2015. augusztus 24., hétfő

Fogaras: Ciortea-gerinc, aug 22



Szombaton hajnalban heten indultunk útnak fejlámpák fényénél a Német-tisztástól (710 m / 5,40 h). Piros kereszt jelzést követtük a Barkács menedékház irányába. Eleinte jól meg kellett néznünk hová lépünk, hiszen nagy volt a sár, aztán amikor rátértünk az erdőkitermelő útról az ösvényre, megszabadultunk e kellemetlen útszakasztól. Hamarosan kezdett virradni. Laza iramban haladtunk, sietésre nem is volt ok. Könnyű szerpentinek vezettek felfele, néha átvágtunk egy új erdőkitermelő úton, amely egészen a menedékházhoz visz. 

A ház előtt nagy a csend, két-három kutya üdvözöl hangos ugatással (1550 m / 8,00 – 8,50 h). Kijött a házigazda is, miután megkérdezte a szokásos humorosságával, hogy „ki kergetett el otthonról bennünket”, beinvitált a házba. A szürke homályban megreggeliztünk, pihentünk és szemünk sarkával figyeltük a szépen megvetett ágyakat, milyen jó volna aludni ott most hirtelen. Nem is csoda, hiszen az időjárás inkább a szundikálós embereket részesítette előnyben.

A háztól hatan folytattuk utunkat a kék pont turistajelzésen, a Feleki-tó felé. Egyik túratársunk nem vállalta a továbbjövetelt, így a háznál bevárt minket. A felfele út egyelőre lefele indult. Jó 150 m szintkülönbséget el is vesztettünk amíg beértünk a Feleki-völgybe. Itt hatalmas erővel fújt  a szél szemben velünk, pontosan ahol kimentünk az erdőből. A szél hatására azonban a fellegek kezdtek oszladozni és még a Nap is kisütött, ennek nagyon örvendtünk. Két hosszabb emelkedővel küzdtünk meg, mire megérkeztünk a tóhoz (2007 m / 11,10 – 11,20 h). A jól leapadt tó partján három sátor is állt. Lefényképeztük a tavat és el is határoztuk, hogy mivel az idő nem fordult rosszabbra, így felmegyünk a Ciortea-gerincre is.

Utunkat a főgerincjelzést követve folytattuk nyugat irányba. Egy meredek emelkedőt másztunk ki egészen hamar a Feleki Ablakig (2178 m / 11,50 – 12,10 h). A nyeregben csodák csodájára a szél is elállt, lehetőséget adva a pihenésre és kajálásra. Szép kilátásban volt részünk az alattunk levő tóra, néha Ciortea csúcsaira, amikor épp kibújtak a felhőből.

Pihenő után elhagyjuk a turistajelzést és indulunk a Ciortea-gerincen. Eleinte kimászunk könnyedén a Tó-csúcsra (2259 m / 12,30 h). Innen lényegesen keskenyedik a gerinc, néhol éles köveken kellett egyensúlyozni. Elérjük a hatalmas sziklafal tövét, ennek oldalában kellett utat keresni. Pont ekkor sajnos az időjárás rosszabbra fordult, a köd belepett minket. Vékony vízréteg lepte be a sziklákat, nagyon síkossá téve ezeket. Szerencsére tájékozódni jól lehetett és a nehéz útszakasz felénél járhattunk, ígyhát a visszavonulást kizártuk. Ismervén is a gerincet, tudtam, hogy a másik oldalon jóval könnyebb lesz a lejutás. Egyelőre a sziklafal északi oldalában harántoztunk, majd egy megfelelőnek tűnő alkalomkor hirtelen felmentünk a gerincre. Pontosan a keleti (nagyobb) és a nyugati (kisebb) csúcsok közé érkeztünk. A gerinc túloldalán némi kilátásban is volt részünk. A nyugati-csúcs eléréséig egy keskeny sziklás gerincet követtünk. A kövek nagyon síkosak voltak, fokozott elővigyázatosságot igényelt az előrehaladás. Főleg a nagyon keskeny helyeken. Na de nyugodt lélekkel problémák nélkül küzdtük le az akadályokat és boldogan álltunk a Ciortea keleti csúcsán (2422 m / 14,30 – 14,40 h). Itt találkozunk a piros kereszt jelzéssel, amely aztán levezet a hegyről a túloldalon. Csoportkép készítése után indulunk lefele a hegyről.

