Túra a vulkánok földjén, dec 11

Vonatos utazásunkat követően 18-an gyűltünk össze 2021 december 11-én szombaton, a sepsibükszádi vasútállomáson (650 m / 7,00 h). Még sötét volt, amikor elindultunk. Széles pocsolyákat igyekeztünk kerülgetni, ez jelezte, hogy lesz dolgunk a sárral a kirándulás folyamán. Átmentünk az Olt folyón és hamarosan Sepsibükszádra érkezünk ahol még csatlakozott egy helybeli hölgy, így 19 személyre bővült a csapatunk. Virradófélben levő ködös homályban kitartóan folytatjuk utunkat felfele. Ahogyan emelkedünk, a sűrű ködből kezdtünk kiérni. Megtöltjük palackjainkat az útban levő finom borvízzel és csodáljuk az alattunk elterülő tájat. Festői panorámakép vetítődött elénk, Háromszék eme vidékéről. A környező falvak ködbe borulva aludták téli álmukat, ellenben a dombságok és a távoli hegyek élvezték a felkelő Nap sugarait. Egészen a Bucsecs, Királykő és a Fogaras vonulatait is fel tudtuk fedezni a Csomád-hegység kráterének széléről.

A huzamosabb kapaszkodó után, kényelmes útszakasz következett. Igaz itt már némi havat is kellett taposnunk, de ez egyáltalán nem nehezítette az előrehaladásunkat. A Mohos déli részében sétálunk el szaporán. Egy kiadós emelkedő után a Kokojzás tetején pihenünk meg, illetve finom falatokat fogyasztunk tízóraiként (1115 m / 10,00 – 10,40 h).

Energiafeltöltés után leereszkedünk az erdővel borított tetőről, majd a Bolondos-hegy lapos csúcsára mászunk fel (1082 m / 11,40 h). Közben ismét köd borított mindent, de néha láttuk felettünk az áttörő Nap sugarait, jelezvén, hogy pontosan a köd felső határán járunk. A Bolondos hegyről való hosszú ereszkedés után, egy huzamosabb kapaszkodót követően a Közbércen pihentünk. Utunkat keresztezte a piros kereszt jelzés, amely Bálványos felől jön fel és Lázárfalva felé tart. Felujított irányjelző táblákat találunk lépten-nyomon és kitűnő minőségű turistajelzéseket. A Cecele felé tartunk és egy viszonylag új menedékhelyre bukkanunk. A Kovászna Megyei Hegyimentők által épített létesítmény jó állapotban várja az oda behúzódó turistákat. Rövid menetelés után felérünk a Cecele csúcsára, ahol napsütés és gyönyörű táj fogadott (1173 m / 13,20 – 14,00 h). A Keleti Kárpátokból a Nemere, a Háromszéki-havasok, illetve a Csukás csúcsai emelkedtek ki a felhőkből. A Déli Kárpátokból a reggeli látvány ismétlődőtt, természetesen immár magasabb helyről szemlélve.

Evés és csoportkép készítése után Lázárfalva felé vesszük utunkat. Egy picit visszafele megyünk a menedékhely irányába, majd hamarosan északra fordulunk Csíkország felé. Sűrű erdőben kezdjük az ereszkedést, egyből ismét visszatérünk a csontig hatoló nyirkos ködbe. A széles erdei utat kidőlt fák töltik meg, kellemetlen volt ezek keresztülmászása. Szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig és akadálymentes utat tapostunk továbbra. Persze a gyaloglásunk nem volt a legkellemesebb, hiszen egyre nagyobb sarat kellett leküzdenünk hosszú kilométereken keresztül. A végére már nem is érdekelt hova lépünk, úgyis mindenhol sarat találtunk.

Begyalogoltunk Lázárfalvára és megkerestük a közelben levő Nyírfürdőt (700 m / 17,00 h). Az eddigi összes látogatott népi feredők közül, ez volt a legjobban karbantartva. Aszfaltos út vezet fel, parkolóval ellátva. A mofetta gázai hangosan bugyognak fel a mélyből. Érdekes élmény volt kipróbálni. Megkóstoltuk a borvizet, megnéztük a medencét és a lábáztatókat. Szépen kialakított területről van szó, főleg meleg időszakban ideális kikapcsolódást nyújt bárki számára.

