2013. január 21., hétfő
2013. január 17., csütörtök
Szalonnasütés a Kölcze-pusztán
Néhány fotó a nagyon jólsikerült városkörnyéki kék túráról. Élvezhettük a napsütést, a jó társaságot és nem utolsó sorban a finomságokat amit sütögettünk.
Uzonka jólérzi magát
Melindával
Séta közben
Lehellel
Irmával
A családunkkal:
Uzonka jólérzi magát
Melindával
Séta közben
Lehellel
Irmával
A családunkkal:
2013. január 7., hétfő
Királykő: Hegyes-csúcs túra
Havazás, nagy hó, erős szél és teljes köd jellemezte a január 6-ikai,
vasárnapi kiruccanásunkat a Királykőbeli Hegyes csúcsra. Minden természeti
jelenség jelen volt, ami pontosan nem kellett volna egy magashegyi túrához.
Igaz erre számítottunk, hiszen az előrejelzések ugyanezt mutatták. Na de mi
úgyis elmentünk és felmentünk.....
Hárman indultunk a Botorog forrása mellől kora reggel (820 m / 6,00 h). Nevezetesen
Bajka Laci, Szász Ferenc alias Joe és én. Már az autó melletti bakancshúzás
közben éreztem ahogyan a szél kavarja a havat, máris a hegygerincre képzeltem
magunkat, vajon akkor mi lehet ott. Fejlámpák fényénél jó iramban haladtunk a
kacskaringós útszakaszon, közben hallgattuk a szél „zenéjét” ahogyan a fákat
simogatta, közben még egy jó Nightwish számot odaképzelve elég jó muzsikakoktél
alakult ki a fejemben. Kiértünk a Zanoaga tisztásra és előttünk a sötétségben a
félhomályban láthattuk a szél kavarta havat. Ez mind szép és jó mindaddig amíg
egy adag hóval az arcunkba csap. Na de vegyük ezt reggeli mosdásnak.
Hamarosan a Kurmatura menedékház előtt találtuk magunkat (1470 m / 7,45 h).
Teljes csend honolt a ház körül, biztosan csak akkor még ébredezhettek a
bentlakók. A ház előtt a kutyák teljesítették a szolgálatot, meg is simogattuk
őket. Pihenésre sem mentünk be a házba, nem akartuk felrázni a bakancsaink döngetésével
a nyugodt álmokat. Ígyhát tovább is álltunk minden gondolkodás nélkül. Rögtön a
ház mellett egy forrásból lehetett feltankolni vízzel. Kék háromszög jelzésen
folytattuk utunkat most már napvilág. Egy régi nyom sejlett előttünk, de az
előző nap és éjszaka lehullott friss havat ki kellett törni. És ennek
vastagsága biza nőtt, ahogyan a szintet nyertük. Na de nem keseredtünk el, sőt
nagyon jó kedvűen haladtunk szép lassan de folyamatosan. Közben egy-két poén
vagy történet is elhangzott Joe szájából, azokon jókat derültünk.
Ösvényünk tisztásokkal tarkított erdőben kanyarog. Majd elértük azt a
völgyet amelyen fel kellett menni. Szakadt a hó, minél nagyobb havat törni
kellett. A völgy felső felében az amúgy is magas Laci barátunk is úszott egyes
helyeken a porhóban.
Na de sikerült ezen is túljutni és kikerültünk egy mellékgerincre amely kivezetett bennünket a Hegyes csúcsra. Sokat nem kellett bámészkodni, fotózni még annyira sem, hiszen nem volt mit. Kint a főgerincen annyira erős volt a szél, hogy alig lehetett állni a lábon. Egy gerinctúráról szó sem lehetett, pedig ej milyen jó lett volna. Habár nem először vagyunk a Királykőn és nem is utoljára.
