Kedves Túrázók!
Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya magashegyi túrát szervez vasárnap, október 6-án a Bucsecsbe. Mivel jelentős havazás volt az elmúlt időszakban a magashegyeken, ezért a Galbenele sziklatúra elmarad és ezzel pótoljuk.
Útvonal: Busteni (900 m) - Prepeleac (1750 m) - Nagy Buksoj-gerinc - Omu-csúcs (2507 m) - Szarvasok völgye - Busteni (900 m).
Szintkülönbség: +/- 1700 m
Időtartam: 12-13 h (nehéz magashegyi túra)
Felszerelés: téli öltözék, jégcsákány, túrabot, fejlámpa, 1 napra kaja.
Indulás: 4,00 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól.
Érdeklődni és jelentkezni a 0745-058179-es telefonon lehet.
Túravezető: Gáspár László Zsolt
2013. október 3., csütörtök
2013. október 1., kedd
Vakáció Söldenben, aug 24-31
Augusztus utolsó
felében egy hosszú útra vállalkoztunk. Ausztria egyik legismertebb üdülőhelyét
választottuk úticélul – Sölden városát. A kis település kb 80 km-re délnyugatra
helyezkedik el Innsbrucktól, Tirol tartomány fővárosától, az Ötz völgyben, 1377
m magasságban. Kimondottan üdülőterep az egész völgy, télen a sízők-, nyáron a
túrázók paradicsoma. Persze nemcsak ezeket a sportokat lehet űzni. Ha jól
megnézzük a szórólapokat, vagy átböngésszük az internetet, rájövünk, hogy
bármilyen sportágnak a hódolói megtalálják a kedvükre való szórakozási
lehetőséget. Jöhetnek sokgyerekes családok, vagy egyedülálló turisták, mindenki
talál magának való programot, akár jó- vagy rossz időben. A táj szépsége
leírhatatlan. Fényképpel is csak izelítőt lehet adni, amit e táj nyújt.
Igazából ott kell lenni, bejárni a környéket, szívni a jólevegőt és élvezni az
életet. A szálláshelyek közül az ötcsillagos szállóktól egészen a jólfelszerelt
kempingekig széles skálában választhatunk. Ha nekiállunk keresgélni, időt
szánunk a szervezésre, akkor rájövünk, hogy egészen jó árban lehet szállásokat
foglalni, akár főszezonban is. Ezen kívül ott van az Ötztal-kártya is, amely ingyenes
belépést biztosít uszódákba, felvonókra, tömegközlekedésre, múzeumokba és még
sorolhatnám. Minden tökéletesen össze van hangolva és minden pontosan úgy van
ahogy ki van írva. Az előszavam befejezéseképpen mindenkinek ajánlom, hogy
látogassa meg ezt a csodálatos helyet és érezze jól magát.
Az
előkészületek és az utazás
Ha az előkészületek
első pillanataira akarunk visszapillantani, akkor úgy fél évvel az utazás előtt
indult az egész. Mivel két év alatti kisgyerekkel vágtunk neki az útnak, minden
apró dolgot figyelembe kellett venni. Ahogyan Söldenre esett a választás,
nekiálltam böngészni az interneten, illetve ingyenes reklámlapokat rendeltem
tőlük. Azokban minden A-tól Z-ig le volt írva, szinte semmi újat nem találtam
pluszban a világhálón. Ez lényegesen megkönnyítette a dolgomat. Amint a program
összeállt és megvolt a szállásfoglalásunk, nem maradt más hátra, hogy várjuk a
nagy napot. Kicsit izgultunk Uzonka utazása miatt, hiszen még ilyen helyzetben
nem voltunk. Na de azért nem is ijedtünk be “egyszer úgyis ki kell próbálni”
alapon nekivágtunk. Biztosan sokan ezért elítélnek, vagy nem értenek meg, de
hát ezt szeressük, otthon sem akarunk ülni mindig, Uzonkát is kezdjük
megszoktatni az utazásokkal.
