2019. május 13., hétfő

HEKE-tábor Ojtozban, máj 10-12

Az elmúlt hét végén Ojtozban lezajlott EKE-napi rendezvényünket az Anselmo fogadóban tartottuk. Pénteken kora estére érkeztünk a helyszínre, ahol Jenei Janka, az épület adminisztrátora várt ránk. Kényelmes szobákban foglaltuk el helyeinket és a vacsora közben Kiss András István főszervező köszöntötte a jelenlevőket. Evés után Zsigmond Éva tartott egy elsősegélynyújtó órát, amelyet a maga sajátos különleges és humorosan érdekfeszítő stílusában adta elő. Tekintettel a másnapi korán kelésre, társaságunk nagyrésze pihenni vonult.

Szombat reggel az ebédlőben már gyülekeztek a két hosszabb túra résztvevői. Moldován Reinitz Erzsébet a Nagy Sándorra vezette az érdekelteket, Jártó Gábor pedig a Lipse tetőre. Mindkét túra reggel 7 órakor indult, miután mindenki felpakolta a fogadó által biztosított elemózsiát. Az általam vezetett rövidebb kirándulást 10 óra után indítottuk és az 5 km-re található pisztráng neveldéhez gyalogoltunk. Ezen a napon elég sok esőt kaptunk, szerencsére késő délutánra főleg a túrákról való visszaérkezés pillanatában a Nap is kisütött. Este 7 óráig mindhárom túra résztvevői visszatértek a helyszínre és vacsorázni ültünk. Evés alatt gyönyörű szivárvány jelent meg, amelyet a fogadó ebédlőjének ablakából sűrűn fotóztak. Mindezekután Nagy Katalin titkárnőnk Ojtoz és környékéről, illetve a fogadó történetéről olvasott fel nekünk értékes tudnivalókat. A kulturális tevékenységet vidám nótaest követte Zsigmond Éva és György Sándor gitárpárossal. Tábortűzünket Fekete Mihálynak köszönhetjük, hiszen  a vizes fát nem volt könnyű meggyújtani. 

Vasárnap reggel gyönyörű időre ébredtünk. Még a reggeli előtt egy jó nagy darab kővel gyűlt meg a bajunk. Janka néni felajánlotta, hogy egyesületünknek is legyen egy köve a fogadó udvarán. Nos ezt a követ kellett felcipelnünk a hátsó udvarba, amelyet Kovács Gábor fogja kéz alá venni és a jelvényünk plakettjét belevésni. Erre az alkalomra egy külön alkalommal majd vissza fogunk térni. E "tornaóra" után igazán jólesett a reggeli. Evés után a tűzhely mellett főszervezőnk megköszönte mindenkinek a részvételt és közös csoportképet készítettünk. A fotózást követően autóinkba szálltunk és Janka néni vezetésével meglátogattuk a 10 km-re levő Sósmezőn elesett magyar és német katonák sírjait, illetve azoknak a sírjait akik ezeken a tájakon éltek a XIX. században.  Visszatérve a fogadóhoz, összepakoltunk, elbúcsúztunk házigazdánktól és mindannyian átmentünk Bereckbe. Itt egy közeli dombra sétáltunk ki, ahonnan a Felső Háromszéki medencét pásztázhattuk szemeinkkel. Lejövetkor betértünk a Gábor Áron emlékházba, ahol Tibád Sándor nyugalmazott berecki történelemtanárt hallgattuk nagy figyelemmel.

Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt. Összesen 37-en voltunk, ebből 31 háromszéki EKE-tag. A társaságot 6 gyerek színesítette. Ha megnézzük a tagjaink összlétszámát, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy tagságunk 40%-a volt jelen. A jelenlevők mindenféleképpen szeretnék, ha folytatnánk ezt a táborsorozatot, hiszen amellett, hogy legfontosabb esemény az egyesületünk életében, egyúttal egy nagyon jó "tagságösszerázó" program. Jövőre szeretnénk, ha jóval megnövekedne a részvételi létszám, főleg a tagjaink soraiból.

Köszönetet mondunk Kiss András István főszervezőnek, Nagy Katalin titkárnőnek az ajándékokért, emléklapokért, kitűzőkért és nem utolsó sorban a nem kevés utánajárásért az esemény minél jobb szervezésének érdekében!

Fotókat lehet találni az egyesületünk Facebook oldalán.