Elérkeztünk a menedékhely elé (2150 m / 11,00 h). Az ajtót meg kellett szabadítani a hótól majd bementünk. Itt egy fagasztóláda belsejének illő kép fogadott, de mennnyire is örültünk, hiszen legalább a szél nem ért. Gyorsan előkerültek az ennivalók és a forró tea. Ezeket kombináltuk jó történetek elmesélésével. A tea és a jókedvű kacagás bemelegített bennünket.
Na de sikerült ezen is túljutni és kikerültünk egy mellékgerincre amely kivezetett bennünket a Hegyes csúcsra. Sokat nem kellett bámészkodni, fotózni még annyira sem, hiszen nem volt mit. Kint a főgerincen annyira erős volt a szél, hogy alig lehetett állni a lábon. Egy gerinctúráról szó sem lehetett, pedig ej milyen jó lett volna. Habár nem először vagyunk a Királykőn és nem is utoljára.
Elérkeztünk a menedékhely elé (2150 m / 11,00 h). Az ajtót meg kellett szabadítani a hótól majd bementünk. Itt egy fagasztóláda belsejének illő kép fogadott, de mennnyire is örültünk, hiszen legalább a szél nem ért. Gyorsan előkerültek az ennivalók és a forró tea. Ezeket kombináltuk jó történetek elmesélésével. A tea és a jókedvű kacagás bemelegített bennünket.
Ezek után bátran hagytuk el a menedékhelyet (2150 m / 12,00 h). A lefele út
egyértelműen könnyebb volt. A havas völgyben a nagy hó miatt sajnos nem mindig
sikerült a fenéken való lecsúszás. A hó még jobban szállingózott mint felfele
jövet. Nagy léptekkel haladtunk lefele, ezért csekély idő elteltével ismét a
Kurmatura háznál voltunk. A forrásnál feltankoltunk hegyi vízből amelyet szokás
szerint viszünk a családjainknak. A menedékháznál meg sem álltunk (1470 m /
13,15 h), hanem indultunk is lefele. Gyors ütemben léptünk, a szerpentineket
nagy sebességgel hagytuk magunk után és le is érkeztünk az autóhoz (820 m / 14,20
h). Egy jó havas és szeles túrának tettünk pontot a végére.
Fotók:
2012. november 28., szerda
Bucsecs: Galbenele völgytúra
E szép őszi időszakot kihasználva, négyen indultunk útnak Busteniből szombaton reggel (900 m / 6,15 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a Kostila menedékhely irányába. Az időjárás velünk tartott, előrejelzések szerint viszonylag jó időnek nézünk elébe. Mire felértünk a menedékhelyhez jól kivilágosodott és csodálatos látványban volt részünk a Báj-havas fölötti felhők által nyújtott festményt meghazudtoló képben.
A menedékhely előtt reggeliztünk, közeben folyamatosan csodáltuk az előttünk elterülő tájat. Jobb helyet nem is kaphattunk volna. (1690 m / 8,00 - 8,30 h).
Evés után indultunk egy darabon a Kostila völgyön, majd jobbra tértünk a Galbenele-völgy irányába. Előttünk a Kostila-Galbenele gerince magasodott.
Keskeny, kacskaringós ösvényen jutottunk át a Galbenele völgybe. A völgy alsó felében nagyon kell vigyázni az állandóan potyogó kövek miatt. A bal-felső oldal folyamatos eróziónak van kitéve és innen szép számban fütyült el a fejünk mellett puskagolyó módra jónéhány kő. A sisak használata kötelező és igyekezzünk minél hamarabb elhagyni e helyet. Amennyire gyorsan csak lehetett fennebb másztunk mi is, jónéhány szöktető kimászása után megszűntek ezek a problémák. A kisebb szöktetők nem okoztak átjutási nehézséget, az áthajlásos-magasabbakat volt lehetőségünk kikerülni. Különben egyik ugrató sem okozott különös gondot, nagyon élvezetes volt a mászás.
A Galbenele-völgy ugratói és egyben nehézségei megszűntek a Coamei-kémény beindulásától felfele. Innen már csak a meredek oldalt kellett kimászni szöktetők nélkül. A kémény beindulásánál található az ún. Galbenele Hotel. Ez egy nagyobb kőlyuk a sziklában, amely menedéket nyújthat rossz idő esetén. A sziklamászók előszeretettel használják éjszakai szállásként, így megspórolva a felfele utat.