Eljött augusztus 23, az
indulás napja. Már azelőtt való nap összeállítottuk a csomagot, az utolsó
percre nem hagytunk jóformán semmit. Az előszobában felsorakoztatott csomagok
láttán elmosolyogtam magam. Hiszen alig egy évvel ezelőtt, alig tudtunk bepakolni
a kocsiba. Még az utastér is plafonig volt tele. Most a csomagtartóban minden
kényelmesen elfért. Ebből is látszik, hogy Uzonka kezd nőni, nem kell annyi
mindent vinni neki sem, aztán persze nekünk is kezdett tapasztalatunk lenni a
pakolásban. Délután fél 5 körül indultunk Sepsiszentgyörgyről. Földvár felé
vettük utunkat, majd Nagyvárad felé. Radnót közelében megálltunk pihenni és
mivel közeledett az este egyúttal közeledett Uzonka alvó órája. A gyerekülésbe
le is fektettük és innen sok gondunk nem is volt vele. Éjszaka 12 óra körül
érkeztünk a magyar határhoz. Ott a tankolás és a határellenőrzés miatt volt egy
kis felébredés, de utána reggelig aludt a család nyugodtan. Amikor Uzonka
felébredt már jól Ausztriában jártunk. Egy pihenőhelyet kiválasztottunk a
megálláshoz, hogy kinyújthassuk végtagjainkat. Egy játszótéren Uzonka
kielégítette igényeit, faltunk valamit, aztán következett az utunk utolsó
szakasza. 22 óra autózás után megérkeztünk Söldenbe, a “Régi Malom” elnevezésű
panzióhoz, ahol szállásunk volt foglalva. Egyik hoppon túl voltunk, vagyis
megnyugodhattunk, hogy Uzonka jól viselte az 1600 km-es utazást, különösebb
gond nem volt vele. Persze Melinda kivette a részét a gyerek szorakoztatásából
bőven.
Vakáció
Söldenben és környékén
Szálláshelyünk Sölden
északi bejáratánál volt, könnyen rátaláltunk. Az árban bennefoglaltatott a
félpanziós ellátás és az Ötztal kártyák. Szobánkból szépen látszottak a 3000-es
csúcsok, jóformán nem is tudtam a nevüket csak bámultam őket. Még tusolás
közben is a hegyeken járt a szemem. Az első két napban inkább uszódákat
látogattunk meg a barátságtalanabb időjárás miatt. Az egyik, Langenfeldben
található Aqua Dome termálfürdő volt a látogatási listánkon. Az ultramodern
épületben több medence is található, úgy gyerekeknek mint felnőtteknek. A
legjobban a kinti 34 fokos medence tetszett. Nagy élmény még olyan személynek
is mint én aki nem tud úszni, lebegni a meleg vízben a szabad ég alatt és
bámulni a tájat. Uzonka nagyon jól érezte magát a gyerekfürdőben és Melinda is
kiúszhatta magát kedvére. A másik uszóda Söldenben található, a Freizeit Arena,
ahol a vizek szerelmesei szintén kedvükre találhatnak szórakozási lehetőséget.
Pont az érkezésünk
utáni napon egy nagyszabású bicikliverseny eseményébe csöppentünk. Ekkor
zajlott az ún. Ötztal Radmarathon. Lehet mondani, hogy ezzel az eseménnyel
tettek pontot a nyári idény végére. Persze az élet ezzel nem állt meg, csak az
elkövetkező héten látszódott a turisták számának csökkenése.
Aztán következtek a
kirándulások. Egyik nap a 2670 m magasan levő Hohe Mut Alm menedékházhoz
mentünk felvonóval Obergurgl településről. Sajnos a ködös idő miatt nem láttunk
semmit, ezért a visszajövetel mellett döntöttünk. Nem bánkódtunk az időjárás
miatt, mivel az előrejelzések szerint jó idővel kecsegtettek a meteorológusok,
ami be is következett. Másnap a 3000-es Gaislach-csúcsra felvonóztunk. Itt már
érződött az időjárás változása, jó irányban. Uzonka egy minihóemberrel is
eljátszothatott odafent. Erről a csúcsról gyalogosan jöttünk vissza egészen
Söldenig. Eleinte jól kitaposott, de meredek ösvényt jártunk, majd a
Gaislach-tó környékétől kényelmes turistaösvényben volt részünk. Ezen a
szakaszon sűrűn esett az eső, de hamarosan kisütött a Nap, amelynek hatására
Uzonka el is aludt. Az erdőben nagyon kényelmes turistaösvények találhatók és
rengeteg menedékház, amelyek mellett egy-egy játszótér. Uzonka ki is próbálta
mindegyiket.
