2019. október 21., hétfő

Kisbakancs-túra az Uz Bence menedékháznál, okt 19-20



Nyolcadik évadunk utolsó kirándulását szerveztük 2019 október 19-20 közötti hétvégén. Eseményünk helyszíneként a hargitafürdői Uz Bence-menedékház adott otthont. A kétnapos programban túrák szerepeltek éspedig első nap a Csicsói Hargitára másztunk fel, majd másnap a Kossuth sziklához mentünk el. Az eseményünk teljes időtartama alatt velünk volt - meghívásunknak eleget téve -  Tőke Dénes barátunk, a Csíkszéki EKE oszlopos tagja, a Hargita-hegység kiváló ismerője.

Szombaton délelőtt csodálatos őszi időben gyülekeztünk a menedékház előtt. Érkezés után mindenki elfoglalhatta takaros szobáját, lepakoltunk és készültünk a kirándulásra. Pontosan délben összegyűjtöttük a 62 fős társaságot, amelyből 28 gyerek volt, köszöntve őket megfelelőképpen. Ezután Tőke Dénes egy igazian gyönyörű bemutatót tartott önmagáról, a hegység keletkezéséről, Hargitafürdőről, a menedékházról és az előttünk álló kétnapos tevékenységünkről.

A mondanivalók után indultunk a Csicsói Hargita irányába. A település elhagyása után meredek kapaszkodóval, bő 400 méteres szint leküzdésével értük el a jelátjátszó állomást. Az állomás teherfelvonója alatt mentünk mindvégig, közben jólelérett áfonyákat kóstolhattunk. Felérve egy szélesebb platóra a Bagolykő felé szerettünk volna menni, de a túravezetőnk javaslatára kihagytuk azt, mivel igen sűrű erdőben kellett volna átvágni, veszélyeztetve a gyerekek testi épségét. A Bagolykőt tehát csak szemügyre vehettük és máris indultunk északnak a platón. Jóval könnyebb terepen haladtunk, jóformán szintemelkedés nélkül. Lassan de biztosan elértük a Csicsói Hargita 1759 méteres csúcsát, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt minden irányban. Lábunk alatt a Vargyas-patak eredete és a kráter terült el, majd a hegység legmagasabb pontját a Madarasi Hargitát is szemügyre vettük. Kilátásunk azonban a Görgényi havasig és a Nagyhagymásig volt észak irányban. Keletre a Csíki havasokat, míg délre a Kakukk hegyet, de még a Vargyasi szorost is szépen láttuk. Kissé párás levegő nem engedte rálátásunkat a Déli Kárpátok magashegyeinek bérceire.

Fotózás és pihenés után indultunk vissza a menedékházhoz. Eleinte egy széles ösvényt követtünk, majd egy Dénes által ismert vadcsapáson jutottunk bele a kék sáv jelzésbe. Ez a rövid de vad szakasz nagyon tetszett felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A jelzett úton problémák nélkül érkeztünk vissza a menedékházhoz, pontosan estebédünk idejére.

Evés közben köszönetképpen egy Kisbakancsos berámázott csoportképet adtunk át szeretett barátunknak, Tőke Dénesnek.

Az evést követően a gyerekek egy része a sötétség ellenére a kinti játszóteret és a labdajátékot választotta, míg mások a menedékház előterében társasjátékokkal voltak elfoglalva. Ezalatt a szülőket egymás közötti beszélgetések és az egyre növekedő jóhangulat jellemezte.

Vasárnap már kora reggel talpon voltunk. Alig pirkadt, már egyesek a reggeli kávéjukat szürcsölgették. A villás reggeli után csoportképet készítettünk a menedékház előtt és indultunk a sétakirándulásunkra. E napra egy rövid és kényelmes útvonalat választottunk a Kossuth sziklához. Végig egy széles úton haladtunk, szintkülönbségek nélkül. A szikla előtt kapaszkodtunk egy keveset amíg a tetejére értünk. Innen is gyönyörű kilátás nyílt minden irányban és jól ráláttunk az előző napi útvonalunkra is. A szikla tetején Dénes barátunk elbúcsúzott tőlünk, mi a többiek maradtunk tovább egy hosszabb időt eltöltve a napos sziklán. A gyerekeknek alkalmuk nyílt játszani a kövekkel, amelyből érdekes házikókat építettek.

