2024. november 11., hétfő

Királykő: Călineț- és Ablakos sziklavölgyek, nov 9

A címben említett sziklavölgyeket már több alkalommal is lejártuk az évek során. Sőt minden évszakban és minden irányban. Valahogy azonban néha felbukkan a vágy, hogy újra meglátogassuk a Királykő eme csodálatos vidékét. Mivel nem jelzett útvonalról van szó, ezért magunk lehetünk a túra során, főleg egy novemberi napon. Nem voltunk egyedül, hiszen még találkoztunk egy hat fős csapattal, de egymást nem zavartuk a mászkálásunk közepette, sőt el is távolodtunk egymástól. Így a csendet és nyugalmat élvezhettük maximálisan. Nyugodt is volt minden, hiszen még zergével sem találkoztunk utunk során.

2024 november 9-én szombaton Szeróval ketten autóztunk a Királykő lábánál található Plaiul Foii vendéglőhöz, egykori turistaházhoz (849 m / 7,45 h). Hideg reggel volt, de szép időt jósoltak a meteorológusok, ezért aggodalom nélkül vágtunk neki az útnak. Tudtuk, hogy végig a hegység nyugati oldalában nem fog melengetni a Nap sugarai, esélyünk erre csak a gerincen adódott. Piros háromszöggel jelzett ösvényt követtünk a Sárga Fal aljába, ahol egy rövidítőt használtunk ki a Reménység (Speranțelor) menedékhely felé. Sziklás kapaszkodó után ismét visszatértünk a jelzett útba, a menedékhely aljáig, ahonnan egyből a Vaslétra felé kanyarodtunk a Közép övön. A létrás ereszkedő tetejéről gyönyörűen ráláttunk a Călineț sziklavölgyre, ahová készültünk. Először is faltunk valamit, hogy erőtartalékainkat feltöltsük (1650 m / 9,30 – 9,50 h).

Leereszkedtünk a vaslétrán, majd köszöntöttünk egy csapatot, akik ugyanazt az útvonalat tervezték, mint mi. Folytattuk utunkat a szűk völgyben, kisebb-nagyobb szöktetőket magunk után hagyva. Annyira már nem is volt hideg, nyugodtan puszta kézzel lehetett fogni a sziklákat. Meglepő nyugodtság volt a hegyen, zergékkel sem találkoztunk, habár máskor legalább távolról mutogatták magukat. Egyre fennebb kapaszkodva észrevettük a napsugarakat, ahogyan nyaldosták a gerinc szikláinak tetejét. Most már kívántuk a napsugarakat és ez be is következett a Cimbalmok csúcsának közelében, fent a főgerincen. Puha fűben nyújtóztunk el és annyira elkényeztettük magunkat, hogy bele is aludtunk a nagy csendben. Ezek után falatoztunk és élveztük továbbra is a kellemes időt (2140 m / 12,10 – 13,10 h).

Mivel rövid a nap, ezért kellett indulni lefele. Az Ablakos sziklavölgy irányába megkezdtük az ereszkedést eleinte egy meredek füves szakaszon, majd harántozva sziklák és törpefenyők találkozásánál. Leérünk a sziklavölgy névadójához, az ablakhoz, átbújtunk rajta és kötéllel való ereszkedésünket sikeresen teljesítettük jó néhány szakaszon, egészen az erdőhatárig, a turistaútig. A 30 méteres kötél nem mindenhol bizonyult elégségesnek, úgyhogy a szöktetők utolsó 2-3 méterét szabadon kellett leereszkednünk. Minden jó, ha a vége jó alapon érkeztünk a Reménység menedékhelyhez, ahol kis pihenőt iktattunk be. Bekukkintottunk a mendékhelyre, ahol tisztaság fogadott, a priccsek jó állapotban vannak (1690 m / 15,30 h).

Utunk utolsó szakaszát gyors ritmusba tettük meg, immár turistaúton. A nemrég lejelzett utat szerintünk nem kellett volna turistaforgalomnak adni, hiszen még az erdőben is nagyon meredek szakaszok vannak és a föld fellazulása esős időben sárt fog képezni, amely igen csúszóssá fogja tenni az útvonalat. Szerencsésen visszaértünk az autónkhoz, egy tartalmas nap után (849 m / 16,45 h).

Fotók itt

2024. október 22., kedd

Keresztényhavas diákokkal, okt 19

 A brassóiak "házi" hegyén kirándultunk egy csapat Mikós diákkal 2024 október 19-én szombaton. Célunk Brassó Pojanából feljutni a csúcsra, majd lemenni a Salamonkövek irányába a régi úton Brassóba. Vonatos és buszos utazásunk eredményeképp érkeztünk fel a híres üdülőtelepre. Csípős hideg fogadott, de gyönyörűen tiszta égbolt volt a fejünk felett. Tudtuk, hogy odafentről pazar kilátás lesz a szélrózsa minden irányába.

Végigmegyünk Brassó Pojanán és a csapat üdvözlése után a Schmautz keskeny, meredek völgyén jutottunk fel a Drester tisztásra. Itt egy csapat elemi iskolás gyereket értünk utol, akik a Tejbarlang felé igyekeztek. Mi a sárga sávval jelzett uton folytattuk egyre fennebb, először a Nagy Krukk oldalában, majd egyre kényelmesebb úton meg sem álltunk a Ruja tisztásig. Mivel itt hétágra sütött a Nap, leültünk falatozni a mesterséges tó melletti árokban. E tó vize szolgálja a hóágyúkhoz szükséges havat, amikor télvíz idején kevés a csapadék.

Felfrissült erővel egy meredek sípályán kapaszkodtunk fel a Keresztényhavas 1799 méteres csúcsára. Útközben siklóernyősöket figyeltünk meg ahogyan felszálltak. A csúcson körbefényképeztük a tájat, igyekeztem elmagyarázni mindent ami látszott. Volt bőven miről mesélni, hiszen a Hargitától egészen a Fogarasi havasokig minden kiemelkedés észrevehető volt. Csoportkép készítése után megkezdtük az ereszkedést és meg sem álltunk a Julius Römer menedékházig. Itt a terasz tele volt, mindenki élvezte az őszi napsütést. Mi is ugyanezt tettük, közben elfogyasztottuk elemózsiánkat.

A megérdemelt pihenő után a Vörös úton jöttünk le, majd a Fenyő sípálya felé vettük utunkat, így kikerülve Brassó Pojanát, aztán annak az alsó részétől a híres régi úton jöttünk le, ahol anno szekerekkel, hintókkal, teherautókkal szállították fel a turistákat az 1960-as évekig. A Salamonkő szomszédságában ért véget a túrautunk, közel 17 km gyaloglás után. Nagyon jó hangulatú diákokkal buszoztunk a vasútállomásra, majd vonattal estére mindenki szerencsésen hazaért.

Köszönöm ezt a szép élményt és folytassuk a kalandozásokat!

Fotók itt

2024. október 15., kedd

Bucsecs: Omul-csúcs, okt 12-13

Rengetegszer jártam a Bucsecs hegységben, azon belül az Omul csúcson is megfordultam több tucatnyi alkalommal. Azonban mindig más arcát mutatja a természet ezen a csodálatos helyen és nemcsak itt. Főleg, ha megszállunk ebben a magashegyi menedékházban, akkor a naplementék és napfelkelték biztosan emlékezetesek maradnak. Ez alkalommal naplemente látványában nem gyönyörködhettünk az időjárás miatt, de napfelkeltében annál inkább.

2024 október 12-én szombaton esős időben szálltunk le a vonatról Busteni városában (800 m / 7,20 h). Fel voltunk készülve erre a napra, többnyire csapadékot jeleztek kövér fellegekkel. A Szarvasok völgyén terveztük a felmenetelt, amely egyik leghosszabb völgy a hegységben. Végigmentünk a Fehér-völgy utcáján, majd a hegység lábánál fokozatosan emelkedtünk a piros háromszög jelzést követve. Átkelünk a Kostila- és Galbenele sziklavölgyek aljában és kiérünk a Kostila tisztásra, majd a közeli útkereszteződésben megálltunk pihenni, falatozni. A sűrű fenyőfák aljába még nem hatolt be az eső, így viszonylag száraz terepre pakolhattuk ki elemózsiánkat.

Az útkereszteződésből nyugatra folytattuk utunkat, most már a Szarvasok völgyében, sárga sáv turistajelzésen. Az eső sűrűn szemerkélt, szerencsére néha-néha szünetet tartott. A szél is szállította a fellegeket, emiatt főleg az erdőhatár felett kilátásban is volt részünk. Néhány zergét kaptunk lencsevégre elég távol tőlünk, ahogyan legelésztek a Molnár-gerinc oldalában. Fokozatosan haladunk felfele, pihenni csak állva tudtunk az eső miatt. Ennek köszönhetően a fáradtság hamarabb jelentkezett, főleg a gyerekek körében. Azonban Uzonka ezen a magaslati vidéken új erőre kapott, amellyel a csúcsig jó iramban haladt. Az utolsó szerpentineken már meg sem álltunk, hiszen a szél egyre jobban fújt és nagyon át voltunk ázva a nyirkos idő miatt. Szerencsésen megérkezünk a Bucsecs legmagasabb pontjára, az Omul csúcsra és az ott található menedékházhoz (2507 m / 14,40 h).

Egyből az étkezdébe nyitottunk be, finom forró zöldséglevessel melegedtünk át. Bekéreztünk a szobába, ahol akkor indították be a fűtést, ezért estig még hideg volt. Hálózsákban és pokrócok alatt a gyerekek pihentek, közben figyeltük a párás ablakon keresztül a kinti ködös tájat. Idő elteltével egyre többen jelentek meg a hálószobában, estére nagyjából 20-an gyűlhettünk össze. Lefekvés előtt az étkezdében még felmelegítettük magunkat, majd nyugovóra tértünk.

Október 13-án vasárnap reggel csodálatos táj fogadott. Tiszta égbolt, alattunk felhőtenger. Igaz csípős hideg volt és a szél is jól fújt. Körbefényképeztük a tájat, majd reggelizés után elindultunk lefele ugyanazon a Szarvasok völgyén (2507 m / 9,40 h). Sokkal kellemesebb időben volt részünk, ki is használtuk heverészéssel a fűben több alkalommal. Hosszasan figyeltük a legelésző zergéket és találkoztunk Foxy rókával, aki a vidék sztárja az interneten. Nagyon sok emberrel találkoztunk, akik a jó időt kihasználva igyekeztek fel a csúcs felé. Mi nyugodalmasan menegettünk lefele, a Kostila-tisztás közelében még falatoztunk is. Visszatértünk szerencsésen Bustenibe egy gyönyörűen napsütötte őszi erdőben, gombákat szedegetve. Nagyon jó túrában volt részünk, amely emlékezetes marad mindegyikünk számára.

Fotók itt

2024. október 8., kedd

Lokomotív TT 42 - Börzsöny-hegység, okt 5

2024 október 5-én szombaton a Lokomotív Turista Egyesület által szervezett teljesítménytúrán vettünk részt a Börzsöny hegységben. A túra előtti nap érkeztünk késő este, amikor a szokolyai vasútállomás közvetlen közelében felhúztuk sátrunkat. Egy jólmegérdemelt, de rövid pihenés után, reggel az elsők között indultunk útnak, felszerelkezve térképpel. Kövér felhők borították az eget, azonban szerencsénkre esőkabátokra egész nap nem volt szükség. A túra első szakasza Nógrád településre vezetett Magyarkúton és Nagy Kő hegyen keresztül. Az útszakasz magába foglalta a Vizkelety László útvonalat is. 1949-ben ő volt a jelenlegi egyesület megálmodója, megalkotója. Noha nem jelentett nagy kihívást ez a szakasz, bizony egy emelkedőn jelentősen megnehezítette dolgunkat a sár. Jóformán kettőt előre léptünk és egyet vissza csúsztunk, ez volt a menetelésünk formája.

Nógrádon újabb szakasz következett a túraútvonalunkon, hiszen innen folyamatos emelkedőben volt részünk a Csóványosig, a Börzsöny legmagasabb pontjáig. Természetesen az emelkedő nem volt egyáltalán megerőltető, eleinte szép tisztásokon vezetett utunk. Ahogyan megközelítettük a hegyet, a terep kezdett meredekebb lenni, megjelentek a vulkanikus kövek, amelyek alkotják az egész hegyet. Ennek köszönhetően megszabadultunk a sártól is, ennek különlegesen örvendtünk. A Csóványos csúcsán (938 m) megpihentünk, picit falatoztunk. Az itt elhelyezett kilátóra nem másztunk fel, hiszen értelmetlen lett volna a köd miatt.

A csúcsról többnyire ereszkedőben volt részünk egészen a célig. A teljes táv felénél is túl voltunk. Elmentünk a Nagy Hideg-hegyi turistaház mellett, majd a Kisinóci-rét és a Király-rét érintésével jutottunk vissza a szokolyai vasútállomásra, vagyis a célpontunkba. Összesen 5 ellenőrző pont volt elhelyezve a túra során, ezeken csokival vagy ásványvízzel kínáltak bennünket.

A túrát szintidőn belül teljesítettük 9 óra 45 perc alatt. Oklevelet és kitűzőt kaptunk. A célban finom paradicsomlevest és zsíros kenyeret falatoztunk. Estére a szervezőkből maradtak a helyszínen, akikkel egy kis eszmecserét tartottunk. Megköszöntük a szívélyes fogadtatást, a jó szervezést és még visszatérünk a helyszínre. Örvendtünk, hogy az egyesület által pontosan a 40.alkalommal szervezett teljesítménytúrán vehettünk részt.

Másnap hazafele jövet megtekintettük Aradon a Szabadság szobrot és a Vértanúk Vesztőhelyét. Pontosan a hivatalos megemlékezések között jelentünk meg, október 6-án vasárnap.

A Lokomotív Turista Egyesületről bővebben itt lehet olvasni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lokomot%C3%ADv_Turista_Egyes%C3%BClet

Fotók  itt


2024. szeptember 29., vasárnap

Predeál és Azuga között, szept 29

Már többször is megjártuk magunkat Predeál és Azuga környékén található dombokon, sőt minden évszakban is felfedeztük a természet szépségeit e vidéken. 2024 szeptember 28-án szombaton is errefelé terveztük túránkat, de most különlegesebb módon, hiszen a Székely Mikó Kollégium tucatnyi tizedikes diákjai is részt vettek a kiránduláson.

Vonatos utazásunk Predeálig tartott, majd az összesen 16 fős csapattal taxival szeltük át a várost egészen a Cioplea-ig. Kellemes idővel és tiszta égbolttal fogadott ez a szeptember végi nap. Predeál végéből karnyújtásnyira látszott a Nagykőhavas és Keresztényhavas, de a Bucsecs északi része is szépen tornyosult az ég felé. Eleinte egy kényelmes emelkedőt követtünk a fenyvesben, majd délnek fordulva széles erdei ösvényen érkeztünk meg az egykori határt képező kőhöz. Csoportkép készítése után utunkat lefele folytattuk, az erdőben meglepően sok légyölő galócát vettünk szemügyre, egy kicsit bánkódtunk, hogy ehető gombával nem találkoztunk ennyire gyakran, mint ezekkel a fogyaszthatatlan, de annál látványosabb példányokkal. Az ereszkedő után újabb emelkedőt követtünk, majd a Kakas-sípálya meredek szakaszán jutottunk fel a Clabucet felvonó felső állomásához. Hát gyönyörű látvány fogadott, főleg a Bucsecs hegység panorámája bűvölt el már nem tudom hányadszorra. Mivel még a Nap kedvezően sütötte a hegység északkeleti oldalát, ezért minden részlet pontosan kivehető volt. Igyekeztünk is megörökíteni e nem mindennapi látványt. A dombtetőre kiülve megpihentünk és falatoztunk.

Folytattuk utunkat a Garbova menedékházhoz, ahová ismét egy ereszkedőt követően jutottunk el. Néhány pillanatra leültünk a ház teraszára, majd utolsó emelkedőnk következett a Bikahavas tetejéig. Szeptember végét meghazudtoló meleget sütött a Nap fejünk búbjára. Felérve a tetőre, szerencsére egy lenge fuvallat fogadott bennünket. Ez nagyon jól esett és mivel felérkeztünk a túránk legmagasabb pontjára, ismét pihenésre hajtottuk testünket, kényeztetve magunkat a kellemes idővel. Indulás előtt csoportképet készítettünk és beazonosítottuk körbe-kereken a látnivalókat.

Egy nagyon meredek útszakaszon ereszkedtünk lefele, majd a végére egyre megenyhült dőlésszögű ösvényen jutottunk le Azugára. Mivel vonatunkig bőséges idővel rendelkeztünk, ezért egy hangulatos udvarban töltöttük időnket, hűsítő mellett. Hazafele vonatos utazással tettünk pontot a nap végére. Kedves és kirándulni vágyakozó diákokkal kész öröm volt a túrázás.

Fotók  itt

2024. szeptember 24., kedd

A Bodza fordulóján, szept 22

2024 szeptember 22-én vasárnap a Bodza-folyó fordulatánál található, 5 km hosszúságú tanösvényt jártuk le, gyönyörű őszi napon. A Kovászna megyei hegyimentők által kialakított útvonalon betekintést nyerhetünk az erdő világáról, a legelőkön való gazdálkodásról és a környék érdekességeiről. Bárki által bejárható, a jelzések jó állapotban vannak, noha egyes helyeken körültekintést igényel. A Piatra Secuiului (865 m) elnevézésű csúcsról csodálatos kilátásban volt részünk a Csukás és a Szilon-havas irányába. Igaz, a déli napfény szeptemberben nem igazán kedvezett a fotózáshoz, hiszen szemből sütött, de így is szemügyre tudtuk venni erről a számunkra eddig ismeretlen helyről. Végig kényelmes útvonalat követtünk úgy a kaszálók szélén, mint a hatalmas fenyveserdőkben. A túra végén kénes vízű forrás mellett haladtunk el, ebből most nem kóstoltunk, hiszen nagyon gyengén csordogált és más emberek is épp töltötték a palackokat. A tanösvény kiinduló- és érkezési pontjánál két más körtúraútvonal térképét is megtalálhatjuk, amelyet jóformán minden évszakban lejárhatunk.

A kirándulásunk után megnéztük a Bodzavám településen található bölényrezervátumot, ahol az állatok megfigyelése mellett, játszótéren is tölthette idejét Csongi. Majd az Üvöltő-vízesés érdekes vizlefojását figyeltük meg, vastag mésztufa lerakódást képezve az idők során.

Tartalmas és kellemes napot töltöttünk Bodza vidékén, a csillagászati ősz első napján.

Fotók itt


2024. szeptember 16., hétfő

Brassó Pojanától Alsó Tömösig, szept 15

Egy nagyon csapadékos nap után gyönyörűen kisütött a Nap 2024 szeptember 15-én, vasárnap. Egyértelműen érdemes volt kimozdulni a természetbe e hűvös időben, a nyári melegek után. Autóbusszal mentünk fel Brassó Pojanába, ahonnan túraútvonalunk indult (1000 m / 11,00 h).

Tervünk feljutni a Tejkő barlanghoz, majd leereszkedni Alsó Tömösre. Ez egy szép erdei kirándulás nem sok szintkülönbséggel és csekély távolsággal. Kilátásban nem bővelkedő útvonal, azonban az erdő annál kellemesebb gyaloglásban részesít. A buszállomástól végig megyünk Brassó Pojanán egy bővízű forrásig, a Schmautz-völgy aljáig. Itt véget ért az aszfaltos utunk és egy meredekebb szakasz következett az imént említett szűk völgyben. Friss erővel problémák nélkül értünk fel a Drester tisztásra, kék pont turistajelzést követve (1300 m / 12,00 h). A kis tisztást fenyőfák kezdik felnőni, lehetséges, hogy idővel beerdősödik a vidék.

Pihenés nélkül folytattuk utunkat immár sokkal kényelmesebb szakaszon a közelben levő Tejkő barlangig. Elérkezünk a barlang szájához, elővesszük fényforrásainkat és bemegyünk (1350 m / 12,20 h). A 175 m hosszú barlang érdekessége a falán jelenlevő lublinit (puha, fehér, finomszemcsés kalcit), amelyen a vízcseppek csillagokként csillogtak a fejlámpa fényénél. A barlang könnyen járhatósága miatt, hamar visszatértünk a külvilágba és folytattuk utunkat. Valami naposabb helyet kerestünk ebédünk elfogyasztására. Ezt meg is találtuk azon a ponton, ahol a mellékgerincútról készültünk letérni a Nagy Lámba völgye irányába (1450 m / 13,15 – 13,45 h).

Pontosan az ösvényben ebédeltünk, ott sütött legjobban a Nap. Aztán amikor felhők gyülekeztek fölénk, jobbnak láttuk az indulást, hiszen lényegesen lehűlt a levegő. Kék kereszt jelzésen kezdtük meg az ereszkedést a Nagy Lámba völgyébe. Eleinte nagyon meredek szakaszon, jóformán szaladtunk lefele. Meg-megálltunk, figyelőztünk, hallgatóztunk és szarvasbőgést hallottunk a távolból. Ezt a “muzsikát” elég sokáig figyeltük mindaddig amíg le nem értünk a völgy aljába. A meredek szakasznak vége volt, felszusszanhattunk amikor az erdőkitermelő kényelmes útjára léptünk. A csörgedező patak mellett, keskeny és vad völgyben jövögettünk, aztán néhány embermagasságú csalántól “felfrissülve” beérkeztünk Alsó Tömös első házaihoz, majd végigmenve és a vasutat keresztezve érkeztünk a túra végpontjához (700 m / 15,30 h). Autóbusszal tértünk vissza Brassó állomásához, ahol autónk várt ránk.

Nagyon kellemes és csodálatos kirándulásban volt részünk az őszi hónapok első napjainban.

Fotók itt