2023. február 19., vasárnap

Farsangi-túra Lisznyópatak környékén, feb 19

Kellemes vasárnapot töltöttünk a Bodzai hegységben, 2023 február 19-én. Közel harmincan jelentünk meg a lisznyópataki iskolaépülete mellett (565 m / 9,45 h). Jelenleg gyerekhiány miatt kihasználatlanul áll a szép épület és tágas udvara, ahol a régebbi időkben még táborokat is szerveztek. Gajdó Éva túravezető érdekes télvégi köszöntővel üdvözölte a jelenlevőket, majd elindultunk felfele az erdőben. Az előző napok enyhe időjárása jelentősen megolvasztotta a havat, szerencsére még találtunk belőle, ezért a sarat megúsztuk. Meglepően jó állapotú sárga háromszög turistajelzést követtünk, egy tisztásról szépen beláttunk a Lisznyó-patak völgyébe, de távolabb a Rétyi Nyír erdejét is fel lehetett fedezni. Kitartóan, sok helyen meredeken folytattuk utunkat, rengeteg vadnak nyomait kereszteztük és izgalommal azonosítottuk azoknak gazdáit. A nyomok mellett őzet és szarvast is láttunk, amelyek gyorsan elsuhantak szemeink elől.

Egy rövid, de nehezebb szakasz után felértünk a Köszörűs tetőre, majd onnan átmentünk a Kövesponkra (942 m / 11,30 – 13,00 h). A mai túraútvonalunk legmagasabb pontján álltunk és ezt a helyet szemeltük ki az idei tél eltemetésére. Tűzrakás után szalonnasütés következett, majd amikor mindenki jóllakott és a tüzet újraálesztettük, következett a farsangi szokásokhoz hívően Elek – a Tél képviselője a HEKE körében – elégetése. A közben fújdogáló szél ellen igazán jólesett a tűz, amelyet az imént felrakott szalmabábu táplált.

A jókedvű szórakozás után elindultunk lefele. Egy darabon ugyanazt az utat követtük amelyen feljöttünk, majd a szintén jól követhető piros háromszög jelzésen jöttünk le. Helyenként nagyon meredek csúszós útvonalat követtünk, a túrabotok sokat segítettek azokon akik igénybe vették. Gyorsan visszaértünk az autókhoz, de még nem búcsúztunk egymástól (565 m / 14,40 h).

Uzonba autóztunk, ahol Csog Réka közbenjárásával bemehettünk Vilma néni házába és finom pánkókat fogyasztottunk. Az egyszerűen és szépen berendezett tiszta házban, kedvesen fogadott a 83 éves néni. Itt pihentük ki az út fáradalmait, majd elbúcsúztunk egymástól. Volt aki betért a híres Paprika csárdába egy meleg ételt elfogyasztani, mi beértük egy finom meleg kenyérrel, amelyet az út mellett vásároltunk.

Köszönjük Gajdó Évának a szervezést és a lehetőséget, hogy részt vehettünk e különleges kiránduláson. Köszönjük Csog Rékának a közbenjárást és Vilma néninek a finom pánkókat. Köszönjük Sógor Andrásnak aki Nagybányáról eljött a túrára és szokása szerint rózsákkal ajándékozta a hölgyeket. Nem utolsó sorban köszönet minden résztvevőnek, hogy együtt lehettünk e szép napon.

Fotók itt

2023. február 13., hétfő

Szinaja - Furnica-csúcs, feb 12

Heten ugrottunk le a Szinajára beérkező vonatról, 2023 február 12-én vasárnap (800 m / 8,40 h). A Bucsecs hegység déli részének legmagasabb pontjára való feljutás volt a cél. Még a vonatban megvizsgáltuk a gondola felső állomásánál található webkamerát, amely viszonylag jó időt mutatott, de a szél időközönként hozta-vitte a fellegeket. Nos, a vasútállomásról rengeteg lépcső és meredek útszakasz vezetett ki a városból. Szép, téli táj fogadott körös-körül, a fenyőfák jelentős mennyiségű hótól roskadoztak. A jólismert piros sávval ellátott ösvényen meneteltünk felfele. A szerpentinező aszfaltos műútat néhányszor átszeltük, ezt most vastag hótakaró borította és le van zárva az autós forgalom elől. Ideális síterep kezdőknek, avagy szánkóval is lehet ereszkedni rajta.

