

Fotók itt


2022. január 23., vasárnap

Kék körút Sepsiszentgyörgy környékén, jan 22

2022 január 22-én szombaton 31-en gyűltünk össze a stadionnál. A hagyományos kék körút kirándulásra igyekeztünk, amely a városunk környékének erdőjében található (550 m / 9,00 h). Dukrét Lajos bácsi ezt a túrát már az egyesületünk újraalakítása óta évente megszervezi, tehát bőven van történelme az eseménynek.

A Vadász utcában kezdtük sétatúránkat, majd az Örkő nyakán keresztül, annak tetejére mentünk fel. A ködös téli időjárás nemigazán kedvezett a kilátásnak, épp csak a város északi részét véltük felfedezni, illetve a közeli Görgő csúcsát, amely egyben a Baróti-hegység legmagasabbja. Továbbálltunk és az ezeréves erdőn keresztül értük el a Biróné pusztáját, majd egy meredek ereszkedőt követően leértünk a Honvéd forráshoz. A vékonyan csordogáló kút mellett megpihentünk, falatoztunk (540 m / 10,30 h).

Pihenő után felkerekedtünk és elindultunk a Csiklon-patak völgyén. Átszeltük a patakot, majd egy kényelmes erdei ösvényen gyalogoltunk fel a szép téli tájban. A kis hóval befedett Tetves-kút szomszédságában megpihentünk, majd felsétáltunk a Kölcze pusztájára, ahol szokásos módon turistához illő módon szórakoztunk. Ez tűzgyújtásból, különböző finomságok sütögetéséből, forralt bor elkészítéséből és éneklésből állt (640 m / 12,00 – 14,30 h). Nagyon jól éreztük magunkat, örvendtünk egyszerűen a természetnek és az együttlétnek.

Hazafele begyalogoltunk a Papp-kút szomszédságában egészen a Szemerja patakának völgyébe, majd ennek partján Alsó Szemerjára értünk, vagyis városunk egy régi negyedébe, ahonnan mindenki hazatért (520 m / 15,45 h).

Köszönjük Lajos bácsinak a túravezetést, köszönjük mindenkinek a társaságot és a jókedvet, amely akár a következő túráig egy igazán jó lelkiállapotot és felfrissülést nyújt.

Fotók itt

2022. január 10., hétfő

Bucsecs: Strunga-nyereg

2022-es év első magashegyi túráját a Bucsecs hegységbe terveztük. Vagyis sokat nem terveztük, hiszen spontán alakult ki, a „ menjünk már valahova” stílusban. Ismervén a kedvezőtlen időjáráselőrejelzéseket, komolyabb vállalkozásba nem szándékoztunk fogni, ezért a biztonságos útvonalat választottuk Felső Moécsból a Strunga nyeregbe.

Január 9-én vasárnap szemerkélő esőben ugrottunk ki az autóból, Felső Moécs legvégében, ahol az aszfaltos útnak vége a Bângăleasa völgyben (1150 m / 7,30 h). A sötét fellegek miatt alig-alig akart megvirradni, ez még nyomasztóan hatott a túrázni vágyók lelkiállapotára is. Na de elindultunk kitartóan az erdőkitermelő úton felfele, amelyet hamarosan magunk mögött hagytunk és továbbá egy nagyon meredek kapaszkodót követtünk a fenyves erdőben. Bizonyos idő elteltével a felhők kezdtek szétszéledni, a csapadék elállt, így bizakodóan néztük a fehér homályban emelkedő magas sziklafalakat éspedig a Bătrâna és Colții Țapului havas oldalait. Egyre fennebb a hó vastagsága is nőtt, de a napokban jártak előttünk, ezért nyomot nem volt szükséges törni. A követendő ösvényünk is lankásabb lett, ezért jóval könnyebben haladtunk. Kiértünk az erdőből és kezdtük érezni a szél hatását. Ebből gyorsan következtettük, hogy odafent a gerincen erős széllel kell számolnunk. Magunkra vettük a megfelelő ruházatot és a Bucșa mellékgerincén másztunk felfele, a csúcs irányába. A fehér táj egyre jobban beködösödött, a szél is fokozatosan erősödött. A Bucșa csúcsára érve a szél teljes erejével vágta a havat felénk, kilátásunk 20-30 méter alá csökkent (1848 m / 10,00 h).