A feredő látogatása után végigmegyünk a falunk, már sötétségben. Egy vegyes boltban hideg sörrel próbáljuk ünnepelni az eddigi sikerünket, azonban a nyirkos hidegben nehezebben fogyaszthatóvá vált. Lázárfalvától elbúcsúzva a közeli Tusnádra érkezünk, pontosan a központjában levő borvízmúzeum szomszédságába. Egyáltalán nem sietünk, több helyen is megállunk időt tölteni, mivel a vonat indulásáig temérdek időnk volt. A településen végiggyalogoltunk, majd becsatlakoztunk a Mária-út egy rövid szakaszára, a vonatállomás irányába. Egy rövid, de ismét sáros útvonalat voltunk kénytelenek taposni. Hamarosan a vasútállomás épülete elé érkeztünk, a 34 km-es túránk végére (650 m / 20,00 h). Kis énekléssel és versszavalással vetettünk véget e szuper túranapnak.

Köszönöm minden résztvevőnek, hogy együtt túrázhattunk a vulkánok földjén.

Fotók itt

Mikulásos Kisbakancs-túra Predeál környékén, dec 5

Szerintem a második világháború óta nem látott, erőteljes, vidám csapat gyűlt össze a Predeál alatti Don-kanyar vidékén. 2021 december 5-én vasárnap összesen 134-en érkeztünk az indulásunk színhelyére. A résztvevők közül 67 gyerek várta a legjobban a Mikulást, hisz e túránk lényege pontosan Szent Miklós megünneplése volt.

Pontosan 9 óra 10 perckor indultunk a gyalogtúrára a Don kanyartól. Sárga háromszöget követtünk a gyönyörű fenyőerdőben, néha kényelmes úton, néha kissé meredekebb szakaszokon. A hatalmas csapat nagyon jól mozgott, ennek köszönhetően gyorsan felértünk a Székely-tisztás szélére. Gyönyörű kilátásban volt részünk pontosan a Királykő gerincére. Az árnyékos helyen megmaradt előző napok havazásának nyomát a gyerekek kezdték nagy előszeretettel kihasználni. Itt ezen a helyen vártuk a Mikulás eljövetelét.

Összegyűltünk egy jó nagy csoportba, rengeteg szemecske kíváncsian várta, hogy mi is kerül elő a Mikulás tasakjaiból. Először ismertettük a Szent Miklós történetét, majd felolvastuk a kimondottan kisbakancsosoknak szánt, Kocsis Edit által költött verset. Előszőr aztán a kicsik, majd a nagyobbak is megkapták a Mikulás csomagjait.

Mindezekután elsétáltunk a karnyújtásnyira levő menedékházhoz, amelynek udvarán töltöttük időnket evéssel és meleg italok szürcsölgetésével.

Kényelmes úton folytattuk túránkat a Három Fenyő irányába. Szép napsütésben igazán kellemes volt a gyaloglás. A helyszínen csodálatos rálátásunk volt a Bucsecs-hegység északi részére. Pontosan előttünk magasodott a Nagy Buksoj, megcsodálhattuk a Molnár-gerinc fogait, illetve a délebbre levő Kostilát is szemlélhettük. Csoportképet készítettünk a napsütötte oldalban, majd indultunk tovább Predeál felé.

Utunk az aszfaltos út szomszédságában vezetett, elővigyázatosan kellett haladni amikor kereszteztük azt. A város északi részét keresztülvágva jutottunk vissza az erdőbe. Természetesen sokkal gyorsabban ment az ereszkedés az egyre sárosabb terepen. Főleg az útvonal utolsó szakaszát tették tönkre a nehézgépek, így kénytelenek voltunk sok helyen átgázolni a sárban. Persze a gyerekek nagyon élvezték a kalandot....hát ha ők igen, akkor mi is.

Szerencsésen érkeztünk vissza a Don kanyarban levő autóinkhoz, ahol elbúcsúztunk egymástól kellemes ünnepeket kívánva egymásnak.