Egyre nagyobb hóban és ködben értünk fel a felvonók középső megállójához (1400 m / 10,30 – 10,45 h). Itt eléggé nagy forgalom fogadott, sízők és hódeszkások hada készült feljutni valamelyik felvonóval a felsőbb régiókba. Három társunk úgy döntöttek, hogy a felső útszakaszon igénybe veszik a gondola kényelmét. Megegyzetünk, hogy odafent találkozunk. Innen tehát négyen folytattuk utunkat a nyári útvonal sípályáján. Libasorban meneteltünk, hogy ne zavarjuk a téli sport szerelmeseit. Néhol meredekebben, néhol nagyon kényelmesen vezetett a turistautunk. Későbbiekben a nyári útból a téli útra tértünk át, ezt a gyalogos turisták használják, főleg lavinaveszélyes időszakban. Habár ez a veszély most nem fenyegetett, de mégis ezt választottuk a papírforma kedvéért. Bebizonyosodott, hogy nem sok gyalogos turista járt ezen az ösvényen, hiszen helyenként combig süppedtünk a hóban. Nagyon nehéz volt kitörni ezt az amúgy rövid szakaszt, de fáradtságunkat siker koronázta. Hamarosan ismét a sípályára kerültünk és megkönnyebbülve fellélegezhettünk. Időközben az idő is kitisztult, erős napfény ragyogta be a környéket. Igaz, a szél is megmutatta, hogy neki köszönhetjük a fellegek szétszórását.

A sípálya szélén folytattuk felfele, egy-egy szélárnyékosabb helyen rövid pihenőt tartva. Laza, de kitartó menetelésünknek köszönhetően, idejében megérkeztünk a gondola felső állomása mellé. Találkoztunk túratársainkkal, majd az ebédlőben megmelegedtünk egy-egy melegétel, tea elfogyasztása következtében (2040 m / 13,10 – 13,50 h).

Pihenő után kisétáltunk a köszelben levő Furnica csúcsra (2103 m), majd pár perc álldogálás után a közben beködösödött táj ismét kitisztult és csodálatos panoráma vetítődött elénk, főleg a Bucsecs platójáról. Sűrű fényképezés után megkezdtük az ereszkedést ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Nagyon élvezetes és kényelmes volt a sípályákon lecsúszkálni. Főleg a meredekebb szakaszokon a bakancsainkkal lazán ereszkedtünk befele, lépkedni sem kellett. Nagyon gyorsan haladtunk, élveztük a könnyű ereszkedés minden pillanatát egészen Szinaja vasútállomásáig. Szerencsésen megérkeztünk mindannyian (800 m / 16,10 h), majd a legközelebbi vonaton hazafele, óriási doboz bonbonnal ünnepeltük a túra sikerességét.

Köszönöm mindenkinek a részvételt és az élményt e csodálatos vasárnapon.

Fotók itt

2023. február 6., hétfő

Kisbakancs-túra a Háromszéki havasokban, feb 4-5

Végre valahára megérkezett az igazi tél tájainkra. 2023 február 4-5 közötti hétvégén, kisbakancsos csapatunkkal a Háromszéki-havasok gyönyörű táján túráztunk, szórakoztunk. Szálláshelyünk egy szép komandói ház volt, amelynek kilenc szobája határozta meg a csapatunk létszámát. Emiatt szombaton reggel a falu bejáratánál 28-an gyülekeztünk, ebből 11 gyerek volt.