Egy következő napon a Tiefenbach gleccserre kirándultunk. Autóbusz felvitt
2850 m magasra, majd onnan felvonó 3250 m-re. Csodálatos panorámában volt
részünk, tűző napsütéssel. Uzonkának jó lett volna egy napszemüveg, mert
szegényke alig tudta nyitva tartani a szemét. Na de ennyivel is okosabbak
lettünk. Persze nem ültünk sokat ezen a helyen, inkább visszajöttünk és egy
kényelmes erdei kirándulást iktattunk be a nap hátralevő részére. A Rettenbach
völgyben található menedékháztól indultunk a Sonnblick felé. Ez egy kényelmes
panoráma útvonal, menetközben lehet csodálni a háromezreseket. A Sonnblick
menedékház mellett pihentünk, nem is akartunk innen nagyon elmenni, hiszen
Uzonkánakegy hatalmas játszótér állott a rendelkezésére, amit ki is használt.
Hochsöldenen keresztül a Gyopár (Edelweiss) menedékházat is meglátogattuk. Itt
Uzonka játszótársra is lelt, az ottlakó tulajdonosok kislányának köszönhetően.
Tirol legnagyobb
vízesését a Stuibenfallt is meglátogattuk. A 150 m magas vízesés mellett vasalt
út is van kiépítve. Sajnos gyalogosan csak a második teraszig lehetett
felmenni, nem tudtuk meg milyen okból. De ez is elég volt érezni távolról a
hatalmas víztömeg erejét, hallani zaját. Felejthetetlen élményben volt részünk.
A vízeséshez közel található az Ötzi Dorf, vagyis Ötzi falva. Ez egy szabadtéri
múzeum, ahol nagyon aprólékosan bemutatják az 5000 éves embert. Ahogyan már
sokan tudják, ebben a völgyben leltek rá, úgy 3200 m-en egy jégbefagyott
ősemberre. Így lett Ötzi a neve. Lassan Uzonka is megtanulta. Próbálják
felfedezni kilétét, mesterségét, még Ötzi utolsó vacsorája is ki volt tüntetve.
Mindezeket megmosolyogtuk, aztán továbbálltunk. Mindenesetre nagyon
érdekfeszítő kiállítást látogathat meg az arrajáró.
A
Wildspitze (3772 m )- szóló
A terveim között szerepelt Tirol legmagasabb csúcsának megmászása is,
vagyis a 3772 m magas Wildspitze. Erre az akcióra úgymond „kivettem egy szabad
napot” a családtól és uzsgyé neki a hegynek. Egész nap tökéletes időben volt
részem, ezzel gondom nem volt. Vent településről (1900 m) egy kis libegővel
mentem fel a kiindulási pontomhoz. 2300 m-ről indultam reggel 9 órakor. Csípős
hideg volt, a hőmérő alig 1 fokot mutatott. Ennek nagyon örvendtem, hiszen
tudtam, hogy főleg az elején amikor teljes szusszal megyek, nem fogok
elmelegedni. Alig néhány turista indult neki a hegynek, úgyhogy tömegről sem
lehetett beszélni. A Breslauer menedékház felé vettem az irányt, teljes gőzzel
haladtam, ahogyan a lábaim és a tüdőm bírták. Mivel nem tudhattam, hogy a
későbbiekben mi vár rám, ezért gyors menetelésre kapcsoltam, kihasználva a
könnyű terepet. Ennek köszönhetően hamar megérkeztem a Breslauerhez (2850 m /
9,50 h), de itt már senkit sem találtam. A házba nem mentem be, inkább a
megállás nélküli továbbhaladást választottam. Persze amikor egy-egy alkalom
adódott pár másodpercre megálltam fényképezni.