Nagyon köszönöm a csapatnak, hogy együtt várhattuk a Mikulást. Köszönöm a sok segítséget a csomagok összepakolásában, elosztásában. Köszönöm Rétyi Zsuzsának a segédmikulás szerepet. Nem utolsó sorban köszönöm a hátvédmunkát Melkuhn Andrea Gizellának.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Szuru menedékháznál, nov 20-21

Ősz végére ismét a Fogarasi-havasokba látogattunk a kisbakancsos csapatunkkal. Ezúttal a Szuru menedékházra esett a választás, a hegység északnyugati részében. 2021 november 20-án összesen 46-an gyűltünk össze Felső Sebes falu végében, a turistairányjelző táblánál. Ebből a csapatból 20 gyerek volt. Már az indulásunk előtt egy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk, hiszen egy teljesen ismeretlen személy épp különböző süteményeket szállított egy ünnepségről. Ezekből az édességekből megkínáltak mindannyiunkat. Nagyon jóeső érzés jószívű emberekkel találkozni.

Vastag felhőréteg borította az eget indulásunk pillanatában (470 m / 11,20 h). Piros háromszög jelzést követtük végig a menedékházig. A falu végétől nem messze egy tisztáson még szép kilátásban gyönyörködhettünk, de egyre fennebb már sűrű ködben gyalogoltunk. Eleinte egy kaptatóval értük el a Bába mellékgerincét, majd utána nagyon kényelmes útszakasz következett enyhe emelkedőkkel. Nem siettünk egyáltalán, több helyen is beiktattunk egy-egy pihenőt. Azonban egy helyben sokat nem lehetett álldogálni, mivel a sűrű ködszitálás teljesen átjárt bennünket. A házhoz közeledve megjelent az előző nap havazásának nyoma. A gyerekek már egyből felujjongtak a hóember készítésének reményében. Hosszadalmas gyaloglás után elérkeztünk a Boldogság Kövéhez. Innen pillantható meg első ízben a menedékház, amely már csak egy karnyújtásnyira van. Gondolom innen kapta a kő is a nevét, hiszen mindenki boldog amikor megpillantja a menedékházat. Érkezésünk pillanatában már vártak ránk a ház gondnokai (1450 m / 16,30 h). Az előtérben megszabadultunk minden vizes ruhaneműtől és házicipőbe bújva mentünk be a menedékházba. Az évszaknak köszönhetően hosszú este következett. A gyerekek jó néhány játékot találtak: sakkot, römit és egyébb különböző társasjátékokat. A felnőttek pedig vidám beszélgetésekbe, énekórába csatlakoztak az est folyamán. Késő este felszállt a köd és gyönyörű látvánnyal fogadott Szeben kivilágított városa.

Másnap – vasárnap november 21-én – kitisztult az ég, a Szuru csúcsát kezdték nyaldosni a Nap sugarai. Odalent a medencében leszállt a köd, felhőtenger látványában volt részünk. Reggeli után összepakoltunk, elbúcsúztunk a gazdáinktól és elindultunk lefele (1450 m / 10,20 h). Sokkal gyorsabb iramban történt a lefele való gyaloglás ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. A lehullott falevelek nagyon érdekes játékot képeztek a gyerekek számára, hiszen sokszor derékig vagy még mélyebben lehetett belegázolni. Közeledve az alacsonyabb térséghez, belegyalogoltunk ismét a ködbe. Visszatérve az autókhoz tapasztaltuk, hogy ez a felhőplafon nem fog a mai nap innen eltűnni (470 m / 13,30 h).

Habár a túrának vége volt, a kirándulónapnak még nem. Autóinkkal elutaztunk Holcmányba, ahonnan a következő faluig kisvasúttal utaztunk. Menet-jövet másfél órai élményt éltünk át, közben megfigyeltük a mozdony fel- és lecsatolását, főleg gyerekeknek különleges élmény volt. Mindezekután elbúcsúztunk egymástól és hazafele indultunk a ködös tájban.

Köszönöm szépen a csapatnak, hogy együtt lehettünk!