A Galbenele nyeregbe kiérve megszusszantunk és szemügyre vettük a plató felé kivezető további útvonalunkat - a Scorusilor völgyet (2250 m / 12,30 h). A sejtelmeim beigazolódtak, az északi völgy többnyire jeges volt. Szerencsénkre az első fázisban sikerült kimásznunk a Kostila övig, ezen a szakaszon nem adódtak problémák, nagyon ügyelve lépéseinkre. A Kostila-öv felett azonban jobbnak láttuk kikerülni az utolsó szakaszt, mivel a szikla teljesen jeges volt és a megmaradt ugratókat sem tudtuk volna kikerülni, ezek kimászása ilyen kondíciók között problémás lett volna. Kiszálltunk a Scorusilor völgyből és a Kostila övön kényelmesen elsétáltunk a Fehér-völgy gerincének felső részéhez. Mintha teljesen más évszakba csöppentünk volna bele, a hideg és jeges északi völgy után nagyon jól esett a napsugarakkal kényeztetni magunkat a Fehér völgy gerincének egy déli darabkáján. Nem is kellett sokat gondolkodnunk, itt fogyasztottuk el ebédünket, habár közel voltunk a platóhoz, tartottunk a szélfúvástól, így jobbnak láttuk most feltankoljunk (2400 m / 13,45 - 14,15 h).
Csoportképet is készítettünk ezen a helyen:
A platóra kiérve gyönyörű kilátásban volt részünk ahogy a köd szállt fel a sziklák közül, mintha a hegy főtt volna. Átmenet a Caraiman-csúcs felé szivárványt is láthattunk alattunk a Fehér völgyben, amelynek közepében árnyékunkat láthattuk. Zsombi barátunk szerint e fenomén neve a Brocken-hegyi kísértet és aki ezt meglátja, az a hegyekben fog kipurcanni. Na lássuk!
A Caraiman-csúcsról direkt a Nagy Övre ereszkedtünk és tovább a Caraiman menedékházhoz (2025 m / 14,45 - 15,00 h). Rövid pihenő után a jólismert Jepi völgyön mentünk le Bustenibe. Épp sötétedés előtt érkeztünk a kisvárosba, nem kellett a fejlámpákat igénybe vennünk (900 m / 17,00 h).
Jólsikerült túra után boldogan és élményekkel telve mehettünk haza. Ámen!
2012. november 6., kedd
Bucsecs: Légpárkány-túra
Igazi őszies hangulatú vasárnap reggelen öten indultunk útnak Busteniből,
az Alpin menedékháztól (900 m / 6,15 h). Az erdei sétánk a Muncel hegyhátat
követte a Kostila tisztás felé. Majd erről letérve a Kostila menedékhely felé
vettük utunkat. Az útmenti kisvizű forrás jelezte, hogy kevés csapadék hullott
az elmúlt időszakban. Minél fennebb menve egyre keskenyedett az ösvény és egyre
sűrűbben kanyarodott. A Kostila menedékhely előtt a Légpárkány felé vezető
ösvényre tértünk a fenyvesben. A jól látszódó ösvényen problémák nélkül haladhattunk
felfele. A Sziklás-völgy (Valcelul Stancos) kimászása- és egy kis kitérő után a
Figyelő pontra értünk (La Panda – 1900 m / 8,45 – 9,15 h).
