2017. december 18., hétfő

Medveszakadék, dec 16



2017 december 16-án szombaton egy brassói EKE által szervezett kiránduláson vettünk részt a Nagykőhavason. Számlálásom szerint 16-an indultunk a Malomdomboktól (600 m / 9,45 h). Az időjárás szokatlanul meleg volt, a télnek a nyomát csak a hegység magaslatain lehetett látni. A Hétlétrák felé vezető úton indultunk laza iramban. Nem is volt értelme sietni, hiszen erre a  napra egy rövid sétakirándulás volt betervezve. Útközben látszott az elmúlt hét szeles időjárásnak a következménye, hiszen vastag fenyőfák terültek el a földön, amelyet épp elhaladásunkkor takarítottak el. Nem szándékoztunk meglátogatni a Hétlétrás szakadékot, így csak a bejáratához jutottunk el (900 m / 11,10 h).

Nem is időztünk itt sokat. Visszatértünk és a Medveszakadék felé vettük az irányt. Nagy sziklafalak alatt haladtunk felfele, közben figyelemre vettük a kiszögezett sziklamászó  útvonalakat. Szerencsénk volt látni épp egy mászópárost, akik épp a falon voltak. A szakadék alól kiérve egy kényelmes ösvényen kanyargóztunk ki a sziklák tetejére, ahonnan szép kilátásban volt részünk a Nagykő-, illetve a Keresztényhavasra. A szél azonban nem hagyott sokáig gyönyörködni, nem engedte a Medveszakadék tetején való ebéd elfogyasztását. Kerestünk egy szélvédett helyet, ahol feltölthettük az energiánkat (1150 m / 12,30 – 13,30 h).

Ebédidő közben még ledőlt fenyőfák ágait gyűjtöttük és ez a foglalkozás meg is maradt addig amíg leértünk a Malomdombokhoz. Visszafele a jólismert családi úton jöttünk. Szinte mindenki fel volt pakolva fenyőágakkal, a közelgő karácsonyi ünnepek miatt. Szerencsésen visszaérkeztünk a Malomdombokhoz, ahol egymástól elbúcsúztunk, kellemes ünnepeket kívánva (600 m / 15,00 h).

Fotók:


https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1984655531559459.1073741955.100000450948657&type=1&l=fedc988afa

2017. december 4., hétfő

Nagy Piliske-túra, dec 3



2017 december 3-án vasárnap 28-an gyűltünk össze a tusnádfürdői vasútállomás mellett. A Csíkszéki EKE turistái is megtiszteltek jelenlétükkel. Borongós volt az idő, napsütésbe nem igazán reménykedtünk, sőt az előrejelzések későbbre havazást ígértek. Sajnos abból a havazásból jókora zápor lett pontosan délben.

Indultunk tehát a vasútállomás mellől a Nagy Sólyomkő irányába (600 m / 8,20 h). Épp az indulás után egy utcával hamarabb tértünk le balra pontosan az Olt-folyó medre mellett. Ennek egy picit megittuk a levét, mivel a Sólyomkő alatt kanyarodó erdei úthoz későbbiekben fel kellett kapaszkodnunk egy sűrű erdőben. Végre aztán megvolt az utunk és hamarosan elértük az ösvényt is, amely kényelmes szerpentinek segítségével felvezetett a Nagy Sólyomkő tetejére (820 m / 10,00 – 10,30 h). Tusnádfürdőre szép kilátásunk volt, de a Csomád-hegység teteje felhőbe takarózott. Itt felkértük Tőke Dénes barátunkat - a Csíkszéki EKE tagját - egy helyismertetőre. Csodálatos szónoklatát a társaság valóságosan „itta”  a szavait. Többek között a Hargita- és a Csomád hegységek eredetéről esett szó.