Fotók itt

Bodoki-havas: Jajdon-völgye, nov 7

Gyönyörű őszi napot fogtunk ki 2021 november 7-én vasárnap, a Bodoki-havas északkeleti részében. Egész nap igen kellemes meleg volt, ideális a túrázáshoz. 16-an gyűltünk össze Torjától nyugatra, a Jajdon völgyében. Egyikünk sem ismerte a lejárandó útvonalat, ezért izgalmas túranapnak néztünk elébe. Természetesen én mint szervező, igyekeztem összeszedni minél több információt az útvonalról, így bátran vágtunk neki az előttünk álló feladatnak.

Nagyjából 3 km-t autóztunk a Jajdon-völgye erdőkitermelő útján. A járművek leparkolása után köszöntöttem a résztvevőket és útnak indultunk (650 m / 8,30 h). Gyönyörűen látszott nyugat irányba a Burdé-tető, illetve a Kőmöge csúcsa. Az utóbbira most nem terveztük a felkapaszkodást. Már indulásnál egy kissé eltértünk az eredeti tervünktől, de szerencsére nem okozott gondot a kitérő. Az Élesorr tetejére másztunk ki gyönyörű bükkerdőben. Fent a tisztásról csodálatos kilátásunk volt a Bodoki-havasok északi gerincére, egyben a mi célpontunkra. Leereszkedés következett a tetőről, majd kereszteztük a Futásfalva irányába tartó erdei utat. A Szájpes-erdő mellékgerincén határozottan tartottunk a hegység főgerince felé, csodálatos bükkösben. A főgerinchez közel tisztásra értünk, ahonnan beláttuk az egész Felső Háromszéki-medencét és a környező hegyeket. A Szárhegy-mező tetején értük el a Bodoki-havas főgerincét. Itt a szép napos időben letelepedtünk ebédelni, sütögetni minden finomságot (1120 m / 11,15 – 12,30 h).

Pihenésünk alatt tökéletesen beláttunk az Olt völgyébe, illetve a Hargita-hegység déli részének csúcsait is beazonosítottuk. Könnyű útszakasz állt előttünk, hiszen a főgerincet többször is lejártuk túráink során. Kényelmes úton nagyon jó iramban haladtunk. Hamarosan a Burdé-tető magaslatán álltunk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt kelet irányban (1195 m / 13,15 h). A Háromszéki-havasok északi része és a Nemere teljes egészében mutatta magát. A térségben sajnos erdőkitermelés folyik, vagyis inkább erdőírtás történik, hiszen az egész hegy oldaláról eltűntek a fák. Kemény ereszkedő következett a Burdé nyeregig, ahol véget ért a gerinctúránk. Pontosan a Kőmöge előtt tértünk le a Jajdon-völgy irányába, ahová készültünk vissza. Egy vékony ösvénykét véltünk felfedezni, amelyet követtünk. Hamarosan egy meredek völgyben találtuk magunkat, ahol nagyon nehézkes volt az előrehaladás a kidőlt fák és a vizes kövek miatt. Ember nem járt ezen a vidéken nagyon rég óta. Szerencsére nem tartott sokáig ez a nehezebb szakasz és egy kényelmesebb erdei útra térhettünk. Ezen már gyorsan menetelhettünk a végső célunk irányába. Az út mellett kóstolhattunk egy nagyon finom borvizet és felfedeztük a Pokol-völgy bejáratát is, ahol mofetták és borvizek találhatóak. Itt már meg is született a következő túra útvonala, amelyet a jövő évben be is szeretnénk járni. Új, hétvégi házak között róttuk le az utolsó kilométereket és szerencsésen – természetesen boldogan – értünk vissza az autóinkhoz (650 m / 15,40 h).

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt felfedezhetettük a hegység eme különleges vidékét.

Fotók itt

IV. Páll Endre-emléktúra, okt 23

Borongós szombat reggelen gyűltünk össze 36-an a Rozsnyói-szoros bejáratánál. 2021 október 23-án immár negyedik éve, hogy szeretett barátunk, túratársunk – Páll Endre – emlékére szervezzük az emléktúrát, mindeddig olyan helyeken, ahol Endre előszeretettel túrázott vagy mászta az égig érő sziklafalakat.