A reggelizés után felkerekedtünk és a Légpárkány felé vettük utunkat. Balra
a Fehér-völgy katlanjaihoz vezet az ösvény, ahonnan indulnak a híres
sziklamászó útvonalak. Először is egy meredekebb szakaszt küzdöttünk le, itt
lánc is volt kifeszítve. Egy pihenő alatt megfigyelhettük a gyergyói
sziklamászók emléktábláját is. Egy harántozás következett, majd a
Policandrul-völgy felső szakaszánál találtuk magunkat. Törpefenyők és sziklák
sokasága mutatkozott az utunk alatt. Egy nehezebb részen ismét láncok voltak
felszerelve, de a sziklákon nagyon jó fogásokat találtunk. Egy sűrűbb
törpefenyves szakasz után elértük a Légpárkány előtti kis pihenőt, ahonnan
csodálatos kilátásban volt részünk a Caraiman sziklavölgyeire és a Fehér-völgy
falára (2100 m / 11,15 h).
A láncokkal és sodronyokkal biztosított Légpárkányon probléma nélkül
mehettünk végig, továbbá a Fehér-völgy gerincére kaptattunk fel. Erős
széllökések kísértek fel végig a platóig. A völgy felső szakasza teljesen el
volt jegesedve, szerencsére a gerincen nem ütköztünk ilyen akadályba. Egy
zergecsapat bátran szökdécselt a meredek oldalakon, közben egymást bámulva. A
Kostila-övet keresztezve a Gelepeanu-kéményen másztunk ki a Kostila-csúcs mellé
(2420 m / 11,45 – 12,15 h).
Egy szélvédett helyen a kiszállás végén elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd
gyors léptekkel indultunk a Caraiman felé. Megkerültük a Kostila csúcsot és a
Bucsecs „autósztrádán” a Caraiman Keresztje irányába mentünk. A szél is
lecsillapodott, a Nap sugarait élvezhettük az útvonalunk során. Egy kis pihenő
erejéig megálltunk a kereszt tövében, végigpásztáztuk szemeinkkel a Kostila
tömbjét, majd a Caraiman menedékházhoz ereszkedtünk a Nagy Övön keresztül. A nem
éppen otthonias menedékházban kis pihenőt iktattunk be (2025 m / 13,50 – 14,10
h).
Innen megkezdtük az ereszkedést Busteni felé a kék kereszttel jelzett
völgyön. Szép nyugodtan haladtunk lefele, sietésre nem volt okunk, hiszen
időben voltunk. Délutánra egészen kellemes idő volt, de főleg az erdőben jól
lehetett érezni a lehullott falevelekből áradó ősz illatát. Minden probléma
nélkül érkeztünk meg a célpontunkhoz (900 m / 16,30 h) és tehettünk pontot e
szép és tartalmas nap végére.
Fotók:
2012. október 22., hétfő
Babatúra a Keresztényhavason
Gyönyörű szép időben érkeztünk Brassó Pojánára az idei év utolsó
babatúra-állomáshoz. A felhívásnak 38 személy tett eleget, amelyből 13 volt
gyerek. Figyelemre méltó, hogy a gyerekek közül is hárman 1 év körül voltak.
A Kanyel felvonó parkolójából indultunk a sípályán felfele (1000 m / 9,20
h). Az utóbbi időben nagyon megváltozott a hegység ezen része, hiszen egyesek
sokat tettek azért, hogy a sípályákat modernizálják-bővítsék. Nem is lenne
ezzel nagyobb probléma, de szemmel láthatóan nem gondoltak a turistákra. A legfontosabb
és legegyszerűbb turistaút, amely összeköti a méregdrága üdülőhelyet a heggyel,
tönkre van téve. Nyári szezonban fel lehet szépen sétálni egy jóminőségű
makadámon, viszont télen a sízők miatt a gyalogos turisták hoppon maradhatnak.
A makadámutat követtük egészen a Julius Römer házig, ahol lepihentünk,
energiánkat feltöltöttük és élveztük az októberi napsütést (1605 m / 11,30 –
12,15 h).
A pihenő után a Keresztényhavas csúcsát is megjártuk. Gyönyörű kilátásban
volt részünk, a szélrózsa minden irányába csodálkozhattunk a természet
szépségében (1799 m / 13,20 – 14,00 h). Látszott a Bucsecs-, Királykő-, Fogaras
havasok keleti része, illetve a távolban a Nemere és a Hargita is nagyon jól
kivehető volt. Gyerekzsibongástól zajos volt a hegy, mintha mindenki
babakirándulást szervezett volna ide, hiszen nagyon sok gyerekkel sétáló szülőt
láthattunk e napon. Ez nagyon örvendetes.