A hasonló időjárási viszontagságokat már többször átéltük magashegyen, ezért nem döntöttünk a visszavonulásra. Keletre fordultunk a Strunga-nyereg irányába, ahol menedékhely is található. Útvonalunk a gyephavas gerincét követte, tehnikai nehézségek nélkül. A köd ellenére nagyon jól lehetett tájékozódni, mindvégig a keleti irányt követtük. Közben még elő-előtünt egy-egy vékony kilátás, aminek szerfölött örvendtünk. A Kis Strunga előtti szakaszon meredekebb jeges havat kellett kimászni, pontosan a nyereg előtt. Innen északra fordultunk a Strunga-nyereg irányába. Hamarosan egy csapattal találkoztunk, akik a menedékhely felől jöttek, így nem aggódtunk a tájékozódás felől. Pontosan a nyereg alatt találtuk a nagyon jó állapotban levő menedékhelyet, ahová bementünk pihenni (1900 m / 11,30 – 12,30 h).

A menedékhelyen 7-14 személy fér el priccseken, ezen kívül jó néhány a földön is. Dupla ajtó védi a bejáratot, az ablakokat fából készült nyílászárók fedik. Napelemes világítás működik, ugyanakkor telefont is lehet feltölteni. Van asztal székekkel, fogas, illetve elsősegély doboz. Kitűnő állapotban levő házikó nagyon forgalmas, hiszen épp most is a rossz időben ott tartózkodásunk alatt túrasízők és turisták csapatai jöttek-mentek. Mi is elfogyasztottuk a kényelemben elemózsiánkat és kijöttünk a házból.

Az Yr norvég időjárásjelentése déltől javulást mutatott. Nos ez be is jött, boldogan szemléltük a felettünk tornyosuló hegyeket. Kimentünk a közeli Strunga nyeregbe és az egész Bucsecs nyugati oldala fantasztikus látványt nyújtott. Látván a megkeményedett havat, ezért a sziklák alatti útvonalat választottuk a lefele útnak. Habár eredetileg ugyanott terveztük a visszajövetelt, ahol felmentünk.

A megkeményedett hóban biztonságosan kereszteztük az oldalakat, habár volt egy-két völgy amelynek keresztezése némi aggodalmakat okozott. Mélyebb hóban semmiképp nem ajánlott az útvonal lejárása a fokozott lavinaveszély miatt. Gyaloglásunk közben több képet is készítettünk a Bătrâna oldaláról, illetve nagyon jól látszott az eddigi lejárt útvonalunk teljes egészében.

Lefele jövet betértünk az erdőbe, néhány patakot keresztezve, szerpentines ösvény vezetett le bennünket ismét a Bângăleasa völgybe. Mire visszatértünk az autóhoz ismét sötét felhők borították be az eget és sűrű eső áztatta az amúgy gyönyörű környéket (1150 m / 15,30 h). Hazajövetelünk előtt még betértünk a „La cabane aux images” nevű kis fotósmúzeumba, ahol megcsodáltuk a 80-90 éves fényképezőgépeket és különleges fényképeket vásároltunk. Laurent Jouault tulajdonos – akit már korábbról ismerek látogatásaim során – nem volt jelen, így becsületkasszába fizettük a vásárolt dolgokat.

Köszönöm barátaimnak, hogy együtt túrázhattunk ezen a különleges vasárnapon.