Hamarosan friss havat kezdtem taposni. A klasszikus utat választottam úgy felfele
mint lefele, hiszen sok időm sem volt felfedező kirándulásra. A Mitterkarferner
gleccsert követve eleinte egy szép tavat hagytam a hátam mögött majd
találkoztam egy párossal, akikről később megtudtam, hogy nem voltak a csúcson.
Minél fennebb haladva nőtt a hóréteg és emelkedett a hőmérséklet is. Na de
ennek nem adtam nagy jelentőséget, csak akkor kezdtem menetközbeni gondolkodóba
esni, amikor rájöttem, hogy nincs nálam a napszemüvegem. Ott maradt a
panzióban. A havas terepen a tűző napon elég kellemetlen volt lefele nézni,
inkább próbáltam a sziklás gerinceket követni a szememmel, ezáltal sötétebb
árnyalatokat keresve. A a gleccseren jó hosszadalmasan kellett végigmenni, majd
a végén ki kell mászni egy nyeregbe. Itt értem utol egy lengyel csapatot, amint
másztak kifelé egy kábelekkel biztosított sziklán. Lassan haladtak, mivel végig
biztosították magukat. Egy hátramaradt fiúval beszélgettem el, neki nem volt
bátorsága továbbmenni, pedig eleget noszogattam. Tőle tudtam meg, hogy a másik
kettő akiket láttam odalent az ők csapatjukban voltak és megfordultak
rosszullét miatt. Kb. 200 m szintkülönbséget kellett kimászni a sziklás
szakaszon. A kábeloknak köszönhetően könnyen le lehetett küzdeni az akadályt,
semmiféle biztosításra nem volt szükség. A nyeregben aztán utolértem a fiúkat
és ott kiderítettük, hogy a lengyelek és a magyarok jó barátok (3350 m / 12,00
h).
Ők megálltak pihenni, én nem engedtem meg magamnak ezt a luxust. Egy másik
gleccsert kellett követnem egészen a csúcs aljáig. Itt már több csapattal
találkoztam, akik a csúcsról tértek vissza. Mindenki fizetős túravezetőt
választott a Breslauertől. Mosolyogtak is rendesen rám amikor láttak egyedül a
gleccseren biztosítás és szemüveg nélkül. Én megállás nélkül mentem felfele
jónéhány gleccserhasadékot kikerülve. A csúcs aljába érve még várt rám úgy 100
m sziklás gerincen való meredek mászás. Itt kezdtem érezni egy kis
hegyibetegséget, biztosan a túlzott megerőltetés miatt és nem is ettem semmit
aznap. Enyhébb szédülés fogott el, na de nem engedtem, hogy itt az utolsó 100
m-en kipurcantson. Inkább lassabbra fogtam a tempót, jobban odafigyeltem a
lépéseimre. Az utolsó méterek voltak a legkitettebbek, de szerencsére jól
átgondolva a helyzetemet, nem okoztak problémát. Aminek nagyon örvéndtem a
csúcsra érkezés pillanatában senki nem volt odafent. (3772 m / 13,20 h). Csak
néztem körbe-kereken mindenhol hegyek voltak, gleccserek és sziklák. Jóformán
szinte egyiknek sem tudtam a nevét, de őszintén szólva nem is az érdekelt.
Örvendtem, hogy itt lehettem és gyönyörködhettem a látványban. Két német mászó jött fel utánam a csúcsra.
Őket megkértem, hogy készítsenek rólam fotót.