A Ciortea keleti oldala lényegesen könnyebb mint a nyugati, hamar le is érünk a Garbova nyugati nyergébe (2140 m / 15,15 h). Itt egy rövid szakaszon ismét találkozunk a piros sáv főgerinc jellel, ezzel együtt megyünk a Garbova keleti nyeregbe, majd a Skála-csúcs felé. Az utóbbira már nem megyünk fel, búcsút intve a főgerincnek a piros keresztet követve, a Skála-hegy oldalában haladunk tovább. Következett a hosszadalmas ereszkedő a Barkács menedékházhoz. Az időjárás nem javult, na de ez már nagyon nem is érdekelt, egyszerű turistaösvényt követtünk. A nehézségeket jóval a hátunk mögött hagytuk. Útközben málnát és áfonyát találtunk, be is lakmároztunk istenesen belőle. Egyre erősödő esőben érkeztünk vissza a házhoz, ahol már várt az ottmaradt társunk (1550 m / 17,20 – 18,10 h).

Jólesett a meleg leves elfogyasztása, majd a pihenő és a csoportkép elkészítése után elbúcsúztunk a házigazdától és indultunk lefele. Erre már az eső is elállt. Jó iramban haladtunk lefele, ennek köszönhetően idejében leérkeztünk a Német-tisztáshoz, ahol autóink vártak (710 m / 19,40 h). Hazaindulás előtt még megnéztük a tenyésztett szarvasokat és őzeket, majd elbúcsúztunk egymástól.

Fotók itt.
 

2015. augusztus 17., hétfő

Kisbakancs-túra a Nagykőhavasra, aug 16



Augusztus 16-án vasárnap 36-an gyűltünk össze a Malomdomboknál. A résztvevők közül 16 gyerek volt. Kellemes reggelen indultunk útnak a piros sávval jelölt családi ösvényen. Gyerektempóban haladtunk és igyekeztünk minden fontosabb állomásnál – pad, forrás – hosszabb-rövidebb pihenőt beiktatni. Az erdőben néha monotonabb volt a gyerekek számára a gyaloglás, már alig várták, hogy kijátszhassák magukat a menedékház előtti téren. Ez nagyon jól meglátszott.

Négy óra alatt meg is érkeztünk a „célponthoz”, ahogyan egyes gyerekek nevezték. Gyors evés után következett a várva-várt játszás. Főleg a szamarak arattak nagy sikert, de egy homokdomb is felkeltette a gyerekek érdeklődését. Bő két órát töltöttünk el, ezalatt az idő alatt mindenki kihancúrozhatta magát. Meg is látszott a gyerekeken, főleg akik a homokbuckát választották. Na de a boldogság és a jókedv ami látszott az arcukon, annak a látványa mindent megért.

A csoportkép elkészítése után indultunk lefele. Az időjárás most is megkímélt, hiszen nagyon borúsra fordult egy pillanatra az időjárás, de az eső elkerült, sőt később ismét kiderült. Lefele természetesen jobban ment a haladás, habár ekkor sem siettünk. Még a Malomdombok előtt a patakban lehetett egy utolsót pancsolni, vagy gátat építeni és azzal búcsúztunk is egymástól.

Köszönet mindenkinek a részvételért és találkozzunk következőkor is!

Fotók:

2015. július 27., hétfő

Bucsecs: Molnár Fogak-öve - Légpárkány, júl 25



Szombaton öten indultunk a Busteniben található Alpin menedékháztól (900 m / 6,15 óra). Friss erőben jó iramot diktáltunk a Kostila-tisztás irányába, majd felfele a Szarvasok-völgyén. Már kora reggel nagy volt a hőség, rendesen jólesett amikor egy kis árnyékba érkeztünk. Rátalálunk a Molnár-övre és azon folytatjuk utunkat, elhagyva a turistaútat (1700 m / 8,15 h). Egyre szebb kilátásban van részünk, ahogyan fokozatosan emelkedünk a Molnár-gerinc irányába. Az ösvény alig látható, tehát sokan nem járnak errefelé, lehetséges ezért is rengeteg szebbnél-szebb havasi gyopárt csodálhattunk. Megérkezünk a Molnár-gerincre és pihenőt tartunk (2000 m / 9,15 – 9,30 h).