Szépen letakarított úton mentünk fel autóval Komandóra, ahol a megbeszélt időpontra mindenki összegyűlt. Ezen a napon a Lakócára készültünk, ennek sikere abban rejlett, hogy fel tudunk-e autóval menni az Ölyvesig. Örömmel tapasztaltam, hogy az előttünk elhaladó járműveknek köszönhetően gondok nélkül eljutottunk a kívánt helyig. Csapatunk tehát indulásra készen állt a gyaloglásra, megyénk legmagasabb csúcsa felé (1150 m / 9,30 h).

Már induláskor eldőlt, hogy nem lesz nehéz dolgunk a hóval, hiszen az előző napokon motorosszánnal feljártak az útvonalon, ennek nyomában igen kényelmesen lehetett haladni. Sűrű, kövér felhők borították az égboltot, enyhén szállingózott a hó. A Kövesorr gerincen felfele kis szél is fújdogált a kopasz területeken. Természetesen mindenki alaposan fel volt készülve a télies időjárásra, így gond nélkül túráztunk a “házi hegyünkön”. Beérve az erdőbe a felfele tartó útvonalunk felénél megálltunk néhány percre energiánkat feltölteni. Szendvicsek, különböző gyümölcsök és édességek, meleg tea igazi csodákra voltak képesek és máris jobb kedvvel folytattuk utunkat. Sietségre egyáltalán nem volt ok, nyugodtan sétáltunk felfele a kellemes emelkedőn. Közben megfigyeltük a behavazott fenyőfák tetejét, a gyerekek igyekeztek hasonlítgatni őket a fantáziájuk szerint. Elhaladtunk a menedékhely mellett, majd egy utolsó meredek szakasz következett a csúcsig. Ezen a szakaszon a Nap sugarai is előtörtek, nagyon szép megvilágításban tündökölt a környék.

Felértünk szerencsésen a csúcsra, a meteorológiai állomás mellé (1777 m / 13,30 – 14,30 h). Engedélyt kérve bementünk az állomás konyhájára, ahol mindannyian kellemes melegben megpihenhettünk, falatozhattunk kedvünkre. Mindenkinek jól esett a melegben való pihenés, teljesen rendbe hoztuk magunkat ezidő alatt. Megköszönve a fogadtatást, a ház mellé kiállva csoportképet készítettünk, majd elindultunk lefele ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Természetesen sokkal gyorsabban haladtunk, helyenként ahol a terepviszonyok engedték, a gyerekek popsi-tepsivel ereszkedtek le az Ölyvesig. Idejében leérkeztünk az autóinkhoz, jó túrázás, jó móka következtében (1150 m / 16,45 h).

Idelent sűrűn kezdett havazni, ami egész este kitartott. Szürkölödött mire autóinkkal bementünk Komandóra, a bérelt vendégházunkhoz. Miután mindenki berendezkedett, előkerültek a finom sütnivaló falatok, amelyeket Kovács Gábor szakszerűen el is készített. A fáskazán táplálása az én feladatom volt, két óránként raktam a félméteres bükkfákat. Nem is panaszkodott senki a benti hőmérsékletre. Evés után nagyon jó hangulatban zenés bulit csaptunk, a gyerekek eközben mindenhol birtokukba vették a házat, fel-alá futkároztak, autóztak, játszodtak. Este lehetett menni kis sétát tenni a faluban. Nagyon hangulatos volt az esti téli komandói tájban sétálgatni.

Vasárnap csípős reggelre ébredtünk. Nem is a mínusz 12 fokkal volt a baj, hanem a hideg szél amely rendesen fújt. Az esti lakmározás után megmaradt falatokat, reggel teljesen elfogyasztottuk, majd kerestünk terepet szánkózásra. Eleinte a közelben levő játszótér domboldalát foglaltuk le, de hamarosan kicsinek bizonyult a terep, ezért a sípálya közelébe mentünk. A sípályát még nem lehetett használni, de a közelében levő szánkóterepét annál inkább, ezért addig maradtunk amíg a gyerekek meg nem unták. Szánkózás után még a Katinka vendéglőben is jártunk néhányan, ahol szuperfinom babgulyással melegítettük fel magunkat. Ezzel pontot tettünk kétnapos kirándulásunk végére és elindultunk hazafelé, ahová késő délutánra szerencsésen megérkeztünk.