Indulás előtt elhangzott néhány szó Endréről, majd a túraútvonalat ismertettem. Kényelmes erdőkitermelő úton érkezünk be a szorosba, ahol néhány pillanatig az ég felé tekintettünk és fürkésztük a nehéz sziklafal különböző pontját. Már néhányan pók módjára fent is voltak a falon, valamilyen teljesítendő útvonalat mászva. Kiérve a szorosból folytattuk felfele a völgyön, majd egy útelágazáshoz érünk. Balra a Felső Tömös felé vezető út található, mi jobbra fordulunk a Három Fenyő tisztása felé. Hamarosan elhagyjuk a völgyet és meredek kapaszkodót küzdtünk le a bükkös erdőben. Idővel a terep megenyhült és kényelmes túrában volt részünk, noha jóformán végig felfele meneteltünk. Kiérünk a túránk legmagasabb pontjára, egy nagy tisztásra, ahol még a Nap is kisütött. Nem győztük csodálni a Keresztényhavast a fehér szikláival és a napsütötte színes erdejével. Fantasztikus látványt nyújtott.

Végigmegyünk a Három Fenyő tisztásán, majd egy könnyű séta után a Székely tisztáson levő menedékház udvarára költöztünk be, pontosan a piknikező helyre. Közel egy órát töltöttünk a helyszínen. A pihenőnk elején még tartott a napsütés, élveztük a melegítő sugarakat. Habár nagyon forgalmas helyen fekszik a menedékház, örvendetes dolog, hogy ki van alakítva egy piknikező hely padokkal és asztalokkal, ahol elfogyaszthatjuk a saját ételünket. Piknikezés nagyon vidáman telt, még a gyerekek is feltalálták magukat, közben egy rakás csokit elfogyasztva. Lefele indulás előtt csoportképet készítettünk a menedékház udvarán, háttérben a Keresztényhavassal.

A sárga háromszöggel jelzett út lefele sokkal kényelmesebb volt. Hatalmas fenyő- és bükkfák között haladtunk lefele, immár jóval gyorsabb tempóban. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan elértük a völgyben levő erdőkitermelő utat, hamarosan kereszteztük a reggeli ösvényünket, amelyen felfele tartottunk. Bezártuk tehát körutunkat és visszatértünk az autóinkhoz a szoroson keresztül, még egyszer szemügyre véve a sziklafalakat.

A túra végeztével sorsot húztunk a jövő évi emléktúra helyszínéről. A Zernyesti- és a Révi-szorosok közül az utóbbira esett a választás, úgyhogy egy nagyon gyönyörű helyen fogunk kirándulni.

Érdekes módon ahogyan megérkeztünk az autókhoz, senki nem sietett haza, több mint egy fél órát is beszélgettünk egymással és még egy kisebb táncparti is kerekedett, amelyet be kellene vezessünk minden túra után.

Köszönjük szépen a részvételt, az együttlétet Páll Endre barátunk emléktúráján!

Fotók itt

Kisbakancs-túra Sirnea környékére, okt 10

Az elmúlt napok kedvezőtlen időjárása igen elbizonytalanította a kirándulás megszervezését. Alig egy nappal a túra előtt a térségben ráadásul le is havazott és sűrű köd borította a tájat. De bízva bízván a kedvenc meteorológiai előrejelzésben – na meg Rétyi Zsuzsa időjárásjavító táncában – még a hét elején meghírdettük a kirándulást. Hála mindenkinek, vasárnapra igazán szép kirándulóidő lett. A szél azonban meg-meglebbentette magát és vastag öltözékbe bújtatta a túrázókat.

Ilyen körülmények között találkoztunk Sirnea központjában 2021 október 10-én vasárnap. A kis falu vegyesboltja, temploma és iskolája előtt pontosan 128-an gyűltünk össze, ebből 52 gyerek volt. A több mint 30 autó a központ kis terén és a mellékutcákban kapott helyet. Gondolom a település néhány lakosa rég nem látott ilyen csapatot összeseregleni a helyszínen.