Visszafele jövet pontosan a sziklás gerinc aljában találkoztam a lengyel
haverokkal. Biztattam is rendesen, hogy még csak néhány méter és fent vannak. A
lefele jövetel még gyorsabban ment. Épp arra kellett ügyeljek, nehogy
valamelyik lyukba belelépjek, ezeket átszöktem. Majd megérkeztem ismét a
nyeregbe, ahonnan következett a sziklán való ereszkedés. Persze a kábeleknek
köszönhetően nem volt gond. A szédülésem is elmúlt, úgyhogy rendben éreztem
magam. Lefele jövet a gleccseren egy osztrák fiatallal találkoztam (még a
fogszabályzó a szájában volt). Ő nem tudott angolul, én nem tudtam németül, de
érdeklődött a csúcs felől és valahogy elmagyaráztam az útvonalat. Valahogy tudtára adtam, hogy igyekezzen, mert
délután van. Ő megköszönte és még közben
visszapillantottam rá, lássam ahogyan halad. De meggyőződtem a gyors
meneteléséről.
Visszatértem a Breslauerhez, ott megengedtem magamnak egy félórás pihenőt.
Találkoztam magyarokkal, velük is elbeszélgettem. A csúcstámadások innen a
menedékháztól indulnak, reggeliben és pihenten. Általában két nap a klasszikus
menetidő. A pihenésem után elbúcsúztam a fiúktól és robogtam lefele a
felvonóhoz. Itt már szinte szaladtam, a gravitáció jó hatással volt rám.
Problémák nélkül érkeztem vissza és köszöntem az Úristennek ezt a szép napot
(2300 m / 16,00 h).
A csúcsot meg lehet járni egy nap alatt is gyorsabb menéssel. Így megspórolhatjuk
a menedékházi költségeket.
Hazafelé
Következett a búcsúzás az Ötz-völgytől és augusztus utolsó napján indultunk
haza. Az 1600 km-es utat most 24 óra alatt autóztuk le. Uzonka ismét átaludta
az éjszakát, aztán dél körül nyűgösebb kezdett lenni. Melindának köszönhető,
hogy amennyire tudta elfoglalta, hogy az út utolsó kilométereit ne bőgve tegye
meg.
Megjegyzések
Ajánlom mindenkinek, látogassa meg Ausztria e gyönyörű vidékét. Mindenki megtalálja
a magának való helyet és szórakozásformát. Két év alatti gyerekkel külön élmény
és kaland az egész üdülés, de nem kell félni, bele kell vágni. Itthonról ételt-italt
ne vigyünk, hiszen ott is hazai árban megtalálunk mindent. Olyan szállást
válasszunk (nyári szezonban), ahol az árban benne van az Ötztal kártya, hiszen
rengeteg ingyenes létesítményt látogathatunk vele. Egyetlenegy negatívumot
emelnék ki, éspedig az osztrák konyha az én szemszögemből nem ér fel az erdélyi
konyhával. Egy becsületes levest nem tudnak főzni (vagy nem akarnak). Túl egészségesen
esznek, én nem így szoktam meg. Persze ismétlem, ez az én véleményem. Egyébb
minden tökéletes e gyönyörű országban.
Fotók:
2013. szeptember 30., hétfő
Babakirándulás a Marinka pusztára, szept 28
Csodálatos, kellemes őszi időjárásban volt részünk e szombati napon. A
múltkori rossz időjárás miatt elnapolt kirándulást teljesen megérte elnapolni,
hiszen most pontosan ellentettje volt a két héttel ezelőttinek. 14-en gyűltünk
össze a Büdöskútnál, ebből 6 gyerek. Az Előpatak felé vezető úton mentünk egy
rövid ideig, majd a Szemerja-patak völgyébe ereszkedtünk be. Innen a Papp-kútja
felé vettük az irányt és megkóstolhattuk hideg vízét. A forrástól kellemes
erdei sétával először a Kölcze-pusztát érintettük, ahol kis időre
megszusszantunk, majd a sárga pont jelzést követve kényelmesen elértük a
Marinka-pusztát. Még a nagy pihenő előtt kimásztunk az előttünk levő domb
tetejére, ahonnan szép kilátásban volt részünk főleg a Bodoki-havasok, Berecki-havasok
és a Pintillő irányába.