Fotók itt

2023. január 29., vasárnap

Csaplya - Clabucet, jan 29

A mai kirándulásunk helyszínére teljes egészében vonattal utaztunk menet-jövet. Predeálról a Csaplya irányába mentünk, majd az erdőben gyönyörű fél méteres hó fogadott. A friss havat már a tegnap kitörték, nekünk nem kellett nagy munkát végeznünk. Az éjszaka hullott friss hó újabb 10 cm-t eredményezett. Különben a gyerekek mentek elől szinte végig és az ők munkájuk gyümölcsét aratták le, ami az ösvénykialakítást illeti. A sűrű erdős részen kissé hangoskodtunk, hogy véletlenül se kerüljön szemünk elé valami málnapásztor. Ezen a vadas szakaszon több nyomot kereszteztünk, inkább vaddisznó és őz nyomokat figyelhettünk meg, de egy tegnapi medvenyomot is láttunk. A Kakas sípályán mentünk fel a Clăbucet felső állomásához, ahol jólesett a melegedőben megpihenni, a közben elég zorddá alakuló időjárás miatt. Lefele már nagyon egyszerű dolgunk volt. A gyerekek popsi-tepsivel ereszkedtek be Predeálra, mi is csúszkálva nagyon gyorsan beérkeztünk a felvonó alatti meredek sípálya szélén. A gyerekek még néhány szánkópartival búcsúzkodtak a közeli domboldalon a helyszíntől.

 Fotók itt

2023. január 22., vasárnap

Baróti-hegység déli gerince, jan 22

Már megszokottan tavaszias időjárás jellemezte január 22-ét, 2023-as évben. Heten indultunk bérelt mikrobusszal Sepsiszentgyörgyről Vámoshídpusztára. A helyi szállítóvállalat cégjének egyik sofőre pontosan érkezett a találkahelyre, így rövid idő alatt kényelmesen eljutottunk túránk kiindulópontjába (500 m / 8,00 h). Az Olt-folyó töltésén mendegéltünk egészen a Veczer-kő aljáig, útközben a vízparton portyázó madarakat próbáltunk fényképezgetni, több-kevesebb sikerrel. Különleges módon kormoránokat és hattyúkat figyeltünk meg. Közben a sárban kisebb macinyomokat fedeztünk fel, óvatosságra intve bennünket.

A Veczer-kő alatt elhaladva hamarosan toronyiránt felkapaszkodtunk a dombtetőre, egyben a Baróti-hegység gerincének déli pontjára. A Veczer tetején csodálatos kilátásban volt részünk inkább északra és keletre. A Kárpátkanyar hegyeinek magasabb részei kövér fellegekkel voltak beburkolózva, ezáltal jelezve, hogy bőséges havazás van jelen ezen tájakon. Székelyföld ezen déli pontján nem fenyegetett az időjárás komolyabb csapadékkal, a magas felhőplafonnak köszönhetően a Csomádig is elláttunk. A Strázsa-és Barabás-tető után egy különleges látványban volt részünk éspedig a Fogarasi-havasok legkeletibb magaslata, az Urlea tűnt ki néhány percig egy napsütéses ablakban. Fantasztikus látvány volt!

A Lenkert erdejének szélén álltunk meg ebédelni (680 m / 11,00 – 11,30 h). Ha eddig többnyire tisztáson gyalogoltunk, innen erdei utak váltották fel útvonalunkat. Nagy tócsákat, sarakat próbáltunk kikerülni, inkább a jelzett út szomszédságában gyalogoltunk. A jelzések kifogástalan állapotban vannak, nagyon jól láthatóak, igaz a hatalmas tisztásokon elkelne néhány vasból készült cölöp, amelyre turistajelzést festenek. Mivel edzett túrázókból állt össze csapatunk, nagyon jó iramban haladtunk. Ennek köszönhetően hamar elértük a Keresztény legelőt, ahol a főgerinctúránkat befejeztük. Csoportképet készítettünk egy víztározó tetején, háttérben a Görgő csúcsával (710 m / 12,45 h).