Innen a gerincen folytatjuk utunkat a Fogak irányába. Kezdetben egy jó meredek kaptató izzaszt meg bennünket, aztán átsétálunk az Éles gerincen és máris a Nagy Fog alatt találjuk magunkat. Ennek kimászását tervbe is vettük, úgyhogy gondolkozás nélkül kimásztunk rá. Gyönyörű kilátásban volt részünk erről a hegyes sziklacsúcsról minden irányban. Többet is elidőztünk itt, nem volt okunk a sietségre. Pihenés után visszajövünk és a Fogak-őve bejáratánál feltöltjük energiatartalékunkat (2100 m / 10,45 -11,30 h).

Itt elkezdjük a Bucsecs egyik legszebb övének a bejárását egy nagyon kényelmes ösvényen. Fejünk felett merészen emelkednek az égbe a hegyes sziklatornyok. Csodálatos látvány és felemelő érzés ilyen helyen sétálni mindenki számára, még ha nem is első alkalommal jár errefelé. Egészen a Mély-völgyig követjük az ösvényt, majd azon hirtelen egy nagyon erős kapaszkodó után visszamászunk a Molnár-gerincre. Még egy nagyobb emelkedőt kell leküzdenünk és az Omul-csúcson találjuk magunkat (2507 m / 13,00 – 13,45 h).

A hőség errefelé sem enyhült, annak ellenére, hogy ilyen magasan vagyunk. A menedékház környékén rengeteg a turista, sokan keresvén a hűvösebb időjárást. Na most ebbben rendesen csalódhattak. Terv szerint egyszerűen a Szarvasok-völgyén ereszkedtünk volna vissza Bustenibe. De mivel jó erőben voltunk és időnk is volt bőven, úgy határoztunk, hogy a Légpárkányon megyünk le.

Elhatározásunkat tett követte, így kezdtünk szaporán lépkedni a Kostila felé. Nagyon jó iramban haladtunk, közben ügyelve a rengeteg turistára akik főleg az Omul-menedékház felé igyekeztek. A gyors iramunknak köszönhetően viszonylag hamar elérjük a Kostilát, azt kikerüljük és rátalálunk a Gelepeanu-kémény felső kijáratához, amelyen kezdjük az ereszkedésünket (2450 m / 15,00 h). Hamar megy az ereszkedés, problémák nélkül. A Kostila-öv környékén találkozunk felfele mászó turistákkal akikkel röviden elbeszélgetünk. A Fehér-völgy gerincén ereszkedünk le a Légpárkányhoz, ahol sepsiszentgyörgyi csapattal találkozunk (2100 m / 15,40 – 16,15 h). Természetesen hosszasan elbeszélgetünk, viccelődünk. Majd búcsúzkodunk, hiszen ők felfele tartottak. Végigsétálunk a rövid Légpárkányon, aztán a másik végénél a kilátónál nekiláttunk enni. Közben nem győztünk betelni a látvánnyal amit a Caraiman tömbje és a Fehér-völgy fala nyújtott.

A pihenő után jó ütemben ereszkedünk eleinte a törpefenyők között, majd a sziklákon ahol láncok segítettek. Lejövünk a bozótos részen a Policandru-völgy felső felén, majd újabb láncos ereszkedő következik a Leshelyig (1900 m / 17,30 h). Az elkövetkező szakasz már erdőben történik, eleinte meredek ösvényen, majd egyre enyhülő és szélesedő turistaúton. Problémák nélkül, tele szép élményekkel érkezünk vissza Bustenibe (900 m / 18,45 h).