Visszajöttünk a dombról és a tisztás szélén letelepedtünk. Tüzet
gyújtottunk, szalonnát és kolbászt sütöttünk, majd a jólmegérdemelt kajálás
után mindenki a saját szorakozásformáját választotta. A gyerekek szöcskéket
fogdostak, gödröt ástak a vakondtúrásban, nagyon aktívak voltak. A felnőttek
közül volt aki bekapcsolódott a gyerekekkel, mások egyszerűen kényeztették
magukat a napsugarakkal, ezen kívül lehetett gyűjtögetni az erdőben. Közben
hallgattuk a gyerekek szólás-mondásait, amelyeken jókat lehetett nevetni.
A hancúrozások után szedtük a sátorfánkat és egy másik utat követve jöttünk
vissza a Papp-kútat érintve szintén a Büdöskúthoz. Nagyon szép sétában, kikapcsolódásban
vettünk részt, jólesett az őszi
napsütésben kényeztetni magunkat. A délután még volt időnk elmenni a
csokiünnepre és jól belakmározni. Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon jó
társaság vagytok!
Fotók:
2013. szeptember 25., szerda
Babakirándulás a Marinka pusztára, szept 28
Kedves Gyerekek és Szülők!
A következő kirándulásunk Előpatak irányába lesz szervezve, a
környékünk erdeinek megismerése céljából. A Büdöskúttól való indulást
követően kirándulásunk alkalmával lesz lehetőség megismerni a Papp
kútját, a Kölcze-, Marinka pusztákat.
Időpont: 2013 szeptember 28 - szombat
Indulás reggel 10 órakor a Büdöskúttól, érkezés 16 óra körül ugyanoda.
Kisbabával rendelkező szülők hátihordozóban, kenguruban, kendőben hozhatják kicsinyüket.
Túrahossz: 10 km (közepes nehézségű)
Szükséges: 1 napra élelem, esőköppeny és egy kis sütnivaló (szalonna, kolbász stb)
Érdeklődni és jelentkezni itt vagy telefonon: 0745-058179 - Laci
Mindenkit szeretettel várunk!
2013. augusztus 20., kedd
Babatúra a Cenkre, aug 18
Gyönyörű szép vasárnap reggel gyülekeztünk a Cenk alatti sétányon. Az
ideális idő ellenére alig hatan gyűltünk össze, igaz később még hárman
csatlakoztak, így összesen kilencen vettünk részt e kiruccanáson. Na de azért a
kis létszám miatt sem keseredtünk el, örvendtünk, hogy ott lehetünk és
kirándulhatunk végre.
Negyed tíz magasságában indultunk el a sétányon, ráálltunk a sárga
háromszög jelzésre és azt követtük. Eleinte nagyon kényelmes ösvényen
haladtunk, majd az utunk egyik legérdekesebb szakasza következett: a Gábonyi
lépcsők. Meredeken másztunk felfele, közben nagyon éles kanyarokat hagytunk
hátunk mögött. Nagyon élménydús és érdekes útszakasz volt, ahogyan Szilárd
kisfiú is értékélte. A lépcsők után pihenő következett egy árnyékos padnál,
majd innen a Cenk nyúlványát követtük egészen a csúcsig. Addig is egy tisztáson
végigbámulhattuk Brassó déli részét, illetve jól látszott a Csukástól egészen a
Keresztényhavasig a Kárpátkanyar.
Kényelmes sétával másfél óra alatt értük el a Cenk tetejét. Itt a kis
Szilárd megtekintette a felvonó működését az indulástól kezdve, majd felmentünk
a hajdnai Árpád szobor talapzatához. Megcsodálhattuk madártávlatból Brassót,
igyekeztünk a fontosabb-ismertebb épületeket beazonosítani. Majd lementünk a
Cenk várának helyére, itt a kihelyezett térkép szerint nagyjából elképzeltük
hogyan is nézhetett ki régen az erődítmény. Aztán visszamentünk a csúcsra és
falatoztunk, csoportképet készítettünk.