A jólismert piros pont körút szakaszán indultunk tovább városunk felé. Végigszáguldottunk a legelőn, majd egy erdős rész után a Szalamáj tisztáson találtuk magunkat, ahol juhok legelésztek a hatalmas területen. Csereerdőben folytattuk utunkat a Kéni pusztáig, egy kis kitérővél meglátogattuk a “sámánfát”, ahol Unikummal ünnepeltük túránk utolsó szakaszát. Ezen a vasárnap délután meglepően sok ember járt a környéken. Mi is könnyedén besétáltunk az Orotvány tetejére, ahonnan gyönyörűen elénk vetítődött városunk látképe. A Pacé oldalán ereszkedtünk be a gyümölcsös részbe, pontosan házunkig kísértek kedves túratársaim, barátaim (550 m / 15,10 h / 24 km).

Köszönöm a gyönyörű napot, jó társaságot és a felfrissítő kirándulást! Jó pihenést mindenkinek!

Fotók itt

2023. január 21., szombat

Kék körút, jan 21

Ismét egy tavaszias hangulatú kirándulásban volt részünk január 21-én, Sepsiszentgyörgy környékének erdejében. Dukrét Lajos által szervezett hagyományos kék körút túrán 30-an vettünk részt, ebből közel negyede Csíkszéki EKE-tag volt. Az Örkő tetejéről gyönyörű kilátásban volt részünk az éjjel kissé behavazott Bodoki havasokról, de még a távoli Lakócát és Zernye-havast is tökéletesen lehetett fényképezni. A Bíróné-puszta után egyre jobban benőtt cserjék között gyalogoltunk sáros ösvényen, majd beereszkedtünk a Honvéd kúthoz, amelyből jelenleg nem folyik víz. Pihenő után a Tetves-kút érintésével jutottunk fel a Kölcze pusztára, útközben megtudtuk túravezetőnktől, hogy a Csiklon-patak völgyében az 50-es években szenet próbáltak bányászni, nem sok sikerrel. A tisztáson sok-sok finomságot sütöttünk, jól éreztük magunkat a verőfényes napsütésben, azután a társaság egy része besétált Alsó Szemerjára, mások visszatértek a reggeli kiindulóponthoz. Köszönjük a lehetőséget a túravezetőnek a túrán való részvételért. Friss erdei levegőtől felfrissülve érkeztünk haza, a gyerekek is kihancúrozhatták magukat a Természet játszóterén. Néhányan már holnap készülünk vissza kedvenc időtöltésünkhöz, a természetjáráshoz.

2023. január 8., vasárnap

Kisbakancs-túra a "mosolygós vulkán" földjére, jan 7

Az idei év első túrája Tusnádfürdő környékére vezetett. 2023 január 7-én szombaton 34-en ugrottunk le a tusnádfürdői vasútállomásra érkező vonatból, ebből 12 gyerek volt (640 m / 7,20 h). Januári hónapot meghazudtoló időjárásban volt részünk és a hó is teljesen hiányzott szinte az egész túra alatt. A reggeli sötétséget kihasználva köszöntöttem a csapatot, majd végigvonultunk a felső sétányon közben megismertetve néhány érdekességet a szép időket megélt fürdőtelep történetéből. Mire elhagytuk a kisvárost (az ország legkisebb városa, kb 1600 lakossal) teljesen kivirradt és bátran folytattuk utunkat a piros kereszt jelzésen felfele. Az útvonal alsó szakasza rettenetes állapotban van. Fakitermeléssel tették tönkre a turistautat és az ösvényben kidőlt-bedőlt fák sincsenek eltakarítva. E kellemetlen szakasz után szerencsére a szerpentines út kényelmes ösvényét követhettük felfele a meredek oldalon. A Szent Anna-tó felé ez lenne a legnehezebb útvonal, de a 32 szerpentin nagyon megkönnyíti a turista dolgát. Csapatunkkal is meglepően jól haladtunk, végig egy tömbben voltunk, nem voltak hátramaradások. A nyereg előtt egy hosszan kidőlt fenyőfán telepedtünk le, ahol egy kis reggelizést tartottunk. Továbbállva hamarosan felértünk a Csomád nyergébe, ahol a Természet csodálatos havazással áldott meg bennünket (1220 m / 10,00 h). A kráter szélén beereszkedtünk néhány macinyom társaságában, majd a menedékház előtti tisztáson ismét sűrű hóhullás fogadott. Nagyon élveztük a helyztetet, főleg azért is, mert ezidáig a tél csak sarat hozott még a mi tájainkra is. A gyerekek szintén határtalanul örvendtek, úgy gurultak és szökdöstek a fűben, mintha méteres hó borította volna a tájat. Megérkeztünk a menedékház melletti jegyszedő házhoz, amelynek melegedőjébe kérezkedtünk be (1060 m / 10,30 – 11,40 h). Igaz a melegedőben pontosan olyan hőmérséklet volt mint kint, hiszen nem volt begyújtva. A közeli “üvegtigrisben” finom zsíroskenyeret vásároltunk, inni lehetett különböző meleg italokat: teát, forralt bort és forralt csokit. Nagyon jó hangulatban telt az idő, megpihentünk, feltöltöttük energiánkat. Még a két éves Regőt is új pelenkába bugyolálta az apukája ezidő alatt.