Fotók itt

2021. december 12., vasárnap

Túra a vulkánok földjén, dec 11

Vonatos utazásunkat követően 18-an gyűltünk össze 2021 december 11-én szombaton, a sepsibükszádi vasútállomáson (650 m / 7,00 h). Még sötét volt, amikor elindultunk. Széles pocsolyákat igyekeztünk kerülgetni, ez jelezte, hogy lesz dolgunk a sárral a kirándulás folyamán. Átmentünk az Olt folyón és hamarosan Sepsibükszádra érkezünk ahol még csatlakozott egy helybeli hölgy, így 19 személyre bővült a csapatunk. Virradófélben levő ködös homályban kitartóan folytatjuk utunkat felfele. Ahogyan emelkedünk, a sűrű ködből kezdtünk kiérni. Megtöltjük palackjainkat az útban levő finom borvízzel és csodáljuk az alattunk elterülő tájat. Festői panorámakép vetítődött elénk, Háromszék eme vidékéről. A környező falvak ködbe borulva aludták téli álmukat, ellenben a dombságok és a távoli hegyek élvezték a felkelő Nap sugarait. Egészen a Bucsecs, Királykő és a Fogaras vonulatait is fel tudtuk fedezni a Csomád-hegység kráterének széléről.

A huzamosabb kapaszkodó után, kényelmes útszakasz következett. Igaz itt már némi havat is kellett taposnunk, de ez egyáltalán nem nehezítette az előrehaladásunkat. A Mohos déli részében sétálunk el szaporán. Egy kiadós emelkedő után a Kokojzás tetején pihenünk meg, illetve finom falatokat fogyasztunk tízóraiként (1115 m / 10,00 – 10,40 h).

Energiafeltöltés után leereszkedünk az erdővel borított tetőről, majd a Bolondos-hegy lapos csúcsára mászunk fel (1082 m / 11,40 h). Közben ismét köd borított mindent, de néha láttuk felettünk az áttörő Nap sugarait, jelezvén, hogy pontosan a köd felső határán járunk. A Bolondos hegyről való hosszú ereszkedés után, egy huzamosabb kapaszkodót követően a Közbércen pihentünk. Utunkat keresztezte a piros kereszt jelzés, amely Bálványos felől jön fel és Lázárfalva felé tart. Felujított irányjelző táblákat találunk lépten-nyomon és kitűnő minőségű turistajelzéseket. A Cecele felé tartunk és egy viszonylag új menedékhelyre bukkanunk. A Kovászna Megyei Hegyimentők által épített létesítmény jó állapotban várja az oda behúzódó turistákat. Rövid menetelés után felérünk a Cecele csúcsára, ahol napsütés és gyönyörű táj fogadott (1173 m / 13,20 – 14,00 h). A Keleti Kárpátokból a Nemere, a Háromszéki-havasok, illetve a Csukás csúcsai emelkedtek ki a felhőkből. A Déli Kárpátokból a reggeli látvány ismétlődőtt, természetesen immár magasabb helyről szemlélve.

Evés és csoportkép készítése után Lázárfalva felé vesszük utunkat. Egy picit visszafele megyünk a menedékhely irányába, majd hamarosan északra fordulunk Csíkország felé. Sűrű erdőben kezdjük az ereszkedést, egyből ismét visszatérünk a csontig hatoló nyirkos ködbe. A széles erdei utat kidőlt fák töltik meg, kellemetlen volt ezek keresztülmászása. Szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig és akadálymentes utat tapostunk továbbra. Persze a gyaloglásunk nem volt a legkellemesebb, hiszen egyre nagyobb sarat kellett leküzdenünk hosszú kilométereken keresztül. A végére már nem is érdekelt hova lépünk, úgyis mindenhol sarat találtunk.

Begyalogoltunk Lázárfalvára és megkerestük a közelben levő Nyírfürdőt (700 m / 17,00 h). Az eddigi összes látogatott népi feredők közül, ez volt a legjobban karbantartva. Aszfaltos út vezet fel, parkolóval ellátva. A mofetta gázai hangosan bugyognak fel a mélyből. Érdekes élmény volt kipróbálni. Megkóstoltuk a borvizet, megnéztük a medencét és a lábáztatókat. Szépen kialakított területről van szó, főleg meleg időszakban ideális kikapcsolódást nyújt bárki számára.

A feredő látogatása után végigmegyünk a falunk, már sötétségben. Egy vegyes boltban hideg sörrel próbáljuk ünnepelni az eddigi sikerünket, azonban a nyirkos hidegben nehezebben fogyaszthatóvá vált. Lázárfalvától elbúcsúzva a közeli Tusnádra érkezünk, pontosan a központjában levő borvízmúzeum szomszédságába. Egyáltalán nem sietünk, több helyen is megállunk időt tölteni, mivel a vonat indulásáig temérdek időnk volt. A településen végiggyalogoltunk, majd becsatlakoztunk a Mária-út egy rövid szakaszára, a vonatállomás irányába. Egy rövid, de ismét sáros útvonalat voltunk kénytelenek taposni. Hamarosan a vasútállomás épülete elé érkeztünk, a 34 km-es túránk végére (650 m / 20,00 h). Kis énekléssel és versszavalással vetettünk véget e szuper túranapnak.

Köszönöm minden résztvevőnek, hogy együtt túrázhattunk a vulkánok földjén.

Fotók itt


2021. december 6., hétfő

Mikulásos Kisbakancs-túra Predeál környékén, dec 5

Szerintem a második világháború óta nem látott, erőteljes, vidám csapat gyűlt össze a Predeál alatti Don-kanyar vidékén. 2021 december 5-én vasárnap összesen 134-en érkeztünk az indulásunk színhelyére. A résztvevők közül 67 gyerek várta a legjobban a Mikulást, hisz e túránk lényege pontosan Szent Miklós megünneplése volt.

Pontosan 9 óra 10 perckor indultunk a gyalogtúrára a Don kanyartól. Sárga háromszöget követtünk a gyönyörű fenyőerdőben, néha kényelmes úton, néha kissé meredekebb szakaszokon. A hatalmas csapat nagyon jól mozgott, ennek köszönhetően gyorsan felértünk a Székely-tisztás szélére. Gyönyörű kilátásban volt részünk pontosan a Királykő gerincére. Az árnyékos helyen megmaradt előző napok havazásának nyomát a gyerekek kezdték nagy előszeretettel kihasználni. Itt ezen a helyen vártuk a Mikulás eljövetelét.

Összegyűltünk egy jó nagy csoportba, rengeteg szemecske kíváncsian várta, hogy mi is kerül elő a Mikulás tasakjaiból. Először ismertettük a Szent Miklós történetét, majd felolvastuk a kimondottan kisbakancsosoknak szánt, Kocsis Edit által költött verset. Előszőr aztán a kicsik, majd a nagyobbak is megkapták a Mikulás csomagjait.

Mindezekután elsétáltunk a karnyújtásnyira levő menedékházhoz, amelynek udvarán töltöttük időnket evéssel és meleg italok szürcsölgetésével.

Kényelmes úton folytattuk túránkat a Három Fenyő irányába. Szép napsütésben igazán kellemes volt a gyaloglás. A helyszínen csodálatos rálátásunk volt a Bucsecs-hegység északi részére. Pontosan előttünk magasodott a Nagy Buksoj, megcsodálhattuk a Molnár-gerinc fogait, illetve a délebbre levő Kostilát is szemlélhettük. Csoportképet készítettünk a napsütötte oldalban, majd indultunk tovább Predeál felé.

Utunk az aszfaltos út szomszédságában vezetett, elővigyázatosan kellett haladni amikor kereszteztük azt. A város északi részét keresztülvágva jutottunk vissza az erdőbe. Természetesen sokkal gyorsabban ment az ereszkedés az egyre sárosabb terepen. Főleg az útvonal utolsó szakaszát tették tönkre a nehézgépek, így kénytelenek voltunk sok helyen átgázolni a sárban. Persze a gyerekek nagyon élvezték a kalandot....hát ha ők igen, akkor mi is.

Szerencsésen érkeztünk vissza a Don kanyarban levő autóinkhoz, ahol elbúcsúztunk egymástól kellemes ünnepeket kívánva egymásnak.