Fotók:

2015. július 20., hétfő

Kisbakancs-túra a Sütei borvízhez, júl 19



Délelőtt 10 órakor már nagy volt a hőség Sepsibodok központjában, ahol 17-en gyűltünk össze. Autókkal és biciklikkel érkeztek a résztvevők, majd az összesítés után folytattuk az utunkat az Olt völgyén mindenki a saját járgányával. Az utolsó 2 km-t aztán gyalogosan tettük meg a fákkal borított erdőkitermelő úton. Ez pontosan ideális szakasz volt a kánikula ellen. A borvíznél megtöltöttük palackjainkat és felmentünk a jó állapotban levő filagóriához, ahol fát gyűjtöttünk és nekiálltunk megsütni az otthonról hozott finom falatokat. Evés közben és után Matyi igazán rátermett tehetséggel foglalkozott a nálanál jóval kisebb gyerekekkel. Unatkozásról szó sem volt.

Az erdei játszóház után lementünk a borvízforrás környékére. Valamennyire igyekeztünk kitakarítani a medencében található alig bokán fennebb érő borvizet. Így is csak lábáztatni volt alkalmas. Sajnálatos módon az alig 4 éve épült medence fürdésre nem alkalmas és a játszótér is tönkre van téve. Ezek után legyen még kedve valakinek kalákázni. Természetesen nem csüggedtünk el, hanem igyekeztünk kihasználni mindent, amit a természet nyújtott. A patak és a borvizek nagy szórakozási lehetőséget nyújtott úgy gyereknek mint felnőttnek. Délután indultunk vissza autóinkhoz és tértünk haza a rekkenő melegbe.

Köszönettel tartozok mindenkinek a részvételért és találkozunk augusztusban a Nagykőhavason.

Fotók:

Kisbakancs minitábor a Garcsin völgyében, jún 13-14



Második alkalommal szervezte a Háromszéki EKE Kisbakancs minitáborát, június 13-14 között a Nagykőhavas lábánál található Pünkösdi Rózsa menedékháznál. A két hónapos készülődés zökkenőmentesen ment Balázsi Mihály tulajdonosnak köszönhetően.

Szombaton 88-an gyűltünk össze Négyfaluban, ebből 41 gyerek volt. A résztvevők többsége természetesen Sepsiszentgyörgy- vagy annak vonzáskörzetébe tartozóak. Ezenkívül jegyeztünk családokat Négyfaluból, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, de még a távolabbi Kolozsvárról is.

Gyülekező után mindannyian együtt autóztunk ki a Garcsin völgyében található Pünkösdi Rózsa menedékházhoz, ahol már vártak ránk. A többség sátoros éjszakázást választott, ők nekiálltak az éjjeli menedék felállításának. A menedékház is megtelt teljesen, minden szoba elfoglalódott. Miután mindenki berendezkedett egy kis kirándulást tettünk a 3 km-re levő medvelesig, amelynek tisztásán jókora családi pihenőt tartottunk. Természetesen a medveles nagy érdeklődéssel bírt, a gyerekek teljesen a birtokukba vették. A játék után visszatértünk a menedékházhoz és örvendtünk, hogy nem kaptunk az égi áldásból, hiszen nem messze tőlünk heves esős idő fenyegetett. A háznál megtisztelt jelenlétével Dr. Kovács Lehel István – EKE-elnök akivel jólesett a baráti beszélgetés. Estére elkészült a várva várt babgulyás, amelyből mindenki jóllakott. A napot hatalmas tábortűzzel és baráti beszélgetésekkel zártuk.

Másnap a reggeli után a gyerekeknek tombolát szerveztünk. Minden szülő hozott egy kis ajándékot ahány gyerekkel jött, így mindenki kaphatott valamit. A gyerekek izgatottan várták, hogy milyen játékot hoz nekik a sors. Egyesek nagyon szerencsésnek érezték magukat, mások kissé elszontyolodtak, ha nem  a várva várt játékot kapták. Természetesen sorsolás után következhetett  a cserebere. Az esemény után megköszöntük mindenkinek a részvételt és szállingózott a társaság hazafelé.

Köszönettel tartozom a minitábor megszervezésében nyújtott segítségért a következő személyeknek: Puskás Melinda, Puskás Csaba, Barna Lehel, Fekete Mihály és Balázsi Mihály.