2019. április 23., kedd

Túra Fundáta környékén, ápr 20


Húsvét szombatján, vagyis 2019 április 20-án 12-en gyűltünk össze Fundátán a polgármesteri hivatal előtt. Hideg, barátságtalan időben indultunk (1350 m / 8,45 h), de a nap folyamán helyrejött az időjárás és megmutatta csodálatos arcát az itteni táj.

Az ökoturisztikai jelzéseket vettük igénybe, ezekből összesen kilenc útvonal van, mind körtúra alakjában. Mivel ezek közül is a leghosszabb még a 15 km-t sem éri el, ezért több jelzett utat kombináltunk, hogy minél hosszabb útszakaszt tudjunk felfedezni. Kezdésképpen a narancsszínű emberke jelzésen meneteltünk. Az induláskor már lefele vezetett utunk egészen Kisfundátáig. A metsző hidegben a hó is elkezdett pilinkézni. A laza útvonal egyelőre nem volt segítségünkre a hideg ellen. Na de jókedvűen szeltük a kilométereket és ez belülről melegített bennünket.

Egyik völgyből a másikba mentünk át, kényelmes és gyönyörűszép utakon. Kisfundáta települést elhagyva, a Feneketlen tavat kerestük. Sajnos mire rájöttünk hol is található, addigra elmentünk mellette. Vannak információs táblák, csak sajnos a tábla kerete van meg, az információkat több helyről leszedték. Szomorú látvány egy turista számára.

Jelzésünk egy gyönyörű völgyben vezetett, magas sziklafalakkal mindkét oldalon. Rövid időn belül ismét Kisfundátán lyukadunk ki, de most a másik felében. Innen útvonalat változtatunk és a zöld emberke jelzést követjük egészen Felső Moécsig.

Az időjárásunk annyira helyrejött, hogy még a Nap is kisütött. Meleg sugarai megállásra bíztattak és kényelmesen elfogyaszthattuk ételeink egy részét. Evés után egy erdei ösvényt követtünk, amely lankásan vezetett felfele. Ugyanitt követhettük e rövid szakaszon a piros sáv főgerinc jelzést is.

Egy nagyon éles kanyar után letérünk a főgerincről. Jobbról lefele jövet az erdő egyre gyérebb lett és megmutatta magát a Bucsecs nyugati oldala. Fennséges látvány volt még így is a felhős tetejével. Elszórt házak mellett sétálunk el, majd egy fokozatos ereszkedőt követtünk egészen Felső Moécsig. Útközben a nagyon meredek oldal rálátást biztosított az alattunk levő gazdaságokra, sokszor az volt az érzésünk, hogy épp most lépünk be valakinek a kertjébe.

Leérkeztünk a faluba, kellemes időben, napsütésben (950 m / 13,00 – 14,30 h). A faluban több időt töltöttünk, mivel egy kitérőt vállaltunk be. Éspedig felfedeztük, hogy létezik egy fényképmúzeum, amely meglátogatását javasoltam. Elsétáltunk tehát a kis faházikóig, ahová be van rendezve e csodálatos kiállítás. „La Cabane aux Images” nevű minimúzeumot egy francia állampolgár működteti, aki erre a helyre költözött. Érdekesebbnél érdekesebb fotókat és régi fényképezőgépeket figyelhettünk meg. Vásároltunk is a képeslapokból, főleg, hogy ingyenes a látogatás. Mindezt a tulaj jelenléte nélkül tettük, mivel épp most nem volt a helyszínen, de múzeuma ajtaja tárva nyitva mindenki számára. A fizetés becsületkassza módján működött, majd felhívtuk telefonon és megköszöntük a bizalmát.

E különleges élmény után visszatértünk a jelzett utunkba, innen most már a kék emberkét követtük. Tudtuk, hogy ezt a sok ereszkedőt valamikor vissza is kell hozzuk, hát jól gondoltuk. Eleinte egy meredek szerpentines útszakasz vezetett ki a faluból, majd enyhébb folytatás következett. A Gradistea sportkomplexum előtt azonban az utunk legnehezebb szakaszát kellett magunk mögött hagynunk. Kitartóan meredek útszakaszon meneteltünk felfele, pontosan a sportkomplexum szomszédságáig. A jóformán mindvégig kényelmes ösvények után délutáni ébresztőként hatott e kaptató.