Miután köszöntöttem és ismertettem a csapattal az útvonalunkat, elindultunk sétatempóban Ciocanu felé. Kényelmes és keskeny aszfaltúton gyalogoltunk. Az út korszerűsítése nagyobb autós forgalmat von maga után, ezt mi is tapasztaltuk, hiszen többször félre kellett álljunk a járművek elől. Kiérve a völgyből, csodálatosan előtűnt a két magashegy – Királykő és Bucsecs – amelyek őrködnek a törcsvári hágó felett. A kellemes napsütést a gyenge, de annál hidegebb szél ellensúlyozta. Az erdei táj felvette őszi köntösét, a Nap sugarai hatására igazán szép színeket varázsolt szemeink elé a természet.

Az aszfaltos út után makadámon folytattuk menetelésünket takaros kis házak között. Nagyjából rendes gazdák lakják a vidéket, hiszen udvarukon minden a helyén látszik, rendezett életet élnek. Beereszkedtünk ismét a völgybe, pontosan a falutól délkeletre a műútra, amelyen autóval idejöttünk. Egy ott rostokoló hernyótalpas markológépre mászott fel jó néhány gyerek, mókás fotókat készítehettünk róluk. Felettünk tornyosult egy nem túl magas szikla, vagyis az Ördög-köve (Piatra Dracului), ahová néhányan már gyorsan fel is másztak.

Az utunk felénél tartottunk. Útvonalunk iránya megváltozott nyugatra, egy másik makadámutat követtünk. Egy bizonyos idő után, üres tisztásra telepedtünk le az élelmünket elfogyasztani. A gyenge hideg szél még mindig zavart bennünket, de hamarosan a napsugarak áttörtek a felhők közül és valamelyest felmelegítettek bennünket. Egy szűk órát töltöttünk itt, ezalatt a felnőttek egymással társalogtak, a gyerekek egy része focizott, mások lovat simogattak, vagy csak futkároztak az őszi tájban. Pihenő után egy dombra másztunk ki, ahonnan a túranap legszebb kilátása nyílt a környékre. Sokan családi fotót készítettek, majd közös csoportképet is sikerült összeállítani.

Ezekután még egy rövid gyaloglás következett és vissza is tértünk a központba az autóinkhoz. Mivel útvonalunk nagyon rövid és kényelmes volt, így a kirándulásunk is hamarabb véget ért a szokásosnál. Néhányan azonban nem is mentek egyenesen haza, hanem a napot kitöltötték más úticélokkal a közelben. Akik hazamentek, még a délutáni ebédet elfogyaszthatta, vagy a házimunkát elvégezhette.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt lehettünk ezen a szép vasárnapon.

Fotók itt

 

A Keresztényhavas lábánál, szept 25

Borongós, ugyanakkor kellemes reggelben volt részünk 2021 szeptember 25-én szombaton. Mindannyian a brassói nagyállomás előtt gyülekeztünk, számszerint 14-en. Kissé kellemetlenül fogadott a hír, hogy a továbbutazáshoz szükséges autóbuszunk nem közlekedik. Szerencsénkre nagyon gyorsan megoldódott a helyzet és találtunk egy mikrobuszt, amely csak minket szállított ki a Felső tömösi vasútállomásig.

A különleges charter szolgáltatás után ismét összegyűltünk a fent említett vasútállomás előtt és üdvözöltem az egybegyűlteket (700 m / 8,30 h). Az ősz eleji vándortúránk elindult tehát a piros háromszög jelzésen. Erdőkitermelő utat követtünk, majd annak végeztével egy komoly kaptató után elértük a Lovak nyergét (1040 m / 9,20 h). Meglepően hamar értük el a hegység gerincét, természetesen az elég gyors menetelésünknek köszönhetően. Még a nyereg előtt egy erdőírtás alkalmával kialakult tisztáson, szép kilátás nyílt a Nagykőhavasra és a Báj-havas északi részére. Amíg csodáltuk a tájat, a távolból szarvasbőgést hallgattunk.

A Lovak nyergéből gyorsan le is ereszkedünk a völgybe, majd egy nagyon kényelmes úton menetelünk a Rozsnyói-szoros irányába. Útközben a Nap által sütött és az egyre közeledő sziklafalakban gyönyörködtünk. A szorosban rövid időre megálltunk, fejünket az ég felé tartva nézegettük a fölénk tornyosuló magas sziklákat (800 m / 10,30 h). Reggeliben meg is kezdődött a forgalom, néhány sziklamászó csapat készen állt valamelyik útvonal leküzdésére.