Nagyon köszönöm a csapatnak, hogy együtt várhattuk a Mikulást. Köszönöm a sok segítséget a csomagok összepakolásában, elosztásában. Köszönöm Rétyi Zsuzsának a segédmikulás szerepet. Nem utolsó sorban köszönöm a hátvédmunkát Melkuhn Andrea Gizellának.

Fotók itt


2021. november 22., hétfő

Kisbakancs-túra a Szuru menedékháznál, nov 20-21

Ősz végére ismét a Fogarasi-havasokba látogattunk a kisbakancsos csapatunkkal. Ezúttal a Szuru menedékházra esett a választás, a hegység északnyugati részében. 2021 november 20-án összesen 46-an gyűltünk össze Felső Sebes falu végében, a turistairányjelző táblánál. Ebből a csapatból 20 gyerek volt. Már az indulásunk előtt egy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk, hiszen egy teljesen ismeretlen személy épp különböző süteményeket szállított egy ünnepségről. Ezekből az édességekből megkínáltak mindannyiunkat. Nagyon jóeső érzés jószívű emberekkel találkozni.

Vastag felhőréteg borította az eget indulásunk pillanatában (470 m / 11,20 h). Piros háromszög jelzést követtük végig a menedékházig. A falu végétől nem messze egy tisztáson még szép kilátásban gyönyörködhettünk, de egyre fennebb már sűrű ködben gyalogoltunk. Eleinte egy kaptatóval értük el a Bába mellékgerincét, majd utána nagyon kényelmes útszakasz következett enyhe emelkedőkkel. Nem siettünk egyáltalán, több helyen is beiktattunk egy-egy pihenőt. Azonban egy helyben sokat nem lehetett álldogálni, mivel a sűrű ködszitálás teljesen átjárt bennünket. A házhoz közeledve megjelent az előző nap havazásának nyoma. A gyerekek már egyből felujjongtak a hóember készítésének reményében. Hosszadalmas gyaloglás után elérkeztünk a Boldogság Kövéhez. Innen pillantható meg első ízben a menedékház, amely már csak egy karnyújtásnyira van. Gondolom innen kapta a kő is a nevét, hiszen mindenki boldog amikor megpillantja a menedékházat. Érkezésünk pillanatában már vártak ránk a ház gondnokai (1450 m / 16,30 h). Az előtérben megszabadultunk minden vizes ruhaneműtől és házicipőbe bújva mentünk be a menedékházba. Az évszaknak köszönhetően hosszú este következett. A gyerekek jó néhány játékot találtak: sakkot, römit és egyébb különböző társasjátékokat. A felnőttek pedig vidám beszélgetésekbe, énekórába csatlakoztak az est folyamán. Késő este felszállt a köd és gyönyörű látvánnyal fogadott Szeben kivilágított városa.

Másnap – vasárnap november 21-én – kitisztult az ég, a Szuru csúcsát kezdték nyaldosni a Nap sugarai. Odalent a medencében leszállt a köd, felhőtenger látványában volt részünk. Reggeli után összepakoltunk, elbúcsúztunk a gazdáinktól és elindultunk lefele (1450 m / 10,20 h). Sokkal gyorsabb iramban történt a lefele való gyaloglás ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. A lehullott falevelek nagyon érdekes játékot képeztek a gyerekek számára, hiszen sokszor derékig vagy még mélyebben lehetett belegázolni. Közeledve az alacsonyabb térséghez, belegyalogoltunk ismét a ködbe. Visszatérve az autókhoz tapasztaltuk, hogy ez a felhőplafon nem fog a mai nap innen eltűnni (470 m / 13,30 h).

Habár a túrának vége volt, a kirándulónapnak még nem. Autóinkkal elutaztunk Holcmányba, ahonnan a következő faluig kisvasúttal utaztunk. Menet-jövet másfél órai élményt éltünk át, közben megfigyeltük a mozdony fel- és lecsatolását, főleg gyerekeknek különleges élmény volt. Mindezekután elbúcsúztunk egymástól és hazafele indultunk a ködös tájban.

Köszönöm szépen a csapatnak, hogy együtt lehettünk!


Fotók itt