A sportkomplexumtól piros emberkére váltottunk, amely aztán a kirándulásunk végéig kitartott mellettünk. Ezen a szakaszon a Királykő keleti oldalát bámulhattuk, de a Bucsecs is kikandikált néha a dombok mögött.

Szerencsésen visszaérkeztünk mindannyian és egy gyönyörű 26 km-es körút emlékével térhettünk haza. Köszönet mindenkinek, hogy a húsvéti készülődésbe beiktatták ezt a kirándulást!

Fotók  itt

2019. április 14., vasárnap

Medvehagymaízű Kisbakancs-túra, ápr 13


Borús szombat reggelen gyülekeztünk Feketehalom központjában. 2019 április 13-án tartottuk idei évadunk második kirándulását, amelynek a témája a közkedvelt medvehagyma volt. Gyülekező után még röviden felautóztunk az erdő melletti sétányig, majd a túraismertető után indultunk is a kék háromszög jelzést követve.

Erre a napra borús és enyhén esős időt jósoltak. Természetesen be is következett, szerencsére azonban az eső nagyon megkímélt bennünket és csak a kirándulás után nyitotta meg bővebben égi csatornáit.
Rögtön az indulás után (550 m / 9,40 h) egy kilátóhelyhez értünk, ahonnan a Barcasági medence jó nagy részét be lehetett látni, Feketehalom és Brassó városokkal együtt. A magasabb hegyek felhőkbe voltak burkolózva, de a Baróti-hegység déli része büszkén nyúlott el a felhőplafon alatt.

Enyhe emelkedővel folytattuk utunkat. Nagyon jól haladtunk, sok gyerek szokás szerint elől szedték a lábukat ahogyan csak tudták. Egy tisztásra érve teljesedett ki a csapatunk, néhányan kissé késve érkeztek, de utánunk jöttek az útvonalon. Úgy látszik a medvehagymaillat sokakat vonzott, hiszen 88-an kirándulhattunk e napon, ebből 38 gyerek volt.

Gyakran tartottunk pihenőket, a gyerekek kifújhatták magukat és feltölthették az energiájukat. Még egy enyhe sétaút választott el a medvehagymás tisztásunktól. Nagyon kényelmes promenádon gyalogolhattunk végig és rövidesen már meg is csapott a keresett zöld növény illata. Megbeszéltünk mindenkivel egy adott időpontot, amikor találkozunk és csapatunk elvegyült a tisztás melletti erdőben frissen eső által mosott medvehagymát szedni (850 m / 11,30 – 13,00 h).

Az eső vékonyan szitált, az erdőben azonban annyira nem ért, tehát nem zavart munkánk közben. A hőmérséklet lehetett volna kissé magasabb, a kemény 5-6 fokban már egy félórai vizes medvehagyma szedegetés után szaporán kellett fújni a meleg lehelletet. A munka végeztével alaposan kihűlt a többség keze, de büszkén emelhettük magasba a beszerzett zöld aranyunkat. Az okosabbak kesztyűvel voltak felfegyverkezve, gondolom nekik sokkal kellemesebb élményben volt részük a szedés alatt.

Munkánk után jó lett volna egy közös időtöltés a tisztáson, sajnos az időjárás ezt most nem engedte meg. Csoportképünket egy éppen arra járó szentgyörgyi turista barátaink készítették, nagyon jólesett számomra a velük való találka. Mindezek után indultunk visszafele ugyanazon úton amelyen feljöttünk. Sokkal gyorsabban haladtunk, észrevétlenül telt el az idő és máris autóinknál voltunk (550 m / 14,30 h).

Következett a búcsúzkodás ideje és indulás hazafelé. Néhányan még kihasználva a közeli tisztást, focival töltötték idejüket.

Köszönöm e csodálatos társaság részvételét, szuper élmény volt együtt lenni!

Fotók  itt

2019. március 24., vasárnap

Bűvös 8-as Kisbakancs-túra, márc 24


Igazi tavaszias idő köszöntött ránk 2019 március 24-én vasárnap. A hetedik évadunkat indítottuk ezen a gyönyörű szép napon, ami a Kisbakancs túrákat illeti. Hát nagyon kellemes tavaszba illő illatok vonzották a mai túránk résztvevőit, hiszen 225-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi Vadász utca végében, amelyből 109 gyerek volt. A füzetembe beírt névsor többszöri átolvasása után bátran kijelenthetem, hogy ezek a számok hitelesek. Őszintén szólva még a legoptimistább álmaimban sem számítottam ekkora csapatra, akik valaha eljönnek egy Kisbakancs túrára. Természetesen itt közre játszott a Gulliver napköziotthon óvónője – Berde Gyöngyvér személyében, aki jónéhány családot e kirándulásra irányított. Köszönöm ezúton is neki, máskor is szívesen látunk Benneteket!