Visszafele a nyeregből a szerpentines ösvényt követtük, amely piros
háromszöggel jelzett. Az egész útszakasz legérdekesebb pillanatai azok voltak
amikor a felvonó alatt haladtunk el. Minden alkalommal megvártuk amíg jött a „busz”
és a fejünk fölött kis távolságra elsuhant. Ezt a gyerekek nagyon élvezték, de
valljuk be, mi felnőttek is. Észre sem vettük, máris a reggeli indulási
pontunkhoz érkeztünk délután fél kettőkor. Jót ittunk a kiépített forrásvízből,
aztán jött a búcsúzkodás. A Nagy család azonban még maradt, hogy felfedezze a
város nevezetességeit.
Köszönjük szépen a társaságot a résztvevőknek és örvendünk, hogy együtt
kikapcsolódhattunk e brassói kiránduláson.
Fotók:
2013. augusztus 15., csütörtök
Jepi szárazvölgy, aug 11
Augusztus 11-én, vasárnap reggel Busteni felé autóztunk. A Babele felé
vezető felvonó irányába mentünk, majd autóinkkal egészen az erdő széléig
döcögtünk. Legalább megspóroltuk az egész napos parkolási díjat. 10-en
indultunk az Üvöltő-völgy (Urlatoarea) irányába, kellemes meleg időben (1000 m
/ 9,00 h). Célunk a Jepi szárazvölgyének a kimászása volt, illetve a Nagy
Boglyára (Claia Mare) való felmenetel. A Nagy Boglya különleges látványt nyújt
a Busteniből szemlélődőnek. Nem is a magassága a fontos (1863 m), hiszen jóval
eltörpül a Kostila és Karajman hegytömbök mellett, ellenben nem vezet rá
semmilyen jelzett ösvény, emiatt különleges és izgalmas a megmászása.
Alig hagytuk el az Üvöltő vízesés felé letérő ösvényt, máris a
szárazvölgyünk aljába találtuk magunkat. Az alsó szakaszon egyáltalán nem lehet
a völgy medrében menni, a felnőtt gaz és a számtalan kidőlt fa miatt. Egy vékony
ösvény azonban okosan kikerül mindenféle hasonló akadályt és ahogyan jobban
sziklásodik a völgy, bele is vezet bennünket. Innen következik az utunk
érdekesebb szakasza. Eleinte bemelegítésnek kisebb-nagyobb köveket másztunk ki.
Ezeket még nem nevezném ugratónak. Aztán minél fennebb haladva komolyodott a
helyzet és rendesen belekóstolhattunk a mászkálás fortélyaiba. Már itt a
kezdésnél találkoztunk a völgy legnagyobb szöktetőjével, amely 25 m magas. Jobbról
ki lehet kerülni egy földes-füves-sziklás terepen. De voltak akik direkt
kimászták. Jó tudni a szöktetőről, hogy kényelmes fogásokkal rendelkezik és ha
még kötélbiztosítást is használunk, akkor izgalom nélkül kimászható.
Ezentúl több ugrató került utunkba, de kimászásuk nem okoztak problémát,
jól kihasználtuk a sziklamászás különböző tehnikáit. Aztán hamarosan
következett a völgy legnehezebb akadálya, egy nem túl magas, de tehnikás
szöktető. Először is egy szikla alatt bújtunk át, majd e lyukon keresztül
érdekes módon egy rövidebb kéménymászással az ugrató közepére értünk. Innen jött
a java, hiszen a kulcsrész a szöktető felső felén található enyhén visszahajlós
szikladarab. Szerencsésen túljutottunk egymást segítve ennek kimászásában.
A völgyünk felső fele nem okozott gondokat. Habár legyűrtünk egy jópár
szöktetőt, ezeknek kimászása csupa élvezet volt. A Raducu övre kiérve egy
megérdemelt pihenőt tartottunk. Két turatársunk egy „reuma-ellenes kúrában” is
részt vett, mivel véletlenül felbolygattak egy darázsfészket, így aztán
csípésekből kaptak eleget. Ennek ellenére semmilyen panasz nem volt, sőt nagyon
jó hangulatban telt a pihenőnk (1850 m / 13,20 – 14,10 h).