Mindezek után visszasétáltunk a menedékházhoz, majd egy kis együtt töltött idő után lassan elbúcsúztunk egymástól és hazajöttünk.

Köszönjük szépen még egyszer Tőke Dénesnek, hogy eleget tett meghívásunknak és szakszerűen végigvezetett bennünket. Köszönjük a menedékház személyzetének a tiszta, meleg szobákat, a nagyon finom házias ételeket és nem utolsó sorban a kedvességet. És köszönöm Nektek minden gyereknek és szülőnek, hogy eljöttetek és együtt lehettünk a két napon. Találkozunk jövőre is a februári vetítésünkön és a márciustól induló kirándulásokon.

Fotók itt

2019. október 14., hétfő

Nagy Sándor-túra, okt 12


Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának keretén belül szerveztem 2019 október 12-én szombaton a Nemere hegységbeli túrámat. Mivel régóta nem jártam errefelé, ideje volt felfrissíteni az emlékezeteimet a helyről és háromszéki létemre jobban meg kell ismerjem megyénk ezt a sarkát is.
Csodálatos őszi napon találkoztunk mind a 14-en Lemhény szélében. Társaságunk több településről tevődött össze, éspedig voltunk Nyújtódról, Négyfaluból, Kézdivásárhelyről, Csíkszeredából, Uzonból és Sepsiszentgyörgyről. Pontosan mindenki megérkezett a találkahelyre, onnan még felautóztunk aszfaltos úton a főgerincre, a Tisza-patak mentén.

Már magasan járt a Nap, amikor ténylegesen elindultunk a gyalogtúránkra (1050 m / 9,00 h). A tervünkbe az útvonal egyszerűbb változatát ikattam be, de miután elbeszélgettem egy túratársnőmmel, javasolta, hogy körtúra alatt járjuk le a vidéket. Nem is kellett kétszer mondania, a körtúrát választottuk. Piros sávon indultunk tehát a nyeregből, enyhe emelkedővel. Hamarosan egy nagy tisztásra értünk, ahonnan gyönyörűen láttuk a Nagy Sándor csúcsát, illetve a Kis- és Nagy Nemerét. A tiszta időnek köszönhetően azonban a Nagy Hagymást és a Csalhó tetejét is szemügyre vettük.

Innen már a csúcsig jóformán erdőben haladtunk, nem volt lehetőségünk kilátásra. A túraútvonal nagyon jól le van jelezve és a széles ösvény is teljes mértékben követhető. Nem mentünk gyorsan, inkább egy laza tempót diktáltunk, de ezt folyamatosan egészen a csúcsig. Ennek köszönhetően nagyon jól haladtunk. A Mihálcs-tetőnél keletre tértünk, majd a Marhafejnél ismét északnak mentünk. Itt letértünk a Kárpátok főgerincéről és a Nagy Sándor felé vettük az irányt. A Nemere-hegység gerince az Úz völgyébe szalad le, bő 6-7 órai gyaloglás után a Nagy Sándor tetejétől. Piros pont jelzést követtünk ezentúl. Hamarosan jobbról csatlakozott hozzánk a kék sáv, amelyen Szaláncfürdőre lehet lemenni. Egy turistajelzéses csomópontban kicsit megszusszantunk, majd egy rövid séta után máris a Nagy Sándor csúcsán álltunk (1640 m / 12,15-12,50 h), nagyjából 10 km gyaloglás után.

Kilátásunk egyszerűen lélegzetelállító volt. A Fogarasi havasoktól a Kárpátkanyaron keresztül fel egészen a Csalhóig mindent láttunk. Előttünk a Felső Háromszéki-medence terült el. Habár elég erősen fújt a szél, egyelőre ez nem érdekelt, inkább a tájban gyönyörködtünk. Egy jó nagy asztalhoz leültünk enni, ezt gyorsan tettük, mert a hideg szél egyre jobban zavart. Evés után csoportképet készítettünk a csúcson levő menedékhely mellett és sajnáltuk, hogy többet nem maradhatunk ezen a fennséges helyen, hiszen a szél igen kellemetlen volt.