E valóságos geológia óra után indultunk a Sólyomkő gerincén felfele, jelzetlen ösvényen. Eleinte meredekebb kapaszkodóban volt részünk, majd a főgerinchez közeledve egyre enyhült az emelkedő. Elértük a Hargita főgerinc útját, amely kék sávval van jelölve. Innen egy kényelmes séta után érkeztünk a Nagy Piliske alatti vadászházhoz (1250 m / 11,30 – 12,30 h). Tűzgyújtás és különböző finomságok sütögetése következett. Szerencsére sikerült megsütni az ennivalókat, hiszen rögtön utána a beígért havazás helyett kezdett zuhogni az eső. Sajnos ez igen lerövidítette az ottlétünket, pakoltunk is össze és egy esős-füstös csoportkép után indultunk is lefele.

A kék kereszt jelzésen, a Bánya-patak völgyében, kényelmesen jutottunk le Tusnádfürdőre (600 m / 14,00 h). Jóval hamarabb leértünk mint amire számítottunk, sajnos nem engedte meg eléggé az időjárás az egymással való bővebb beszélgetéseket. Így aztán szépen elbúcsúzkodtunk egymástól és hazamentünk.

Köszönöm szépen e csodálatos társaságnak, hogy együtt lehettünk.

Fotók:

2017. november 26., vasárnap

Ősz vége a Keresztényhavason, nov 25



2017 november 25-én szombaton, ketten Melindával úgy határoztunk, hogy a brassói EKÉ-sekkel is elmegyünk túrázni. A gyerekek a nagyszülőkkel maradtak, így csendesebb kirándulásnak néztünk elébe.

12-en indultunk a brassói Rakodó negyedi végállomásból (550 m / 8,10 h), Blénesi György vezetésével. A napsütéses reggelen igen jókedvvel másztunk ki a Cenk nyeregbe. Szép egyenletes ütemben haladtunk. A nyeregből egy rövid pihenő után a kék úton folytattuk gyaloglásunkat. Igazi őszi táj fogadott, a Nap besütött a lombjaikat már elhullatott fák közé, szaporán tapostuk az avart. Rendre elhagytuk a Stechil tisztást és a Rókapadot, majd egy nagyobb hosszantartó emelkedő után a Nagy Krukk-csúcs alatti tisztásra értünk (1450 m / 11,00 – 11,15 h). Itt rövid kajaszünetet tartottunk, majd továbbálltunk.

Lassan megjelent a hó is, csillogott-villogott a nap sugarában. Egy könnyebb terep következett, szép kényelmes széles ösvény. Útközben a fák letört hegyeit távolítottuk el az ösvényből. Egy jókora maci lábnyomát is követtük szinte egészen a Ruja tisztásig. A Ruja tisztáson már téliesebb időjárás fogadott, 5-10 cm-es havat tapostunk. Felsétáltunk a Römer menedékházig, ahová néhány fotó elkészítése után bementünk pihenni (1604 m / 12,45 – 13,40 h). Jólesett falatozni az itthoni kajából, de még jobban esett az ott főzött fuszulyka leves piros hagymával.

Energiafeltöltés után a ház előtt csoportképeket készítettünk, majd indultunk lefele. A Vörös úton mentünk le egészen Brassó Pojána szélébe, majd a sípályákat keresztezve kikerültük a települést. Legyalogoltunk a Kis Pojanába, ahonnan szép kilátás nyílt a Bucsoiu havas csúcsára. Innen a Lehmann-úton kanyargóztunk le a Salamonkőhöz. Itt már kezdett szürkülödni, de a túrának is a végén jártunk (600 m / 16,45 h). Még lesétáltunk pár száz métert az autóbusz állomásig, hiszen újabban a busz nem jön fel a Salamonkőhöz. A buszban volt időnk mindenkitől elbúcsúzni és örvendtünk, hogy ilyen kedves személyekkel tölthettük napunkat a Keresztényhavason.

Köszönet Blénesi Gyurinak és társainak a túrát és biztosan fogunk még találkozni az elkövetkezőkben.

Fotók: