Vetítés "HEKE Babakirándulások 2012"

Kedves Gyerekek és Szülők!
Hamarosan közeleg a márciusi kiruccanásunk, de mit szólnátok ha még azelőtt találkoznánk és megnéznénk néhány fotót a tavalyi kirándulásokról. Emlékezzünk a mókás pillanatokra, közös időtöltésünkre. Úgyhogy Gyertek, Gyertek !!! Tehát:

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki Osztálya 2013 február 5-én, kedden 19 órától, a Tanulók Palotája segítségével vetítettképes előadást szervez "HEKE Babakirándulások 2012-ben" címmel.
Előadó: Gáspár László Zsolt - HEKE egyesületi tag és túravezető
Helyszín: Sepsiszentgyörgy, Kőrösi Csoma Sándor utca, Tanulók Palotája, Nagyterem (hátul az udvarban).
Belépés díjtalan.
Szeretettel várunk mindenkit!

http://www.facebook.com/groups/heke.babakirandulasok/

Megjelent az "Erdélyi Gyopár" idei első száma, amelyben benne van a tavalyi babakirándulásokról egy összefoglaló cikk képekkel. Aki megszeretné vásárolni a lapot, megteheti a helyszínen. Ára: 5 lej. Megkérnélek értesítsetek akár itt a Facebookon is, hogy tudjam kb hány példányt vigyünk.
Köszönettel, Laci

Bucsecs: Hornul Coamei - Malin völgy

Január 27-én, vasárnap kilencen vettünk részt e magashegyi téli túrán. Célunk a Hornul Coamei kimászása volt, illetve visszajövetel a Malin völgyön. Borús időben, hószállingózások közepette indultunk útnak Busteniből, az Alpin menedékház mellől (900 m / 6,00 h). Eléggé elszomorodtam, gondolván, hogy az időjárás most sem lesz kegyesebb velünk ahogyan a három héttel ezelőtti Királykő túrán sem. Na de szerencsére nem így történt. Gyors iramban mentünk fejlámpák fényénél a piros háromszög jelzésen. Csak az előttünk álló útra gondoltunk, jóformán egy szót sem váltottunk menet közben. A jelzett útról való letérés után a Kostila menedékhely felé kanyarodtunk. Szerencsénkre  több turista járt már errefelé, így ezen útszakaszon nem kellett havat törni. Mire elértük a menhelyet jól kivirradt (1690 m / 7,40 – 8,30 h). Kint szürke felhők játékát figyelhettük meg, ahogyan simogatták az átellenben levő Báj-havast. Bent mély álomban szenderedő turistákat találtunk, akik jövetelünk alkalmával kezdtek ébredezni. Nem sajnáltuk, ideje volt már felkelni.

Reggelizés után a hóval feltelt Kostila völgyön kezdtük a nyomtaposást, majd hamarosan áttraverzáltunk a Galbenele völgybe. Semmilyen nyom nem volt előttünk, a szél a friss havat kíméletlenül befújta a völgybe. Főleg az alsó szakaszon találtunk mély havat, minél fennebb haladva jobban meg volt roskadva. A nagy szöktetők mind be voltak temetve, így ezekkel nem volt gondunk. Viszonylag hamar elértük a Galbenele „szállodáját” – a kis barlangot, innen balra találtuk a kéményünk beindulását (2100 m / 10,10 h).

Semmilyen teketóriázás nélkül vágtunk bele. Az időjárás megfelelt, jó látási viszonyok voltak, szuper társaság, mi kelett volna ennél több. A terep jóval meredekebbé vált és a sziklákon már jelentkezett az eljegesedés. A hágóvasak feltevése után a jeges részeket könnyebben le tudtuk küzdeni. Néhány szöktető teteje látszott ki, ezeket jégcsákányok segítségével tettük járhatóvá. A kötél segítsége is nagyon jól jött a nehezebb szakaszokon, de voltak akik az egész útvonalat szabadon mászták ki. Gondok nélkül értünk ki a Kostila övre, a Kostila-Galbenele gerinc szomszédságában (2420 m / 12,15 – 12,30 h).

Az öv és a plató között egy kitett meredek részen kellett kimászni, föleg a az utolsó méterek voltak a legizgalmasabbak. Itt köves-jeges terep volt, nagyon meg kellett nézni hova tesszük lábunkat és kezünket. Na de minden jó ha a vége jó alapon kiértünk a platóra, ahol élvezhettük a szélcsendet és a lábunk előtt elterülő tájat (2470 m /13,20 – 13,50 h). El is fogyasztottuk ebédünket, majd a leereszkedéshez választott völgy bejárata felé indultunk.

Azért hogy megkezdjük a leereszkedést, egyszer még ki kellett másznunk pontosan a Kostila relé mellé. Onnan pillanatok alatt megtaláltuk a Malin-völgy bejáratát. Ügyeltünk a hópárkányokra, nehogy velük együtt induljunk lefele. Meg is találtunk egy optimális helyet a beinduláshoz és máris élvezhettük a lefele menetel kényelmét. Kimondhatatlanul jól esett nyújtott lépésekkel haladni, jóformán semmilyen erőkifejtés nélkül. Nem is kellett lábunk alá néznünk csak az előttünk elterülő tájat, amely kezdett lassan velünk egy szintbe lenni. Leírhatatlan amikor gatyafék ereszkedést is kipróbáltuk. Nem is kell mondanom, hogy többnyire ezt az ereszkedésformát választottuk, közben nagyokat kurjongatva. 

Aztán elértük az erdőhatárt, vége volt a mókának, ideje volt a völgyből kiszállni. Egy erdős élre vezetett ki utunk, majd egy kemény ereszkedő következtében elértük a Kostila-tisztást (1350 m / 15,20 – 15,40 h).

A megérdemelt pihenő közben jó csattanós poénok sültek el, úgy mint fiúk között. El lehet képzelni. Innen ismét felhúztuk a „nyúlcipőnket” és uzsgyi lerohantunk Bustenibe, mintha valaki kergetett volna. De inkább a könnyű terep váltotta ki belőlünk ezt. Szerencsésen érkeztünk vissza autóinkhoz (900 m / 16,30 h). majd az azugai törzskocsmában egy-egy sör társaságában elbúcsúztunk.

Fotók:

https://plus.google.com/photos/112544953451155512139/albums/5839642508058857681