A szorosból tovább aszfaltos úton gyalogoltunk Rozsnyó irányába. Ez az út néhány éve egyszerűen makadám jellegű volt, most a gomba módra szaporodó hétvégi házak és panziók miatt leaszfaltozták. Igyekeztünk is minél gyorsabban végigmenni ezen a szakaszon, hiszen az autós forgalom is megnőtt, ami kissé zavart bennünket. Cheișoara felé változtatjuk irányunkat még mindig a vadonatúj, ultramodern házak között. Gyors menetelésünk közben érdemes visszatekintenünk, hiszen csodálatosan kirajzolódott a porhóval megszórt Bucsecs-hegység északi része, illetve a Királykő gerince. Néhány fotót sikerült készíteni a napsütéses időben.

Végre elérjük az aszfaltút végét és elhagytuk a házakat. Ismét az egyre vadabb természetben gyalogolhatunk. Kinéztünk egy napos oldalt, ideje volt elővenni elemózsiánkat (820 m / 11,10 – 11,40 h). Kivágott fákra telepedtünk le enni és pihenni. Evés után folytattuk utunkat a Szaravasok tisztásán keresztül, immár kék sáv jelzésen. Balra kanyarodunk az Ördög szurdok felé, amely egyben útvonalunk legnehezebb részének bizonyult. Az erdőkitermelő út véget ért, majd egy keskeny ösvényen gyalogoltunk bele egyenesen a patakmederbe. Az egyre összeszűkült völgy mindkét oldala nagyon meredek volt, tehát nem volt más választás mint a köves mederben gyalogolni. A víz állása nagyon alacsony ebben az időszakban, így nem áztunk el. Nagyjából egy óra szükségeltetett amíg végigjártuk a szorost, kőről-kőre lépkedve és egyensúlyozva. Mire kiértünk, a bokánk rendesen bemelegedett, ezt különösképpen éreztük is.

A szorost elhagyva, a Farkasok-sípálya alját keresztezve érkeztünk be Brassó Pojanára (1000 m / 13,10 h). Röviden megpihentünk egy farönkön, majd végiggyalogoltunk a népszerű településen. Egyre több embert csalogatott ki a gyönyörű napsütés, sokan sétálgattak a járdákon, illetve pihentek a padokon. Mi végigszáguldottunk a településen és a Stechil-tisztás felé vettük az irányt. Megtöltöttük palackjainkat finom forrásvízzel és elindultunk egy kényelmes ösvényen, kék háromszög jelzésen. Eleinte egy kaptatót hagytunk magunk mögött, majd a Vizes völgybe ereszkedtünk be. A Rókapad előtt belementünk a kék sáv jelzésbe (Kék út), amely a Cenk nyeregig kalauzolt. A magas fenyőfákkal körbevett Stechil-tisztás padján megpihentünk, falatoztunk és csoportképet készítettünk (1010 m / 15,20 h).

A Cenk nyeregig könnyű dolgunk volt, hiszen nagyon kényelmes ösvényt követtünk. A nyeregből az utolsó emelkedő következett a Cenk csúcsára. Ezen a szakaszon egyre jobban nőnek a cserjék, hamarosan erdőben túrázhatunk a még egykori tisztás helyén. A csúcson rengeteg ember volt, többségük felvonóval érkezett kimondottan városi ruhában (960 m / 16,15 h). Sokat nem időztünk, készítettünk képeket a lábunknál elterülő városról és a szerpentines úton ereszkedtünk be Brassóba. Beérve a városba nem ültönk buszra, hanem szintén gyalogosan mentünk ki az állomásra, ahol autóink vártak (550 m / 17,30 h).

Vándortúránkat befejeztük tehát 33 kilométer gyaloglás után, gyönyörű tájakon, csodálatos társaságban. Köszönöm szépen, hogy együtt lehettünk ezen a napon és külön örvendek a régi túratársaimnak akik megtiszteltek jelenlétükkel.

Fotók itt