Visszatértünk a csomópontba és a piros kereszten indultunk el lefele. Egy másik menedékhely mellett jöttünk el. A fából készült épület nagyon jó állapotban van és jól fel van szerelve. 8-10 ember kényelmesen elfér. Miután megtekintettük a létesítményt, kissé bántuk, hogy nem itt ebédeltünk, hiszen a szél nem ért bennünket, nagyon kellemes időt varázsolt a természet. Jelzésünk egyelőre a mellékgerincen vezetett lefele, majd egyből behozott a völgybe egy erdőkitermelő útra. Hatalmas fákon pihentünk meg napsütésben. Pihenés után lejöttünk  egy burgonyakísérleti állomáshoz, majd délre fordulva a Veresvízi-láp egy részét tekinthettük meg az útról. Elértük az aszfaltos utat is, ez már hamarosan visszavezetett autóinkhoz (1050 m / 16,15 h / 22 km).

Búcsúzás előtt még visszanéztünk a Nagy Sándor csúcsára. Remélhetőleg a közeljövőben a Nemerére is eljutunk egy ilyen csodálatos társasággal, mint e szombati nap volt.

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, nagyon jól éreztem magam Veletek!

Fotók itt

2019. szeptember 29., vasárnap

Kisbakancs-túra a Cecelére, szept 29


2019 szeptember 29-én vasárnap 74-en vettünk részt a kiránduláson, amelyből 34 gyerek volt. A résztvevők között megtisztelt jelenlétével egy nyíregyházi házaspár, ezen kívül egy exotikus személyt is köszönthettünk a csoportunkba, aki Szingapurból volt. A csodálatos őszi nap sokunknak felkeltette az érdeklődést a táj iránt. Habár köztudottan sok medve rejtőzik e vidék erdejeinek mélyében, ez egyáltalán nem folyásolta be a résztvevők kedvét. Vidáman, tele életerővel vágtunk neki a napnak.

A Vár-vendéglő melletti parkolóból indultunk (750 m / 9,15 h). A település utcáján végigmentünk, majd az Ibolya-forrás után komoly kapaszkodó kezdődött fel a vár romjaihoz. A csapat nagyon ügyesen vette az akadályt, a gyerekek is bámulatos erővel gyűrték le a szintkülönbséget. Az erdőben reggel még igen hűvös volt, a vár udvarában a napsütés nagyon jól esett. El is foglaltuk rendesen a várat, amelynek romjai között reggeliztünk (950 m / 10,05 – 10,45 h).

Evés után kék kereszt jelzést követtünk a vár mellékgerincén észak irányban. A terep könnyednek bizonyult, kisebb emelkedők és ereszkedők tarkították az útvonalat. Itt is nagyon jó iramban haladtunk, a gyerekek is kifogyhatatlan energiával rendelkeztek. A Közbércen bevártuk a társaság minden tagját, hiszen egy útkereszteződéshez értünk.

Keletre vettük az irányt a Cecele irányába. Erdőből tisztásra, tisztásról erdőbe vezetett utunk, majd az utolsó emelkedő előtt végre a Cecele kopár tetején találtuk magunkat. Egy nagyon szép rézsikló feküdt pontosan az ösvényben, ezt nagy előszeretettel simogatta meg szerintem mind az összes gyerek, de a felnőttek is. Az izgalmas látvány után leültünk pihenni, enni és a gyerekek játszadozni (1173 m / 12,50 – 14,15 h).

A csúcsról csodálatos látványban volt részünk. Habár a felhők bezavartak főleg a déli irányban, így is sok hegyet tudtunk beazonosítani. A Nagyhagymástól a Csukásig, illetve a Görgényi havasoktól a Persány hegységig minden látszott. Kimaradtak a sziklás magashegyek, amelyek a felhők miatt most nem mutatták magukat.

Pihenés után elkészítettük a csoportképet és indultunk vissza ugyanazon az úton, amelyen feljöttünk. Lefele sok helyen kellett a gyerekekkel szaladni, persze utána be is kellett várjuk a csapat nyugisabb felét. Minden a legnagyobb rendben zajlott, nem történt szerencsére semmiféle baleset, főleg a vártól való meredek ereszkedés alatt sem. Az Ibolya-forrás nagyon finom borvizést megkóstoltuk, majd visszatérve az autókhoz elbúcsúztunk mindenkitől (750 m / 16,45 h).

Köszönöm, hogy ilyen csodás őszi napot tölthettünk együtt a medvék és egyébb állatfajták paradicsomában!

Fotók itt