Mivel az időjárás megfelelőnek tűnt elindultunk a Nagy Boglyára. Csomagok
nélkül indultunk el egy jól követhető ösvényen. Az útszakasz első fele volt a
legnehezebb, hiszen törpefenyők között kellett bújkálnunk többnyire. Aztán egyre
élvezetesebbé vált a keskeny ösvény, hatalmas hasadékok fölött jártunk. Egy kis
nyeregből másztunk ki a csúcsra (1863 m), sziklás terepen. Csoportképet
készítettünk, majd még bámultuk az alattunk elterülő tájat. Közben az időjárás
kezdett megváltozni, láttuk, hogy a szomszédos hegyekben kiadósan esik, így
gyorsan visszamentünk a csomagjainkhoz (1850 m / 15,00 h).
Folytattuk utunkat a Raducu-öv jól kitaposott ösvényén az Üvöltő-völgy
irányába. Jól is haladtunk e darabon, átszeltük a Kincses-völgy (Valea
Comorilor) mindkét szakaszát, majd az Üvöltő völgyet kereszteztük. Itt
ereszkednünk kellett volna, de sajnos nem ezt tettük, hanem folytattuk a
szintgörbén az utunkat. Az irány jó volt, csak a jól járható ösvény helyett egy
zergecsapáson küzdöttük át magunkat. A végén még az eső is jól eleredt,
pontosan egy sűrű törpefenyves közepében, ahol az esőköppenyeinket sem tudtuk
felvenni. Jól elázva értünk ki a jelzett ösvénybe, az eső esett szakadatlanul.
Lefele a kék háromszög jelzést követtük. Az eső nem állt el, végigkísért
Busteniig, villámlásokkal és dörgésekkel fűszerezve. Persze ekkor már
egyáltalán nem zavart, biztonságos helyen jártunk és esőköppenyeink is védtek.
Az Üvöltő-vízesés látogatását kihagytuk a szakadó eső miatt, de senki nem
bánta. Szerencsésen megérkeztünk Bustenibe és a megszokott helyünket
választottuk búcsúzásképpen. Nem is hittem volna milyen jól esik a fejünk fölé
szerelt elekromos rezsó melegítő sugárzása, nyár derekán.
Fotók:
2013. augusztus 10., szombat
Babatúra a Cenkre, aug 18
Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki
osztálya által szervezett babakirándulás következő állomása – Brassó egyik
ékessége – a Cenk lesz.
Időpont: 2013 augusztus 18 (vasárnap).
Útvonal: Brassó (Cenk sétány) – Gábonyi lépcsők – Cenk tető – szerpentines út – Brassó (Cenk sétány).
Szintkülönbség: +/- 450 m. Túrahossz: 7 – 8 km. Közepes nehézségű túra.
Felszerelés: egy napra élelem, esőköppeny, bakancs. Kisbabával rendelkező szülők hátihordozóval, hordozókendővel hozhatják kicsinyüket. Babakocsival a Gábonyi lépcsők nem járhatóak.
Felszerelés: egy napra élelem, esőköppeny, bakancs. Kisbabával rendelkező szülők hátihordozóval, hordozókendővel hozhatják kicsinyüket. Babakocsival a Gábonyi lépcsők nem járhatóak.
Találkozó Brassóban a Cenk alatti sétányon (Aleea Tiberiu Brediceanu) 9
órakor. A Star áruháztól 1-2 perc autóval. Aki nem ismeri Brassót, tájékozódjon
a Google Maps-en.Visszatérés Brassóba 14-15 óra körül. Lehet jönni vonattal,
illetve mikrobusszal is.
A vonattal érkezőknek:
- Sepsiszentgyörgy (7,59 h) – Brassó (8,40 h). – az állomástól taxival
érdemes jönni, kb 10-12 lej.
Mikrobusszal érkezőknek:
- Sepsiszentgyörgy (8,00 h – Lidótól) – Brassó (8,40 h) – az állomástól
szintén taxival.
Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:
tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt
Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül. Aki nem akar korán hazamenni, kellemes délutánt tölthet a Cenk sétányán található felújított úszódában. Érdeklődni az árakról a következő címen lehet: http://agrement-brasov.ro/index.html
Mindenkit szeretettel várunk !
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)