Délelőtt már fél 10 is el volt múlva amikor elindultunk. Elérve az erdő szélét egy magaslatról igyekeztem köszönteni a társaságot és röviden elmagyarázni az útvonalat, már amennyire a torkom engedte. A 8 km-es útvonalunkat 8-as alakban szándékoztunk lejárni, 8 kisebb emelkedővel és lejtővel. Különben ez adta a mai kirándulásunk elnevezését is.

A sárga pontot követtük a Kölcze pusztáig, ahol mindenkit bevártunk és rövid pihenőt tartottunk. Innen a Marinka pusztáig egy kerülő utat választottunk a Gyilkos-árok irányába. Ez szükséges volt, hiszen a túránk 8-as alakja csakis így jöhetett létre. Meglepő módon nagyon jól haladt a hatalmas csapat, útkereszteződésekben mindenkit bevártunk. Ilyenkor a várakozási idő nemigazán haladta meg a 20 percet, amely első látásra soknak tűnhet, de amikor belegondolunk, hogy rengeteg sok ovis gyerek jött a saját lábán, akkor az időintervallum lényegesen elfogadható. Nagyon sok gyerek igazán remek kondival rendelkezett, hiszen néha megfutamodott úgy 10-20 ovis, kisiskolás pontosan előttünk, amelyet öröm volt nézni.

Utunk fele és egyúttal a túraútvonalunk 8-as alakjának a fele a Marinka pusztán volt, ahová még a déli harangszó előtt megérkeztünk. Itt aztán mindenki a kedvére tölthette idejét, hiszen bő 2 óra állt a rendelkezésünkre. Tüzet raktunk, többféle finomságot sütögettünk. Persze a pihenésnek aktív része is volt, mivel a nagyobb gyerekek fociztak, több csapatot is össze lehetett állítani, a kisebbek házat építettek és ott foglalatoskodtak. Aztán páran a közeli dombra való sétát választották, ahonnan szép kilátás nyílt, de volt aki kártyapartit rendezett, vagy egyszerűen napozott.

Indulásunk előtt valahogy sikerült egy csoportkép erejéig a társaságot összeszedni. Jó negyedórába is betelt amíg sikerült a csapatot beállítani. Itt hasznos segítségünkre volt Fekete Mihály – Szamuráj – barátunk, aki igen erős hangjának köszönhetően, verbuváló tehetségét alkalmazva rövid időn belül készíthettük is a képeket.

Csoportkép után a sárga pont jelzést követtük a Kölcze pusztáig egy jóval kényelmesebb úton. Felismervén a délelőtti pihenőhelyünket, utunkat a kék pont jelzésen folytattuk egészen az erdő széléig, ahonnan immár városunk szép képet mutatott nekünk. Amíg bevártuk a csapat összes tagját, a gyerekek találtak egy jódarab száraz földbeomlást, ahol kedvükre játszottak. Innen egy rövid séta következett a reggeli indulásunk helyszínéig és következett a búcsúzás ideje. Délután 4 órára mindenki szerencsésen visszaérkezett a kijelölt helyre. Itt külön köszönetet szeretnék mondani Vasile Paun – Palika – barátomnak aki most is elvállalta a hátvéd szerepet, rendkívülien jól teljesítette a rábízott feladatot. Maximálisan megbízunk ezután is benne, hátvéd nélkül bizony a túra nem lett volna sikeres ekkora társasággal, jobb esetben még most is az erdőben lennénk.

Köszönöm minden gyereknek, szülőnek, hogy eljöttetek. Fantasztikus érzés ekkora szupercsapattal túrázni. A gyerekek hangjától csak amúgy zengett az Erdő, szerintem az Erdő fáinak is jólesett érzékelni jelenlétünket és főleg a sok fiatalság jelenlétét. Köszönöm még egyszer és szeretettel várunk máskor is kirándulni!

Fotók itt