Megkezdtük az ereszkedést a tó irányába. Innen kissé bővült a csapatunk, hiszen csatlakozott Gajdó Éva és unokája Zéti. Kényelmes ösvény van kialakítva, fakorlátokkal ellátva. Hamar le is értünk a kápolna mellé, erre a gyerekek fejtvesztve futottak a víz felé. Mocsaras, ingoványos szakaszát választották a tó megvizsgálására. Erre pontosan a fiam Csongi alatt a vékony jégréteg beszakadt és beleesett a vízbe derékig. Szerencsére szokva van a székely termállal, nem panaszkodott. Kemény szidások következtek részemről és gyors átöltöztetés. Szerencsére a feleségem még pótbakancsot is hozott, a felső nadrágot köszönjük a Farkas családnak. Köszönjük Demeter Melindának a gyors segítséget, beavatkozást Csongi öltöztetésébe (940 m / 11,55 – 12,20 h). Egy pozitívum van ebben a dologban: nem kellett Csongi ruháit kimosni a gépben. A Természet ebbe is belesegített. Mindezek után csoportképet készítettünk és folytattuk utunkat.

Egy rövid kapaszkodó következett a fenyőerdőben a kráter széléig. Felérve a Tóbércre elszállt a haragom és ismertettem néhány különlegességet, amelyet még a tó partján szerettem volna. Na de jobb később mint soha alapon többek között a csapat megtudta miért nevezem “mosolygós vulkánnak” a hegyet. A kráter széléről kék sáv jelzésen ereszkedtünk le a lombhullató erdőben. A könnyű terepnek köszönhetően nagyon jól haladtunk. Még a Nap is kisütött helyenként, teljesen márciusi időjárást vetített elénk. Megérkeztünk a Bugyogó borvízhez, ahol oltottuk szomjunkat és meg is töltöttük palackjainkat. Továbbá a romatelep házainál jó nagy sár és kutyaugatás közepette gyalogoltunk, majd kiérve a mezőre egy búzatábla szélén bakancsaink felteltek alaposan sáros anyafölddel. A sok sarat a sepsibükszádi vasútállomás melletti csorgónál mostuk le, ahová szerencsésen megérkeztünk. Annyira ügyes volt a csapat, hogy még a délutáni vonatot is elértük (590 m / 15,00 h). Egy valamit sajnáltunk nagyon! Egy kiskutya elkísért az egész útvonalon, de nem hozhattuk fel a vonatra, hiszen a hazájából nem szerettük volna kimozdítani.

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt és várlak máskor is túrázni! Külön gratuláció a két éves Regőnek, aki kétszer is nagyot aludt apukája hátihordozójában és nagyon jól bírta a gyűrődést!

Fotók itt