Visszajötünk a menedékházhoz és a délutáni napsütéssel is kényeztettük
magunkat. Az ebédet követően nyugodtan el lehetett nyúlni a terszokon
elhelyezett nyugágyakon (már aki szerencsés volt és kapott). A gyerekeket szórakoztatta
néhány kutyus, amelyek a menedékház körül voltak. Lefele az út már sokkal
könnyebb volt, hamar visszatértünk a parkolóhoz ahol vártak az autóink (1000 m
/ 17,20 h).
Köszönjük mindenkinek a túrán való részvételt. Igyekszünk, hogy a jövőben
is legalább ilyen színvonalon sikerül szerveznünk a babakirándulásokat.
Csodálatos volt ennyi gyerkőcöt megismerni a 8 alkalommal szervezett túrán,
nagyon hasznosak voltak a tapasztalatcserék, ismerkedések amelyek kötődtek ez
év alatt. Csodálatos látni, ahogyan a gyerekek őszintén kimutatják érzeseiket a
felnőttekkel ellentétben, hiszen nem takarják sem boldogságukat vagy éppen
szomorkodásukat. És jókat lehet derülni egy komikus helyzeten, vagy éppen
nagyon érdekes elbeszélgetni egy 5-6-7- vagy épp 10 éves gyerekkel. Hihetetlen
dolgokat tudnak. Aztán a kérdések amiket feltesznek, azok kész mesterművekJ.
Tehát köszönjük gyerkeknek, szülőknek és mindenkinek akik eljöttek gyerek
nélkül is a babatúrákra. Jövőben is találkozzunk minél többen!
Fotók:
2012. szeptember 19., szerda
Babakirándulás a Keresztényhavasra
Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki
osztálya által szervezett “Babakirándulás” túrasorozat következő állomása,
a
Keresztényhavas lesz.
Időpont: 2012 október 21 (vasárnap).
Útvonal: Brassó Pojána (1000 m) – Vörös út – Keresztényhavas-csúcs (1799 m) – Julius Römer menedékház (1604 m) – Brassó Pojána (1000 m).
Felszerelés: meleg öltözék, bakancs, esőköppeny és egy napra élelem. A kisbabával rendelkező szülők hordozókendővel, kenguruval, hátihordozóval illetve terepjáró babakocsival (nagykerekű) jöhetnek. Mivel hosszabb útvonalról van szó a nyári bakancs kötelező.
Időpont: 2012 október 21 (vasárnap).
Útvonal: Brassó Pojána (1000 m) – Vörös út – Keresztényhavas-csúcs (1799 m) – Julius Römer menedékház (1604 m) – Brassó Pojána (1000 m).
Felszerelés: meleg öltözék, bakancs, esőköppeny és egy napra élelem. A kisbabával rendelkező szülők hordozókendővel, kenguruval, hátihordozóval illetve terepjáró babakocsival (nagykerekű) jöhetnek. Mivel hosszabb útvonalról van szó a nyári bakancs kötelező.
Indulás Brassó Pojanából a Kanzel felvonó parkolójából 9,00 órakor.
Kényelmes, széles ösvényen zajlik le a túra nagyrésze. Szép idő esetén gyönyörű
panorámában lesz részünk a csúcsról. A menedékház mellett kis játszótér áll a
gyerekek rendelkezésére. A túra szintkülönbsége 800 m fel és ugyanannyi le.
A Kanzel felvonó Brassó Pojána legvégén található. Tehát a fő műúton végig
kell jönni és ott biztonságban hagyhatjuk az autókat.
Hazaindulás: 18 órakor.
Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:
Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:
tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt
Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.
Mindenkit szeretettel várunk !
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

.jpg)































